–

az A, a B, a C, a D és a T képviseletében F. Centonze, F. Ciancio, G. Lovaste, M. Magnano, A. Neri, A. Saccucci és F. Sciaudone avvocati,

–

az olasz kormány képviseletében S. Fiorentino és G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítőik: P. Gentili és L. Paolucci avvocati dello Stato,

–

a belga kormány képviseletében A. De Brouwer, C. Pochet és M. Van Regemorter, meghatalmazotti minőségben,

–

a német kormány képviseletében J. Möller, meghatalmazotti minőségben,

–

a francia kormány képviseletében B. Fodda, E. Timmermans és B. Travard, meghatalmazotti minőségben,

–

a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman és A. Hanje, meghatalmazotti minőségben,

–

a finn kormány képviseletében M. Pere, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében D. Bianchi, M. Carpus‑Carcea, H. Krämer és L. Puccio, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2022. február 25‑i (EU) 2022/330 tanácsi rendelettel (HL 2022. L 51., 1. o.) módosított, az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló, 2014. március 17‑i 269/2014/EU tanácsi rendelet (HL 2014. L 78., 6. o.; helyesbítések: HL 2014. L 121., 60. o.; HL 2014. L 294., 50. o.) (a továbbiakban: 269/2014 rendelet) 2. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az A, a B, a C, a D és a T, valamint a Ministero dell’Economia e delle Finanze (gazdasági és pénzügyminisztérium, Olaszország; a továbbiakban: minisztérium), a Comitato di Sicurezza Finanziaria (pénzügyi biztonsági bizottság, Olaszország) és az Agenzia del Demanio (állami vagyonkezelő hivatal, Olaszország) között, az A, a B, a C és a D társaságok társasági részesedéseinek és vagyonának befagyasztása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A bizalmi vagyonkezelési konstrukciókra alkalmazandó jogról és azok elismeréséről szóló, 1985. július 1‑jén Hágában elfogadott egyezmény (a továbbiakban: Hágai Egyezmény), amelyet az Olasz Köztársaság aláírt és megerősített, a 2. cikkében a következőket írja elő:

„Ezen Egyezmény alkalmazásában a »bizalmi vagyonkezelési konstrukció« olyan jogviszonyok együttese, amelyeket valamely személy, a vagyonrendelő – élők közötti vagy halál esetére szóló jogügylettel – hoz létre olyan esetben, amikor egy kedvezményezett érdekében vagy meghatározott célra vagyont helyeztek egy vagyonkezelő ellenőrzése alá.

A bizalmi vagyonkezelési konstrukció a következő jellemzőkkel rendelkezik:

Az, hogy a vagyonrendelő bizonyos jogokat fenntart, vagy hogy a vagyonkezelő kedvezményezettként bizonyos jogokkal rendelkezik, nem feltétlenül összeegyeztethetetlen a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióval.”

4

Ezen egyezmény 6. cikkének első bekezdése értelmében:

„A bizalmi vagyonkezelési konstrukcióra a vagyonrendelő által választott jog az irányadó. A választásnak kifejezettnek kell lennie, vagy a bizalmi vagyonkezelési konstrukciót létrehozó vagy annak létét igazoló okirat rendelkezéseiből kell következnie, amelyeket szükség szerint az eset körülményei alapján kell értelmezni.”

5

Az említett egyezmény 11. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az előző fejezetben említett jog szerint létrehozott minden bizalmi vagyonkezelési konstrukciót el kell ismerni.

Ennek az elismerésnek legalább a következőket kell magában foglalnia: a bizalmi vagyonkezelési konstrukció vagyona elkülönül a vagyonkezelő személyes vagyonától, ezen utóbbi felléphet felperesként vagy alperesként, és közjegyző vagy bármely közfeladatot ellátó személy előtt vagyonkezelőként járhat el.

Amennyiben a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióra alkalmazandó jog ezt előírja vagy ekként rendelkezik, ez az elismerés különösen a következőket foglalja magában:

A bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba tartozó vagyont birtokló harmadik személy jogaira és kötelezettségeire azonban továbbra is az eljáró bíróság államának kollíziós szabályai által meghatározott jog az irányadó.”

6

Az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló, 2014. március 17‑i 2014/145/KKBP tanácsi határozat (HL 2014. L 78., 16. o.; helyesbítés: HL 2014. L 263., 35. o.) (1), (4) és (5) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:

[…]

7

Az Európai Unió Tanácsa az Oroszországi Föderáció által 2022. február 24‑én Ukrajna ellen indított agresszióra reagálva, a helyzet súlyosságára tekintettel 2022. február 28‑án elfogadta az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 2014/145/KKBP határozat módosításáról szóló (KKBP) 2022/337 határozatot (HL 2022. L 59., 1. o.; helyesbítés: HL 2022. L 67., 112. o.), amellyel huszonhat személyt és egy szervezetet felvett a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyeknek, szervezeteknek és szerveknek a 2014/145 határozat mellékletében foglalt jegyzékébe.

8

A 269/2014 rendelet (4)–(6) preambulumbekezdése szerint:

9

E rendelet 1. cikke a következőket írja elő:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

[…]”

10

Az említett rendelet 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az I. mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez vagy a velük összefüggésbe hozható természetes vagy jogi személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, az ezek birtokában [helyesen: tulajdonában vagy birtokában] lévő vagy ellenőrzése alatt álló minden pénzeszközt és gazdasági erőforrást be kell fagyasztani.

(2)   Nem bocsátható rendelkezésre – sem közvetlenül, sem közvetve – semmilyen pénzeszköz vagy gazdasági erőforrás az I. mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek, illetve a velük összefüggésbe hozható természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek részére, illetve javára.”

11

Ugyanezen rendelet 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az I. melléklet tartalmazza:

[…]

valamint a velük kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyeket, szervezeteket vagy szerveket.”

12

A 269/2014 rendelet 9. cikke értelmében:

„Tilos tudatosan és szándékosan részt venni olyan tevékenységben, amelynek célja vagy hatása a 2. cikkben említett intézkedések kijátszása.”

13

2022. február 28‑án a Tanács elfogadta az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 269/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2022/336 végrehajtási rendeletet (HL 2022. L 58., 1. o.; helyesbítés: HL 2022. L 67., 113. o.), amellyel huszonhat személyt és egy szervezetet felvett a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyeknek, szervezeteknek és szerveknek a 269/2014 rendelet I. mellékletében foglalt jegyzékébe.

14

E végrehajtási rendelet (5)–(11) preambulumbekezdése szerint:

15

A 2018. május 30‑i (EU) 2018/843 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2018. L 156., 43. o.) módosított, a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20‑i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 141., 73. o.) (a továbbiakban: 2015/849 irányelv) a (14) preambulumbekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„A tényleges tulajdonosra vonatkozó pontos és naprakész információ szükségessége alapvető tényező azon bűnözők felderítése során, akik kilétüket egyébként valamely társasági struktúra mögé rejthetik. […]”

16

Az említett irányelv 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

[…]”

17

A Tanács a különböző tagállamok között a korlátozó intézkedések végrehajtása tekintetében kialakítandó javasolt gyakorlatot dokumentumba foglalta, amelyet többek között 2018. május 4‑én (8519/18. sz. dokumentum), 2022. június 27‑én (10572/22. sz. dokumentum) és 2024. július 3‑án (11623/24. sz. dokumentum) naprakésszé tettek.

