—

teljes egészében helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és adjon helyt a fellebbezők által a Törvényszékhez benyújtott keresetben előterjesztett kérelmeknek;

—

másodlagosan, teljes egészében helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet és utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé;

—

a Bizottságot kötelezze a jelen fellebbezési eljárás és a Törvényszék előtti eljárás költségeinek viselésére.

—

a Törvényszék eljárási szabályzata 88. cikke (1) és (2) bekezdése és 91. cikke e) pontja, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése és (3) bekezdésének a) pontja és az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikke egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseinek megsértése, mivel a Törvényszék nem adott helyt a fellebbezők szakértői bizonyítás engedélyezésére és lefolytatására irányuló kérelmének, és több eljárási szabálytalanságot követett el a bizonyítékok értékelése tekintetében, valamint hibákat követett el a megtámadott ítéletben tett megállapításaiban;

—

a keresetben előterjesztett bizonyítékok téves értékelése, amelyek alapján a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a fellebbezők nem vitatták azokat az elemzéseket és állításokat, amelyeken a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet XVII. mellékletének a vizes élőhelyeken és azok környékén használt sörétben található ólom tekintetében történő módosításáról szóló, 2021. január 25-i (EU) 2021/57 bizottsági rendelet (1) jogrendbe történő bevezetése alapul;

—

a megtámadott ítélet tévesen állapította meg, hogy az (EU) 2021/57 rendeletben foglalt vélelem megdönthető vélelem. A fellebbezők hangsúlyozzák, hogy minden jogállamiságon alapuló jogrendszerben megdönthetőnek kell lennie annak a vélelemnek, amely alkalmas arra, hogy hátrányos következményeket vonjon maga után a polgárra nézve. Következésképpen egy vélelem megdönthetősége önmagában nem elegendő annak jogszerűségéhez. Ezenkívül egy vélelem alkalmazását mindig egyértelmű indokokkal kell alátámasztani. A megtámadott ítélet azonban figyelmen kívül hagyja, hogy az (EU) 2021/57 rendelet nem tartja tiszteletben ezt az elvet, és nem jelöl meg olyan érvet, amely jogos indokot szolgáltatna egy olyan vélelem alkalmazására, amely további eljárási kötelezettségekkel járna a polgárok számára. A vélelmek olyan módon történő alkalmazása, amely nem garantálja a polgárok eljárási jogainak tiszteletben tartását, az ártatlanság vélelmének és a védelemhez való jognak a megsértését eredményezheti;

—

tekintettel arra, hogy a Törvényszék elutasította az (EU) 2021/57 rendelet ellen benyújtott keresetet – és így az Európai Unió jogrendjében e rendelet hatályban maradt – az Európai Unió Alapjogi Chartája rendelkezéseinek, azaz a 16. cikkének, a 17. cikke (1) bekezdésének, a 21. cikke (1) bekezdésének, a 45. cikke (1) bekezdésének, a 48. cikke (1) bekezdésének és az 52. cikke (1) bekezdésének, valamint az Európai Unióról szóló szerződés rendelkezéseinek, azaz a 2. cikkének, a 3. cikke (2) és (3) bekezdésének, az 5. cikke (2), (3) és (4) bekezdésének Törvényszék általi megsértése;

—

hatáskörrel való visszaélés, mivel a Törvényszék elutasította a keresetet, és így a jogrendben hatályban tartotta egy olyan rendelet rendelkezéseit, amely a gyakorlatban a polgári célú lövészet jelentős korlátozásához vezet az Európai Unión belül, annak ellenére, hogy a Bizottság korábban nem volt képes megtiltani a lőfegyverek magáncélú birtoklását. Ennélfogva a fellebbezők úgy vélik, hogy az (EU) 2021/57 rendelet nem járul hozzá az ólomlövedékek használatának általános korlátozásához, így nem valósítja meg azokat a célokat, amelyek érdekében azt elfogadták, hanem csak a polgári lövészet olyan korlátozásának minősül, ami nincs arányban a tényleges előnyökkel.