–

VT és UP képviseletében I. Blanco Urizar abogado,

–

a spanyol kormány képviseletében A. Ballesteros Panizo, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében J. L. Buendía Sierra, G. Meeßen és G. von Rintelen, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a megelőző szerkezetátalakítási keretekről, az adósság alóli mentesítésről és az eltiltásokról, valamint a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások hatékonyságának növelését célzó intézkedésekről, és az (EU) 2017/1132 irányelv módosításáról szóló, 2019. június 20‑i (EU) 2019/1023 európai parlamenti és tanácsi irányelv (szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv) (HL 2019. L 172., 18. o.) 20. cikkének és 23. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a fizetésképtelenné vált természetes személy VT és az Agencia Estatal de Administración Tributaria (adóhatóság, Spanyolország) (a továbbiakban: AEAT) között az e személy által az őt érintő fizetésképtelenségi eljárás során benyújtott adósság alóli mentesítés iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv (78)–(81) preambulumbekezdése kimondja:

4

Ezen irányelvnek az „Adósság alóli mentesítés igénybevételének lehetősége” címet viselő 20. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a fizetésképtelen vállalkozóknak lehetőségük legyen igénybe venni legalább egy olyan eljárást, amely ezen irányelv értelmében teljes adósság alóli mentesítéshez vezethet.

[…]

(2)   Azok a tagállamok, amelyekben a teljes adósság alóli mentesítés feltétele az adósság vállalkozó általi részleges visszafizetése, biztosítják, hogy a kapcsolódó visszafizetési kötelezettség a vállalkozó egyedi helyzetén alapuljon és különösen azt, hogy arányos legyen a vállalkozó adósság alóli mentesítési időszak alatt végrehajtás alá vonható, illetve rendelkezésére álló jövedelmével és vagyontárgyaival, és annak megállapítására a hitelezők méltányos érdekeinek figyelembevételével kerüljön sor.

[…]”

5

Az említett irányelv „Eltérések” címet viselő 23. cikke a következőket írja elő:

„(1)   A 20–22. cikktől eltérve a tagállamok fenntarthatnak, illetve bevezethetnek olyan rendelkezéseket [helyesen: olyan rendelkezéseket tartanak fenn, illetve vezetnek be], amelyek lehetővé teszik az adósság alóli mentesítés igénybevételének megtagadását vagy korlátozását, az ilyen adósság alóli mentesítés visszavonását, illetve hosszabb teljes adósság alóli mentesítési időszakot vagy hosszabb eltiltási időt írnak elő, amennyiben a fizetésképtelen vállalkozó a nemzeti jog értelmében tisztességtelenül vagy rosszhiszeműen járt el a hitelezőkkel vagy egyéb érdekelt felekkel szemben az eladósodás, a fizetésképtelenségi eljárás vagy az adósság visszafizetése során, a bizonyítási teherre vonatkozó nemzeti szabályok sérelme nélkül.

(2)   A 20–22. cikktől eltérve a tagállamok fenntarthatnak, illetve bevezethetnek olyan rendelkezéseket [helyesen: olyan rendelkezéseket tartanak fenn, illetve vezetnek be], amelyek meghatározott körülmények fennállása esetén lehetővé teszik az adósság alóli mentesítés igénybevételének megtagadását vagy korlátozását, az adósság alóli mentesítés visszavonását, illetve amelyek meghatározott [helyesen: egyértelműen meghatározott] körülmények fennállása esetén hosszabb teljes adósság alóli mentesítési időszakot vagy hosszabb eltiltási időt írnak elő, feltéve, hogy ezek az eltérések kellően indokoltak, például az alábbi esetekben:

(3)   A 21. cikktől eltérve a tagállamok hosszabb adósság alóli mentesítési időszakokat is előírhatnak olyan esetekben, amikor:

[…]

(4)   A tagállamok kizárhatnak az adósság alóli mentesítésből bizonyos adósságkategóriákat, valamint ezen adósságkategóriák esetében korlátozhatják az adósság alóli mentesítés igénybevételét, illetve hosszabb adósság alóli mentesítési időszakot határozhatnak meg, feltéve, hogy az ilyen kizárások, korlátozások és hosszabb adósság alóli mentesítési időszakok alkalmazása kellően indokolt, mint például az alábbi esetekben:

[…]”

6

Az alapeljárásra időbeli hatályánál fogva alkalmazandó törvény a 2022. szeptember 5‑i Ley 16/2022 de reforma del texto refundido de la Ley Concursal, aprobado por el Real Decreto Legislativo 1/2020, para la transposición de la Directiva (UE) 2019/1023 (a fizetésképtelenségről szóló törvénynek az 1/2020 királyi törvényerejű rendelet által jóváhagyott átdolgozott szövegének az (EU) 2019/1023 irányelv átültetése céljából történő módosításáról szóló 16/2022. sz. törvény) (a BOE 2022. szeptember 6‑i 214. száma, 123682 o.) által módosított, 2020. május 5‑i Real Decreto Legislativo 1/2020 por el que se aprueba el texto refundido de la Ley Concursal (a fizetésképtelenségről szóló törvény átdolgozott szövegét jóváhagyó 1/2020. sz. királyi törvényerejű rendelet) (a BOE 2020. május 7‑i 127. száma, 31518. o.) (a továbbiakban: TRLC).

7

A 16/2022 törvény preambulumbekezdése kimondja:

„[…]

[…] Amennyiben a fizetésképtelen adós természetes személy, a fizetésképtelenségi eljárás a jóhiszemű adósok azonosítására és adósságaik alóli részleges mentesítésére irányul, ami második esélyt biztosíthat számukra, és meggátolhatja, hogy a feketegazdaságba kényszerüljenek vagy marginalizálódjanak.

