C‑400/23. sz. ügy

VB

(a Sofiyski gradski sad [Bulgária] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2025. január 16.

„Előzetes döntéshozatal – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – (EU) 2016/343 irányelv – A tárgyaláson való jelenlét joga – A 8. cikk (2) bekezdése – A terhelt távollétében hozott, bűnösséget megállapító vagy felmentő határozatot eredményező tárgyalás – Feltételek – A 8. cikk (4) bekezdése – A távollétében elítélt személynek a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről való tájékoztatására vonatkozó kötelezettség – 9. cikk – Új tárgyaláshoz, vagy más olyan jogorvoslathoz való jog, amely lehetővé teszi az ügy érdemi részének új elbírálását, és amely az eredeti határozat hatályon kívül helyezéséhez vezethet – A 10. cikk (1) bekezdése – Hatékony jogorvoslathoz való jog – Nemzeti szabályozás, amely az új tárgyaláshoz való jog elismerését a büntetőeljárás újbóli megnyitása iránti kérelem igazságügyi hatósághoz történő benyújtásától teszi függővé, amely hatóság előtt a távollétében elítélt személynek személyesen kell megjelennie”

1. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – A büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítése – 2016/343 irányelv – A tárgyaláson való jelenlét joga – A terhelt távollétében lefolytatott eljárás – Új tárgyaláshoz vagy más jogorvoslathoz való jog – Nemzeti szabályozás, amely az új tárgyaláshoz való jog elismerését a büntetőeljárás újbóli megnyitása iránti kérelem benyújtásától teszi függővé – Megengedhetőség – Feltételek

   (2016/343 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. cikk, (2) és (4) bekezdés, 9. cikk)

   (lásd: 43–46., 59–69., 75. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – A büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítése – 2016/343 irányelv – A tárgyaláson való jelenlét joga – A terhelt távollétében lefolytatott eljárás – Új tárgyaláshoz vagy más jogorvoslathoz való jog – A távollétében elítélt személynek az új tárgyaláshoz vagy más jogorvoslathoz való jogáról való tájékoztatására vonatkozó kötelezettség – A terhelt távollétében eljáró bíróság e jog fennállására vonatkozó értékelése és az érintett személlyel közölt határozatban az említett jog megjelölése – Megengedhetőség

   (2016/343 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. cikk, (2) és (4) bekezdés, 9. cikk, és 10. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 85–87. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – A büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítése – 2016/343 irányelv – A tárgyaláson való jelenlét joga – A terhelt távollétében lefolytatott eljárás – Új tárgyaláshoz vagy más jogorvoslathoz való jog – A távollétében elítélt személynek az új tárgyaláshoz vagy más jogorvoslathoz való jogáról való tájékoztatására vonatkozó kötelezettség – Terjedelem – A terhelt távollétében hozott felmentő ítélet – Bennfoglaltság

   (2016/343 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. cikk, (2) és (4) bekezdés, 9. cikk)

   (lásd: 90–95. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

Összefoglalás

A Sofiyski gradski sad (szófiai városi bíróság, Bulgária) által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján a Bíróság pontosítja a tagállamoknak a terhelt távollétében lefolytatott büntetőeljárások keretében fennálló kötelezettségeit.

A kérdést előterjesztő bíróság előtt VB ellen szabadságvesztés‑büntetéssel büntetendő vétségnek minősülő cselekmények miatt indított büntetőeljárás van folyamatban. VB nem kapott hivatalos tájékoztatást a vele szemben felhozott vádakról. Ezenkívül nem tájékoztatták sem a vádemelésről, sem a tárgyalás időpontjáról és helyéről, sem pedig a meg nem jelenése következményeiről. A hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoknak ugyanis nem sikerült fellelniük VB‑t, aki a nyomozati szakaszban, a gyanúsítottak elfogására irányuló rendőrségi műveletet megelőzően megszökött.

A kérdést előterjesztő bíróság, mivel úgy véli, hogy a 2016/343 irányelvben ( 1 ) előírt, a tárgyalás vádlott távollétében történő megtartásának feltételei a jelen ügyben nem teljesülnek, arra keresi a választ, hogy milyen terjedelmű kötelezettség terheli a távollétében elítélt személynek a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről való tájékoztatására ( 2 ) vonatkozóan. Megjegyzi, hogy Bulgáriában a terhelt távollétében hozott büntetőítélet elleni fellebbezésre nyitva álló határidő lejártát követően az ezen büntetőítélettel szemben rendelkezésre álló egyetlen jogorvoslati lehetőség a büntetőeljárás újbóli megnyitása iránti kérelem, amelyet a Varhoven kasatsionen sadhoz (legfelsőbb semmítőszék, Bulgária) kell benyújtani. Márpedig ezen „új tárgyaláshoz vagy valamely más jogorvoslathoz való jogról” nem adnak tájékoztatást, sőt azt el sem ismerik akkor, amikor a távollétében elítélt személyt tájékoztatják az elítéléséről. Egyébiránt a bolgár jog előírja azt a kötelezettséget, hogy a büntetőeljárás újbóli megnyitása iránti kérelmet benyújtó személynek – a kérelem további intézkedés nélküli elutasításának terhe mellett – meg kell jelennie az e kérelmet vizsgáló bíróság előtt.

