C‑432/23. sz. ügy

F SCS
és
Ordre des avocats du barreau de Luxembourg

kontra

Administration des contributions directes

(a Cour administrative [Luxemburg] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (második tanács), 2024. szeptember 26.

„Előzetes döntéshozatal – Az adózás területén történő közigazgatási együttműködés – 2011/16/EU irányelv – Megkeresésre történő információcsere – Ügyvéd információszolgáltatásra kötelezése – Az ügyvédet terhelő szakmai titoktartási kötelezettség – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikke és 52. cikkének (1) bekezdése”

1. Alapvető jogok – A magán‑ és a családi élet tiszteletben tartása – Mind az Alapjogi Charta, mind pedig az Emberi Jogok Európai Egyezménye általi elismerés – A Charta által biztosított védelmi szint, amely nem sérti az ezen egyezmény által biztosított védelmi szintet

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7. cikk, és 52. cikk, (3) bekezdés)

   (lásd: 47., 48. pont)

2. Alapvető jogok – A magán‑ és a családi élet tiszteletben tartása – Az Alapjogi Charta 7. cikke – Hatály – Ügyvéd által nyújtott, társasági joggal kapcsolatos tanácsadás – Bennfoglaltság – Az ügyvéd arra való kötelezése, hogy bocsássa rendelkezésre az ügyfelével fennálló kapcsolataira vonatkozó valamennyi dokumentumot és információt – Az ügyvéd és ügyfele közötti érintkezés tiszteletben tartásához való jogba történő beavatkozás

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7. cikk; 2011/16 tanácsi irányelv)

   (lásd: 49–52. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3. Jogszabályok közelítése – Az adózás területén történő közigazgatási együttműködés – 2011/16 irányelv – Megkeresésre történő információcsere – Terjedelem – Az ügyvéd és ügyfele közötti érintkezés bizalmas jellegének védelmére vonatkozó rendelkezések hiánya – A magán‑ és a családi élet tiszteletben tartásának megsértése – Hiány

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7. cikk, 51. cikk, (1) bekezdés, és 52. cikk, (1) bekezdés; 2011/16 irányelv)

   (lásd: 59–61. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

4. Jogszabályok közelítése – Az adózás területén történő közigazgatási együttműködés – 2011/16 irányelv – Megkeresésre történő információcsere – Az ügyvédeket terhelő tájékoztatási és együttműködési kötelezettség – Az adóügyi tanácsadás tartalmát a szakmai titoktartás alól kivonó nemzeti szabályozás – Az ügyvéd arra való kötelezése, hogy bocsássa rendelkezésre az ügyfelével fennálló kapcsolataira vonatkozó valamennyi dokumentumot és információt – Megengedhetetlenség – Az ügyvéd és ügyfele közötti érintkezés tiszteletben tartásához való jog lényeges tartalmának megsértése

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7. cikk, és 52. cikk, (1) bekezdés; 2011/16 irányelv)

   (lásd: 67., 70–74. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

Összefoglalás

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretében a Bíróság úgy ítéli meg, hogy az ügyvéd arra való kötelezése, hogy bocsássa a hatóság rendelkezésére az ügyfelével fennálló kapcsolataira vonatkozó, társasági jogi tanácsadással összefüggő valamennyi dokumentumot és információt, sérti az ügyvéd és ügyfele közötti érintkezés tiszteletben tartásához való alapvető jogot.

2022‑ben a spanyol adóhatóságok 2011/16 irányelven ( 1 ) alapuló megkeresése nyomán az administration des contributions directes (közvetlen adók hivatala, Luxemburg) egy betéti társasági formában működő luxemburgi ügyvédi irodának, az F SCS‑nek címzett határozatokat hozott, amelyekben felszólította, hogy nyújtson be minden rendelkezésre álló dokumentumot és információt az általa a K‑nak, egy spanyol társaságnak egy vállalkozás megszerzésével és egy társaságban való többségi részesedésszerzésével összefüggésben nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatban. Az F azt válaszolta, hogy nem rendelkezik olyan információkkal, amelyek nem tartoznak a szakmai titoktartási kötelezettség hatálya alá. Azt is pontosította, hogy az ügyben kapott megbízása nem adózási tárgyú volt, hanem kizárólag társasági jogra ( 2 ) vonatkozott. A hatóság adóbírságot szabott ki az F‑re amiatt, hogy nem tett eleget az utolsó felszólító határozatnak. Az F ekkor megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be a felszólító határozattal szemben.