[…]

„A [szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv] minden tagállamot arra kötelez, hogy hozzon létre egy második esélyt biztosító mechanizmust annak elkerülése érdekében, hogy az adósok megpróbáljanak olyan más országokba költözni, amelyek már rendelkeznek e mechanizmusokról, vállalva azt a költséget, amellyel ez mind az adós, mind a hitelezők számára járna. Ugyanakkor e területen az egységesítés alapvető fontosságúnak tekinthető az európai egységes piac működése szempontjából.

Az új szabályozás egyik legjelentősebb változása az, hogy ahelyett, hogy a mentesítést bizonyos típusú tartozások kiegyenlítéséhez kötnék (ahogyan azt a fizetésképtelenségről szóló törvény átdolgozott szövege 487. cikkének (2) bekezdése előírta), olyan, érdemen alapuló mentesítési rendszert vezetnek be, amelyben minden adós – függetlenül attól, hogy vállalkozó‑e, vagy sem – valamennyi tartozása tekintetében – a különleges jellegük miatt kivételesen nem elengedhető tartozások kivételével – igénybe veheti a mentesítés lehetőségét, amennyiben eleget tesz az ezen jogintézmény alapjául szolgáló jóhiszeműség feltételének. Fennmarad a spanyol jogalkotó által 2015‑ben már elfogadott azon lehetőség, hogy minden jóhiszemű természetes személy adós – függetlenül attól, hogy vállalkozó‑e, vagy sem – igénybe veheti a mentesítést.

[…]

Az adós jóhiszeműsége továbbra is a mentesítés sarokköve. A nemzetközi szervezetek ajánlásaival összhangban a jóhiszeműséget a szabályozásban bizonyos kimerítő jelleggel felsorolt objektív magatartásokra (zárt lista) való hivatkozással határozták meg, homályos vagy nem kellően konkrét, illetve olyan viselkedési minták előírása nélkül, amelyek bizonyítása az adós számára lehetetlen. […]

[…]

Az adósság alóli mentesítés kiterjed a kollektív eljárás keretében fennálló összes követelésre és a vagyonnal szembeni követelésekre is. A kivételek bizonyos esetekben azon alapulnak, hogy kielégítésük különösen fontos a jogállamiságon alapuló igazságos és szolidáris társadalom szempontjából (például tartási kötelezettségek, közjogi követelésekből eredő tartozások, bűncselekményekből származó kötelezettségek vagy jogellenes károkozásból eredő kötelezettségek). Így a közjogi követelések tekintetében az adósság alóli mentesítésnek bizonyos korlátai vannak, és arra csak az első adósság alóli mentesítéskor kerülhet sor, az azt követő esetekben nem. Más esetekben a kivételt azok a szinergiák vagy negatív externáliák indokolják, amelyek bizonyos adósságtípusok alóli mentesítésből eredhetnek: az adósság alóli mentesítés iránti eljáráshoz kapcsolódó költségek megfizetésének kötelezettsége alóli mentesítés eltántoríthat bizonyos harmadik feleket (például ügyvédek) attól, hogy e cél érdekében együttműködjenek az adóssal, ami sértené a fizetésképtelen fél iratbetekintési jogát. Hasonlóképpen, a dologi biztosítékkal fedezett adósságok alóli mentesítés minden indokolás nélkül aláásná a hitelhez való hozzáférés és ezáltal a modern gazdaságok megfelelő működésének egyik alapvető elemét, nevezetesen a dologi biztosítékkal rendelkező hitelezőnek az adós fizetésképtelenségével vagy nemteljesítésének viszontagságaival szembeni védelmét. Végül a bíróság kivételesen dönthet úgy, hogy bizonyos adósságok alól egyáltalán nem, vagy csak részben ad mentesítést, ha ez a hitelező fizetésképtelenségének elkerüléséhez szükséges.

[…]”

8

A TRLC 486. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A természetes személy adós – függetlenül attól, hogy vállalkozó‑e, vagy sem –, amennyiben jóhiszemű adós, a jelen törvényben meghatározott feltételek szerint kérheti a meg nem fizetett adósságok alóli mentesítést:

9

A TRLC 487. cikke a következőképpen szól:

„(1)   Nem részesülhet a meg nem fizetett adósságok alóli mentesítésben az olyan adós, aki a következő helyzetek valamelyikében van:

[…]

(2)   Az előző bekezdés 3. és 4. pontjában említett esetekben, ha a minősítés még nem jogerős, a bíróság a minősítés jogerőre emelkedéséig felfüggeszti az adósság alóli mentesítésről szóló határozatot. […]”

10

VT és felesége, UP a BLANCO Y NARANJA SL és a MALVA Y NARANJA SL vezető tisztségviselői voltak. E két társaság mindegyikével szemben fizetésképtelenségi eljárás indult, amelynek eredményeként fizetésképtelennek nyilvánították őket, és megállapították, hogy e fizetésképtelenségek „csalárdnak” minősülnek. A két eljárásban VT‑t és UP‑t az említett társaságok egyetemleges felelősséggel rendelkező tisztségviselői minőségükben az e minősítéssel „érintett személyekként” azonosították, és bizonyos időtartamra (az egyik eljárásban öt évre, a másikban pedig hét évre) megfosztották őket azon joguktól, hogy mások vagyonát kezeljék, valamint bárkinek ellássák a képviseletét. Továbbá elveszítették minden olyan jogukat, amellyel a fizetésképtelenségnek vagy ugyanezen társaságok vagyonának a hitelezőiként rendelkeztek. Ezenkívül egyetemlegesen kötelezték őket a két érintett társaság negatív saját tőkéjének, nevezetesen 169085,24 euró és 62035,91 euró összegnek a megfizetésére, valamint az eljárás költségeinek viselésére.