18

„A korlátozó intézkedések hatékony végrehajtására vonatkozó javasolt [európai uniós] gyakorlat” című, 11623/24. sz. tanácsi dokumentum 2024. július 3‑i változatának (a továbbiakban: javasolt gyakorlat) a 3. pontjában előírja, hogy a javasolt gyakorlatot a korlátozó intézkedéseknek a hatályos uniós joggal és az alkalmazandó nemzeti jogszabályokkal összhangban történő hatékony végrehajtására irányuló, nem kimerítő jellegű, általános ajánlásnak kell tekinteni. A javasolt gyakorlat jogilag nem rendelkezik kötelező erővel, és nem értelmezhető olyan cselekményre vonatkozó ajánlásként, amely ellentétes a hatályos uniós joggal vagy az alkalmazandó nemzeti jogszabályokkal, többek között az adatvédelemmel kapcsolatban.

19

A javasolt gyakorlat B. szakasza tartalmazza „A pénzügyi korlátozó intézkedések hatálya” című III. részt, amely magában foglalja a 34. és 35. pontot, a következő szöveggel:

20

Az említett B. szakasz tartalmaz egy VIII. részt is, amely többek között magában foglalja a javasolt gyakorlat 62–67. pontját, amelyek értelmében:

„Igazolás

Tulajdon

Ellenőrzés

21

Az olasz jogrendben a bizalmi vagyonkezelési konstrukció eszköze igénybevételének lehetőségét az 1989. október 16‑i legge n. 364 – Ratifica ed esecuzione della convenzione sulla legge applicabile ai trusts e sul loro riconoscimento, adottata a L’Aja il 1o luglio 1985 (a bizalmi vagyonkezelési konstrukciókra alkalmazandó jogról és azok elismeréséről szóló, 1985. július 1‑jén Hágában elfogadott egyezmény megerősítéséről és végrehajtásáról szóló, 1989. október 16‑i 364. sz. törvény) (a GURI 1989. november 8‑i 261. száma, 84. sz. rendes melléklet) írja elő.

22

A 2017. május 25‑i decreto legislativo n. 90 – Attuazione della direttiva (UE) 2015/849 relativa alla prevenzione dell'uso del sistema finanziario a scopo di riciclaggio dei proventi di attività criminose e di finanziamento del terrorismo e recante modifica delle direttive 2005/60/CE e 2006/70/CE e attuazione del regolamento (UE) n. 2015/847 riguardante i dati informativi che accompagnano i trasferimenti di fondi e che abroga il regolamento (CE) n. 1781/2006‑tal (a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK és a 2006/70/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv átültetéséről, továbbá a pénzátutalásokat kísérő adatokról és a 1781/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2015/847 rendelet végrehajtásáról szóló 90. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; a GURI 2017. június 19‑i 140. száma, 28. sz. rendes melléklet) módosított, 2007. június 22‑i decreto legislativo n. 109 – Misure per prevenire, contrastare e reprimere il finanziamento del terrorismo e l’attività dei Paesi che minacciano la pace e la sicurezza internazionale, in attuazione della direttiva 2005/60/CE (a terrorizmusnak és nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető országok tevékenységének megelőzésére, leküzdésére és azok finanszírozásának megakadályozására irányuló, a 2005/60/EK irányelvet átültető intézkedésekről szóló 109. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; a GURI 2007. július 26‑i 172. száma) (a továbbiakban: 109/2007 felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet) 3. cikkének (6) bekezdése értelmében a pénzügyi biztonsági bizottságnak kell elfogadnia az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), az Unió és a hatályos szabályozás alapján a miniszter által elrendelt, pénzeszközök és gazdasági eszközök befagyasztására vonatkozó intézkedéseket.

23

A 109/2007. sz. törvényerejű rendelet 5. cikke előírja, hogy a befagyasztott pénzeszközök nem ruházhatók át, azokkal nem lehet rendelkezni és azok nem használhatók fel semmilyen módon, valamint tilos a jegyzékbe vett személyek vagy szervezetek számára pénzeszközöket vagy gazdasági erőforrásokat közvetlenül vagy közvetve rendelkezésére bocsátani, vagy a javukra használni.

24

Az 1970 szeptemberében, illetve 1983 márciusában alapított A és a B társaság az ingatlanágazatban tevékenykedik, míg a 2014 júniusában alapított C és D társaságok közül az első autókölcsönzési és autószerviz‑szolgáltatásokat, a második pedig szezonális utazási segítségnyújtásban álló szolgáltatásokat nyújt.

25

Az A, a B, a C és a D társaság egy Bermudán székhellyel rendelkező anyavállalat ellenőrzése alatt áll, amelyet bevittek az alapügy tárgyát képező bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba, amelynek jelenlegi vagyonkezelője (trustee) egy a svájci jog szerinti vagyonkezelő társaság.

26

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügy tárgyát képező bizalmi vagyonkezelési konstrukciót a vagyonrendelő (settlor) a 2007. július 18‑i okiratban hozta létre, amelyet 2014. december 22‑én módosítottak, és amelyre a bermudai jog irányadó. E konstrukció kialakítása a protektor (protector) funkcióját is magában foglalja, amelyet egy olyan harmadik személy lát el, aki a bizalmi vagyonkezelési konstrukciót létrehozó okiratban meghatározott program megfelelő végrehajtásának biztosításáért felelős, valamint a kijelölő személy (appointor) funkcióját, amely utóbbi személynek az eredetileg kinevezetten kívüli további protektorok kinevezése a feladata, vagy az eredetileg kinevezett protektor megbízatásának megszűnése esetén az új protektor kinevezése.

27

A vagyonkezelő feladata lényegében a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt vagyonnak az e konstrukciót létrehozó okiratban foglalt rendelkezésekkel és a konstrukcióra irányadó joggal összhangban való kezelése és igazgatása, valamint e vagyonnak a bizalmas vagyonkezelési konstrukció lejártakor a konstrukció feltételeinek megfelelően a kedvezményezettekre történő átruházása. A kérdést előterjesztő bíróság tájékoztatása szerint a bizalmi vagyonkezelési konstrukciót létrehozó okirat értelmében a vagyonkezelő az ezen okiratban foglalt kivételektől eltekintve a konstrukcióba bevitt vagyont nem idegenítheti el a protektor írásbeli jóváhagyása nélkül, ami a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint azt támasztja alá, hogy e vagyonkezelő nem rendelkezik a vagyon tulajdonosát általában megillető jogosultságok teljességével.

28

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az is kitűnik, hogy a vagyonrendelő kezdetben a bizalmi vagyonkezelési konstrukció kedvezményezettjei között volt a lánytestvérével, az unokaöccsével és a leszármazottaival – akik az előzetes döntéshozatalra utaló határozat időpontjában már nem léteztek –, valamint más kedvezményezettekkel együtt.

29

A vagyonrendelő lánytestvérét és unokaöccsét egy 2017. december 19‑i aktussal kizárták a bizalmi vagyonkezelési konstrukció kedvezményezettjeinek köréből.

30

A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra hogy a 2022. február 7‑i aktussal a vagyonrendelőt kizárták a bizalmi vagyonkezelési konstrukció kedvezményezettjeinek köréből, és az előzetes döntéshozatalra utaló határozat időpontjában a bizalmi vagyonkezelési konstrukciót létrehozó okiratból nem tűnik ki sem az, hogy a vagyonrendelő visszakerülhetne a konstrukció kedvezményezettjei közé, sem pedig az, hogy a konstrukcióba bevitt pénzeszközök és gazdasági erőforrások kezelésére vagy felhasználására vonatkozó jogkörrel rendelkezne, és e kezelés a vagyonkezelőre hárul. A vagyonrendelő, mivel véglegesen kizárták a bizalmi vagyonkezelési konstrukció kedvezményezettjeinek köréből, a bizalmi vagyonkezelési konstrukciót létrehozó okirat értelmében már nem jogosult a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt források átruházására.

31

Ezenkívül az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy annak időpontjában a bizalmi vagyonkezelési konstrukció egyetlen más kedvezményezettjét sem zárták ki e konstrukció kedvezményezettjeinek köréből.

