1.

„Számomra a legszebb szó a szótárban a vám, és ez a kedvenc szavam”, mondta nemrég Donald J. Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke. ( 2 )

2.

Trump elnök vámok iránti rajongása legalább első elnöki ciklusára nyúlik vissza, ha nem korábbra: 2018‑ban az Egyesült Államok az utasítására értékvámokat vetett ki többféle, különböző származású, többek között az Európai Unióból származó acéltermékre. Válaszul az Európai Unió kiegyensúlyozó intézkedéseket vezetett be a Kombinált Nómenklatúra ( 3 ) (a továbbiakban: KN) bizonyos tarifacsoportjaira kivetett kiegészítő értékvámok formájában.

3.

A geopolitika kereszttüzébe került egyik termékkategória a 96138000 KN‑kód („más gyújtók”) volt, amelyre az (EU) 2020/502 végrehajtási rendelet ( 4 ) (a továbbiakban: vitatott rendelet) 20%‑os kiegészítő értékvámot vetett ki.

4.

A „Zippo” öngyújtó, egy jellegzetesen amerikai termék, ebbe a termékkategóriába tartozik. Ennek megfelelően a Zippo Manufacturing Co., a Zippo GmbH és a Zippo SAS (a továbbiakban együtt: Zippo) ( 5 ) megtámadta az vitatott rendeletet a Törvényszék előtt. Az egyik érvük az volt, hogy meg kellett volna hallgatni őket e vámok kivetése előtt.

5.

2023. október 18‑i Zippo Manufacturing és Zippo kontra Bizottság ítéletében (T‑402/20, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2023:640) a Törvényszék egyetértett ezzel az érvvel.

6.

Az Európai Bizottság fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben többek között arra hivatkozva, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjában biztosított meghallgatáshoz való jog nem áll fenn a jelen esetben. Egyetértek ezzel.

7.

A jelen jogvita előzményeit a megtámadott ítélet 2–13. pontja ismerteti. A következők megismétlése szükséges.

8.

2018. március 2‑án Trump elnök többek között a következőket tweetelte:

„Meg kell védenünk hazánkat és munkásainkat. Acéliparunk rossz passzban van. HA NINCS ACÉLOD, NINCS ORSZÁGOD!” ( 6 )

9.

2018. március 8‑án az Egyesült Államok 20%‑os értékvám formájában 2018. március 23‑tól határozatlan ideig hatályos intézkedéseket fogadott el egyes acél‑ és alumíniumtermékeknek többek között az Európai Unióból történő behozatalára vonatkozóan. ( 7 )

10.

2018. május 16‑án a Bizottság ezen intézkedésekre válaszul kihirdette az (EU) 2018/724 végrehajtási rendeletet ( 8 ) az Egyesült Államokból származó egyes termékekre vonatkozó kiegészítő vámok szakaszos alkalmazása céljából. Az e rendelet hatálya alá tartozó KN‑kódok alá tartozó termékek kiválasztott skálája a következő: csemegekukorica, tőzegáfonya, dohány, smink, ruházat, acéltermékek, bourbon, papír, lábbeli, háztartási cikkek, mosógépek, elemek, gépjárművek, motorkerékpárok, halászhajók és motorcsónakok.

11.

2018. május 18‑án az Európai Unió értesítette a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Árukereskedelmi Tanácsát az engedményeknek és más kötelezettségeknek az (EU) 2018/724 végrehajtási rendeletben felsorolt KN‑kódok tekintetében a védintézkedésekről szóló WTO‑megállapodás 8. cikkének (2) bekezdésével összhangban történő felfüggesztésére irányuló javaslatról. ( 9 )

12.

2020. január 24‑én az Egyesült Államok egyes származékos acél‑ és alumíniumtermékekre is kiterjesztette a vámokat, amelyek e naptól megint csak határozatlan ideig voltak alkalmazandók. ( 10 )

13.

2020. március 6‑án a Bizottság a 654/2014/EU rendelet (a továbbiakban: a jogérvényesítésről szóló rendelet) ( 11 ) 9. cikke alapján a Bizottság Kereskedelmi Főigazgatóságának honlapján közzétett felhívás útján kikérte az érdekelt felek véleményét. ( 12 ) A Kereskedelmi Főigazgatóság általi információgyűjtés már ekkor többek között a 96138000 KN‑kódhoz kapcsolódott. ( 13 )

14.

A Zippo nem vett részt ebben az eljárásban.

15.

2020. április 7‑én a Bizottság kihirdette a vitatott rendeletet.

16.

