A Törvényszék (kibővített második tanács) T-306/21. sz. Falke KGaA kontra Európai Bizottság ügyben 2022. december 21-én hozott ítélete ellen a Falke KGaA által 2023. március 2-án benyújtott fellebbezés

(C-127/23. P. sz. ügy)

(2023/C 155/53)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Falke KGaA (képviselő: R. Velte Rechtsanwalt)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Németországi Szövetségi Köztársaság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—

helyezze hatályon kívül a Európai Unió Törvényszékének T-306/21. sz. Falke kontra Bizottság ügyben 2022. december 21-én hozott ítéletét annyiban, amennyiben az a keresetet elutasította (az ítélet rendelkező részének 1. pontja), és a Falke KGaA-t a saját költségein felül az Európai Bizottság költségeinek viselésére kötelezte (az ítélet rendelkező részének 2. pontja);

—	érdemben döntse el a jogvitát, és semmisítse meg a vitatott határozatot; másodlagosan, amennyiben a Bíróság nem dönti el a jogvitát, az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé, hogy az a Bíróság ítéletének megfelelően határozzon; és

—	kötelezze az Európai Bizottságot a Törvényszék és a Bíróság előtti eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezés négy jogalapon alapul.

Először is a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmezésekor tévesen alkalmazta a jogot. E rendelkezés szövege és célja értelmében a vitatott határozat hatásainak értékelésekor a kijárási korlátozások által érintett fizikai kiskereskedelmi ágazatok közötti versenyt kell alapul venni, nem pedig a vállalkozás egészét alapul vevő olyan megközelítést kell alkalmazni, amely nem érintett ágazatokat is figyelembe vesz. A Törvényszék nem vette figyelembe azt, hogy a vitatott támogatási program – azáltal, hogy a tisztán fizikai kiskereskedőket előnyben részesíti a fellebbezőhöz hasonló „Multi Channel” kereskedők hátrányára – mind a fizikai kiskereskedelemben, mind az online kereskedelemben jelentősen torzítja a versenyt.

Másodszor a Törvényszék az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontjának értelmezésekor tévesen alkalmazta a jogot. Nem vette figyelembe, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének alkalmazási feltételeihez kapcsolódó, kivételt előíró rendelkezés. Ezen értékelési hiba következtében a Törvényszék figyelmen kívül hagyta azt, hogy a Bizottság a vizsgálata során értékelési hibát követett el, amikor nem vette figyelembe a támogatási program versenytorzító hatásait. Ezenkívül a támogatásnak az alkalmazott – a „vállalkozás teljes forgalmának csökkenésére” vonatkozó – támogatási kritérium által előidézett szelektivitása sérti az egyenlő bánásmód elvét, mivel a fellebbezővel szemben eltérő bánásmódot alkalmaz, jóllehet a „fizikai kiskereskedelmi” ágazatban elrendelt bezárások ugyanúgy érintik őt, mint a kedvezményezett versenytársakat.

Harmadszor a Törvényszék tévesen értelmezte és szubszumálta a Bizottság által előírt, a vitatott támogatási program alapjául szolgáló ideiglenes keretet. Az ideiglenes keret nem követeli meg a kijárási korlátozások által érintett vállalkozások életképességének veszélyeztetését. A támogatások célja nem a nehéz helyzetben lévő vállalkozások támogatása, hanem sokkal inkább az érintett vállalkozások átmeneti támogatása az érintett ágazatokban való működésük folytatása, valamint a költséges és visszafordíthatatlan szerkezetátalakítások elkerülése érdekében. Ezért az ideiglenes keret éppen hogy nem a vállalkozás egészét figyelembe vevő, hanem a bezárások által érintett ágazatokat alapul vevő megközelítést ír elő.

Negyedszer a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék az EUMSZ 5. cikk (4) bekezdésében foglalt arányosság elvének értelmezése során is tévesen alkalmazta a jogot. A vállalkozás egészét figyelembe vevő támogathatósági kritérium nem alkalmas és nem is szükséges a támogatási program azon célkitűzésének eléréséhez, hogy a koronavírus-járvány okozta bezárások által érintett ágazatok számára a fedezetlen állandó költségek kompenzálása révén lehetővé tegye működésük folytatását. Az alapul szolgáló támogathatósági kritérium által okozott súlyos versenytorzulás a támogatási program – elhibázott – céljára tekintettel nem is arányos. A vitatott támogatási program arányossága nem igazolható kizárólag a költségvetési források takarékos felhasználásának követelményével, annál is inkább, mivel az állandó költségekre nyújtott támogatást a kedvezményezett fizikai kiskereskedőknek a nyereségességüktől és tőkéjüktől függetlenül nyújtják.