1

Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a felperes, a Uniper Global Commodities SE elsődlegesen az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége (ACER) fellebbezési tanácsa által 2022. december 9‑én hozott azon, A‑003‑2022. sz. határozat (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kéri, amely mint elfogadhatatlant elutasítja az ACER a kiegyenlítő szabályozási energia cseréje vagy a kiegyenlítetlenségnettósítási eljárás működése során használt övezetközi kiegyenlítő szabályozási energia és kapacitás meghatározására szolgáló módszertan módosításáról szóló, 2022. február 25‑i 03/2022. sz. határozata (a továbbiakban: eredeti határozat) ellen annak tekintetében benyújtott fellebbezését, amennyiben abban az ACER a 2022. július 1‑jétől számított 48 hónapos időszakra korlátozza azt az árat, amelyen a hozzá hasonló kiegyenlítőszabályozásienergia‑szolgáltatók ezt az energiát a PICASSO és MARI európai platformon cserélhetik, és amelyben másodlagosan az eredeti határozat megsemmisítését kérte.

2

2020. január 24‑i 01/2020. sz. határozatával az ACER az átvitelirendszer‑üzemeltetők (a továbbiakban: TSO‑k) javaslatára módszertant fogadott el a kiegyenlítő szabályozási energia cseréjéhez vagy a kiegyenlítő szabályozási folyamat végrehajtásához használt kiegyenlítő szabályozási energia és övezetközi kapacitás árának meghatározására (a továbbiakban: vitatott módszer), amely többek között előírta, hogy a kiegyenlítő szabályozási energia szolgáltatásának ára nem lehet magasabb vagy alacsonyabb a megawattóránkénti 99999 euró (MWh) műszaki árkorlátnál.

3

2021. június 2‑án a Villamosenergia‑piaci Átvitelirendszer‑üzemeltetők Európai Hálózata (a továbbiakban: Villamosenergia‑piaci ENTSO) valamennyi átvitelirendszer‑üzemeltető nevében javaslatot tett a vitatott módszertan módosítására, amelynek célja, hogy a meglévő műszaki árkorlátot egy többé‑kevésbé 15000 EUR/MWh összegű árkorláttal váltsák fel (a továbbiakban: a TSO‑k javaslata). A javaslatot egy 2021. május 28‑i magyarázó feljegyzés kísérte. A villamosenergia‑piaci ENTSO által kezdeményezett piaci konzultáció keretében a felperes 2021. július 20‑án negatív véleményt nyújtott be e javaslatról.

4

Miután a villamosenergia‑piaci ENTSO jóváhagyás céljából megküldte számára a TSO‑k javaslatát, az ACER 2021. október 13‑án nyilvános konzultációt folytatott a honlapján, és felkérte az érintett piaci szereplőket, hogy 2021. november 10. előtt nyújtsák be az e javaslattal kapcsolatos észrevételeiket. Ezzel összefüggésben különösen azt a kérdést vetette fel, hogy a PICASSO és a MARI kiegyenlítő szabályozási energia cseréjére szolgáló európai platformok elindításának szakaszában kell‑e ideiglenes árkorlátot jóváhagyni. A felperes részt vett e nyilvános konzultációban, és 2021. november 10‑én észrevételeket nyújtott be az ACER által felvetett kérdésekkel kapcsolatban.

5

2021. november 22. és december 6. között az ACER konzultáció céljából megküldte a TSO‑knak, a villamosenergia‑piaci ENTSO‑nak és a tagállamok szabályozó hatóságainak (a továbbiakban: NSZH‑k) egy, a TSO‑k javaslatának általa módosított, ez utóbbiaknak előzetesen továbbított változatot a módosítások indokolásával együtt.

6

A 2022. február 25‑én elfogadott és a honlapján 2022. február 28‑án közzétett eredeti határozattal az ACER azzal az indokkal utasította el a TSO‑k javaslatát, hogy az nem felel meg a villamos energia kiegyenlítő szabályozására vonatkozó iránymutatás létrehozásáról szóló, 2017. november 23‑i (EU) 2017/2195 bizottsági rendelet (HL 2017. L 312., 6. o.) 30. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételeknek, és elrendelte a meglévő, legfeljebb 99999 EUR/MWh összegű műszaki árkorlát hatályban tartását. Az eredeti határozat I. mellékletével azonban az ACER módosította a vitatott módszertant akképpen, hogy a 2022. július 1‑jétől számított 48 hónapos időtartamra körülbelül 15000 EUR/MWh összegű ideiglenes árkorlátot írt elő, amely kizárólag a PICASSO és MARI európai platformokon folytatott kiegyenlítő szabályozási energia kereskedelmére alkalmazandó.

7

2022. április 28‑án a felperes fellebbezést nyújtott be az eredeti határozattal szemben az ACER fellebbezési tanácsához (a továbbiakban: fellebbezési tanács).

8

A megtámadott határozatban a fellebbezési tanács mint elfogadhatatlant elutasította a felperes által az eredeti határozattal szemben benyújtott fellebbezést azzal az indokkal, hogy a felperes nem rendelkezett eljárásbeli jogképességgel az ilyen fellebbezés benyújtásához az Európai Unió Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökségének létrehozásáról szóló, 2019. június 5‑i (EU) 2019/942 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2019. L 158., 22. o.) 28. cikkének (1) bekezdése értelmében, mivel a felperes nem volt címzettje az eredeti határozatnak, és az nem érintette őt személyében.

9

A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:

10

Az ACER lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:

11

A megtámadott határozat megsemmisítése iránti elsődleges kérelem alátámasztására a felperes két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt a 2019/942 rendelet 28. cikke (1) bekezdésének a felperes személyében való érintettségére vonatkozó alkalmazási feltételének megsértésére, a másodikat pedig lényegében a 2019/942 rendelet 28. cikke (1) bekezdésének olyan értelmezésére alapítja, amely nem biztosítja a fellebbezési tanács előtti eljárás hatékony érvényesülését és e rendelkezésnek a hatékony bírói jogvédelem elvével való összeegyeztethetőségét, amint azt az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikke és a Charta 20. cikkében biztosított törvény előtti egyenlőség elve kimondja, amennyiben a fellebbezési tanács megtagadta annak megállapítását, hogy eljárásbeli jogképességgel rendelkezik egy őt közvetlenül érintő és végrehajtási intézkedéseket nem tartalmazó rendeleti jellegű jogi aktussal szemben.

12

Az ACER azt kéri, hogy az elsődleges kérelmet mint megalapozatlant utasítsák el.

13

Először a második jogalapot kell megvizsgálni.

14

A felperes úgy véli, hogy a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács megsértette az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdését, amikor úgy ítélte meg, hogy nem rendelkezik az ahhoz szükséges minőséggel, hogy fellebbezést nyújtson be hozzá, holott az eredeti határozat olyan rendeleti jellegű jogi aktus volt, amely őt közvetlenül érintette, és nem vont maga után végrehajtási intézkedéseket.

15

A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban az ítélkezési gyakorlatra tekintettel helyesen állapította meg, hogy az eredeti határozat olyan rendeleti jellegű jogi aktusnak minősül, amely őt közvetlenül érinti, és amely nem von maga után végrehajtási intézkedéseket, és amely ennélfogva az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében megtámadható az európai uniós bíróság előtt. Ezt az ACER a jelen kereset keretében sem vitatja.

16

A felperes szerint azonban a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban tévesen állapította meg, hogy a 2019/942 rendelet 28. cikke (1) bekezdésének szövegére tekintettel nem jogosult hozzá fellebbezést benyújtani az eredeti határozattal szemben. Mindazonáltal lehetséges és szükséges lenne az említett rendelkezést úgy értelmezni és alkalmazni, hogy az az említett határozattal – mint őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktus, amely nem von maga után végrehajtási intézkedéseket – szemben eljárásbeli jogképességgel ruházza fel, és amely ennélfogva az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében megtámadható az uniós bíróság előtt. A 2019/942 rendelet 28. cikke (1) bekezdésének bármely más értelmezése ugyanis sértené a fellebbezési tanács előtti eljárás hatékony érvényesülését, és nem tenné lehetővé annak biztosítását, hogy e rendelkezés összeegyeztethető legyen a Charta 47. cikkében foglalt hatékony bírói jogvédelem elvével és a Charta 20. cikkében biztosított törvény előtti egyenlőség elvével.

17

Egyrészt a fellebbezési tanács előtti eljárás hatékony érvényesülése, amelyet a megfelelő ügyintézés és az uniós bíróságok túlterheltsége érdekében a teljes körű közigazgatási önellenőrzés egyszerűsített mechanizmusaként hoztak létre, attól függ, hogy azt az ACER által elfogadott piacszabályozási határozatok – mint például az eredeti határozatban meghatározott ideiglenes árkorlátozás – által ténylegesen érintett számos érdekelt fél előtt megnyitják‑e. Márpedig az ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azok hatékony érvényesülése biztosított legyen. A jelen ügyben a fellebbezési tanács előtti fellebbezéshez való jog szigorú értelmezése azzal a gyakorlati következménnyel járna, hogy az ACER mentesülne mindenfajta önellenőrzés alól a rábízott alapvető és egyre növekvő piacszabályozási feladatok ellátása során. Ha a természetes vagy jogi személyek közvetlenül megtámadhatnák az ACER határozatait a Törvényszék előtt, amennyiben azok olyan rendeleti jellegű jogi aktusok, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket, és amelyek őket közvetlenül érintik, ez sértené a 2019/942 rendelet 28. cikkének (1) bekezdésében előírt teljes körű igazgatási önellenőrzés egyszerűsített mechanizmusának hatékony érvényesülését, mivel azzal a kockázattal járna, hogy különböző fórumok (vagyis a fellebbezési tanács és a Törvényszék) előtt párhuzamos, eltérő mértékű (azaz teljes körű felülvizsgálat és korlátozott felülvizsgálat) felülvizsgálat valósulna meg.

18

Másrészt kizárólag a fellebbezési tanács előtti jogorvoslat teszi lehetővé a hatékony bírói jogvédelem hiányának elkerülését, amely ellentétes lenne az elsődleges uniós joggal, és amelyet a Lisszaboni Szerződés éppen orvosolni kívánt. A felperes szerint, bár a 2019/942 rendelet (34) preambulumbekezdésére és az ítélkezési gyakorlatra tekintettel az e rendelet 28. cikkének (1) bekezdésében említett fellebbezési eljárás kimerítése elengedhetetlen előfeltétele az uniós bíróság előtti keresetnek, az, hogy e rendelkezés nem teszi lehetővé a természetes vagy jogi személyek számára, hogy az ACER olyan, végrehajtási intézkedéseket nem tartalmazó, rendeleti jellegű jogi aktusaival a fellebbezési tanácshoz forduljanak, amelyek őket közvetlenül, de nem személyükben érintik, ezt követően megfosztja őket a Törvényszék előtti, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joguktól.

19

Márpedig a jogtudomány és az ítélkezési gyakorlat szerint az Unió szervein vagy hivatalain belüli jogorvoslatokra vonatkozó különös szabályok, amelyeket az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdése alapján hoztak létre, nem kérdőjelezhetik meg a Törvényszék hatáskörét. Az ilyen részletszabályok ugyanis sértenék a Charta 47. cikkében foglalt hatékony bírói jogvédelem elvét, amely az ítélkezési gyakorlat szerint hatékony bírói jogvédelmet követel meg az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak valamennyi jogi aktusával szemben. Egyébiránt, ha úgy kellene tekinteni, hogy a természetes vagy jogi személyeknek közvetlenül kell eljárást indítaniuk az ACER határozatai ellen a Törvényszék előtt, ha olyan rendeleti jellegű jogi aktusokat kívánnak vitatni, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket, és amelyek őket az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében közvetlenül érintik, ez nem felelne meg az uniós jogalkotó azon szándékának, hogy előnyben részesítse a „fellebbviteli szerv” igénybevételének mechanizmusát az uniós ügynökségeken belül annak érdekében, hogy lehetővé tegye azok összetett, műszaki vagy tudományos szempontból végzett értékelésének teljes körű felülvizsgálatát, mivel az uniós bíróság által gyakorolt felülvizsgálat az ítélkezési gyakorlat szerint ezt követően korlátozott felülvizsgálat.