32

A Tanács a 2022/337 határozattal és a 2022/336 végrehajtási rendelettel a vagyonrendelőt felvette a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyeknek, szervezeteknek és szerveknek a 2014/145 határozat mellékletében és a 269/2014 rendelet I. mellékletében foglalt jegyzékébe.

33

A pénzügyi biztonsági bizottság az A, a B, a C és a D társaság jogi képviselőjével 2022. március 16‑án közölt határozatával a 269/2014 rendelet 2. cikke és a 109/2007. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet alapján megállapította az e társaságokhoz tartozó társasági részesedések és vagyon befagyasztását, mivel azok „közvetetten [a vagyonrendelőnek] tulajdoníthatók”. E bizottság úgy ítélte meg, hogy az e társaságoknak – mint az anyavállalat teljes körű ellenőrzése alatt álló társaságoknak – tulajdonítható olaszországi gazdasági források valójában lényegében a vagyonrendelőnek tulajdoníthatók, mivel a Guardia di Finanza (vám‑ és pénzügyőrség, Olaszország) információi szerint, amelyeket egy olasz bank továbbított a számára, e társaságok tényleges tulajdonosa a vagyonrendelő volt.

34

2022. május 11‑én az A, a B, a C, a D és a T társaság keresetet indított a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartomány közigazgatási bírósága, Olaszország) – azaz, a kérdést előterjesztő bíróság – előtt az említett, befagyasztást elrendelő határozat megsemmisítése iránt, arra hivatkozva, hogy mivel a vagyonrendelőt kizárták a bizalmi vagyonkezelési konstrukció kedvezményezettjeinek köréből, az anyavállalatnak a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba való bevitele az A, a B, a C és a D társaságnak a vagyonrendelő vagyonától és befolyási körétől való teljes elkülönítésével jár. E társaságok vagyonának tulajdonjoga a bizalmi vagyonkezelési konstrukció kedvezményezettjeire való átruházásig a vagyonkezelőre szállt át, és a vagyonrendelő e vagyon felett semmilyen közvetlen vagy közvetett kezelési és ellenőrzési jogkörrel nem rendelkezik.

35

A minisztérium a maga részéről azt állítja, hogy a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba való bevitel, amely nem transzlatív hatályú, nem eredményezi a vagyonrendelő és a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt vagyon és jogviszonyok közötti kapcsolat teljes megszakadását. Ezt az értelmezést megerősíti a 2015/849 irányelv 3. cikke 6. pontja b) alpontjának i. alpontja. Ezenkívül, még ha a vagyonrendelő jelenleg már nem is minősülne a bizalmi vagyonkezelési konstrukció kedvezményezettjének, visszaszerezheti az abba bevitt vagyon tulajdonjogát vagy az azzal való rendelkezést abban az esetben, ha e vagyont a lejáratkor nem ruházzák át a bizalmi vagyonkezelési konstrukció kedvezményezettjeire, például abban az esetben, ha ezen utóbbiak arról lemondanak, vagy a bizalmi vagyonkezelési konstrukció idő előtt megszűnik.

36

A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a 269/2014 rendelet 2. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az e rendelet I. mellékletében szereplő jegyzékbe felvett vagyonrendelő által a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt vagyontárgyak, gazdasági erőforrások és jogviszonyok e rendelkezés értelmében a vagyonrendelőhöz „tartoz[nak]” annak ellenére, hogy az utóbbi azokat nem használja vagy kezeli, és azoknak nem is a végső kedvezményezettje, vagy azok a vagyonkezelőhöz „kapcsolódó” személyhez tartoznak, vagy – végső soron – magának a vagyonrendelőnek az „ellenőrzés[e] alatt áll[nak]”.

37

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a bizalmi vagyonkezelési konstrukció a vagyon formális tulajdonosának átmeneti megváltozásával jár, nem pedig a tulajdonjog anyagi jogi értelemben vett, valódi átruházásával. A bizalmi vagyonkezelési konstrukció alapításának nem az a célja, hogy növelje a vagyonkezelő vagyoni jogait – tekintve, hogy a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt vagyont elkülönítik a vagyonkezelő vagyonától –, hanem annak fő célja a vagyonrendelő érdekeinek szolgálata azáltal, hogy a személyes vagyonát elkülönítik a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt vagyontömegtől és jogoktól, miközben a vagyonrendelő mentesül a kezeléssel járó terhek alól, amelyek e vagyonnak és jogoknak a formális átruházásával a vagyonkezelőre hárulnak át.

38

A bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt vagyonnak a vagyonkezelőre való formális átírása azonban nem hagyható teljes mértékben figyelmen kívül, mivel a Hágai Egyezmény 2. cikke értelmében ezen átírás a bizalmi vagyonkezelési konstrukció egyik jellemzője. A vagyonkezelő ugyanis, aki a vagyonrendelőtől eltérő személy, jogosult az e vagyonnal való rendelkezésre – ami a tulajdonost megillető fő jogosultság –, feltéve, hogy tiszteletben tartja a bizalmi vagyonkezelési konstrukciót létrehozó okiratban előírt korlátozásokat, és a vagyont ezen aktusnak megfelelően átruházza a kedvezményezettekre.

39

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a 269/2014 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „tartozás” fogalma nemcsak a teljes és kizárólagos tulajdonjogra vonatkozhat, hanem az „atipikus” vagy „hibrid” helyzetekre is, mint például vagyon bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba való bevitelére, amely az adott személyhez való „lényegi vagy közvetett hozzátartozásnak” minősül. E bevitel nem jár olyan hatással, hogy véglegesen megszakítaná a kapcsolatot a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt vagyon és a vagyonrendelő között, és az utóbbi objektíve lényegében befolyást gyakorolhat e vagyonra. Ilyen befolyás eredhet abból, hogy a vagyonrendelő e vagyon formális tulajdonjogát visszaszerezheti a bizalmi vagyonkezelési konstrukció idő előtti megszűnése vagy az említett vagyon átvételének a kedvezményezettek általi megtagadása esetén, vagy abból, hogy a bizalmi vagyonkezelési konstrukció létrehozásával, valamint azzal, hogy annak kezelését és ellenőrzését az általa kiválasztott, bizalmát élvező személyekre bízta, a vagyonrendelő előzetes jelleggel irányítani tudja annak felhasználását és végső rendeltetését. A vagyonkezelő viszont nem tekinthető a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt vagyon tényleges tulajdonosának, mivel nem illeti meg teljes körű, kizárólagos rendelkezési jog, amely rendszerint a tulajdonjogot jellemzi.

40

A 269/2014 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „tartozás” fogalmának ilyen értelmezése megfelel az e 2. cikk által követett célkitűzésnek, és figyelembe veszi azt, hogy a bizalmi vagyonkezelési konstrukció – legalábbis addig, amíg az abba bevitt vagyont véglegesen át nem ruházzák harmadik személyekre – olyan, könnyen használható mechanizmusnak minősül, amellyel kikerülhetők a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztására vonatkozó, az uniós jog által előírt intézkedések. Ezen értelmezést megerősíti továbbá a 2015/849 irányelv 3. cikke 6. pontjának b) alpontja, amely arra a helyzetre vonatkozik, amikor a bizalmi vagyonkezelési konstrukció vagyonrendelője – többek között a vagyonkezelővel vagy a bizalmi vagyonkezelési konstrukció kedvezményezettjeivel együtt – jelentős kapcsolatban marad a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt vagyonnal, amelynek kezelését képes valamilyen módon befolyásolni.

41

Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy bár a Bíróság álláspontja szerint az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló helyzetben a „tartozás” fogalma a vagyonrendelő helyzetére nem vonatkozhat, meg kell vizsgálni, hogy a vagyonrendelő minősülhet‑e a 269/2014 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „kapcsolatban álló” személynek, vagy olyan személynek, akinek a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt vagyon ugyanezen rendelkezés értelmében véve „az ellenőrzése alatt áll”. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítása szerint úgy tekinthető, hogy a vagyonrendelő a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt vagyon felett meghatározó befolyást tud gyakorolni, amely a bizalmi vagyonkezelési konstrukció létrehozására és ennek keretében az e konstrukció kezelésével és felügyeletével megbízott személyek kinevezésére, a bizalmi vagyonkezelési konstrukció végleges programjának meghatározására, valamint a vagyonátruházást és a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt vagyon tulajdonjoga visszaszerzésének lehetőségeit érintő szabályok meghatározására vonatkozó jogköréből származik.

42

A kérdést előterjesztő bíróság hozzáteszi, hogy annak meghatározása szempontjából, hogy a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt vagyon a vagyonrendelő „ellenőrzése” alatt áll‑e, irreleváns, hogy a bizalmi vagyonkezelési konstrukciót létrehozó okirat értelmében annak érvényességi ideje alatt – rendes vagy rendkívüli okok miatt – megváltozhat a bizalmi vagyonkezelési konstrukció igazgatásával megbízottak – konkrétan a vagyonkezelő vagy a protektor – személye, mivel az esetlegesen a helyükbe kell lépő személyek a vagyonrendelő által a bizalmi vagyonkezelési konstrukciót létrehozó okiratban meghatározott szabályok szerint járnak el.

43

E körülmények között a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartomány közigazgatási bírósága, Olaszország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

44

Írásbeli észrevételeiben az olasz kormány arra hivatkozott, hogy az EUMSZ 275. cikk első bekezdése értelmében a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel az Unió kül‑ és biztonságpolitikájára vonatkozó rendelkezések – konkrétan az EUMSZ 215. cikk és az EU‑Szerződés V. címének 2. fejezetében előírt rendelkezések – alapján elfogadott 269/2014 rendelet értelmezésére.

45

E kormány a Bíróság azon kérdésére, hogy többek között a 2024. szeptember 10‑iNeves 77 Solutions ítéletre (C‑351/22, EU:C:2024:723, 39. és 40. pont) tekintettel fenntartja‑e a hatáskör hiányára alapított kifogását, a Bíróság előtti tárgyaláson kifejezetten visszavonta az említett kifogást.

46

A kérdést előterjesztő bíróság a kérdéseivel lényegében arra vár választ, hogy a 269/2014 rendelet 2. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a 269/2014 rendelet I. mellékletében szereplő jegyzékbe felvett vagyonrendelő által bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt pénzeszközök vagy gazdasági erőforrások tekintetében el lehet fogadni befagyasztási intézkedést.

47

A kérdést előterjesztő bíróság a Bíróságot a 269/2014 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének hatályáról kérdezi annak kontextusában, hogy az olasz hatóságok e rendelkezés alapján egy Bermudán székhellyel rendelkező anyavállalat ellenőrzése alatt álló négy olasz társasághoz tartozó, olyan társasági részesedések és vagyon befagyasztását jelentették be, amelyeket az e rendelet I. mellékletében szereplő jegyzékbe felvett vagyonrendelő bevitt egy a bermudai jog szerint létrehozott, visszavonhatatlan bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba.

48

Először is emlékeztetni kell arra, hogy az Olasz Köztársaság megerősítette a Hágai Egyezményt.

49

Ezen Egyezmény 2. cikke értelmében a »bizalmi vagyonkezelési konstrukció« olyan jogviszony, amelyet valamely személy, a vagyonrendelő – élők közötti vagy halál esetére szóló jogügylettel – hoz létre olyan esetben, amikor egy kedvezményezett érdekében vagy meghatározott célra vagyon került egy vagyonkezelő ellenőrzése alá.

50

Ezenkívül az említett egyezmény e 2. cikkéből kitűnik, hogy a bizalmi vagyonkezelési konstrukciót az jellemzi, hogy az abba tartozó vagyon elkülönült vagyontömeg, és nem része a vagyonkezelő vagyonának, továbbá a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt vagyon feletti tulajdonjogot a vagyonkezelő nevén vagy az e vagyonkezelő érdekében eljáró más személy nevén veszik nyilvántartásba, és a vagyonkezelő a bizalmi vagyonkezelési konstrukció feltételei és az ilyen vagyonkezelésre vonatkozó konkrét jogszabályi rendelkezések szerint jogosult és köteles a vagyont igazgatni, kezelni vagy azzal rendelkezni, valamint e tekintetben elszámolással tartozik. Az említett 2. cikk azt is előírja, hogy az, hogy a vagyonrendelő bizonyos jogokat fenntart, vagy hogy a vagyonkezelő kedvezményezettként bizonyos jogokkal rendelkezik, nem feltétlenül összeegyeztethetetlen a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióval.

51

A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben megjegyzi, hogy az alapügy tárgyát képező bizalmi vagyonkezelési konstrukció létrehozásakor a szokásos modellt követték, amelyet az jellemez, hogy a vagyonrendelő által a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt vagyon feletti tulajdonjogot a vagyonkezelő nevén veszik nyilvántartásba, az utóbbi e vagyont a bizalmi vagyonkezelési konstrukciót létrehozó okiratban foglaltaknak megfelelően igazgatja és kezeli, továbbá köteles tiszteletben tartani a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióra vonatkozó jogot, és e vagyonkezelő hajtja végre e vagyon végső átruházását a kedvezményezettekre, akik az átruházás időpontjában annak teljes tulajdonjogát megszerzik.

52

Másodszor, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az következik, hogy a vagyonrendelő bevitte a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba az anyavállalatot, amely teljes mértékben irányítja az A, a B, a C és a D társaságot, így ezen utóbbiak szintén a bizalmi vagyonkezelési konstrukció ellenőrzése alá kerültek. A vagyonrendelő a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt vagyon és jogviszonyok tekintetében nem rendelkezik kezelési jogkörrel – e jogkört a vagyonkezelőre ruházták –, és a bizalmi vagyonkezelési konstrukciót létrehozó okirat értelmében nem jogosult a vagyonnak a saját részére való átruházására, mivel véglegesen kizárták a bizalmi vagyonkezelési konstrukció kedvezményezettjeinek köréből. A vagyonrendelő nem használója a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt vagyonnak és jogviszonyoknak, és nem lát el egyéb feladatokat, mint például a protektorét. Mindazonáltal a vagyonnak és a jogviszonyoknak a kedvezményezettekre történő átruházásáig visszaszerezheti azok tulajdonjogát abban az esetben, ha a bizalmi vagyonkezelési konstrukció idő előtt megszűnik, vagy ha a kedvezményezettek megtagadják az említett vagyon és jogviszonyok átruházásának elfogadását.

53

E ténymegállapítások figyelembevételével – amelyek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja az EUMSZ 267. cikk szerinti eljárás keretében (lásd ebben az értelemben: 1978. március 16‑iOehlschläger ítélet, 104/77, EU:C:1978:69, 4. pont; 2025. június 19‑iBulgarian posts ítélet, C‑785/23, EU:C:2025:462, 40. pont) – kell a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésekre válaszolni.

54

Harmadszor, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az olasz hatóságok úgy vélték, hogy az A, a B, a C és a D társaságoknak – mint az anyavállalat teljes körű ellenőrzése alatt álló társaságoknak – a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt gazdasági erőforrásai valójában lényegében a vagyonrendelőnek tulajdoníthatók, mivel a rendelkezésükre álló információk szerint e társaságok „tényleges tulajdonosa” a vagyonrendelő, ami igazolta a befagyasztási intézkedéseknek a 269/2014 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése alapján történő elfogadását.