E rendeletben a Bizottság kifejti, hogy „[e]zek az intézkedések lényegüket tekintve védintézkedések, bár az Egyesült Államok biztonsági intézkedésként határozta meg őket”. ( 14 ) Ennek megfelelően, és mivel az Egyesült Államokkal folytatott konzultációk nem hoztak kielégítő megoldást, az Európai Unió a védintézkedésekről szóló WTO‑megállapodással összhangban gyakorolta az engedmények felfüggesztéséhez és egyensúlyának helyreállításához való jogát a jogérvényesítésről szóló rendelet 4. cikkének (1) bekezdése alapján. ( 15 )

17.

E célból megfelelő intézkedésekként vámengedmények felfüggesztése és új vámok vagy magasabb vámtételek bevezetése formájában kereskedelempolitikai intézkedések meghozatalára került sor. ( 16 )

18.

A 96138000 KN‑kód alá tartozó termékek („más gyújtók”, amelyek az „Öngyújtó és más gyújtó, mechanikus vagy elektromos is, és ezek alkatrésze, a tűzkő és a kanóc kivételével” kategóriába tartoznak) esetében ez 20%‑os kiegészítő értékvám kivetését jelentette. ( 17 ) A vitatott rendelet szerint „[a]z intézkedések megtervezése és kiválasztása során a Bizottság [a jogérvényesítésről szóló rendelet] 4. cikke (2) bekezdésének c) pontjával és 4. cikkének (3) bekezdésével összhangban objektív kritériumokat alkalmazott”. ( 18 )

19.

Az említett rendelet 4. cikke (2) bekezdésének c) pontja felhatalmazza a Bizottságot olyan mértékű kereskedelempolitikai intézkedések elfogadására, amely „lényegében azonos a védintézkedés által érintett engedmények vagy más kötelezettségek mértékével, a védintézkedésekről szóló WTO‑megállapodásban […] foglalt feltételek szerint”.

20.

A jogérvényesítésről szóló rendelet 4. cikkének (3) bekezdése szerint a szóban forgó kereskedelempolitikai intézkedéseket a következők alapján kell meghatározni: „a) hatékonyak lesznek‑e az intézkedések a tekintetben, hogy a nemzetközi kereskedelmi szabályoknak való megfelelésre ösztönözzék a harmadik országokat”; „b) alkalmasak lesznek‑e az intézkedések arra, hogy segítséget nyújtsanak a harmadik országok intézkedései által érintett uniós gazdasági szereplőknek”; „c) rendelkezésre állnak‑e alternatív források az érintett termékek vagy szolgáltatások beszerzésére, annak érdekében, hogy elkerülhetők vagy a lehető legkisebbre csökkenthetők legyenek az Unión belül a feldolgozó iparágakra, az ajánlatkérő szervekre vagy a közszolgáltató ajánlatkérőkre, valamint a végső fogyasztókra gyakorolt negatív hatások”; „d) nem eredményez‑e aránytalan adminisztratív nehézségeket és költségeket az intézkedések alkalmazása”; valamint „e) bármely egyéb egyedi kritérium, amelyet [a jogérvényesítésről szóló rendelet] 3. cikk[é]ben említett esetekkel összefüggésben nemzetközi kereskedelmi megállapodás ír elő”.

21.

Az ügy irataiból kitűnik, hogy a Kereskedelmi Főigazgatóság 2020. március 26‑i belső feljegyzése szerint a jogérvényesítésről szóló rendelet 9. cikke szerinti információgyűjtési eljárás keretében „az érdekelt felek különböző állításainak értékelése tükrözte a jogérvényesítésről szóló rendelet, nevezetesen a fenti b) és c) pont szerinti releváns kritériumokat. A Bizottságot elsősorban e kritériumok vezérelték a termékkiválasztásban. Mivel a tervezett intézkedések a határon alkalmazott vámok, a d) pont szerinti feltétel teljesül. Az e) pont szerint kritérium nem alkalmazható, mivel a védintézkedésekről szóló WTO‑megállapodás a lényegi azonosságon túlmenően nem ír elő további egyedi kritériumokat. Az a) pont szerinti kritérium nem alkalmazható a helyzetre, mivel az a jogérvényesítésről szóló rendeletben előirányzott más helyzetekre vonatkozik.” ( 19 )

22.

A vitatott rendelet 2020. április 6‑án lépett hatályba. ( 20 )

23.

2020. április 7‑én az Európai Unió a védintézkedésekről szóló WTO‑megállapodás 8. cikkének (2) bekezdése alapján értesítette a WTO Árukereskedelmi Tanácsát a vitatott rendelettel bevezetett intézkedésekről. ( 21 )

24.

