1.

Az Európai Unió Bírósága alapokmányának (a továbbiakban: alapokmány) 56. cikkének harmadik bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a Törvényszék eljárást befejező határozata ellen fellebbezést nyújtsanak be a Bírósághoz, még akkor is, ha nem avatkoztak be a Törvényszék előtti perbe. Mindazonáltal e jog egy feltételhez kötött: az nem az „Unió és az alkalmazottai közötti jogvitákra” vonatkozik. Ennek megfelelően ilyen esetekben a tagállam csak akkor nyújthat be fellebbezést az eljárást befejező határozat ellen, ha beavatkozott a Törvényszék előtti perbe.

2.

Fellebbezésével a Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Bíróság részlegesen helyezze hatályon kívül a Törvényszék Stockdale kontra Tanács és társai ítéletét (a továbbiakban: megtámadott ítélet), amely az Európai Unió Tanácsa és egy, az Európai Unió bosznia‑hercegovinai különleges képviselőjénél (a továbbiakban: EUKK) egymást követő határozott idejű szerződésekkel foglalkoztatott személy (Robert Stockdale) közötti jogvitára vonatkozik. ( 2 )

3.

A Spanyol Királyság kérte a Törvényszék előtti azon perbe való beavatkozását, amely az említett ítélet meghozatalához vezetett. A megtámadott ítéletet azonban azt megelőzően hozták meg, hogy e bíróság határozatot hozott volna arról, hogy e tagállamnak engedélyezi vagy megtagadja a beavatkozást.

4.

A Bíróság kérésére a jelen indítvány arra az eljárási kérdésre összpontosít, hogy az e tagállam által benyújtott fellebbezést úgy kell‑e tekinteni, hogy azt „az Unió és az alkalmazottai közötti jogvitára” vonatkozó ügyben nyújtották be, és így az az alapokmány 56. cikkének harmadik bekezdése alapján elfogadhatatlannak minősül.

5.

Az alapokmány 56. cikke értelmében:

„A Törvényszék eljárást befejező határozata ellen és annak az érdemi kérdésekről csak részben rendelkező, illetve a hatáskör hiányára vagy a kereset meg nem engedhetőségére alapozott kifogásra vonatkozó eljárási kérdésről rendelkező határozata ellen a Bírósághoz a megtámadott határozat közlésétől számított két hónapon belül fellebbezést lehet benyújtani.

Ilyen fellebbezéssel bármelyik fél élhet, akinek indítványait egészben vagy részben elutasították. […]

Az Unió és az alkalmazottai közötti jogvitákra vonatkozó perek esetét kivéve fellebbezést nyújthatnak be azok a tagállamok és uniós intézmények is, amelyek a Törvényszék előtt folyó perbe nem avatkoztak be. Ilyen esetekben ezeknek a tagállamoknak és intézményeknek a helyzete az első fokon beavatkozó tagállamok vagy intézmények helyzetével azonos.”

6.

Az Európai Unió bosznia‑hercegovinai különleges képviselőjének kinevezéséről szóló, 2019. augusztus 8‑i (KKBP) 2019/1340 tanácsi határozat 1. cikke értelmében:

„A Tanács a 2019. szeptember 1‑jétől 2021. augusztus 31‑ig terjedő időszakra Johann SATTLER‑t nevezi ki az Európai Unió bosznia‑hercegovinai különleges képviselőjévé. A Tanács a Politikai és Biztonsági Bizottság (PBB) értékelése alapján, valamint az [Európai] Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (a továbbiakban: a főképviselő) javaslatára dönthet az EUKK megbízatásának idő előtti megszüntetéséről.”

7.

E határozat 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az EUKK felel a megbízatás végrehajtásáért a főképviselő felügyelete alatt.

(2)   A PBB kiemelt kapcsolatot tart fenn az EUKK‑val, és egyben az EUKK elsődleges kapcsolattartója a Tanács felé. A PBB – a megbízatás keretein belül és a főképviselő hatáskörének sérelme nélkül – stratégiai iránymutatást és politikai irányítást nyújt az EUKK számára.

(3)   Az EUKK szorosan együttműködik az Európai Külügyi Szolgálattal (EKSZ) és annak megfelelő szervezeti egységeivel.”

8.

E határozatnak „A csapat létrehozása és összetétele” címet viselő 6. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az EUKK megbízatása és a hozzá kapcsolódóan rendelkezésre álló megfelelő pénzügyi eszközök keretein belül az EUKK felel a csapat létrehozásáért. A csapatnak rendelkeznie kell többek között a megbízatás keretében szükséges konkrét szakpolitikai kérdésekkel kapcsolatos szakértelemmel. Az EUKK‑nak folyamatosan és haladéktalanul tájékoztatnia kell a Tanácsot és a Bizottságot a csapat összetételéről.

(2)   A tagállamok, az Unió intézményei és az EKSZ javaslatot tehetnek olyan alkalmazottak kirendelésére, akik az EUKK munkáját segítik. Az ilyen kirendelt alkalmazottak javadalmazását az érintett tagállam, az Unió érintett intézménye vagy az EKSZ fedezi. A tagállamok által az uniós intézményekhez vagy az EKSZ‑hez kirendelt szakértőket is ki lehet helyezni az EUKK melletti munkavégzés céljára. A szerződéses nemzetközi alkalmazottaknak tagállami állampolgársággal kell rendelkezniük.

(3)   A kirendelt személyzet minden tagjának a küldő tagállam, a küldő uniós intézmény vagy az EKSZ igazgatási fennhatósága alatt kell maradnia, és az EUKK megbízatásának érdekében kell végezniük feladataikat és kell eljárniuk.”