55

E tekintetben meg kell állapítani, hogy bár a „tényleges tulajdonos” fogalma nem szerepel a 269/2014 rendelet rendelkezéseiben, azt meghatározza többek között a 2015/849 irányelv.

56

Ezen irányelv a 3. cikke 6. pontjának b) alpontjában előírja, hogy ezen irányelv alkalmazásában „tényleges tulajdonos” minden olyan természetes személy, aki az ügyfél végső tulajdonosa, vagy az ügyfél felett végső irányítást gyakorol, és/vagy azon természetes személyek, akiknek nevében valamely ügyletet végrehajtanak, vagy valamely tevékenységet folytatnak, beleértve legalább a következőket: bizalmi vagyonkezelés esetében a vagyonrendelők, a vagyonkezelők, a vagyonkezelést ellenőrző személyek, a kedvezményezettek, vagy – abban az esetben, ha a konstrukció vagy jogi entitás hasznát élvező egyének kiléte még nincs meghatározva – azon személyek csoportja, akiknek legfőbb érdeke a konstrukció vagy jogi személyt létrehozása, illetve működése, illetve bármely más természetes személy, aki a kezelt vagyon felett közvetlen vagy közvetett tulajdonlás révén vagy más módon végső irányítást gyakorol.

57

Kétségtelen, hogy e meghatározás – amely elismeri, hogy a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióban részt vevő, a vagyonkezelőtől eltérő más személyek, mint például a vagyonrendelő, a kedvezményezettek vagy a protektor, tulajdonosai lehetnek a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt vagyonnak, vagy afelett ellenőrzést gyakorolhatnak – a 2015/849 irányelv alkalmazásában került rögzítésre, mindazonáltal tükrözi, hogy az uniós jogalkotó elismerte a bizalmi vagyonkezelési konstrukció alapvető jellemzőjét, nevezetesen a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt eszközök feletti jogi és tényleges tulajdonjog elkülönülését.

58

Márpedig az ilyen elkülönülés olyan hatásokkal jár, amelyeket nemcsak a pénzügyi rendszer pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának a megelőzése, hanem a 269/2014 rendelet alapján hozott korlátozó intézkedések területén is figyelembe kell venni.

59

Mindemellett meg kell állapítani, hogy az első és a harmadik kérdés a „tartozásnak” és az „ellenőrzésnek” a 269/2014 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vett fogalmára vonatkozik, és így a bizalmi vagyonkezelési konstrukció vagyonrendelője és az e konstrukcióba bevitt vagyon, illetve források közötti kapcsolatot érinti, míg a második kérdés a „kapcsolódó” személy fogalmára, valamint a vagyonrendelő és e személy közötti kapcsolatra irányul. Az első és a harmadik kérdést tehát együttesen kell megvizsgálni, a második kérdés esetleges megválaszolását megelőzően.

60

Első és harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 269/2014 rendelet 2. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba az e rendelet I. mellékletében szereplő jegyzékbe felvett vagyonrendelője által bevitt pénzeszközöket és gazdasági erőforrásokat e rendelkezés értelmében véve e vagyonrendelőhöz „tartozónak”, vagy e vagyonrendelő „ellenőrzése alatt állónak” kell tekinteni.

61

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 269/2014 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése azt írja elő, hogy az I. mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez vagy a velük összefüggésbe hozható természetes vagy jogi személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, az ezek tulajdonában vagy birtokában lévő vagy ellenőrzése alatt álló minden pénzeszközt és gazdasági erőforrást be kell fagyasztani.

62

Bár a „gazdasági erőforrások”, a „gazdasági erőforrások befagyasztása”, a „pénzeszközök befagyasztása”, illetve a „pénzeszközök” fogalmát a 269/2014 rendelet a 1. cikkének d)–g) pontja meghatározza, e rendelet nem tartalmazza a 2. cikkének (1) bekezdésében használt fogalmak meghatározását, amely utóbbiak az említett rendelet I. mellékletében szereplő jegyzékbe felvett személy és a befagyasztandó pénzeszközök és gazdasági erőforrások közötti kapcsolatra vonatkoznak, és nem utal a nemzeti jogra sem azok terjedelmének meghatározása érdekében.

63

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést főszabály szerint az egész Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve nemcsak annak kifejezéseit, hanem a kontextusát, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is, amelynek az részét képezi (1984. január 18‑iEkro ítélet, 327/82, EU:C:1984:11, 11. pont; 2025. szeptember 11‑iBanco Santander [Banco Popular bankszanálás III) ítélet, C‑687/23, EU:C:2025:687, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat].

64

Ami a 269/2014 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének szövegét illeti, meg kell állapítani, hogy e rendelkezés megfogalmazása a különböző nyelvi változatokban eltérő. Amint arra a főtanácsnok az indítványának a 67. pontjában rámutat, e rendelkezés különböző nyelvi változatai közül egyesek – mint például a német, az angol, a francia, az olasz, a lett és a román („Eigentum”, „Besitz”, „gehalten”, „kontrolliert”; „belonging to, owned, held or controlled”; „appartenenti a, posseduti, detenuti o controllati”; „īpašumā, valdījumā, turējumā vai pārziņā” és „aparțin, se află în proprietatea ori posesia sau sunt controlate”) – az e rendelet I. mellékletében szereplő jegyzékbe felvett személy, szervezet vagy szerv és az érintett pénzeszközök és gazdasági erőforrások közötti kapcsolat négyféle típusát említik, míg ugyanezen rendelkezés spanyol nyelvi változata csupán e kapcsolatok háromféle típusára utal („propiedad, tenencia o control”).

65

A négy típusú kapcsolatot említő nyelvi változatok összehasonlításából ezenkívül az következik, hogy az egyes fogalmak, amelyeket e változatok egyike használ, nem feltétlenül egyeznek meg az e változatok közül mások által használt egyenértékű fogalmakkal. Például, bár a német, az angol, a francia, az olasz és a lett nyelvi változat a „tulajdon”, a „birtoklás”, a „magánál tartás” és az „ellenőrzés” fogalmakra („Eigentum, Besitz, gehalten oder kontrolliert werden”, „belonging to, owned, held or controlled”, „appartenenti a, posseduti, detenuti o controllati” és „īpašumā, valdījumā, turējumā vai pārziņā”) utal, a román nyelvi változat az „aparțin, se află în proprietatea ori posesia sau sunt controlate” megfogalmazást használja, amely úgy tűnik, hogy kizárja a „magánál tartás” fogalmát.

66

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az uniós jogi rendelkezések egységes értelmezésének szükségessége kizárja, hogy valamely rendelkezés szövegét kétség esetén elszigetelten vizsgálják, és éppen azt követeli meg, hogy azt a más hivatalos nyelveken elfogadott változatok fényében értelmezzék és alkalmazzák (1967. december 5‑ivan der Vecht ítélet, C‑19/67, EU:C:1967:49, 456. o.; 2025. október 9‑iOn Air Media Professionals és Different Media ítélet, C‑416/24 és C‑417/24, EU:C:2025:765, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67

Mindazonáltal szintén az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy főszabály szerint valamely uniós jogi aktus valamennyi nyelvi változatának azonos értéket kell tulajdonítani (1998. április 2‑iEMU Tabac és társai ítélet, C‑296/95, EU:C:1998:152, 36. pont; 2025. október 9‑iOn Air Media Professionals és Different Media ítélet, C‑416/24 és C‑417/24, EU:C:2025:765, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

68

Valamely uniós jogi szöveg egyes nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi (1977. október 27‑iBouchereau ítélet, 30/77, EU:C:1977:172, 14. pont; 2025. október 9‑iOn Air Media Professionals és Different Media ítélet, C‑416/24 és C‑417/24, EU:C:2025:765, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

69

Mindemellett a 269/2014 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a különböző nyelvi változataiban szereplő szövegéből kikövetkeztethető, hogy e rendelkezés az e rendelet I. mellékletében foglalt jegyzékbe felvett személy vagy szervezet és a szóban forgó pénzeszközök és gazdasági erőforrások közötti többféle jogviszonyra vonatkozik, amelyek a legteljesebb jogon – azaz a tulajdonjogon – alapuló jogviszonytól azon helyzetekig terjednek, amelyekben a személy vagy szervezet tényleges hatalmat gyakorolhat az említett pénzeszközök és források felett, akár közvetlenül, akár közvetve (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 10‑iHTTS kontra Tanács ítélet, C‑123/18 P, EU:C:2019:694, 69. pont), vagy azokból hasznot húzhat.