A kérdést előterjesztő bíróság, mivel kétségei merültek fel a bolgár eljárási szabályozás 2016/343 irányelvvel való összeegyeztethetőségét illetően, előzetes döntéshozatal céljából több kérdést terjesztett a Bíróság elé.

A Bíróság álláspontja

Mindenekelőtt a távollétében elítélt személynek a 2016/343 irányelv 8. cikkének (4) bekezdése értelmében vett „új tárgyaláshoz vagy valamely más jogorvoslathoz” való jogát illetően a Bíróság pontosítja, hogy ezen irányelvvel nem ellentétes az, ha valamely tagállam olyan eljárási szabályozást vezet be, amely nem eredményezi automatikusan a büntetőeljárás újbóli megnyitását, hanem azt követeli meg, hogy a távollétében elítélt és az eljárás újbóli megnyitásában érdekelt személy kérelmet nyújtson be a távollétében hozott határozatot meghozó bíróságtól eltérő, másik bírósághoz annak érdekében, hogy e másik bíróság megvizsgálja, hogy teljesül‑e az új tárgyaláshoz való jog feltétele, vagyis az, hogy az ezen irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek nem teljesültek. Ez különösen az érintett irányelv 8. cikke (4) bekezdésének szövegéből következik. Egyrészt ugyanis a terhelt távollétében hozott határozat megtámadásának lehetőségére való hivatkozás, amely az „új tárgyaláshoz vagy valamely más jogorvoslathoz való jogtól” elkülönülő és önálló eljárási elemként jelenik meg, azt jelzi, hogy a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy az új tárgyalás tartását vagy más jogorvoslati lehetőség igénybevételét megelőző eljárást írjanak elő, és az ilyen eljárás annak megállapítására irányulhat, hogy a fent említett feltételek nem teljesültek. Másrészt az „új tárgyaláshoz vagy valamely más jogorvoslathoz való jog” tagmondatban szereplő „vagy” kötőszó használatából az következik, hogy a tagállamok választhatnak, hogy a büntetőeljárás újbóli megnyitását új tárgyalás tartása formájában írják elő, vagy az új tárgyalással egyenértékű „valamely más jogorvoslat” lehetőségét biztosítják.

A Bíróság úgy ítéli meg, hogy az ilyen eljárási szabályozás összeegyeztethető a 2016/343 irányelvvel, amennyiben egyrészt a büntetőeljárás újbóli megnyitásának kérelmezésére irányuló eljárás ténylegesen lehetővé teszi új tárgyalás tartását minden olyan esetben, amikor a vizsgálatot követően megállapítást nyer, hogy az ezen irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek nem teljesültek, másrészt pedig amennyiben a távollétében elítélt személyt az elítéléséről való tájékoztatásakor ezen eljárásról is tájékoztatják.

A Bíróság továbbá emlékeztet arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy a bolgár jogalkotó által bevezetett eljárási szabályozás összeegyeztethető‑e a 2016/343 irányelvvel, és különösen, hogy a büntetőeljárás újbóli megnyitására irányuló eljárás megfelel‑e a tényleges érvényesülés elvéből eredő valamennyi követelménynek.

Ami annak értékelését illeti, hogy a bolgár jogalkotó által bevezetett szabályozás tiszteletben tartja‑e a tényleges érvényesülés elvét, a Bíróság először is rámutat arra, hogy biztosítani kell, hogy a büntetőeljárás újbóli megnyitására irányuló eljárás az új tárgyaláshoz való jog elismeréséhez vezessen minden olyan esetben, amikor az ezen irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek nem teljesültek.

Másodszor meg kell vizsgálni, hogy a távollétében elítélt személy az elítélésről való tájékoztatásakor vagy azt követően haladéktalanul megkapja‑e a távollétében hozott határozat egészének másolatát és az eljárási jogaira, ideértve a büntetőeljárás újbóli megnyitása iránti kérelem benyújtásának lehetőségére, valamint az arra vonatkozó tájékoztatást, hogy mely bíróság előtt és milyen határidőn belül kell e kérelmet előterjeszteni.

Harmadszor, az új tárgyalás kérelmezésére irányuló valamennyi eljárást úgy kell kialakítani, hogy lehetővé tegye e kérelem gyors elbírálását, hogy a lehető leghamarabb megállapítható legyen, hogy a terhelt távollétében tartott tárgyalásra a 2016/343 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek teljesülése nélkül került‑e sor. A gyorsaság követelménye annál is inkább jelentőséggel bír, mivel az érintett személy távollétében hozott határozatok végrehajthatók.

Végül a tényleges érvényesülés elve megköveteli, hogy az érintett személy személyesen vagy ügyvédjén keresztül kifejthesse véleményét abban a kérdésben, hogy a távollétében tartott tárgyalásra annak ellenére került‑e sor, hogy a 2016/343 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek nem teljesültek. E lehetőség nem értelmezhető akként, hogy az érintett köteles személyesen megjelenni az e kérelmet vizsgáló bíróság előtt. Amennyiben ugyanis az érintettnek, aki anélkül szerzett tudomást az elítéléséről, hogy elfogták volna, személyesen kellene megjelennie azon bíróság előtt, amelyhez új tárgyalás iránti kérelmet nyújtott be, ez azt eredményezné, hogy a még szabadlábon lévő személy köteles lenne az új tárgyaláshoz való jogának gyakorlása érdekében börtönbe vonulni. Ez összeegyeztethetetlen lenne a tisztességes eljáráshoz való alapvető joggal.

Egyébiránt a távollétében elítélt személynek az új tárgyaláshoz való jogáról való tájékoztatására vonatkozó kötelezettséget illetően a Bíróság emlékeztet arra, ( 3 ) hogy az uniós jogalkotó nem pontosította, hogy milyen módon kell tájékoztatást adni az „új tárgyaláshoz vagy valamely más jogorvoslathoz való jogról”. Bár a 2016/343 irányelvet nem lehet úgy értelmezni, hogy az arra kötelezi a terhelt távollétében határozatot hozó bíróságot, hogy határozatában foglaljon állást az új tárgyaláshoz való jogról, ( 4 ) az irányelv a végrehajtását illetően széles mérlegelési mozgásteret hagy a tagállamok számára. Ezért úgy sem értelmezhető, hogy megtiltja e bíróság számára, hogy a terhelt távollétében tartott tárgyalás során megvizsgálja, hogy az ezen irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek teljesültek‑e, és amennyiben e feltételek nem teljesültek, határozatában jelezze, hogy az érintett személyt megilleti az új tárgyalás tartásához való jog. Mindazonáltal a vádlott távollétében tartott tárgyalást lefolytató bíróságnak az e tekintetben végzett vizsgálat keretében meg kell hallgatnia az – ebben az esetben távol lévő – érintettet képviselő ügyvédet. A 2016/343 irányelv által előírt követelményeket tehát tiszteletben tartják, ha a terhelt távollétében eljáró bíróság maga értékeli, a vádhatóság és a védelem e tárgyban történő meghallgatását követően, hogy teljesülnek‑e az ezen irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek, és nemleges válasz esetén a terhelt távollétében hozott határozatban – amely egészének másolatát át kell adni az érintett személynek az e határozatról való tájékoztatásakor vagy azt követően haladéktalanul – kifejti, hogy az érintettet megilleti az új tárgyalás tartásához való jog.

( 1 ) A büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről szóló, 2016. március 9‑i (EU) 2016/343 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2016. L 65., 1. o.). Ezen irányelv 8. cikkének (2) bekezdése szerint „[a] tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az olyan tárgyalás, amelynek eredményeként határozat születhet a gyanúsított vagy a vádlott bűnösségéről vagy ártatlanságáról, az érintett személy távollétében is megtartható, feltéve, hogy:
a) a gyanúsítottat vagy a vádlottat kellő időben tájékoztatták a tárgyalásról és a meg nem jelenés következményeiről; vagy
b) a tárgyalásról értesített gyanúsítottat vagy vádlottat általa meghatalmazott vagy az állam által kirendelt védő képviseli”.

( 2 ) A 2016/343 irányelv 8. cikkének (4) bekezdése ugyanis előírja, hogy abban az esetben, ha a tárgyalást anélkül tartják meg, hogy az irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnének, mivel a gyanúsított vagy a vádlott észszerű erőfeszítések megtétele ellenére sem volt fellelhető, a tagállamok biztosítják, hogy a gyanúsítottat vagy a vádlottat a határozatról való tájékoztatáskor, különösen elfogásukkor, tájékoztassák a határozat megtámadásának lehetőségéről, valamint az új tárgyaláshoz vagy valamely más jogorvoslathoz való jogról is.

( 3 ) 2023. június 8‑iVB (A távollétében elítélt személy tájékoztatása) ítélet (C‑430/22 és C‑468/22, EU:C:2023:458, 27. pont).

( 4 ) 2023. június 8‑iVB (A távollétében elítélt személy tájékoztatása) ítélet (C‑430/22 és C‑468/22, EU:C:2023:458, 31. pont).