11

Mivel VT ezen összegek megtérítése során nehézségekbe ütközött, peren kívüli fizetési megállapodás iránti eljárást indított a Cámara Oficial de Comercio, Industria y Navegacíón de Gijón (gijóni kereskedelmi, ipari és hajózási kamara, Spanyolország) előtt. Mivel ezen eljárás nem vezetett ilyen megállapodás megkötéséhez, VT fizetésképtelenség megállapítása iránti kérelmet nyújtott be a Juzgado de lo Mercantil no 3 de Oviedo, con sede en Gijónhoz (a Gijónban eljáró oviedói 3. sz. kereskedelmi bíróság, Spanyolország), amely a kérdést előterjesztő bíróság.

12

2021. február 8‑i végzésével e bíróság megállapította VT személyes fizetésképtelenségét, és e fizetésképtelenséget „előre nem láthatónak” minősítette.

13

2023. február 2‑án VT a vele szemben indított fizetésképtelenségi eljárás keretében a meg nem fizetett adósságok alóli mentesítés iránti kérelmet nyújtott be. Az AEAT kifogást emelt e kérelemmel szemben, arra hivatkozva, hogy az érintett fizetésképtelenség a TRLC 487. cikke (1) bekezdésének 4. pontjában előírt kivétel hatálya alá tartozik, és emlékeztetett arra, hogy VT tekintetében megállapításra került, hogy a jelen ítélet 10. pontja szerinti fizetésképtelenségi eljárások keretében „érintett személynek” minősül, hogy az érintett társaságok fizetésképtelenségét „csalárdnak” minősítették, és hogy VT részéről nem került sor a felelősségi körébe tartozó teljes adósság megfizetésére.

14

VT a maga részéről egyrészt arra hivatkozott, hogy a „saját hitelezőivel” szemben jóhiszemű adós volt, és hogy az a körülmény, hogy „érintett személynek” nyilvánították azon jogi személyek fizetésképtelenségi eljárásában, amelyekért kezesi minőségében egyetemleges felelősséggel tartozott, nem korlátozta a hitelezőivel szemben fennálló adósság alóli mentesítés igénybevételében. Másrészt a TRLC 487. cikke (1) bekezdésének 4. pontjában előírt kivétel, mivel olyan objektív felelősséget vezet be, amelyet nem lehet súlyozni, ellentétes a szerkezetátalakításról és fizetésképtelenségről szóló irányelv által létrehozott rendszerrel, amely megköveteli az adós szubjektív körülményeinek figyelembevételét annak meghatározása érdekében, hogy ez utóbbi tisztességtelenül járt‑e el.

15

A kérdést előterjesztő bíróság először is megjegyzi, hogy ezen irányelv 23. cikkének (1) bekezdése arra a helyzetre vonatkozik, amikor a fizetésképtelen vállalkozó tisztességtelenül vagy rosszhiszeműen jár el a hitelezőkkel szemben. Ugyanakkor nem állapítható meg egyértelműen, hogy e rendelkezés olyan helyzetre vonatkozik‑e, mint amelyről az alapügyben szó van, amelyben az adós mint egyetemleges felelős vezető tisztségviselő egyetemleges felelősségét állapították meg egy harmadik személy hitelezőivel szemben. Felmerül tehát a kérdés, hogy alkalmazható‑e valamely harmadik személy hitelezőire az adós által a saját hitelezőivel szemben fennálló, meg nem fizetett tartozások alóli mentesítés igénybevételére vonatkozó eltérés, és hogy az ilyen alkalmazás összeegyeztethető‑e a „hitelező” említett rendelkezés értelmében vett fogalmával.

16

Másodszor e bíróság úgy véli, hogy a TRLC 487. cikke (1) bekezdésének 4. pontjában előírt kivétel megakadályozza VT‑t abban, hogy olyan eljárást vegyen igénybe, amely a saját hitelezőivel szemben fennálló teljes adóssága alóli mentesítéshez vezethet. A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv 20. cikkét, amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy olyan eljárást írjanak elő, amely teljes adósság alóli mentesítéshez vezethet, úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az ilyen rendelkezés.

17

Harmadszor, az említett bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv, különösen annak 20. cikke (2) bekezdése megköveteli‑e, hogy a teljes adósság alóli mentesítés igénybevételére irányuló rendszer figyelembe vegye az adós helyzetének szubjektív körülményeit, vagyis az egyéni helyzetét, vagy hogy a tagállamoknak lehetőségük van‑e olyan rendelkezés fenntartására, illetve elfogadására, mint a TRLC 487. cikke (1) bekezdésének 4. pontja, amely tisztán objektív kritériumokat ír elő, és nem veszi figyelembe ezt a helyzetet.

18

E körülmények között a Juzgado de lo Mercantil no 3 de Oviedo, con sede en Gijón (a Gijónban eljáró oviedói 3. sz. kereskedelmi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

19

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv 23. cikkének (1) bekezdését, hogy azzal ellentétes azon nemzeti szabályozás, amely kizárja az adósság alóli mentesítés igénybevételét, ha az adós valamely harmadik személy hitelezőivel szemben tisztességtelenül vagy rosszhiszeműen járt el, és ezen adóst e harmadik személy csalárdnak minősülő fizetésképtelenségének bírósági megállapítása keretében „érintett személynek” nyilvánították.

20

E kérdés alapját az képezi, hogy a TRLC 487. cikke (1) bekezdésének 4. pontja lényegében azt írja elő, hogy az olyan adós, akit az adósság alóli mentesítés iránti kérelmét megelőző tíz évben valamely harmadik személy fizetésképtelenségét „csalárdnak” minősítő ítéletben „érintett személynek” nyilvánítottak, csak azzal a feltétellel veheti igénybe az ilyen adósság alóli mentesítést, ha e kérelem benyújtásának időpontjában a felelősségi körébe tartozó teljes adósság megfizetésre került.

21

Ennek pontosítását követően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (2024. március 14‑iVR Bank ítélet, C‑536/22, EU:C:2024:234, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22

Először is, ami a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv 23. cikke (1) bekezdésének szövegét illeti, az kimondja, hogy a tagállamok olyan rendelkezéseket tartanak fenn, illetve vezetnek be, amelyek lehetővé teszik az adósság alóli mentesítés igénybevételének megtagadását vagy korlátozását, az ilyen adósság alóli mentesítés visszavonását, illetve hosszabb teljes adósság alóli mentesítési időszakot vagy hosszabb eltiltási időt írnak elő, amennyiben a fizetésképtelen vállalkozó tisztességtelenül vagy rosszhiszeműen járt el többek között „a hitelezőkkel […] szemben az eladósodás, a fizetésképtelenségi eljárás vagy az adósság visszafizetése során”.

23

E rendelkezés közvetett időbeli utalást tartalmaz azon időpontra – így „az eladósodás [során]”, „a fizetésképtelenségi eljárás [során]” vagy „az adósság visszafizetése során” – vonatkozóan, amikor az adósnak tisztességtelenül vagy rosszhiszeműen kell eljárnia, aminek alapján úgy lehet tekinteni, hogy az említett rendelkezésben említett „hitelezők” azok, amelyeket vagy az érintett adós eladósodásának időpontjában, vagy a fizetésképtelenségi eljárás során, vagy az adósság visszafizetése során meg lehet határozni. Amint arra az Európai Bizottság az írásbeli észrevételeiben hivatkozott, ezt az időbeli utalást úgy lehet értelmezni, mint amely a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv 23. cikke (1) bekezdésének olyan értelmezése mellett szól, amely szerint a „hitelező” kifejezés kizárólag azon hitelezőkre vonatkozik, akikkel szemben az érintett adós közvetlenül és személyesen el van adósodva, vagyis a „saját” hitelezőkre, nem pedig azokra, akik eredetileg valamely harmadik személy hitelezői voltak, és akik csak azt követően váltak az adós hitelezőivé, hogy ezen adóst e harmadik személy csalárd fizetésképtelenségével összefüggésben bírósági ítélet keretében „érintett személynek” nyilvánították.

24

Ugyanakkor, amennyiben az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben az olyan társaság vezető tisztségviselőjeként eljáró személy, amelynek fizetésképtelenségét „csalárdnak” minősítették, tudja, hogy az alkalmazandó nemzeti szabályozásnak megfelelően őt e nemzeti szabályozás értelmében „érintett személynek” lehet minősíteni, és így e társaság hitelezőinek adósává válhat, e személy észszerűen nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy azok a hitelezők, akikkel szemben az említett társaság képviselete mellett dönt, potenciálisan a saját hitelezői. Következésképpen ilyen esetben az említett személynek az ugyanezen társaság hitelezőivel és így a potenciális személyes hitelezőivel szemben tanúsított tisztességtelen vagy rosszhiszemű magatartását a saját hitelezőivel szemben tanúsított tisztességtelen vagy rosszhiszemű magatartásnak kell tekinteni.

25

A szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv 23. cikke (1) bekezdése szövegének ezen értelmezését megerősíti az a körülmény, hogy e rendelkezés francia nyelvi változata a „hitelezőkkel”, nem pedig a „hitelezőivel” kifejezést használja. Ha ugyanis az uniós jogalkotó az említett rendelkezésben említett hitelezők körét az adós saját hitelezőire kívánta volna korlátozni, ezt könnyen megtehette volna az „i” birtokos személyjel használatával.

26

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv 23. cikke (1) bekezdésének a franciától eltérő nyelvi változatai, többek között a német („gegenüber den Gläubigern”), az angol („towards creditors”), a dán („for kreditorer”), a spanyol („respecto a los acreedores”), a magyar („a hitelezőkkel […] szemben”), az olasz („nei confronti dei creditori”), a portugál („para com os credores”), a román („față de creditori”) és a svéd („gentemot borgenärerna”), megerősítik, hogy a jogalkotó nem használt ilyen birtokos névmást, illetve személyjelet.

27

Másodszor, ami azt a szövegkörnyezetet illeti, amelybe a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv 23. cikkének (1) bekezdése illeszkedik, meg kell állapítani, hogy e rendelkezés az első az olyan eljárás igénybevételének elvétől való eltérést engedő rendelkezések sorában, amely az ezen irányelv 20. cikke szerinti teljes adósság alóli mentesítéshez vezethet, és amelyet ennélfogva szigorúan kell értelmezni.

28

Ugyanakkor, amint az többek között a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv cseh, dán, német, angol, ír, francia, horvát, olasz, lett, holland, portugál, román, szlovák, szlovén, finn és svéd nyelvi változataiból következik, e 23. cikk (2), (3) és (4) bekezdésétől eltérően, amelyekben lényegében a francia „peuvent” kifejezés megfelelőjét, nevezetesen a „mohou”, a „kan”, a „können”, a „may”, a „féadfaidh”, a „mogu”, a „possono”, a „var”, a „kunnen”, a „podem”, a „pot”, a „môžu”, a „lahko”, a „voivat” és a „får” kifejezést használják, és amelyek ily módon bizonyos mérlegelési mozgásteret biztosítanak a tagállamok számára, hogy ezen elvtől való bizonyos eltéréseket „tartsanak fenn, illetve vezessenek be”, hosszabb adósság alóli mentesítési időszakokat „írjanak elő” és „az adósság alóli mentesítésből bizonyos adósságkategóriákat, valamint ezen adósságkategóriák esetében korlátozhatják az adósság alóli mentesítés igénybevételét, illetve hosszabb adósság alóli mentesítési időszakot határozhatnak meg”, az említett cikk (1) bekezdése e nyelvi változatokban nem tartalmaz hasonló fordulatot, és ilyen eltérés elfogadására kötelezi a tagállamokat annak előírásával, hogy „a tagállamok fenntarthatnak, illetve bevezethetnek [helyesen fenntartanak, illetve bevezetnek]” többek között olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik az adósság alóli mentesítés igénybevételének megtagadását vagy korlátozását, illetve hosszabb teljes adósság alóli mentesítési időszakot vagy hosszabb eltiltási időt írnak elő, amennyiben a fizetésképtelen adós tisztességtelenül vagy rosszhiszeműen járt el. E megállapítást nem kérdőjelezi meg az, hogy ezen irányelv spanyol nyelvi változatának 23. cikkének (1) bekezdése a „podrán” („lehetőségük van”) kifejezést használja, mivel a valamely jogi aktus egyik nyelvi változatában használt megfogalmazás e tekintetben nem szolgálhat e jogi aktus értelmezésének kizárólagos alapjául, illetve e tekintetben nem élvezhet elsőbbséget a többi nyelvi változattal szemben (lásd ebben az értelemben: 2018. február 20‑iBelgium kontra Bizottság ítélet, C‑16/16 P, EU:C:2018:79, 50. és 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

Márpedig, mivel az uniós jogalkotó úgy döntött, hogy az említett elv tekintetében ezen eltérés fenntartására vagy elfogadására kötelezi a tagállamokat, és nem arra szorítkozott, hogy e tekintetben mérlegelési mozgásteret biztosítson számukra, a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv 23. cikke (1) bekezdésének olyan értelmezését kell elfogadni, amely a lehető legnagyobb mértékben lehetővé teszi annak megakadályozását, hogy a hitelezőkkel vagy egyéb érdekelt felekkel szemben tisztességtelenül vagy rosszhiszeműen eljáró adósok adósság alóli mentesítést vehessenek igénybe.

30

Ebből következően e 23. cikk (1) bekezdésének rendszertani értelmezése megerősíti a jelen ítélet 24. és 25. pontjában szereplő szó szerinti értelmezést.

31

Harmadszor, ami a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv 23. cikke (1) bekezdésének célját illeti, ezen irányelv (78) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az uniós jogalkotó az adósság alóli mentesítés igénybevételétől való eltérést kívánt előírni, „amennyiben az adós tisztességtelenül vagy rosszhiszeműen járt el”, anélkül hogy e preambulumbekezdésben tovább korlátozta volna azon hitelezők körét, akikkel szemben az adós tisztességtelenül vagy rosszhiszeműen járt el.

32

Ami konkrétan azokat a tényezőket illeti, amelyeket figyelembe kell venni annak megállapítása során, hogy az adós tisztességtelenül járt‑e el, az uniós jogalkotó az említett irányelv (79) preambulumbekezdésében hivatkozott „az adósságok természet[ére] és mennyiség[ére]; [arra az időszakra], amikor az adósság keletkezett; a vállalkozónak az adóssága törlesztésére és a jogi kötelezettségek teljesítésére tett erőfeszítései[re], beleértve az állami engedélyezési követelményeket és a szabályos könyvelés szükségességét; a lépések[re], amelyeket a vállalkozó a hitelezők általi visszkereseti jog érvénytelenítésére tett; fizetésképtelenség valószínűsége esetén a vállalkozókra háruló feladatok teljesítés[ére], akik egyben a vállalkozás igazgatói is; valamint az uniós és nemzeti verseny‑ és munkajognak való megfelelés[re]”.

33

Meg kell állapítani egyrészt, hogy ez a felsorolás, amely nem kimerítő jellegű, mivel azt az „olyan […] mint” fordulat vezeti be, nem tartalmaz semmilyen utalást arra vonatkozóan, hogy azon hitelezők köre, akikkel szemben az adós tisztességtelenül vagy rosszhiszeműen járt el, bármilyen módon korlátozott lenne, és az nem foglalja magában azokat a személyeket, akik eredetileg valamely harmadik személy hitelezői voltak, és akik e harmadik személy csalárd fizetésképtelenségét követően ezen adós hitelezőivé váltak. Másrészt az így felsorolt elemek, különösen azok, amelyek „az adósságok természet[ére] és mennyiség[ére]”, „az adósság keletkez[ésének időszakára]” és „a[z adós részéről] a hitelezők általi visszkereseti jog érvénytelenítésére tett lépések[re]” vonatkoznak, helyzetek széles körét fedik le, és azok szövege lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az uniós jogalkotó az adósnak mind a saját hitelezőivel, mind pedig valamely olyan harmadik személy hitelezőivel szemben tanúsított magatartását le kívánta fedni, mint amilyen az a társaság, amelynek ezen adós a vezető tisztségviselője volt.

34

Ebből következően, az ily módon nyilvánvalóvá tett célra tekintettel a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv 23. cikkének (1) bekezdését nem lehet úgy értelmezni, hogy az a személy, akinek a felelősségét valamely gazdasági társaság csalárd fizetésképtelenségéért megállapították, mentesülhet az e társaság hitelezőivel szemben a nemzeti jog alapján fennálló egyetemleges felelősség alól azáltal, hogy személyes fizetésképtelenségi eljárás megindítását kérelmezi, és ezen eljárás keretében a teljes adóssága alóli mentesítést kéri.

35

A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv 23. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes azon nemzeti szabályozás, amely kizárja az adósság alóli mentesítés igénybevételét, ha az adós valamely harmadik személy hitelezőivel szemben tisztességtelenül vagy rosszhiszeműen járt el, és ezen adóst e harmadik személy csalárdnak minősülő fizetésképtelenségének bírósági megállapítása keretében „érintett személynek” nyilvánították.

36

A spanyol kormány lényegében azt állítja, hogy az előterjesztett harmadik kérdés azon az előfeltevésen alapul, miszerint a TRLC nem teszi lehetővé a spanyol hatóságok és bíróságok számára a meg nem fizetett tartozások alóli mentesítést kérő személy magatartásának szubjektív értékelését. Ez az előfeltevés ugyanakkor téves. E kérdés ennélfogva az alapügy megoldása szempontjából nem releváns, következésképpen azt elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

37

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikkel létrehozott együttműködés keretében kizárólag az ügyben eljáró és a meghozandó határozatért felelős nemzeti bíróság feladata annak eldöntése, hogy az ügy sajátos jellemzőire tekintettel az ítélet meghozatalához szükség van‑e az előzetes döntéshozatalra, és hogy a Bíróságnak feltett kérdések relevánsak‑e. Következésképpen, ha a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni (2024. február 22‑iConsejería de Presidencia, Justicia e Interior de la Comunidad de Madrid és társai ítélet, C‑59/22, C‑110/22 és C‑159/22, EU:C:2024:149, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

Ebből az következik, hogy az uniós jogra vonatkozó kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, amennyiben nyilvánvaló, hogy az uniós jogszabály értelmezése, amelyet a nemzeti bíróság kért, nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdésekre hasznos választ adjon (2024. február 22‑iConsejería de Presidencia, Justicia e Interior de la Comunidad de Madrid és társai ítélet, C‑59/22, C‑110/22 és C‑159/22, EU:C:2024:149, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

A jelen ügyben meg kell állapítani egyrészt, hogy nem tűnik nyilvánvalónak, hogy az uniós jog azon rendelkezései, amelyek értelmezését az előterjesztett harmadik kérdésben kérik, egyáltalán nem függ össze az alapeljárás tárgyával, vagy hogy az e kérdés által felvetett probléma az alapjogvita megoldása szempontjából nem releváns.

40

Jóllehet kétségkívül igaz – amint arra a spanyol kormány rámutatott –, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a TRLC 487. cikke (1) bekezdésének 4. pontja olyan eltérést ír elő az adósság alóli mentesítési eljárástól, amely kizárólag objektív körülményeken alapul, és amely nem teszi lehetővé a spanyol bíróságok számára az ezen eljárást igénybe vevő adós szubjektív körülményeinek értékelését, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezik hatáskörrel a nemzeti jog értelmezésére és alkalmazására. Ebből következően a Bíróság feladata, hogy – a közte és a nemzeti bíróságok közötti hatáskörmegosztás keretén belül – figyelembe vegye azt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban meghatározott szabályozási hátteret, amelybe az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés illeszkedik (2024. november 14‑iS. [Az ítélkező testület módosítása] ítélet, C‑197/23, EU:C:2024:956, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében minden szükséges információt megad ahhoz, hogy a Bíróság hasznos választ adhasson az előterjesztett harmadik kérdésre.

42

Következésképpen e kérdés elfogadható.

43

A második és a harmadik kérdést illetően, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, meg kell állapítani, hogy mivel e kérdések olyan, eltérést engedő nemzeti rendelkezés vizsgálatából erednek, amely bizonyos feltételek között kizárja az általánosan alkalmazandó rendszer igénybevételét, azokat úgy kell érteni, mint amelyek lényegében a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv 23. cikke (2) bekezdésének értelmezésére irányulnak. E rendelkezés szerint ugyanis bizonyos feltételek között a tagállamok olyan rendelkezéseket tarthatnak fenn, illetve vezethetnek be, amelyek megtagadják vagy korlátozzák az adósság alóli mentesítés igénybevételét, visszavonják az adósság alóli mentesítés kedvezményét, vagy hosszabb határidőt írnak elő a teljes adósság alóli mentesítés vagy a jogvesztés tekintetében. Az említett kérdések nem vonatkozhatnak ezen irányelv 20. cikkére, amely olyan elvi rendelkezésnek minősül, amely előírja a tagállamok számára annak biztosítását, hogy a fizetésképtelen vállalkozóknak lehetőségük legyen igénybe venni valamely olyan eljárást, amely az említett irányelv értelmében teljes adósság alóli mentesítéshez vezethet.

44

Következésképpen úgy kell tekinteni, hogy a második és a harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv 23. cikkének (2) bekezdését, hogy azzal ellentétes azon nemzeti szabályozás, amely eltérést ír elő az olyan eljárás igénybevételének elvétől, amely az e rendelkezésben nem szereplő, teljes adósság alóli mentesítéshez vezethet, és amely kizárja ezen igénybevételt abban az esetben, ha az adóst a mentesítés iránti kérelmet megelőző tíz évben valamely harmadik személy fizetésképtelenségét „csalárdnak” minősítő ítéletben „érintett személynek” nyilvánítottak, kivéve, ha a kérelem benyújtásának időpontjában a felelősségi körébe tartozó teljes adósság megfizetésre került, anélkül hogy a nemzeti bíróságoknak szubjektív módon értékelniük kellett volna, hogy ezen adós tisztességtelenül vagy rosszhiszeműen járt‑e el.

45

Ami először is azt a kérdést illeti, hogy ellentétes‑e ezen 23. cikk (2) bekezdésével az olyan nemzeti szabályozás, amely az e rendelkezésben felsoroltaktól eltérő körülmények között kizárja az adósság alóli mentesítési eljárás igénybevételét, a Bíróság már kimondta, hogy azt úgy kell értelmezni, hogy az abban szereplő körülmények felsorolása nem kimerítő jellegű, és hogy a tagállamok mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra olyan rendelkezések elfogadását, amelyek az adósság alóli mentesítés igénybevételének megtagadására vagy korlátozására, és az adósság alóli mentesítés visszavonására irányulnak, illetve amelyek az említett rendelkezésben felsoroltaktól eltérő körülmények fennállása esetén hosszabb teljes adósság alóli mentesítési időszakot vagy hosszabb eltiltási időt írnak elő, feltéve hogy – amint az ugyanezen rendelkezés szövegéből kitűnik – e körülmények egyértelműen meghatározottak, és az ilyen eltérések kellően indokoltak (2024. november 7‑iCorván és Bacigán ítélet, C‑289/23 és C‑305/23, EU:C:2024:934, 28. pont).

46

Azon feltételeket illetően, amelyektől a tagállamok számára ily módon elismert lehetőség gyakorlása függ, nevezetesen azt, hogy a tagállamok által elfogadott eltéréseknek „[egyértelműen] meghatározott körülmények fennállására” kell vonatkozniuk, és „kellően indokoltnak” kell lenniük, a Bíróság kimondta, hogy amikor a nemzeti jogalkotó ilyen eltéréseket előíró rendelkezéseket fogad el, ezen eltérések indokainak a nemzeti jogból vagy az ezen eltéréseket eredményező eljárásból kell eredniük, és ezen indokoknak jogos közérdeket kell követniük (2024. november 7‑iCorván és Bacigán ítélet, C‑289/23 és C‑305/23, EU:C:2024:934, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy egyrészt mind a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv (78) preambulumbekezdése, amely „a nemzeti jogban meghatározott indokok alapján” való eltérésekre hivatkozik, mind pedig ezen irányelv (81) preambulumbekezdése, amely „a nemzeti jogban meghatározott érdemi” indokokra hivatkozik, lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az uniós jogalkotó úgy ítélte meg, hogy elegendő, ha a különböző nemzeti jogszabályokban e vonatkozásban előírt feltételeket tiszteletben tartják (2024. november 7‑iCorván és Bacigán ítélet, C‑289/23 és C‑305/23, EU:C:2024:934, 32. pont).

48

Másrészt egy, az alapügyben szereplőhöz hasonló rendelkezésre, nevezetesen a TRLC 487. cikke (1) bekezdésének 2. pontjára vonatkozó ügyben a Bíróság kimondta, hogy nem ellentétes a fizetésképtelenségi és szerkezetátalakítási irányelv 23. cikkének (2) bekezdésével azon nemzeti szabályozás, amely bizonyos, egyértelműen meghatározott körülmények között – mint például azon adós helyzete, akivel szemben az adósság alóli mentesítés iránti kérelmet megelőző tíz évben különösen súlyos adóbűncselekmény, vagy társadalombiztosítási vagy szociális rendelkezések megsértése miatt jogerős közigazgatási határozattal szankciót szabtak ki vagy akivel szemben kiterjesztett kötelezettséget megállapító jogerős határozatot hoztak, kivéve, ha ezen adós e kérelem benyújtásának időpontjában teljes mértékben megfizette adó‑ és társadalombiztosítási tartozásait – kizárja az adósság alóli mentesítés igénybevételének lehetőségét, feltéve, hogy a nemzeti jogból az következik, hogy az említett kizárást jogos közérdek igazolja, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell értékelnie (lásd ebben az értelemben: 2024. november 7‑iCorván és Bacigán ítélet, C‑289/23 és C‑305/23, EU:C:2024:934, 47. pont).

49

Ugyanezen következtetés vonható le az olyan nemzeti rendelkezés tekintetében, mint a TRLC 487. cikke (1) bekezdésének 4. pontja, amely előírja, hogy az olyan adós, akit az adósság alóli mentesítés iránti kérelmét megelőző tíz évben valamely harmadik személy fizetésképtelenségét „csalárdnak” minősítő ítéletben „érintett személynek” nyilvánítottak, csak azzal a feltétellel veheti igénybe az adósság alóli mentesítést, ha e kérelem benyújtásának időpontjában a felelősségi körébe tartozó teljes adósság megfizetésre került.

50

A jelen ügyben, amint az a jelen ítélet 7. pontjából kitűnik, a spanyol jogalkotó a 16/2022. sz. törvény preambulumában, amely a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv spanyol jogba történő átültetésének biztosítására irányul, kifejtette azokat az indokokat, amelyek alapján az adósság alóli mentesítéstől való eltéréseket írt elő. E jogalkotó ebben többek között rámutat egyrészt arra, hogy „az adós jóhiszeműsége továbbra is a[z adósság alóli] mentesítés sarokköve”, és hogy „[a] jóhiszeműséget a szabályozásban bizonyos kimerítő jelleggel felsorolt objektív magatartásokra (zárt lista) való hivatkozással határozták meg, homályos vagy nem kellően konkrét, illetve olyan viselkedési minták előírása nélkül, amelyek bizonyítása az adós számára lehetetlen”.

51

Másrészt e preambulumból kitűnik, hogy a spanyol jogalkotó szükségesnek tartotta, hogy kivételeket állapítson meg azon elv alól, amely szerint a jóhiszeműség követelményének eleget tevő adós a teljes adóssága alóli mentesítést vehet igénybe, e kivételek alkalmazására pedig azon tartozások tekintetében kerülhet sor, amelyek „kivételesen és különleges jellegük miatt jogszerűen nem mentesíthetők”. E kivételeket különösen az indokolja, hogy „[ezen adósságok] kielégítés[e] különösen fontos a jogállamiságon alapuló igazságos és szolidáris társadalom szempontjából”, illetve hogy „[olyan] szinergiák vagy negatív externáliák [merülhetnek fel], amelyek bizonyos adósságtípusok alóli mentesítésből eredhetnek”.

52

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság feladata egyrészt annak értékelése, hogy ezek az indokok jogos közérdeknek minősülnek‑e, másrészt pedig hogy a nemzeti szabályozásból kitűnik‑e, hogy az említett indokok a TRLC 487. cikke (1) bekezdésének 4. pontjában előírtakhoz hasonlóan egyértelműen meghatározott körülmények között igazolták az adósság alóli mentesítést.

53

Ami másodszor azt a kérdést illeti, hogy ellentétes‑e a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv 23. cikkének (1) bekezdésével az a nemzeti szabályozás, amely egyértelműen meghatározott körülmények között és anélkül zárja ki az adósság alóli mentesítés igénybevételét, hogy a nemzeti bíróságoknak szubjektív módon értékelniük kellene, hogy az adós tisztességtelenül vagy rosszhiszeműen járt‑e el, meg kell állapítani, hogy bár e rendelkezés kifejezetten azokra a fizetésképtelen vállalkozókra vonatkozik, akik „tisztességtelenül vagy rosszhiszeműen” jártak el, e cikk (2) bekezdésében nem szerepel ilyen fordulat. Ezen irányelv 23. cikkének (2) bekezdése ugyanis annak előírására szorítkozik, hogy a tagállamok fenntarthatnak, illetve bevezethetnek olyan rendelkezéseket, amelyek meghatározott körülmények fennállása esetén lehetővé teszik az adósság alóli mentesítés igénybevételének megtagadását vagy korlátozását, az adósság alóli mentesítés visszavonását, illetve amelyek „[egyértelműen] meghatározott körülmények fennállása esetén” hosszabb teljes adósság alóli mentesítési időszakot vagy hosszabb eltiltási időt írnak elő, „feltéve, hogy ezek az eltérések kellően indokoltak”, anélkül azonban, hogy az érintett vállalkozók részéről tisztességtelen vagy rosszhiszemű cselekmény fennállását követelnék meg (2024. november 7‑iCorván és Bacigán ítélet, C‑289/23 és C‑305/23, EU:C:2024:934, 41. pont).

54

Amint azt a Bíróság már megállapította, az említett 23. cikk (2) bekezdésében példálózó jelleggel felsorolt azon körülményeket, amelyek esetén az adósság alóli mentesítéstől el lehet térni, nem jellemzi az érintett vállalkozók „tisztességes” vagy „rosszhiszemű” magatartása, és e körülmények lényegében megfelelnek a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv (79) és (80) preambulumbekezdésében hivatkozott körülményeknek, és az említett körülményekből az sem tűnik ki, hogy az uniós jogalkotó az ugyanezen 23. cikk (2) bekezdésében említett „[egyértelműen] meghatározott körülményeket” olyan esetekre kívánta volna korlátozni, amelyekben az érintett vállalkozók tisztességtelenül vagy rosszhiszeműen jártak el (2024. november 7‑iCorván és Bacigán ítélet, C‑289/23 és C‑305/23, EU:C:2024:934, 42. és 43. pont).

55

Mivel a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint nem ellentétes a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv 23. cikkének (2) bekezdésével azon nemzeti szabályozás, amely olyan egyértelműen meghatározott körülmények között, amikor az adós tisztességtelenül vagy rosszhiszeműen járt el, kizárja az adósság alóli mentesítés igénybevételét (lásd ebben az értelemben: 2024. november 7‑iCorván és Bacigán ítélet, C‑289/23 és C‑305/23, EU:C:2024:934, 44. pont), meg kell állapítani, hogy azzal továbbá azon nemzeti szabályozás sem ellentétes, amely ilyen körülmények között kizárja az adósság alóli mentesítés igénybevételét, anélkül hogy a nemzeti bíróságoknak szubjektív módon értékelniük kellene, hogy az érintett adós tisztességtelenül vagy rosszhiszeműen járt‑e el.

56

Ebből az következik, hogy a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv 23. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a tagállamoknak lehetőségük van olyan nemzeti rendelkezések előírására, amelyek kizárják az adósság alóli mentesítési eljárás igénybevételét olyan helyzetekben, amelyeket nem az érintett adós tisztességtelen vagy rosszhiszemű eljárása jellemez, anélkül hogy a nemzeti bíróságoknak szubjektív módon értékelnie kellene, hogy ezen adós tisztességtelenül vagy rosszhiszeműen járt‑e el.

57

Ugyanakkor az uniós jogalkotó e lehetőség gyakorlását kifejezetten ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az ugyanezen rendelkezésben említett eltérések „[egyértelműen] meghatározott körülményekre” vonatkozzanak, és „kellően indokoltak” legyenek. Ebből az következik, hogy – amint arra a jelen ítélet 46. pontja emlékeztet – amikor a nemzeti jogalkotó ilyen eltéréseket előíró rendelkezéseket fogad el, ezen eltérések indokainak a nemzeti jogból vagy az ezen eltérésekhez vezető eljárásból kell következniük, és ezen indokoknak jogos közérdeket kell követniük. A nemzeti jognak tehát lehetővé kell tennie azon jogos közérdek azonosítását, amely ezen egyértelműen meghatározott körülmények között igazolja az adósság alóli mentesítés kizárását.

58

Tehát nem ellentétes a fizetésképtelenségi és szerkezetátalakítási irányelv 23. cikkének (2) bekezdésével az olyan nemzeti szabályozás, amely bizonyos egyértelműen meghatározott körülmények között – mint például az olyan adós helyzete, akivel szemben az adósság alóli mentesítés iránti kérelmet megelőző tíz évben kiterjesztett kötelezettséget megállapító jogerős határozatot hoztak, kivéve, ha ezen adós e kérelem benyújtásának időpontjában teljes mértékben megfizette adó‑ és társadalombiztosítási tartozásait – – kizárja az adósság alóli mentesítés igénybevételének lehetőségét, feltéve, hogy a nemzeti jogból az következik, hogy az említett kizárást jogos közérdek igazolja, aminek értékelése a kérdést előterjesztő bíróság feladata (2024. november 7‑iCorván és Bacigán ítélet, C‑289/23 és C‑305/23, EU:C:2024:934, 47. pont)

59

A fenti megfontolásokra tekintettel a második és a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv 23. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes azon nemzeti szabályozás, amely eltérést ír elő az olyan eljárás igénybevételének elvétől, amely az e rendelkezésben nem szereplő, teljes adósság alóli mentesítéshez vezethet, és amely kizárja ezen igénybevételt abban az esetben, ha az adóst a mentesítés iránti kérelmet megelőző tíz évben valamely harmadik személy fizetésképtelenségét „csalárdnak” minősítő ítéletben „érintett személynek” nyilvánítottak, kivéve, ha a kérelem benyújtásának időpontjában a felelősségi körébe tartozó teljes adósság megfizetésre került, anélkül hogy a nemzeti bíróságoknak szubjektív módon értékelniük kellene, hogy ezen adós tisztességtelenül vagy rosszhiszeműen járt‑e el, feltéve, hogy e kizárás a nemzeti jog alapján kellően igazolt.

60

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott: