Ideiglenes változat
PRIIT PIKAMÄE
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2024. június 13.(1)
C‑379/23. sz. ügy
Guldbrev AB
kontra
Konsumentombudsmannen
(a Svea hovrätt Patent‑ och marknadsöverdomstolen [szabadalmi és kereskedelmi fellebbviteli bíróságként eljáró stockholmi fellebbviteli bíróság, Svédország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Fogyasztóvédelem – Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok – 2005/29/EK irányelv – A 2. cikk c), d) és i) pontja, valamint a 3. cikk (1) bekezdése – Az arany értékbecsléséből és felvásárlásából álló kapcsolt ajánlat – A »termék« és az »üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatai« fogalma”
1. Alkalmazható‑e a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK irányelv(2) egy olyan helyzetre, amelyben a kereskedő egy terméket (a jelen esetben aranyat) vásárol a fogyasztótól, amely vásárlást megelőzően az e termék értékbecslésére irányuló szolgáltatásra van szükség, amelyet maga a kereskedő nyújt, aki ily módon meghatározza a vételárat?
2. Lényegében ezt a kérdést kell megvizsgálnia a Bíróságnak a jelen ügyben, amelynek tárgyát a Svea hovrätt, Patent‑ och marknadsöverdomstolen (szabadalmi és kereskedelmi fellebbviteli bíróságként eljáró stockholmi fellebbviteli bíróság, Svédország) által előterjesztett, a 2005/29 irányelv 2. cikke c), d) és i) pontjának, valamint 3. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányuló előzetes döntéshozatal iránti kérelem képezi.
3. Ezt az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Guldbrev AB svéd jog szerinti részvénytársaság és a Konsumentombudsmannen (fogyasztóvédelmi ombudsman, Svédország) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya ez utóbbi arra irányuló keresete, hogy a Guldbrevet kötelezzék az arany értékbecslésével és vásárlásával kapcsolatos egyes tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok abbahagyására.
4. A jelen ügy alkalmat ad a Bíróságnak arra, hogy pontosítsa a 2005/29 irányelv értelmében vett „termék” és az „üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatai” fogalmára vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, kifejezetten egy olyan újszerű helyzetben, amelyben a kereskedő vásárol egy terméket a fogyasztótól, és nem fordítva, mint ahogy általában jellemző.
I. Jogi háttér
A. Az uniós jog
5. A 2005/29 irányelv „Fogalommeghatározások” című 2. cikkének szövege a következő:
„Ezen irányelv alkalmazásában:
[…]
c) »termék«: az áru vagy szolgáltatás, ideértve az ingatlantulajdont, valamint a jogokat és kötelezettségeket is;
d) »az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatai« (a továbbiakban: »kereskedelmi gyakorlatok«): a kereskedő által kifejtett tevékenység, mulasztás, magatartási forma vagy megjelenítési mód, illetve kereskedelmi kommunikáció – beleértve a reklámot és a marketinget is –, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával;
[…]
i) »felhívás vásárlásra«: a termék tulajdonságait és árát az alkalmazott kereskedelmi kommunikációs eszköznek megfelelően feltüntető kereskedelmi kommunikáció, amely ezáltal lehetővé teszi a fogyasztó számára a vásárlást;
[…]”.
6. Ugyanezen irányelv „Hatály” című 3. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő:
„Ezt az irányelvet az üzleti vállalkozásoknak a termékhez kapcsolódó kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően és azt követően, valamint a lebonyolítás során, a fogyasztókkal szemben folytatott, az 5. cikkben meghatározott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatára kell alkalmazni.”
B. A svéd jog
7. A svéd jogrendben a 2005/29 irányelvet a marknadsföringslagen (2008:486) (a kereskedelmi gyakorlatokról szóló [2008:486] törvény, a továbbiakban: a kereskedelmi gyakorlatokról szóló törvény) ültette át.
II. Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás
8. A Guldbrev a tevékenységét interneten keresztül folytató arany‑felvásárló társaság, amely az arany értékbecslésével és a fogyasztóktól történő vásárlásával foglalkozik. A Guldbrev nem rendelkezik hagyományos üzletekkel, hanem vásárlási tevékenységét és ár‑összehasonlító szolgáltatását különböző internetes oldalakon folytatja. A kérdést előterjesztő bíróság előtt szóban forgó állítások és egyéb gyakorlatok a Guldbrev internetes oldalain, a közösségi médiában és a Guldbrev által a fogyasztóknak küldött levelekben jelentek meg.
9. A fogyasztóvédelmi ombudsman azt kérte, hogy a Guldbrev bizonyos reklámait tiltsák meg, és kötelezzék a Guldbrevet arra, hogy bocsásson a fogyasztók rendelkezésére bizonyos információkat.
10. A fogyasztóvédelmi ombudsman azt állítja, hogy a Guldbrev által reklámozott terméket arany értékbecsléséből és vásárlásából álló szolgáltatáscsomagnak kell tekinteni. E tekintetben a Guldbrev által Google‑hirdetéseken keresztül, valamint összehasonlító eszközt tartalmazó internetes oldalakon végzett marketing‑tevékenységnek a kereskedelmi gyakorlatokról szóló törvény hatálya alá kell tartoznia, és az a 2005/29 irányelv(3) alapján, valamint e törvény(4) alapján megtévesztő és tisztességtelen.
11. A fogyasztóvédelmi ombudsman szerint az aranyárak reklámozása a 2005/29 irányelv I. mellékletének több rendelkezésével(5) ellentétes csalogató reklámnak, valamint ún. bait‑and‑switch reklámnak minősül. A Guldbrev az internetes oldalakat nem azonosította kellően egyértelműen marketing‑tevékenységként, és nem jelölte meg, hogy a reklám tőle származik. A Guldbrev által hirdetett legmagasabb árak méltánytalanok, továbbá kiszámíthatatlanok vagy kideríthetetlenek a Guldbrev által támasztott követelmények miatt. Ezenkívül a Guldbrevnek az árakra vonatkozó megtévesztő állításokat is a terhére rónak, amelyek kihatással vannak arra, hogy a fogyasztó megfelelő tájékoztatást követően tudjon döntést hozni.
12. A Guldbrev vitatta a fogyasztóvédelmi ombudsman állításait, lényegében arra hivatkozva, hogy nincs olyan ténykörülmény, amely miatt a 2005/29 irányelvet vagy a kereskedelmi gyakorlatokrólszóló törvényt kellene alkalmazni, mivel a szóban forgó gyakorlatok felvásárlási szolgáltatásokra vonatkoznak. A Guldbrev szerint a marketing‑tevékenység mindenesetre nem volt megtévesztő vagy tisztességtelen.
13. Az elsőfokú bíróság, a Patent‑ och marknadsdomstolen (szabadalmi és kereskedelmi bíróság, Svédország) úgy ítélte meg, hogy a Guldbrev által a tevékenysége körében alkalmazott gyakorlatok a 2005/29 irányelv értelmében vett kereskedelmi gyakorlatoknak minősülnek. E bíróság szerint a magatartások, amelyekre a fogyasztóvédelmi ombudsman állításai vonatkoznak, önmagukban nem tekinthetők a kereskedelmi gyakorlatokról szóló törvény hatálya alól kizártnak. Ezért megtiltott bizonyos marketing‑gyakorlatokat, és arra kötelezte a Guldbrevet, hogy reklámaiban adjon meg bizonyos információkat.
14. A Guldbrev az elsőfokú bíróság ítéletének egyes részei ellen fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, és kérte a fogyasztóvédelmi ombudsman keresetének elutasítását.
