1

Fellebbezésében ZR az Európai Unió Törvényszéke 2023. március 29‑i ZR kontra EUIPO ítéletének (T‑400/21, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2023:169) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék elutasította az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) által 2020. szeptember 8‑án hozott, ZR‑nek az EUIPO‑hoz történő áthelyezés iránti kérelmét elutasító határozat megsemmisítése iránti keresetét.

2

Az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.) 143. cikkének (1) bekezdése értelmében „[Az EUIPO] személyzetére a[z Európai Unió tisztviselőire vonatkozó] személyzeti szabályzatot, az [Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó] alkalmazási feltételeket és az Unió intézményei közötti megállapodások útján a személyzeti szabályzat és az alkalmazási feltételek hatálybaléptetésének érdekében elfogadott szabályokat kell alkalmazni, az e rendelet 166. cikkének a fellebbezési tanács tagjaira való alkalmazásának sérelme nélkül.”

3

Az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának a jogvita idején hatályos változata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   E személyzeti szabályzat alkalmazásában „az Unió tisztviselője”; bármely olyan személy, akit az e személyzeti szabályzat rendelkezéseinek megfelelően az Unió valamely intézményének állományában létrehozott beosztásba az adott intézmény kinevezésre jogosult hatósága által kibocsátott kinevezési okirattal kineveztek.

(2)   Az (1) bekezdésben szereplő meghatározást az olyan uniós szervek által kinevezett személyekre is alkalmazni kell, akikre e személyzeti szabályzat az azokat létrehozó uniós jogi aktus szerint vonatkozik (a továbbiakban: ügynökségek). E személyzeti szabályzatban az intézményekre történő bármely hivatkozást az ügynökségekre is alkalmazni kell, kivéve, ha a személyzeti szabályzat másként rendelkezik.”

4

A személyzeti szabályzat 4. cikke értelmében:

„Kinevezésre vagy előléptetésre kizárólag e személyzeti szabályzat rendelkezéseinek megfelelően, a megüresedett beosztások betöltése céljából kerülhet sor.

Az intézményekben megüresedő beosztásokról értesíteni kell az adott intézmény személyzetét, mihelyt a kinevezésre jogosult hatóság úgy dönt, hogy az üresedést be kell tölteni.

Ha az üresedés nem tölthető be áthelyezés, a beosztásra a 45a. cikkel összhangban történő kinevezés vagy előléptetés útján, a megüresedett beosztásról értesítik a többi intézmény személyzetét és/vagy belső versenyvizsgát szerveznek.”

5

A személyzeti szabályzat 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az Európai Unió egy másik intézményéhez kirendelt tisztviselő hat hónap elteltével kérelmezheti az áthelyezését az adott intézményhez.

Ha a tisztviselő anyaintézménye és azon intézmény, amelyhez a tisztviselőt kirendelték, egyaránt hozzájárul az áthelyezéshez, a tisztviselőt úgy kell tekinteni, mint aki a teljes uniós szolgálati előmenetele során az utóbbi intézmény alkalmazásában állt. A tisztviselő az ilyen áthelyezés következtében nem részesülhet azon pénzügyi előnyökben, amelyekben egy tisztviselő e személyzeti szabályzat értelmében az Uniónál fennálló szolgálatának megszűnésekor részesülhet.

[…]”

6

A személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„Mielőtt egy intézmény üres álláshelyét betöltené, a kinevezésre jogosult hatóság mérlegeli, hogy:

vagy megkezdje‑e a vagy képesítéseken, vagy vizsgákon, vagy mind képesítéseken, mind vizsgákon alapuló versenyvizsgára vonatkozó eljárást. […]

[…]”

7

A jogvita előzményei a megtámadott ítélet 2–13. pontjában szerepelnek, és a következőképpen foglalhatók össze.

8

A fellebbezőt, aki az Európai Bizottság AD 5 besorolási fokozatú tisztviselője, kérelmére az EUIPO‑hoz rendelték ki, ahol 2013. szeptember 16‑tól ideiglenes alkalmazottként szellemi tulajdonjogi asszisztensi állást töltött be.

9

2019. március 1‑jén a fellebbező új ötéves szerződést kötött az EUIPO‑val, amelynek alapján AD 6 besorolási fokozatú ideiglenes alkalmazottként szellemi tulajdonjogi szakértőként dolgozott.

10

2020 márciusában az EUIPO ideiglenes és szerződéses alkalmazottaknak az EUIPO‑hoz tisztviselőként történő kinevezésre vonatkozó részvételi szándék kifejezésére való belső felhívást (a továbbiakban: részvételi szándék kifejezésére való felhívás) tett közzé az éves áthelyezési eljárás (a továbbiakban: éves áthelyezési eljárás) keretében. A felhívásban pontosították, hogy az minden szakmai profil előtt nyitva áll, beleértve a szellemi tulajdonnal kapcsolatos profilokat is. A felhívásban az EUIPO jelezte, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a benyújtott pályázatokat a szolgálati érdek figyelembevételével, valamint olyan kritériumok alapján elemzi, mint: i. az EUIPO‑n belüli kulcspozíciók vagy kulcsfontosságú ismeretek, ii. az EUIPO‑n belüli szakmai előmenetel és teljesítmény, iii. a létszámterv alapján rendelkezésre álló lehetőségek, iv. költségvetési vonzatok, és v. a szerződés hátralévő időtartama vagy a tartaléklisták hátralévő érvényességi ideje (a továbbiakban: áthelyezésre vonatkozó kritériumok).

11

2020. március 31‑én a fellebbező válaszolt az említett felhívásra, és a személyzeti szabályzat 8. cikkének megfelelően kérte az EUIPO‑hoz való áthelyezését.