20

Ez nem felel meg a Charta 20. cikkében biztosított és az ítélkezési gyakorlatban alkalmazott törvény előtti egyenlőség elvének sem, mivel az ACER határozatai által legkedvezőtlenebbül érintett természetes vagy jogi személyeket kereshetőségi joguk tekintetében objektív igazolás nélkül kedvezőtlenebb bánásmódban részesítik, mint másokat, a jelen ügyben a kiegyenlítő szabályozási energia szolgáltatói a TSO‑khoz képest. Tekintettel az ACER által elfogadott, rendeleti jellegű egyedi határozatok korlátozott számára, valamint arra a lehetőségre, hogy együttesen bírálják el, vagy egymás között megosszanak különböző, párhuzamos jogorvoslatokat, a fellebbezési tanács valójában nem lenne kitéve túlterheltség veszélyének, és eleget tehetne a jogalkotó által ráruházott feladatnak, nevezetesen az uniós bíróságok tehermentesítésének és az ACER határozatai teljes körű felülvizsgálatának.

21

A felperes szerint a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozatban nem kellett volna kizárólag a 2019/942 rendelet 28. cikkének (1) bekezdésére támaszkodva állást foglalnia. Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy a másodlagos jog valamely rendelkezésének szövegét kiterjesztően, akár annak nyelvtani értelmét meghaladóan is lehet és kell értelmezni, amennyiben – mint a jelen ügyben is – e rendelkezésnek az elsődleges joggal való összeegyeztethetősége ezt megköveteli. Márpedig az elsődleges joggal ellentétes lenne a természetes vagy jogi személyeknek a 2019/942 rendelet 28. cikkének (1) bekezdése keretében fennálló eljárásbeli jogképességének megszorítóbb értelmezése, mint EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének a Lisszaboni Szerződésből következő változata keretében.

22

Az ACER vitatja a felperes érveit, és lényegében a második jogalap elutasítását kéri.

23

Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróság már elismerte, hogy elegendő lehet, ha a jogalapokat inkább lényegük, mintsem jogi minősítésük alapján terjesztik elő, feltéve hogy e jogalapok kellően egyértelműen kitűnnek a keresetlevélből (lásd: 2004. szeptember 23‑iOlaszország kontra Bizottság ítélet, C‑297/02, nem tették közzé, EU:C:2004:550, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. szeptember 24‑iOlaszország és Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑124/13 és T‑191/13, EU:T:2015:690, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. január 19‑i ítélete, Bizottság kontra Friberger és Vallin ítélet, T‑232/16 P, nem tették közzé, EU:T:2017:15, 33. pont).

24

Ezenfelül az ítélkezési gyakorlat értelmében megállapítható ugyanis, hogy hallgatólagosan emeltek jogellenességi kifogást, amennyiben a keresetlevélből viszonylag egyértelműen kitűnik, hogy a felperes valójában ilyen kifogást fogalmaz meg (lásd ebben az értelemben: 1996. június 6‑iBaiwir kontra Bizottság ítélet, T‑262/94, EU:T:1996:75, 37. pont; 2018. november 27‑iMouvement pour un Europe des nations et des libertés kontra Parlament ítélet, T‑829/16, EU:T:2018:840, 66. pont; 2022. december 21‑iFalke kontra Bizottság ítélet, T‑306/21, EU:T:2022:834, 30. pont).

25

Márpedig a második jogalapnak a keresetlevél 138–151. és 159. pontjában, valamint a válasz 56–60. pontjában kifejtett tartalmából kitűnik, hogy a felperes lényegében azt állítja, hogy ahhoz, hogy megfeleljen a hatékony bírói jogvédelem elvének és a Charta EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésével végrehajtott 47. cikkének, amely az uniós bíróság előtt kereshetőségi jogot biztosít minden olyan jogi aktus megsemmisítése tekintetében, amely, mivel az eredeti határozat olyan rendeleti jellegű jogi aktus, amely őt közvetlenül érinti, és nem von maga után végrehajtási intézkedéseket, valamint a Charta 20. cikkében foglalt törvény előtti egyenlőség elvének, a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozatban úgy kellene értelmeznie a 2019/942 rendelet 28. cikkének (1) bekezdését, hogy az lehetővé teszi a felperes számára, hogy fellebbezést nyújtson be hozzá az említett határozattal szemben.

26

A fenti 25. pontban említett fejtegetéseket úgy kell értelmezni, hogy azok egy kétféleképpen érthető kifogást foglalnak magukban, amely vagy lényegében a megtámadott határozatban a 2019/942 rendelet 28. cikke (1) bekezdésének a fellebbezési tanács általi olyan értelmezésére vonatkozik, ami nem felel meg a hatékony bírói jogvédelem elvének, illetve a Chartának a Lisszaboni Szerződésből eredő változata által végrehajtott 47. cikkének, valamint a Charta 20. cikkében foglalt törvény előtti egyenlőség elvének (első kifogás), vagy a 2019/942 rendelet 28. cikke (1) bekezdésének a Charta ugyanezen elveivel és cikkeivel való összeegyeztethetetlensége miatti jogellenességére vonatkozó hallgatólagos kifogás (második kifogás).

27

A Törvényszék eljárási szabályzatának 89. és 90. cikke alapján elfogadott pervezető intézkedésre válaszul a felperes megerősítette, hogy a keresetlevél hallgatólagosan tartalmaz ilyen, a 2019/942 rendelet 28. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó jogellenességi kifogást.

28

Amennyiben az ACER egy másik pervezető intézkedésre adott válaszában arra hivatkozott, hogy a 2019/942 rendelet 28. cikke (1) bekezdésének jogellenességére vonatkozó kifogást késedelmesen, a felperesnek a Törvényszék által neki címzett pervezető intézkedésre adott válaszában terjesztették elő, és ezért a 2008. május 15‑iSpanyolország kontra Tanács ítélet (C‑442/04, EU:C:2008:276) 23. pontjából, a 2008. június 26‑iAlferink és társai kontra Bizottság ítélet (T‑94/98, EU:T:2008:226) 38. és 39. pontjából, valamint a 2008. szeptember 24‑iReliance Industries kontra Tanács és Bizottság ítélet (T‑45/06, EU:T:2008:398) 64–66. pontjából eredő ítélkezési gyakorlatnak megfelelően mint elfogadhatatlant el kell utasítani, meg kell állapítani, hogy a fenti 26. pontban említett két kifogás kellően egyértelműen kitűnik a keresetlevél 138–151. pontjából. Az ACER által felhozott kifogást tehát el kell utasítani, és e két kifogást érdemben meg kell vizsgálni.

29

Előzetesen meg kell jegyezni, hogy – amint azt a felek beadványaikban, a fellebbezési tanács pedig a megtámadott határozat 42. és 52. pontjában elismeri – az eredeti határozatot, jóllehet azt a Belgiumot, a Cseh Köztársaságot, Németországot, Franciaországot, Horvátországot, Luxemburgot, Magyarországot, Hollandiát, Ausztriát, Lengyelországot, Romániát, Szlovéniát és Szlovákiát magában foglaló régió (a továbbiakban: CORE régió) TSO‑inak címzett egyedi határozat formájában fogadták el, olyan rendeleti jellegű jogi aktus, amely anélkül érinti a felperest, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének a Lisszaboni Szerződésből eredő változata szerinti harmadik eset értelmében végrehajtási intézkedéseket vonna maga után, így a felperes e határozat tekintetében az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulata által érintett természetes vagy jogi személyek kategóriájába tartozik.

30

Ennek pontosítását követően meg kell vizsgálni, hogy – amint azt a felperes az első kifogás keretében állítja – a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozatban úgy kellett volna‑e értelmeznie a 2019/942 rendelet 28. cikkének (1) bekezdését, mint amely előtte eljárásbeli jogképességet biztosít a felperes számára az eredeti határozattal szemben annak biztosítása érdekében, hogy e rendelkezés összeegyeztethető legyen a hatékony bírói jogvédelem elvével és a Chartának az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése Lisszaboni Szerződésből eredő változata által végrehajtott 47. cikkével, valamint a Charta 20. cikkében foglalt törvény előtti egyenlőség elvével.

31

Az ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezése nem járhat olyan eredménnyel, hogy megfossza e rendelkezés egyértelmű és pontos szövegét annak hatékony érvényesülésétől. Amennyiben tehát az ilyen rendelkezés értelme magából a rendelkezés szövegéből egyértelműen kitűnik, az uniós bíróság nem térhet el ezen értelmezéstől (lásd: 2023. november 23‑iMinistarstvo financija ítélet, C‑682/22, EU:C:2023:920, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez – amennyiben szövege nem határolja körül kifejezetten a hatályát – annak összefüggéseit, valamint annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az említett rendelkezés részét képezi (lásd: 2021. január 21‑iWhiteland Import Export ítélet, C‑308/19, EU:C:2021:47, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

A 2019/942 rendeletnek „[az ACER f]ellebbezéssel megtámadható határozatai[ról]” szóló 28. cikkének (1) bekezdése értelmében „[b]ármely természetes vagy jogi személy – [az NSZH‑]kat is ideértve – fellebbezhet a[z ACER‑nek az e rendelet] 2. cikk[e] d) pontja szerinti olyan határozat[a] ellen, amelynek ő a címzettje, vagy amely, noha alakilag más a címzettje, őt közvetlenül és egyénileg érinti”.

33

A jelen ügyben nem vitatott, hogy az eredeti határozat, amellyel az ACER a 2019/942 rendelet 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának megfelelően a vitatott módszertannak a CORE régió TSO‑i által javasolt módosításairól határozott, az ACER‑nek az e rendelet 2. cikkének d) pontja értelmében vett határozata.

34

A 2019/942 rendelet 28. cikke (1) bekezdésének egyértelmű és pontos szövegéből kitűnik, hogy a felperes mint olyan jogi személy, amely nem címzettje az eredeti határozatnak, amelyet a határozat 2. cikkének megfelelően a CORE régió TSO‑inak címeztek, csak akkor élhet jogorvoslattal az említett határozattal szemben, ha az őt nem csupán közvetlenül, hanem személyében is érinti.

35

Igaz ugyan, hogy a 2019/942 rendelet 28. cikkének (1) bekezdésében ily módon előírt, személyében való érintettségre vonatkozó feltételt az uniós jog Charta által biztosított általános elveinek fényében kell értelmezni, az ilyen értelmezés nem vezethet az említett, a szövegben kifejezetten előírt feltétel mellőzéséhez anélkül, hogy az contra legem értelmezést eredményezne.

36

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tág értelmezés csak akkor lehetséges, ha az összeegyeztethető a szóban forgó rendelkezés szövegével, és még a magasabb rendű, jogi kötőerővel bíró jogszabállyal összhangban történő értelmezés elve sem szolgálhat contra legem értelmezés alapjául (lásd: 2023. december 15‑iStan kontra Európai Ügyészség végzés, T‑103/23, EU:T:2023:871, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még analógia útján: 2019. szeptember 19‑iRayonna prokuratura Lom ítélet, C‑467/18, EU:C:2019:765, 61. pont; 2020. október 5‑iBrown kontra Bizottság ítélet, T‑18/19, EU:T:2020:465, 111. pont).

37

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács megalapozottan nem értelmezte úgy a 2019/942 rendelet 28. cikkének (1) bekezdését, hogy az lehetővé teszi a felperes mint az e rendelkezés értelmében vett jogi személy számára, hogy fellebbezést nyújtson be hozzá az eredeti határozattal szemben, anélkül hogy bizonyítania kellett volna, hogy az említett határozat őt nemcsak közvetlenül, hanem személyében is érinti.

38

Ennélfogva az első kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.

39

Ezt követően a második kifogás érdemi vizsgálatát kell lefolytatni, amely a fenti 26. pontban hivatkozott hallgatólagos jogellenességi kifogást képezi.

40

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az értelmezés általános elve szerint valamely uniós rendelkezést – amennyire lehetséges – úgy kell értelmezni, hogy ne váljék kérdésessé annak érvényessége (2001. október 4‑iOlaszország kontra Bizottság ítélet, C‑403/99, EU:C:2001:507, 37. pont; 2009. november 19‑iSturgeon és társai ítélet, C‑402/07 és C‑432/07, EU:C:2009:716, 47. pont). Továbbá az uniós jogi aktus különböző lehetséges értelmezései közül azt kell előnyben részesíteni, amely alkalmas ezen jogi aktus hatékony érvényesülésének biztosítására (2009. november 19‑iSturgeon és társai ítélet, C‑402/07 és C‑432/07, EU:C:2009:716, 47. pont; lásd még ebben az értelemben: 1988. szeptember 22‑iSaarland és társai ítélet, 187/87, EU:C:1988:439, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Törvényszék által nekik címzett pervezető intézkedésekre adott válaszaikban az ACER másodlagosan, valamint az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság elsődlegesen lényegében arra hivatkozott, hogy a 2019/942 rendelet 28. cikkének (1) bekezdése nem ellentétes sem a hatékony bírói jogvédelem elvével, sem pedig a Charta 47. cikkével, amint azt az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése végrehajtja, valamint a Charta 20. cikkében rögzített törvény előtti egyenlőség elvével sem, mivel az nem képezte akadályát annak, hogy a jelen ügyhöz hasonló esetekben közvetlenül az említett jogi aktus megsemmisítése iránti keresetet nyújtsanak be a Törvényszékhez azok a természetes vagy jogi személyek, akik vagy amelyek nem címzettjei az ACER olyan általános hatályú jogi aktusának, amely nem von maga után végrehajtási intézkedéseket, és akiket e jogi aktus közvetlenül, de nem személyükben érint, vagyis a természetes vagy jogi személyek azon kategóriáját, amelyet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének a Lisszaboni Szerződésből eredő változata szerinti harmadik eset érint.

42

Mivel az eredeti határozat vele szemben olyan rendeleti jellegű jogi aktus, amely őt közvetlenül érinti, és nem von maga után az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének a Lisszaboni Szerződésből eredő változata értelmében vett végrehajtási intézkedéseket (lásd a fenti 29. pontot) a felperes az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulata által érintett természetes vagy jogi személyek kategóriájába tartozik, amely személyek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének első és második fordulata által érintett természetes vagy jogi személyek két másik csoportjához, vagyis a jogi aktus címzettjeiként vagy közvetlenül és személyükben érintett természetes vagy jogi személyekhez hasonlóan az EUMSZ 263. cikk első és második bekezdésében meghatározott feltételek mellett keresetet indíthatnak az uniós bíróság előtt.

43

Mindazonáltal az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdése értelmében az Unió szerveit és hivatalait létrehozó jogi aktusok meghatározhatják azokat a külön feltételeket, amelyek alapján egy természetes vagy jogi személy az e szervek és hivatalok által elfogadott, rá nézve joghatás kiváltására irányuló jogi aktusokkal szemben keresettel élhet.

44

A Bizottság javaslatára az uniós jogalkotó a 2019/942 rendeletnek az említett rendelet (34) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 28. és 29. cikkében előírta, hogy azoknak a természetes vagy jogi személyeknek, akik, illetve amelyek az ACER jogi aktusai címzettjei, vagy akiket vagy amelyeket az ilyen aktusok közvetlenül és személyükben érintenek, az eljárás egyszerűsítése érdekében fellebbezési joggal kell rendelkezniük a fellebbezési tanács előtt.

45

Ebben az összefüggésben, és amint az a Törvényszék által nekik címzett pervezető intézkedésekre adott válaszaikból kitűnik, a Parlament, a Tanács és a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének a Lisszaboni Szerződésből eredő változata szerinti harmadik esettel érintett kategóriába tartozó természetes vagy jogi személyeket nem kell azon természetes vagy jogi személyek közé sorolni, akik vagy amelyek a 2019/942 rendelet 28. cikkének (1) bekezdése értelmében keresetet nyújthatnak be az ACER‑nek az említett rendelet 2. cikkének d) pontjában említett határozata ellen, mivel az ACER főszabály szerint e rendelet 2. cikkének d) pontja alapján olyan „egyedi határozatokat” fogadott el, amelyek tekintetében a fellebbezési tanács előtt rendelkezésre állt jogorvoslati lehetőség. Ha az ACER, mint a jelen ügyben (lásd a fenti 29. pontot), rendeleti jellegű jogi aktust fogadna el, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt jogorvoslati lehetőség közvetlenül megnyílna.

46

Amennyiben e tekintetben a felperes azt állítja, hogy a 2019/942 rendelet 29. cikke alapján nem nyújthatott be közvetlenül a Törvényszékhez az eredeti határozat megsemmisítése iránti keresetet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében említett harmadik eset alapján, meg kell jegyezni, hogy kétségtelen, hogy a 2019/942 rendelet 29. cikke úgy rendelkezik, hogy „[a]z ACER e rendelet értelmében hozott határozatának érvénytelenítésére irányuló keresetet, valamint az alkalmazandó határidőn belüli teljesítés elmulasztása miatti keresetet a[z Európai Unió] Bírósághoz csak a[z e rendelet] 28. cikk[é]ben említett [előzetes] fellebbezési eljárás kimerítése után lehet benyújtani”, és hogy e rendelkezés arra kötelezi a nem privilegizált felpereseket, hogy a fellebbezési tanács által hozott határozatok megsemmisítése iránt indítsanak keresetet a Törvényszék előtt (lásd ebben az értelemben: 2022. március 16‑iMEKH és FGSZ kontra ACER ítélet, T‑684/19 és T‑704/19, EU:T:2022:138, 35–42. pont).

47

Meg kell azonban állapítani, hogy a 2022. március 16‑iMEKH és FGSZ kontra ACER ítéletet (T‑684/19 és T‑704/19, EU:T:2022:138) annak összefüggéseire, és különösen arra tekintettel kell értelmezni, hogy ezen ügy felperesei vitathatatlanul rendelkeztek eljárásbeli jogképességgel a fellebbezési tanács előtt, de a 2019/942 rendelet 28. és 29. cikkére tekintettel nem vitathatták a Törvényszék előtt az ACER eredeti határozatainak jogszerűségét.

48

E tekintetben, mivel a fenti 45. pontban kifejtett okokból az uniós jogalkotó a természetes vagy jogi személyek azon kategóriáját, amelyhez a felperes tartozik, nem vetette alá a 2019/942 rendelet 28. cikke szerinti előzetes jogorvoslati eljárásnak, az említett eljárásnak az e rendelet 29. cikkében előírt kimerítése nem értelmezhető úgy, hogy az alkalmazandó erre a kategóriára. Ebből következik, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének a Lisszaboni Szerződésből eredő változata szerinti harmadik fordulatával érintett kategóriába tartozó természetes vagy jogi személyek nem tartoznak a 2019/942 rendelet 28. és 29. cikke által bevezetett kötelező előzetes jogorvoslati eljárás hatálya alá, és az e rendelet 28. cikkének (1) bekezdésében említett másik két kategóriába tartozó jogalanyoktól eltérően közvetlenül a Törvényszékhez kell benyújtaniuk az ACER szóban forgó jogi aktusaival szembeni kereseteiket, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének a Lisszaboni Szerződésből eredő változata szerinti harmadik esetének megfelelően.

49

Amint ugyanis azt a Parlament, a Tanács és a Bizottság a pervezető intézkedésekre adott válaszaiban állítja, a 2019/942 rendeletet nem lehet úgy értelmezni, hogy az uniós jogalkotó az ACER által elfogadott valamennyi aktust a fellebbezési tanács felülvizsgálata alá kívánta vonni, mivel az említett rendelet 28. cikkének tárgyi hatálya az e rendelet 2. cikkének d) pontjában említett egyedi határozatokra korlátozódik. Végeredményben az uniós jogalkotó ezt a „hibrid” megközelítést követte több más ügynökség fellebbviteli szerveinek létrehozása során is, amint az az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA), az Európai Bankhatóság (EBH), az Egységes Szanálási Testület (ESZT), az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynöksége (EASA), az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) és az Európai Biztosítás‑ és Foglalkoztatóinyugdíj‑hatóság (EIOPA) jogorvoslati szerveit létrehozó rendeletekből kitűnik. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a pervezető intézkedésekre adott válaszaikban a Parlament, a Tanács és a Bizottság hangsúlyozta, hogy a 2019/942 rendeletben nincs kifejezett utalás arra a lehetőségre, hogy közvetlenül az uniós bírósághoz lehessen fordulni azokban az esetekben, amikor az e rendelet 28. cikkében foglalt elfogadhatósági feltételek nem teljesültek, mivel az ilyen hivatkozás tisztán deklaratív jellegű lett volna, mivel az EUMSZ 263. cikket nem kellett átültetni a másodlagos uniós jogba ahhoz, hogy alkalmazható legyen.

50

Egyébiránt a fenti 48. pontban javasolt értelmezés nem mond ellent a 2023. március 9‑iACER kontra Aquind ítélet (C‑46/21 P, EU:C:2023:182) 57. pontjának, amelyben a Bíróság kimondta, hogy „[az uniós ügynökségek] fellebbezési szerve[i] megfelelő eszközt jelentenek az érintett felek jogainak védelmére”, mivel e megállapítás nem jelenti azt, hogy az ACER fellebbezési tanácsa által gyakorolt felülvizsgálat lenne az egyetlen megfelelő eszköz arra, hogy az ACER határozatait illetően védelmezzék azon természetes vagy jogi személyek jogait, akik vagy amelyek a 2019/942 rendelet 28. cikke alapján nem fordulhatnak e bizottsághoz.

51

Ez az értelmezés nem mond ellent a 2019/942 rendelet (34) preambulumbekezdésének sem, amely kimondja, hogy „amikor az ACER döntéshozatali hatáskörökkel rendelkezik, az eljárás gazdaságossága okán az érdekelt felek számára lehetővé kell tenni, hogy […] fellebbezési tanácshoz forduljanak jogorvoslatért”. E preambulumbekezdést ugyanis a 2019/942 rendelet 28. és 29. cikkének szövegével, valamint a fenti 50. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlattal összefüggésben kell értelmezni, amelyből az következik, hogy a fellebbezési tanács megfelelő eszközt jelent az ACER jogi aktusai által érintett felek jogainak védelmére, amennyiben megfelelnek az említett rendeletben említett elfogadhatósági feltételeknek. Ugyanakkor sem a 2019/942 rendelet (34) preambulumbekezdése, sem a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem értelmezhető úgy, hogy az ACER jogi aktusai jogszerűségének első fokon történő felülvizsgálatára alkalmas eszköz az, hogy olyan természetes vagy jogi személyek, akik vagy amelyek nem jogosultak arra, hogy az említett rendelet 28. cikke alapján a fellebbezési tanácshoz forduljanak, az EUMSZ 263. cikk alapján közvetlenül az uniós bírósághoz fordulnak.

52

Még ha – amint azt az ACER, a Parlament, a Tanács és a Bizottság a Törvényszék által a tárgyaláson feltett szóbeli kérdésekre vagy a Törvényszék által nekik címzett pervezető intézkedésekre adott válaszaikban állítják – az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdése mérlegelési jogkört is biztosít az uniós jogalkotónak arra vonatkozóan, hogy meghatározza a természetes vagy jogi személyek által az Unió valamely szervének vagy hivatalának a rájuk nézve joghatás kiváltására irányuló aktusaival szemben benyújtott jogorvoslatok tekintetében alkalmazandó különös feltételeket és részletes szabályokat, az ilyen jogkört csak az elsődleges jog és különösen az uniós jog általános elveinek tiszteletben tartásával lehet gyakorolni.

53

Ennélfogva – amint azt a felperes állítja – először is azt a kérdést kell feltenni, hogy összeegyeztethetetlen‑e a Charta 20. cikkében foglalt törvény előtti egyenlőség elvével a 2019/942 rendelet 28. cikkének (1) bekezdése által a fellebbezési tanácshoz fordulás lehetőségét illetően alkalmazott eltérő bánásmód a természetes vagy jogi személyeknek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének a Lisszaboni Szerződésből eredő változatában említett harmadik esettel érintett kategóriája és a természetes vagy jogi személyeknek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében rögzített első és második esettel érintett kategóriája közötti eltérő bánásmód.

54

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, a Charta 20. cikkében foglalt törvény előtti egyenlőség az uniós jog általános elve, amely megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, hacsak ez a különbségtétel objektív módon nem igazolható (lásd: 2021. szeptember 2‑iÉtat belge [Tartózkodási jog családon belüli erőszak esetén] ítélet, C‑930/19, EU:C:2021:657, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

55

Az egyenlő bánásmód elve megsértése fennállásának megállapításához a helyzetek összehasonlítható jellegére vonatkozó követelményt a helyzeteket jellemző tényezők összességének fényében kell vizsgálni, különösen a szóban forgó különbségtételt bevezető jogi aktus tárgya és célja alapján, azzal, hogy ennek érdekében tekintetbe kell venni azon terület elveit és céljait, amely alá e jogi aktus tartozik. Amennyiben a helyzetek nem hasonlíthatók össze, az érintett helyzetek eltérő kezelése nem sérti a Charta 20. cikkében foglalt törvény előtti egyenlőséget (lásd: 2021. szeptember 2‑iÉtat belge [Tartózkodási jog családon belüli erőszak esetén] ítélet, C‑930/19, EU:C:2021:657, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56

A jelen ügyben azt kell értékelni, hogy az ACER‑nek a 2019/942 rendelet 28. és 29. cikkével létrehozott belső jogorvoslati rendszerének tárgyára és céljára tekintettel az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének a Lisszaboni Szerződésből eredő változata szerinti harmadik esettel érintett kategóriába tartozó, az ACER valamely határozatának e rendelet alapján történő megsemmisítése iránti keresetet benyújtani kívánó természetes vagy jogi személy helyzete összehasonlítható‑e az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében említett azon más kategóriákba tartozó természetes vagy jogi személy helyzetével, aki vagy amely szintén ilyen keresetet kíván indítani.