9.

A jogvita hátterét a megtámadott ítélet részletesen ismerteti. ( 3 ) A jelen indítvány szempontjából meghatározó ténybeli körülmények a következőképpen foglalhatók össze.

10.

R. Stockdale Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának állampolgára, aki a bosznia‑hercegovinai EUKK‑nál pénzügyi és adminisztratív vezetői feladatokat látott el.

11.

Az EUSZ 33. cikk alapján a Tanács 2002. március 11‑én határozatot fogadott el a bosznia‑hercegovinai EUKK kinevezéséről. ( 4 ) Ezt követően a Tanács egymást követően különböző jogi aktusokat fogadott el, amelyekkel megszakítás nélkül EUKK‑t nevezett ki Bosznia‑Hercegovinában határozott időre szóló megbízatással.

12.

A szóban forgó kereset benyújtásának időpontjában (azaz 2020. december 29‑én) a bosznia‑hercegovinai EUKK‑t a 2019. szeptember 1. és 2021. augusztus 31. közötti időszakra nevezték ki. ( 5 )

13.

R. Stockdale‑t 2006. február 15‑től 2007. március 1‑jéig az EUKK megbízatását meg nem haladó időtartamra az EUKK‑val kötött határozott idejű munkaszerződés alapján foglalkoztatták.

14.

2007. március 1‑jétől kezdődően 16 egymást követő határozott idejű munkaszerződést kötött az EUKK‑val. Az R. Stockdale által kötött utolsó határozott idejű munkaszerződés (a továbbiakban: a szóban forgó szerződés) 5. pontja értelmében e szerződés a 2019. szeptember 1. és 2021. augusztus 31. közötti időtartamra vonatkozott.

15.

R. Stockdale emellett 13 háromoldalú szerződést írt alá a Bizottsággal és az EUKK‑val, amelyek ideiglenes irodavezetőnek nevezték ki őt. Ezek a szerződések kikötötték, hogy az EUKK halála vagy lemondása, a feladatainak ellátásában akadályozó baleset vagy betegség, illetve a Bizottság és ezen EUKK között létrejött finanszírozási megállapodás megszűnése esetén R. Stockdale lesz az EUKK‑nak juttatott pénzeszközök kezeléséért felelős személy. Az utolsó ilyen szerződést R. Stockdale 2019. október 7‑én írta alá.

16.

2020. január 24‑én az Unió és az Egyesült Királyság képviselői aláírták az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból és az Európai Atomenergia‑közösségből történő kilépéséről szóló megállapodást (a továbbiakban: az Egyesült Királyság kilépéséről szóló megállapodás). ( 6 )

17.

Az Egyesült Királyság kilépésről szóló megállapodás annak 185. cikke értelmében 2020. február 1‑jén lépett hatályba. E megállapodás 126. cikke átmeneti időszakot állapított meg, amely a megállapodás hatálybalépésének napján kezdődött és 2020. december 31‑én ért véget (a továbbiakban: átmeneti időszak), és amelynek során a megállapodás 127. cikkének (6) bekezdése értelmében az uniós jogban a „tagállamokra” való hivatkozást úgy kell érteni, hogy az magában foglalja az Egyesült Királyságot is.

18.

2020. június 24‑én R. Stockdale levelet küldött az EUKK‑nak, amelyben a jogai felől érdeklődött, és hátrányos megkülönböztetésre hivatkozott, amennyiben álláshelyét végül feleslegesnek ítélnék arra tekintettel, hogy a bosznia‑hercegovinai EUKK irodáját az ezen államban található uniós küldöttséghez, és így az EKSZ‑hez helyeznék át.

19.

Az EUKK 2020. július 7‑én továbbította R. Stockdale kérelmét a Bizottság Külpolitikai Eszközökért Felelős Szolgálatának igazgatójához, és jelezte, hogy R. Stockdale kérdéseket vetett fel az alkalmazási feltételeire vonatkozóan, többek között a szóban forgó szerződésnek az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépése miatti, valószínűsíthető megszűnése esetére. Az említett szolgálat egyik egységvezetője 2020. július 13‑án azt válaszolta, hogy a szolgálat hatásköre nem terjed ki a KKBP (közös kül‑ és biztonságpolitika) személyi állományának humánerőforrás‑ügyeire, és azt tanácsolta az EUKK‑nak, hogy e tekintetben az EKSZ‑szel konzultáljon. Ezenkívül azt is hangsúlyozta, hogy amennyiben R. Stockdale kérelme pénzügyi jellegű, a szóban forgó szerződés rendelkezéseinek megfelelően semmilyen végkielégítés vagy nyugdíjjárulék nem fizethető számára.

20.

2020. szeptember 15‑én az EUKK az EKSZ‑hez fordult, és megküldte számára a felperes 2020. június 24‑i levelét.

21.

R. Stockdale 2020. szeptember 28‑án levelet írt az EUKK‑nak, hogy további tájékoztatást kapjon azon lehetőségekről, hogy az átmeneti időszak lejárta után is szolgálatban maradhasson. Miután az EUKK felvette a kapcsolatot a Bizottság Külpolitikai Eszközökért Felelős Szolgálatával, a szolgálat igazgatója 2020. október 2‑án azt válaszolta, hogy az Egyesült Királyság állampolgárai tekintetében semmilyen kivétel nem áll fenn, és a szerződésük 2020. december 31‑én megszűnik.

22.

Az EUKK 2020. november 17‑én meghozta a megszüntető határozatot, amellyel felmondási idővel megszüntette a szóban forgó szerződést, amely 2020. december 31‑én lépett hatályba (a továbbiakban: a megszüntető határozat). Amint a Törvényszék a megtámadott ítélet 34. pontjában rámutat, a megszüntető határozat indokául az szolgált, hogy az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépése miatt a felperes már nem rendelkezik valamely tagállam állampolgárságával. Ez azt jelentette – a bosznia‑hercegovinai EUKK szerint –, hogy nem maradhatott tovább a személyi állományában.

23.

A Törvényszék Hivatalánhoz 2020. december 29‑én benyújtott keresetlevelében R. Stockdale a Tanács, a Bizottság, az EKSZ és a bosznia‑hercegovinai EUKK ellen nyújtott be keresetet, amelyben először is a megszüntető határozat jogellenességének megállapítását kérte; másodszor azt kérte, hogy kötelezzék az alpereseket arra, hogy fizessenek meg részére 10000 EUR összeget az e határozatból eredő nem vagyoni kár megtérítéseként; harmadszor pedig azt kérte, hogy helyezzék vissza korábbi munkakörébe, vagy másodlagosan kötelezzék az alpereseket, hogy fizessenek meg részére 393850,08 EUR összeget a megszüntető határozatból eredő vagyoni kár megtérítéseként (a továbbiakban: első kereseti kérelem).

24.

R. Stockdale három másik kereseti kérelmet is előterjesztett, amelyek közül az utolsót „másodlagosan” fogalmazta meg. A jelen fellebbezés szempontjából azonban csak az első kereseti kérelem releváns.

25.

E felek a Törvényszék Hivatalához benyújtott külön beadványaikban – a Bizottság és a Tanács 2021. május 11‑én, az EKSZ 2021. május 12‑én, illetve a bosznia‑hercegovinai EUKK 2021. június 30‑án – elfogadhatatlansági és a hatáskör hiányával kapcsolatos kifogásokat terjesztettek elő, különösen azzal érvelve, hogy a megszüntető határozat és az R. Stockdale által hivatkozott állítólagos szabálytalanságok nem róhatók fel velük szemben.

26.

2021. augusztus 30‑án R. Stockdale benyújtotta az elfogadhatatlansági és a hatáskör hiányával kapcsolatos kifogással kapcsolatos észrevételeit, és kérte e kifogások elutasítását.

27.

A Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a hatáskör hiánya és az elfogadhatóság kérdésében valamennyi kereseti kérelem tekintetében az ügy érdemi vizsgálatát megelőzően határoz.

28.

A megtámadott ítéletben a Törvényszék részben helyt adott az alperes felek által felhozott elfogadhatatlansági és a hatáskör hiányával kapcsolatos kifogásoknak.

29.

A Törvényszék különösen az első kereseti kérelemmel kapcsolatban megállapította, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján hatáskörrel rendelkezik mind azon megszüntető határozat jogszerűségének bírósági felülvizsgálata iránti kérelem tekintetében, amelyet az Európai Uniónak a Szerződések alapján létrehozott szerve, nevezetesen a bosznia‑hercegovinai EUKK fogadott el, mind pedig az EUMSZ 268. cikk alapján az e határozatból eredő állítólagos nem vagyoni és vagyoni kár megtérítése iránti kérelem tekintetében. Miután a Törvényszék megállapította, hogy a bosznia‑hercegovinai EUKK a megszüntető határozatot elfogadó uniós szerv, arra a következtetésre jutott, hogy e kereseti kérelmek a bosznia‑hercegovinai EUKK‑val szemben elfogadhatóak, a Tanáccsal, a Bizottsággal és az EKSZ‑szel szemben pedig elfogadhatatlanok.

30.

A Törvényszék azonban hatáskörének hiányát állapította meg R. Stockdale azon kérelme tekintetében, hogy a Törvényszék rendelje el a bosznia‑hercegovinai EUKK alkalmazottai közé történő visszahelyezését. A Törvényszék kifejtette, hogy az uniós bírák főszabály szerint – ideértve a kártérítési keresetet is – nem utasíthatnak valamely uniós intézményt, szervet vagy hivatalt e hatóság előjogainak sérelme nélkül.

31.

A Bíróság Hivatalához 2023. november 27‑én érkezett dokumentummal a Spanyol Királyság benyújtotta a jelen fellebbezést.

32.

Fellebbezésében a Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Bíróság:

33.

E fellebbezésre vonatkozó válaszbeadványában R. Stockdale azt kéri, hogy a Bíróság:

34.

Válaszbeadványában a Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

35.

Válaszbeadványában a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

36.

Válaszbeadványában az EKSZ azt kéri, hogy a Bíróság:

37.

Válaszbeadványában a bosznia‑hercegovinai EUKK azt kéri, hogy a Bíróság:

38.

2024. október 28‑án R. Stockdale csatlakozó fellebbezést nyújtott be. Jelen indítvány szempontjából azonban csak a Spanyol Királyság által benyújtott fellebbezést (a továbbiakban: fellebbezés) vizsgálom, mivel elemzésem középpontjában e fellebbezés elfogadhatósága áll.

39.

A Spanyol Királyság azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 125–142. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy az első kereseti kérelem elfogadható a bosznia‑hercegovinai EUKK tekintetében, és elfogadhatatlan többek között a Tanács tekintetében. Álláspontja szerint a Tanácsot kell egyedüli alperesnek tekinteni.

40.

E tagállam az alapokmány 56. cikkének harmadik bekezdése alapján nyújtotta be a fellebbezést, mivel a megtámadott ítélet meghozatalának időpontjában a Törvényszék előtti eljárásban beavatkozás engedélyezését kérelmezte, de még nem engedélyezték részére, hogy „beavatkozóként” részt vegyen az eljárásban.

41.

Amint azt a bevezetőben kifejtettem, e rendelkezés a tagállamok számára különleges (vagy kiterjesztett) fellebbezési jogot biztosít, ( 7 ) amely eltér az e cikk második bekezdésében foglalt azon általános szabálytól, amely szerint csak a Törvényszék előtti eljárásban beavatkozó felek jogosultak fellebbezést benyújtani a Törvényszék azon határozatai ellen, amelyek az eljárást vagy a hatáskör hiányára vagy a kereset elfogadhatatlanságára alapozott kifogással kapcsolatos mellékeljárást befejezték.

42.

E különleges jogorvoslati jog alapján a tagállamok akkor is benyújthatnak fellebbezést a Törvényszék eljárást befejező határozatai ellen, ha korábban nem léptek be beavatkozóként az e bíróság előtti eljárásba. A cél az, hogy az ilyen kiváltságos kérelmezők „a jog őreként” a Bírósághoz keresetet nyújthassanak be az ítélkezési gyakorlat koherenciájának megőrzése érdekében, még akkor is, ha a Törvényszék előtti eljárásban részt vevő felek elfogadják a Törvényszék által hozott ítéletet. ( 8 )

43.

Az alapokmány 56. cikke harmadik bekezdésének szövegéből azonban kitűnik, hogy ez a jog nem terjed ki „az Unió és az alkalmazottai közötti jogviták esetére”. Ennek megfelelően, ahogy e rendelkezés a tagállamok számára különleges vagy kiterjesztett fellebbezési jogot vezet be, ugyanúgy rendelkezik e jog alóli kivételről is. Az ilyen, személyzeti jogviták esetében a tagállamok fellebbezési joga az alapokmány 56. cikkének második bekezdése által elismert jogra korlátozódik (más szóval az általános szabály alkalmazandó). ( 9 )

44.

A következő szakaszban kifejtem, hogy miért gondolom úgy, hogy az alapokmány 56. cikkének harmadik bekezdésében szereplő, „az Unió és az alkalmazottai közötti jogvitákra” vonatkozó kivétel nem terjed ki az Európai Unió és a KKBP olyan szerződéses nemzetközi alkalmazottai, mint R. Stockdale közötti jogvitákra, aminek következtében a fellebbezés elfogadható (A). Ezt követően kitérek arra a tényre, hogy a jelen ügyben a Spanyol Királyság be kívánt avatkozni a Törvényszék előtti eljárásba. A megtámadott ítéletet azonban azt megelőzően hozták meg, hogy határozatot hoztak volna arról, hogy engedélyezik‑e vagy megtagadják‑e a beavatkozást e tagállam részére. Ki fogom fejteni, hogy véleményem szerint ez a sajátosság miért szolgáltat további okot arra, hogy a fellebbezést elfogadhatónak tekintsék (B).

45.

A Bíróság által a fellebbezés elfogadhatóságára vonatkozóan feltett, írásbeli választ igénylő kérdésre adott válaszaikban a Spanyol Királyság, a Tanács, a Bizottság, az EKSZ és a bosznia‑hercegovinai EUKK egyaránt kifejtették, hogy a tagállamoknak a Törvényszék eljárást befejező határozata elleni fellebbezéshez való különleges joga alóli kivétel – még akkor is, ha nem léptek be beavatkozóként az e bíróság előtti eljárásba – kizárólag az EUMSZ 270. cikk alapján hozott valamennyi határozatra vonatkozik, más határozatokra viszont nem.

46.

Az EUMSZ 270. cikk hatáskörrel ruházza fel az Európai Unió Bíróságát „az Unió és alkalmazottai között felmerülő minden vitás ügyben az Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatában és az Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételekben (a továbbiakban: személyzeti szabályzat ( 10 )) megállapított keretek között és feltételek mellett”. E rendelkezés ekként biztosítja az uniós köztisztviselők és a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó egyéb személyek számára a bírósági jogorvoslathoz való jogot. E rendelkezést kiterjesztően értelmezték, mivel a Bíróság megállapította, hogy az nem csupán a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személyeket mint tisztviselőket vagy „az Unió egyéb alkalmazottait” érinti, hanem azokat is, akik sem a tisztviselő, sem „az Unió egyéb alkalmazottja” jogállásával nem rendelkeznek, hanem pusztán arra igényt formálnak. ( 11 )

47.

Ugyanakkor nem minden olyan jogvita tartozik az EUMSZ 270. cikk hatálya alá, amely egy természetes személy és az Európai Unió közötti munkaviszonyból ered. A személyzeti szabályzat ugyanis nem jelent olyan kimerítő szabályozást, amely megtiltja személyek e szabályozási kereten kívül történő alkalmazását. ( 12 )

48.

Közelebbről, a KKBP szerződéses alkalmazottai nem tartoznak a személyzeti szabályzat hatálya alá, és ennélfogva ki vannak zárva e rendelkezés hatálya alól. ( 13 ) E kategórián belül egyértelmű példával szolgálnak a közös biztonság‑ és védelempolitika (KBVP) ( 14 ) harmadik országokban állomásozó misszióiban dolgozó szerződéses alkalmazottak. Ezek az alkalmazottak, akiket (a KKBP szerződéses alkalmazottaihoz hasonlóan, általánosabban) toborozhatnak akár helyben, ( 15 ) akár nemzetközi viszonylatban, nem tartoznak a személyzeti szabályzat hatálya alá – még akkor sem, ha az EUMSZ 263. cikk alkalmazása szempontjából küldetésük az „uniós szervek, hivatalok és ügynökségek” fogalmának hatálya alá tartozónak minősül. ( 16 ) Ennélfogva az e személyek által az EUMSZ 270. cikk alapján az uniós bírósághoz benyújtott kereseteket elfogadhatatlannak kell tekinteni. ( 17 )

49.

Az uniós bíróságok csak akkor rendelkezhetnek hatáskörrel az ilyen munkaügyi jogviták tekintetében, ha azokat az EUMSZ 272. cikk vagy az EUMSZ 263. cikk alapján indítják. Az előbbi rendelkezés azonban csak akkor teszi lehetővé az említett bíróságok általi bírósági felülvizsgálatot, ha a szóban forgó munkaszerződésben olyan választottbírósági kikötés szerepel, amely az uniós bíróságokat jelöli ki az adott szerződéssel kapcsolatos jogviták elbírálására. A második rendelkezés feljogosítja az uniós bíróságokat arra, hogy felülvizsgálják „az Unió szervei vagy hivatalai által elfogadott, harmadik személyekre joghatással járó jogi aktusok jogszerűségét” (ez azt feltételezi, hogy a vitatott aktus az Európai Unió által elfogadottnak tekinthető).

50.

Ugyanezek a jogi lehetőségek állnak rendelkezésre egy olyan magánszemély számára is, mint R. Stockdale, aki a bosznia‑hercegovinai EUKK‑nál (a KKBP keretében) dolgozó személyi állomány szerződéses nemzetközi alkalmazott tagja. A megtámadott ítéletben a Törvényszék megállapította, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján hatáskörrel rendelkezik az első kereseti kérelem tekintetében, amennyiben az a megszüntető határozat jogszerűségének bírósági felülvizsgálatára irányuló kérelmet tartalmazza, amelyet az Európai Uniónak a Szerződések alapján létrehozott egyik szervezete, nevezetesen a bosznia‑hercegovinai EUKK fogadott el. Az EUMSZ 270. cikket soha nem tekintették – még maga R. Stockdale sem tekintette – a jogvita Törvényszék elé terjesztése lehetséges „útjának”.

51.

Tudomásom szerint az elmúlt öt évben mindössze két másik, a KKBP (konkrétan a szomáliai kapacitásépítést célzó misszió [EUCAP Szomália]) keretében nemzetközi szerződéssel alkalmazott személlyel kapcsolatos munkaügyi jogvitát terjesztettek az uniós bíróságok elé. ( 18 ) Ezekben az ügyekben a felperesek keresetüket ismét az EUMSZ 263. cikkre és (másodlagosan) az EUMSZ 272. cikkre, nem pedig az EUMSZ 270. cikkre alapították.

52.

Ilyen körülmények között számomra egyértelmű, hogy R. Stockdale mint a bosznia‑hercegovinai EUKK‑nál (a KKBP keretében) dolgozó személyi állomány nemzetközi szerződéssel rendelkező tagja nem tartozik az EUMSZ 270. cikk hatálya alá.

53.

E pontosítást követően kifejtem, hogy miért értek egyet a Spanyol Királysággal, a Tanáccsal, a Bizottsággal, az EKSZ‑szel és a bosznia‑hercegovinai EUKK‑val abban, hogy az alapokmány 56. cikkének harmadik bekezdésében szereplő, „az Unió és az alkalmazottai közötti jogvitákra” vonatkozó kivétel hatálya megegyezik az EUMSZ 270. cikkével, aminek következtében a fellebbezés nem tartozik e kivétel hatálya alá, és így elfogadható. E tekintetben e rendelkezések szó szerinti és rendszertani elemzésére (1), valamint teleológiai megfontolásokra (2) fogok támaszkodni.

54.

Először is megjegyzem, hogy az EUMSZ 270. cikk szövege és az alapokmány 56. cikkének harmadik bekezdésében foglalt kivétel szövege teljesen azonos, és nem csupán az angol nyelvű változatban, hanem például a francia ( 19 ) és a spanyol ( 20 ) nyelvű változatban is. Más nyelvi változatokban is gyakorlatilag azonos a szövegezésük. ( 21 )

55.

Véleményem szerint ez az azonos megfogalmazás az első olyan elem, amely alátámasztja azt a következtetést, hogy az EUMSZ 270. cikk és az alapokmány 56. cikkének harmadik bekezdésében foglalt kivétel hatálya egybeesik.

56.

Ezt a következtetést megerősíti továbbá az a tény, hogy az Európai Unió Bíróságának alapokmánya az EUM‑Szerződés 3. jegyzőkönyveként került beépítésre. Így amikor a Szerződés és az említett alapokmány rendelkezéseiben azonos kifejezések szerepelnek, úgy vélem, hogy azokat – minden ellenkező értelmű utalás hiányában – azonos módon kell értelmezni.

57.

E tekintetben hozzátenném, hogy rendes logika szerint az a mód, ahogyan az ügyek egy adott kategóriáját az EUM‑Szerződésben meghatározzák (a jelen esetben az EUMSZ 270. cikkben „az Unió és alkalmazottai között felmerülő […] vitás ügyként” hivatkozott kategóriáról van szó), meghatározza, hogy ugyanezt a kategóriát hogyan kell érteni az alapokmányban.

58.

A Parlament kontra Axa Assurances Luxembourg és társai ügyre vonatkozó indítványomban ( 22 ) kifejtettem, hogy „[a]z Európai Unió bíróságai előtti eljárást szabályozó szövegek a vasúti rendszerhez hasonlítanak. Mindegyik vágány egy eljárási utat jelöl, a vágányokon közlekedő vonatok pedig az adott igazságszolgáltatási intézmény elé kerülő ügyeket szimbolizálják. Az ügy előrehaladtával az eljárási szabályok a vasúti jelzőrendszerek szerepét töltik be, amelyek biztosítják, hogy az ügy a megfelelő vágányon haladjon a végcélja felé.”

59.

Véleményem szerint egyértelmű, hogy az uniós bíróságok előtti vasúti vágányokat az EUM‑Szerződés fekteti le. Az „Unió és alkalmazottai között felmerülő […] vitás ügyek” vasúti vágányának kiindulópontja az EUMSZ 270. cikk, amely – amint azt már kifejtettem – az uniós bíróságok számára biztosítja az ilyen jogviták eldöntésére vonatkozó hatáskört. Az alapokmány 56. cikkének harmadik bekezdésében szereplő kivétel „vasúti jelzőrendszer”, mivel az jelzi, hogy a Törvényszéknek „az Unió és az alkalmazottai közötti jogvitákkal” kapcsolatos határozatai ellen nem nyújthatnak be fellebbezést azok a tagállamok, amelyek nem vettek részt az e bíróság előtti eljárásban.

60.

Ezen elemek fényében, szó szerinti és rendszertani elemzés alapján úgy vélem, hogy ez a kivétel és az EUMSZ 270. cikk az ügyek ugyanazon kategóriájára vonatkozik. Mivel a jelen ügy nem tartozik e rendelkezés hatálya alá, így nem vonatkozik rá az alapokmány 56. cikkének harmadik bekezdésében szereplő, „az Unió és az alkalmazottai közötti jogvitákra” vonatkozó kivétel sem, és ezért elfogadható.

61.

Ki szeretnék még emelni egy másik pontot.

62.

Amint azt a jelen indítvány 46. pontjában kifejtettem, a Bíróság az EUMSZ 270. cikket úgy értelmezte, hogy az nemcsak a személyzeti szabályzatban az Unió tisztviselőiként vagy egyéb alkalmazottaiként meghatározott személyekre vonatkozik, hanem azokra is, akik sem a tisztviselő, sem pedig „az Unió egyéb alkalmazottja” jogállásával nem rendelkeznek, hanem pusztán arra igény formálnak.

63.

Ez azonban véleményem szerint nem jelenti azt, hogy a jelen ügyet úgy kell tekinteni, mintha azt az EUMSZ 270. cikk alapján lehetett volna megindítani. R. Stockdale ugyanis a Törvényszék előtt nem hivatkozott arra, hogy őt a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személynek kell tekinteni (vagyis hogy a személyzeti szabályzatot kell rá alkalmazni). Inkább azzal érvelt, hogy jogosult lenne egy bizonyos kedvezményre, nevezetesen arra, hogy az átmeneti időszak lejártát követően is az állásában maradhasson, függetlenül attól, hogy hasonló kedvezmény egyáltalán jár‑e az Egyesült Királyság azon állampolgárai számára, akik a személyzeti szabályzat hatálya alá tartoznak.

64.

Most rátérek azokra a teleológiai megfontolásokra, amelyek megerősítik azt a következtetést, hogy az alapokmány 56. cikkének harmadik bekezdésében szereplő, „az Unió és az alkalmazottai közötti jogvitákra” vonatkozó kivétel és az EUMSZ 270. cikk ugyanarra az esetkategóriára vonatkozik.

65.

A Tanács kontra Buusacca és társai ítéletben ( 23 ) a Spanyol Királyság által támogatott Tanács azzal érvelt, hogy a személyzeti szabályzat 56. cikkének harmadik bekezdésében szereplő, „az Unió és az alkalmazottai közötti jogviták” kifejezés ( 24 ) nem az általános hatályú aktus (például rendelet) jogszerűségét vitató, hanem kizárólag azon jogvitákra vonatkozik, amelyek olyan egyedi jellegű kérdésekre irányulnak, amelyek tekintetében nem tűnik indokoltnak, hogy a Törvényszék előtti eljárásban be nem avatkozó intézmények vagy tagállamok számára a Bíróság előtt érvényesíthető „különös jogorvoslati jogot” biztosítsanak. ( 25 ) Ennek megfelelően annak megállapításához, hogy a munkaügyi jogvita e kivétel hatálya alá tartozik‑e, érdemben kell értékelni a hivatkozott állításokat vagy érveket (azaz azt, hogy azok általános hatályú aktus vagy csak egyedi intézkedés jogszerűségére vonatkozó kérdéseket vetnek‑e fel).

66.

A Bíróság azonban nem fogadta el ezt az érvelést. Megállapította, hogy a személyzeti ügyekre alkalmazandó eljárási szabályok nem függhetnek attól, hogy a felek az ügyre alkalmazható jogszabályi vagy általános rendelkezések értelmezését vagy érvényességét vetik‑e fel. ( 26 ) Ehelyett a kérelem tárgyára kell összpontosítani. E tekintetben a Bíróság megjegyezte, hogy a kereset (ha annak helyt adnak) csak a felpereseket érintő egyedi határozatok megsemmisítéséhez vezethet. Következésképpen a Tanács – amely nem avatkozott be a Törvényszék előtti eljárásba – által benyújtott fellebbezés az alapokmány 56. cikkének harmadik bekezdésében foglalt kivétel értelmében vett, „az Unió és az alkalmazottai közötti jogvitára” vonatkozó ügyet érintett, és ezért elfogadhatatlan volt.

67.

E megállapítások alapján először is úgy értelmezem, hogy a felek által a Törvényszék előtt felvetett uniós jogi kérdések lényege nem releváns annak a kérdésnek a szempontjából, hogy az e bíróság előtti eljárásban nem beavatkozó tagállam (vagy uniós intézmény) hivatkozhat‑e az alapokmány 56. cikkének harmadik bekezdésében előírt „különleges fellebbezési jogra”. ( 27 ) E jog fennállása nem függ attól, hogy az ügy az uniós jog fontos vagy átfogó kérdéseit veti‑e fel. Ezzel szemben nem minden olyan ügy vethet fel ilyen kérdéseket, amely esetében a tagállamok számára rendelkezésre áll a különleges jogorvoslati jog.

68.

A konkrét esetben ez azt jelenti, hogy a fellebbezés elfogadhatósága szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a Spanyol Királyság a fellebbezés alátámasztására tágabb megfontolásokra hivatkozik, ( 28 ) amelyek azzal kapcsolatosak, hogy különbséget kell‑e tenni a KKBP keretében alkalmazott személyzetre vonatkozó „igazgatási” határozatok és az ennek keretében hozott stratégiai vagy politikai jellegű határozatok között.

69.

Másodszor, a Tanács kontra Busacca és társai ítélet ( 29 ) alapján úgy értelmezem, hogy az az ok, amiért a tagállamok vagy az uniós intézmények az alapokmány 56. cikkének harmadik bekezdése alapján nem rendelkeznek „különleges fellebbezési joggal” az „Unió és az alkalmazottai közötti jogvitákkal” kapcsolatos ügyek tekintetében, azzal függ össze, hogy az ilyen ügyekben a kereset tárgya jellemzően egy egyedi határozat megsemmisítése. ( 30 )

70.

Mivel a jelen ügyben a jogvita szintén egy természetes személyt (R. Stockdale‑t) érint, aki a munkaviszonyára vonatkozó egyedi határozat (konkrétan a megszüntető határozat) megsemmisítését kéri, úgy lehetne érvelni, hogy ahogyan a Spanyol Királyságnak nem volt„különleges fellebbezési joga”, ha az ügy az EUMSZ 270. cikk hatálya alá tartozik, úgy nem lehet ilyen joga, ha ugyanez az ügy nem tartozik e rendelkezés hatálya alá (konkrétan, mivel R. Stockdale‑t a bosznia‑hercegovinai EUKK alkalmazza).

71.

Ezen álláspont alátámasztására azzal is lehet érvelni, hogy pusztán az a tény, hogy az alapokmány 56. cikkének harmadik bekezdésében szereplő, „az Unió és az alkalmazottai közötti jogviták” kifejezés egy kivételnek felel meg, nem jelenti azt, hogy azt szigorúan kell értelmezni. Amint azt Alber főtanácsnok a Tanács kontra Busacca és társai ügyre vonatkozó indítványában kifejtette, ( 31 ) az e rendelkezésben előírt különleges fellebbezési jog már önmagában is kivételt képez, mivel az alapokmány 56. cikkének második bekezdése szerint elvileg csak az ítélet által közvetlenül érintett felek és beavatkozók nyújthatnak be fellebbezést. Ilyen körülmények között az, amit eddig „kivételnek” neveztem, valójában a kivétel alóli kivételnek, illetve ellenkivételnek minősül. Nem világos, hogy a kivételek szigorú értelmezésére vonatkozó általános elv alkalmazható‑e egy ilyen helyzetre.

72.

Mindezek után úgy vélem, hogy az EUMSZ 263. cikk és az EUMSZ 270. cikk alapján indított munkaügyi jogviták nem kezelhetők úgy, mint amelyek az „Unió és az alkalmazottai közötti jogvitákhoz” kapcsolódó ügyek egyetlen kategóriáját alkotják, és így mindkettő az alapokmány 56. cikkének harmadik bekezdésében foglalt kivétel hatálya alá tartozik.

73.

E tekintetben szeretnék néhány szót szólni a Bíróság H kontra Tanács és társai ítéletéről. ( 32 ) Ez az ügy nem a KKBP szerződéses személyi állományának egyik olyan tagját érintette, mint R. Stockdale, hanem egy olasz bírót, akit az olasz igazságügyi miniszter az Európai Unió szarajevói (Bosznia‑Hercegovina) rendőri missziójához (EUPM) helyezett ki, és akit az EUPM személyzeti vezetője arról tájékoztatott, hogy operatív okokból a Banja Lukai regionális irodába helyezik át. A Bíróság megállapította, hogy a KBVP missziókon belül a kirendelt uniós és a nemzeti személyzetre bizonyos tekintetben ugyanazok a szabályok vonatkoznak. Hozzátette, hogy a szóban forgó határozatok „lényegüknél fogva személyzeti igazgatási aktusoknak is minősülnek, az uniós intézmények által a hatásköreik gyakorlása során elfogadott valamennyi ilyen határozathoz hasonlóan”. ( 33 ) Ezen elemek fényében megállapította, hogy mivel az uniós bíróságok az EUMSZ 270. cikk értelmében hatáskörrel rendelkeznek a személyzeti igazgatással kapcsolatos aktusok felülvizsgálatára, amennyiben azok az uniós intézmények által kirendelt személyi állomány tagjaira vonatkoznak, az EUMSZ 263. cikk értelmében hatáskörrel kell rendelkezniük az ilyen aktusok felülvizsgálatára akkor is, ha azok a tagállamok által az említett misszió szükségleteinek kielégítése céljából kirendelt személyi állomány tagjaira vonatkoznak.

74.

Megértem, hogy az említett ítélet azt jelzi, hogy a munkaügyi jogvitákat azonos alapokra kell helyezni, függetlenül attól, hogy azok az EUMSZ 270. cikk hatálya alá tartoznak‑e, vagy csak az EUMSZ 263. cikk alapján kerülhetnek az uniós bíróságok elé, abban az értelemben, hogy a jogi felülvizsgálat hatályának mindkét címen azonosnak kell lennie. Úgy tűnik azonban, hogy a H kontra Tanács és társai ítélet azt is szemlélteti, hogy a Bíróság nem kezelte az ügyek e két kategóriáját egy és ugyanazon kategóriaként, hanem továbbra is különböző eljárási utaknak tekintette e két címet (EUMSZ 270. cikk és EUMSZ 263. cikk).

75.

E tekintetben emlékeztetek arra is, hogy az EUSZ 24. cikk (1) bekezdése és az EUMSZ 275. cikk értelmében az Európai Unió Bírósága nem rendelkezik általános hatáskörrel „a KKBP‑re vonatkozó rendelkezések és az azok alapján elfogadott jogi aktusok tekintetében”. Ez alól csak két kivétel van, amelyek az EUSZ 40. cikkben megállapított, a beavatkozás elkerülésére vonatkozó klauzula betartására, illetve a Tanács által az EU‑Szerződés V. címének 2. fejezete alapján a természetes vagy jogi személyekre vonatkozóan elfogadott korlátozó intézkedéseket előíró határozatok jogszerűségére vonatkoznak. Az, hogy az uniós bíróságok milyen mértékben rendelkeznek hatáskörrel a KKBP keretében felmerülő munkaügyi jogviták tekintetében, kényes kérdés, amely még a H kontra Tanács és társai ítéletet ( 34 ) követően sem teljesen rendezett, mivel – amint az a fentiekben kifejtett leírásból következik – ez az ítélet nem a KKBP szerződéses nemzetközi vagy helyi alkalmazottaira vonatkozott.

76.

Ilyen körülmények között nehéznek tartom azon álláspont védelmét, hogy az uniós jogalkotó az alapokmány 56. cikkének harmadik bekezdésében szereplő, „az Unió és az alkalmazottai közötti jogvitákra” vonatkozó kivételt az említett alkalmazottakat érintő jogvitákra is ki kívánta terjeszteni, annál is inkább, mivel e kifejezések azonosak vagy majdnem azonosak az EUMSZ 270. cikkben használt kifejezésekkel, és a KKBP nemzetközi vagy helyi szerződéssel rendelkező alkalmazottai nem tartoznak e rendelkezés hatálya alá.

77.

Következésképpen úgy vélem, hogy a fellebbezés nem tartozik az alapokmány 56. cikkének harmadik bekezdésében foglalt, „az Unió és az alkalmazottai közötti jogvitákra” vonatkozó kivétel hatálya alá, és ezért elfogadható.

78.

Amint azt a jelen indítvány fenti 44. pontjában kifejtettem, a jelen ügyben a Spanyol Királyság kérte, hogy engedélyezzék a Törvényszék előtti eljárásba történő beavatkozását. E tagállam beavatkozási kérelme 2021. május 6‑án, azaz több mint két évvel a megtámadott ítélet meghozatala előtt született. A Törvényszék azonban úgy határozott, hogy azelőtt hozza meg ezt az ítéletet, hogy a Spanyol Királyság beavatkozási kérelmének helyt adott volna, vagy azt elutasította volna (és így mielőtt e tagállam benyújtotta volna írásbeli észrevételeit). ( 35 )

79.

Amint azt a fenti 27. pontban kifejtettem, a Törvényszék azért hozta meg a megtámadott ítéletet anélkül, hogy előzetesen döntött volna e kérdésben, mert eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszék az alperes kérésére az ügy érdemi vizsgálata nélkül is határozhat a hatáskör hiányáról vagy az elfogadhatóságról.

80.

Véleményem szerint ez a sajátosság további okot szolgáltat arra, hogy a fellebbezést elfogadhatónak tekintsék – még akkor is, ha az ügyet az alapokmány 56. cikkének harmadik bekezdésében foglalt, „az Unió és az alkalmazottai közötti jogvitákra’ vonatkozó kivétel hatálya alá tartozónak tekintjük.

81.

Úgy vélem ugyanis, hogy ilyen körülmények között a szóban forgó tagállam más helyzetben van, mint az a tagállam, amely egyáltalán nem kérte a Törvényszék előtti eljárásba való beavatkozásának engedélyezését. Az elsőfokú eljárásba beavatkozva igyekezett biztosítani fellebbezési jogát, és igazolta, hogy tudatában van annak, hogy az ügy a Törvényszék előtt folyamatban van, valamint hajlandó állást foglalni az általa felvetett jogi kérdésekben. ( 36 ) Továbbá nem gondolom, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése felhasználható lenne a tagállamokat és az uniós intézményeket egyébként megillető különleges fellebbezési jog „megkerülésére” (vagyis ha a Törvényszék nem döntene a hatáskör hiányáról vagy az elfogadhatóságról az ügy érdemi tárgyalása nélkül).

82.

A fentiekre tekintettel javaslom, hogy a Bíróság állapítsa meg a Spanyol Királyság fellebbezésének elfogadhatóságát.