–

a Laudamotion GmbH képviseletében W. Nassall Rechtsanwalt,

–

az Európai Bizottság képviseletében G. Braun, G. von Rintelen, G. Wilms és N. Yerrell, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11‑i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.; helyesbítés: HL 2019. L 119., 202. o.) 3., valamint 5–7. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet egyfelől a WY légi utas, másfelől a Laudamotion GmbH és a Ryanair DAC között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya, hogy e két légi fuvarozó megtagadta ezen utas amiatti kártalanítását, hogy késve érkezett az a légi járat, amelyen ez az utas megerősített helyfoglalással rendelkezett.

3

A 261/2004 rendelet (2) preambulumbekezdése értelmében:

„A beszállás visszautasítása és légijárat törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] súlyos gondot és kényelmetlenséget okoz az utasoknak.”

4

E rendelet „Hatály” című 3. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   E rendeletet a következőkre kell alkalmazni:

[…]”

(2)   Az (1) bekezdést azzal a feltétellel kell alkalmazni, hogy az utasok

5

Az említett rendelet „Járat törlése” című 5. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Egy járat törlése esetén az érintett utasoknak

[…]

6

E rendelet „Késés” című 6. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„Amennyiben egy üzemeltető légi fuvarozó indokoltan [helyesen: észszerűen] arra számít, hogy egy járat indulása a menetrend szerinti induláshoz képest késni fog:

7

A 261/2004 rendelet „Kártalanításhoz való jog” című 7. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„E cikkre való hivatkozáskor az utasok az alábbi összegű kártalanítást kapják:

[…]”

8

WY egy 2019. október 31‑re tervezett, Düsseldorf (Németország) és Palma de Mallorca (Spanyolország) közötti oda‑vissza járatot foglalt a Ryanairnél. Miután a Laudamotion – amely az üzemeltető légi fuvarozó volt – tájékoztatta, hogy az odafelé tartó járat (a továbbiakban: eredeti járat) indulása hat órával késik, ezen utas maga foglalt helyettesítő járatot azért, hogy meg tudjon jelenni egy Palma de Mallorcán tartandó szakmai találkozón. E helyettesítő járatnak köszönhetően végül az eredeti járat menetrend szerinti érkezési időpontjához képest kevesebb mint háromórás késéssel érkezett meg a célállomásra. Az említett utas, aki állítása szerint időben jelentkezett az eredeti járat utasfelvételére, többek között 250 euró összegű kártalanítást követelt a Laudamotiontól a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 7. cikkének (1) bekezdése alapján. Emellett tájékoztatást kért a Ryanairtől a fel nem használt adók összegéről, és kérte ezen összeg megfizetését.

9

WY Laudamotion ellen benyújtott keresetét a bíróság mind első, mind másodfokon elutasította. A fellebbviteli bíróság úgy ítélte meg, hogy bár az eredeti járat több mint háromórás késéssel érkezett meg, a Laudamotion nem köteles a követelés szerinti kártalanítás megfizetésére, mivel WY nem vette igénybe a járatot, és kevesebb mint háromórás késéssel érkezett meg a végső célállomásra. E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a helyettesítő járatot az utas maga foglalta le. Így WY‑t semmilyen kényelmetlenség nem érte amiatt, hogy az eredeti járatot nem vette igénybe. Ezzel szemben a német polgári jog alapján jogosult az általa lefoglalt helyettesítő járat költségeinek megtérítésére.

10

WY felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Bundesgerichtshofhoz (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország), amely a kérdést előterjesztő bíróság. E Bíróság úgy véli, hogy az e kérelem tárgyában hozandó döntés a 261/2004 rendelet 3. cikke (2) bekezdése a) pontjának, 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának és 7. cikke (1) bekezdésének az értelmezésétől függ.

11

Az előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az e két utóbbi rendelkezésben foglalt kártalanításra az a légi utas jogosult, aki legalább háromórás időveszteséget elszenvedve érkezik meg a végső célállomásra. Következésképpen nem kell kártalanítást fizetni annak az utasnak, aki a járatát érintő lehetséges jelentős késés miatt maga foglal helyettesítő járatot, amellyel az első járat eredetileg tervezett érkezési időpontjához képest kevesebb mint három órával érkezhet meg a végső célállomásra.

12

A 2019. október 24‑ieasyJet Airline végzésből (C‑756/18, EU:C:2019:902, 33. és azt követő pontok) az a következtetés vonható le, hogy a légi járat jelentős késése miatti kártalanításhoz való jog főszabály szerint csak azon utasokat illeti meg, akik az érintett járatot igénybe vették, és akik ténylegesen legalább háromórás késéssel érkeztek meg a végső célállomásukra. Az a tény, hogy – a jelen ügyhöz hasonlóan – a légi fuvarozó nem teljesítette azon kötelezettségét, hogy olyan átfoglalást ajánljon fel, amely lehetővé tette volna az utasok számára, hogy az eredeti járat bejelentett késése ne érintse őket, e tekintetben nem releváns.

13

Az előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a 2020. június 11‑iTransportes Aéreos Portugueses ítéletből (C‑74/19, EU:C:2020:460, 61. pont) kétségtelenül az következik, hogy egy légi járat jelentős késése vagy törlése esetén a légi fuvarozó köteles többek között felajánlani az utasnak az esetleges átfoglalást egy saját maga vagy valamely másik légi fuvarozó által üzemeltetett közvetlen vagy csatlakozást magában foglaló járatra, amely kisebb késéssel érkezik, mint az érintett légi fuvarozó következő járata, kivéve, ha ezen átfoglalás megvalósítása e légi fuvarozó számára az adott időpontban a vállalkozásának kapacitását tekintve elviselhetetlen áldozatokkal járna. Mindemellett e kötelezettség elmulasztása önmagában nem keletkeztethet a 261/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerinti kártalanításhoz való jogot. E rendelkezés ugyanis nem minden típusú kényelmetlenség esetén teszi lehetővé a kártalanítást, hanem kizárólag a legalább háromórás időveszteség esetén. Az alapeljárásban szóban forgó utas által elszenvedett kényelmetlenség tehát nem minősül e rendelet értelmében véve súlyosnak, amint az a 2020. április 30‑iAir Nostrum ítéletből (C‑191/19, EU:C:2020:339, 32. pont) is következik.

14

E bíróság mindazonáltal úgy véli, hogy a helyzet másként is megközelíthető a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontjára tekintettel, amely úgy rendelkezik, hogy a légi járat törlése esetén az utasokat kártalanítani kell, amennyiben nem ajánlanak fel számukra átfoglalást olyan járatra, amely kevesebb mint háromórás időveszteséggel jár. Ha ugyanis már az utasfelvételre való jelentkezés legkésőbbi időpontját megelőzően elegendő információ alapján arra lehet következtetni, hogy a légi járat a végső célállomásra az eredetileg tervezett időponthoz képest legalább háromórás késéssel fog érkezni, akkor ezen utas kártalanításához nem követelhető meg, hogy az utas megfelelő időben jelentkezzen az utasfelvételre, vagy hogy ténylegesen megkezdje az utazást. Továbbá az említett utas végső célállomásra érkezésének időpontja is közömbös e tekintetben.

15

E körülmények között a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

16

Előzetesen meg kell állapítani, hogy az előterjesztő bíróság első kérdésével a 261/2004 rendelet 5–7. cikkének értelmezését kéri. E tekintetben igaz ugyan, hogy az alapügyben felmerült jogvita egy repülőgép késéssel történő indulásából eredt, a tárgyát azonban azok a következmények képezik, amelyeket e késés az érkezéskor előidézhetett. Az alapeljárás felperese ugyanis a szóban forgó légi járat végső célállomásra való érkezésének valószínű késése miatt kér kártalanítást, ami miatt nem tudott volna időben megérkezni egy Palma de Mallorcán tartandó szakmai találkozóra. Márpedig e rendelet 6. cikke kizárólag az eredetileg tervezett menetrend szerinti induláshoz képest késve induló járatra vonatkozik. Ebből következően az az átalányjellegű kártalanítás, amelyre az utas az említett rendelet 7. cikke alapján jogosult abban az esetben, ha a járata a végső célállomását a megérkezés tervezett időpontjához képest legalább háromórás késéssel érte el, nem kötődik az e rendelet 6. cikkében előírt feltételek teljesítéséhez (2013. február 26‑iFolkerts ítélet, C‑11/11, EU:C:2013:106, 36. és 37. pont).

17

Ezenkívül az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az alapeljárás felperese a német jog alapján igényelheti a saját maga által intézett átfoglalás költségeinek megtérítését, így ez a kérdés csak arra vonatkozik, hogy a 261/2004 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése alapján jár‑e az alapeljárás felperesének átalánykártalanítás a légi járat jelentős késése miatt.

18

E körülmények között meg kell állapítani, hogy első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 261/2004 rendelet 5. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az e rendelkezések értelmében vett kártalanításhoz való jog megilleti azt a légi utast, aki azon légi járat végső célállomásra való jelentős késésének kockázata miatt, amelyen megerősített helyfoglalással rendelkezik, vagy akár csak azért, mert elegendő információ utal az ilyen késésre, maga gondoskodott helyettesítő járat foglalásáról, és az első légi járat eredetileg tervezett érkezési időpontjához képest kevesebb mint háromórás késéssel érkezett meg a végső célállomásra.

19

Amint az az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, a 261/2004 rendelet 5. és 7. cikkét az egyenlő bánásmód elvével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy a késéssel érintett járatok utasai egyrészt az e rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt kártalanításhoz való jog alkalmazása szempontjából a törölt járatok utasaihoz hasonlónak tekinthetők, másrészt hivatkozhatnak erre a kártalanításhoz való jogra, amennyiben a légi járat késése következtében legalább háromórás időveszteséget szenvednek, vagyis ha végső célállomásukat a légi fuvarozó által eredetileg tervezetthez képest háromórás vagy azt meghaladó késéssel érik el (lásd ebben az értelemben: 2009. november 19‑iSturgeon és társai ítélet, C‑402/07 és C‑432/07, EU:C:2009:716, 60., 61. és 69. pont; 2022. július 7‑iSATA International – Azores Airlines [Az üzemanyagellátó‑rendszer zavara] ítélet, C‑308/21, EU:C:2022:533, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20

A késő járatok utasai ugyanis azokhoz az utasokhoz hasonlóan, akiknek az eredeti járatát törölték, visszafordíthatatlan időveszteséget, és következésképpen hasonló kényelmetlenséget szenvednek el. Márpedig ez a kényelmetlenség a késő légi járatok esetében a végső célállomásra való megérkezéskor nyilvánul meg, ezért a késést a 261/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében előírt kártalanítás tekintetében az e célállomásra való megérkezés tervezett időpontjához képest kell értékelni (2013. február 26‑iFolkerts ítélet, C‑11/11, EU:C:2013:106, 32. és 33. pont).

21

A döntő tényező, amely alapján a Bíróság a légi járat jelentős késéssel való érkezését a járat törléséhez hasonlónak tekintette, az a tény, hogy a jelentős késéssel érintett légi járat utasai a törölt légi járat utasaihoz hasonlóan visszafordíthatatlan, legalább háromórás időveszteségben megnyilvánuló kárt szenvednek, amely orvoslásának egyetlen módja a kártalanítás (lásd ebben az értelemben: 2009. november 19‑iSturgeon és társai ítélet, C‑402/07 és C‑432/07, EU:C:2009:716, 52., 53. és 61. pont; 2012. október 23‑iNelson és társai ítélet, C‑581/10 és C‑629/10, EU:C:2012:657, 54. pont; 2020. március 12‑iFinnair ítélet, C‑832/18, EU:C:2020:204, 23. pont). Így a járat törlése vagy a végső célállomásra érkezést érintő jelentős késése esetén a 261/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt kártalanításhoz való jog elválaszthatatlanul kapcsolódik e legalább háromórás időveszteség fennállásához.

22

Ebből következik, hogy az a légi utas, aki nem vette igénybe a légi járatot, amelyre megerősített helyfoglalással rendelkezett, és aki a saját maga által lefoglalt helyettesítő járatnak köszönhetően a légi fuvarozó által eredetileg tervezett érkezési időponthoz képest kevesebb mint háromórás késéssel érkezett meg a végső célállomásra, nem szenvedett ilyen időveszteséget, és így nem illeti meg az említett kártalanításhoz való jog.

23

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 261/2004 rendelet (2) preambulumbekezdésének megfelelően a 261/2004 rendelet célja a légi közlekedés során az utasok által elszenvedett „súlyos” gond és „kényelmetlenség” orvosolása. Márpedig, bár az a körülmény, hogy a légi utas maga talált helyettesítő járatot, kényelmetlenséget okozhat az érintett utasnak, az ilyen kényelmetlenség azonban nem tekinthető e rendelet értelmében véve „súlyosnak”, amennyiben ez az utas az eredetileg tervezett érkezési időponthoz képet kevesebb mint háromórás késéssel megérkezett a végső célállomásra (lásd analógia útján: 2020. április 30‑iAir Nostrum ítélet, C‑191/19, EU:C:2020:339, 30–33. pont; 2021. április 22‑iAustrian Airlines ítélet, C‑826/19, EU:C:2021:318, 42. és 43. pont).

24

A fenti indokok alapján az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 261/2004 rendelet 5. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezések értelmében vett kártalanításhoz való jog nem illeti meg azt a légi utast, aki azon légi járat végső célállomásra való jelentős késésének kockázata miatt, amelyen megerősített helyfoglalással rendelkezik, vagy akár csak azért, mert elegendő információ utal az ilyen késésre, maga gondoskodott helyettesítő járat foglalásáról, és az első légi járat eredetileg tervezett érkezési időpontjához képest kevesebb mint háromórás késéssel érkezett meg a végső célállomásra.

25

Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdést nem szükséges megvizsgálni. Amennyiben ugyanis valamely légi járatnak a végső célállomásra történő érkezésekor a késés az eredetileg tervezett érkezési időponthoz képest kevesebb mint három óra, e légi járat utasai nem jogosultak a 261/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt kártalanításra. Ebben az esetben tehát nincs jelentősége annak, hogy ezen utasok megfelelő időben jelentkeztek‑e utasfelvételre, úgy, ahogy azt e rendelet 3. cikke (2) bekezdésének a) pontja megköveteli.

26

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11‑i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 5. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

az e rendelkezések értelmében vett kártalanításhoz való jog nem illeti meg azt a légi utast, aki azon légi járat végső célállomásra való jelentős késésének kockázata miatt, amelyen megerősített helyfoglalással rendelkezik, vagy akár csak azért, mert elegendő információ utal az ilyen késésre, maga gondoskodott helyettesítő járat foglalásáról, és az első légi járat eredetileg tervezett érkezési időpontjához képest kevesebb mint háromórás késéssel érkezett meg a végső célállomásra.