57

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt az uniós bíróságnak már volt alkalma megerősíteni – mivel az uniós jogalkotó a fellebbezési tanácsot az ahhoz szükséges szakértelemmel kívánta felruházni, hogy az maga végezhesse el az energiával kapcsolatos összetett műszaki és gazdasági jellegű ténybeli elemekre vonatkozó értékeléseket, a fellebbezési tanács nem szorítkozhat arra, hogy az ACER határozatainak korlátozott felülvizsgálatát gyakorolja. Épp ellenkezőleg, tagjainak tudományos ismereteire támaszkodva e tanácsnak meg kell vizsgálnia, hogy a fellebbező által előadott érvek alkalmasak‑e annak bizonyítására, hogy az ACER határozatának alapjául szolgáló megfontolások tévesek (lásd ebben az értelemben: 2023. március 9‑iACER kontra Aquind ítélet, C‑46/21 P, EU:C:2023:182, 53–72. pont; 2020. november 18‑iAquind kontra ACER ítélet, T‑735/18, EU:T:2020:542, 45–71. pont).

58

Ennek keretében az uniós bíróság pontosította, hogy a fellebbezési tanács létrehozása az uniós jogalkotó által elfogadott átfogó megközelítésbe illeszkedik, amely arra irányul, hogy jogorvoslati szerveket biztosítson az uniós ügynökségeknek abban az esetben, ha a műszaki vagy tudományos szempontból összetett kérdésekben olyan döntéshozatali jogkörrel ruházták fel őket, amely közvetlenül érintheti az érintett felek jogi helyzetét. E jogorvoslati szervek megfelelő eszközt jelentenek az érintett felek jogainak védelmére olyan összefüggésben, amelyben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, mivel az uniós hatóságok – különösen a tudományos és technikai jellegű, rendkívül összetett ténybeli elemeket illetően – széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk elfogadott intézkedések természetének és terjedelmének meghatározása tekintetében, az uniós bíróság felülvizsgálatának annak vizsgálatára kell korlátozódnia, hogy az ilyen jogkör gyakorlása nem volt‑e nyilvánvalóan hibás, vagy nem követtek‑e el hatáskörrel való visszaélést, illetve hogy e hatóságok nem lépték‑e nyilvánvalóan túl a mérlegelési jogkörük határait (2023. március 9‑iACER kontra Aquind ítélet, C‑46/21 P, EU:C:2023:182, 56. és 57. pont; lásd még: 2013. március 7‑iBilbaína de Alquitranes és társai kontra ECHA ítélet, T‑93/10, EU:T:2013:106, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

59

Meg kell tehát állapítani, hogy a 2019/942 rendelet 28. cikkének (1) bekezdése azáltal, hogy nem teszi lehetővé azon természetes vagy jogi személyek számára, akik vagy amelyek – mint a felperes – az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének a Lisszaboni Szerződésből eredő változatában említett harmadik esettel érintett kategóriába tartoznak, hogy a fellebbezési tanácshoz forduljanak, eltérő bánásmódot ír elő, mivel e személyek kizárólag a Törvényszék által gyakorolt, az energiához kapcsolódó összetett tudományos, műszaki vagy gazdasági értékelések tekintetében korlátozott felülvizsgálat előnyeit élvezhetik, míg az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének első és második fordulatával érintett kategóriákba tartozó természetes vagy jogi személyek részesülhetnek a fellebbezési tanács által az említett tudományos, műszaki vagy gazdasági értékelések tekintetében végzett felülvizsgálatban.

60

Amint arra az ACER, a Parlament, a Tanács és a Bizottság a Törvényszék által nekik címzett pervezető intézkedésekre adott válaszaikban lényegében hivatkozott, a fellebbezési tanács által végzett teljes felülvizsgálathoz való hozzáférést illetően ezt az eltérő bánásmódot mindazonáltal igazolja az érintett természetes vagy jogi személyek különböző kategóriái és az ACER határozatai közötti kapcsolat intenzitásának eltérő jellege. Míg ugyanis az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének a Lisszaboni Szerződéssel módosított változata szerinti első és második eset által érintett kategóriákba tartozó természetes vagy jogi személyeket az említett határozatok egyénítik, amennyiben ők a címzettjeik, vagy mivel őket e határozatok sajátos jellemzőik vagy az őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán ugyanolyan módon érintik, mint a címzetteket (1963. július 15‑iPlaumann kontra Bizottság ítélet, 25/62, EU:C:1963:17, 223. o.; 2015. szeptember 17‑iMory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 93. pont), nem ez a helyzet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulatával érintett kategóriába tartozó természetes vagy jogi személyek esetében.

61

Ekképpen ezen eltérő bánásmód, amely a 2019/942 rendelet 28. cikkében rögzített objektív megfontolásokon alapul, igazolt, mivel kapcsolatban áll a szóban forgó szabályozás által indokoltan elérni kívánt céllal, illetve arányos az ezen bánásmód által elérni kívánt céllal (lásd ebben az értelemben: 1977. július 5‑iBela‑Mühle Bergmann ítélet, 114/76, EU:C:1977:116, 7. pont; 2008. december 16‑iArcelor Atlantique et Lorraine és társai ítélet, C‑127/07, EU:C:2008:728, 47. pont).

62

Az uniós jogalkotó által a 2019/942 rendelet 28. cikkében meghatározott objektív kritériumok alkalmazása ugyanis összefügg az e rendelkezés által követett céllal, amely az ACER jogi aktusainak és a velük szoros kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyek meghatározott kategóriáira vonatkozó közigazgatási jogorvoslati rendszer létrehozására irányul.

63

Tekintettel arra, hogy kevésbé szoros kapcsolat áll fenn az ACER „egyedi határozataival”, mint az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének a Lisszaboni Szerződésből eredő változata szerinti első és második esettel érintett kategóriákba tartozó természetes vagy jogi személyek, indokolt és helyénvaló, hogy azok a természetes vagy jogi személyek, akik, mint a felperes, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében említett, harmadik esettel érintett kategóriába tartoznak, azzal a lehetőséggel rendelkezzenek, hogy az említett határozatok korlátozott felülvizsgálatát kérjék a Törvényszék előtt, azzal a pontosítással, hogy a másik két kategóriába tartozó személyektől eltérően az említett személyekre nem vonatkozik sem a 2019/942 rendelet 29. cikkében előírt, az e rendelet 28. cikkében említett, az előzetes jogorvoslati eljárás kimerítésére vonatkozó kötelezettség (lásd a fenti 47. pontot), sem pedig az Európai Unió Bírósága alapokmányának 58a. cikkében előírt, a fellebbezések előzetes megengedhetővé nyilvánítására irányuló eljárás.

64

Ezenkívül az ítélkezési gyakorlat szerint ahhoz, hogy az uniós jogalkotónak felróható legyen az egyenlő bánásmód elvének megsértése, az szükséges, hogy hasonló helyzeteket eltérően kezeljen, ami egyes személyeket másokhoz képest hátrányos helyzetbe hozott (1962. július 13‑iKlöckner‑Werke és Hoesch kontra Főhatóság ítélet, 17/61 és 20/61, EU:C:1962:30, 652. o.; 2008. december 16‑iArcelor Atlantique et Lorraine és társai ítélet, C‑127/07, EU:C:2008:728, 39. pont).

65

E tekintetben a Törvényszék által végzett közvetlen felülvizsgálat nem tekinthető hátrányosnak azon természetes vagy jogi személyekre nézve, akik az ACER jogi aktusára tekintettel nincsenek a 2019/942 rendelet 28. cikkében említett helyzetek egyikében sem.

66

Ugyanis az a tény, hogy az ACER határozatának a fellebbezési tanács általi vizsgálata megfelelő eszközt jelent az ezen aktussal szoros kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyek jogainak védelmére olyan összefüggésben, amelyben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, mivel az uniós hatóságok – különösen a tudományos és műszaki jellegű, rendkívül összetett ténybeli elemeket illetően – széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk elfogadott intézkedések természetének és terjedelmének meghatározása tekintetében (lásd ebben az értelemben: 2023. március 9‑iACER kontra Aquind ítélet, C‑46/21 P, EU:C:2023:182, 57. pont) nem értelmezhető úgy, hogy az azt jelenti, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján a Törvényszékhez benyújtott közvetlen kereset nem tekinthető megfelelő eszköznek az ugyanezen jogi aktussal kevésbé szoros kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyek jogainak védelmére.

67

Ebből következik, hogy az uniós jogalkotó a 2019/942 rendelet 28. cikkének (1) bekezdésében igazolt eltérő bánásmódot vezetett be azon természetes vagy jogi személyek között, akik vagy amelyek az ACER határozatai tekintetében nincsenek azonos vagy összehasonlítható helyzetben, tehát az említett határozatokkal szemben benyújtott kereseteket illetően nem kell ugyanazon különös feltételek vagy részletes szabályok hatálya alá tartozniuk, így ezen eltérő bánásmód nem tekinthető úgy, mint amely sérti a Charta 20. cikkében foglalt törvény előtti egyenlőség elvét.

68

Másodszor azt a kérdést kell feltenni, hogy sérti‑e – amint azt a felperes állítja – a hatékony bírói jogvédelem elvét és Chartának az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése által végrehajtott 47. cikkét annak lehetetlensége az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének a Lisszaboni Szerződésből eredő változatában szereplő harmadik esettel érintett kategóriába tartozó természetes vagy jogi személyek számára, hogy a fellebbezési tanácshoz forduljanak.

69

A Charta 47. cikke szerint mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az említett cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz. A Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a bírósághoz fordulás joga nem abszolút jog, és ezért arányos korlátozásoknak vethető alá, amelyek jogszerű célt követnek, és nem érintik e jog lényegét (lásd: 2017. április 6‑iPITEE kontra Bizottság végzés, C‑464/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:291, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A Charta 52. cikke (1) bekezdésének megfelelően a hatékony jogorvoslathoz való jog korlátozása csak akkor igazolható, ha azt törvény írja elő, ha arra e jog lényeges tartalmának, valamint az arányosság elvének tiszteletben tartásával kerül sor, továbbá ha és amennyiben az elengedhetetlen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja (2016. május 4‑iPillbox 38 ítélet, C‑477/14, EU:C:2016:324, 160. pont; 2016. szeptember 15‑iStar Storage és társai ítélet, C‑439/14 és C‑488/14, EU:C:2016:688, 49. pont).

70

A jelen ügyben, amint az már megállapításra került (lásd a fenti 47. és 67. pontot) az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének és a 2019/942 rendelet 28. és 29. cikkének a fenti 40. pontban felidézett általános értelmezési elv fényében értelmezett együttes olvasatából kitűnik, hogy azok a természetes vagy jogi személyek, akik, mint a felperes, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének a Lisszaboni Szerződésből eredő változatában említett harmadik esettel érintett kategóriába tartoznak, közvetlenül indíthatnak keresetet a Törvényszék előtt az ACER határozatai ellen.

71

E tekintetben meg kell állapítani, hogy mivel a Törvényszék előtti megsemmisítés iránti kereset útja nyitva marad, nem állapítható meg, hogy az uniós jogalkotó a 2019/942 rendelet 28. és 29. cikkének elfogadása során megsértette a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot.