Miután a Tribunal administratif (közigazgatási bíróság, Luxemburg) az F keresetét mint elfogadhatatlant elutasító ítéletével szemben fellebbezést nyújtottak be, a Cour administrative (közigazgatási fellebbviteli bíróság, Luxemburg) úgy határozott, hogy előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjeszt a Bíróság elé először is az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 7. cikkének a társasági joggal kapcsolatos ügyvédi jogi tanácsadásra való alkalmazhatóságával, másodszor a 2011/16 irányelvnek a Charta 7. cikkére és 52. cikkének (1) bekezdésére tekintettel fennálló érvényességével kapcsolatban, tekintettel az ügyvéd és ügyfele közötti érintkezés bizalmas jellegének védelmére vonatkozó rendelkezések hiányára, harmadszor pedig az F‑nek címzetthez hasonló felszólításnak (a továbbiakban: vitatott felszólítás) a Charta 7. cikkével és 52. cikkének (1) bekezdésével való összeegyeztethetőségére.

A Bíróság álláspontja

Először is, ami a Charta 7. cikkében biztosított fokozott védelem terjedelmét illeti, a Bíróság rámutat, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény ( 3 ) 8. cikkének (1) bekezdéséhez hasonlóan a Charta 7. cikke is biztosítja a jogi tanácsadás titkosságát, mind annak tartalmát, mind tényét illetően. Az ebben a két cikkben az ügyvédi titoktartás tekintetében biztosított különleges védelmet az indokolja, hogy egy demokratikus társadalomban az ügyvédekre alapvető feladat hárul, nevezetesen a jogalanyok védelme. Ezen alapvető feladat magában foglalja egyrészt azt a követelményt, hogy minden jogalanynak lehetősége kell hogy legyen arra, hogy ügyvédjével teljesen szabadon konzultáljon, másrészt pedig ebből fakadóan magában foglalja az ügyvéd ügyfelével szembeni lojalitásának követelményét. Ebből az következik, hogy az ügyvéd által adott jogi tanácsadás – függetlenül attól, hogy milyen jogterületre vonatkozik – a Charta 7. cikke által biztosított, az ügyvéd és ügyfele közötti érintkezésre vonatkozó fokozott védelemben részesül. Következésképpen az ügyvéd arra való kötelezése, hogy bocsássa a hatóság rendelkezésére az ügyfelével fennálló kapcsolataira vonatkozó, társasági jogi tanácsadással összefüggő valamennyi dokumentumot és információt, az ügyvéd és ügyfele közötti érintkezés tiszteletben tartásához való, az említett cikkben biztosított jogba történő beavatkozásnak minősül.

Másodszor, a 2011/16 irányelvnek a Charta 7. cikkére és 52. cikkének (1) bekezdésére tekintettel fennálló érvényességével kapcsolatban a Bíróság megjegyzi, hogy a 2011/16 irányelvben előírt, ( 4 ) megkeresésre történő információcsere céljából az uniós jogalkotó csak a tagállamok egymás felé fennálló kötelezettségeit határozta meg, miközben felhatalmazta a tagállamokat arra, hogy ne tegyenek eleget az információkérésnek, ha a kért vizsgálatok lefolytatása vagy a szóban forgó információk gyűjtése a jogszabályaikkal ellentétes lenne. Az uniós jogalkotó így tehát a tagállamokra bízta annak biztosítását, hogy az információcsere céljából történő információgyűjtésre vonatkozóan lefolytatott nemzeti eljárásaik megfeleljenek a Chartának, különösen a 7. cikkének. Ebből az következik, hogy az a tény, hogy a megkeresésre történő információcserének a 2011/16 irányelvben előírt rendszere nem tartalmaz az ügyvéd és ügyfele közötti érintkezés bizalmas jellegének védelmére vonatkozó rendelkezéseket a megkeresett tagállam hatáskörébe tartozó információgyűjtéssel összefüggésben, nem jelenti azt, hogy ezen irányelv sérti a Charta 7. cikkét és 52. cikkének (1) bekezdését.