12

2020. április 16‑án az EUIPO közzétette az EXT/20/38/AD 6/IP Specialist álláshirdetést (a továbbiakban: külső álláshirdetés) abból a célból, hogy létrehozza a szellemi tulajdonjogi szakértői álláshely AD 6 besorolási fokozatú ideiglenes alkalmazott felvétele útján történő betöltésére alkalmas pályázók tartaléklistáját (a továbbiakban: külső álláshirdetés).

13

Ezenkívül az EUIPO 2020. április 28‑án IM/FT&TA/20/47/AD/OD számon álláshirdetést tett közzé AD 5‑AD 8 besorolási fokozatú tisztviselők vagy ideiglenes alkalmazottak számára, szellemi tulajdonjogi szakértői állás betöltése céljából (a továbbiakban: belső álláshirdetés).

14

A fellebbező 2020. május 12‑én benyújtotta az ezen belső álláshirdetésre vonatkozó pályázatát.

15

A fellebbező ugyanezen a napon a kinevezésre jogosult hatóságnak címzett e‑mailben az említett álláshirdetésre hivatkozással a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján kérte áthelyezését az EUIPO‑hoz a személyzeti szabályzat 8. és 29. cikkének megfelelően (a továbbiakban: vitatott kérelem).

16

A kinevezésre jogosult hatóság 2020. szeptember 8‑i határozatával elutasította ezt a kérelmet.

17

2020. november 5‑én az EUIPO felvett egy ideiglenes alkalmazottat, akit a külső álláshirdetés közzétételét követően alkalmaztak.

18

A fellebbező 2020. december 8‑án a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be a vitatott határozattal szemben, amelyet a 2021. március 22‑i határozattal elutasítottak (a továbbiakban: a panaszról szóló határozat).

19

A Törvényszék Hivatalához 2021. július 2‑án benyújtott keresetlevelével a fellebbező keresetet nyújtott be a vitatott határozat, és szükség esetén a panaszról szóló határozat megsemmisítése iránt.

20

A kereset alátámasztásaként három jogalapra hivatkozott. Az első jogalap lényegében a személyzeti szabályzat 4., 8., 29. és 110. cikkének, valamint az uniós tisztviselői előmenetel folyamatossága elvének megsértésén alapult. A második jogalap az egyenlő bánásmód elvének megsértésén alapult. Végül a harmadik jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén, nyilvánvaló értékelési hiba fennállásán és a gondoskodási kötelezettség megsértésén alapult.

21

A Törvényszék a megtámadott ítéletben ezt a három jogalapot és ebből következően a keresetet teljes egészében elutasította.

22

Közelebbről, az első jogalap vizsgálata keretében a Törvényszék megállapította, hogy a vitatott kérelmet a személyzeti szabályzat 8. cikkének első bekezdésén alapuló áthelyezési kérelemnek, nem pedig a belső álláshirdetésre benyújtott pályázatnak kell minősíteni. Azt is kimondta, hogy az ilyen áthelyezés iránti kérelem jellegénél fogva nem tekinthető úgy, mint amely álláshirdetés tárgyát képező betöltetlen álláshely betöltésére irányul, így az EUIPO‑nak a vitatott kérelem vizsgálata során nem kellett figyelembe vennie sem a személyzeti szabályzat 29. cikke (1) bekezdésének b) pontját, sem a személyzeti szabályzat 4. cikkében előírt szabályokat.

23

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

24

Az EUIPO azt kéri, hogy a Bíróság:

25

Fellebbezésének alátámasztására a fellebbező három jogalapra hivatkozik, amelyekkel az első fokon felhozott három jogalap elutasítását támadja.

26

Az EUIPO úgy véli, hogy a fellebbezés elfogadhatatlan, mivel elsősorban azon alapul, hogy a Törvényszék állítólag tévesen értelmezte a vitatott kérelmet, mivel a fellebbező szerint tévesen minősítette azt a belső álláshirdetésre benyújtott pályázat helyett a személyzeti szabályzat 8. cikke szerinti áthelyezés iránti kérelemnek.

27

Ez az érv ugyanis nem kellően egyértelmű és pontos ahhoz, hogy lehetővé tegye a Bíróság számára felülvizsgálati jogkörének gyakorlását, mivel a fellebbezés alapjául szolgáló alapvető elemek nem tűnnek ki kellően koherens és érthető módon a fellebbezés szövegéből. Az említett érv továbbá a vitatott kérelemnek az ügyiratban megállapított tényekkel nyilvánvalóan ellentétes módon történő átértelmezésére tesz kísérletet.

28

Ami a fellebbezés alátámasztására felhozott többi érvet illeti, a fellebbező a Törvényszék előtt már előadott jogalapok és érvek megismétlésére szorítkozik, anélkül hogy megjelölné a megtámadott ítéletben állítólagosan fennálló téves jogalkalmazást.

29

A fellebbező azt állítja, hogy a fellebbezés elfogadható.

30

Az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből, valamint a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontjából és 169. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt pontjait, valamint az e kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket, ellenkező esetben a fellebbezés vagy az érintett jogalap elfogadhatatlannak minősül (2024. december 12‑iDD kontra FRA ítélet, C‑680/22 P, EU:C:2024:1019, 99. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

Nem felel meg különösen e követelményeknek, és elfogadhatatlannak kell nyilvánítani azt a jogalapot, amelyre vonatkozó érvelés nem kellően egyértelmű és pontos ahhoz, hogy a Bíróság elvégezhesse a jogszerűség felülvizsgálatát, többek között azért, mert az e jogalapot alátámasztó alapvető elemek nem tűnnek ki elég koherens és érthető módon a fellebbezés szövegéből, amely e tekintetben homályosan és többértelműen fogalmaz. A Bíróság azt is kimondta, hogy mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant el kell utasítani az olyan fellebbezést, amely nem rendelkezik koherens szerkezettel, általános állításokra korlátozódik, és nem jelöli meg pontosan a megtámadott ítélet azon pontjait, amelyeket esetlegesen téves jogalkalmazás érint (2024. december 12‑iDD kontra FRA ítélet, C‑680/22 P, EU:C:2024:1019, 100. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

