1

Fellebbezésével a Luossavaara‑Kiirunavaara AB az Európai Unió Törvényszéke 2023. július 26‑i Luossavaara‑Kiirunavaara kontra Bizottság ítéletének (T‑244/21, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2023:428) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék elutasította az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban történő átmeneti ingyenes kiosztását szolgáló nemzeti végrehajtási intézkedésekről szóló, 2021. február 25‑i (EU) 2021/355 bizottsági határozat (HL 2021. L 68., 221. o.; a továbbiakban: vitatott határozat) 1. cikk (3) bekezdésének megsemmisítése iránti keresetét.

2

A 2018. március 14‑i (EU) 2018/410 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2018. L 76., 3. o.) módosított, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Unión belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13‑i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 275., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 631. o.; a továbbiakban: 2003/87 irányelv) 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ez az irányelv az üvegházhatású gázok kibocsátásának költséghatékony és gazdaságilag eredményes csökkentésének ösztönzése érdekében létrehozza az Unióban az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei kereskedelmének rendszerét (a továbbiakban: EU ETS).

[…]”

3

A 2003/87 irányelv „Hatály” című 2. cikke a következőképpen fogalmaz:

„(1)   Ezen irányelvet az I. mellékletben felsorolt tevékenységekből származó kibocsátásokra és a II. mellékletben felsorolt üvegházhatású gázokra kell alkalmazni.

(2)   Ezt az irányelvet a [környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24‑i 96/61/EK tanácsi irányelv (HL 1996. L 257., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 80. o.)] követelményeinek sérelme nélkül kell alkalmazni.

[…]”

4

Ezen irányelvnek „A harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályai” című 10a. cikkének (1) bekezdése szerint:

„A[z Európai] Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelvnek az e cikk (4), (5), (7) és (19) bekezdésében említett kibocsátási egységek kiosztásával kapcsolatos, az [Európai] Unió egészére kiterjedő, teljeskörűen harmonizált szabályok kiegészítésére vonatkozóan.

Az első albekezdésben előírt intézkedések lehetőség szerint uniós szintű előzetes referenciaértékeket határoznak meg annak biztosítására, hogy a kiosztás módja ösztönözze az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését és az energiafelhasználás tekintetében hatékony műszaki megoldásokat, figyelembe véve a leghatékonyabb műszaki megoldásokat, a helyettesítő megoldásokat, az alternatív termelési folyamatokat, a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést, a hulladékgázokból való hatékony energia‑visszanyerést, a biomassza‑használatot, valamint a CO2 elkülönítését és tárolását, amennyiben rendelkezésre állnak ilyen létesítmények, továbbá az intézkedések nem ösztönöznek a kibocsátás növelésére. Villamosenergia‑termelés kapcsán ingyenesen nem osztható ki kibocsátási egység, a 10c. cikk hatálya alá tartozó esetek és a hulladékgázokból előállított villamos energia kivételével.

Az egyes ágazatokban és alágazatokban a referenciaértékeket elviekben a termékek – és nem a ráfordítások – alapján kell kiszámítani, az üvegházhatásúgáz‑kibocsátás csökkentésének és az energiahatékonysági megtakarításnak az érintett ágazat vagy alágazat termelési folyamata során való maximalizálása érdekében.

Az egyes ágazatokra és alágazatokra vonatkozó előzetes referenciaértékek rögzítésére szolgáló elvek meghatározása során a Bizottság konzultál az érdekelt felekkel, köztük az érintett ágazatokkal és alágazatokkal.

[…]”

5

Az említett irányelv „Átmeneti intézkedések egyes energiaigényes iparágak támogatására kibocsátásáthelyezés esetén” című 10b. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Azoknál az ágazatoknál és alágazatoknál, amelyekkel kapcsolatban a harmadik országokkal folytatott kereskedelem intenzitásának– amely a harmadik országokba irányuló kivitel és a harmadik országokból származó behozatal összértékének és az EGT‑piac összméretének (az éves forgalom és a harmadik országokból történő teljes behozatal összegének) hányadosa – és ezen ágazatok és alágazatok kgCO2‑ban mért, (euróban számított) bruttó hozzáadott értékükkel osztott kibocsátási intenzitásának a szorzata meghaladja a 0,2‑t, úgy tekintendő, hogy fennáll a kibocsátásáthelyezés kockázata. Ezen ágazatok és alágazatok részére 2030‑ig ingyenesen kell kibocsátási egységeket kiosztani a 10a. cikk értelmében meghatározott mennyiség 100%‑ának mértékéig.”

6

Ugyanezen irányelv „Nemzeti végrehajtási intézkedések” című 11. cikke értelmében:

„(1)   2011. szeptember 30‑ig minden tagállam közzéteszi és megküldi a Bizottságnak a területén lévő, ezen irányelv hatálya alá tartozó létesítmények listáját, valamint a 10a. cikk (1) bekezdésében és a 10c. cikkben előírt szabályokkal összhangban elvégzett számítás alapján a területén lévő létesítmények részére egyenként esetlegesen ingyenesen kiosztandó kibocsátásiegység‑mennyiséget.

2019. szeptember 30‑ig be kell nyújtani azon létesítmények listáját, amelyek 2021. január 1‑jétől öt éven keresztül ezen irányelv hatálya alá tartoznak; minden ezt követő ötéves időszakonként újabb listát kell benyújtani a következő ötéves periódusra. A listában fel kell tüntetni a termelő tevékenységre, a hő‑ és gázátadásra, a villamosenergia‑termelésre és a létesítményrész szintű kibocsátásra vonatkozó információkat a benyújtást megelőző öt naptári év vonatkozásában. Csak azoknak a létesítményeknek lehet ingyenesen kibocsátási egységeket kiosztani, amelyek megadták ezeket az adatokat.

(2)   Az illetékes hatóság minden évben február 28‑ig kiadja az adott évben szétosztandó, a 10., a 10a. és a 10c. cikkel összhangban kiszámított kibocsátásiegység‑mennyiséget.

(3)   A tagállamok a (2) bekezdés szerinti ingyenes kibocsátási egységeket nem ítélhetik oda olyan létesítményeknek, amelyeknek az (1) bekezdés szerinti listába történő felvételét a Bizottság elutasította.”

7

A 2003/87 irányelv I. melléklete felsorolja az irányelv hatálya alá tartozó tevékenységkategóriákat.

8

A 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. április 23‑i 2009/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 140., 63. o.) (24) és (25) preambulumbekezdése kimondja:

9

A kibocsátási egységek harmonizált ingyenes kiosztására vonatkozó uniós szintű átmeneti szabályoknak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról szóló, 2018. december 19‑i (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2019. L 59., 8. o.; helyesbítés: HL 2019. L 180., 31. o.) meghatározza az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek az érintett termékeket előállító uniós létesítmények és létesítményrészek részére történő ingyenes kiosztásának alapjául szolgáló referenciaértékeket, különösen a termék‑referenciaértékeket. A 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet e referenciaértékek mértékét is meghatározza.

10

E felhatalmazáson alapuló rendelet (3) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„A [2003/87] irányelv 10a. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására vonatkozó uniós szintű, teljes mértékben harmonizált átmeneti intézkedéseknek lehetőség szerint előzetes referenciaértékeket kell meghatározniuk annak biztosítására, hogy az ingyenes kiosztás módja ösztönözze az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését és az energiahatékony technológiákat, figyelembe véve a leghatékonyabb műszaki megoldásokat, a helyettesítő megoldásokat, az alternatív termelési folyamatokat, a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést, a hulladékgázokból való hatékony energia‑visszanyerést, a biomassza‑használatot, valamint a CO2 elkülönítését és tárolását, amennyiben rendelkezésre állnak ilyen létesítmények. Ugyanakkor ezek az intézkedések nem ösztönözhetik a kibocsátás növelését. A hulladékgázok – biztonsági fáklyázástól eltérő – fáklyázására vonatkozó ösztönzők csökkentése érdekében a hulladékgázok fáklyázásából – kivéve a biztonsági fáklyázást – származó, mérhető vagy nem mérhető hő, illetve villamos energia termeléséhez nem kapcsolódó múltbeli kibocsátásával csökkenteni kell a megfelelő létesítményrészekre ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek számát. Figyelembe véve azonban a [2003/87] irányelv 10a. cikkének (2) bekezdése által biztosított különleges bánásmódot, és az átmenet biztosítása érdekében ezt a csökkentést csak 2026‑tól kell alkalmazni.”

