C‑610/23. sz. [Al Nasiria] ügy ( i )

kontra

Ypourgos Metanastefsis kai Asylou

(a Dioikitiko Protodikeio Thessalonikis [Görögország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (első tanács), 2025. július 3.

„Előzetes döntéshozatal – Menekültpolitika – Nemzetközi védelem – A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárások – 2013/32/EU irányelv – 46. cikk – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 47. cikk – Hatékony jogorvoslathoz való jog – A jogorvoslati kérelem teljes körű és ex nunc vizsgálatának követelménye – A jogorvoslati kérelmet vizsgáló szerv előtti személyes megjelenésre vonatkozó kötelezettség – A jogorvoslati kérelem nem megfelelő előterjesztésére vonatkozó vélelem – A jogorvoslati kérelemnek mint nyilvánvalóan megalapozatlannak az érdemi vizsgálat nélküli elutasítása – Az arányosság elve”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bírósághoz fordulás – Az EUMSZ 267. cikk értelmében vett nemzeti bíróság – Fogalom – Független görög fellebbviteli bizottságok – Bennfoglaltság

(EUMSZ 267. cikk; 2013/32 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 46. cikk; 2005/85 tanácsi irányelv)

(lásd: 39–44. pont)
Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó eljárások – 2013/32 irányelv – A tényleges bírósági jogorvoslathoz való jog – Nemzetközi védelem iránti kérelemre vonatkozó határozattal szembeni kereset – A jogorvoslati kérelmének vizsgálatára hatáskörrel rendelkező bíróság előtti személyes megjelenésre vonatkozó eljárási kötelezettségnek a nemzetközi védelmet kérelmező általi nemteljesítése – E kérelem nem megfelelő előterjesztésére vonatkozó vélelmet felállító és annak nyilvánvalóan megalapozatlanként történő elutasítását előíró nemzeti szabályozás – A kérelmező nemzeti területen való jelenlétének, nem pedig a meghallgatáshoz való jogának vizsgálatára irányuló nemzeti szabályozás – Megengedhetetlenség

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 2013/32 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 46. cikk)

(lásd: 47–69. pont és a rendelkező rész)

Összefoglalás

Egy nemzetközi védelem iránti kérelem elutasításáról szóló jogvita keretében előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában eljáró Bíróság pontosításokat tesz az ilyen elutasítást tartalmazó határozattal szembeni hatékony jogorvoslathoz való, a 2013/32 irányelv ( 1 ) 46. cikkében foglalt jog vonatkozásában. A Bíróság konkrétan arról foglal állást, hogy e rendelkezéssel összeegyeztethető‑e az olyan nemzeti szabályozás, amely az ilyen jogorvoslati kérelem nem megfelelő előterjesztésére vonatkozó vélelmet állít fel abban az esetben, ha a kérelmező nem jelenik meg személyesen a kérelmét vizsgáló bíróság előtt.

2019 februárjában az iraki állampolgár FO nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be egy görög hatósághoz azzal az indokkal, hogy a származási országában az élete veszélyben van. A 2020 februárjában egy regionális menekültügyi hivatal előtt tartott meghallgatás során FO pontosította azokat a körülményeket, amelyek között egy fiatal nő, akivel szerelmi kapcsolatot tartott fenn, egyik családtagja tűzfegyverrel megsebesítette, és előadta, hogy egy törzsi határozat a megölését követelte. E regionális menekültügyi hivatal a 2020 májusában elfogadott határozatával elutasította FO nemzetközi védelem iránti kérelmét, mivel úgy ítélte meg, hogy állításai megbízhatatlanok.

2021 augusztusában FO jogorvoslati kérelmet nyújtott be e határozattal szemben egy független fellebbviteli bizottsághoz Ekkor tájékoztatták arról, hogy jogorvoslati kérelme vizsgálatának időpontja 2021. október 11. Egyébiránt azt is közölték vele, hogy még ha nem is idézik meg a meghallgatásra, a jogorvoslati kérelme vizsgálatának napján személyesen meg kell jelennie, kivéve, ha jogszerűen tartózkodik egy befogadó‑ és azonosító állomáson, vagy mozgását korlátozták, illetve ha Attika (Görögország) régión kívüli helyen történő tartózkodásra kötelezték. Mivel FO nem jelent meg személyesen e bizottság előtt, e bizottság, miután megbizonyosodott arról, hogy FO nem tartozik a személyes megjelenésre vonatkozó szabálytól eltérést engedő kivételek egyike alá sem, a kérelmét érdemi vizsgálat mellőzésével, mint nyilvánvalóan megalapozatlant elutasította.