Ezenkívül az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből következik, hogy kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel egyrészt a tényállás megállapítására – kivéve, ha megállapításainak anyagi pontatlansága a hozzá benyújtott eljárási iratokból ered –, másrészt a tények értékelésére. Amennyiben azonban a Törvényszék megállapította, illetve értékelte a tényállást, a Bíróság a tényállás Törvényszék általi jogi minősítésének és az abból levont jogi következtetésnek a felülvizsgálatára rendelkezik hatáskörrel (2017. április 4‑iOmbudsman kontra Staelen ítélet, C‑337/15 P, EU:C:2017:256, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy a vitatott kérelem jogi minősítése olyan kérdés, amely a tényállás jogi minősítésének körébe tartozik, és a jelen ítélet előző pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Bíróság a fellebbezés szakaszában felülvizsgálhatja azt. Ezenkívül az EUIPO állításával ellentétben a fellebbező a megtámadott ítélet több pontját is megjelöli, különösen annak 45–48. és 60–64. pontját, amelyekben úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, illetve elferdítette az e jogi minősítéssel kapcsolatos bizonyítékokat, érthetően kifejtve azokat az okokat, amelyek miatt úgy véli, hogy ezt az ítéletet hatályon kívül kell helyezni.

34

Egyébiránt, amennyiben az EUIPO azt állítja, hogy a fellebbező megismétli a Törvényszék előtt már előadott jogalapokat és érveket, emlékeztetni kell arra, hogy ha a fellebbező az uniós jognak a Törvényszék általi értelmezését vagy alkalmazását kifogásolja, az elsőfokú eljárásban megvizsgált jogkérdések a fellebbezés keretében újból vita tárgyát képezhetik. Ha ugyanis a fellebbező ily módon nem tudná fellebbezését a Törvényszék előtt már felhasznált jogalapokra és érvekre alapítani, a fellebbezési eljárás részben értelmét vesztené (2024. október 4‑iAeris Invest kontra Bizottság és ESZT ítélet, C‑535/22 P, EU:C:2024:819, 106. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35

E körülmények között a jelen fellebbezést elfogadhatónak kell nyilvánítani.

36

A fellebbező az első, három részből álló jogalapjával azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elutasította az általa első fokon felhozott első jogalapot.

37

Első jogalapjának első részében a fellebbező a vitatott kérelem Törvényszék általi jogi minősítését vitatja, és azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a személyzeti szabályzat 4., 8. és 29. cikkének értelmezése során tévesen alkalmazta a jogot.

38

Álláspontja szerint először is a megtámadott ítélet 45–48. pontjában a Törvényszék elferdítette a bizonyítékokat, amikor úgy ítélte meg, hogy a kérelem nem a belső álláshirdetésre benyújtott pályázatnak, hanem a személyzeti szabályzat 8. cikkén alapuló áthelyezés iránti kérelemnek minősül.

39

Másodszor, ez a jogi minősítés téves jogalkalmazáson alapul, mivel a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a személyzeti szabályzat 8. cikke és 29. cikke nem kapcsolódik egymáshoz.

40

A Törvényszék ugyanis a megtámadott ítélet 60. pontjában abszolút különbséget tett az említett 8. cikk alapján történő intézményközi áthelyezések és a 29. cikk (1) bekezdése b) pontjának megfelelően az intézményközi álláshirdetések közzétételét követően történő áthelyezések között.

41

Ugyanakkor a személyzeti szabályzat 4. cikke értelmében minden betöltetlen álláshelyet közzé kell tenni, az ilyen álláshely betöltésének módjait pedig a személyzeti szabályzat 29. cikke szabályozza, amelyek között a személyzeti szabályzat 8. cikke értelmében vett áthelyezés is szerepel. Így tehát a 8. és a 29. cikk nem két különböző eljárást szabályoz.

42

Harmadszor, a megtámadott ítélet 48. és 61–63. pontjában a Törvényszék úgy értelmezte a személyzeti szabályzat 8. cikkét, hogy az kizárólag üres álláshely nélküli áthelyezés iránti kérelem esetén alkalmazandó. Ilyen eset azonban nem állhat fenn, mivel ellentétes lenne a személyzeti szabályzat 4. cikkével, amely szerint nem létezhet olyan betöltetlen álláshely, amelyre a tisztviselő áthelyezhető lenne.

43

Így a Törvényszék akkor is tévesen alkalmazta a jogot, amikor ezen ítélet 64. pontjában úgy ítélte meg, hogy az EUIPO‑nak a vitatott kérelem vizsgálata során nem kellett figyelembe vennie a személyzeti szabályzat 4. cikkét és 29. cikke (1) bekezdésének b) pontját.

44

Negyedszer, a vitatott határozat egy önkényes eljárás, nevezetesen az éves áthelyezési eljárás eredménye, amellyel az EUIPO megkerüli a személyzeti szabályzat 29. cikkét azáltal, hogy olyan kritériumokat vesz figyelembe, mint a teljesítmény vagy a szerződés hátralévő időtartama, amelyek az előléptetésre, nem pedig a felvételre vonatkoznak. Ezen túlmenően ez az eljárás a személyzeti szabályzattal is ellentétes lenne, mivel nemcsak az áthelyezni kívánt kirendelt tisztviselőkre vonatkozna, hanem a tartaléklistáról felvenni kívánt személyekre is, akiket a személyzeti szabályzat 8. cikke alapján nem lehetne felvenni, mivel nem tisztviselők.

45

Az EUIPO azt állítja, hogy a fellebbező összekeveri az intézményközi áthelyezéseknek a megtámadott ítélet 60. pontjában és a jelen ítélet 40. pontjában említett két típusát, és pontosítja, hogy az éves áthelyezési eljárás arra irányul, hogy kialakítsa a személyzeti szabályzat 8. cikke alkalmazásának struktúráját más intézmények olyan tisztviselőinek az EUIPO tisztviselőiként történő kinevezése tekintetében, akik ideiglenes vagy szerződéses alkalmazottként már az EUIPO‑nál dolgoznak.

46

Az EUIPO szerint a fellebbező a közigazgatási eljárás során, valamint az elsőfokú és a fellebbezési eljárásban rendszeresen „áthelyezés iránti kérelem” hivatkozott a vitatott kérelemre. Fellebbezésében azonban a fellebbező arra kíván hivatkozni, hogy a vitatott kérelem valójában belső álláshirdetésre benyújtott pályázat volt, ami a Törvényszék előtti jogvita tárgyának megváltoztatását jelentené, és olyan érvet hozna fel első alkalommal a Bíróság előtt, amelyet a Törvényszék előtt nem hozott fel, ezért ez az érv elfogadhatatlan.

47

Még ha el is fogadjuk, hogy a vitatott kérelmet a személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdése alapján nyújtották be, ez nem változtat azon, hogy a fellebbező célja az EUIPO‑hoz való áthelyezés volt.

48

A Törvényszék mindenesetre helyesen állapította meg, hogy az EUIPO‑nak nem kellett figyelembe vennie sem a személyzeti szabályzat 29. cikke (1) bekezdésének b) pontját, sem annak 4. cikkét, mivel a belső álláshirdetést a személyzeti szabályzat 29. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján tették közzé abból a célból, hogy egy betöltetlen álláshelyet olyan tisztviselő vagy ideiglenes alkalmazott felvételével töltsenek be, aki már e hivatalnál dolgozik.

49

Emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 170. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezés nem módosíthatja a Törvényszék előtti jogvita tárgyát. Így az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a fellebbezési eljárás keretében a Bíróság hatásköre a Törvényszék előtt megvitatott jogalapokra és érvekre vonatkozó jogi döntés értékelésére korlátozódik. Következésképpen nem engedhető meg, hogy valamely fél először a Bíróság előtt hozzon fel olyan jogalapot, amelyet nem terjesztett a Törvényszék elé, mivel ez azt jelentené, hogy a Törvényszék által eldöntött jogvitán túlterjedő jogvitával fordulhatna a korlátozott fellebbezési jogkörrel rendelkező Bírósághoz (2025. február 27‑iLukoil kontra Átláthatósági nyilvántartás és társai ítélet, C‑223/24 P, EU:C:2025:129, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50

A jelen ügyben a megtámadott ítélet 56–58. pontjából kitűnik, hogy a fellebbező az első fokon benyújtott keresete első jogalapjának második részében lényegében azt állította, hogy a személyzeti szabályzat 29. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően az EUIPO köteles volt a vitatott kérelmet a belső álláshirdetés közzétételét követően betöltetni kívánt üres álláshely vonatkozásában megvizsgálni. Márpedig, amint az a jelen ítélet 43. pontjából kitűnik, a fellebbező első fellebbezési jogalapjának első részében lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elutasította ezt az érvelést. Ebből következik, hogy az EUIPO állításával ellentétben az első fellebbezési jogalap első része nem tartalmaz olyan érvet, amelyet nem hoztak fel a Törvényszék előtt, és nem változtatja meg a Törvényszék előtti jogvita tárgyát, így az említett rész elfogadható.

51

Ebből következik, hogy az első jogalap első része elfogadható.

52

A megtámadott ítélet 60. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a fellebbező azon érvelésével, amely szerint a személyzeti szabályzat 8. cikkét és 29. cikkének (1) bekezdését egyidejűleg kell alkalmazni, összekeverte a 8. cikk alapján végrehajtott intézményközi áthelyezéseket a 29. cikk (1) bekezdése b) pontjának megfelelően az intézményközi álláshirdetések közzétételét követően végrehajtott intézményközi áthelyezésekkel.

53

Ezen ítélet 61. és 62. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az említett 8. cikk első bekezdése alapján benyújtott intézményközi áthelyezés iránti kérelem jellegénél fogva nem tekinthető álláshirdetés tárgyát képező üres álláshely betöltésére irányuló kérelemnek, következésképpen a vitatott kérelem nem vonatkozhat érvényesen a belső álláshirdetésben szereplő betöltetlen álláshelyre.

54

Így az említett ítélet 63. pontjában a Törvényszék elutasította a fellebbező azon érvét, hogy az EUIPO a személyzeti szabályzat 29. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján köteles volt a vitatott kérelmet a belső álláshirdetésre benyújtott kérelmek vizsgálata keretében figyelembe venni.

55

Végül ugyanezen ítélet 64. pontjában a Törvényszék hozzátette, hogy az EUIPO‑nak e kérelem vizsgálatakor a személyzeti szabályzat 4. cikkét sem kell figyelembe vennie, mivel a 29. cikk (1) bekezdésének b) pontja és a 4. cikk a többi intézmény személyi állományának a betöltetlen álláshelyekről való értesítésére vonatkozik. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy hatástalan a fellebbező arra vonatkozó érvelése, hogy az EUIPO megsértette a 29. cikkben foglalt rangsort és a 4. cikkben előírt szabályokat.

56

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a személyzeti szabályzat 8. cikkének első bekezdéséből kitűnik, hogy valamely uniós intézmény másik intézményhez kirendelt tisztviselője hat hónap elteltével kérheti az utóbbi intézménybe való áthelyezését.

57

Ezenkívül a személyzeti szabályzat 29. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontjából az következik, hogy a kinevezésre jogosult hatóság az intézményen belüli üres álláshelyek betöltése előtt először megvizsgálja az álláshelynek áthelyezéssel, a 45a. cikknek megfelelő kinevezéssel vagy előléptetéssel történő betöltésének intézményen belüli lehetőségeit, valamint a más intézmények azonos besorolási fokozatába tartozó tisztviselők áthelyezése iránti kérelmeket, és/vagy ha a betöltetlen álláshelyet ezen lehetőségek és kérelmek révén nem lehet betölteni, megvizsgálja a nyílt versenyvizsga alapján létrehozott alkalmassági listák vizsgálatának lehetőségét.