72

Kétségtelen, hogy – amint arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 57. pontjában és a felperes a tárgyaláson rámutatott – az uniós jogalkotó által a 2019/942 rendelet 28. és 29. cikkében bevezetett, a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés különös feltételei és részletes szabályai kevéssé kielégítő eljárási bonyodalmakat eredményeznek. Egyrészt azzal járhatnak, hogy az ACER ugyanazon határozatai ellen párhuzamos jogorvoslati igényt érvényesítenek a fellebbezési tanács és a Törvényszék előtt, akár ugyanazon természetes vagy jogi személyek, ha kétségek merülnek fel az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében említett azon kategóriával kapcsolatban, amelyhez tartoznak, vagy az ugyanezen rendelkezésben említett különböző kategóriákba tartozó természetes vagy jogi személyek, az ilyen fellebbezések kezelésével együtt járó valamennyi bonyodalmakkal (felfüggesztés, eljárás megszüntetése stb.). Másrészt, azáltal, hogy a fellebbezési tanács és a Törvényszék azon kereset elbírálására vonatkozó hatáskörét, amelyet olyan természetes vagy jogi személy nyújtott be, aki nem címzettje az ACER valamely jogi aktusának, de akivel szemben e jogi aktus joghatásokat vált ki, és ennélfogva az általa az említett aktus vitatása érdekében követendő eljárást attól az összetett jogi kérdéstől teszi függővé, hogy e személyt az említett jogi aktus „személyében érinti‑e”, e feltételek és különös szabályok alkalmazása számos jogvitát eredményezhet a fellebbezési tanács, a Törvényszék és a Bíróság előtt.

73

Mindazonáltal egyrészt az ACER ugyanazon jogi aktusával szembeni párhuzamos jogorvoslatok kockázata a 2019/942 rendelet 28. és 29. cikkétől függetlenül fennáll, mivel – amint az többek között a 2022. március 16‑iMEKH és FGSZ kontra ACER ítélet (T‑684/19 és T‑704/19, EU:T:2022:138) 31. pontjából kitűnik – az előnyben részesített felperesek jogosultak arra, hogy közvetlenül a Törvényszékhez forduljanak az ACER valamely határozatának megsemmisítése iránti keresettel. Másrészt a „személyében való érintettség” fogalmának összetett jellege nem következik kifejezetten a 2019/942 rendelet 28. és 29. cikke által létrehozott közigazgatási jogorvoslati rendszerből.

74

Mindenesetre az ilyen eljárási bonyodalmak nem elegendőek annak megállapításához, hogy a létrehozott jogorvoslati rendszer önmagában ellentétes a Charta 47. cikkében biztosított hatékony bírói jogvédelem elvével.

75

Ennélfogva a 2019/942 rendelet 28. cikkének (1) bekezdése sem tekinthető úgy, mint amely sérti a hatékony bírói jogvédelem elvét és a Chartának az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésével végrehajtott 47. cikkét.

76

Következésképpen a jogellenességi kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani, így a második jogalap egészét el kell utasítani.

77

Így a 2019/942 rendelet 28. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított első jogalap érdemi vizsgálatával kell folytatni.

78

A felperes úgy véli, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban megsértette a 2019/942 rendelet 28. cikkének (1) bekezdését, amikor úgy ítélte meg, hogy nem rendelkezik az ahhoz szükséges minőséggel, hogy az eredeti határozattal szemben fellebbezést nyújtson be hozzá, noha e határozat őt közvetlenül és személyében érinti.

79

A felperes megjegyzi, hogy a megtámadott határozat 41. és azt követő pontjaiban a fellebbezési tanács az ítélkezési gyakorlatra tekintettel helyesen állapította meg, hogy őt közvetlenül érinti az eredeti határozat, amely közvetlenül érintette a jogi helyzetét azáltal, hogy átmenetileg megakadályozta abban, hogy a kiegyenlítő energia piacán szabadon rögzítse ajánlatainak árát, mivel az eredeti határozatban rögzített ideiglenes árkorlátot meghaladó ajánlatokat a CORE régiónak a PICASSO és a MARI európai platformon áthaladó TSO‑i már nem fogadhatták el.

80

Ezzel szemben a felperes szerint a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban tévesen tagadta meg annak megállapítását, hogy őt az eredeti határozat személyében érinti, az ítélkezési gyakorlatnak az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének alkalmazása keretében kialakított, a fellebbezési tanács előtti eljárás céljához igazított elveinek megfelelően, amely elveket a 2019/942 rendelet (34) preambulumbekezdésének megfelelően a teljes közigazgatási önellenőrzés egyszerűsített mechanizmusaként alakították ki, amely a megfelelő ügyintézés érdekében nyitva áll az ACER által elfogadott piacszabályozási határozatok által érintett számos fél előtt, mint például az eredeti határozatban meghatározott ideiglenes árkorlát. Ez a mechanizmus választ ad azokra az aggályokra, amelyeket a Bíróság a széles mérlegelési jogkör gyakorlásával járó egyedi határozatok elfogadásának a szervekre vagy ügynökségekre történő átruházásával kapcsolatban fogalmazott meg.

81

Márpedig a jelen ügyben bizonyos piaci szereplők, nevezetesen a TSO‑k különösen bekapcsolódnak a döntéshozatali folyamatba, és olyan jogi aktusok egyedüli címzettjeiként jelölik meg őket, amelyeket kétségtelenül az EUMSZ 288. cikk negyedik bekezdésének második mondata értelmében vett egyedi határozatok formájában hoztak meg, de a gyakorlatban rendeleti hatállyal rendelkeznek, ami azt vonná maga után, hogy az említett aktusok teljes körű felülvizsgálatát biztosítják az általuk érintett többi piaci szereplő számára annak érdekében, hogy megvédhessék érdekeiket, amelyekre az TSO‑k érdekeivel szemben hivatkozni lehet.

82

E helyzetre válaszul a felperes arra hivatkozik, hogy a 2019/942 rendelet 28. cikkének (1) bekezdését a 2017/2195 rendelet 5. cikkének (8) bekezdésével összhangban kell értelmezni, amely bármely fél számára – ideértve a piaci szereplőket is – elismeri a TSO‑k határozataival szembeni panasztételi jogot az NSZH‑k előtt. Nemcsak hogy „nem kielégítő” a 2019/942 rendelet 28. cikkének az ACER által javasolt értelmezése, amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 57. pontjában megállapította, hanem ellentétes lenne a hatékony bírói jogvédelem és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével is, és ellentmondana az e cikk által létrehozott mechanizmus azon céljának, amely az uniós bíróságok terhelésének csökkentésére irányul.

83

Először is a felperes jelzi, hogy aktívan részt vett az eredeti határozat elfogadásához vezető eljárásban, ami az ítélkezési gyakorlat szerint a felperes személyes érintettségének megállapítása szempontjából egyebek között releváns tényezőnek minősül. A jelen ügyben aktívan részt vett a villamosenergia‑piaci ENTSO által a 2017/2195 rendelet 10. cikke alapján indított nyilvános konzultációban azt megelőzően, hogy a TSO‑k javaslatát benyújtották volna az ACER‑hez, azzal, hogy az ENTSO‑nak megküldte a 2021. július 30‑i véleményét. Ezenkívül aktívan részt vett az ACER által az említett javaslatról folytatott nyilvános konzultációban is, és benyújtotta ez utóbbinak 2021. november 10‑i észrevételeit. A 2017/2195 rendelet 10. cikkének (6) bekezdése értelmében a TSO‑knak és végül az ACER‑nek reagálniuk kellett volna a 2021. július 30‑i véleményére, vagy javaslatukban ki kellett volna fejteniük, hogy miért tértek el attól.

84

Másodszor, a felperes jelzi, hogy az eredeti határozat személyében érinti, mivel az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően e határozat lényegesen érinti a kiegyenlítő szabályozási energia szolgáltatásának piacán fennálló helyzetét azáltal, hogy mesterségesen csökkenti azt az árat, amelyen e villamos energiát eladhatja a TSO‑knak, amelyek annak egyedüli igénylői, oly módon, hogy átmenetileg megakadályozza őt abban, hogy olyan piaci árban részesüljön, amelynek magasabbnak kell lennie (az ajánlatok alternatív költségének fedezése érdekében), vagy abban, hogy az említett villamos energia tekintetében árversenyt folytasson. A felperes úgy véli, hogy néhány olyan kiegyenlítő szabályozási energia szolgáltatóhoz hasonlóan, akik magas változó határköltségek mellett előminősítést végeztek létesítményeiken, az eredeti határozat elsődleges célpontja és kárvallottja, míg TSO‑kat, akik annak címzettjei voltak, e határozat előnyben részesíti.

85

A felperes tehát érdemi szempontból az eredeti határozat egyik fő címzettje volt, amely határozat sérti a vállalkozási szabadságát azáltal, hogy megakadályozta őt abban, hogy a kiegyenlítő szabályozási energiát olyan áron értékesítse, amely nem csupán az erőművei változó költségeit fedezi, hanem azokat a jelentős beruházásokat is, amelyeket annak érdekében végeztek, hogy ez utóbbiak működésük során a kiegyenlítő energia piacán rendelkezésre álljanak, annak ellenére, hogy az aktiválásuknak csekély a valószínűsége, magas változó határköltségeik vannak, és ennélfogva az ajánlati sorrend alján vannak.

86

Amint azt az ítélkezési gyakorlat előírja, a felperes piaci helyzetének lényeges érintettsége a jelen ügyben az eredeti határozatból eredő elmaradt haszonból ered, tekintet nélkül arra, hogy e határozat más versenytársakat hozzá hasonló módon érinthet. E tekintetben a felperes közelebbről a Németországban üzemeltetett két, audorfi és itzehoe‑i erőműveinek helyzetére hivatkozik, amelyekben jelentős beruházásokat hajtott végre a működésre való alkalmasságuk és a kiegyenlítő energia piacán való működőképességük fenntartása érdekében. Egyébiránt a felperes szerint az eredeti határozat őt különösen Németországban, vagyis a PICASSO és MARI európai platformokkal már összekapcsolt kevés ellenőrzési területek egyikén működő kiegyenlítő szabályozási energia szolgáltatóként érinti, amennyiben hosszú és költséges eljárás keretében sikerült a kiegyenlítő szabályozási energiát biztosító létesítményeket előminősítenie, és akadályoztatva volt abban, hogy a szóban forgó létesítmények magas változó határköltségei által igazolt, a 15000 euró/MWh árat nagymértékben meghaladó ajánlatokat tegyen.

87

A felperes azt kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban abból az elvből indult ki, hogy bizonyítania kellett volna, hogy a kiegyenlítő szabályozási energia piacának valamennyi más szereplőjétől minőségileg eltérő módon volt érintve. Márpedig ilyen feltétel nem következik az ítélkezési gyakorlatban az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének alkalmazása keretében kialakított elvekből, és azt a fellebbezési tanács előtti eljárásnak a fenti 80. pontban felidézett célja sem igazolja.

88

Harmadszor, a felperes arra hivatkozik, hogy az eredeti határozat ugyanúgy egyéníti őt, mint a címzett TSO‑kat, mivel e határozat az ítélkezési gyakorlat értelmében megsértette azokat az eljárási garanciákat, amelyeket az uniós jog e határozat elfogadása keretében biztosít számára. Attól kezdve ugyanis, hogy javaslatuk módosításával a TSO‑k helyébe lépett, az ACER‑nek tiszteletben kellett volna tartania a 2017/2195 rendelet 10. cikkének (6) bekezdésében előírt konzultációs jogot is. A jelen ügyben azáltal, hogy a villamosenergia‑piaci ENTSO által e cikk alapján a TSO‑k javaslatának az ACER‑hez történő benyújtását megelőzően indított nyilvános konzultációban, majd az ACER által indított konzultációs eljárásban részt vett, kinyilvánította azon szándékát, hogy a vitatott szabályok módosítása keretében védelmezi érdekeit és jogait. A válasz szakaszában a felperes ezenkívül azt rója fel az ACER‑nek, hogy nem tartotta tiszteletben a 2019/942 rendelet 14. cikkének (6) bekezdésében biztosított, előzetes meghallgatáshoz való jogát.

89

Az ACER vitatja a felperes érveit, és az első jogalap elutasítását kéri.

90

Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdése értelmében vett „külön feltételeket” úgy kell értelmezni, hogy azok olyan, valamely uniós intézmény, szerv vagy hivatal által létrehozott, a bírósági keresetet megelőző tisztán belső feltételekre és részletes szabályokra utalnak, amelyek többek között a saját hatáskörben végzett felülvizsgálati mechanizmusok működését, illetve a békés vitarendezés lefolytatását szabályozzák az uniós bíróságok előtti jogvita elkerülése érdekében (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 12‑iEuropean Dynamics Luxembourg és társai kontra OHIM végzés, T‑556/11, EU:T:2013:514, 60. pont; 2018. október 25‑iKF kontra Satcen ítélet, T‑286/15, EU:T:2018:718, 107. pont). E különös feltételeknek és részletes szabályoknak tehát teljes mértékben összhangban kell maradniuk az EUMSZ 263. cikkben előírt általános rendszerrel az uniós bíróságnak a számára biztosított keresetek elbírálására vonatkozó hatáskörét illetően (lásd ebben az értelemben: 2016. február 4‑iItalian International Film kontra EACEA ítélet, T‑676/13, EU:T:2016:62, 27. pont; 2016. június 8‑iMonster Energy kontra EUIPO [Békeszimbólum ábrázolása] ítélet, T‑583/15, EU:T:2016:338, 43. pont; 2016. június 8‑iMonster Energy kontra EUIPO [GREEN BEANS] ítélet, T‑585/15, nem tették közzé, EU:T:2016:339, 41. pont).

91

Ebből következik, hogy amennyiben az EUMSZ 263. cikkben előírt általános rendszerben és az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdése alapján elfogadott különös feltételek mellett ugyanazok az elfogadhatósági feltételek állnak fenn, azokat főszabály szerint egységesen kell értelmezni. Annak értékeléséhez, hogy a felperest személyében érintette‑e a vitatott jogi aktus, vagyis az eredeti határozat a 2019/942 rendelet 28. cikkének (1) bekezdése alapján, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének a Lisszaboni Szerződésből eredő változata szerinti második esettel kapcsolatban kialakított ítélkezési gyakorlatra kell hivatkozni.

92

Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett személyében való érintettség feltételét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a jogi aktus címzettjétől eltérő természetes vagy jogi személy csak akkor állíthatja, hogy e jogi aktus személyében érinti, ha ez a jogi aktus sajátos jellemzői vagy egy őt minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rá, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őt (1963. július 15‑iPlaumann kontra Bizottság ítélet, 25/62, EU:C:1963:17, 223. o.).

93

Egyébiránt az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján kialakított ítélkezési gyakorlatból következik az az elv, amely szerint a felperesnek – legyen az a természetes vagy jogi személy, aki nem címzettje az általa vitatott jogi aktusnak – a feladata, hogy keresete alátámasztása érdekében az őt a címzetthez hasonló módon egyénítő sajátos jellemzőire vagy minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzetre hivatkozzon (lásd ebben az értelemben: 2011. szeptember 28‑iUCAPT kontra Tanács végzés, T‑96/09, nem tették közzé, EU:T:2011:542, 47. pont; 2020. május 6‑iSabo és társai kontra Parlament és Tanács végzés, T‑141/19, nem tették közzé, EU:T:2020:179, 32. pont). Ebben az értelemben a fellebbezési tanács eljárási szabályzata 15. cikke (1) bekezdésének d) pontja emlékeztet arra, hogy a felperesnek kell bizonyítania, hogy őt az ACER határozata a 2019/942 rendelet 28. cikke (1) bekezdésének megfelelően közvetlenül és személyében érinti.

94

A jelen ügyben, amint az a megtámadott határozat 45. pontjában szereplő, a jelen fellebbezés keretében nem vitatott érveinek a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés indokait kifejtő 2022. április 28‑i beadványának 99–110. pontjával összefüggésben értelmezett leírásából kitűnik, a felperes a fellebbezési tanács előtt azt állította, hogy őt az eredeti határozat személyében érinti amiatt, hogy lényegesen befolyásolta versenyhelyzetét a kiegyenlítő szabályozási energia német piacán, amelyen piacon az egyik legnagyobb tevékenységet végző szolgáltató. Tevékenyen védi érdekeit az említett piacon, és részt vett többek között a TSO‑k javaslatával kapcsolatos konzultációs eljárásban, valamint válaszolt az ACER kérdéseire. Az eredeti határozat különösen amiatt érinti őt, hogy több előminősített létesítményének magas változó határköltségei vannak. E határozat a gazdasági szereplők olyan előre meghatározott csoportját érinti, amelynek részét képezi, és amely a kiegyenlítő szabályozási energia olyan szolgáltatóiból áll, akiknek sikerült a kiegyenlítő szabályozási energia szolgáltatására szolgáló létesítményeket előminősíteniük, vagy amelyek létesítményei még előminősítés alatt állnak.

95

A megtámadott határozat 46–50. pontjában a fellebbezési tanács megvizsgálta a felperes által ily módon hivatkozott „jellemzőket” vagy „ténybeli körülményeket”, és megállapította, hogy azok nem elegendőek ahhoz, hogy az 1963. július 15‑iPlaumann kontra Bizottság ítéletből (25/62, EU:C:1963:17, 223. o.) eredő ítélkezési gyakorlat értelmében egyénítsék őt.

96

A jelen kereset keretében a felperes lényegében azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az a megtámadott határozatban nem állapította meg, hogy az eredeti határozat őt személyében érinti a sajátos jellemzői miatt, amelyek megkülönböztetik őt bármely más személytől.

97

Először is a felperes arra hivatkozik, hogy aktívan részt vett a villamosenergia‑piaci ENTSO által a 2017/2195 rendelet 10. cikke alapján indított nyilvános konzultációban azt megelőzően, hogy a TSO‑k javaslatát az ACER elé terjesztették 2021. július 30‑i véleményének bemutatásával, valamint az ACER által az említett javaslatról folytatott nyilvános konzultációban a 2021. november 10‑i észrevételeinek benyújtásával, valamint arra, hogy a 2017/2195 rendelet 10. cikkének (6) bekezdése értelmében a TSO‑knak és végül az ACER‑nek követniük kellett volna a 2021. július 30‑i véleményét, vagy javaslatukban ki kellett volna fejteniük, hogy miért tértek el attól.

98

Másodszor a felperes arra hivatkozik, hogy az eredeti határozat a kiegyenlítő szabályozási energia szolgáltatásának német piacán fennálló versenyhelyzetét lényegesen és negatívan érintette. Az eredeti határozat beavatkozást jelent e piacra, megakadályozva a szabad árképzést, csökkentve az árverseny lehetőségeit, valamint megakadályozva azon néhány kiegyenlítő szabályozási energia szolgáltatót, akik a PICASSO és MARI európai platformokkal már összekapcsolt kevés ellenőrzési területek valamelyikén működnek, és akik magas változó határköltségek mellett előminősítették létesítményeiket, amelyekbe jelentős mértékben befektettek, és amelyek az ajánlati ársorrend alján elfoglalt helyük miatt magas alternatív költségeknek vannak kitéve.

99

Harmadszor, a felperes azon eljárási garanciák megsértésére hivatkozik, amelyeket az uniós jog az eredeti határozat elfogadása keretében az ítélkezési gyakorlat értelmében biztosít számára, mivel az ACER nem tartotta tiszteletben a 2017/2195 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése szerinti konzultációhoz való jogát, sem pedig a 2019/942 rendelet 14. cikkének (6) bekezdésében biztosított, előzetes meghallgatáshoz való jogát.

100

Beadványaiban az ACER támogatja a fellebbezési tanács azon álláspontját, amely szerint a felperes által a Törvényszék előtt hivatkozott „jellemzők” vagy „ténybeli körülmények” nem elegendőek ahhoz, hogy az 1963. július 15‑iPlaumann kontra Bizottság ítéletből (25/62, EU:C:1963:17, 223. o.) eredő ítélkezési gyakorlat értelmében egyénítsék őt (lásd a fenti 95. pontot).

101

Ami az általa a fellebbezési tanács előtt hivatkozott és a megtámadott határozatban megvizsgált „jellemzőket” vagy „ténybeli körülményeket” illeti, vagyis azt, hogy a felperes a kiegyenlítő szabályozási energia német piacán tevékenykedett, valamint azt, hogy az említett piacon az egyik legnagyobb szállító volt, amelyeket a jelen kereset keretében aztán tovább részletezett arra hivatkozva, hogy az e piacon fennálló helyzetét lényegesen érintette az eredeti határozat (lásd a fenti 84–87., 94. és 98. pontot), a felperes az uniós bíróságnak az állami támogatásokra és az összefonódásokra vonatkozó ítélkezési gyakorlatára hivatkozik.

102

E tekintetben kétségtelenül meg kell állapítani, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint elismerést nyert különösen, hogy az állami támogatásra vonatkozó hivatalos vizsgálati eljárást lezáró bizottsági határozat a megtámadott határozat tárgyát képező támogatási intézkedés által kedvezményezett vállalkozáson kívül személyükben érinti e vállalkozásnak az eljárásban cselekvően részt vevő versenytárs vállalkozásait is, amennyiben a megtámadott határozat tárgyát képező támogatási intézkedés lényegesen érinti a piaci helyzetüket (lásd: 2021. szeptember 2‑iJa zum Nürburgring kontra Bizottság ítélet, C‑647/19 P, EU:C:2021:666, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ebben az összefüggésben valamely vállalkozás nem hivatkozhat pusztán arra, hogy a támogatási intézkedés által kedvezményezett vállalkozás a versenytársa, hanem ezen túlmenően azt is bizonyítania kell, hogy olyan ténybeli helyzetben van, amely a határozat címzettjéhez hasonló módon egyéníti őt (2008. december 22‑iBritish Aggregates kontra Bizottság ítélet, C‑487/06 P, EU:C:2008:757, 48. pont).

103

Egyébiránt az összefonódásra vonatkozó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy valamely összefonódást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat esetén az ügyletben részt nem vevő harmadik személy vállalkozás vonatkozásában egyrészt e személy közigazgatási eljárásban való részvételének, másrészt a piaci helyzete érintettségének függvényében kell meghatározni, hogy személyében érintett‑e. A felperes piaci helyzete érintettségének ebben az összefüggésben való elismeréséhez az uniós bíróság vagy azt veszi figyelembe, hogy a felperes az összefonódásban részt vevő felek – akik az összefonódást engedélyező határozat kedvezményezettjei – egyik fő versenytársa (lásd ebben az értelemben: 2006. július 4‑ieasyJet kontra Bizottság ítélet, T‑177/04, EU:T:2006:187, 37. pont; 2023. december 20‑iMainova kontra Bizottság ítélet, T‑64/21, nem tették közzé, fellebbezés alatt, EU:T:2023:843, 85. pont; 2023. december 20‑ienercity kontra Bizottság ítélet, T‑65/21, nem tették közzé, fellebbezés alatt, EU:T:2023:844, 83. pont), vagy azt, hogy az említett felek egyszerű versenytársa, de az összefonódásnak konkrétan azonosított potenciális hatása van a gazdasági helyzetére, mint például a hosszú távon megvalósított és tervezett jelentős beruházások értékvesztése, figyelembe véve a piac már fennálló szerkezetét (lásd ebben az értelemben: 2023. május 17‑iEVH kontra Bizottság ítélet, T‑312/20, fellebbezés alatt, EU:T:2023:252, 42. és 46. pont; 2023. május 17‑iTEAG kontra Bizottság ítélet, T‑315/20, nem tették közzé, fellebbezés alatt, EU:T:2023:259, 42. és 46. pont; 2023. május 17‑iGGEW kontra Bizottság ítélet, T‑319/20, nem tették közzé, fellebbezés alatt, EU:T:2023:263, 42. és 46. pont), vagy azt, hogy oligopol piacok esetében az összefonódásban részt vevő felek potenciális versenytársa, vagy bizonyos körülmények között az összefonódás által megerősített monopolhelyzetben lévő vállalkozáshoz képest szomszédos, upstream vagy downstream piacokon van jelen (lásd ebben az értelemben: 2003. szeptember 30‑iARD kontra Bizottság ítélet, T‑158/00, EU:T:2003:246, 78. pont).

104

Mindazonáltal a fenti 102. és 103. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat – legalábbis részben – a vitatott határozat kedvezményezettjei közötti tényleges vagy potenciális versenyhelyzet fennállásán alapul az e határozattal érintett piacon, és a felperes között, akinek az e piacon vagy a szomszédos piacokon meglévő helyzetét – akár upstream, akár downstream szinten – az említett határozat konkrétan negatívan és adott esetben lényegesen érinti.

105

A jelen ügyben a felperes nem állítja, és a fortiori nem is bizonyítja, hogy a kiegyenlítő szabályozási energia azon a német piacán, amelyen működik, és amelyet az eredeti határozat érint, bizonyos versenytársai az említett határozat előnyeit élvezik. Épp ellenkezőleg, érveléséből kitűnik, hogy a Bizottság az eredeti határozatnak a német kiegyenlítő szabályozási energia piacra gyakorolt általános hatására hivatkozik, amely hátrányosan érinti az összes olyan kiegyenlítő szabályozási energia szolgáltatót, amely a felpereshez hasonlóan e piacon, valamint a cseh és az osztrák piacokon működik.