Végül harmadszor, az alapügyben szereplőhöz hasonló intézkedésnek a Charta 7. cikkével és 52. cikkének (1) bekezdésével való összeegyeztethetőségét illetően a Bíróság emlékeztet arra, hogy a Charta 7. cikke az ügyvédi tanácsadás titkosságát annak tényére és tartalmára tekintettel is védelemben részesíti. Így az ügyvédet felkereső személyek észszerűen elvárhatják, hogy a vele folytatott kommunikáció magánjellegű és bizalmas marad, és – kivételes helyzetektől eltekintve – bízhatnak abban, hogy ügyvédjük a beleegyezésük nélkül senkinek sem fogja elárulni, hogy konzultáltak vele. Mindemellett a Charta 7. cikkében biztosított jogok nem korlátlan jogosultságként jelennek meg, hanem a társadalomban betöltött szerepükre tekintettel kell őket figyelembe venni. Amint ugyanis a Charta 52. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, e rendelkezés lehetővé teszi e jogok gyakorlásának korlátozását, feltéve többek között hogy a korlátozásokra az említett jogok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával kerül sor.

A jelen ügyben a vitatott felszólítás olyan nemzeti szabályozáson alapul, amelynek értelmében az adózással összefüggő ügyvédi tanácsadásra és ügyvédi képviseletre – az ügyfél elleni büntetőeljárás veszélyének felmerülését kivéve – nem vonatkozik az ügyvéd és ügyfele közötti érintkezésnek a Charta 7. cikkében biztosított fokozott védelme. Márpedig e szabályozás azáltal, hogy szinte teljes mértékben kizárja ebből a védelemből az adóügyekben való tanácsadás tartalmát – vagyis egy egész jogágat, amelyben az ügyvédek tanácsot adhatnak ügyfeleiknek –, kiüresíti ezt a védelmet az adott jogi területen. A vitatott felszólítás, amely olyan iratanyag egészére vonatkozik, amely nem kapcsolódik adóügyekhez, még jobban kiterjeszti a Charta 7. cikke által védett jog lényegének megsértését. E körülmények között meg kell állapítani, hogy az ilyen nemzeti rendelkezés, illetve annak a jelen ügyben a vitatott felszólítással történő alkalmazása, távolról sem korlátozódik kivételes helyzetekre, viszont azzal, hogy ilyen mértékben kiszélesíti azt a kört, amelyen belül az ügyvéd és ügyfele közötti érintkezés tekintetében az ügyvédi titoktartás kivételes helyzetekben kikerülhető, sérti a Charta 7. cikkében biztosított jog lényeges tartalmát. Ebből az következik, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló felszólítás sérti az ügyvéd és ügyfele közötti érintkezés tiszteletben tartásához való jog lényeges tartalmát, és ezért nem indokolható beavatkozásnak minősül.

( 1 ) Az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. február 15‑i 2011/16/EU tanácsi irányelv (HL 2011. L 64., 1. o.).

( 2 ) Az 1931. május 22–i általános adótörvény (Mémorial A 1931., 900. sz.) 177. §‑ának (2) bekezdése megtiltja, hogy az ügyvéd, akit a hatóság tájékoztatási kérelemmel keres meg, megtagadja a hivatása gyakorlása során rábízott információkhoz való hozzáférést, amennyiben azok olyan tényekre vonatkoznak, amelyekről adóügyekben nyújtott tanácsadás vagy képviselet során szerzett tudomást, és kivéve, ha olyan kérdésekől van szó, amelyek megválaszolása büntetőjogi felelősségre vonás veszélyének tenné ki ügyfelét.

( 3 ) Aláírására 1950. november 4‑én, Rómában került sor.

( 4 ) A 2011/16 irányelv II. fejezetének I. szakasza.