58

A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a 29. cikk (1) bekezdése felsorolja azokat az egymást követő szakaszokat, amelyeket az intézményben megüresedett álláshely betöltésekor követni kell, és a kinevezésre jogosult hatóságnak a megadott sorrendben meg kell vizsgálnia az e rendelkezésben felsorolt felvételi lehetőségeket. Az említett rendelkezés tehát elsőbbséget biztosít az érintett intézménynél már szolgálatot teljesítő tisztviselőknek más intézmény tisztviselőivel szemben, és ez utóbbiakat a versenyvizsga alapján létrehozott alkalmassági listán szereplő személyekkel szemben (lásd ebben az értelemben: 1999. március 18‑iCarbajo Ferrero kontra Parlament ítélet, C‑304/97 P, EU:C:1999:152, 29. és 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

59

Meg kell állapítani, hogy a személyzeti szabályzat 8. cikke értelmében vett „áthelyezés” és a 29. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett „áthelyezés” fogalmát egyenértékűnek kell tekinteni.

60

Ugyanis, noha e rendelkezések francia nyelvi változatában a „transféré/transfert”, illetve a „mutation” kifejezéseket használják, számos más nyelvi változatban azonos vagy legalábbis nagyon hasonló kifejezéseket használnak. Ez nemcsak az említett rendelkezések angol – vagyis az eljárás nyelvének megfelelő – nyelvi változatára, (transferred/transfer, illetve transfer), hanem a spanyol (transferido/transferencia és traslado), német (Übernahme és Übernahmeanträge), olasz (trasferito/trasferimento és trasferimento), holland (over te gaan/overgang és overgang), portugál (transferência és transferência), illetve román transferul/transfer és transfer) nyelvi változatára is vonatkozik.

61

Végeredményben a Bíróság a személyzeti szabályzat 7. cikke szerinti intézményen belüli áthelyezéssel kapcsolatban már kimondta, hogy ilyen áthelyezésre kerül sor a tisztviselő betöltetlen álláshelyre való áthelyezése esetén (lásd ebben az értelemben: 1981. február 24‑iCarbognani és Coda Zabetta kontra Bizottság ítélet, 161/80 és 162/80, EU:C:1981:51, 19. pont; 1981. május 21‑iKindermann kontra Bizottság ítélet, 60/80, EU:C:1981:115, 12. pont).

62

Ebből következik, hogy amikor a kinevezésre jogosult hatóság, miután a személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdése alapján megállapította, hogy annak érdekében, hogy esélye legyen a teljesítmény, az alkalmasság és a tisztesség legmagasabb követelményeinek megfelelő személyek kinevezésére, a felvételi eljárást legalább a személyzeti szabályzat 29. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt kérelmekre is ki kell terjesztenie, ez utóbbi rendelkezés alapján köteles figyelembe venni a személyzeti szabályzat 8. cikke alapján benyújtott intézményközi áthelyezés iránti kérelmeket.

63

Kétségtelen, hogy a személyzeti szabályzat 8. cikke az egyénileg figyelembe vett tisztviselő helyzetére vonatkozik, elismerve a tisztviselő azon jogát, hogy kérheti áthelyezését ahhoz az intézményhez, amelyhez legalább hat hónapja kirendelték. Ez azonban nem jelenti azt, hogy amennyiben a kinevezésre jogosult hatóság a teljesítmény, az alkalmasság és a tisztesség legmagasabb követelményeinek megfelelő személy kinevezésének esélye érdekében szükségesnek tartotta a felvételi eljárás kiterjesztését a személyzeti szabályzat 29. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt lehetőségeken kívülre, akkor eltekinthet az e 8. cikk alapján benyújtott intézményközi áthelyezés iránti kérelem figyelembevételétől.

64

A személyzeti szabályzat 4. cikke első bekezdésének megfelelően kizárólag a megüresedett álláshelyek betöltése céljából kerülhet sor. Következésképpen, amint azt a fellebbező állítja, a személyzeti szabályzat 8. cikke szerinti intézményközi áthelyezés esetén a tisztviselőt csak azon intézmény megüresedett álláshelyére lehet áthelyezni, ahová kirendelték, beleértve azt az álláshelyet is, amelyet kirendelésekor ideiglenesen tölt be. Ráadásul a személyzeti szabályzat 1a. cikke (1) bekezdésének megfelelően annak a betöltetlen álláshelynek, amelyre a tisztviselőt áthelyezik, állandó álláshelynek kell lennie. A kinevezésre jogosult hatóságnak pedig az ilyen üres állás betöltése során figyelembe kell vennie a személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdésében meghatározott rangsort (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 1981. február 24‑iCarbognani és Coda Zabetta kontra Bizottság ítélet, 161/80 és 162/80, EU:C:1981:51, 19. pont; 1981. május 21‑iKindermann kontra Bizottság ítélet, 60/80, EU:C:1981:115, 12. pont).

65

Igaz, hogy – amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 50. pontjában helyesen emlékeztetett – a személyzeti szabályzat nem biztosít a személyzeti szabályzat 8. cikke szerinti intézményközi áthelyezéshez való jogot.

66

Mindazonáltal e cikkből kitűnik, hogy az egyik intézmény olyan tisztviselői, akiket legalább hat hónapja kirendeltek egy másik intézménybe, jogosultak az utóbbi intézménybe való áthelyezésüket kérni. Márpedig e jog tényleges érvényesülésének biztosítása érdekében minden intézmény, amelyhez a személyzeti szabályzat 29. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt lehetőségeken kívülre kiterjesztett felvételi eljárás keretében ilyen kérelmet nyújtanak be, köteles azt az érintett üres álláshely betöltése céljából figyelembe venni és megvizsgálni.