Miután az Egyesült Államok 2021. október 31‑én bejelentette, hogy 2023. december 31‑ig felfüggeszti intézkedéseit, a Bizottság 2023. december 31‑ig szintén felfüggesztette a vitatott rendelettel bevezetett intézkedéseket. ( 22 )

25.

A Zippo Manufacturing Co. által az Egyesült Államokban gyártott, fémből készült mechanikus „vihar” öngyújtókat a Zippo GmbH importálja az Európai Unióba a 96138000 KN‑kód alatt (a továbbiakban: érintett termék). E KN‑kód a vitatott rendelet hatálya alá tartozik.

26.

2020. június 30‑án a Zippo keresetet indított a vitatott rendelet megsemmisítése iránt.

27.

2023. október 18‑án a Törvényszék meghozta a megtámadott ítéletet, amellyel a 96138000 KN‑kód alá tartozó termékekre vonatkozó részében megsemmisítette a vitatott rendeletet azzal az indokkal, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben a Zippo meghallgatáshoz való jogát az említett rendelet elfogadására irányuló eljárás során.

28.

A megtámadott ítélet lényegében a következőképpen épül fel.

29.

Az elfogadhatóság szempontjából a Törvényszék csak a Zippo Manufacturing Co. helyzetét vette figyelembe. ( 23 )

30.

Először is, a Törvényszék megállapította, hogy a Zippo Manufacturing Co.‑t személyében érintette a vitatott rendelet „olyan egyéni helyzetet alkotó ténybeli és jogi körülmények összessége [miatt], amely [őt] minden más gazdasági szereplőhöz képest sajátos módon jellemzi”. ( 24 ) Másodszor, a Törvényszék megállapította, hogy a vitatott rendelet közvetlenül érintette a Zippo Manufacturing Co.‑t többek között azért, mert e rendelet érintette e társaságnak az uniós piachoz való hozzáférési jogát. ( 25 ) Harmadszor, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy e társaságnak – a vitatott rendelet felfüggesztése ellenére – fennmaradt az eljáráshoz fűződő érdeke annak elkerülése érdekében, hogy a felrótt jogszerűtlenségek a jövőben újra megvalósuljanak. ( 26 )

31.

A kereset érdemét illetően a Törvényszék rögtön az ötödik jogalapra tért rá, amellyel a Zippo a megfelelő ügyintézés elvének a Bizottság általi megsértésére hivatkozott. ( 27 )

32.

Először is, a Törvényszék a jogérvényesítésről szóló rendelet 9. cikkében foglalt követelmények szempontjából értékelte a Zippo jogalapját. Megállapította, hogy e rendelkezés alapján a Bizottság nem volt köteles tájékoztatni a feleket az információgyűjtés lefolytatásáról az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzététel útján, hanem elegendő volt az információgyűjtést a Kereskedelmi Főigazgatóság honlapján történő közzététel útján bejelenteni. ( 28 )

33.

Másodszor, a Törvényszék megjegyezte, hogy a megfelelő ügyintézéshez való jog magában foglalja többek között mindenkinek az önálló jogát arra, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák. A Törvényszék e tekintetben a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjára hivatkozott. ( 29 ) A Törvényszék szerint a jogérvényesítésről szóló rendelet 4. cikke alapján bevezetett kiegyensúlyozó intézkedéseknek „az a célja, hogy […] hátrányos gazdasági hatást gyakoroljanak az Egyesült Államok azon vállalkozásainak tevékenységére, amelyek az ezen intézkedések hatálya alá tartozó termékeket exportálják az Unióba”. ( 30 ) Következésképpen az ilyen intézkedés, „még ha azt nem is az [érintett] termékeket exportáló vállalkozásokkal szembeni egyedi eljárás eredményeként hozzák meg, olyan intézkedésnek minősülhet, amely hátrányosan érintheti az említett vállalkozások érdekeit”, és így „nem zárható ki”, hogy e vállalkozások hivatkozhatnak a meghallgatáshoz való jogra. ( 31 )

34.

A Törvényszék ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy a jogérvényesítésről szóló rendelet 9. cikke nem minősül a meghallgatáshoz való jog alkalmazásának, amennyiben azt a kötelezettséget írja elő a Bizottság számára, hogy információkat és véleményeket gyűjtsön az Unió konkrét árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatos gazdasági érdekeire vonatkozóan, nem pedig a javasolt uniós intézkedések által hátrányosan érintett vállalkozások egyéni érdekeire vonatkozóan. ( 32 )

35.

Ezen előfeltevésekre tekintettel, és mivel a Bizottságnak tudomása volt arról, hogy a vitatott rendelettel bevezetett intézkedések valószínűleg hátrányosan érintik a Zippót, a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottságnak lehetőséget kellett volna biztosítania e fél számára, hogy közvetlenül a vitatott rendelet elfogadására irányuló eljárás során meghallgassák. ( 33 )

36.

Végül a Törvényszék megállapította, hogy a meghallgatáshoz való jog megsértése hatással lehetett az eljárás eredményére. Úgy vélte, hogy „nem zárható ki, hogy a [vitatott] rendeletnek más lett volna a tartalma”, ha a Zippo gyakorolhatta volna a meghallgatáshoz való jogát. ( 34 )

37.

A fentiekre tekintettel a Törvényszék helyt adott az ötödik jogalapnak, és a többi jogalap vizsgálata nélkül megsemmisítette a vitatott rendeletet.

38.

2023. december 26‑án benyújtott fellebbezésével a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, utasítsa el a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított ötödik jogalapot, és a Zippót kötelezze a költségek viselésére.

39.

A Zippo azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, másodlagosan pedig utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, és a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

40.

Mind a Bizottság, mind a Zippo gyakorolta a válaszhoz és viszonválaszhoz való jogát. Az ügyben nem tartottak tárgyalást.

41.

A Bíróság azt kérte, hogy elemzésemet az első fellebbezési jogalapra összpontosítsam. E jogalapban a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy megsértette a Zippónak a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjában tükröződő meghallgatáshoz való jogát. ( 35 )

42.

A Bizottság jogalapja három részre oszlik. Az első rész szerint a Törvényszék figyelmen kívül hagyta, hogy a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja nem vonatkozik általános hatályú intézkedésekre. A második rész szerint a vitatott rendelet nem „egyedi intézkedés” volt. Végül a harmadik rész szerint, még ha a Zippót meg is illette a meghallgatáshoz való jog a vitatott rendelet elfogadása tekintetében, e jog biztosítva volt a jogérvényesítésről szóló rendelet 9. cikke alapján lefolytatott információgyűjtési eljárás során.

43.

A Bizottság által választott felépítést követve egymás után fogok foglalkozni az első jogalap három részében szereplő érvekkel (A. szakasz). Bár azt fogom javasolni, hogy a Bíróság mindhárom résznek adjon helyt, arra a következtetésre jutok, hogy a per állása nem teszi lehetővé az érdemi határozathozatalt, és az ügyet ezért vissza kell utalni a Törvényszék elé (B. szakasz).

44.

A Bizottság úgy véli, hogy bár a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy a Charta 41. cikke (2) bekezdése a) pontjának hatálya az egyedi intézkedésekre korlátozódik, ( 36 ) nem alkalmazta e követelményt a vitatott rendelet elfogadásához vezető eljárásra, mivel ez az uniós jogi aktus nem minősül az említett rendelkezés értelmében vett egyedi intézkedésnek. ( 37 )

45.

A Zippo úgy véli, hogy a Törvényszék nem hagyta figyelmen kívül az egyedi intézkedéseknek a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjából eredő követelményét, és a megtámadott ítéletből sem tűnik ki ennek ellenkezője.

46.

Noha egyetértek a Zippóval abban, hogy ez nem szerepel kifejezetten a megtámadott ítéletben, a Bizottságnak igaza van abban, hogy a Törvényszék úgy tűnik értelmezni és alkalmazni a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontját, mintha az „egyedi intézkedések” abban foglalt követelménye nem létezne, ami miatt a Törvényszék arra a következtetésre tűnik jutni, hogy valamely személy hátrányos érintettsége elegendő a meghallgatáshoz való jog fennállásához. ( 38 )

47.

Ez a megközelítés nyilvánvalóan téves.

48.

Már a Charta 41. cikke (2) bekezdése a) pontjának szövegéből és a vonatkozó ítélkezési gyakorlatból ( 39 ) is az következik, hogy az e rendelkezés szerinti meghallgatáshoz való jog két feltételtől függ: egyrészt az intézkedésnek egy adott személlyel kapcsolatban lefolytatott közigazgatási eljárásban elfogadandó egyedi intézkedésnek kell lennie, másrészt az elfogadandó intézkedésnek olyannak kell lennie, amely hátrányosan érintheti az adott személyt.

49.

E logika alapján a Bíróság megállapította, hogy a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjában tükröződő meghallgatáshoz való jog kizárólag olyan eljárásban áll fenn, amelyben a közigazgatási szerv egyedi intézkedést hoz valamely személlyel kapcsolatban, olyan eljárásban azonban nem, amely általános hatályú intézkedéshez vezet. ( 40 )

50.

E korlátozásnak fontos politikai okai vannak: valószínűleg a legtöbb, ha nem az összes általános hatályú intézkedés legalább egy – előzetesen vagy azonosítható, vagy nem azonosítható – természetes vagy jogi személyt hátrányosan érint. Noha – amint azt a Bizottság is állította – az uniós intézményeknek figyelembe kell venniük az ilyen intézkedéseknek a természetes vagy jogi személyekre gyakorolt valószínűsíthető hatását, ezen intézmények nem kötelesek figyelembe venni e személyek sajátos körülményeit.

51.

Ennek megfelelően valamely személy ilyen intézkedés általi általános érintettsége nem lehet elegendő a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjában tükröződő meghallgatáshoz való jog fennállásához.

52.

Amint azt a Bizottság helyesen állítja, ennek ellenkezője, tehát a meghallgatáshoz való jog minden olyan személy számára történő biztosítása, akit érinthet egy általános hatályú intézkedés, gyakorlatilag megvalósíthatatlan lenne.

53.

Mindazonáltal még ha megvalósítható lenne is ez, lehetetlen lenne azonosítani és tájékoztatni az általános hatályú intézkedés által érintett valamennyi személyt meghallgatásuk érdekében.

54.

A közös kereskedelempolitika területén ugyanis – amint azt a Bizottság a Törvényszék által a feleknek feltett kérdésekre válaszolva kifejtette – ezen intézmény még egy adott termék importőreinek jegyzékével sem rendelkezik. Olyan egyedi adatokhoz sem fér hozzá, amelyek lehetővé tennék a potenciálisan érintett személyek azonosítását.

55.

Ebből következik, hogy a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjában tükröződő meghallgatáshoz való „egyéni” jog mind jogi, mind gyakorlati okokból csak egyedi intézkedésekkel kapcsolatban állhat fenn. ( 41 )

56.

Az első jogalap első részének tehát helyt kell adni.

57.

A Bizottság azt állítja továbbá, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a vitatott rendelet a Zippo tekintetében a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett egyedi intézkedésnek minősül.

58.

Egyetértek a Bizottsággal.

59.

Először is, a vitatott intézkedés egy rendelet, vagyis olyan jogi aktus, amely az EUMSZ 288. cikk második bekezdése szerint általános hatállyal bír az uniós jog minden egyes alanya tekintetében.

60.

A Zippo mindazonáltal helyesen állítja lényegében azt, hogy e forma önmagában nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a vitatott rendelet konkrét személyekre vonatkozó egyedi döntéseket tartalmazhat, és így annak esetében fennállhat a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjában tükröződő meghallgatáshoz való jog. ( 42 )

61.

Ez a helyzet például a dömpingellenes és a korlátozó intézkedések területén, ahol az Európai Unió Bizottsága és Tanácsa rendeleteket fogad el bizonyos intézkedések konkrét természetes vagy jogi személyekkel szembeni elrendelése érdekében. Az ilyen intézkedések, még ha általában rendelet formájában fogadják is el azokat, egyes természetes és jogi személyek esetében egy határozat jellemzőivel bírnak, mivel a konkrét helyzetükkel kapcsolatban lefolytatott közigazgatási eljárást követően az uniós intézmények által kialakított végleges álláspontot tükrözik. ( 43 )

62.

E természetes és jogi személyek ezért úgy érvényesíthetik a meghallgatáshoz való jogot, mintha e rendelet címzettjei lennének, még akkor is, ha a vonatkozó uniós másodlagos jog nem biztosítja ezt a lehetőséget. ( 44 )

63.

A vitatott rendelet esetében mindazonáltal más a helyzet.

64.

Az objektív módon határoz meg helyzeteket, és általánosan és absztrakt módon meghatározható személycsoporttal szemben fejt ki joghatásokat. ( 45 )

65.

A jelen esetben az az Egyesült Államokból érkező minden olyan behozatalra vonatkozik, amely a 96138000 KN‑kód alá tartozik.

66.

E célból a vitatott rendelet nem használja fel az általa érintett természetes és jogi személyek gazdasági tevékenységével kapcsolatos információkat.

67.

A vitatott rendelet továbbá nem egy konkrét vállalkozás magatartása ellen irányul, ( 46 ) és a Zippo nem címzettje annak. ( 47 )

68.

Ehelyett – amint azt maga a Törvényszék kifejtette – a vitatott rendelet általános jelleggel nyomást kíván gyakorolni az Egyesült Államokra gyakorlatának megváltoztatása érdekében. ( 48 )

69.

A Zippo így nem hivatkozhat arra, hogy a vitatott rendelet olyan egyedi intézkedés, amelynek ő a címzettje, és hogy annak elfogadása előtt ezért biztosítani kellett volna számára a meghallgatáshoz való jogot.

70.

A Törvényszék által hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem ad alapot ezzel ellentétes következtetésre. ( 49 )

71.

Az a körülmény, hogy a vitatott rendelet elfogadására irányuló eljárás lefolytatása arra késztette a Bizottságot, hogy azonosítsa azt a személyt, akinek az érdekei hátrányosan lehetnek érintve, ( 50 ) vagy hogy ezen intézménynek tudomása volt arról, hogy az érintett termék az e jogi aktus hatálya alá tartozó termékkategóriákba tartozik ( 51 ) – és e terméket a Bizottság ezenfelül a saját kezdeményezésére azonosította ( 52 ) –, nem jelenti azt, hogy a vitatott rendelet elfogadására a Zippo ellen vagy vele kapcsolatban folytatott eljárás keretében került volna sor.

72.

E körülmények önmagukban nem teszik a vitatott rendeletet a Charta 41. cikke (2) bekezdése a) pontjának alkalmazásához szükséges értelemben vett egyedi intézkedéssé.

73.

Aggasztó lenne ugyanis, ha a Bizottság nem lenne tisztában a helyzettel és az amerikai piac fő szereplőivel azon a területen, amelyen kiegyensúlyozó intézkedések bevezetése mellett döntött, azon egyszerű oknál fogva, hogy az ilyen intézkedéseket a jogérvényesítésről szóló rendelet szerint többek között úgy kell megválasztani és kidolgozni, hogy ösztönözzék a harmadik országokat az alkalmazandó nemzetközi kereskedelmi szabályok betartására. ( 53 )

74.

Ebből következik, hogy a Bizottság megalapozottan hivatkozik arra, hogy a Törvényszék tévesen ítélte meg úgy, hogy a vitatott rendelet a Zippo tekintetében a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett „egyedi intézkedésnek” minősül.

75.

E következtetést nem befolyásolja a Zippo azon érve, hogy ellentmondásos lenne egyrészt elfogadni a szóban forgó kereset elfogadhatóságát, másrészt viszont vitatni a meghallgatáshoz való jog fennállását.

76.

E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy a Bíróságnak már volt alkalma kifejteni, hogy az a körülmény, hogy egy általános hatályú intézkedés közvetlenül és személyében érint egy felet, nem jelenti azt, hogy e félnek lehetőséget kellett volna kapnia az intézkedés elfogadásának alapjául szolgáló eljárás során történő meghallgatásra. ( 54 )

77.

Amint azt a Bizottság helyesen állította, a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti meghallgatáshoz való jog biztosításához nem elegendő, hogy az intézkedés személyében érint egy személyt. A szóban forgó eljárásnak emellett „egyedi intézkedéshez” kell vezetnie.

78.

Ez az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerinti keresetindítási feltételek és a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti (egyéni) meghallgatáshoz való jog biztosítása feltételeinek eltérő céljával magyarázható. Egyrészt annak elismerése, hogy valamely természetes vagy jogi személy kereshetőségi joggal rendelkezik az uniós bíróságok előtt, azt a célt szolgálja, hogy az intézkedés által hátrányosan érintett személy vitathassa ezen intézkedés jogi érvényességét. Másrészt a meghallgatáshoz való jog azt a célt szolgálja, hogy valamely személy megakadályozhassa egy rá vonatkozó határozat meghozatalát, ha e határozat hátrányosan érintené e személy személyes helyzetét. ( 55 )

79.

Ezért ahhoz, hogy az uniós bíróságokhoz lehessen fordulni, elegendő, hogy egy intézkedés egyéniesíti az érintett személyt, még ha ezen intézkedés elfogadására nem e személyre tekintettel került is sor.

80.

Ezzel szemben a meghallgatáshoz való jog valamely közigazgatási eljárásban történő biztosításához ezen eljárást az érintett személy egyéni helyzetére való reagálás szándékával kell lefolytatni, és annak az e személyt adott esetben hátrányosan érintő aktussal kell lezárulnia.

81.

A Bizottság tehát megalapozottan hivatkozott arra, hogy annak megállapítása, hogy egy általános hatályú intézkedés személyében érint valamely természetes vagy jogi személyt, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a szóban forgó intézkedés a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett „egyedi intézkedés”.

82.

Az első jogalap második részének tehát szintén helyt kell adni.

83.

A Bizottság a harmadik részben lényegében arra hivatkozik, hogy még ha a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti meghallgatáshoz való jogot biztosítani kellett is a jelen helyzetben, e jog biztosítva volt a jogérvényesítésről szóló rendelet 9. cikke alapján lefolytatott információgyűjtési eljárás során.

84.

Válaszában a Zippo vitatta a Bizottság ezen érvének elfogadhatóságát. Véleménye szerint a Bizottság fellebbezése ezen érvében nem jelöli meg kellőképpen a megtámadott ítélet vonatkozó pontjait. A Bizottság jogalapjának e része tehát nem felel meg a Bíróság eljárási szabályzata 169. cikkének (2) bekezdéséből eredő követelményeknek. E rendelkezés szerint „[a] felhozott jogalapoknak és jogi érveknek pontosan meg kell jelölniük a Törvényszék határozatában szereplő indokolás vitatott részeit”.

85.

Nem értek ezzel egyet.

86.

Amint azt a Bizottság kifejti, ez az eljárási követelmény nem értelmezhető túlságosan formalista módon úgy, hogy az minden esetben megköveteli a megtámadott ítélet pontjainak pontos megjelölését.

87.

Az eljárási szabályzat 169. cikke (2) bekezdésének célja annak lehetővé tétele a Bíróság számára, hogy elvégezze valamely uniós jogi aktus jogszerűségének vizsgálatát. ( 56 )

88.

E rendelkezés így az EUMSZ 256. cikk (2) bekezdésének és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének kifejeződése, amelyek megkövetelik, hogy jogorvoslati hatáskörének gyakorlása során a Bíróság képes legyen megérteni a jogvita tárgyát.

89.

E követelmény teljesül, ha a fellebbezés az abban ismertetett jogalapok és érvek révén megjelöli a megtámadott ítélet fellebbező által hatályon kívül helyezni kért részeit. ( 57 )

90.

Amint azt a Bíróság elismerte, ez vagy a megtámadott ítélet indokolása vitatott részeinek kifejezett megjelölése, „vagy az abban szereplő elemek felidézésével vagy átvételével [történő megjelölése útján tehető meg], lehetővé téve ezáltal azok azonosítását”. ( 58 )

91.

A jelen esetben a Bizottság az első jogalap harmadik része útján nemcsak azt fejti ki, hogy lényegében vitatja a Törvényszék azon következtetését, hogy a jogérvényesítésről szóló rendelet 9. cikke nem valósítja meg a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjában tükröződő meghallgatáshoz való jogot, hanem azt is kiemeli, hogy a megtámadott ítéletnek pontosan mely pontjait kéri hatályon kívül helyezni. ( 59 )

92.

A fellebbezés következésképpen megfelel az eljárási szabályzat 169. cikke (2) bekezdésének. A Zippo elfogadhatatlansági érvét tehát el kell utasítani.

93.

A megtámadott ítélet 67. pontjában a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy „ha valamely vállalkozás, amelynek érdekeit a Bizottság által [a jogérvényesítésről szóló rendelet] 4. cikke (1) bekezdésének megfelelően elfogadott végrehajtási jogi aktusban előírt intézkedések hátrányosan érinthetik, nem vett részt ilyen információgyűjtésben, nem tekinthető úgy, hogy a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjában biztosított meghallgatáshoz való jogát nem sértették meg pusztán arra tekintettel, hogy a Bizottság az e rendelet 9. cikkének (1) bekezdése alapján eleget tett az említett információgyűjtés megszervezésére vonatkozó kötelezettségének”. ( 60 )

94.

A Bizottság vitatja a jogérvényesítésről szóló rendelet 9. cikkének ilyen értelmezését, és úgy véli, hogy e rendelkezésnek a Törvényszék általi értelmezése arra ösztönözheti az érdekelt feleket, hogy ne vegyenek részt a jelen esetben lefolytatottnak megfelelő típusú információgyűjtési eljárásban kizárólag azért, hogy később a védelemhez való jog megsértése miatt vitassák az említett eljárást követően elfogadott uniós jogi aktus érvényességét.

95.

Amint azt a jelen indítvány 49. pontjában már kifejtettem, a vitatott rendeletben foglaltakhoz hasonló általános hatályú intézkedések elfogadásához vezető eljárásban a meghallgatáshoz való jog nem alapozható a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjára.

96.

Mindemellett a részvételi demokrácia elvén alapuló rendszerben, ( 61 ) amelyben a közigazgatási szervek által elfogadott általános hatályú intézkedések által adott esetben érintett jogalanyok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kifejezésre juttassák érdekeiket és hangot adjanak aggályaiknak, ( 62 ) e lehetőség biztosítható valamiféle, az ilyen intézkedések elfogadását megelőző – a jogérvényesítésről szóló rendelet 9. cikkében előírthoz hasonló – információgyűjtési eljárás útján.

97.

A megtámadott ítéletben a Törvényszék nem állapított meg az említett eljárás átláthatóságával és nyitottságával kapcsolatos problémát, amennyiben annak megszervezésére a vitatott rendelet elfogadásával kapcsolatban került sor. ( 63 )

98.

A Zippo sem vitatta e megállapítást csatlakozó fellebbezés útján.

99.

Megállapítható tehát, hogy a jelen esetben biztosítva volt a meghallgatáshoz való jog az általános hatályú intézkedések elfogadásához vezető eljárásban, amennyiben e jog a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjától függetlenül létezőnek tekinthető az uniós jog alapján.

100.

Az a körülmény, hogy a Zippo nem vett részt ebben az információgyűjtési eljárásban annak ellenére, hogy arról tájékoztatták a Kereskedelmi Főigazgatóság honlapján történő közzététel útján, nem befolyásolja e következtetést.

101.

Ha a Zippo részt vett volna ebben az eljárásban, előadhatta volna azokat az érveket, amelyek állítása szerint hatással lehettek volna a vitatott rendelet tartalmára, nevezetesen, hogy „a [vitatott] rendelet elfogadásának időpontjában a [felperesek termékeire] vonatkozóan tervezett kiegyensúlyozó intézkedések mind terjedelmük, mind összegük tekintetében e tervezett kiegyensúlyozó intézkedések legsúlyosabb formáját képezték az Egyesült Államok más iparágait érintő intézkedésekhez képest”, hogy „egy olyan intézkedés különösen szigorú jelleg[ű], amely egyetlen vállalkozást érint, és a szóban forgó kiegyensúlyozó intézkedések valamennyi következményét e vállalkozásra hárítja, vagy […] hogy [a felperesek termékei] nem állnak kapcsolatban az Amerikai Egyesült Államok által elfogadott védintézkedések által érintett termékekkel, így a Bizottság által hozott intézkedések nem alkalmasak az említett védintézkedések hatásainak ellensúlyozására”, és hogy „a Bizottság azzal, hogy kifejezetten [a felpereseket] célozta meg, hátrányosan megkülönböztető intézkedést fogadott el, miközben lehetősége lett volna más, több vállalkozást érintő termékek kiválasztására, és a szóban forgó kiegyenlítő intézkedések igazságosabb elosztására”. ( 64 )

102.

Ezért, még ha igaz lenne is, hogy a Zippót egyfajta „általános” meghallgatáshoz való jog illette meg egy általános hatályú jogi aktus Bizottság általi elfogadása előtt – a Charta 41. cikke (2) bekezdése a) pontjának alkalmazási körén kívül –, e jogot nem sértette meg a Bizottság a jelen ügy körülményei között.

103.

Ebből következően azt javaslom, hogy a Bíróság az első jogalap harmadik részének is és így az első jogalap egészének adjon helyt.

104.

Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 61. cikke értelmében a Bíróság, amennyiben a per állása megengedi, az ügyet maga bírálja el véglegesen.

105.

A jelen ügyben ez a feltétel nem teljesül.

106.

A megtámadott ítéletben a Törvényszék csak a Zippo ötödik jogalapját vizsgálta.

107.

A fentiekben ismertetett okok miatt úgy vélem, hogy ez a jogalap megalapozatlan. Ezért azt el kell utasítani.

108.

Mivel azonban a Törvényszék nem vizsgálta a Zippo által a keresete alátámasztása érdekében felhozott első, második, harmadik és negyedik jogalapot, amelyek a vitatott rendelet érdemére és részben egy összetett ténybeli mérlegelést maga után vonó vizsgálatra vonatkoznak, ( 65 ) a Bíróság nem rendelkezik az ügy végleges elbírálásához szükséges elemek összességével. ( 66 )

109.

Az ügyet tehát vissza kell utalni a Törvényszék elé az előtte felhozott többi jogalapról és érvről történő határozathozatal céljából, és a költségekről jelenleg nem kell határozni.

110.

A fentiek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság: