—

helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

—

semmisítse meg a Bizottság 2020. március 2-i levelét, amelyben a Bizottság költségvetési főigazgató-helyettese 12 236 931,69 eurót kitevő összeg Bizottság részére történő megfizetésére szólította fel a Westfälische Drahtindustrie GmbH-t;

—

következésképpen állapítsa meg, hogy a Bizottságnak 2015. július 15-i hatállyal be kell számítania a Westfälische Drahtindustrie GmbH által a 2011. június 29. és 2015. június 16. közötti időszakban a Bizottság részére teljesített, 16 400 000 euró összegű kifizetéseket, valamint az ezen összeg után járó, összesen 1 420 610 eurót kitevő kompenzációs kamatot, azaz összesen 17 820 610 euró összeget a Törvényszék által a Westfälische Drahtindustrie és társai kontra Bizottság ítéletben (T-393/10, EU:T:2015:515) önállóan kiszabott bírságba, és hogy e bírságot ezáltal a 18 149 636,24 eurót kitevő összeg 2019. október 17-i megfizetésével már teljes egészében megfizették;

—

kötelezze a Bizottságot, hogy fizessen a Westfälische Drahtindustrie GmbH részére 1 633 085,17 eurót, 2019. október 17-től az esedékes összeg teljes visszafizetéséig számított kompenzációs kamattal együtt;

—

másodlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és kötelezze a Bizottságot arra, hogy fizessen mindhárom fellebbezőnek 12 236 931,69 euró kártérítést a Bizottság által a Westfälische Drahtindustrie GmbH-val szemben a 2020. március 2-i levélben követelt 12 236 931,36 euró összegbe való beszámítás formájában, és hogy fizesse vissza a Westfälische Drahtindustrie GmbH részére az 1 633 085,17 euró összeget kitevő túlfizetést, 2019. október 17-től az esedékes összeg teljes visszafizetéséig számított kompenzációs kamattal együtt;

—

az 1–3. franciabekezdésben foglalt kérelmekhez képest másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé határozathozatalra;

és minden esetben

—

kötelezze a Bizottságot az elsőfokú és a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.

1.

A megtámadott ítélet sérti az uniós jogot, és ellentmondásos indokolást tartalmaz. Kétségtelen, hogy a Törvényszék is elismeri a Bizottság által a fellebbezőkkel szemben 2010/2011-ben kiszabott bírság alapvető megváltoztatását és felváltását. Mindazonáltal a Törvényszék a 2015. július 15-i ítélet ellenkező értelmű rendelkező részének egyértelműsége és az általa ezen ítéletben tett megállapítások ellenére a megtámadott ítéletben azzal érvel, hogy a Bizottság 2010/2011-ben jogellenesen hozott határozata, valamint az abban kiszabott nem megfelelő bírság változatlan és azonos maradt.

2.

A megtámadott ítéletben a Törvényszék nem vette figyelembe a 2015. július 15-i ítéletből eredő jogkövetkezményeket. A Törvényszék megsértette azt az elvet, amely szerint a következmények orvoslására vonatkozó – a 2015. július 15-i ítélet kihirdetésével konkretizálódó – kötelezettséget az uniós intézményeknek teljesíteniük kell.

3.

A megtámadott ítéletben a Törvényszék megsértette a fellebbezők hatékony bírói jogvédelemhez való – a meghallgatáshoz való joguk formájában megjelenő – alapvető eljárási jogát. A Törvényszék valamennyi jogalapot ugyanazzal az indokkal utasította el, éspedig azzal, hogy a 2015. július 15-i ítélettel megváltoztatott bírság nem minősül új bírságnak. A megtámadott ítéletnek a bírságok jogi jellegére vonatkozó döntése megkérdőjelezhető. Ezenkívül a különböző jogalapok között nincs olyan szoros kapcsolat, amely lehetővé tenné e jogalapok egyetlen jogi érvvel való elutasítását. Ellenkezőleg, a Törvényszéknek az összes jogalapot gondosan, külön-külön kellett volna megvizsgálnia. Nem tűnik úgy, hogy a Törvényszék kellően megindokolta volna az összes jogalap megtámadott ítéletben való elutasítását.