67

Így a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 61. pontjában megállapította, hogy a személyzeti szabályzat 8. cikkének első bekezdése alapján benyújtott intézményközi áthelyezés iránti kérelem jellegénél fogva nem tekinthető álláshirdetés tárgyát képező üres álláshely betöltésére irányuló kérelemnek.

68

Következésképpen az említett ítélet 62–64. pontja, amely ezen a téves előfeltevésen alapul, szintén jogellenes.

69

Ráadásul, amint arra a főtanácsnok az indítványának 55. pontjában rámutatott, a jelen ítélet 67. pontjában említett téves jogalkalmazás a vitatott kérelem jogi minősítését is érintette. A megtámadott ítélet 40–48. pontjában a Törvényszék ugyanis lényegében kizárta, hogy a vitatott kérelmet a személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdésén alapuló belső álláshirdetésre benyújtott pályázatként lehessen figyelembe venni és vizsgálni, és ezt azzal indokolta, hogy a kérelem a személyzeti szabályzat 8. cikkén alapul, és hogy e két rendelkezés álláspontja szerint nem alkalmazható egyidejűleg.

70

Márpedig mivel a Törvényszék ezen megállapítása téves jogalkalmazáson alapul, meg kell állapítani, hogy a vitatott kérelem jogi minősítése is ilyen tévedésen alapul, és nem kell megvizsgálni, hogy – amint azt a fellebbező állítja – a Törvényszék elferdítette‑e a jogi minősítéssel kapcsolatos bizonyítékokat.

71

A fenti megfontolásokra tekintettel az első jogalap első részét el kell utasítani.

72

Első jogalapjának harmadik részében a fellebbező azt állítja, hogy első fokon azzal érvelt, hogy az éves áthelyezési eljárásnak nincs jogalapja, az sérti a személyzeti szabályzat 4. és 29. cikkének rendelkezéseit, és nincs kapcsolat ezen eljárás és a személyzeti szabályzat 8. cikke között. A Törvényszék azonban – a védelemhez való jogot megsértve – csak részben válaszolt ezekre az érvekre.

73

A Törvényszék ugyanis a megtámadott ítélet 69. pontjában úgy ítélte meg, hogy a fellebbezőnek az éves áthelyezési eljárásra vonatkozó érvei nem relevánsak, mivel azok a jelen ítélet 11. pontjában említett, 2020. március 31‑i áthelyezés iránti kérelemre vonatkoztak, míg a kereset tárgya egy másik áthelyezési kérelem volt, amelyet az éves áthelyezési eljárásban a pályázati felhívásra való válaszadásra előírt határidőn túl nyújtottak be.

74

Márpedig ez az állítás egyrészt ellentmond a megtámadott ítélet 47. pontjának, másrészt pedig a bizonyítékok elferdítésén alapul, mivel az iratokból kitűnik, hogy a vitatott határozatot az éves áthelyezési eljárás keretében fogadták el, és hogy a Törvényszék ezen ítélet 51. pontjában megerősítette, hogy „a [vitatott] határozatból az következik, hogy az EUIPO a vitatott kérelmet az áthelyezésre vonatkozó kritériumokra tekintettel elemezte”.

75

Így a fellebbező úgy véli, hogy joga van megtámadni az éves áthelyezési eljárást, miután azt vele szemben alkalmazták.

76

Az EUIPO válaszbeadványában azt válaszolja, hogy a fellebbező csupán megismétli az általa a Törvényszék előtt már előadott érveket, így azok elfogadhatatlanok. Ezenkívül, mivel a vitatott kérelmet a belső álláshirdetésre való hivatkozással nyújtották be, az éves áthelyezési eljárást vitató érvek egyike sem releváns.

77

Az első jogalap harmadik részének elfogadhatóságát illetően elegendő megállapítani, hogy a fellebbező nem pusztán megismétli az első fokon már előadott jogalapokat és érveket, hanem többek között azt rója fel a Törvényszéknek, hogy nem vizsgálta meg az éves áthelyezési eljárás jogszerűségének vitatása érdekében előtte felhozott valamennyi érvet, és ellentmondásosan indokolta a megtámadott ítéletet.

78

Márpedig a fellebbezés keretében felhozható jogkérdésnek minősül mind az a kérdés, hogy a Törvényszék megváltoztatta‑e a fellebbező által előterjesztett különböző kérelmek és jogalapok tárgyát vagy lényegét (lásd ebben az értelemben: 2018. június 7‑iOri Martin kontra az Európai Unió Bírósága ítélet, C‑463/17 P, EU:C:2018:411, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), mind pedig az a kérdés, hogy a Törvényszék ítéletének indokolása ellentmondásos‑e (2024. december 12‑iDD kontra FRA ítélet, C‑587/21 P, EU:C:2024:1017, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

79

Ebből következik, hogy a jelen ítélet 34. pontjában említett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az első jogalap harmadik része elfogadható.

80

A megtámadott ítélet 69. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az éves áthelyezési eljáráshoz kapcsolódó egyik érv sem releváns a vitatott határozat jogszerűségének felülvizsgálatával összefüggésben, mivel a vitatott kérelmet az ezen eljárás keretében a részvételi szándék kifejezésére való felhívásra megválaszolására előírt határidőn túl nyújtották be.

81

Meg kell állapítani, hogy – amint azt a fellebbező állítja – ez a megállapítás ellentmond különösen az ezen ítélet 51. pontjában szereplő megállapításnak, vagyis annak, hogy „a [vitatott] határozatból az következik, hogy az EUIPO a vitatott kérelmet az áthelyezésre vonatkozó kritériumokra tekintettel elemezte”, és hogy „a vitatott kérelem számos utalást tartalmaz [e] szempontokra”, azzal együtt, hogy az említett szempontokat – amint az a jelen ítélet 10. pontjából kitűnik – az éves áthelyezési eljárás keretében dolgozták ki.

82

Következésképpen a megtámadott ítélet indokolása e tekintetben ellentmondásos.

83

A megtámadott ítélet 69. pontja ugyanis, amely szerint „az éves áthelyezési eljáráshoz kapcsolódó egyik érv sem releváns a [vitatott] határozat jogszerűségének felülvizsgálatával összefüggésben”, ellentmondásban áll ezen ítélet 51. pontjával, amely szerint „a [vitatott] határozatból az következik, hogy az EUIPO a vitatott kérelmet az áthelyezésre vonatkozó kritériumokra tekintettel elemezte”.

84

A fenti megfontolásokra tekintettel az első jogalap harmadik részét el kell utasítani.

85

A fellebbező a második, három részből álló jogalapjával azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elutasította az általa első fokon felhozott második jogalapot.

86

Második jogalapjának első részében a fellebbező azt vitatja, hogy a Törvényszék elutasította a külső pályázók és az áthelyezésüket kérő tisztviselők közötti egyenlőtlen bánásmódra alapított érveit azzal az indokkal, hogy ezek az érvek a személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdésében előírt rangsor be nem tartásán alapulnak.

87

Először is a Törvényszék a megtámadott ítélet 76. pontjában tévesen állapította meg, hogy tekintettel arra, hogy a vitatott kérelem „a személyzeti szabályzat 8. cikkének első bekezdésén alapuló áthelyezési kérelemnek” minősül, a 29. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított egyik érv sem releváns.

88

Másodszor, a fellebbező vitatja a megtámadott ítélet 79. pontjában szereplő azon állítást, amely szerint az EUIPO‑hoz való áthelyezését kérő tisztviselőként nem hasonlítható a helyzete az ideiglenes jelleggel felvett pályázó helyzetéhez, mivel ez két helyzet két különböző rendszer, nevezetesen a személyzeti szabályzat és az Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek hatálya alá tartozik. A fellebbező szerint ugyanis ez az állítás nem egyeztethető össze a mind a tisztviselők, mind az ideiglenes alkalmazottak számára nyitva álló belső álláshirdetéssel.

89

Az EUIPO azt állítja, hogy második jogalapjával a fellebbező a vitatott kérelmet belső álláshirdetésre benyújtott pályázatként kívánja átértelmezni, ami az iratokban szereplő tények és bizonyítékok újbóli vizsgálatára irányuló jogellenes kísérletnek minősül, következésképpen ezt a jogalapot elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

90

Mindenesetre az említett jogalap első részét illetően az EUIPO azt állítja, hogy a belső álláshirdetést nem lehetett volna alkalmazni az EUIPO‑hoz kirendelt tisztviselőkre, vagyis arra a helyzetre, amelyben a fellebbező volt.

91

Mivel az EUIPO szerint a fellebbező második jogalapjával a vitatott kérelmet belső álláshirdetésre benyújtott pályázatként kívánja újra értelmezni, ami az iratokban szereplő tények és bizonyítékok felülvizsgálatára irányuló jogellenes kísérletnek minősül, elegendő megállapítani, hogy az első jogalap értékelése keretében kifejtett okok miatt a fellebbező vitathatja e kérelem jogi minősítését.

92

Következésképpen a második jogalap, beleértve annak első részét is, elfogadható.

93

A második jogalap első része arra vonatkozik, hogy a Törvényszék elutasította a fellebbező azon érvelését, amely szerint a személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdésében előírt rangsor be nem tartása a külső pályázók és az áthelyezésüket kérő tisztviselők között egyenlőtlen bánásmódot eredményezett.

94

A megtámadott ítélet 76. pontjában a Törvényszék lényegében úgy ítélte meg, hogy az e rendelkezés esetleges megsértésére alapított érvek egyike sem releváns, mivel az elé terjesztett kereset a személyzeti szabályzat 8. cikkének első bekezdésén alapuló áthelyezési kérelmet elutasító határozat, azaz a vitatott határozat megsemmisítésére, nem pedig a fellebbező belső álláshirdetésre válaszul benyújtott pályázatát elutasító határozat megsemmisítésére irányult.

95

Márpedig az első jogalap első részének értékelése keretében kifejtett okokból meg kell állapítani, hogy ez a megállapítás téves jogalkalmazáson alapul, mivel a rangsor releváns lehet a vitatott kérelem EUIPO általi vizsgálata szempontjából.

96

Ugyanazon okok miatt a megtámadott ítélet 79. pontja is téves jogalkalmazáson alapul. Ebben a pontban a Törvényszék ugyanis úgy ítélte meg, hogy a fellebbezőnek az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított érve megalapozatlan, mivel a fellebbező és a külső álláshirdetés közzétételét követően ideiglenesen felvett pályázó helyzete két különböző rendszer, nevezetesen a személyzeti szabályzat, illetve az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek hatálya alá tartozik, így ezek a helyzetek nem hasonlíthatók össze.

97

Ha azonban a kinevezésre jogosult hatóság szükségesnek ítélte a felvételi eljárásnak a személyzeti szabályzat 29. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt lehetőségeken kívüli kiterjesztését, akkor a fellebbező helyzetében lévő tisztviselők és az állandó álláshelyre ideiglenes alkalmazottként felvett pályázók is a személyzeti szabályzat III. címe 1. fejezetének hatálya alá tartoznak, amelyben többek között a 29. cikk (1) bekezdése is szerepel.

98

A fenti megfontolásokra tekintettel a második jogalap első részét el kell utasítani.

99

Következésképpen, mivel az első jogalap első és harmadik részének, valamint a második jogalap első részének helyt kell adni, a fellebbezésnek is helyt kell adni, és ennélfogva a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni, és nem szükséges határozni e jogalapok többi részéről, illetve a harmadik jogalapról.

100

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikke első bekezdésének második mondata értelmében a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet érdemben maga is eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi.

101

Jelen ügyben ez a helyzet áll fenn.

102

Keresetének alátámasztására a fellebbező – amint az a jelen ítélet 20. pontjában szerepel – három jogalapra hivatkozott, amelyek közül az elsőt lényegében a személyzeti szabályzat 4., 8., 29. és 110. cikkének, valamint az uniós tisztviselői előmenetel folyamatossága elvének megsértésére, a másodikat az egyenlő bánásmód elvének megsértésére, a harmadikat pedig az indokolási kötelezettség megsértésére, nyilvánvaló értékelési hiba fennállására és a gondoskodási kötelezettség megsértésére alapította.

103

Első jogalapjával a fellebbező többek között arra hivatkozik, hogy az EUIPO megsértette a személyzeti szabályzat 29. cikkét azáltal, hogy elmulasztotta figyelembe venni a vitatott kérelmet a belső álláshirdetéssel összefüggésben. A felperes hozzáteszi, hogy ebben az álláshirdetésben nem szerepel, hogy a 29. cikk (1) bekezdésének a) pontján alapul, és – általánosabban – nem említi a jogalapot.

104

Az EUIPO erre azt válaszolja, hogy nem vehette figyelembe a vitatott kérelmet az említett belső álláshirdetéssel összefüggésben, mivel az az EUIPO személyi állományának „belső mobilitására” vonatkozott, és ezért kizárólag az EUIPO tisztviselőinek és ideiglenes alkalmazottainak, nem pedig más intézmények tisztviselőinek – például a bizottsági tisztviselő fellebbezőnek – címezték.

105

A vitatott határozat és a panaszról szóló határozat értelmezéséből kitűnik, hogy az EUIPO lényegében azzal az indokkal utasította el a vitatott kérelmet, hogy ezt a kérelmet nem lehetett figyelembe venni a belső álláshirdetéssel összefüggésben, mivel azt a személyzeti szabályzat 29. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján tették közzé, és kizárólag az EUIPO tisztviselőinek és ideiglenes alkalmazottainak címezték, nem pedig más intézmények tisztviselőinek és ideiglenes alkalmazottainak, amilyen a fellebbező is. Az EUIPO szerint az említett kérelmet csak a személyzeti szabályzat 29. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően közzétett intézményközi áthelyezési felhívással összefüggésben lehetett figyelembe venni. Az EUIPO ezenkívül rámutatott arra, hogy a fellebbező áthelyezés iránti kérelmét az éves áthelyezési eljárás keretében és az áthelyezésre vonatkozó kritériumokra tekintettel vizsgálta, és úgy ítélte meg, hogy a fellebbező EUIPO‑hoz való áthelyezése nem áll a szolgálat érdekében, különös tekintettel a rendelkezésre álló álláshelyek korlátozott számára. A külső álláshirdetést illetően az EUIPO rámutatott, hogy az a vitatott kérelem értékelése szempontjából nem releváns, mivel ideiglenes alkalmazottak felvételére irányult, és a fellebbező már ideiglenes alkalmazotti állást töltött be az EUIPO‑nál.

106

Meg kell állapítani, hogy – amint arra a fellebbező hivatkozik – a belső álláshirdetés, amelynek másolatát a fellebbező csatolta a keresetleveléhez, nem tartalmazza, hogy azt a személyzeti szabályzat 29. cikke (1) bekezdésének mely pontjai alapján tették közzé. Mindent egybevetve a felhívásban szereplő tájékoztatásból, miszerint arra mind a tisztviselők, mind az ideiglenes alkalmazottak jelentkezhetnek, az következik, hogy a kinevezésre jogosult hatóság úgy ítélte meg, hogy a teljesítmény, az alkalmasság és a tisztesség legmagasabb követelményeinek megfelelő személy kinevezésének esélye érdekében a felvételi eljárást ki kell terjeszteni a személyzeti szabályzat 29. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt lehetőségeken kívülre.

107

Márpedig a jelen ítélet 69. pontjából kitűnik, hogy ebben az összefüggésben a vitatott kérelmet a kinevezésre jogosult hatóságnak a személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdése alapján belső álláshirdetésre benyújtott pályázatként kellett volna figyelembe vennie és megvizsgálnia.

108

Ugyanis, amint az a jelen ítélet 66. pontjában megállapításra került, az az intézmény, amelyhez az említett rendelkezésben előírt lehetőségeken kívülre kiterjesztett felvételi eljárás keretében a személyzeti szabályzat 8. cikke alapján benyújtott áthelyezési kérelem érkezik, köteles azt az érintett üres álláshely betöltése céljából figyelembe venni és megvizsgálni. Következésképpen a kinevezésre jogosult hatóság nem utasíthatta el a vitatott kérelmet azon az alapon, hogy a felperes eredetileg a Bizottság tisztviselője volt.

109

Az a körülmény, hogy a kinevezésre jogosult hatóság ez utóbbi kérelmet egy külön eljárás, nevezetesen az éves áthelyezési eljárás keretében vizsgálta meg, nem vezethet eltérő következtetésre, már csak azért sem, mert a kinevezésre jogosult hatóság a fellebbező áthelyezése iránti kérelem ezen eljárás keretében történő elutasítását többek között a rendelkezésre álló álláshelyek korlátozott számával indokolta.

110

Következésképpen a kereset első jogalapjának helyt kell adni, és a vitatott határozatot meg kell semmisíteni, anélkül hogy a kereset többi jogalapját vizsgálni kellene.

111

Ami a panaszról szóló határozat „szükség esetén” történő megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmet illeti, meg kell állapítani, hogy mivel ez utóbbi határozat pusztán megerősíti a vitatott határozatot, e kereseti kérelemről nem szükséges külön határozni (lásd ebben az értelemben: 2018. február 21‑iLL kontra Parlament ítélet, C‑326/16 P, EU:C:2018:83, 36–39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

112

Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.

113

E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet annak 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

114

A jelen ügyben az EUIPO‑t, mivel pervesztes lett, a fellebbező kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül a fellebbező részéről a jelen fellebbezés, valamint az elsőfokú eljárás során felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: