C‑123/23. és C‑202/23. sz. egyesített ügyek ( i )

N. A. K. és társai

kontra

Bundesrepublik Deutschland

(a Verwaltungsgericht Minden [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2024. december 19.

„Előzetes döntéshozatal – A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – 2013/32/EU irányelv – A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárások – Nemzetközi védelem iránti kérelem – Elfogadhatatlansági okok – A 2. cikk q) pontja – Az »ismételt kérelem« fogalma – A 33. cikk (2) bekezdésének d) pontja – Nemzetközi védelem iránti kérelem valamely tagállam által elfogadhatatlanként történő elutasítása amiatt, hogy egy korábbi, más tagállamban előterjesztett kérelmet elutasítottak, vagy a korábbi kérelemre vonatkozó eljárást egy más tagállam megszüntette”

Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó eljárások – 2013/32 irányelv – Nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálására vonatkozó eljárás – A tagállamok által elfogadhatatlannak minősíthető kérelem – Indok – Új körülményekre vagy tényekre nem hivatkozó későbbi kérelem – Az ismételt kérelem fogalma – Nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi a nemzetközi védelem iránti kérelem elfogadhatatlanság miatt való elutasítását azon indok alapján, hogy egy másik tagállam jogerős határozattal elutasított egy korábbi kérelmet – Megengedhetőség

(2013/32 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, b) és q) pont, és 33. cikk, (2) bekezdés, d) pont)

(lásd: 44., 49., 50–57., 62. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó eljárások – 2013/32 irányelv – Nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálására vonatkozó eljárás – A tagállamok által elfogadhatatlannak minősíthető kérelem – Indok – Új körülményekre vagy tényekre nem hivatkozó későbbi kérelem – Az ismételt kérelem fogalma – Nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi a nemzetközi védelem iránti, azt megelőzően előterjesztett kérelem elfogadhatatlanság miatt való elutasítását, hogy egy tagállam úgy határozott, hogy a korábbi kérelem vizsgálatára irányuló eljárást e kérelem hallgatólagos visszavonása miatt megszünteti – Megengedhetetlenség

(2013/32 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, b) és q) pont, 28. cikk, (1) bekezdés, és 33. cikk, (2) bekezdés, d) pont)

(lásd: 69., 73., 74., 77., 78., 80. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó eljárások – 2013/32 irányelv – Nemzetközi védelem iránti kérelem előterjesztése – Nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtása – Különbségtétel

(2013/32 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 6. cikk, (1)–(4) bekezdés)

(lásd: 75., 76. pont)

Összefoglalás

A Bíróság a Verwaltungsgericht Minden (mindeni közigazgatási bíróság, Németország) előzetes döntéshozatal iránti kérelme alapján pontosítja azokat a feltételeket, amelyek mellett a 2013/32 irányelv ( 1 ) 2. cikkének b) pontja értelmében vett, nemzetközi védelem iránti kérelem, amelyet olyan harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy terjesztett elő valamely tagállamban, aki már előterjesztett nemzetközi védelem iránti kérelmet egy másik tagállamban, elfogadhatatlanság miatt elutasítható.

N. A. K. és kiskorú gyermekei, E. A. K. és Y. A. K., akik hontalan palesztinok (C‑123/23) és a libanoni állampolgárságú M. E. O. (C‑202/23) 2019 novemberében, illetve 2020 márciusában léptek be Németországba, ahol menedékjog iránti kérelmet nyújtottak be.

N. A. K. korábban menedékjog iránti kérelmet nyújtott be a Spanyol Királyság és a Belga Királyság illetékes hatóságaihoz. A Bundesamt für Migration und Flüchtlinge (szövetségi bevándorlási és menekültügyi hivatal, Németország; a továbbiakban: szövetségi hivatal) által az illetékes spanyol hatósághoz intézett, visszavétel iránti kérelmet ezen utóbbi elutasította. Az N. A. K. által a belga hatóságokhoz benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmet 2019 júliusában elutasították. A szövetségi hivatal a 2021. május 25‑i határozatával elutasította N. A. K., E. A. K. és Y. A. K. menedékjog iránti kérelmeit, lényegében azzal az indokkal, hogy a német szabályozásban ( 2 ) előírt, új menekültügyi eljárás megindítását igazoló feltételek nem teljesülnek. N. A. K., E. A. K. és Y. A. K. e határozattal szemben keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

M. E. O. a Németországba való belépését megelőzően nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be Lengyelországban. Mivel a lengyel hatóságok beleegyeztek abba, hogy M. E. O.‑t visszavegyék, a szövetségi hivatal a 2020. június 25‑i határozatával elfogadhatatlanság miatt elutasította M. E. O. menedékjog iránti kérelmét, és elrendelte Lengyelországba való kitoloncolását. A kitoloncolásra vonatkozó határozat azonban nem volt végrehajtható annak megállapítása nélkül, hogy M. E. O. megszökött, és az említett személy Lengyelországnak történő átadására vonatkozó határidő lejárt. A szövetségi hivatal ezt követően 2021. február 2‑án hatályon kívül helyezte az M. E. O. menedékjog iránti kérelmét elfogadhatatlanság miatt elutasító határozatát.

Ezenkívül az M. E. O. által Lengyelországban előterjesztett, nemzetközi védelem iránti kérelemre megindított eljárást 2020. április 20‑án megszüntették, mivel M. E. O. Németországban tartózkodott, de ezen eljárást az utóbbi kérelmére legkésőbb 2021. január 20‑ig folytatni lehetett volna. A szövetségi hivatal ezt követően a 2021. július 14‑i határozatával M. E. O. menedékjog iránti kérelmét elfogadhatatlanság miatt elutasította, és az említett személyt megfenyegette azzal, hogy kitoloncolják Libanonba. M. E. O. e határozattal szemben 2021. július 27‑én keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

Mivel ezen utóbbinak kétségei voltak azzal kapcsolatban, hogy a jelen ügyben a nemzetközi védelem iránti kérelmeket el lehet‑e utasítani elfogadhatatlanság miatt, úgy határozott, hogy előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz fordul.

A Bíróság álláspontja

A Bíróság mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez annak szövegét, kontextusát, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi.

E tekintetben először is hangsúlyozza, hogy a 2013/32 irányelv 33. cikke (2) bekezdésének szövege, amely rendelkezés kimerítően felsorolja azokat a helyzeteket, amelyekben a tagállamok e nemzetközi védelem iránti kérelmet elfogadhatatlannak minősíthetik, nem állapít meg olyan feltételt, amely szerint ahhoz, hogy egy új nemzetközi védelem iránti kérelmet új körülmények vagy tények hiányában „ismételt kérelemnek” lehessen minősíteni, és elfogadhatatlanság miatt el lehessen utasítani, fenn kell állnia annak, hogy e kérelmet ugyanazon tagállam hatóságai elé terjesztették, mint amely ugyanezen kérelmező korábbi kérelméről jogerős határozatot hozott.

Másodszor, ami a szabályozás kontextusát illeti, a 2013/32 irányelv 40. cikkének a „Dublin III” rendelet ( 3 ) 17. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (7) bekezdéséből az következik, hogy az „ismételt kérelem” olyan új kérelem, amelyet azon tagállamnak nyújtottak be, amely az átadást kérte azt követően, hogy ugyanezen kérelmező korábbi kérelméről határozatot hozott az a tagállam, amelynek az érintett személyt át kell adni.

Ezenfelül ha ahhoz, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmet az ezen irányelv 2. cikkének q) pontja értelmében vett „ismételt kérelemnek” lehessen minősíteni, fenn kellene állnia annak, hogy azt ugyanazon tagállam illetékes hatóságai elé terjesztették, mint amely ugyanezen kérelmező korábbi kérelméről határozott, az említett irányelv 40. cikkének (1) bekezdésében az „ugyanabban a tagállamban” előterjesztett ismételt kérelemre való hivatkozás felesleges lett volna.

Harmadszor, a 2013/32 irányelv 33. cikke (2) bekezdése d) pontjának olyan értelmezése, amely szerint valamely tagállam a nemzetközi kérelem iránti új kérelmet, amennyiben azt nem támasztják alá új körülmények vagy tények, „ismételt kérelemnek” minősítheti és elfogadhatatlanság miatt elutasíthatja, ha azt olyan kérelmező terjesztette elő, akinek korábbi kérelmét egy másik tagállam jogerős határozattal elutasította, szintén megfelel a nemzetközi védelmet kérelmezők másodlagos mozgásának korlátozására irányuló, ezen irányelv által követett – az irányelv (13) preambulumbekezdéséből kitűnő – célkitűzésnek.

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az olyan értelmezés, amely szerint az ugyanazon tagállam jogerős határozatával történő elutasításról van szó, arra ösztönözheti azokat a kérelmezőket, akiknek a nemzetközi védelem iránti kérelmét valamely tagállam illetékes hatóságai jogerősen elutasították, hogy egy második vagy akár harmadik tagállamba utazzanak abból a célból, hogy ott hasonló új kérelmet terjesszenek elő.

Ezenfelül annak lehetősége, hogy a nem új körülményeken vagy tényeken alapuló, nemzetközi védelem iránti új kérelmet elfogadhatatlanság miatt elutasítsák abban az esetben, ha ugyanazon kérelmező korábbi kérelmét egy más tagállam határozatával utasították el, megfelel a tagállamok közötti kölcsönös bizalom elvének, amelyen a közös európai menekültügyi rendszer alapul.

Következésképpen a 2013/32 irányelv 33. cikke (2) bekezdésének d) pontját ezen irányelv 2. cikkének q) pontjával összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi az olyan harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy által előterjesztett, nemzetközi védelem iránti kérelem elfogadhatatlanság miatt való elutasítását, akinek egy másik, olyan tagállamban előterjesztett korábbi nemzetközi védelem iránti kérelmét, amelyre a 2011/95 irányelv alkalmazandó, az utóbbi tagállam által hozott jogerős határozattal elutasították.

A Bíróság továbbá megállapítja, hogy bár a 2013/32 irányelv 2. cikkének q) pontja nem említi kifejezetten azt az esetet, amikor az a tagállam, amelyben a kérelmező nemzetközi védelem iránti kérelmet terjesztett elő, e kérelem hallgatólagos visszavonását követően úgy határozott, hogy megszünteti az e kérelem vizsgálatára irányuló eljárást, az ilyen határozat elfogadását követően előterjesztett új kérelem szintén „ismételt kérelemnek” minősíthető. Ugyanezen kérelmező új kérelme azonban nem minősíthető „ismételt kérelemnek”, ha ezen új kérelmet az e kérelmező korábbi kérelmét elbíráló jogerős határozat meghozatalát megelőzően terjesztették elő.

Ezenkívül ahhoz, hogy valamely nemzetközi védelem iránti kérelmet „ismételt kérelemnek” lehessen minősíteni, kizárólag az bír jelentőséggel, hogy azt mely időpontban terjesztették elő – amelynek tekintetében nem kell megfelelni semmiféle alaki adminisztratív követelménynek –, nem pedig e kérelem benyújtásának időpontja. Ezenkívül az eljáró hatóság arra vonatkozó határozata, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem vizsgálatára irányuló eljárást megszünteti azzal az indokkal, hogy a kérelmező hallgatólagosan visszavonta a kérelmét, nem tekinthető jogerős határozatnak mindaddig, amíg a kérelmező számára fennáll azon lehetőség, hogy ügyében az eljárás újbóli megnyitását kérje, vagy olyan új kérelmet terjesszen elő, amelyre nem alkalmazzák a 2013/32 irányelv 40. és 41. cikke szerinti eljárást.

Következésképpen a 2013/32 irányelv 33. cikke (2) bekezdésének d) pontját ezen irányelv 2. cikkének q) pontjával összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmet, amelyet olyan harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy terjesztett elő, aki más tagállamban már előterjesztett egy nemzetközi védelem iránti kérelmet, elfogadhatatlanság miatt elutasítsák olyan esetben, ha az új kérelmet azt megelőzően terjesztették elő, hogy az utóbbi tagállam illetékes hatósága úgy határozott, hogy a korábbi kérelem vizsgálatára irányuló eljárást e kérelem hallgatólagos visszavonása miatt megszünteti.

( i ) A jelen ügy neve fiktív. Az nem egyezik az eljárásban részt vevő egyetlen fél valódi nevével sem.

( 1 ) A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26‑i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 180., 60. o.; helyesbítés: HL 2016. L 198., 50. o.).

( 2 ) Az Asylgesetz (a menedékjogról szóló törvény) (BGBl. 2008. I, 1798. o.) „Ismételt kérelem” című 71a. §‑ának az alapügy tényállására alkalmazandó változata szerint:
„Amennyiben a külföldi személy egy olyan biztonságos harmadik országban (26a. §) lefolytatott menekültügyi eljárás sikertelen befejezését követően, amely országra alkalmazandók az [Uniónak] a menekültügyi eljárások lefolytatásáért való felelősségről szóló szabályai, vagy amellyel a Németországi Szövetségi Köztársaság e tárgyban nemzetközi szerződést kötött, menedékjog iránti kérelmet terjeszt elő a Németországi Szövetségi Köztársaság területén (második kérelem), új menekültügyi eljárást csak akkor kell lefolytatni, ha a menekültügyi eljárás lefolytatásáért a Németországi Szövetségi Köztársaság felelős, és [(a közigazgatási eljárásról szóló törvény, BGBl. 2003. I, 102. o.)] 51. § ának (1)–(3) bekezdésében foglalt feltételek fennállnak […].”

( 3 ) Egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 180., 31. o.; helyesbítés: HL 2018. L 33., 6. o.)