70

Az említett rendelkezés tehát minden olyan jogi és ténybeli helyzetre vonatkozik, amelyben valamely személy olyan hatalommal rendelkezik, amely lehetővé teszi számára, hogy az érintett pénzeszközöket és gazdasági erőforrásokat felhasználja, azokból hasznot húzzon, azokkal rendelkezzen, vagy azokra befolyást gyakoroljon.

71

Márpedig e rendelkezés hatékony érvényesülésének biztosítása érdekében a „tartozás” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az nemcsak azokra a helyzetekre terjed ki, amelyekben az érintett pénzeszközökre és gazdasági erőforrásokra vonatkozó ilyen hatalom jogilag tanúsítható, hanem azokra a helyzetekre is, amelyekben valamely személy vagy szervezet ténylegesen rendelkezik e hatalommal, annak ellenére, hogy jogilag az említett hatalom jogosultja más személy vagy szervezet.

72

Az „ellenőrzés” fogalma hasonlóképpen magában foglal minden olyan helyzetet, amelyben valamely természetes vagy jogi személy képes befolyásolni egy másik személy választását, még akkor is, ha e személyek között nem áll fenn semmilyen jogi kapcsolat, tulajdoni viszony vagy a tőkében való részesedés (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 10‑iHTTS kontra Tanács ítélet, C‑123/18 P, EU:C:2019:694, 71. és 75. pont).

73

Következésképpen az olyan helyzetben, amely a 269/2014 rendelet I. mellékletében szereplő jegyzékbe vett vagyonrendelő által egy bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt pénzeszközöket és gazdasági erőforrásokat érint, az a körülmény, hogy e pénzeszközök és források formális tulajdonosa a vagyonkezelő, nem zárja ki, hogy az említett pénzeszközöket és forrásokat e vagyonrendelőhöz tartozónak vagy általa ellenőrzöttnek lehessen tekinteni, amennyiben e vagyonrendelő olyan hatalommal rendelkezik, amely lehetővé teszi a számára, hogy e pénzeszközöket és forrásokat használja, azokból hasznot húzzon, azokkal rendelkezzen, vagy azokra, vagy a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba az ugyanezen vagyonrendelő által bevitt e pénzeszközök és gazdasági erőforrások tekintetében a vagyonkezelő által hozott döntésekre befolyást gyakoroljon.

74

A 269/2014 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének ilyen értelmezését megerősíti az a kontextus, amelybe e rendelkezés illeszkedik, valamint azt alátámasztják az e rendelet által követett célok is.

75

A kontextust illetően először is meg kell állapítani, hogy a 269/2014 rendelet 1. cikkének e) és f) pontja tágan határozza meg a „gazdasági erőforrások befagyasztása”, illetve a „pénzeszközök befagyasztása” fogalmát (lásd analógia útján: 2021. november 11‑iBank Sepah ítélet, C‑340/20, EU:C:2021:903, 45. pont).

76

A 269/2014 rendelet 1. cikkének f) pontjában szereplő fogalommeghatározás értelmében ugyanis a „pénzeszközök befagyasztása”„a pénzeszközök bármilyen mozgásának, átutalásának, módosításának, felhasználásának, az azokhoz való hozzáférésnek, illetve bármiféle olyan kezelésének a megakadályozása, amely bármilyen változást eredményezne a pénzeszközök mennyisége, összege, elhelyezkedése, tulajdonlása, birtoklása, jellege, rendeltetése tekintetében, vagy más olyan változást okozna, amely lehetővé tenné a pénzeszközök felhasználását, ideértve a portfóliókezelést is”.

77

E fogalommeghatározásból kitűnik, hogy a pénzeszközök befagyasztásának az a célja, hogy a lehető legnagyobb mértékben korlátozza a befagyasztott pénzeszközök tekintetében végezhető műveleteket, amit a felsorolt lehetséges esetek nagy száma és a „bármilyen” kifejezés alkalmazása is alátámaszt. Ami az e műveletek korlátozására szolgáló eszközöket illeti, azokat az uniós jogalkotó szintén kiterjesztően határozta meg (lásd analógia útján: 2021. november 11‑iBank Sepah ítélet, C‑340/20, EU:C:2021:903, 43. pont).

78

A fenti megfontolások a „gazdasági források befagyasztásának” fogalmára is érvényesek. E fogalmat a 269/2014 rendelet 1. cikkének e) pontja ugyanis úgy határozza meg, hogy az „annak megakadályozása, hogy a gazdasági erőforrásokat pénzeszközök, áruk vagy szolgáltatások megszerzésére használják fel, beleértve – de nem kizárólag – azok eladását, bérbeadását vagy jelzáloggal való megterhelését” (lásd analógia útján: 2021. november 11‑iBank Sepah ítélet, C‑340/20, EU:C:2021:903, 44. pont).

79

A „gazdasági erőforrások befagyasztása” és a „pénzeszközök befagyasztása” fogalmának ilyen meghatározása nem érvényesülne hatékonyan az egyrészről a személyek és a szervezetek, valamint másrészről a befagyasztás hatálya alá tartozó pénzeszközök és gazdasági erőforrások közötti kapcsolatok olyan értelmezése esetén, amellyel kizárnák azokat a helyzeteket, amelyekben ténylegesen fennáll az érintetthez tartozás vagy az érintett ellenőrzése, de amelyek formálisan nem minősíthetők ilyen helyzeteknek.

80

Másodszor, a 269/2014 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy nem bocsátható rendelkezésre – sem közvetlenül, sem közvetve – semmilyen pénzeszköz vagy gazdasági erőforrás az e rendelet I. mellékletében felsorolt természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek, illetve a velük összefüggésbe hozható természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek részére, illetve javára.

81

A Bíróságnak már volt alkalma megállapítani, hogy a rendelkezésre bocsátás e tilalmának megfogalmazása szintén különlegesen tág, amit a „sem közvetlenül, sem közvetve” fordulat használata is tanúsít, valamint már alkalma nyílt annak tisztázására, hogy következésképpen e tilalom kiterjed minden olyan cselekményre, amelynek megvalósulása az alkalmazandó nemzeti jog szerint szükséges ahhoz, hogy a 269/2014 rendelet I. mellékletében szereplő jegyzékbe vett személy ténylegesen teljes rendelkezési jogot szerezhessen az érintett pénzeszközök vagy gazdasági erőforrások fölött (lásd ebben az értelemben: 2019. január 17‑iSH ítélet, C‑168/17, EU:C:2019:36, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

82

Harmadszor, a 269/2014 rendelet 9. cikke értelmében tilos tudatosan és szándékosan részt venni olyan tevékenységben, amelynek közvetlen vagy közvetett célja vagy hatása az e rendelet 2. cikkében említett intézkedések megkerülése.

83

A 269/2014 rendelet 9. cikke azokra a tevékenységekre vonatkozik, amelyek célja vagy eredménye az, hogy az azokat végzők kikerülhessék az e rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében előírt intézkedések alkalmazását, és amelyek nem tekinthetők az említett rendelet 2. cikkének (2) bekezdése által tiltott rendelkezésre bocsátási cselekményeknek (lásd analógia útján: 2011. december 21‑iAfrasiabi és társai ítélet, C‑72/11, EU:C:2011:874, 60. és 61. pont).

84

A 269/2014 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése és 9. cikke e rendelet 2. cikkének (1) bekezdésével együtt olyan rendelkezések koherens rendszerét képezi, amelyek hozzájárulnak az e rendeletben meghatározott célkitűzések eléréséhez.

85

Így az említett rendelet 2. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az ne veszélyeztesse ugyanezen rendelet 2. cikke (2) bekezdésének és 9. cikkének hatékony érvényesülését.

86

E tekintetben, amint arra a jelen ítélet 57. pontja, valamint a főtanácsnok az indítványának a 39–45. és 73. pontjában emlékeztetett, a bizalmi vagyonkezelési konstrukció létrehozása lehetővé teszi az abba bevitt vagyon jogi és tényleges tulajdonjogának különválasztását.

87

E különválasztás, valamint a bizalmi vagyonkezelési konstrukció egyéb jellemzői miatt – nevezetesen e mechanizmus magánjellege, továbbá létrehozásának és módosításának egyszerűsége és rugalmassága, amely tényezők az ilyen mechanizmus átláthatatlanságát és strukturális bonyolultságát eredményezhetik – az nem csupán jogszerű célokra alkalmazható, hanem azon kapcsolat leplezésére is, amelyet a vagyonrendelő a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt pénzeszközök és gazdasági erőforrások viszonylatában fenntart.

88

A 269/2014 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének olyan értelmezésével, amely szerint az érintett pénzeszközöket és gazdasági erőforrásokat a bizalmi vagyonkezelési konstrukció vagyonrendelőjéhez tartozónak vagy általa ellenőrzöttnek kell tekinteni abban az esetben, ha e vagyonrendelő továbbra is rendelkezik olyan hatalommal, amely lehetővé teszi a számára, hogy e pénzeszközöket és gazdasági erőforrásokat használja, azokból hasznot húzzon, azokkal rendelkezzen, vagy azokra, vagy a vagyonkezelő által e pénzeszközök és gazdasági erőforrások tekintetében hozott döntésekre befolyást gyakoroljon, elkerülhető, hogy a bizalmi vagyonkezelési konstrukciót az e rendelkezésben meghatározott intézkedések kijátszására használják fel, így ezen értelmezést a 269/2014 rendelet 9. cikkével összhangban állónak kell tekinteni.

89

Ami e rendelet célkitűzéseit illeti, egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy e rendeletet azt követően fogadták el, hogy az Oroszországi Föderáció 2014‑ben megsértette Ukrajna szuverenitását és területi integritását, és azt azóta az Oroszországi Föderáció Ukrajna elleni, 2022. február 24‑i katonai agressziójára válaszul több alkalommal módosították.

90

Másrészt a – többek között az alapügy tárgyát képező bizalmi vagyonkezelési konstrukció vagyonrendelőjének a 269/2014 rendelet I. mellékletében említett jegyzékbe való felvételét előíró – 2022/336 végrehajtási rendeletet az ezen katonai agressziót követő helyzet súlyosságára tekintettel fogadták el. Amint arra a 2022/336 végrehajtási rendelet (11) preambulumbekezdése emlékeztet, az Oroszországi Föderáció a jogellenes katonai cselekményeivel súlyosan megsérti a nemzetközi jogot és az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elveket, valamint aláássa az európai és globális biztonságot és stabilitást.

91

Azon célok fontossága, amelyeket a 269/2014 rendelet követ – nevezetesen Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának és függetlenségének védelme, valamint a nemzetközi jognak és az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elveknek az Oroszországi Föderáció általi megsértésének megszüntetése –, amely célok az Unió külső tevékenységének az EUSZ 21. cikkben meghatározott céljaival összhangban a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának tágabb célkitűzésébe illeszkednek, nem csupán igazolhatja a bizonyos gazdasági szereplőket érő, akár jelentős negatív következményeket (lásd ebben az értelemben: 2017. március 28‑iRosneft ítélet, C‑72/15, EU:C:2017:236, 150. pont), hanem meg is követeli, hogy e rendelet oly módon kerüljön értelmezésre, amely biztosítja az abban bevezetett korlátozó intézkedések hatékonyságát, és megakadályozza ezen intézkedések hatásának semlegesítését vagy az intézkedések kijátszását.

92

A fentiekből következik, hogy a 269/2014 rendelet 2. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a valamely bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba az e rendelet I. mellékletében szereplő jegyzékbe felvett vagyonrendelője által bevitt pénzeszközök és gazdasági erőforrások e vagyonrendelőhöz tartozónak, vagy e vagyonrendelő ellenőrzése alatt állónak tekinthetők, ami következésképpen igazolja, hogy e pénzeszközök és gazdasági erőforrások tekintetében adott esetben befagyasztási intézkedés fogadható el.

93

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság közli, hogy a vagyonrendelő nem jogosult a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt pénzeszközök és gazdasági erőforrások kezelésére, és azokat nem használja.

94

Bár a Bíróság az EUMSZ 267. cikken alapuló eljárás keretében nem vonhatja kétségbe a kérdést előterjesztő bíróság ilyen értékelését, annak érdekében, hogy ezen utóbbi számára hasznos választ lehessen adni, rá kell mutatni arra, hogy annak meghatározásához, hogy az alapügy tárgyát képező bizalmi vagyonkezelési konstrukció vagyonrendelője az alapügyben felmerült helyzetben megőrzött‑e olyan hatalmat, amely lehetővé teszi a számára, hogy a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt pénzeszközöket és gazdasági erőforrásokat használja, azokból hasznot húzzon, azokkal rendelkezzen, vagy azokra, vagy a vagyonkezelő által e pénzeszközök és gazdasági erőforrások tekintetében hozott döntésekre befolyást gyakoroljon, a kérdést előterjesztő bíróság hivatkozhat a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióra alkalmazandó jogra, de nem köteles kizárólag erre hivatkozni.

95

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügy tárgyát képező bizalmi vagyonkezelési konstrukciót a bermudai jog szerint hozták létre, és arra e jog irányadó. E tekintetben, amint arra a főtanácsnok az indítványának 89–91. pontjában rámutatott, e bíróság figyelembe veheti az e jog által a vagyonrendelő számára elismert olyan jogköröket, mint a bizalmi vagyonkezelési konstrukció teljes vagy részleges visszavonásának lehetősége, arra vonatkozó jogkör, hogy a vagyonkezelő számára kötelező utasításokat adjon a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt vagyon megvételét, birtoklását, eladását vagy az e vagyont érintő egyéb kereskedelmi vagy befektetési ügyleteket illetően, vagy az e vagyonból származó bármely jogkör vagy jog gyakorlásához, annak lehetősége, hogy a bizalmi vagyonkezelési konstrukció bármely vagyonkezelőjét vagy protektorát kinevezze, felmentse, helyettesítse, vagy újabb vagyonkezelőt vagy protektort nevezzen ki, annak lehetősége, hogy újabb kedvezményezettet jelöljön ki, vagy a kedvezményezettek újabb kategóriáját jelölje ki, vagy valamely kedvezményezettet vagy a kedvezményezettek egy kategóriáját törölje vagy kizárja, valamint annak lehetősége, hogy olyan határozatot hozzon, amely szerint a bizalmi vagyonkezelési konstrukciónak saját maga lesz a társkedvezményezettje.

96

E jogkörök jelezhetik, hogy a vagyonrendelő befolyással rendelkezik a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt pénzeszközökre és gazdasági erőforrásokra, vagy a vagyonkezelő által az e pénzeszközökkel és gazdasági erőforrásokkal kapcsolatban hozott döntésekre, függetlenül attól, hogy a bizalmi vagyonkezelési konstrukciót létrehozó okirat vagy annak módosításai kifejezetten rendelkeznek‑e ezekről a jogkörökről.

97

Ugyanis, mivel a bizalmi vagyonkezelési konstrukciót létrehozó okiratra és annak módosításaira nem vonatkozik közzétételi kötelezettség, az e mechanizmus mögött rejlő jogviszony valódi jellegének az említett megállapodás alapján történő meghatározása nehéznek bizonyulhat, ugyanis lehetséges, hogy e megállapodásnak és módosításainak a hatályos változatait nem bocsátják rendelkezésre, és mindenesetre azok módosíthatók.

98

A vagyonrendelő befolyással rendelkezhet a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt pénzeszközökre és gazdasági erőforrásokra vagy a vagyonkezelő által az e pénzeszközökkel és gazdasági erőforrásokkal kapcsolatban hozott döntésekre oly módon, továbbá használhatja e pénzeszközöket és gazdasági erőforrásokat, azokból hasznot húzhat, vagy azokkal rendelkezhet oly módon, hogy e befolyás vagy lehetőség jogi aktusokban formálisan nem jelenik meg, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak szintén tekintetbe kell vennie.

99

Ezt illetően a kérdést előterjesztő bíróságnak többek között figyelembe kell vennie az egyrészről a vagyonrendelő, és másrészről a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióban részt vevő más személyek – mint például a vagyonkezelő vagy a protektor – közötti kapcsolatot, és meg kell határoznia többek között azt, hogy a vagyonrendelő a vagyonkezelő vagy a protektor szerepére olyan bizalmi személyeket jelölt‑e ki, akik szakmai vagy személyes kapcsolatban állnak a vagyonrendelővel, és akik követhetik a vagyonrendelő által a bizalmi vagyonkezelési konstrukciónak és az abba bevitt vagyonnak igazgatására vonatkozóan adott utasításokat vagy javaslatokat.

100

Ezenkívül, amint arra a főtanácsnok az indítványának a 116. pontjában lényegében rámutatott, a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt pénzeszközök és gazdasági források olyan tevékenységekhez való hozzárendelése, amelyeknek a vagyonrendelő, illetve hozzá tartozó, általa ellenőrzött vagy hozzá kapcsolódó személyek vagy szervezetek a kizárólagos vagy fő címzettjei vagy kedvezményezettjei, arra vonatkozó valószínűsítő körülménynek minősülhet, hogy a vagyonrendelő befolyással rendelkezik a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióra és az abba bevitt vagyonra és erőforrásokra, valamint a vagyonrendelőnek lehetősége van arra, hogy azokból hasznot húzzon, és azokkal rendelkezzen.

101

E tekintetben, ha a kérdést előterjesztő bíróság azt állapítaná meg, hogy a vagyonrendelő a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt vagyonnak és jogviszonyoknak nem használója, azt is meg kell vizsgálni, hogy a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt társaságok nem értékesítenek‑e termékeket vagy szolgáltatásokat a vagyonrendelő kizárólagos vagy többségi tulajdonában álló vagy általa ellenőrzött szervezetek számára.

102

Végezetül meg kell állapítani, hogy a szükségtelenül bonyolult struktúrák, valamint a 269/2014 rendelet I. mellékletében szereplő jegyzékbe felvett személyhez kapcsolódó bizalmi vagyonkezelési konstrukciók alkalmazása önmagában arra utaló valószínűsítő körülménynek minősülhet, hogy ilyen személy ellenőrzést gyakorol egy e jegyzékben nem szereplő szervezet felett. E megállapítás ezenkívül tükröződik a javasolt gyakorlatban, többek között e dokumentum 63., 64. és 67. pontjában.

103

Pontosítani kell ugyanis, hogy a kérdést előterjesztő bíróság megállapíthatja a vagyonrendelőnek a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba bevitt pénzeszközök és gazdasági erőforrások feletti befolyását, ha a vagyonrendelő közvetlenül vagy közvetve rendelkezik a vagyonkezelő tőkéjének vagy szavazati jogainak többségével, vagy a vagyonkezelő igazgatási, ügyvezetési vagy felügyeleti szerve tagjai többségének kinevezéséhez vagy kizárásához való joggal, vagy azzal a joggal, hogy meghatározó befolyást gyakoroljon a vagyonkezelő felett többek között egy közöttük – akár fedőcégen keresztül – a múltban létrejött megállapodás alapján.

104

Így a 269/2014 rendelet I. mellékletében foglalt jegyzékbe felvett személyeknek az e jegyzékben nem szereplő szervezetek feletti ellenőrzésére utaló valószínűsítő körülménynek minősül az, hogy e szervezetek közül néhányat röviddel a szankciórendszer elfogadása vagy a személy kijelölése előtt hoztak létre vagy változtattak meg az identitásuk tekintetében, és/vagy azok nem folytatnak hiteles kereskedelmi tevékenységet, továbbá az, hogy egy vagy több bizalmi vagyonkezelési konstrukciót jegyzékbe vett személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló szervezet eszközeinek átvevőjeként használnak, valamint az, hogy a bizalmi vagyonkezelési konstrukciók irányításában részt vesznek annak a joghatóságnak a szakemberei, ahol a bizalmi vagyonkezelési konstrukciókat létrehozták.

105

Ezenkívül azokban a helyzetekben, amelyekben – az alapügy tárgyát képező helyzethez hasonlóan – társaságokat visznek be a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba, e konstrukció vagyonrendelőjének a konstrukció feletti befolyása megállapítható többek között akkor, ha a vagyonkezelő nem e társaságok vezető tisztségviselője, hanem csak a tőkéjük tulajdonosa. Ilyen esetben a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia e társaságok vezető tisztviselőinek a jogköreit, valamint az említett vezető tisztségviselők és a vagyonrendelő közötti kapcsolatokat.

106

A fentiek összességére tekintettel az első és a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 269/2014 rendelet 2. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba az e rendelet I. mellékletében szereplő jegyzékbe felvett vagyonrendelője által bevitt pénzeszközöket és gazdasági erőforrásokat e rendelkezés értelmében véve e vagyonrendelőhöz „tartozónak”, vagy e vagyonrendelő „ellenőrzése alatt állónak” kell tekinteni, ha e vagyonrendelő továbbra is rendelkezik olyan hatalommal, amely lehetővé teszi a számára, hogy e pénzeszközöket és forrásokat használja, azokból hasznot húzzon, azokkal rendelkezzen, vagy azokra, vagy a vagyonkezelő által e pénzeszközök és gazdasági erőforrások tekintetében hozott döntésekre befolyást gyakoroljon.

107

Az első és a harmadik kérdésre adott válaszra tekintettel a negyedik kérdést nem szükséges megválaszolni.

108

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A 2022. február 25‑i (EU) 2022/330 tanácsi rendelettel módosított, az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló, 2014. március 17‑i 269/2014/EU tanácsi rendelet 2. cikkének (1) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióba a módosított 269/2014 rendelet I. mellékletében szereplő jegyzékbe felvett vagyonrendelője által bevitt pénzeszközöket és gazdasági erőforrásokat e rendelkezés értelmében véve e vagyonrendelőhöz „tartozónak”, vagy e vagyonrendelő „ellenőrzése alatt állónak” kell tekinteni, ha az említett vagyonrendelő továbbra is rendelkezik olyan hatalommal, amely lehetővé teszi a számára, hogy e pénzeszközöket és forrásokat használja, azokból hasznot húzzon, azokkal rendelkezzen, illetve azokra, vagy a vagyonkezelő által az említett pénzeszközök és gazdasági erőforrások tekintetében hozott döntésekre befolyást gyakoroljon.