15. A kérdést előterjesztő bíróságnak többek között arról kell határoznia, hogy a Guldbrev által folytatott gyakorlatok tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősülnek‑e. Ezen anyagi jogi kérdés értékeléséhez a bíróságnak először arról kell meggyőződnie, hogy a 2005/29 irányelv és a kereskedelmi gyakorlatokról szóló törvény alkalmazható‑e a jelen ügy tényállására. Ennek megfelelően a 2005/29 irányelv 2. cikke c), d) és i) pontját, valamint 3. cikkének (1) bekezdését alkalmazva arról kell határoznia, hogy az arany értékbecslése és fogyasztóktól történő felvásárlása és a jelen ügyben releváns gyakorlatok mennyiben tekinthetők kereskedelmi gyakorlatoknak a 2005/29 irányelv alapján.
16. E tekintetben az említett bíróság úgy ítéli meg, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a szóban forgó reklámozás a 2005/29 irányelv értelmében vett kereskedelmi gyakorlatnak minősülhet, amennyiben az ugyanezen irányelv értelmében vett termékre vonatkozik. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a Bíróság még nem foglalt állást arról, hogy a szóban forgó helyzetben a kereskedő ajánlata a 2005/29 irányelv értelmében vett „termékre” vonatkozik‑e, amely kérdés releváns annak eldöntése szempontjából, hogy a nemzeti jog rendelkezéseit, vagyis a kereskedelmi gyakorlatokról szóló törvényt a 2005/29 irányelv anyagi jogi szabályainak fényében kell‑e értelmezni.
17. E körülmények között a Svea hovrätt, Patent‑ och marknadsöverdomstolen (szabadalmi és kereskedelmi fellebbviteli bíróságként eljáró stockholmi fellebbviteli bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) A [2005/29 irányelv] 2. cikkének c), d) és i) pontja, valamint 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett terméknek (kapcsolt terméknek) minősül‑e az arany értékbecslése és fogyasztóktól történő felvásárlása olyan esetben, mint a nemzeti bíróság előtti eljárás tárgyát képező eset?
2) Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén az irányelv értelmében vett terméknek minősül‑e az arany értékbecslése olyan esetben, mint a nemzeti bíróság előtti eljárás tárgyát képező eset?”
18. Írásbeli észrevételeket a Guldbrev, a fogyasztóvédelmi ombudsman, valamint az Európai Bizottság terjesztett a Bíróság elé.
III. Elemzés
A. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről
19. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2005/29 irányelv 2. cikkének c), d) és i) pontját, valamint 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy valamely áru – a jelen esetben az arany – a kereskedő által a fogyasztó részére történő értékbecslésének, valamint ezen árunak e kereskedő által ugyanezen fogyasztótól történő megvásárlásának együttes kínálásában álló kereskedelmi tevékenység az e rendelkezések értelmében vett „terméknek” minősül.
20. A kérdést előterjesztő bíróság e kérdést annak meghatározása érdekében teszi fel, hogy alkalmazandó‑e az előtte folyamatban lévő ügyben a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29 irányelv, és így a kereskedelmi gyakorlatokról szóló nemzeti törvény releváns rendelkezéseit ezen irányelv anyagi jogi szabályainak fényében kell‑e értelmezni. Az említett előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés tehát kizárólag a 2005/29 irányelv hatályára vonatkozik, nem pedig az olyan kereskedelmi tevékenység esetlegesen tisztességtelen jellegére, mint amelyről az alapügyben szó van. Elemzésemet ezért erre a szempontra fogom összpontosítani.
21. A Bírósághoz észrevételeket benyújtó felek eltérő álláspontot képviselnek az e kérdésre adandó választ illetően. Míg a fogyasztóvédelmi ombudsman és a Bizottság azt állítja, hogy e kérdésre igenlő választ kell adni, a Guldbrev szerint a jelen ügyben az arany értékbecslésének és vásárlásának kombinációjából álló kereskedelmi tevékenység nem minősülhet a 2005/29 irányelv értelmében vett „terméknek”.