106

Még ha feltételezzük is, hogy a német kiegyenlítő szabályozási energia piacon működő egyik legnagyobb szolgáltatóként a felperest gazdaságilag hátrányosabb hatás éri, mint az említett piacon jelen lévő egyes versenytársait, ez nem elegendő ahhoz, hogy az 1963. július 15‑iPlaumann kontra Bizottság ítéletből (25/62, EU:C:1963:17, 223. o.) eredő ítélkezési gyakorlat értelmében egyénítse őt. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis ahhoz, hogy a szóban forgó aktus által személyükben érintetteknek lehessen őket tekinteni, nem elegendő, hogy bizonyos gazdasági szereplőket valamely aktus gazdaságilag jobban érint, mint versenytársaikat. Így, még ha feltételezzük is, hogy valamely határozat különös hatással van a felperes gazdasági helyzetére, e körülmény nem elegendő ahhoz, hogy minden más személytől megkülönböztesse (2004. április 2‑iGonnelli és AIFO kontra Bizottság végzés, T‑231/02, EU:T:2004:105, 45. pont; 2007. március 12‑iConfcooperative, Unione regionale della Cooperazione Friuli‑Venezia Giulia Federagricole és társai kontra Bizottság ítélet, T‑418/04, nem tették közzé, EU:T:2007:83, 57. pont; 2008. november 13‑iLemaître Sécurité kontra Bizottság ítélet, T‑301/06, nem tették közzé, EU:T:2008:495, 24. pont).

107

Ezenkívül az a körülmény, hogy az eredeti határozat viszonylag korlátozott és stabil számú kiegyenlítő szabályozási energia szolgáltatót érint, akiknek – a felpereshez hasonlóan – sikerült a kiegyenlítő szabályozási energia szolgáltatására szolgáló létesítményeket előminősíteniük, és a kiegyenlítő szabályozási energia német piacán, valamint a cseh és az osztrák piacokon tevékenykedtek, szintén nem elegendő ahhoz, hogy a felperest az 1963. július 15‑iPlaumann kontra Bizottság ítéletből (25/62, EU:C:1963:17, 223. o.) eredő ítélkezési gyakorlat értelmében egyénítse. Az állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanis az is következik, hogy az a körülmény, hogy azon jogalanyok, akikkel szemben a hivatkozott intézkedés alkalmazandó, szám szerint vagy akár egyedileg többé‑kevésbé pontosan meghatározhatók, semmi esetre sem jelenti, hogy e jogalanyokat ezen intézkedés által személyükben érintettnek kell tekinteni, amennyiben az intézkedést a szóban forgó jogi aktusban meghatározott objektív jogi vagy ténybeli helyzet folytán alkalmazzák (lásd: 2018. október 18‑iInternacional de Productos Metálicos kontra Bizottság ítélet, C‑145/17 P, EU:C:2018:839, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. szeptember 19‑iTDK Foil Italy kontra Bizottság végzés, T‑788/21, nem tették közzé, EU:T:2022:581, 18. pont; 2022. december 7‑iSunrise Medical és Sunrise Medical Logistics kontra Bizottság végzés, T‑721/21, nem tették közzé, EU:T:2022:791, 53. pont). Márpedig a jelen ügyben, amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 50. pontjában lényegében megjegyezte, az eredeti határozat azonos módon érinti a kiegyenlítő szabályozási energia valamennyi szolgáltatóját, mivel a kiegyenlítő szabályozási energiával kereskedni kívánó valamennyi piaci szereplőre vonatkozik Németországban, de a Cseh Köztársaságban és Ausztriában is, a PICASSO és a MARI európai platformon.

108

Egyébiránt a felperes nem állítja, és a fortiori nem is bizonyítja, hogy tényleges vagy potenciális versenyhelyzetben lenne a kiegyenlítő szabályozási energia német piacán az eredeti határozat címzettjeivel és – álláspontja szerint – valódi kedvezményezettjeivel, vagyis az e határozat által érintett TSO‑kkal.

109

Végül, ami a felperes által Németországban üzemeltetett audorfi és itzehoe‑i erőművekben annak érdekében eszközölt befektetéseket illeti, hogy fenntartsa működésüket és rendelkezésre állásukat a kiegyenlítő szabályozási energia piacán (lásd a fenti 86. pontot), az ítélkezési gyakorlatból kétségtelenül kitűnik, hogy a hosszú távon megvalósított és a korábbi piac szerkezetének figyelembevételével tervezett jelentős beruházások leértékelődését az ítélkezési gyakorlatban már figyelembe vették a felperes határozat általi személyében való érintettségének megállapítása érdekében (2023. május 17‑iEVH kontra Bizottság ítélet, T‑312/20, fellebbezés alatt, EU:T:2023:252, 2023. május 17‑iTEAG kontra Bizottság ítélet, T‑315/20, nem tették közzé, fellebbezés alatt, EU:T:2023:259, 42. és 46. pont; 2023. május 17‑iGGEW kontra Bizottság ítélet, T‑319/20, nem tették közzé, fellebbezés alatt, EU:T:2023:263, 42. és 46. pont). A jelen ügyben azonban, még ha feltételezzük is, hogy a felperes által említett konkrét beruházásokat az eredeti határozat „elértéktelenítette”, mivel ez utóbbi érintette azok értékcsökkenését, a felperes nem szolgáltatott elegendő adatot annak megállapításához, hogy ez lényegesen érintette a kiegyenlítő szabályozási energia piacán fennálló versenyhelyzetét. Közelebbről, a felperes nem szolgáltatott olyan adatokat, amelyek lehetővé tennék a szóban forgó két hőerőmű relatív jelentőségének értékelését a kiegyenlítő szabályozási energia teljes – értékben vagy volumenben mért – németországi termelése szempontjából.

110

E körülmények között a felperes, aki nem bizonyította, hogy tényleges vagy potenciális versenyhelyzetben volt az eredeti határozat kedvezményezettjeivel a kiegyenlítő szabályozási energia német piacán, amelyen működik, és akit érint az eredeti határozat, nem hivatkozhat eredményesen a fenti 102. és 103. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra annak alátámasztása érdekében, hogy az említett határozat lényegesen érintette az e piacon fennálló helyzetét, amint azt a jelen ügyben teszi.

111

Ami a felperes által a fellebbezési tanács előtt hivatkozott „jellemzőket” vagy „ténybeli körülményeket” illeti, vagyis azt, hogy a kiegyenlítő szabályozási energia német piacán tevékenykedett, valamint azt, hogy e piacon az egyik legnagyobb szolgáltató volt, amelyeket a jelen kereset keretében kifejtett, arra hivatkozva, hogy az e piacon fennálló helyzetét lényegesen érintette az eredeti határozat a fenti 102. és 103. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében, tehát meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 46–50. pontjában helyesen határozott úgy, hogy azok önmagukban nem alkalmasak arra, hogy a felperest az 1963. július 15‑iPlaumann kontra Bizottság ítéletből (25/62, EU:C:1963:17, 223. o.) eredő ítélkezési gyakorlat értelmében egyénítsék.

112

Azon „jellemzőket” vagy „ténybeli körülményeket” illetően, amelyeket a megtámadott határozat nem említ úgy, mint amelyekre a felperes a fellebbezési tanács előtt hivatkozott, és amelyeket következésképpen a fellebbezési tanács nem vizsgált meg az említett határozatban, hanem amelyekre a felperes a jelen kereset keretében hivatkozott (lásd a fenti 83., 88., 97. és 99. pontot) a Törvényszék pervezető intézkedés keretében felhívta a feleket, hogy foglaljanak állást az elfogadhatóságukról.

113

E tekintetben a felperes arra hivatkozott, hogy a fellebbezés indokait kifejtő beadvány 134. pontjában, valamint a fellebbezési tanács által 2022. augusztus 22‑én feltett kérdésre adott válaszbeadványának 31. és azt követő pontjaiban arra hivatkozott, hogy az eredeti határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárás során megsértették a 2017/2195 rendelet 10. cikkének (6) bekezdése szerinti, konzultációhoz való jogát. A 2019/942 rendelet 14. cikkének (6) bekezdésében biztosított meghallgatáshoz való jogának megsértésére való későbbi hivatkozás csupán a fellebbezési tanács előtt már kifejtett érvek kiegészítése.

114

Az ACER a felperes személyében való érintettségét illetően úgy ítélte meg, hogy a felperes a fellebbezés indokait kifejtő, e kérdésre vonatkozó beadványának 94–101. pontjában lényegében arra a körülményre támaszkodott, hogy ő volt az egyik legnagyobb, a kiegyenlítő szabályozási energia német piacán működő szolgáltató, és hogy ennélfogva elfogadhatatlan, hogy ezt követően, tehát késedelmesen hozzon fel más olyan „jellemzőket” vagy „ténybeli körülményeket”, amelyek az 1963. július 15‑iPlaumann kontra Bizottság ítéletből (25/62, EU:C:1963:17, 223. o.) eredő ítélkezési gyakorlat értelmében egyéníthetik őt.

115

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes által a fellebbezési tanács előtt fel nem hozott vagy bizonyított „jellemzőket” vagy „ténybeli körülményeket” a Törvényszék nem veheti figyelembe a megtámadott határozat jogszerűségének értékelése során. Ugyanis a 2019/942 rendeletnek az EUMSZ 263. cikkel összefüggésben értelmezett 29. cikke értelmében a Törvényszék feladata a fellebbezési tanács határozatai jogszerűségének vizsgálata az uniós jog alkalmazásának többek között a fellebbezési tanács előtt előterjesztett tényállási elemek fényében történő ellenőrzésével, ugyanakkor e vizsgálat során nem veheti tekintetbe az előtte újonnan előterjesztett tényeket (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2007. március 13‑iOHIM kontra Kaul ítélet, C‑29/05 P, EU:C:2007:162, 54. pont; 2010. április 15‑iSchräder kontra CPVO ítélet, C‑38/09 P, EU:C:2010:196, 76. pont).

116

Egyébiránt az uniós bíróságok előtti eljárásra irányadó szabályokból, így különösen az Európai Unió Bírósága alapokmányának 21. cikkéből, valamint az eljárási szabályzat 76. cikkéből és 84. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a jogvita terjedelmét főszabály szerint a felek határozzák meg és határolják körül, és az uniós bíróság nem határozhat a kereseten túlterjeszkedően (lásd: 2020. szeptember 17‑iAlfamicro kontra Bizottság ítélet, C‑623/19 P, nem tették közzé, EU:C:2020:734, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a 2022. december 22‑iParlament kontra Moi ítélet, C‑246/21 P, nem tették közzé, EU:C:2022:1026, 55. pont). Ezenfelül az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 21. cikkének első bekezdése, továbbá a Bíróság eljárási szabályzata 120. cikkének c) és d) pontja, valamint a Törvényszék eljárási szabályzata 76. cikke első bekezdésének d) és e) pontja szerint az uniós bíróságok előtt indított közvetlen keresetek esetében az eljárást megindító keresetlevélnek tartalmaznia kell többek között a jogvita tárgyát, a felhozott jogalapok rövid ismertetését, valamint a felperes fél kérelmeit.

117

A jelen ügyben a felperes a fellebbezés indokait kifejtő beadványának 94–101. pontjában annak alátámasztása érdekében, hogy személyében érinti őt az eredeti határozat, amely a kiegyenlítő szabályozási energia TSO‑k számára történő értékesítési árának ideiglenes blokkolásához vezetett, lényegében arra a sajátos körülményre támaszkodott, amely szerint ő volt az említett energia német piacán működő egyik legnagyobb szolgáltató.

118

Márpedig a fenti 93. pontban említett ítélkezési gyakorlat és a fellebbezési tanács eljárási szabályzata 15. cikke (1) bekezdése d) pontja szövegének megfelelően az említett tanács a megtámadott határozatban megalapozottan állapította meg, hogy a felperes az 1963. július 15‑iPlaumann kontra Bizottság ítéletből (25/62, EU:C:1963:17, 223. o.) eredő ítélkezési gyakorlat értelmében véve csak azt a sajátos körülményt vette figyelembe, amelyre a felperes előtte megfelelően hivatkozott úgy, mint amely alkalmas arra, hogy őt az 1963. július 15‑iPlaumann kontra Bizottság ítéletből (25/62, EU:C:1963:17, 223. o.) eredő ítélkezési gyakorlat értelmében egyénítse, anélkül hogy meg kellene vizsgálni, hogy a fellebbezés indokait kifejtő beadványból, annak mellékleteiből, kiegészítő észrevételekből vagy általánosabban az ügy irataiból levezethetők‑e más olyan „jellemzők” vagy „ténybeli körülmények”, amelyek alkalmasak erre.

119

Még ha feltételezzük is, hogy a fellebbezési tanács jogellenesen mulasztotta el figyelembe venni a megtámadott határozatban a felperes által előtte hivatkozott valamennyi „jellemzőt” vagy „ténybeli körülményt”, a felperesnek kellett volna azt az eljárási szabályzat 76. cikkének d) pontjában meghatározott egyértelműségi és pontossági feltételeknek megfelelő, ilyen értelmű jogalapra hivatkozva felhoznia (lásd a fenti 116. pontot).

120

A valamely kereseti kérelemről való határozathozatal elmulasztása ugyanis az Európai Unió Bírósága alapokmányának 58a. cikkében említett uniós szerv vagy hivatal független fellebbezési tanácsa által elfogadott határozat legalább részleges hatályon kívül helyezéséhez vezethet (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2016. június 8‑iGREEN BEANS ítélet, T‑585/15, nem tették közzé, EU:T:2016:339, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

121

Márpedig, noha a keresetlevél 89–92. és 117–120. pontjában a felperes az 1963. július 15‑iPlaumann kontra Bizottság ítéletből (25/62, EU:C:1963:17, 223. o.) eredő ítélkezési gyakorlat értelmében vett egyénítésére alkalmas körülményekként az eredeti határozat elfogadását megelőző közigazgatási eljárásban való aktív részvételére és a 2017/2195 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése értelmében az e határozat elfogadását megelőző konzultációhoz való jogának megsértésére hivatkozik, a felperes e tekintetben nem hozott fel egyértelműen és pontosan a megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló olyan jogalapot, amely azon alapult, hogy e határozatban a fellebbezési tanács jogellenesen nem határozott e „jellemzőkről” vagy „ténybeli körülményekről”, amelyekre előtte megfelelően hivatkoztak volna előtte.

122

Ennélfogva nem fogadható el, hogy a felperes a jelen kereset keretében olyan „jellemzőkre” vagy „ténybeli körülményekre” hivatkozzon, amelyeket a megtámadott határozat nem említ, mint amelyekre a fellebbezési tanács előtt hivatkoztak, és amelyeket ennélfogva a fellebbezési tanács nem vizsgált meg az említett határozatban (lásd a fenti 83., 88., 97. és 99. pontot).

123

Az első jogalapot tehát mint megalapozatlant el kell utasítani, így a megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló elsődleges kérelmet, amely minden alapot nélkülöz, mint megalapozatlant el kell utasítani. Így a másodlagos kérelem vizsgálatával kell folytatni.

124

A másodlagos kérelem alátámasztására a felperes hat jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt lényegében arra alapítja, hogy az ACER nem rendelkezett hatáskörrel a TSO‑k javaslatától eltérő eredeti határozat elfogadására, a másodikat arra, hogy az ACER megsértette a 2017/2195 rendelet 10. cikkében előírt azon kötelezettséget, hogy az új módszertan elfogadása előtt konzultáljon a piac érdekelt feleivel, a harmadik jogalap az eredeti határozat elfogadása jogalapjának hiányán, a negyedik az indokolás hiányán, az ötödik a 2017/2195 rendelet által követett célok megsértésén, a hatodik pedig az arányosság elvének megsértésén alapul.

125

Az ACER a 2023. február 17‑én benyújtott másodlagos kérelem nyilvánvaló elfogadhatatlanságára hivatkozik, mivel nem tartották tiszteletben az eredeti határozat megsemmisítése iránti kereset benyújtására nyitva álló, az EUMSZ 263. cikknek az eljárási szabályzat 60. cikkével összefüggésben értelmezett hatodik bekezdésében előírt két hónapos és tíz napos határidőt, amely legkésőbb attól az időponttól kezdődött, amikor a felperes benyújtotta fellebbezését a fellebbezési tanácshoz, azaz 2022. április 28‑tól. A felperes semmilyen menthető tévedésre nem hivatkozhat érvényesen, mivel az eredeti határozatban szereplő, a jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó információkat kifejezetten e határozat címzettjeinek címezték, és a 2019/942 rendelet 29. cikke szövegének megfelelő értelmezése annak megállapítását vonta maga után, hogy e rendelkezés nem sértette meg a felperes azon jogát, hogy közvetlenül a Törvényszékhez nyújtson be e határozat megsemmisítése iránti keresetet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének a Lisszaboni Szerződésből eredő változata alapján. Mindenesetre a másodlagos kérelmet mint megalapozatlant el kell utasítani.

126

A felperes úgy véli, hogy a másodlagos kérelem megfelel az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján benyújtott, valamely uniós szerv, nevezetesen az ACER által hozott határozat megsemmisítése iránti kereset elfogadhatósági feltételeinek. Álláspontja szerint e kereset az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdésének és a 2019/942 rendelet 29. cikkének megfelelően nem függ a jogorvoslati lehetőségek kimerítésétől, mivel az elsődleges jog megköveteli a közvetlen keresetindítás lehetőségét. Ezenkívül a felperes azt állítja, hogy az eredeti határozat 2022. február 28‑i közzétételétől számított két hónapos határidő lejárta sem képezheti akadályát a másodlagos kereset elfogadhatóságának, mivel az eredeti határozatnak a 2019/942 rendelet (34) preambulumbekezdése, 2. cikkének d) pontja, valamint 28. és 29. cikke értelmében vett egyedi határozatnak való minősítésére, az ítélkezési gyakorlatra, az eredeti határozatban szereplő jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó információkra, valamint a bírói jogvédelem hiánya és az ebből eredő esetleges összeütközésekre tekintettel nem számíthatott arra, hogy közvetlen keresetet kellett volna benyújtania ez utóbbi határozattal szemben, anélkül hogy az eljárásbeli jogképesség állítólagos hiánya miatt nem érhette el a fellebbezési tanács előzetes határozatát. Márpedig az ítélkezési gyakorlat szerint a keresetindítási határidő be nem tartása nem képezi akadályát a kereset elfogadhatóságának, ha az a felperes menthető téves jogalkalmazásából ered, akit az aktus kibocsátója megtévesztett.

127

Ami az ACER által a másodlagos kérelemmel szemben felhozott elfogadhatatlansági kifogást illeti, mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy – amint az a fenti 47. pontból kitűnik – a felperes a jelen ügyben az eredeti határozat megsemmisítése iránti keresetet indíthatott közvetlenül az uniós bíróság előtt az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének a Lisszaboni Szerződésből eredő változata alapján.

128

Egyébiránt az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése értelmében a megsemmisítés iránti keresetet az esettől függően a jogi aktus kihirdetésétől vagy a felperessel történt közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett.

129

Csak egészen kivételes esetben, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 45. cikkének második bekezdése szerinti előre nem látható körülmények vagy vis maior fennállásakor lehet eltérni az eljárási határidőkre vonatkozó uniós szabályoktól, mivel ezeknek a rendelkezéseknek a szigorú alkalmazása felel meg a jogbiztonság követelményének, illetve annak a feltételnek, hogy a bírósági eljárásban ne érvényesülhessen hátrányos megkülönböztetés, sem önkényes bánásmód (lásd: 2016. december 14‑iSV Capital kontra EBH ítélet, C‑577/15 P, EU:C:2016:947, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

130

Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik az is, hogy a keresetindítási határidőkre vonatkozó uniós szabályok keretében a „menthető tévedés” fogalma, amely lehetőséget nyújt a határidőktől való eltérésre, csak kivételes körülményekre vonatkozhat, így különösen azokra, amikor az érintett intézmény olyan jellegű magatartást tanúsított, amely önmagában vagy meghatározó mértékben okozta a jóhiszemű és egy átlagosan tájékozott személytől megkövetelt gondosságot tanúsító jogalany menthető tévedését (lásd a 2016. december 14‑iSV Capital/ABE ítéletet, C‑577/15 P, EU:C:2016:947, 59. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

131

A jelen ügyben az eredeti határozatot 2022. február 28‑án tették közzé az ACER honlapján, és a felperes 2022. április 28‑án fordult a fellebbezési tanácshoz. Még ha feltételezzük is, hogy a felperes ugyanazon a napon szerzett tudomást az eredeti határozatról, amikor a fellebbezési tanácshoz fordult, az eljárási szabályzat 58. és 60. cikkében előírt, a határidők számítására vonatkozó, a Bíróság eljárási szabályzata 49. és 51. cikkének megfelelő szabályokat alkalmazva meg kell állapítani, hogy a jelen kereset benyújtásának időpontjában, azaz 2023. február 17‑én a felperes már nem volt jogosult vitatni az említett határozatot.

132

Egyébiránt a felperes a jelen ügy körülményei között nem hivatkozhat megalapozottan a fenti 130. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett menthető tévedésre.

133

Egyrészt ugyanis az ACER semmilyen pontos biztosítékot nem nyújtott a felperesnek arra vonatkozóan, hogy a fellebbezési tanács hatáskörrel rendelkezik az általa az eredeti határozattal szemben benyújtott fellebbezés elbírálására, mivel az eredeti határozat végén szereplő, a jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó információk kifejezetten e határozat címzettjeinek, vagyis a CORE régió azon TSO‑inak szóltak, amelyek tekintetében egyébként helyesek is voltak (lásd a fenti 47. pontot). Ezzel szemben az eredeti határozat nem tartalmazott semmilyen információt azokról a jogorvoslati lehetőségekről, amelyeket az e címzetteken kívüli természetes vagy jogi személyeknek kell követniük. Így az említett információk nem minősíthetők az ACER olyan magatartásának, amely a felperes menthető tévedését okozhatta a fellebbezési tanácsnak az általa az eredeti határozattal szemben benyújtott fellebbezés elbírálására vonatkozó hatáskörét illetően.

134

Másrészt a 2019/942 rendelet 29. cikke szövegének az elsődleges uniós joggal összhangban álló értelmezése annak megállapítását vonta maga után, hogy e cikk nem képezi akadályát annak, hogy az ACER végrehajtási intézkedéseket nem tartalmazó, általános hatályú jogi aktusa által közvetlenül, de személyükben nem érintett természetes vagy jogi személyek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének a Lisszaboni Szerződésből eredő változata alapján megsemmisítés iránti keresetet nyújthassanak be közvetlenül az uniós bírósághoz. Végül a keresetlevél 165. pontjában maga a felperes állította, hogy a jelen kereset keretében „az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének [harmadik fordulata] értelmében biztosítani kell számára a rendeleti jellegű jogi aktusokkal szembeni bírósági jogorvoslathoz való jogot”, „[e]z a jogorvoslati lehetőség pedig az, amelyet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének [harmadik fordulata] kifejezetten előír”.

135

Így a jelen ügyben a felperes nem hivatkozhat eredményesen arra az ítélkezési gyakorlatra, amely bizonyos, a jogorvoslati lehetőségeket szabályozó jogszabályok általános megfogalmazására vagy a fennálló szokásokra támaszkodott annak megállapítása érdekében, hogy menthető tévedés áll fenn azzal kapcsolatban, hogy a keresetet késedelmesen nyújtották be az uniós bírósághoz egy olyan belső jogorvoslati lehetőség kimerítését követően, amely ebben a konkrét esetben és az ítélkezési gyakorlat szerint nem volt alkalmazható (lásd ebben az értelemben: 1972. június 14‑iMarcato kontra Bizottság ítélet, 44/71, EU:C:1972:53, 5–9. pont; 1979. április 5‑iOrlandi kontra Bizottság ítélet, 117/78, EU:C:1979:109, 9–11. pont).

136

Ebből következik, hogy a felperes nem hivatkozhat olyan menthető tévedésre, amely lehetővé tette volna számára, hogy a jelen ügyben eltérjen az előírt keresetindítási határidő betartására vonatkozó kötelezettségtől.

137

Következésképpen az eredeti határozat megsemmisítésére irányuló másodlagos kérelmet mint elfogadhatatlant szintén el kell utasítani, így a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

138

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

139

A felperest, mivel pervesztes lett, az ACER kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

A jogvita előzményei

A felek kérelmei

A jogkérdésről

A megtámadott határozat megsemmisítése iránti elsődleges kérelemről

A második, a 2019/942 rendelet 28. cikke (1) bekezdésének olyan értelmezésére alapított jogalapról, amely nem biztosítja a fellebbezési tanács előtti eljárás hatékony érvényesülését és e rendelkezésnek a Charta 47. cikkében foglalt hatékony bírói jogvédelem elvével és a Charta 20. cikkében biztosított törvény előtti egyenlőség elvével való összeegyeztethetőségét

Az első, a 2019/942 rendelet 28. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalapról

Az eredeti határozat megsemmisítése iránti másodlagos kérelemről

A költségekről