C‑629/23. sz. ügy

MTÜ Eesti Suurkiskjad

kontra

Keskkonnaamet

(a Riigikohus [Észtország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2025. június 12.

„Előzetes döntéshozatal – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – 92/43/EGK irányelv – Az 1. cikk i) pontjának első bekezdése – Egy faj védettségi állapota – Fogalom – 14. cikk – Vadgazdálkodási intézkedések – Vadon történő befogás és a faj kedvező védettségi állapotának fenntartásával vagy helyreállításával összeegyeztethető hasznosítás – Az 1. cikk i) pontjának második bekezdése – Az érintett faj védettségi állapota kedvező jellegének értékelése – Együttes feltételek – Canis lupus (farkas) – A Természetvédelmi Világszövetség »vörös listájának«»sebezhető« kategóriájába való besorolás – Olyan populáció részét képező állatfaj, amelynek természetes elterjedési területe túlterjed egy tagállam területén – Az ugyanazon fajnak a szomszédos tagállamokban vagy harmadik országokban élő populációival folytatott cserék figyelembevétele – A 2. cikk (3) bekezdése – A gazdasági, társadalmi és kulturális igények, valamint a regionális és helyi sajátosságok figyelembevétele”

Környezet – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – 92/43 irányelv – Közösségi jelentőségű állatfajok – Állománygazdálkodási intézkedések – A tagállamok mérlegelési jogköre – Korlátok – A faj kedvező védettségi állapotának fenntartása – Értékelési szempontok – A helyi és nemzeti szintnek és adott esetben a határokon átnyúló szintnek a figyelembevétele

(EUMSZ 191. cikk, (2) bekezdés, a 2013/17 irányelvvel módosított 92/43 tanácsi irányelv, (15) preambulumbekezdés, és 1. cikk, i) pont, első bekezdés, 2. cikk, (2) bekezdés, 11. cikk, 16. cikk, és V. melléklet, a) pont)

(lásd: 37–48. pont)
Környezet – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – 92/43 irányelv – A védettségi állapot felügyeletére vonatkozó kötelezettség – A kedvező védettségi állapot fogalma – Az állapot tartós jellegéről való meggyőződés szükségessége – Értékelési szempontok – A határokon átnyúló szint figyelembevétele

(A 2013/17 irányelvvel módosított 92/43 tanácsi irányelv, 1. cikk, i) pont, második bekezdés, 11. és 14. cikk, (1) bekezdés)

(lásd: 49–66. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
Környezet – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – 92/43 irányelv – Közösségi jelentőségű állatfajok – Állománygazdálkodási intézkedések – A faj kedvező védettségi állapotának fenntartása – Vizsgálati szempontok – Gazdasági, társadalmi és kulturális igények, valamint a regionális és helyi sajátosságok figyelembevétele – Korlátok

(A 2013/17 irányelvvel módosított 92/43 tanácsi irányelv, 1. cikk, i) pont, második bekezdés, 2. cikk (2) bekezdés, 2. és 11. cikk, 14. cikk, (1) bekezdés, és V. melléklet)

(lásd: 67–71. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

Összefoglalás

A Riigikohus (legfelsőbb bíróság, Észtország) által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján a Bíróság több, a farkasnak (Canis lupus) az élőhelyvédelmi irányelv ( 1 ) és különösen annak 14. cikke ( 2 ) szerinti védelmével kapcsolatos kérdésről határoz, amely olyan intézkedések elfogadását teszi lehetővé, mint az Észtországban főszabály szerint engedélyezett vadászat ( 3 ) korlátozása, amennyiben az ilyen korlátozás szükségesnek bizonyul az érintett faj kedvező védettségi állapotának fenntartásához.

2020‑ban az észt illetékes hatóság rendeletben megállapította a farkasvadászatra vonatkozó kvótát a 2020/2021‑es észt vadászidényre. Az alapeljárás felperese, egy észt környezetvédelmi egyesület vitatta e rendelet jogszerűségét, azt állítva, hogy téves az e rendelet alapjául szolgáló azon előfeltevés, amely szerint a farkas védettségi állapota kedvező Észtországban.

E tekintetben nem vitatott a farkas balti populációjának „kedvező” védettségi állapota, amely populáció maga is ezen állatfaj eurázsiai populációjának részét képezi, amelynek természetes elterjedési területe Észtországra, Lettországra, Litvániára, Lengyelország északkeleti részére és egyes szomszédos harmadik országokra terjed ki. Az észt regionális populációnak a Természetvédelmi Nemzetközi Egyesület (UICN) általi besorolására tekintettel azonban az alapeljárás felperese szerint e populáció védettségi állapota nem tekinthető ilyennek.

Az e fél által a keresetét elutasító határozattal szemben benyújtott fellebbezés tárgyában eljáró, kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 1. cikkének i) pontját, amely meghatározza valamely faj védettségi állapotának fogalmát, és az annak meghatározásához szükséges feltételeket, hogy valamely faj védettségi állapota kedvező‑e, úgy kell‑e értelmezni, hogy valamely tagállam területén jelen lévő állatfaj populációjának az IUCN vörös listájában szereplő „sebezhető” kategóriába való besorolása kizárja, hogy e faj védettségi állapota e tagállam területén e rendelkezés értelmében „kedvezőnek” minősüljön. Ezenkívül e bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy ezen 1. cikk i) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az ezen irányelv 14. cikkének (1) bekezdése szerinti állománygazdálkodási intézkedések valamely tagállam által történő elfogadása magában foglalja az e faj e tagállam területén jelen lévő populációja kedvező védettségi állapotának biztosítására vonatkozó kötelezettséget, vagy hogy e tagállam figyelembe veheti‑e azon populáció egészének védettségi állapotát, amelynek természetes elterjedési területe az említett tagállam területén túlnyúlik, és amennyiben igen, milyen mértékben és milyen feltételekkel.

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság arra is keresi a választ, hogy a gazdasági, társadalmi és kulturális igények, valamint a regionális és helyi sajátosságok figyelembe vehetők‑e valamely faj védettségi állapotának értékelése során.

A Bíróság álláspontja

A Bíróság először is kiemeli, hogy tagállamokat annak meghatározása tekintetében megillető mérlegelési mozgásteret, hogy szükség van‑e az élőhelyvédelmi irányelv 14. cikkének (1) bekezdése szerinti intézkedések elfogadására, korlátozza az annak biztosítására irányuló kötelezettség, hogy valamely vadon élő faj példányainak begyűjtése és befogása, valamint e példányok hasznosítása összeegyeztethető legyen e faj kedvező védettségi állapotának fenntartásával. Közelebbről, ha valamely faj védettségi állapota kedvezőtlen, az illetékes hatóságoknak e rendelkezés értelmében intézkedéseket kell hozniuk a faj védettségi állapotának olyan mértékű javítása érdekében, hogy az érintett állomány hosszú távon kedvező védettségi állapotot érjen el.

Az érintett fajok populációinak kedvező védettségi állapotát az elterjedési területükön fenn kell tartani, és azt elsősorban és szükségszerűen helyi és nemzeti szinten kell értékelni. Ugyanis, ha egy faj védettségi állapota egy olyan tagállamban, amelynek a területére – legalábbis potenciálisan – kiterjed a természetes elterjedési területe, nem kedvező, akkor e tagállamban nem, vagy legalábbis nem teljes mértékben tudja betölteni ökológiai funkcióját, még akkor sem, ha a tagállami populáció egy kedvező védettségi állapotú populáció részét képezi.

Mindemellett valamely faj nemzeti populációjának az IUCN vörös listájában szereplő „sebezhető” kategóriába való besorolása önmagában nem zárja ki, hogy az említett faj védettségi állapota az érintett tagállam területén mégis kedvezőnek minősüljön, amennyiben az élőhelyvédelmi irányelv 1. cikke i) pontjának második bekezdésében előírt együttes feltételek teljesülnek.

E tekintetben valamely állatfaj, például a farkas esetében annak azon populációi, amelyek az élőhelyvédelmi irányelv 14. cikkének (1) bekezdése alapján állománygazdálkodási intézkedések elfogadását tervezővel szomszédos más tagállamokban vagy harmadik országokban állománygazdálkodási intézkedések elfogadását tervezővel szomszédos más tagállamokban vagy harmadik országokban is jelen vannak, jelentőséggel bírnak annak ezen utóbbi tagállam általi vizsgálat szempontjából. Ez a jelentőség attól függ, hogy e populációk között előfordulhatnak‑e cserék, amelyek olyan hatást gyakorolhatnak a fajra, amely hosszú távon befolyásolhatja e faj populációjának eloszlását és sűrűségét az említett területen.

A jelenlegi kielégítő állapot esetén még meg kell bizonyosodni arról is, hogy ez az állapot tartós‑e ahhoz, hogy meg lehessen állapítani valamely faj védettségi állapotának kedvező jellegét.

E tekintetben figyelembe kell venni többek között először is minden olyan előre látható változást, amely befolyásolhatja az érintett tagállamban jelen lévő populáció és az ugyanazon populáció részét képező más populációk közötti cserét. Másodszor, figyelembe kell venni az érintett faj jogi védelmének szintjét a tagállamokban és a szomszédos harmadik országokban. Harmadszor, a más tagállamokbeli és harmadik országbeli populációkkal fennálló kapcsolatoknak még nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani, ha az érintett államok nemcsak hasonló védelmi rendszereket alkalmaznak, hanem az érintett tagállammal formálisan is együttműködnek az adott faj védelmében, és például úgy hangolják össze e tagállammal védelmi intézkedéseiket, hogy optimalizálják az érintett fajok közötti cseréket.

Egyébiránt annak biztosítása érdekében, hogy valamely faj vadon élő példányainak befogása és hasznosítása összeegyeztethető legyen e faj kedvező védettségi állapotának fenntartásával, szükséges lehet, hogy az a tagállam, amelynek területén olyan farkaspopuláció van jelen, amely olyan populáció részét képezi, amelynek természetes elterjedési területe túlnyúlik e területen, amennyiben figyelembe kívánja venni az említett területen jelen lévő farkaspopulációk és a szomszédos tagállamokban vagy harmadik országokban élő farkaspopulációk közötti cseréket, megossza ez utóbbiakkal az e fajok példányai tekintetében megfigyelt, határokon átnyúló mozgásokra vonatkozó információkat, valamint azon állománygazdálkodási intézkedéseket, amelyeket e tagállamok vagy harmadik országok kívánnak meghozni a területeiken jelen lévő populációk tekintetében. Egyrészt ugyanis az ilyen információcsere pontosabbá teheti az érintett tagállam saját populációjának méretére vonatkozó értékelését. Másrészt az érintett tagállamok vagy harmadik országok által alkalmazott vagy tervezett gazdálkodási intézkedésekről való tájékozódás szükséges lehet ahhoz, hogy e tagállam meggyőződhessen arról, hogy az érintett faj ténylegesen kedvező védettségi állapotban lévőnek tekinthető a területén. Végül szükség lehet a tagállamok vagy a szomszédos harmadik országok által alkalmazott vagy tervezett intézkedésekre vonatkozó információkra annak biztosítása érdekében, hogy az e faj tekintetében meghozni kívánt intézkedések összeegyeztethetők legyenek a faj kedvező védettségi állapotának a területén való fenntartásával.

Másodszor, a Bíróság pontosítja, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 2. cikkének (3) bekezdésében említett gazdasági, társadalmi és kulturális követelményekre, valamint regionális és helyi sajátosságokra – amelyek végeredményben nem minősülnek az ezen irányelv által létrehozott általános védelmi rendszertől való önálló eltérésnek – nem lehet hivatkozni az annak biztosítására irányuló kötelezettség mellőzése érdekében, hogy valamely faj példányainak vadonból való begyűjtése és hasznosítása összeegyeztethető legyen e faj kedvező védettségi állapotának fenntartásával, amely kötelezettség korlátozza a tagállamok számára az említett irányelv 14. cikke alapján rendelkezésre álló mérlegelési mozgásteret. A tagállamok főszabály szerint csak e mérlegelési mozgástér korlátain belül vehetik figyelembe ezeket a követelményeket és sajátosságokat.

( 1 ) A 2013. május 13‑i 2013/17/EU tanácsi irányelvvel (HL 2013. L 158., 193. o.) módosított, a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL 1992. L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.; a továbbiakban: élőhelyvédelmi irányelv).

( 2 ) Lásd az élőhelyvédelmi irányelv 14. cikkének (1) bekezdését: „[a] tagállamok, amennyiben a 11. cikkben előírt felügyelet eredményeként szükségesnek ítélik, intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy az V. mellékletben felsorolt vadon élő állat és növényfajok példányainak vadonból befogása, illetve begyűjtése, továbbá használata összeegyeztethető legyen kedvező védettségi állapotuk fenntartásával”.

( 3 ) Mivel az észt farkaspopulációk az élőhelyvédelmi irányelv V. mellékletének a) pontjában szerepelnek, és következésképpen vadászhatók. E populációk ekként kivételt képeznek azon általános szabály alól, amely szerint a farkas vadászata főszabály szerint tilos az ezen irányelv IV. mellékletének a) pontjával összefüggésben értelmezett 12. cikke értelmében.