A kérdést előterjesztő bíróság, amelyhez FO keresetet nyújtott be e határozattal szemben, úgy határozott, hogy kérdést intéz a Bírósághoz többek között azzal kapcsolatban, hogy összeegyeztethető‑e a 2013/32 irányelv 46. cikkével az említett bizottságok előtti személyes megjelenésre vonatkozó eljárási kötelezettség, és különösen az e kötelezettség be nem tartásának a szóban forgó nemzeti szabályozásban előírt jogkövetkezményei.

A Bíróság álláspontja

A Bíróság előzetesen megállapítja, hogy – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében – az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás által a nemzetközi védelmet kérelmezők által a velük szemben hozott határozatokkal szemben benyújtott jogorvoslati kérelmek elbírálása érdekében létrehozott független fellebbviteli bizottságok teljesítik az ahhoz szükséges feltételeket, hogy a 2013/32 irányelv 46. cikke értelmében vett „bíróságnak” minősüljenek. A Bíróság ugyanis azzal, hogy e tekintetben ugyanazokra a kritériumokra hivatkozik, mint amelyeket annak értékeléséhez alakított ki, hogy a kérdést előterjesztő szerv az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „bíróság” jellemzőivel rendelkezik‑e, megállapítja, hogy sem a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információk, sem a görög kormány és az Európai Bizottság által előadott érvek nem tartalmaznak olyan elemeket, amelyek alkalmasak lennének ezen értékelésnek a megkérdőjelezésére.

A Bíróság érdemben úgy határoz, hogy a 2013/32 irányelvnek az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkével ( 2 ) összefüggésben értelmezett 46. cikkével ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely abban az esetben, ha a nemzetközi védelmet kérelmező nem tesz eleget a kérelmét elutasító határozattal szembeni jogorvoslati kérelmének vizsgálatára hatáskörrel rendelkező bíróság előtti személyes megjelenésre vonatkozó eljárási kötelezettségnek, amelynek egyetlen célja a nemzeti területen való jelenlétének vizsgálata, nem pedig meghallgatása, vélelmet állít fel arra vonatkozóan, hogy e kérelmet nem megfelelően terjesztették elő, és amely azt írja elő, hogy a kérelmet mint nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani.

A Bíróság e következtetés levonása érdekében megállapítja, hogy a 2013/32 irányelv 46. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy a nemzetközi védelmet kérelmezők részére biztosítsák a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jogot a kérelmeikre vonatkozó határozatokkal, köztük többek között a nemzetközi védelem iránti kérelmet megalapozatlanság miatt elutasító határozatokkal szemben, anélkül azonban, hogy kimerítő jelleggel meghatározná az e jogorvoslatra vonatkozó eljárási szabályokat. Jóllehet az adott területre vonatkozó uniós szabályozás hiányában a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján, valamint az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása mellett a belső jogrend feladata meghatározni a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak védelmét biztosító keresetekre vonatkozó eljárási szabályokat, a tagállamok felelőssége, hogy minden esetben biztosítsák az említett jogokkal kapcsolatban a Charta 47. cikkében biztosított hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartását. A 2013/32 irányelv 46. cikke szerinti jogorvoslat jellemzőit tehát e 47. cikkel összhangban kell meghatározni.

A jelen ügyben a 2013/32 irányelv 46. cikkét átültető szóban forgó nemzeti szabályozás előírja, hogy a nemzetközi védelmet kérelmezők a görögországi tartózkodásuk helyétől függetlenül kötelesek megjelenni a független fellebbviteli bizottságok székhelyén, kivéve ha az e szabályozásban említett kivételek valamelyike alá tartoznak. Márpedig e bizottságok mindegyikének székhelye Athénban van. Ezenkívül az említett szabályozás a személyes megjelenésre vonatkozó e kötelezettség be nem tartásának jogkövetkezményeként előírja, hogy a kérelmezőt úgy kell tekinteni, hogy a jogorvoslati kérelmet kizárólag abból a célból nyújtotta be, hogy késleltesse vagy meghiúsítsa egy korábbi vagy közelgő kiutasítási vagy kitoloncolási határozat végrehajtását, és a jogorvoslati kérelmét mint nyilvánvalóan megalapozatlant elutasítják.

E tekintetben a 2013/32 irányelv 46. cikkének (11) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a nemzeti jogszabályokban meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek mellett vélelmezhető, hogy a kérelmező hallgatólagosan visszavonta a jogorvoslatot, vagy arról hallgatólagosan lemondott. A jelen ügyben az ilyen kérelmek elbírálásának gyorsaságára és a bírósági rendszer hatékonyságának megőrzésére irányuló, a szóban forgó nemzeti szabályozás által követett célok jogszerű céloknak minősülnek, mivel hozzájárulnak ahhoz, hogy az e kérelmeket elbíráló bíróságok az olyan kérelmezőktől származó kérelmekre összpontosítsanak, akiknek a jogorvoslat kimeneteléhez valós érdekük fűződik. Ezek tehát jogszerű céloknak minősülnek, és igazolják az olyan vélelem bevezetését, mint amilyenről az alapügyben szó van, amely egyaránt megfelel a tagállamok és az ilyen védelmet kérelmezők érdekeinek.

A Bíróság így megállapítja, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely a nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító határozattal szembeni jogorvoslati kérelem elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság előtti személyes megjelenés kötelezettségét, és e kötelezettség be nem tartása esetén az ilyen kérelem hallgatólagos visszavonására vagy az attól való elállásra vonatkozó vélelemhez hasonló vélelmet ír elő, főszabály szerint igazolható a 2013/32 irányelv gyorsaságra irányuló célkitűzésére, a jogbiztonság elvére és a nemzetközi védelem iránti kérelmek vizsgálatára irányuló eljárás megfelelő lefolytatására tekintettel.

Mindazonáltal a 2013/32 irányelv 46. cikkének (1) bekezdésében előírt hatékony jogorvoslathoz való jog végrehajtására irányuló tagállami szabályozásnak tiszteletben kell tartania az arányosság elvét, ami többek között azt feltételezi, hogy alkalmas az elérni kívánt cél megvalósításának biztosítására, nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket, és arányos.

E tekintetben a Bíróság először is megállapítja, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozásban előírt, azon eljárási kötelezettség, amely arra kötelezi a jogorvoslati kérelmet benyújtó kérelmezőket, hogy személyesen jelenjenek meg a független fellebbviteli bizottságok előtt, alkalmas arra, hogy hozzájáruljon a fent említett célok megvalósításához. Mivel lehetővé teszi az azon kérelmezők által benyújtott kérelmek hatékonyabb elbírálását, akiknek továbbra is érdekük fűződik a jogorvoslatuk kimeneteléhez, elkerülve ugyanakkor az okafogyottá vált kérelmek érdemi vizsgálatát, ugyanis részt vesz a nemzetközi védelem iránti kérelmek vizsgálatára irányuló eljárás megfelelő lefolytatásában.

Másodszor, ami azt a kérdést illeti, hogy e nemzeti szabályozás nem lépi‑e túl a kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéket, elképzelhetők olyan kevésbé korlátozó intézkedések, mint a jogorvoslati kérelmet benyújtó kérelmezők azon lehetősége, hogy ügyvéddel vagy erre feljogosított más személlyel képviseltessék magukat, és hogy Görögország területén való jelenlétük bizonyítása érdekében megjelenjenek a lakóhelyük közelében található rendőrőrs vagy más állami vagy igazságügyi hatóság előtt.

Harmadszor, a szóban forgó szabályozás arányos jellegét illetően a Bíróság megállapítja, hogy a kérelmező azon kötelezettsége, hogy személyesen jelenjen meg a jogorvoslati kérelmének elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság előtt, amelynek egyetlen célja a nemzeti területen való jelenlétének vizsgálata, nem pedig meghallgatása, indokolatlan és túlzott terhet ró a nem az athéni régióban lakóhellyel rendelkező nemzetközi védelmet kérelmezőkre, mint az alapeljárás felperese, aki e régiótól több száz kilométerre lévő lakcímmel rendelkezik, mivel ha helyzetük nem tartozik az e szabályozásban előírt kivételek valamelyike alá, kizárólag azért Athénba kell utazniuk, hogy tudomásul vegyék a jelenlét tényét, anélkül azonban, hogy feltétlenül meghallgatnák őket. Az említett szabályozás aránytalan jellege ugyanis többek között az e jogszabály által a személyes megjelenésre vonatkozó kötelezettség be nem tartása esetére előírt jogkövetkezményből ered, mivel a jogorvoslati kérelem nem megfelelő benyújtására vonatkozó megdönthetetlen vélelmet állít fel, így e kérelmet – mint nyilvánvalóan megalapozatlant – érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. Márpedig a jogorvoslati kérelem elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság előtti személyes megjelenés hiánya olyan okoknak is betudható, amelyek nem függnek össze a kérelmező kiutasítását vagy kitoloncolását elrendelő korábbi vagy közelgő határozat végrehajtásának bármilyen más módon történő megakadályozására vagy késleltetésére irányuló szándékkal.

( i ) A jelen ügy neve fiktív. Az nem egyezik az eljárásban részt vevő egyetlen fél valódi nevével sem.

( 1 ) A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26‑i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 180., 60. o.; helyesbítés: HL 2016. L 198., 50. o.).

( 2 ) A Charta 47. cikke mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, biztosítja a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jogot.