C‑135/23. sz. ügy

Gesellschaft für musikalische Aufführungs‑ und mechanische Vervielfältigungsrechte eV (GEMA)

kontra

(az Amtsgericht Potsdam [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság (első tanács) 2024. június 20‑i ítélete

„Előzetes döntéshozatal – Szellemi tulajdon – Szerzői jog és szomszédos jogok – 2001/29/EK irányelv – A 3. cikk (1) bekezdése – Nyilvánossághoz közvetítés – Fogalom – Fizikai eszközök puszta rendelkezésre bocsátása – Adások vételét és műsorok sugárzását lehetővé tevő szobaantennával felszerelt televíziókészülékek apartmanokban való rendelkezésre bocsátása – Haszonszerzési jelleg – A technológiasemlegesség elve”

Jogszabályok közelítése – Szerzői jog és szomszédos jogok – 2001/29 irányelv – Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolása – Nyilvánossághoz közvetítés – Fogalom – Értékelési szempontok

(2001/29 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, (1) bekezdés)

(lásd: 17–26. pont)
Jogszabályok közelítése – Szerzői jog és szomszédos jogok – 2001/29 irányelv – Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolása – Nyilvánossághoz közvetítés – Fogalom – Adások vételét és műsorok sugárzását lehetővé tevő beltéri antennával felszerelt televíziókészülékek bérbeadás tárgyát képező apartmanokban való rendelkezésre bocsátása – Bennfoglaltság – Feltétel – Új nyilvánosság – Rövid távú bérlők

(2001/29 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, (1) bekezdés)

(lásd: 27–46. pont és rendelkező rész)

Összefoglalás

Az Amtsgericht Potsdam (potsdami helyi bíróság, Németország) előzetes döntéshozatal iránti kérelme alapján eljárva a Bíróság pontosítja valamely védelem alatt álló mű 2001/29/EK ( 1 ) irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítésének” fogalmát az adások vételét és műsorok sugárzását lehetővé tevő beltéri antennával felszerelt televíziókészülékek apartmanház üzemeltetője által történő rendelkezésre bocsátásával összefüggésben.

A Gesellschaft für musikalische Aufführungs‑ und mechanische Vervielfältigungsrechte eV (GEMA), egy zenei területen működő közös jogkezelő szervezet, szerzői jogi kártérítés iránti kérelmet nyújtott be be GL‑lel, egy 18 apartmanból álló ingatlan üzemeltetőjével szemben, azzal az indokkal, hogy ez utóbbi ezen apartmanokban ilyen televíziókészülékeket bocsát rendelkezésre.

E jogvita megoldása érdekében a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében említett „nyilvánossághoz közvetítés” fogalma (a továbbiakban: „nyilvánossághoz közvetítés” fogalma) magában foglalja‑e az ilyen televíziókészülékek rendelkezésre bocsátását.

A Bíróság álláspontja

A Bíróság először is emlékeztet arra, hogy a nyilvánossághoz közvetítés fogalma két együttes elemet ötvöz, nevezetesen valamely mű közvetítésének cselekményét és annak nyilvánossághoz közvetítését, és e fogalom egyedi értékelést igényel. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint különösen a felhasználónak a védelem alatt álló művekhez való hozzáférés ügyfelei számára való biztosításában játszott megkerülhetetlen szerepe és beavatkozásának – különösen ha az haszonszerző jellegű – szándékos jellege teszi lehetővé a különbségtételt a „nyilvánossághoz közvetítés” és a „fizikai eszközök rendelkezésre bocsátása” között. ( 2 )

A Bíróság megállapítja, hogy noha a nemzeti bíróság feladata annak meghatározása, hogy az alapügyben szóban forgó apartmanház üzemeltetője „nyilvánossághoz közvetítési” cselekményt valósít‑e meg, a Bíróság feladata, hogy hasznos útmutatással szolgáljon e tekintetben ahhoz, hogy lehetővé tegye e bíróság számára az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntését.

E tekintetben a Bíróság először is megállapítja, hogy az apartmanház üzemeltetője azáltal, hogy ezen apartmanokban olyan televíziókészülékeket és szobaantennákat bocsát rendelkezésre, amelyek további beavatkozás nélkül jeleket vesznek, és műsorok, többek között zenei adások sugárzását teszik lehetővé, szándékosan beavatkozik annak érdekében, hogy ügyfelei számára a bérbeadott apartmanokban a bérbeadás idejére hozzáférést biztosítson ezen adásokhoz, anélkül hogy meghatározó lenne, hogy e személyek éltek‑e vagy sem e lehetőséggel. Ezenkívül az üzemeltető e beavatkozása olyan kiegészítő szolgáltatásnyújtásnak tekintendő, amelynek célja bizonyos értelemben véve az abból való haszonszerzés. Így az ilyen szolgáltatás felkínálása lehetővé teszi a közvetítés hasznot eredményező jellege fennállásának megállapítását. E tekintetben nem releváns az a körülmény, hogy e televíziókészülékek inkább „szobaantennához”, mintsem „központi” vevőkészülékhez kapcsolódnak, mivel az antennák közötti ilyen különbségtétel nem felel meg a technológiai semlegesség elvének.

Másodszor, azon kérdést illetően, hogy a védelem alatt álló műveket ténylegesen a nyilvánossághoz közvetítik‑e, a Bíróság hangsúlyozza, hogy a „nyilvánosság” fogalma meghatározatlan számú lehetséges címzettet jelent, és egyébként viszonylag jelentős számú egyént foglal magában. E fogalom tehát egy bizonyos számbeli minimumot feltételez, amely kizárja e fogalomból az érintett személyek túlságosan kicsi, sőt jelentéktelen számát. E szám meghatározása során figyelembe kell venni többek között, hogy ugyanahhoz a műhöz egyidejűleg, és egymást követően hány személynek van hozzáférése. Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság arra a megállapításra jut, hogy az alapeljárásban szóban forgó ingatlan apartmanjai rövid távú bérbeadás tárgyát képezik, többek között turistaszállás címen, azok bérlőit „nyilvánosságnak” kell minősíteni, mivel azok egy szálloda vendégeihez hasonlóan, együttesen meghatározatlan számú lehetséges címzetteknek minősülnek.

Harmadszor a Bíróság rámutat, hogy ahhoz, hogy valamely cselekmény „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősülhessen, valamely védelem alatt álló művet az addig alkalmazottaktól eltérő, speciális műszaki módon, vagy ennek hiányában „új nyilvánosság”, azaz olyan nyilvánosság részére kell közvetíteni, amelyet a szerzői jog jogosultja nem vett figyelembe, amikor a műve eredeti nyilvánossághoz közvetítését engedélyezte. E tekintetben egy ingatlan rövid távú, többek között turistaszállás címén történő bérbeadás tárgyát képező apartmanjainak bérlői, ilyen „új” nyilvánosságnak minősülhetnek, mivel e személyek – bár az említett adás vételi területén belül tartózkodnak – nem férhetnének hozzá a sugárzott műhöz az apartmanház üzemeltetőjének beavatkozása nélkül, aki szobaantennával felszerelt televíziókészülékeket bocsát rendelkezésre ezen apartmanokban. Ezzel szemben, ha a kérdést előterjesztő bíróság azt állapítaná meg, hogy ezen apartmanokat lakásbérlőknek adják bérbe, ez utóbbiak nem tekinthetők „új nyilvánosságnak”.

Következésképpen a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja a bérbeadásra szánt apartmanokban olyan szobaantennákkal felszerelt televíziókészülékeknek az ingatlan üzemeltetője általi rendelkezésre bocsátását, amelyek további beavatkozás nélkül jeleket vesznek, és lehetővé teszik a műsorok sugárzását, feltéve hogy ezen apartmanok bérlői „új közönségnek” tekinthetők.

( 1 ) Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás: 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.) 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.

( 2 ) A 2001/29 irányelv (27) preambulumbekezdése értelmében „[a] közvetítést lehetővé tevő, illetve azt megvalósító fizikai eszközök rendelkezésre bocsátása önmagában nem minősül az ezen irányelv értelmében vett közvetítésnek”.