22. A kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés megválaszolása érdekében mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik – többek között a 2005/29 irányelv 1. cikkéből és (23) preambulumbekezdéséből az következik, hogy ezen irányelv célja a fogyasztóvédelem közös magasabb szintjének biztosítása, teljes mértékben harmonizálva a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó szabályokat.(6)
23. A Bíróság továbbá azt is megállapította, hogy a 2005/29 irányelvet különösen széles tárgyi hatály jellemzi, hiszen az uniós jogalkotó rendkívül széles jelentést adott az irányelv értelmében vett „kereskedelmi gyakorlat” fogalmának azzal, hogy azt ezen irányelv 2. cikkének d) pontja úgy határozza meg, hogy: „a kereskedő által kifejtett tevékenység, mulasztás, magatartási forma vagy megjelenítési mód, illetve kereskedelmi kommunikáció – beleértve a reklámot és a marketinget is”.(7)
24. E tekintetben a Bíróság rámutatott, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29 irányelv 2. cikkének d) pontjában foglalt egyetlen kritérium arra vonatkozik, hogy a kereskedő gyakorlatának közvetlen kapcsolatban kell állnia valamely áru vagy szolgáltatás népszerűsítésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával.(8)
25. A jelen ügy összefüggésében emlékeztetni kell arra is, hogy a Bíróság azt is kimondta, hogy a kapcsolt ajánlatok, amelyek legalább két különböző árunak vagy szolgáltatásnak az egy eladási egységként való összekapcsolásán alapulnak, olyan kereskedelmi tevékenységnek minősülnek, amelyek nyilvánvalóan a piaci szereplő kereskedelmi stratégiájába illeszkednek, és közvetlenül a piaci szereplő részéről történő eladásösztönzést és eladásainak növelését célozzák. Ebből következően a kapcsolt ajánlatok a 2005/29 irányelv 2. cikkének d) pontja értelmében kereskedelmi gyakorlatoknak minősülnek, és következésképpen az irányelv hatálya alá tartoznak.(9)
26. Az ítélkezési gyakorlatban szereplő ezen támpontok alapján kell megvizsgálni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő ügyben szereplőhöz hasonló kereskedelmi tevékenységek a 2005/29 irányelv hatálya alá tartoznak‑e.
27. Márpedig a jelen ügyben e kereskedelmi tevékenységek egyrészt a kereskedő által a fogyasztó részére nyújtott arany‑értékbecslési szolgáltatásból, másrészt az aranynak e kereskedő által ezen értékbecslés alapján ugyanezen fogyasztótól történő megvásárlásából állnak.
28. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a szóban forgó kereskedő kereskedelmi ajánlatában e két tevékenység egymáshoz kapcsolódik és elválaszthatatlan abban az értelemben, hogy az egyik a másiktól függ. E határozatból ugyanis kitűnik, hogy a kereskedő kizárólag azzal a feltétellel vásárol aranyat a fogyasztótól, hogy ez utóbbi elfogadja az e kereskedő által a szóban forgó arany minőségének és vételárának meghatározása érdekében nyújtott értékbecslési szolgáltatást. Az arany árát az értékbecslés időpontjában határozzák meg, és a fogyasztónak el kell fogadnia ezt az árat ahhoz, hogy az arany értékesítésére sor kerüljön.
29. Ebben az összefüggésben, amint azt a Bizottság helyesen állítja, kétségtelen, hogy a kereskedő által a fogyasztónak nyújtott arany‑értékbecslési szolgáltatás a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29 irányelv 2. cikkének c) pontja értelmében vett „terméknek” minősül, amely a meghatározás szerint magában foglal bármely „szolgáltatást”. Következésképpen az ilyen termékre vonatkozó, a 2005/29 irányelv 2. cikkének d) pontja értelmében a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatok egyértelműen ezen irányelv hatálya alá tartoznak.
30. Ezzel szemben kétségek merülhetnek fel azon kereskedelmi tevékenységet illetően, amely abban áll, hogy a kereskedő aranyat vásárol a fogyasztótól. Lehet ugyanis úgy tekinteni, hogy valamely terméknek a kereskedő által a fogyasztótól történő megvásárlása esetén nem áll fenn „közvetlen kapcsolat[…] valamely terméknek a fogyasztó részére történő népszerűsítésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával”, amint azt a jelen indítvány 24. pontjában említett ítélkezési gyakorlat megköveteli. Az ilyen kereskedelmi tevékenység valójában inkább – megfordítva – abban áll, hogy a fogyasztó szolgáltat valamely terméket a kereskedő részére.
31. Mindazonáltal a szóban forgó két kereskedelmi tevékenységnek a fenti 28. pontban említett egymáshoz kapcsolódó és elválaszthatatlan jellege miatt véleményem szerint úgy kell tekinteni, hogy a jelen esetben „közvetlen kapcsolat” áll fenn egyrészt a kereskedő által a fogyasztótól történő aranyvásárlásból álló kereskedelmi tevékenység, másrészt pedig a – 2005/29 irányelv 2. cikkének c) pontjában szereplő meghatározás szerint – szóban forgó „termék”, azaz a kereskedő által a fogyasztónak nyújtott arany‑értékbecslési szolgáltatás között.
32. Mivel a kereskedő kizárólag azzal a feltétellel vásárol aranyat a fogyasztótól, hogy ez utóbbi elfogadja a kereskedő által az arany minőségének és árának meghatározása érdekében nyújtott értékbecslési szolgáltatást, meg kell állapítani, hogy e két elválaszthatatlan kereskedelmi tevékenység egyetlen terméknek minősül, amely tevékenységek – amint az a jelen indítvány 25. pontjában említett ítélkezési gyakorlatból kitűnik – nyilvánvalóan a kereskedő kereskedelmi stratégiájába illeszkednek, és közvetlenül e termék eladásösztönzését és eladásainak növelését célozzák. Ebből következik, hogy az arany vásárlására irányuló, az arany értékbecslésére vonatkozó szolgáltatás elfogadásához kötött kapcsolt ajánlat a 2005/29 irányelv 2. cikkének d) pontja értelmében vett kereskedelmi gyakorlatnak minősül, és következésképpen az irányelv hatálya alá kell tartoznia.
33. E tekintetben először is megjegyzem, hogy a fenti értelmezés az egyetlen, amely jellegénél fogva biztosítja a 2005/29 irányelv teljes körű érvényesülését, garantálva azt, hogy – a fogyasztóvédelem magasabb szintje követelményének megfelelően – a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok ellen hatékonyan lehessen küzdeni.(10) Az ezzel ellentétes, a 2005/29 irányelv alkalmazhatóságának kizárására irányuló értelmezés ugyanis védelem nélkül hagyná a fogyasztók szóban forgó gazdasági érdekeit azáltal, hogy ezen irányelv hatályán kívül tartana a fogyasztók döntéseit közvetlenül befolyásoló kereskedelmi gyakorlatokat, ami nyilvánvalóan ellentétes lenne az említett irányelv célkitűzéseivel.(11)
34. Másodszor, a 2005/29 irányelv releváns rendelkezéseinek általam javasolt értelmezése összhangban áll ugyanezen irányelv rendkívül széles hatályával, amelyet az ítélkezési gyakorlat a tárgyi hatályát tekintve már elismert, amint arra a jelen indítvány 22. pontjában rámutattam.(12)
35. Harmadszor, az általam javasolt értelmezés összhangban áll a Bizottság által az „Iránymutatás a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmezéséhez és alkalmazásához” című közleményében(13) kifejezett állásponttal.
36. Ezen iránymutatás 2.3.2. pontjában a Bizottság egyrészt figyelembe veszi, hogy lehetnek a jelen ügyhöz hasonló olyan esetek, „amikor kapcsolat állapítható meg a fogyasztó által a kereskedőnek eladott termék, valamint egy (másik) termék eladásösztönzése, értékesítése vagy szolgáltatása között”. Márpedig a Bizottság szerint az ilyen esetek a 2005/29 irányelv hatálya alá tartoznak.
37. Másrészt az említett iránymutatás ugyanezen pontjában a Bizottság kifejezetten jelzi, hogy bizonyos körülmények között kellően közvetlen kapcsolat állapítható meg az arany fogyasztó általi eladása és az arany értékbecslésére vonatkozó szolgáltatás kereskedő által a fogyasztó részére történő értékesítése vagy nyújtása között.
38. Márpedig az olyan dokumentumok, mint az ilyen iránymutatások, jóllehet nem rendelkeznek kötelező erővel és semmilyen módon nem kötik a Bíróságot, az ítélkezési gyakorlat szerint azonban segítséget nyújthatnak a másodlagos uniós jog, így például a 2005/29 irányelv értelmezéséhez.(14)
39. Következésképpen a fenti megfontolások összességéből az következik, hogy véleményem szerint a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2005/29 irányelv 2. cikkének c), d) és i) pontját, valamint 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egyrészt a kereskedő által a fogyasztó részére nyújtott, valamely termék értékbecslésére irányuló szolgáltatás, és másrészt e terméknek e kereskedő által e fogyasztótól ezen értékbecslést követően meghatározott ár elfogadásának feltételével történő megvásárlása az e rendelkezések értelmében vett „terméknek” minősül.
B. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről
40. Mivel ezt a kérdést arra az esetre terjesztették elő, ha az első kérdésre nemleges válasz adandó, amennyiben a Bíróság a 2005/29 irányelv 2. cikke c), d) és i) pontjának, valamint 3. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit a jelen indítvány 39. pontjában általam javasolt módon értelmezi, azt nem kell megválaszolni.
41. Mindenesetre a jelen indítvány 29. pontjában kifejtett megfontolásokból kitűnik, hogy véleményem szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre is igenlő választ kell adni.
IV. Végkövetkeztetés
42. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Svea hovrätt, Patent‑ och marknadsöverdomstolen (szabadalmi és kereskedelmi fellebbviteli bíróságként eljáró stockholmi fellebbviteli bíróság, Svédország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:
A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11‑i 2005/29/EK parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének c), d) és i) pontját, valamint 3. cikkének (1) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
egyrészt a kereskedő által a fogyasztó részére nyújtott, valamely termék értékbecslésére irányuló szolgáltatás, és másrészt e terméknek e kereskedő által e fogyasztótól ezen értékbecslést követően meghatározott ár elfogadásának feltételével történő megvásárlása az e rendelkezések értelmében vett „terméknek” minősül.
1 Eredeti nyelv: francia.
2 A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2005. L 149., 22. o.).
3 Pontosabban ezen irányelv I. mellékletének 22. pontja.
4 Pontosabban az említett törvény 8. és 9. cikke.
5 Lásd a 2005/29 irányelv I. mellékletének 5. pontját, illetve 6. pontjának c) alpontját.
6 2013. október 3‑i Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs ítélet (C‑59/12, EU:C:2013:634, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2018. szeptember 19‑i Bankia ítélet (C‑109/17, EU:C:2018:735, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
7 2010. november 9‑i Mediaprint Zeitungs‑ und Zeitschriftenverlag ítélet (C‑540/08, EU:C:2010:660, 21. pont); 2015. április 16‑i UPC Magyarország ítélet (C‑388/13, EU:C:2015:225, 34. pont).
8 UPC Magyarország ítélet (C‑388/13, EU:C:2015:225, 35. pont).
9 2009. április 23‑i VTB‑VAB és Galatea ítélet (C‑261/07 és C‑299/07, EU:C:2009:244, 50. pont); 2016. szeptember 7‑i Deroo‑Blanquart ítélet (C‑310/15, EU:C:2016:633, 28. pont).
10 Lásd ebben az értelemben: 2013. október 3‑i Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs ítélet (C‑59/12, EU:C:2013:634, 39. pont).
11 Lásd a 2005/29 irányelv (7) és (8) preambulumbekezdését.
12 Lásd e tekintetben: 2013. október 3‑i Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs ítélet (C‑59/12, EU:C:2013:634, 40. pont).
13 HL 2021. C 526., 1. o.
14 Lásd ebben az értelemben többek között: 2020. március 12‑i Bizottság kontra Olaszország (Szardínia szállodaágazata számára nyújtott jogellenes támogatások) ítélet (C‑576/18, nem tették közzé, EU:C:2020:202, 136. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).