11

Az említett felhatalmazáson alapuló rendelet „Referenciaértékek” című I. mellékletének 1. pontja a következőképpen határozza meg a termék‑referenciaértékeket és a rendszerhatárokat, a tüzelőanyag és a villamos energia felcserélhetőségére tekintet nélkül:

[…]”

12

A kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról szóló, 2011. április 27‑i 2011/278/EU bizottsági határozatot (HL 2011. L 130., 1. o.) 2021. január 1‑jei hatállyal hatályon kívül helyezte a 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet.

13

E határozat (4) preambulumbekezdése kimondta:

„A Bizottság lehetőség szerint referenciaértékeket alakított ki a [2003/87] irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységek során előállított termékek, valamint a létesítmények közötti áruforgalomban lévő köztes termékek esetében. Elviekben minden termékhez meg kell határozni egy referenciaértéket. Amennyiben egy termék egy másik termék közvetlen helyettesítő terméke, mindkét termékre azonos referenciaértéknek és kapcsolódó termékmeghatározásnak kell vonatkoznia.”

14

A vitatott határozat (1)–(5), (12) és (13) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

15

E határozat 1. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó létesítmények listáján szereplő, az e határozat III. mellékletében felsorolt létesítmények termék‑referenciaérték szerinti létesítményrészeinek a [2003/87] irányelv 11. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott adatait a Bizottság elutasítja.”

16

Az említett határozatnak „A hő‑ vagy tüzelőanyag‑referenciaérték helyett a szinterezett érc termék‑referenciaértékét alkalmazó létesítmények” című III. melléklete e tekintetben a következő létesítményazonosítókat említi:

17

A jogvitának a megtámadott ítélet 2–6. pontjából kitűnő előzményei a következőképpen foglalhatók össze.

18

A fellebbező állami tulajdonban lévő svéd bányavállalat. Többek között vasércet állít elő, amely az acélgyártás fő nyersanyaga. A jelen ügy a vitatott határozat III. mellékletében említett három létesítményét érinti, nevezetesen a svédországi Kirunában, Malmbergetben (Gällivare), illetve Svappavaarában található SE‑497, SE‑498 és SE‑499 azonosítóval ellátott létesítményeket (a továbbiakban: szóban forgó létesítmények).

19

A szóban forgó létesítmények a 2003/87 irányelv által bevezetett EU ETS hatálya alá tartoznak.

20

Amint az a vitatott határozatból kitűnik, 2013‑tól kezdve a kibocsátási egységeknek az EU ETS hatálya alá tartozó létesítmények üzemeltetői részére történő kiosztására az árverés útján történő értékesítés vált főszabállyá. Az arra jogosult üzemeltetők azonban a 2021–2030‑as kereskedési időszakban, más néven „negyedik kereskedési időszakban” továbbra is kapnak ingyenes kibocsátási egységeket. Ezen időszak során az egyes üzemeltetőknek kiosztott kibocsátási egységek mennyiségét a 2003/87 irányelvben és a 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott harmonizált szabályok alapján kell meghatározni.

21

A Svéd Királyság az említett, 2021. január 1‑jén kezdődő időszakra vonatkozó átmeneti ingyenes kiosztás előkészítése érdekében 2019 folyamán a Naturvårdsverket (környezetvédelmi ügynökség, Svédország) útján a 2003/87 irányelv 11. cikkének megfelelően benyújtotta a Bizottságnak az említett irányelv hatálya alá tartozó létesítmények és az egyes létesítményeknek ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek listáját. Ennek keretében e tagállam azt javasolta, hogy a szóban forgó létesítmények létesítményrészeit vegyék fel a kibocsátási egységeknek a 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletének 1. pontjában meghatározott szinterezett érc termék‑referenciaértéke (a továbbiakban: szinterezett ércre vonatkozó referenciaérték) alapján történő ingyenes kiosztására irányuló listára, jóllehet e tekintetben korábban hő‑ és tüzelőanyag‑referenciaértékeket alkalmaztak.

22

A Svéd Királyság által közölt információknak a 2003/87 irányelvben és a 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott kritériumokra tekintettel elvégzett elemzését követően a Bizottság úgy határozott, hogy a vitatott határozat (13) preambulumbekezdésében kifejtett okokból elutasítja e tagállam javaslatát.

23

A Törvényszék Hivatalához 2021. május 4‑én benyújtott keresetlevelével a fellebbező keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt.

24

Keresetének alátámasztása érdekében a fellebbező hat jogalapra hivatkozott, amelyek közül az elsőt a 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletének és a 2003/87 irányelv 10a. cikke (1) bekezdésének megsértésére, a másodikat az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére, a harmadikat az Uniót a nemzetközi környezetvédelmi jog alapján terhelő kötelezettségek és kötelezettségvállalások megsértésére, a negyediket a hatáskörrel rendelkező intézményt terhelő, az adott ügy valamennyi releváns körülményének gondos és pártatlan módon történő vizsgálatára vonatkozó kötelezettség megsértésére, az ötödiket pedig az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettség megsértésére alapította. Végül a másodlagosan előterjesztett hatodik jogalapjával a fellebbező azt kérte, hogy a Törvényszék az EUMSZ 277. cikk alapján állapítsa meg a 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet semmisségét a vitatott határozatra alkalmazandó részében.

25

A megtámadott ítéletben a Törvényszék a fellebbező által felhozott valamennyi jogalapot, következésképpen pedig a kereset egészét elutasította.

26

Fellebbezésében a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

27

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

28

A Svéd Királyság azt kéri, hogy a Bíróság adjon helyt a fellebbezésnek.

29

A fellebbező öt jogalapra hivatkozik, amelyek közül a Svéd Királyság az elsőt és a harmadikat támogatja.

30

Az első jogalap két részből áll, és lényegében azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (1) bekezdésében szereplő „helyettesítő megoldások” kifejezést.

31

Az első jogalap első részében a fellebbező arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet 88. pontjában a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a fellebbezőnek kell bizonyítania, hogy a vasércpellet és a szinterezett érc „közvetlenül helyettesíthetők”, miközben a „közvetlenül” kifejezés nem szerepel sem a 2003/87 irányelvben, sem a vitatott határozatban, sem pedig a 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendeletben. Következésképpen a Törvényszék megsértette a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (1) bekezdését, amikor annak olyan értelmezését fogadta el, amely módosítja a helyettesítő megoldásokra a kibocsátási egységek kiosztására vonatkozó referenciaértékek meghatározása során alkalmazandó jogi kritériumot.

32

Először is pontosítja, hogy e rendelkezés szövege nem teszi lehetővé az ilyen értelmezést. Ugyanis, bár a „helyettesítő” kifejezés olyan terméket jelöl, amely egy másik terméket egy bizonyos felhasználás tekintetében helyettesíthet, mindazonáltal a helyettesítő termék nem szükségszerűen azonos azzal vagy hasonló ahhoz, amit helyettesít.

33

Így a 2017. július 26‑iArcelorMittal Atlantique et Lorraine ítéletben (C‑80/16, EU:C:2017:588, 45. pont) a Bíróság lényegében úgy ítélte meg, hogy amennyiben valamely termék ugyanazon felhasználás céljából helyettesíthet egy másikat, az érintett termékek a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „helyettesítő megoldások”, ami az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben szóban forgó létesítményben használt szinterezett érc és pellet esetében így volt.

34

Másodszor, az említett rendelkezést övező kontextus alapján a fellebbező úgy véli, hogy e rendelkezést tágan kell értelmezni, következésképpen az abban szereplő „helyettesítő megoldások” kifejezés nem utalhat egyszerűen az eltérő gyártási módszerekkel előállított azonos termékekre.

35

Harmadszor, ezt az értelmezést a 2003/87 irányelv 10a. cikkének célja – vagyis az üvegházhatású gázok kibocsátásának a leghatékonyabb műszaki megoldások figyelembevételével történő csökkentése – is megerősíti.

36

A fellebbező szerint e célkitűzés fényében nem zárható ki a szinterezett ércre vonatkozó referenciaértékből az olyan termék, például a vasércpellet, amely kevesebb kibocsátást eredményez, mint egy másik helyettesíthető termék, például a szinterezett érc.

37

A fellebbező negyedszer arra hivatkozik, hogy az ezen irányelv 10a. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „helyettesítő megoldások” kifejezést egyrészt a belső piac egységessége és a versenyfeltételek megőrzésének részcéljára, másrészt pedig az egyenlő bánásmód elvére tekintettel kell értelmezni. Ez azt jelenti, hogy ez a kifejezés nem értelmezhető oly módon, hogy az torzítsa a versenyt, vagy eltérő bánásmódban részesítse a hasonló helyzetben lévő létesítményeket.

38

Az első jogalap második részében a fellebbező elsősorban azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 69. pontjában úgy ítélte meg, hogy a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (1) bekezdésében szereplő „lehetőség szerint” kifejezésből az következik, hogy e rendelkezés semmilyen eredménykötelezettséget nem ró a Bizottságra.

39

Valójában ezt a kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az éppen arra utal, hogy lehetséges‑e referenciaértéket elfogadni.

40

Abban az esetben, ha a Bizottság ilyen referenciaértéket fogad el, nem térhet el a tartalmának meghatározására vonatkozó kötelezettségtől annak érdekében, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését és az energiafelhasználás tekintetében hatékony műszaki megoldások alkalmazását ösztönözze.

41

Másodsorban, a Törvényszék a megtámadott ítélet 93–99. pontjában tévesen váltotta fel a termékek helyettesíthetőségének vizsgálatát a termékek közötti „hasonlóság” vizsgálatával, a szinterezett érc és a vasércpellet között fennálló, nem releváns különbségekre támaszkodva, ami azzal a következménnyel járt, hogy a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „helyettesítő megoldások” kifejezést túlságosan megszorítóan és a szokásos jelentésével ellentétes módon értelmezte. Ráadásul a Törvényszék e kifejezést nem az azt magában foglaló rendelkezés célkitűzésével – jelen esetben az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével – összhangban és az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása mellett értelmezte.

42

A Bizottság úgy véli, hogy az első jogalap megalapozatlan.

43

Ami az első jogalapnak az elsőként vizsgálandó második részét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott ítélet 69. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az üvegházhatásúgáz‑kibocsátás azáltal történő csökkentésének ösztönzésére irányuló általános célt, hogy az alacsony kibocsátású technológiákat előnyben részesítik az e szempontból kevésbé hatékony technológiákkal szemben, a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (1) bekezdésében, a 2011/278 határozat (4) preambulumbekezdésében vagy a 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet (3) preambulumbekezdésében foglaltak szerint „lehetőség szerint” kell elérni. A Törvényszék szerint tehát a Bizottságot e tekintetben nem terheli eredménykötelezettség. Valamely technika vagy tevékenység a hatékonyság szempontjából önmagában is előnyösebb lehet egy másikhoz képest, ugyanakkor e másik technikához vagy tevékenységhez sajátos érdekek fűződhetnek, amelyeket mint ilyeneket szabályozási célból figyelembe lehet venni az egyiket a másikkal összehasonlító átfogó értékelés során. Ezenkívül az ágazati jelentések tartalmára tekintettel a szóban forgó alternatív technika vagy tevékenység kevésbé hatékony, mégis lehetővé teheti az egyébként hulladékká váló anyagok újrahasznosítását.

44

A megtámadott ítélet 70. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottságnak tehát több technika vagy tevékenység értékelésekor az azokat jellemző valamennyi paramétert figyelembe kell vennie, ahelyett hogy csak az egyikre összpontosítana.

45

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2003/87 irányelv 10a. cikke (1) bekezdése második albekezdésének első mondata értelmében a Bizottság által az ezen 10a. cikk (1) bekezdése első albekezdésével összhangban előírt intézkedések lehetőség szerint uniós szintű előzetes referenciaértékeket határoznak meg annak biztosítására, hogy a kiosztás módja ösztönözze az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését és az energiafelhasználás tekintetében hatékony műszaki megoldásokat, figyelembe véve a leghatékonyabb műszaki megoldásokat, a helyettesítő megoldásokat, az alternatív termelési folyamatokat, a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést, a hulladékgázokból való hatékony energia‑visszanyerést, a biomassza‑használatot, valamint a CO2 elkülönítését és tárolását, amennyiben rendelkezésre állnak ilyen létesítmények.

46

Amint arra a főtanácsnok az indítványának 80. pontjában rámutatott, már e rendelkezés szövegéből is kitűnik, hogy a Bizottságnak a szóban forgó intézkedések elfogadásakor különböző tényezőket kell figyelembe vennie.

47

Még ha a 2003/87 irányelv 10a. cikke (1) bekezdése második albekezdésének első mondata kifejezetten utal is az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését szolgáló hatékony technikák alkalmazásának ösztönzésére irányuló célkitűzésre, mindazonáltal a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint e fő célkitűzést számos részcél tiszteletben tartásával kell elérni. Amint azt a 2003/87 irányelv (5) és (7) preambulumbekezdése kifejti, e részcélok körébe tartozik többek között a gazdasági fejlődésnek és a munkalehetőségeknek, valamint a belső piac egységességének és a versenyfeltételeknek a megőrzése (2016. június 22‑iDK Recycling und Roheisen kontra Bizottság ítélet, C‑540/14 P, EU:C:2016:469, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48

E megfontolások fényében meg kell állapítani, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 69. pontjában úgy ítélte meg, hogy a referenciaértékek kidolgozása keretében a Bizottságnak lehetőség szerint az üvegházhatásúgáz‑kibocsátás csökkentésének ösztönzésére irányuló általános célt kell követnie, mindamellett, hogy e kötelezettség nem eredménykötelem jellegű.

49

Következésképpen az első jogalap második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

50

Az első jogalap első részének vizsgálatához, amellyel a fellebbező a szóban forgó termékek helyettesíthetőségének a megtámadott ítéletben elvégzett vizsgálatát vitatja, emlékeztetni kell arra, hogy ezen ítélet 86. és 87. pontjában a Törvényszék a 2011/278 határozat (4) preambulumbekezdésére, valamint a 2017. július 26‑iArcelorMittal Atlantique et Lorraine ítélet (C‑80/16, EU:C:2017:588) 47. pontjára támaszkodott annak – a megtámadott ítélet 88. pontjában tett – megállapítása érdekében, hogy a fellebbező helyesen állította, hogy amennyiben bizonyítást nyer, hogy a szinterezett érc közvetlenül helyettesíthető vasércpellettel, főszabály szerint biztosítani kellett volna, hogy e két termék ugyanazon termék‑referenciaérték és a vonatkozó termékmeghatározás hatálya alá tartozzon.

51

A megtámadott ítélet 93–99. pontjában a Törvényszék a tények szabad mérlegelése keretében megvizsgálta az említett termékek közvetlen helyettesíthetőségét.

52

Ezen ítélet 94. pontjában megállapította, hogy a szinterezett érc és a vasércpellet közötti bizonyos hasonlóságok ellenére, mivel mindkettő felhasználható acél nagyolvasztóban – az egyikről a másikra történő átállás esetén műszaki adaptációk mellett – történő előállítására, az említett termékek mindazonáltal eltéréseket mutatnak.

53

Ezen eltérések vonatkozásában a Törvényszék a megtámadott ítélet 95. pontjában arra hivatkozott, hogy e két terméket eltérő szubsztrátumból állítják elő, ami azzal a következménnyel jár, hogy a szinter 55% és 58% közötti vastartalma általában eltér a vasércpellet 62% és 66% közötti vastartalmától.

54

A megtámadott ítélet 96. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy egyrészt a vasércpellet előállítása során a fellebbezőnek a szinterezett érc előállításához felhasználthoz képest kisebb mennyiségű kokszporra van szüksége, másrészt pedig ez utóbbi előállítása során a vasmaradványokat közvetlenül nyersanyagként újrahasznosítják, míg a vasércpellet előállításához e tekintetben más megoldást kell találni.

55

Ezen ítélet 97. pontjában a Törvényszék kiemelte az e termékek közötti, az összetételük és jellemzőik, valamint az előállítási folyamat tekintetében fennálló egyéb eltéréseket.

56

Az említett ítélet 98. pontjában a Törvényszék hozzátette, hogy tekintettel arra, hogy a szinterezett érc előállítása során az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértéke hozzávetőleg hat‑hétszer magasabb, mint a vasércpellet előállítása során, az új létesítménykategóriáknak a szinterezett ércre vonatkozó referenciaérték alá sorolása jelentős egyensúlyhiányt eredményezhetne az e referenciaérték alá tartozó létesítmények között.

57

A megtámadott ítélet 99. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy ezen eltérések elegendőnek bizonyulnak ahhoz, hogy a Bizottság – széles mérlegelési jogkörénél fogva – megállapítsa, hogy a szinterezett ércre vonatkozó referenciaérték hatálya alá tartozó létesítmények meghatározását illetően nem áll fenn közvetlen helyettesíthetőség a vasércpellet és a szinterezett érc között.

58

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt a Bíróság a 2017. július 26‑iArcelorMittal Atlantique et Lorraine ítélet (C‑80/16, EU:C:2017:588) 31. és 37. pontjában már megállapította, és amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 13–15. pontjában maga is megjegyezte – a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a referenciaértékeknek az ágazatonként vagy alágazatonként, a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (2) bekezdése alapján történő meghatározása tekintetében. Ennek gyakorlása ugyanis többek között azt feltételezi, hogy bonyolult műszaki és gazdasági döntéseket és értékeléseket vigyen véghez. Az e területen kibocsátott valamely intézkedés jogszerűségét csak az érintheti, ha az intézkedés nyilvánvalóan nem alkalmas a cél elérésére.

59

Ebben az ítéletben a Bíróság megvizsgálta a vitatott határozathoz hasonlóan a 2003/87 irányelv alapján elfogadott, az immár a 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletében szereplő termékek referenciaértékeit meghatározó 2011/278 határozat érvényességét.

60

Amint azt a vitatott határozat (13) preambulumbekezdése kimondja, egyrészt a szinterezett ércre vonatkozó referenciaértéket a 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletének 1. pontja határozza meg, mivel a termékek meghatározása, valamint az e termék‑referenciaérték alá tartozó folyamatok és kibocsátások meghatározása a szintergyártásra van szabva, és nem foglalja magában a vasércpelleteket. Ezenkívül e preambulumbekezdés pontosítja, hogy a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (2) bekezdése a 4. szakaszra vonatkozóan előírja a referenciaértékek aktualizálását, és nem teszi lehetővé a referenciaérték‑meghatározások értelmezésének módosítását.

61

A 2011/278 határozat a (4) preambulumbekezdésében kimondta, hogy amennyiben egy termék egy másik termék közvetlen helyettesítő terméke, mindkét termékre azonos referenciaértéknek és kapcsolódó termékmeghatározásnak kell vonatkoznia.

62

A Bíróság ebben az összefüggésben vizsgálta a 2017. július 26‑iArcelorMittal Atlantique et Lorraine ítélet (C‑80/16, EU:C:2017:588) 40. pontjában azt a kérdést, hogy az ezen ügyben szóban forgó termékek közvetlenül helyettesíthetők‑e a termékjellemzőik és összetételük alapján.

63

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 94–98. pontjában figyelembe vette a szinterezett érc, illetve a vasércpellet jellemzőit és összetételét annak vizsgálatához, hogy e termékek közvetlenül helyettesíthetők‑e.

64

A Törvényszék tehát a megtámadott ítélet 99. pontjában lényegében helyesen állapította meg, hogy a Bizottság széles mérlegelési jogkörére tekintettel ezen intézmény a vitatott határozatban jogszerűen dönthetett úgy, hogy a szinterezett ércre vonatkozó referenciaértéket nem alkalmazza a szóban forgó létesítményekben előállított vasércpelletre, tekintettel arra, hogy e termékek az eltérő jellemzőik és összetételük miatt nem helyettesíthetők közvetlenül.

65

Az ilyen határozat meghozatalához szükséges vizsgálat ugyanis, amely magában foglalja a szóban forgó termék jellemzőinek, összetételének és gyártásának értékelését, összetett műszaki értékelésnek minősül, amelynek keretében a Bizottságot széles mérlegelési jogkör illeti meg (lásd analógia útján: 2017. július 26‑iArcelorMittal Atlantique et Lorraine ítélet, C‑80/16, EU:C:2017:588, 44. pont).

66

E következtetést nem teszi kérdésessé a fellebbező arra alapított érve, hogy a 2017. július 26‑iArcelorMittal Atlantique et Lorraine ítélet (C‑80/16, EU:C:2017:588) 42. pontjában a Bíróság megállapította, hogy a Bizottság megalapozottan tekinthette az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben szóban forgó pelletet és szinterezett ércet helyettesítő termékeknek.

67

Amint ugyanis arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 106–112. pontjában lényegében rámutatott, e megállapítást a Bíróság az említett ügy sajátos összefüggésében tette, amelyben – amint az a 2017. július 26‑iArcelorMittal Atlantique et Lorraine ítélet (C‑80/16, EU:C:2017:588) 42., 44–46. és 48. pontjából kitűnik – olyan integrált acélműről volt szó, amely mind egy pellettermelő egységet, mind pedig egy szinterezett ércet termelő egységet magában foglalt, amelyek kapcsolódnak egymáshoz a nagyolvasztóba közvetlenül betáplált keverék előállítása érdekében, mindamellett hogy e keverék a jellemzőinél fogva a nagyolvasztókban a szinterezett érc közvetlen helyettesítő termékeként szolgálhat.

68

Ugyanakkor a Bíróság rendelkezésére álló iratok fényében a jelen ügyet nem jellemzi ilyen, a 2017. július 26‑iArcelorMittal Atlantique et Lorraine ítélet (C‑80/16, EU:C:2017:588) alapjául szolgáló ügyhöz teljesen hasonló sajátos összefüggés.

69

A fellebbezőnek a jelen ítélet 35. pontjában említett, lényegében azt állító érvét illetően, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a 2003/87 irányelv 10a. cikke által követett célt, vagyis az üvegházhatású gázok kibocsátásának a leghatékonyabb műszaki megoldások figyelembevételével történő csökkentését, meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 68. pontjában megjegyezte, hogy kétségtelen, hogy a 2003/87 irányelv egyik célja – amint az többek között az irányelv 10a. cikke (1) bekezdésének második albekezdéséből kitűnik – az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére való ösztönzés, előnyben részesítve az alacsony kibocsátású technológiákat az e tekintetben kevésbé hatékony technológiákkal szemben, így az előzetes referenciaértékek megállapítása céljából hozott intézkedéseknek arra kell irányulniuk, hogy ösztönözzék a kibocsátások csökkentése szempontjából leghatékonyabb műszaki megoldások elfogadását.

70

Mindazonáltal, amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 99. pontjában helyesen rámutatott, és amint az az első jogalap második részének vizsgálatából kitűnik, a 2003/87 irányelv különböző célokat követ, mivel az 1. cikke szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését „költséghatékony és gazdaságilag eredményes” módon kell megvalósítani. Így, amint azt a Törvényszék ezen ítélet 69. pontjában hangsúlyozta, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló célkitűzést ezen irányelv 10a. cikke (1) bekezdése második albekezdésének megfelelően „lehetőség szerint” kell elérni abban az értelemben, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése szempontjából kevésbé hatékony technika vagy tevékenység az átfogó értékelés keretében a költséghatákonyság szempontjából előnyösnek bizonyulhat.

71

Márpedig e tekintetben a Törvényszék a megtámadott ítélet 96. pontjában a tények szabad mérlegelése keretében megállapította, hogy a szinterezett érc termeléséből származó vasmaradványokat közvetlenül nyersanyagként újrahasznosítják, míg a vasércpellet előállítása keretében nem ez a helyzet.

72

Ezenkívül a megtámadott ítélet 98. pontjában a Törvényszék szintén a tények szabad mérlegelése keretében megjegyezte, hogy mivel az üvegházhatású gázok szinterezett érc előállításából származó kibocsátásának intenzitása hozzávetőleg hat‑hétszerese a vasércpellet előállításához képest, az új létesítménykategóriáknak a szinterezett ércre vonatkozó referenciaérték alá sorolása jelentős egyensúlyhiányt okozhat az akkoriban e referenciaérték alá tartozó létesítmények között.

73

Az ilyen jelentős egyensúlyhiány kockázatát többek között a 2009/29 irányelv (24) preambulumbekezdésének fényében kell értelmezni, amely hangsúlyozza, hogy az Unió lépéseket tett annak érdekében, hogy elkerülje egyrészt az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedését azokban a harmadik országokban, ahol a szóban forgó ágazatra nem vonatkoznak hasonló, az Unión belüli üvegházhatásúgáz‑kibocsátással kapcsolatos szén‑dioxid‑kibocsátási korlátozások („kibocsátásáthelyezés”), másrészt pedig az Unióban működő egyes energiaigényes és nemzetközi versenynek kitett ágazatokat és alágazatokat érintő gazdasági hátrányok elkerülése érdekében. Az uniós jogalkotó szerint ez a jelenség alááshatja az uniós fellépések környezeti integritását és eredményességét. Az említett jogalkotó úgy határozott, hogy ezen kibocsátásáthelyezés elleni fellépésként 100%‑ig ingyenes kiosztásban részesíti az adott feltételeket teljesítő ágazatokat és alágazatokat.

74

Márpedig nem vitatott, hogy a Bizottság mind a vasércbányászatot, mind a vas‑, acél‑, vasötvözet‑alapanyag gyártását olyan ágazatokként ismerte el, amelyek esetében a 2003/87 irányelv 10b. cikkének (1) bekezdése értelmében fennáll a kibocsátásáthelyezés kockázata.

75

A Bizottság ebben az összefüggésben fogadta el a vitatott határozatot, amely a (13) preambulumbekezdésében kimondja, hogy a szinterezett ércre vonatkozó referenciaértéket a 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet I. melléklete határozza meg, és a termékek meghatározása, valamint az e termék‑referenciaérték alá tartozó folyamatok és kibocsátások meghatározása a szintergyártásra van szabva, és nem foglalja magában a vasércpelleteket.

76

Ugyanis, mivel – amint azt a fellebbező a fellebbezésében elismerte – a vasércpellet termelése kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásával jár, mint a szinterezett érc termelése, e pelletek előállítói az említett (13) preambulumbekezdésben említett hőre és a tüzelőanyagokra vonatkozó referenciaértékek alapján ehhez kapcsolódóan kisebb mennyiségű ingyenes kiosztásra jogosultak. Ebből következik, hogy – amint arra a főtanácsnok az indítványának 108. pontjában lényegében rámutatott – ha a szinterezett ércre vonatkozó referenciaérték a vasércpellet előállítását is magában foglalná, e referenciaérték alacsonyabb lenne, így a szinterezett érc előállítására már csak az e termeléshez szükséges kibocsátási egységek egy töredékét osztanák ki.

77

Márpedig, amint azt a főtanácsnok az indítványának 107. pontjában lényegében kiemelte, a kibocsátási egységeknek egyrészt a vasércpellet, másrészt pedig a szinterezett érc előállítása címén történő ingyenes kiosztása megfelel az uniós jogalkotó által a környezetvédelem területén a „kibocsátásáthelyezés” elleni küzdelem kapcsán hozott, a jelen ítélet 73. pontjában említett, annak biztosítását szolgáló döntésnek, hogy egyfelől se a vasércpellet‑gyártóknak, se a szintergyártóknak ne kelljen kibocsátási egységeket vásárolniuk a leghatékonyabb módszerek alkalmazása esetén, másfelől pedig, hogy a kibocsátási egységek költsége miatt ne szüntessék be termelésüket, illetve ne helyezzék át azt az Unióból harmadik országokba.

78

E megfontolásokra tekintettel a Törvényszék a megtámadott ítélet 99. pontjában helyesen állapította meg, hogy a Bizottság a széles mérlegelési jogkörénél fogva és a 2003/87 irányelv által követett különböző célokra tekintettel megalapozottan vélhette úgy, hogy a vasércpelletet előállító létesítményrész nem tartozhat a szinterezett ércre vonatkozó referenciaérték hatálya alá.

79

Ezen okokból a fellebbezőnek a belső piacon a gazdasági szereplőkkel szembeni egyenlő bánásmódra, valamint a torzításmentes verseny feltételeinek megőrzésére vonatkozó érvei sem tehetik kérdésessé a Törvényszék által a megtámadott ítélet 98. pontjában elvégzett értékelést.

80

E körülmények között az első jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

81

Ennélfogva az első jogalapot mint megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani.

82

Második jogalapjával a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott ítélet 93–99. pontjában, amikor a Bizottság által a vitatott határozatban a helyettesíthetőség kapcsán elvégzett értékelésre vonatkozó indokolást az ezen értékelésre vonatkozó saját indokolásával helyettesítette.

83

Először is a fellebbező arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet 93–99. pontjában említett indokok nem jelennek meg a vitatott határozat szövegében. Az e határozat alátámasztására felhozott egyetlen indok az, hogy a referenciaérték a szinterezett érc gyártására van szabva, és hogy a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (1) bekezdése nem írja elő a referenciaérték‑meghatározások értelmezésének módosítását.

84

Azt állítja továbbá, hogy még ha a Bizottság és a Svéd Királyság közötti levélváltást a vitatott határozat indokolása részének kellene is tekinteni, e levélváltás nem tartalmaz néhány olyan jellemzőt, amelyet a Törvényszék azonban figyelembe vett, nevezetesen a vasérc eredetét, a dúsítást, a vastartalmat és a hematit/magnetit megkülönböztetést, a vasércpellet előállításához szükséges kokszpor kisebb mennyiségét, vagy azt a tényt, hogy a vasércpelletet előállító létesítményeknek a vasércre vonatkozó referenciaérték alá foglalása jelentős egyensúlyhiányt okozhatott az akkoriban e referenciaérték hatálya alá tartozó létesítmények körében.

85

Végül a fellebbező a 2021. október 6‑iSigma Alimentos Exterior kontra Bizottság ítéletre (C‑50/19 P, EU:C:2021:792) hivatkozva azt állítja, hogy a Törvényszék a vitatott határozattól függetlenül és saját értelmezése alapján utólagos jelleggel, olyan konkrét körülményekre alapítva indokolta meg a vitatott határozatot, amelyekre első alkalommal az előtte folyamatban lévő eljárásban hivatkoztak. A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a vitatott határozat indokolását a saját indokolásával helyettesítette.

86

A Bizottság a második jogalap elutasítását kéri.

87

A megtámadott ítéletnek a második fellebbezési jogalappal érintett 93–99. pontjában a Törvényszék megvizsgálta a fellebbező első fokon benyújtott keresetének első jogalapja keretében felhozott, arra alapított érvét, hogy a Bizottság állítólag megsértette a 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletét és a 2003/87 irányelv 10a. cikkének a szóban forgó termékek közvetlen helyettesíthetőségére vonatkozó (1) bekezdését.

88

E vizsgálatot megelőzte egyrészt a megtámadott ítélet 89. pontjában szereplő azon megállapítás, amely szerint a vitatott határozatból nem tűnik ki, hogy a Bizottság részletesen elemezte volna a két termék közötti közvetlen helyettesíthetőséget. Másrészt a megtámadott ítélet 90. pontjában a Törvényszék a tények és bizonyítékok szabad mérlegelésére vonatkozó jogkörében hivatkozott a Svéd Királyság és a Bizottság közötti levélváltásra, amelynek nyomán ezen intézmény egyértelműen jelezte a svéd hatóságok felé, hogy a szinterezett érc nem helyettesíthető közvetlenül vasércpellettel.

89

A megtámadott ítélet 91. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy ebben az összefüggésben kell értékelni a felek által a vasércpellet és a szinterezett érc közötti közvetlen helyettesíthetőség mellett vagy ellen felhozott különböző érveket.

90

E tekintetben meg kell állapítani, hogy kétségtelen, hogy az első fokon benyújtott keresetének első jogalapja keretében a fellebbező azt állította, hogy a vitatott határozat (13) preambulumbekezdésében szereplő, a vasércpellet előállításának a szinterezett ércre vonatkozó referenciaértékből való kizárása alátámasztására szolgáló indokolás nem volt „meggyőző”.

91

Ugyanakkor az ezen első jogalap alátámasztása érdekében kifejtett érvelés nem arra vonatkozott, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikk második bekezdése szerinti indokolási kötelezettségét, hanem arra, hogy a vitatott határozat nem felel meg a 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletének és a 2003/87 irányelv 10a. cikke (1) bekezdésének, tekintettel arra, hogy a Bizottság úgy döntött, hogy megtagadja a vasércpellet előállításának a szinterezett ércre vonatkozó referenciaérték alá sorolását.

92

Valójában a Bizottságot terhelő indokolási kötelezettség megsértésére az első fokon benyújtott keresetlevél ötödik jogalapja keretében hivatkozott, amelyet a Törvényszék a megtámadott ítélet 149–160. pontjában megvizsgált. Márpedig ez utóbbi pontokra a fellebbezés ötödik jogalapja vonatkozik.

93

Következésképpen a második fellebbezési jogalapja keretében kifejtett, arra alapított érvelésével, hogy a Törvényszék a Bizottságot terhelő indokolási kötelezettség vizsgálata során tévesen alkalmazta a jogot, a fellebbező nem kérdőjelezheti meg a megtámadott ítéletben a vitatott határozat megalapozottságára vonatkozóan kifejtett érvelést.

94

Ennélfogva a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

95

Harmadik jogalapjában a fellebbező azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott ítélet 116. és 117. pontjában, mivel elferdítette a bizonyítékokat, nevezetesen S. Kallo, az SSAB Europe acélipari társaság svédországi és finnországi gyártásáért felelős műszaki és kohászati igazgató szakvéleményét (a továbbiakban: S. Kallo szakvéleménye).

96

E tekintetben pontosítja, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet hivatkozott pontjaiban említett bizonyítékok nem elegendőek a Törvényszéknek az ezen ítélet 99. pontjában szereplő, a vasércpellet és a szinterezett érc közötti közvetlen helyettesíthetőség hiányára vonatkozó következtetésének igazolásához.

97

Jogalapjának alátámasztására a fellebbező két táblázatot terjeszt elő, amelyek az egyik oszlopban bemutatják a megtámadott ítélet azon pontjait, amelyekben a Törvényszék e szakvéleményre támaszkodott, és amelyekben ebben az összefüggésben elferdítette ez utóbbi megállapításait, a másik oszlopban pedig S. Kallo szakvéleményének a Törvényszék elé terjesztett megfelelő részeit.

98

A fellebbező így először is azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 117. pontjában a Törvényszék pontatlanul értelmezte S. Kallo szakvéleményének 15. és 19. pontját, mivel a megtámadott ítélet e pontjában többek között úgy ítélte meg, hogy e szakvéleményből kitűnik, hogy valamely létesítménynek a szinterezett érc betáplálásáról vasércpellet – különböző arányokban történő – betáplálására való átállása teszteket és kiigazításokat tesz szükségessé. Márpedig a fellebbező szerint S. Kallo szakvéleménye arra utal, hogy e két termék felhasználásának aránya könnyen változtatható.

99

Másodszor, a Törvényszék a megtámadott ítélet 116. pontjában megállapította, hogy a szinterezett érc betáplálásáról a vasércpellet betáplálására való átállás nem lehetséges „egyetlen gombnyomással”, míg S. Kallo szakvéleménye kifejezetten azt állítja, hogy „a nyersanyagbevitel kiszámítása és módosítása automatikusan történik”.

100

Harmadszor, a fellebbező azt állítja, hogy e 116. pontban a Törvényszék azt is megállapította, hogy „az egyik féle betáplálásról a másikra való átálláshoz jelentős kiigazításokra van szükség”. Ez a megállapítás szintén összeegyeztethetetlen S. Kallo szakvéleményével, amely szerint „mivel a szintert az acélműben állítják elő, az ilyen kiigazítások nagyon rövid időn belül elvégezhetők”.

101

A Bizottság a harmadik jogalap elutasítását kéri.

102

A megtámadott ítélet 100–118. pontjában a Törvényszék megvizsgálta, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett‑e el, amikor kizárta, hogy a vasércpellet előállítása a szinterezett ércre vonatkozó referenciaérték hatálya alá tartozhat, és ezáltal – a Bíróság által a 2017. július 26‑iArcelorMittal Atlantique et Lorraine ítélet (C‑80/16, EU:C:2017:588) 42. pontjában az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben szereplő integrált acélmű tekintetében elfogadott megoldással ellentétben – nem ismerte el a vasércpellet és a szinterezett érc helyettesíthetőségét.

103

A megtámadott ítélet 114. pontjában a Törvényszék kizárta, hogy ilyen nyilvánvaló értékelési hiba állna fenn, egyrészt az ezen ítélet 99. pontjában szereplő megállapításra támaszkodva, amelyet a fellebbező eredménytelenül kifogásolt a jelen fellebbezés első jogalapja keretében.

104

Másrészt a Törvényszék a megtámadott ítélet 115. pontjában először is megállapította, hogy a fellebbező által említett, a nagyolvasztók kizárólag vasércpellettel történő betáplálására vonatkozó példák azt mutatják, hogy szükségmegoldásról vagy csupán kipróbált megoldásról van szó, amely egyébként is viszonylag elavult.

105

Márpedig ezt a megállapítást a fellebbező a jelen fellebbezés keretében nem vitatja.

106

Másodszor, a megtámadott ítélet 116. és 117. pontjában a Törvényszék az ESZT tanácsadó iroda jelentésére, valamint S. Kallo szakvéleményére támaszkodott azon következtetésének alátámasztása érdekében, amely szerint a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor megállapította, hogy a jelen ügyben a szinterezett érc nem helyettesíthető vasércpellettel.

107

E tekintetben meg kell állapítani egyrészt, hogy az említett termékek helyettesíthetőségének a Törvényszék által a megtámadott ítélet 94–99. pontjában elvégzett vizsgálata alapján, amelyet a fellebbezés első jogalapja sikertelenül kifogásolt, valamint figyelembe véve a megtámadott ítélet 115. pontjában szereplő megállapítást, amelyet – amint az a jelen ítélet 105. pontjából kitűnik – a jelen fellebbezésben nem kifogásoltak, a Törvényszék megalapozottan állapíthatta meg, hogy a Bizottság a vitatott határozat elfogadásával nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát.

108

Másrészt és mindenesetre a bizonyítékok Törvényszék általi elferdítésére vonatkozó, a megtámadott ítélet 116. és 117. pontjában szereplő állítást illetően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tények értékelése – az elferdítés esetét kivéve – nem minősül jogkérdésnek, amelyet mint ilyet a Bíróságnak felül kellene vizsgálnia. Ilyen elferdítés akkor valósul meg, ha a meglévő bizonyítékok értékelése új bizonyítékok felhasználása nélkül is nyilvánvalóan tévesnek vagy a szövegükkel nyilvánvalóan ellentétesnek tűnik. Az ilyen elferdítésnek azonban nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése (2023. április 27‑iFondazione Cassa di Risparmio di Pesaro és társai kontra Bizottság ítélet, C‑549/21 P, EU:C:2023:340, 73. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

109

Márpedig a jelen ügyben S. Kallónak az első fokon benyújtott keresetlevélhez mellékletként csatolt szakvéleményének 15. pontjából kitűnik, hogy a nagyolvasztók betáplálásában a vasércpellet és a szinterezett érc arányának módosítása kétségtelenül egyszerű, és arra az acélművek többségében rendszeresen sor kerül. E szakvélemény 22. pontja azonban pontosítja, hogy amennyiben az e tekintetben végrehajtott módosítások jelentősek, vagy olyan nyersanyagot érintenek, amelyet a szóban forgó létesítményben még nem használtak, azokat általában tesztek előzik meg a folyamatra, a termelékenységre és az összköltségre gyakorolt hatás értékelése céljából. Ezenkívül az említett szakvélemény 25. pontjából kitűnik, hogy a létesítmény kizárólag vasércpellet betáplálása céljából való tartós átalakításához szükségessé válhat a belső logisztika naprakésszé tétele az új nyersanyagáramláshoz való igazítás és az érintett létesítményen belül végzett műveletek további optimalizálása érdekében.

110

Márpedig a vitatott határozat arra vonatkozik, hogy a Bizottság a szóban forgó létesítmények tekintetében megtagadta a vasércpelletnek a szinterezett ércre vonatkozó referenciaérték alá sorolását, nem pedig a 2017. július 26‑iArcelorMittal Atlantique et Lorraine ítélet (C‑80/16, EU:C:2017:588) 42. pontjában említett integrált acélmű sajátos esetére.

111

E körülmények között a Törvényszék nem ferdítette el S. Kallo szakvéleményét, amikor a megtámadott ítélet 117. pontjában lényegében azt állapította meg – annak ellenére, hogy e vélemény szerint a vasércpellet és a szinterezett érc közvetlen helyettesítő termékek –, hogy e szakvéleményből kitűnik, hogy a szinterezett ércről vasércpelletre – különböző arányokban – történő átállás teszteket és kiigazításokat, valamint előkészítő munkálatokat tesz szükségessé, ideértve a belső logisztikának az új nyersanyagáramláshoz való igazítását is.

112

Ennélfogva a harmadik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

113

Negyedik jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 148. pontjában úgy ítélte meg, hogy ellentétben azzal, amit a fellebbező az első fokon benyújtott keresete negyedik jogalapjának alátámasztása érdekében állít, a Bizottság tiszteletben tartotta az adott ügy valamennyi releváns szempontjának gondos és pártatlan vizsgálatára vonatkozó kötelezettségét.

114

Arra hivatkozik, hogy a vitatott határozat elfogadása előtt a Bizottság nem végzett ilyen pontos és pártatlan vizsgálatot. A Törvényszék ugyanis a megtámadott ítélet 89. pontjában megállapította, hogy e határozatból nem tűnik ki, hogy a Bizottság részletesen elemezte volna a két érintett termék közvetlen helyettesíthetőségét. Különösen a betáplálás megváltoztatásakor a nagyolvasztó terhelhetősége ellenőrzésének viszonylagos egyszerűségére vagy nehézségére vonatkozó értékelés szükségessé tette volna kohászati szakértő bevonását.

115

A Bizottság e jogalap elutasítását kéri.

116

Az első fokon felhozott első jogalap vizsgálata keretében a Törvényszék a megtámadott ítélet 89. pontjában megállapította, hogy a vitatott határozatból ténylegesen nem tűnik ki, hogy a Bizottság részletesen elemezte volna a két termék közötti közvetlen helyettesíthetőséget, mivel ezen intézmény csupán a szinterezett ércre vonatkozó referenciaérték megfogalmazását vizsgálta, és emlékeztetett arra, hogy nem köteles „a referenciaérték‑meghatározások értelmezését módosítani”.

117

Ugyanakkor a megtámadott ítélet 90. pontjában a Törvényszék hivatkozott a Bizottság és a Svéd Királyság közötti levélváltásra, amely a vitatott határozat elfogadását megelőzően a szóban forgó létesítmények üzemeltetőinek érdekeit figyelembe vevő javaslatokat terjesztett ezen intézmény elé, és így szorosan részt vett az e határozat elfogadásával lezárult eljárásban. E levélváltásokban a Bizottság egyértelműen jelezte a svéd hatóságok felé, hogy álláspontja szerint a szinterezett érc nem helyettesíthető közvetlenül vasércpellettel, többek között a Bíróság által a 2017. július 26‑iArcelorMittal Atlantique et Lorraine ítéletben (C‑80/16, EU:C:2017:588) megállapítottak miatt.

118

E levélváltások tartalmára tekintettel a Törvényszék a megtámadott ítélet 147. pontjában helyesen állapíthatta meg, hogy nem róható fel a Bizottságnak, hogy a közigazgatási eljárás során nem teljesítette az ilyen érvek gondos és pártatlan vizsgálatára vonatkozó kötelezettségét.

119

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 148. pontjában úgy határozott, hogy az első fokon benyújtott keresetlevél negyedik jogalapját el kell utasítani.

120

Ennélfogva a negyedik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

121

Ötödik jogalapjával a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 160. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság eleget tett az indokolási kötelezettségének.

122

A fellebbező azt állítja, hogy a helyettesíthetőség értékelésének műszaki összetettségére tekintettel a vitatott határozatnak kellően ki kellett volna fejtenie a következtetését alátámasztó tudományos indokokat. E tekintetben arra hivatkozik, hogy a Bizottság a vitatott határozatban nem csupán azokat az okokat köteles megmagyarázni, amelyek miatt a vasércpellet és a szinterezett érc egymással helyettesíthető, illetve nem helyettesíthető, hanem azokat az okokat is, amelyek miatt úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben nem ez a helyzet.

123

A fellebbező e tekintetben a Törvényszék 1992. július 2‑iDansk Pelsdyravlerforening kontra Bizottság ítéletére (T‑61/89, EU:T:1992:79, 131. pont) és a 1998. május 14‑iStora Kopparbergs Bergslags kontra Bizottság ítéletére (T‑354/94, EU:T:1998:104, 126. pont), illetve a Bíróság 1981. november 26‑iMichel kontra Parlament ítéletére (195/80, EU:C:1981:284, 22. pont) és 2000. november 16‑iStora Kopparbergs Bergslags kontra Bizottság ítéletére (C‑286/98 P, EU:C:2000:630) hivatkozik, azzal érvelve, hogy ezen ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a bizottsági határozat indokolásának magában a határozat szövegében kell szerepelnie, az elfogadását követően ezen intézmény által adott magyarázatokat – kivételes körülményektől eltekintve – nem lehet figyelembe venni.

124

Márpedig a Törvényszék által a megtámadott ítélet 157–159. pontjában említett indokok nem tekinthetők az említett ítélkezési gyakorlat értelmében vett „kivételes körülményeknek”.

125

Egyébiránt a fellebbező vitatja azt, hogy a Bizottság által a Svéd Királyságnak küldött levelek relevánsnak tekinthetők a vitatott határozat szempontjából, és azt állítja, hogy még ha azok is lennének, akkor sem szolgálnak elegendő tudományos indokolással, amely igazolhatná azt a következtetést, hogy a két érintett termék nem helyettesíthető egymással.

126

A Bizottság az ötödik jogalap elutasítását kéri.

127

A megtámadott ítélet 154. pontjában a Törvényszék mindenekelőtt helyesen emlékeztetett arra, hogy az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolásból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a megtámadott jogi aktust kibocsátó intézmény érvelésének oly módon, hogy az érdekeltek a jogaik védelme érdekében megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, az uniós bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét.

128

Ezen ítélet 155. pontjában a Törvényszék ezt követően helyesen hozzátette, hogy nem követelmény, hogy az ilyen indokolás valamennyi releváns tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt a kérdést, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére tekintettel is.

129

Végül a megtámadott ítélet 156. pontjában a Törvényszék – anélkül, hogy tévesen alkalmazta volna a jogot – hangsúlyozta, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek a 2003/87 irányelv 11. cikkének (3) bekezdése szerinti átmeneti ingyenes kiosztását szolgáló nemzeti végrehajtási intézkedésekről szóló határozat tekintetében az EUMSZ 296. cikk szerinti indokolási kötelezettség tiszteletben tartása annál is inkább alapvető jelentőséggel bír, mivel az ebben az összefüggésben a Bizottságot ez utóbbi rendelkezés alapján megillető diszkrecionális jogkör gyakorlása összetett gazdasági és ökológiai értékeléseket foglal magában, és ezen értékelések jogszerűségének és megalapozottságának az uniós bíróság általi felülvizsgálata korlátozott.

130

Ezen elvek alapján a Törvényszék a megtámadott ítélet 157–159. pontjában úgy értékelte, hogy a jelen ügyben a fellebbező nem hivatkozhat érvényesen arra, hogy nem tudta megérteni azokat az indokokat, amelyek miatt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szinterezett ércre vonatkozó referenciaérték a szinterezett érc gyártására van szabva, és a Svéd Királyság szándékával ellentétben nem foglalhatja magában a vasércpellet előállítását.

131

E tekintetben a Törvényszék a megtámadott ítélet 158. pontjában elsősorban megállapította, hogy a rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy a fellebbező a vitatott határozat megalapozottságát vitathatta a rá vonatkozó részében, legyen szó akár a szinterezett ércre vonatkozó referenciaérték meghatározásáról, akár az alkalmazandó szabályozás különböző céljainak az annak értelmezésére gyakorolt hatásáról, vagy arról a tényről, hogy a Bizottság a jelen ügyben hallgatólagosan, de szükségszerűen úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó létesítmények tekintetében nem helyénvaló ugyanazt a megoldást elfogadni, mint amelyet korábban a Tata Steel (korábban Corus) egy integrált acélmű részét képező, IJmuidenben (Hollandia) található létesítményével kapcsolatban alkalmazott.

132

Másodsorban a Törvényszék a megtámadott ítélet 159. pontjában hangsúlyozta, hogy az első fokon benyújtott keresetlevélből és különösen az annak alátámasztására felhozott különböző jogalapok tartalmából kitűnik, hogy a fellebbező a vitatott határozat elfogadásához vezető eljárás során a Svéd Királyság és a Bizottság között folytatott, e kontextusba illeszkedő különböző levélváltásokról is megfelelő ismeretekkel rendelkezett.

133

E tekintetben, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 155. pontjában helyesen megállapította, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint nem szükséges, hogy valamely uniós intézmény jogi aktusának indokolása valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 12‑iAnagnostakis kontra Bizottság ítélet, C‑589/15 P, EU:C:2017:663, 29. pont; 2022. január 20‑iRománia kontra Bizottság ítélet, C‑899/19 P, EU:C:2022:41, 68. pont; 2025. január 23‑iNeos kontra Ryanair és Bizottság ítélet, C‑490/23 P, EU:C:2025:32, 34. pont).

134

A jelen ügyben a vitatott határozat (13) preambulumbekezdése pontosítja, hogy a Svéd Királyság ténylegesen a szinterezett ércre vonatkozó referenciaérték hatálya alá tartozó létesítményrész alkalmazását javasolta a vasércpelletek előállítása esetében, míg a 3. szakaszban a hőre és a tüzelőanyagokra vonatkozó referenciaértékeket alkalmazták. Ugyanezen preambulumbekezdésben azonban a Bizottság emlékeztetett először is arra, hogy a szinterezett ércre vonatkozó referenciaértéket a 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet I. melléklete határozza meg, másodszor arra, hogy a termékek meghatározása, valamint az e termék‑referenciaérték alá tartozó folyamatok és kibocsátások meghatározása a szintergyártásra van szabva, és nem foglalja magában a vasércpelleteket, harmadszor pedig arra, hogy a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (2) bekezdése a 4. szakaszra vonatkozóan előírja a referenciaértékek aktualizálását, és nem teszi lehetővé a referenciaérték‑meghatározások értelmezésének módosítását.

135

E tekintetben meg kell állapítani egyrészt, hogy fellebbezésében a fellebbező kizárólag azt a határozatot vitatja, amely szerint a vasércpellet előállítása nem tartozik a szinterezett ércre vonatkozó referenciaérték hatálya alá.

136

Másrészt a vitatott határozat elfogadásának e határozat (13) preambulumbekezdésében hivatkozott jogszabályi háttere, amelyre a jelen ítélet 73–77. pontja is utal, az e preambulumbekezdésben szereplő magyarázatokkal együtt elegendő azon okok megértéséhez, amelyek miatt a Bizottság úgy határozott, hogy a vasércpellet előállítása nem tartozik a szinterezett ércre vonatkozó referenciaérték hatálya alá.

137

Egyébiránt azon túlmenően, hogy a Svéd Királyság, amely a szóban forgó létesítmények üzemeltetőinek érdekeit figyelembe vevő javaslatokat terjesztett a Bizottság elé, szorosan részt vett a vitatott határozat elfogadásával lezárult eljárásban, meg kell állapítani, hogy a fellebbezőnek a Törvényszékhez benyújtott beadványai fényében módjában állt érdemben kétségbe vonni a vitatott határozat megalapozottságát (lásd analógia útján: 2024. szeptember 10‑iBizottság kontra Írország és társai ítélet, C‑465/20 P, EU:C:2024:724, 393. pont).

138

E megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a vitatott határozat indokolása megfelel az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, és hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor elutasította az első fokon benyújtott keresetlevél ötödik, arra alapított jogalapját, hogy a Bizottság megsértette indokolási kötelezettségét.

139

Ennélfogva az ötödik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

140

Mivel a Bíróság a fellebbezés alátámasztására felhozott valamennyi jogalapot elutasította, a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

141

A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikke értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

142

A fellebbezőt, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

143

Az eljárási szabályzat 184. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bíróság határozhat úgy, hogy ha nem az elsőfokú eljárásban beavatkozó fél terjesztette elő a fellebbezést, e fél viseli saját költségeit, ha részt vett a fellebbezési eljárás írásbeli vagy szóbeli szakaszában. A jelen ügyben úgy kell határozni, hogy a Bíróság előtti eljárás írásbeli szakaszában részt vevő Svéd Királyság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: