Ideiglenes változat
TAMARA ĆAPETA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2024. július 4.(1)
C‑370/23. sz. ügy
Mesto Rimavská Sobota
kontra
Ministerstvo pôdohospodárstva a rozvoja vidieka Slovenskej republiky
(a Najvyšší správny súd Slovenskej republiky [a Szlovák Köztársaság legfelsőbb közigazgatási bírósága, Szlovákia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Környezet – 995/2010/EU rendelet – Fa és fatermékek – A »piaci szereplő« és a »forgalomba hozatal« fogalma”
I. Bevezetés
1. A Mesto Rimavská Sobota (Rimaszombat városa; a továbbiakban: felperes) a dél‑szlovákiai Slovenské rudohorie (Gömör–Szepesi‑érchegység) folyóvölgyében található település. A felperes egy önkormányzati erdőt kezel.
2. 2018 júniusában a felperes bizonyos mennyiségű fát adott el egy jogi személynek, majd az illetékes hatóságok bírsággal sújtották amiatt, hogy nem alakított ki a kellő gondosság elvén alapuló rendszert, amint azt a 995/2010/EU rendeletet (a továbbiakban: fa‑ és fatermékpiaci rendelet)(2) végrehajtó szlovák fatörvény(3) előírja.
3. A felperes e bírságot megtámadta a szlovák bíróságok előtt, többek között arra hivatkozva, hogy a szóban forgó ügylet szempontjából nem a fa‑ és fatermékpiaci rendelet értelmében vett „piaci szereplőként” jár el, és így nem terhelheti az e rendeletből eredő, kellő gondosságra vonatkozó kötelezettség.
II. Az ügy háttere és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
4. A felperes 2018. június 11‑én a fa értékesítésére vonatkozó szerződést kötött az MK&MK Holz, s.r.o.‑val (a továbbiakban: vevő).
5. A nemzeti iratok szerint e szerződés értelmében a felperes (köbméterben kifejezett) meghatározott mennyiségű fát adott el a vevőnek. Ugyanezen szerződés értelmében a vevőnek 2018. december 31‑ig el kellett „végeznie” a fakitermelést. A szerződés továbbá megjelölte a rimaszombati önkormányzati erdő meghatározott parcelláit, ahol a fakitermelést el kellett végezni. A felperes alkalmazottainak felügyelniük kellett a fák vevő általi kivágását, és fel kellett mérniük a kitermelt mennyiséget annak biztosítása érdekében, hogy teljes mértékben teljesülnek a szerződéses feltételek. A megállapodás szerinti famennyiség átvételének ellenében a vevőnek a fa héát is tartalmazó, köbméterenkénti rögzített árát kellett megfizetnie a felperes részére.
6. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a felperes hasonló módon természetes személyek részére is értékesített fát tűzifaként való felhasználás céljából.(4)
7. A Ministerstvo pôdohospodárstva a rozvoja vidieka Slovenskej republiky (a Szlovák Köztársaság mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztériuma, Szlovákia; a továbbiakban: minisztérium) a Slovenská lesnícko‑drevárska inšpekcia (erdészeti felügyelet, Szlovákia) korábbi határozatára alapított 2019. június 25‑i határozatával megállapította, hogy a felperes a szlovák fatörvény szerinti közigazgatási szabálysértést követett el azzal, hogy „piaci szereplőként” elmulasztott a kellő gondosság elvén alapuló rendszert alkalmazni annak érdekében, hogy megakadályozza az illegálisan kitermelt fa vagy fatermékek belső piacon első alkalommal történő forgalomba hozatalát. A felügyelet 2000 euró összegű bírságot szabott ki.
8. A felperes ezt a bírságot megtámadta a Krajský súd v Banskej Bystrici (besztercebányai regionális bíróság, Szlovákia) előtt. Ez utóbbi bírság elutasította ezt a keresetet.
9. A Najvyšší správny súd Slovenskej republiky (a Szlovák Köztársaság legfelsőbb közigazgatási bírósága, Szlovákia; a továbbiakban: kérdést előterjesztő bíróság) előtti fellebbezés keretében a felperes azt állítja, hogy nem minősül a fa‑ és fatermékpiaci rendelet értelmében vett „piaci szereplőnek”.
10. A „piaci szereplő” meghatározását a fa‑ és fatermékpiaci rendelet 2. cikkének c) pontja tartalmazza, eszerint „piaci szereplő” a fát vagy fatermékeket forgalomba hozó természetes vagy jogi személy.
11. A fa‑ és fatermékpiaci rendelet 2. cikkének b) pontja kifejti továbbá, hogy a „forgalomba hozatal” fa és fatermékek bármilyen módon, első alkalommal történő forgalmazása a belső piacon – az alkalmazott értékesítési technikától függetlenül –, kereskedelmi tevékenység keretében történő értékesítés vagy felhasználás céljából, fizetés ellenében vagy térítésmentesen.
12. E tekintetben a felperes azt állítja, hogy a szerződés értelmében a vevő az, aki a „fatermékeket első alkalommal forgalomba hozza”, mivel a szóban forgó fát a vevő termeli ki. Következésképpen nem a felperes, hanem a vevő az, aki e konkrét ügylettípus esetében „piaci szereplőként” jár el, és akit ennélfogva a fa‑ és fatermékpiaci rendelet szerinti, a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettség terhel. A felperes ennek megfelelően azt állítja, hogy nem róható fel neki, hogy nem alakított ki a kellő gondosság elvén alapuló rendszert.
13. A minisztérium úgy ítéli meg, hogy mivel a felperes közvetlenül értékesített fát harmadik személy részére, anélkül azonban, hogy a szlovák jog szerint az erdőgazdálkodói jogálláshoz kapcsolódó valamennyi jogot átruházta volna, egyedül a felperest terhelte a módosított Zákon č. 326/2005 Z. z. o lesoch (az erdőkről szóló 326/2005. sz. törvény) által a kellő gondosság elvén alapuló rendszer alkalmazása érdekében előírt nyilvántartások vezetésére vonatkozó kötelezettség.
14. E ténybeli és jogi háttérre tekintettel a Najvyšší správny súd Slovenskej republiky (a Szlovák Köztársaság legfelsőbb közigazgatási bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a [995/2010] rendelet 2. cikkének b) pontját, hogy e rendelet 1. melléklete szerinti gömb‑ vagy tűzifa ellenérték fejében történő értékesítése abban az esetben is fa forgalomba hozatalának minősül, ha a szerződés szerint a fakitermelést a vevő az eladó útmutatása és felügyelete mellett végzi?”
15. Írásbeli észrevételeket a magyar és a szlovák kormány, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő. Ez utóbbi két fél szóban is előadta érveit a 2024. május 15‑én tartott tárgyaláson.
III. Elemzés
16. A jelen indítvány felépítése a következő. Először állást foglalok a szlovák kormánynak a jelen kereset elfogadhatóságával kapcsolatos aggályairól (A). Ezt követően rátérek a kérdést előterjesztő bíróság által kért értelmezésre (B). Ennek keretében röviden bemutatom a fa‑ és fatermékpiaci rendelet által kialakított rendszert (B.1), majd kifejtem, hogy miért vélem úgy, hogy a jelen ügyben szóban forgó típusú megállapodás esetén a felperes rendelkezik „piaci szereplő” jogállással (B.2).
A. Az elfogadhatóságról
17. A szlovák kormány kétségeit fejezte ki az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát illetően. Úgy véli, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által megfogalmazott kérdés arra kéri a Bíróságot, hogy alkalmazza a fa‑ és fatermékpiaci rendeletet az alapügy tényállására. E kormány azonban nem javasolja a Bíróságnak, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyilvánítsa elfogadhatatlannak. Ehelyett a kérdés átfogalmazását javasolja, oly módon, hogy az általánosabb jelleggel a fa‑ és fatermékpiaci rendelet értelmezésére irányuljon.
18. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy – előterjesztett formájában – a kérdés átfogalmazására lenne szükség. E kérdés abban a formában, ahogy azt a Bíróság elé terjesztették, már tiszteletben tartja az EUMSZ 267. cikk első bekezdésében rögzített, az uniós jog értelmezése (amely végső soron a Bíróság hatáskörébe tartozik) és ugyanezen jog alkalmazása (amely a nemzeti bíróságok feladata) közötti feladatmegosztást.
19. A kérdés tehát megválaszolható abban a formában, ahogy azt megfogalmazták, még ha – amint azt be fogom mutatni – a kérdést előterjesztő bíróságnak adandó hasznos válasz a fa‑ és fatermékpiaci rendelet más részeinek további értelmezését, és nem csupán a 2. cikke b) pontjának értelmezését igényli is.
B. Az ügy érdeméről
1. A fa‑ és fatermékpiaci rendelet kontextusba helyezése
20. Az erdészeti jogszabályok végrehajtására, az erdészeti irányításra és az erdészeti termékek kereskedelmére (FLEGT) vonatkozó 2003. évi uniós cselekvési terv(5) a Bizottság egyik prioritásaként ismerte el az „illegális fakitermelés és a kapcsolódó kereskedelem növekvő problémáját”.(6)
21. Az illegális fakitermelés és faanyag‑előállítás, valamint a kapcsolódó erdőpusztulás és erdőirtás csökkentése érdekében a FLEGT cselekvési terv két kulcsfontosságú jogszabályhoz vezetett: a FLEGT‑rendelethez(7) és a fa‑ és fatermékpiaci rendelethez.
22. A FLEGT‑rendelet szabályozza a fának és a fatermékeknek az Európai Unióba olyan országokból történő behozatalát, amelyekkel az Európai Unió meghatározott típusú partnerségi megállapodásokat köt.(8) E célból létrehozza a „FLEGT‑engedélyek” rendszerét. Ezek lényegében a partnerségben részt vevő ország illetékes hatóságai által kiállított közigazgatási tanúsítványok, amelyekkel a fa és fatermékek uniós importőre igazolhatja, hogy az általa a belső piacon forgalomba hozni kívánt termékeket a partnerország alkalmazandó nemzeti jogszabályaival összhangban termelték ki. Másként fogalmazva, a FLEGT‑engedélyek azt tanúsítják, hogy az importált termékek esetében „legálisan kitermelt” termékekről van szó.(9)
23. A fa‑ és fatermékpiaci rendelet sokkal szélesebb körű eszköz. 2010. december 2‑án lépett hatályba és 2013. március 3‑tól alkalmazandó.(10)
24. A hatálya alá tartozó(11)valamennyi fa és fatermék forgalomba hozatalát szabályozza, függetlenül attól, hogy azokat az Európai Unióban állították‑e elő, illetve hogy a szóban forgó fát és fatermékeket FLEGT partnerországból importálták‑e.
25. A fa‑ és fatermékpiaci rendelet nem foglalkozik az illegális fakitermeléssel mint olyannal, hanem az ilyen gyakorlatoktól való elrettentést célozza azáltal, hogy az Európai Unióban szabályozza az abból származó fa és fatermékek kereskedelmének piacát.(12)
26. E célból e rendelet két horizontális kötelezettséget ír elő a „piaci szereplők” számára.(13)
27. Az e csoportot terhelő első kötelezettség az illegálisan kitermelt fa vagy az ilyen fából származó fatermékek első alkalommal történő piaci forgalomba hozatalára vonatkozó tilalom.(14) A második kötelezettség a fa vagy fatermékek első alkalommal történő forgalomba hozatal előtt a kellő gondosság elvén alapuló rendszer alkalmazása.(15)
28. A kellő gondosság elvén alapuló ilyen rendszernek, amelyet kialakíthatnak maguk a piaci szereplők vagy kialakíthat ellenőrző szervezet,(16) három elemet kell tartalmaznia: először is, a fa és fatermékek származásának és jogszerűségének nyomon követésére szolgáló intézkedéseket és eljárásokat;(17) másodszor, kockázatértékelési eljárásokat, amelyek lehetővé teszik az illegális fakitermelésből származó fa vagy az ilyen fából származó fatermékek forgalomba hozatalával kapcsolatos kockázat elemzését és értékelését;(18) és harmadszor, azokban az esetekben, amelyekben az azonosított kockázatok meghaladják az elhanyagolható mértéket, az e kockázatok hatékony minimálisra csökkentése tekintetében megfelelő és arányos kockázatcsökkentési intézkedések.(19)
2. Ki a „piaci szereplő” a jelen ügyben?
29. A kérdést előterjesztő bíróság lényegében a „piaci szereplő” fogalmának értelmezését kéri annak meghatározása érdekében, hogy helyesen szabták‑e ki a bírságot a felperessel szemben a kellő gondosság elvén alapuló rendszer kialakításának elmulasztása miatt.
30. A fa‑ és fatermékpiaci rendelet 4. cikkének (2) bekezdése értelmében csak a „piaci szereplőket” terheli az e rendelkezés által előírt, a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettség.(20)
31. E kötelezettség a belső piacon forgalomba hozott fa és fatermékek észszerű nyomon követhetőségének lehetővé tétele,(21) és ezáltal az illegálisan kitermelt fa kereskedelmének megakadályozása érdekében kerül előírásra.
32. Ez a kötelezettség a fa‑ és fatermékpiaci rendelet célját is tükrözi, amely a rendelet (31) preambulumbekezdése szerint az illegális fakitermelés és a hozzá kapcsolódó kereskedelem elleni küzdelem. A fa‑ és fatermékpiaci rendelet e célból ír elő meghatározott kötelezettségeket a „piaci szereplők” és a „kereskedők” számára.(22)
33. A „piaci szereplők” számára előírt kötelezettségek azonban eltérnek a „kereskedők” számára előírt kötelezettségektől. Míg a „kereskedőket” arra vonatkozó kötelezettség terheli, hogy azonosítsák azokat a személyeket, akiktől fát vagy fatermékeket vásároltak, valamint adott esetben azokat a személyeket, akiknek ilyen termékeket eladtak,(23) a „piaci szereplőket” a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettség terheli.(24)
34. A fa‑ és fatermékpiaci rendelet 2. cikke b) és c) pontjának együttes olvasatából kitűnik, hogy a „piaci szereplő” az a személy, aki fát vagy fatermékeket első alkalommal forgalmaz a belső piacon, kereskedelmi tevékenység keretében történő értékesítés vagy felhasználás céljából, fizetés ellenében vagy térítésmentesen.
35. Következésképpen a fa‑ és fatermékpiaci rendelet alkalmazásában a „piaci szereplőt” nem az különbözteti meg a „kereskedőtől”, hogy a belső piacon fát vagy fatermékeket forgalmaz – ezt mindkettő megteszi. A megkülönböztető jellemző abban áll, hogy a „piaci szereplő” az a személy, aki a fa és fatermékek belső piaci ellátási láncában az első helyen áll, míg a kereskedők olyan fát vagy fatermékeket adnak el vagy vásárolnak, amelyet a belső piacon már forgalomba hoztak.
36. Ebből következik, hogy annak meghatározása szempontjából, hogy a fa‑ és fatermékpiaci rendelet értelmében ki minősül „piaci szereplőnek”, a döntő tényező a fa és a fatermékek kereskedelmi láncának azon pontja, ahol e termékeket először hozzák forgalomba a belső piacon.
37. E tekintetben két helyzetet különböztethetünk meg: az egyik helyzetben a fa és a fatermékek valamely harmadik országban található, lábon álló fákból származnak, amelyeket ezt követően importálnak az Európai Unióba és a belső piacon (nyers szálfaként vagy az abból származó termékekként) forgalomba hoznak, a másik helyzetben pedig a fát és a fatermékeket az Európai Unióban található, lábon álló fákból állítják elő és hozzák forgalomba a belső piacon.
38. Tekintettel arra, hogy az első kategória esetében az első forgalomba hozatalra a nemzeti vámhatóságok általi szabad forgalomba bocsátáskor kerül sor, ebben az összefüggésben a fa‑ és fatermékpiaci rendelet 4. cikkének (2) bekezdése alkalmazásában a harmadik országokból származó fa és fatermékek importőre jár el „piaci szereplőként”.
39. Az importőrnek kell tehát eleget tennie a „piaci szereplők” számára előírt, a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségnek. Az uniós jogalkotó azon döntése, hogy a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettséget az importőr számára írja elő, logikus, mivel az importőr az első olyan személy, akivel szemben az uniós jog közvetlenül előírhat érvényesíthető kötelezettségeket, ha a szóban forgó fa vagy fatermékek az Unión kívüli országból származnak.(25)
40. Ha azonban – mint a jelen ügyben is – a faanyaggá és fatermékekké feldolgozott fák, amelyek illegális kitermelésének megakadályozására a fa‑ és fatermékpiaci rendelet végső soron irányul, az Európai Unióban találhatók, a faanyag (vagy az abból származó termékek) kereskedelmi lánca e fák valamely tagállamban történő kivágásával kezdődik.
41. E forgatókönyv esetén a „piaci szereplő” az a személy, aki e fákkal a nemzeti jog által számára biztosított jogosultság alapján rendelkezik.
42. Ennek megfelelően szintén kizárólag e személy az, aki a fa‑ és fatermékpiaci rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerinti, a kellő gondosság elvén alapuló rendszer keretében bizonyítani tudja, hogy az így forgalomba kerülő termékek esetében „legálisan kitermelt” (vagyis az e rendelet 2. cikkének f) pontjában foglaltaknak megfelelően az alkalmazandó nemzeti jogszabályokkal összhangban végzett kitermelésből származó) termékekről van szó.
43. Ezzel rá is térek a jelen ügyre. Az ügy irataiból kitűnik, hogy a felperes – amelyet illetően a szlovák kormány a tárgyaláson megerősítette, hogy a szlovák jog alapján jogosult arra, hogy erdőgazdálkodóként járjon el – bizonyos mennyiségű faanyagot adott el a vevőnek. Ezt a faanyagot ki kellett termelni, mivel a szóban forgó fákat még nem vágták ki. Ennélfogva a szóban forgó famennyiségekre vonatkozó szerződés azzal a hatással jár, hogy a fa‑ és fatermékpiaci rendelet hatálya alá tartozó termékeknek a belső piacon történő első forgalomba hozatalához vezet, mivel a szóban forgó faanyag kereskedelmi lánca ezen a ponton kezdődik. Így a felperes járt el „piaci szereplőként” e konkrét ügylet tekintetében, és őt terheli a kötelezettség, hogy a fa‑ és fatermékpiaci rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerinti, a kellő gondosság elvén alapuló rendszert kialakítsa és alkalmazza. A felperes ugyanis az egyetlen olyan személy, aki jog szerint bizonyítani tudja, hogy a szóban forgó termékek első forgalomba hozatalára az alkalmazandó szlovák jogszabályokkal összhangban került sor.
44. A „piaci szereplő” meghatározása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy ki végezte el a szóban forgó fák fizikai kivágását. Mivel csak a „piaci szereplő” tud eleget tenni az ebből eredő kitermelés jogszerűségének megerősítésére irányuló, a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségnek, a fák kivágásának harmadik személyre bízása nem mentesítheti a felperest a fa‑ és fatermékpiaci rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében előírt, a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettsége alól.
45. Ennek ellenkezője azt jelentené, hogy a fa vagy fatermékek forgalomba hozatalát el lehetne választani a fa‑ és fatermékpiaci rendelet 4. cikkének (2) bekezdéséből eredő, a szóban forgó kitermelés jogszerűségének biztosítására irányuló kötelezettségtől. Ez pedig azzal a kockázattal jár, hogy a fát és a fatermékeket a belső piacon anélkül hozzák forgalomba, hogy az ezt megtevő vagy ezért felelős személy a kötelezettségeinek megfelelően képes lenne a kitermelésük jogszerűségének bizonyítására.(26)
46. A jelen ügy összefüggésében a vevő csak akkor válhatna „piaci szereplővé”, ha a felperes a fák kitermelését megelőzően értékesíti vagy átruházza a fákra vonatkozó gazdálkodási jogokat. Csak ebben az esetben hozná meg a vevő a fák kivágására és az abból származó faanyag vagy fatermékek forgalomba hozatalára vonatkozó döntést.(27) A kérdést előterjesztő bíróság általi megerősítés fenntartásával azonban úgy tűnik, hogy a jelen ügyben nem erről állapodtak meg.
47. Következésképpen a jelen ügy ténybeli körülményei között a felperes járt el „piaci szereplőként”. E személynek kellett volna tehát a kellő gondosság elvén alapuló rendszerrel rendelkeznie többek között az alkalmazandó szlovák jogszabályok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében.
IV. Végkövetkeztetés
48. A fentiek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a Najvyšší správny súd Slovenskej republiky (a Szlovák Köztársaság legfelsőbb közigazgatási bírósága, Szlovákia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést a következőképpen válaszolja meg:
A fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló, 2010. október 20‑i 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 2. cikkének b) pontjában foglalt „forgalomba hozatal” fogalmát
úgy kell értelmezni, hogy az kiterjed az e rendelet 1. melléklete szerinti gömb‑ vagy tűzifa ellenérték fejében történő értékesítésére abban az esetben, ha a szerződés szerint a fakitermelést a vevő az eladó útmutatása és felügyelete mellett végzi.
1 Eredeti nyelv: angol.
2 A fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló, 2010. október 20‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2010. L 295., 23. o.; a továbbiakban: fa‑ és fatermékpiaci rendelet).
3 Zákon č. 113/2018 Z. z. o uvádzaní dreva a výrobkov z dreva na vnútorný trh a o zmene a doplnení zákona č. 280/2017 Z. z. o poskytovaní podpory a dotácie v pôdohospodárstve a rozvoji vidieka a o zmene zákona č. 292/2014 Z. z. o príspevku poskytovanom z európskych štrukturálnych a investičných fondov a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov (a fa és fatermékek belső piacon történő forgalomba hozataláról, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokról szóló 280/2017. sz. törvény módosításáról és kiegészítéséről, az európai strukturális és beruházási alapokból nyújtott támogatásról szóló 292/2014. sz. törvény módosításáról, valamint egyes törvények módosításól és kiegészítéséről szóló 113/2018. sz. törvény; a továbbiakban: szlovák fatörvény).
4 Bár hozzáteszem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság végzésében szereplő, a létezésükre vonatkozó korlátozott magyarázaton túl nem áll rendelkezésre az ezen ügyletekre vonatkozó információ.
5 Lásd: a Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – Erdészeti jogszabályok végrehajtása, erdészeti irányítás és erdészeti termékek kereskedelme (FLEGT) – Javaslat az Unió cselekvési tervére (COM(2003) 251 végleges; a továbbiakban: FLEGT cselekvési terv).
6 Lásd: FLEGT cselekvési terv, 3. o.
7 Az Európai Közösségbe irányuló faanyag‑behozatal FLEGT engedélyezési rendszerének létrehozásáról szóló, 2005. december 20‑i tanácsi rendelet (HL 2005. L 347., 1. o.; a továbbiakban: FLEGT‑rendelet). A FLEGT‑rendelet végrehajtására vonatkozó részletes rendelkezéseket az Európai Közösségbe irányuló faanyag‑behozatal FLEGT engedélyezési rendszerének létrehozásáról szóló 2173/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes rendelkezések megállapításáról szóló, 2008. október 17‑i 1024/2008/EK bizottsági rendelet (HL 2008. L 277., 23. o.) határozta meg.
8 Ezen indítvány megszövegezése idején az egyetlen önkéntes partnerségi megállapodás, amely hatályba lépett, az Indonéz Köztársasággal kötött megállapodás, lásd: önkéntes partnerségi megállapodás az Európai Unió és az Indonéz Köztársaság között az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékek Európai Unióba irányuló kereskedelméről (HL 2014. L 150., 252. o.). Más harmadik országokkal már több megállapodást kötöttek, ezek azonban még nem léptek hatályba; lásd például: önkéntes partnerségi megállapodás az Európai Unió és a Kameruni Köztársaság között az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékek Európai Unióba irányuló kereskedelméről (FLEGT) (HL 2011. L 92., 4. o.) és önkéntes partnerségi megállapodás az Európai Unió és a Kongói Köztársaság között az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékeknek az Európai Unióba irányuló kereskedelméről (FLEGT) (HL 2011. L 92., 127. o.). Ugyanakkor úgy tűnik, hogy az Európai Közösség és a Ghánai Köztársaság közötti az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékeknek a Közösségbe irányuló kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodásnak (HL 2010. L 70., 3. o.), bár még szintén nem lépett hatályba, a végrehajtására vonatkozó tárgyalások előrehaladott állapotban vannak, lásd: VPA Africa–Latin America, „Ghana and the EU advance toward FLEGT licensing in their joint effort to combat trade in illegal timber”, elérhető a következő címen: https://flegtvpafacility.org/ghana-eu-advance-toward-flegt-licensing-joint-effort-combat-trade-illegal-timber/.
9 Lásd a FLEGT‑rendelet 1. cikkének (1) és (2) bekezdését, 2. cikkének 10. pontját, 4. cikkének (1) bekezdését, valamint (3), (6) és (7) preambulumbekezdését.
10 2024. december 30‑tól a fa‑ és fatermékpiaci rendeletet hatályon kívül helyezi és fokozatosan felváltja az erdőirtáshoz és az erdőpusztuláshoz kapcsolódó egyes áruk és termékek uniós piacon történő forgalmazásáról és Unióból történő kiviteléről, valamint a 995/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2023. május 31‑i (EU) 2023/1115 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2023. L 150., 206. o.; a továbbiakban: az erdőirtásról szóló rendelet). Ezt a rendeletet azt követően fogadták el, hogy egy 2021. évi célravezetőségi vizsgálat többek között rávilágított, hogy a fa‑ és fatermékpiaci rendelet nem érte el az illegálisan kitermelt fa belső piacon történő forgalomba hozatalának megakadályozására irányuló célkitűzéseit (lásd: Commission Staff Working Document –Fitness check on Regulation (EU) No 995/2010 of the European Parliament and of the Council of 20 October 2010 laying down the obligations of operators who place timber and timber products on the market (the EU Timber Regulation) and on Regulation (EC) No 2173/2005 of 20 December 2005 on the establishment of a FLEGT licensing scheme for imports of timber into the European Community (FLEGT Regulation) (SWD[2021] 328 final bizottsági szolgálati munkadokumentum). Az erdőirtásról szóló rendelet a forgalomba hozatalra vonatkozó általános tilalmat állapít meg, az Európai Unióból történő kivitelt is beleértve, azon termékeket illetően, amelyek bizonyos árukat, többek között szarvasmarhahúst, bőrt, kakaóvajat, csokoládét, meghatározott pálmaolaj‑alapú származékokat, bútorokat, nyomtatott papírárukat és rétegelt lemezeket tartalmaznak, amelyeket azokkal etettek, vagy amelyek azok felhasználásával készültek, kivéve, ha e termékek bizonyítottan erdőirtásmentesek és más tartalmi és formai követelményeknek is megfelelnek (lásd az erdőirtásról szóló rendelet 1. cikkének (1) bekezdését, 2. cikkének 1. pontját és 3. cikkét). Hasonló kezdeményezés van folyamatban az Egyesült Államokban (lásd a 2023. december 1‑jén előterjesztett „Fostering Overseas Rule of law and Environmentally Sound Trade Act of 2023” című törvényjavaslatot; elérhető a következő címen: https://www.congress.gov/bill/118th-congress/senate-bill/3371/text) és ilyenre került sor az Egyesült Királyságban is (lásd a 17. mellékletnek a 2021. évi Environment Actbe [környezetvédelmi törvény] 2023. december 12‑én történt beiktatását; elérhető a következő címen: https://www.legislation.gov.uk/ukpga/2021/30/schedule/17/enacted).
11 A fa‑ és fatermékpiaci rendelet tárgyi hatályát 2. cikkének a) pontja és melléklete határozza meg. A jelen ügy szempontjából nem vitatott, hogy a szóban forgó termékek a melléklet hatálya alá tartoznak.
12 Annak szabályozását ugyanis, hogy mi minősül „illegális fakitermelésnek”, azon tagállamokra és harmadik országokra (a partnerországokat is beleértve) bízzák, ahonnan a fa‑ és fatermékpiaci rendelet hatálya alá tartozó fa és fatermékek származnak. Lásd a fa‑ és fatermékpiaci rendelet 2. cikkének f) és g) pontját.
13 A teljesség kedvéért hangsúlyozni kell, hogy a „kereskedőkre” is vonatkoznak kötelezettségek, akiket a fa‑ és fatermékpiaci rendelet 2. cikkének d) pontja úgy határoz meg, mint „bármely természetes vagy jogi személy, aki kereskedelmi tevékenysége során a belső piacon már forgalomba hozott fát vagy fatermékeket ad el vagy vásárol a belső piacon”. Ugyanezen rendelet 5. cikke értelmében a kereskedőket a szóban forgó fa és fatermékek nyomon követésére vonatkozó kötelezettség terheli, vagyis képesnek kell lenniük azonosítani azokat a személyeket, akiktől az érintett fát vagy fatermékeket vásárolták, valamint azokat a személyeket, akiknek az ilyen termékeket eladták.
14 Lásd a fa‑ és fatermékpiaci rendelet (12) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 4. cikkének (1) bekezdését. Általánosabban e tilalomról lásd: Geraets, D. és Natens, B., „Governing through trade in compliance with WTO law: a case study of the European Union Timber Regulation” in: Wouters, J., Marx, A., Geraets, D. és Natens, B. (szerk.), Global Governance through Trade, Edward Elgar, Cheltenham, 2015.
15 Lásd a fa‑ és fatermékpiaci rendelet (16) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 4. cikkének (2) bekezdését.
16 Lásd a fa‑ és fatermékpiaci rendelet 8. cikkét. Legjobb tudomásom szerint a Bizottság összesen 12 ellenőrző szervezetet ismert el a 8. cikk (2) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelőként annak érdekében, hogy azok „ellenőrző szervezetként” működhessenek. Lásd: jegyzék közzététele a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 9. cikke alapján (HL 2015. C 384., 4. o.).
17 Lásd a fa‑ és fatermékpiaci rendelet 6. cikke (1) bekezdésének a) pontját és (17) preambulumbekezdését.
18 Lásd a fa‑ és fatermékpiaci rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontját, valamint (16) és (17) preambulumbekezdését.
19 Lásd a fa‑ és fatermékpiaci rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontját, valamint (16) és (17) preambulumbekezdését.
20 A fa‑ és fatermékpiaci rendelet 4. cikkének (2) bekezdése kifejti, hogy „[a] piaci szereplőknek kellő gondossággal kell eljárniuk, amikor fát vagy fatermékeket hoznak forgalomba. E célból egy eljárásokból és intézkedésekből álló keretrendszert – a továbbiakban: a kellő gondosság elvén alapuló rendszer – kell alkalmazniuk, a 6. cikkben meghatározottak szerint”. Ugyanezen rendelet 6. cikkének vonatkozó része pedig rögzíti, hogy „[a] 4. cikk (2) bekezdésében említett, a kellő gondosság elvén alapuló rendszernek az alábbi elemeket kell tartalmaznia: […] b) kockázatértékelési eljárások, amelyek lehetővé teszik a piaci szereplő számára az illegális fakitermelésből származó fa vagy az ilyen fából származó fatermékek forgalomba hozatalával kapcsolatos kockázat elemzését és értékelését. Az ilyen eljárások figyelembe veszik az a) pontban meghatározott információt, valamint a releváns kockázatértékelési kritériumokat, beleértve az alábbiakat is: – az alkalmazandó jogszabályoknak való megfelelés igazolása, amibe beletartozhat a minősítés vagy olyan egyéb, harmadik fél által ellenőrzött rendszer, amely kiterjed az alkalmazandó jogszabályoknak való megfelelésre is, – meghatározott fafajták illegális kitermelésének elterjedtsége, – az illegális fakitermelés vagy gyakorlatok elterjedtsége a fakitermelés szerinti országban és/vagy országon belüli régióban, beleértve a fegyveres konfliktus gyakoriságának vizsgálatát is […]”.
21 Ebben az összefüggésben szeretném kiemelni az „észszerű” kifejezést, mivel – amint azt a fa‑ és fatermékpiaci rendelet (15) preambulumbekezdése kifejti – a fa és fatermékek elérni kívánt nyomon követhetőségével ugyanakkor a piaci szereplőkre nehezedő szükségtelen adminisztratív terhek előírását is el kívánják kerülni.
22 A „kereskedő” fogalmát a fa‑ és fatermékpiaci rendelet 2. cikkének d) pontja úgy határozza meg, mint „bármely természetes vagy jogi személy, aki kereskedelmi tevékenysége során a belső piacon már forgalomba hozott fát vagy fatermékeket ad el vagy vásárol a belső piacon”.
23 Lásd a fa‑ és fatermékpiaci rendelet 5. cikkét.
24 A kellő gondosságra vonatkozó kötelezettség nem terheli a „kereskedőket”, akiket a fa‑ és fatermékpiaci rendelet 2. cikkének d) pontja úgy határoz meg, mint „bármely természetes vagy jogi személy, aki kereskedelmi tevékenysége során a belső piacon már forgalomba hozott fát vagy fatermékeket ad el vagy vásárol a belső piacon”.
25 Nyilvánvaló, hogy az importált fa vagy fatermékek egy ideje már forgalomban lehetnek a belső piacon kívül, és adott esetben többszöri feldolgozáson eshettek át, így a behozatal időpontja messze lehet attól az időponttól, amikor a szóban forgó fákat először kivágták. A fa vagy fatermékek Európai Unióba történő behozatala előtt azonban az uniós jogalkotó nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy belső szabályozás útján befolyásolja e fa és fatermékek kereskedelmét.
26 A tárgyaláson megvitatták azt, hogy ki lenne a „piaci szereplő” egy olyan hipotetikus forgatókönyv esetén, amikor valaki engedély nélkül vág ki egy fát a faanyagnak vagy az abból származó fatermékeknek a belső piacon történő értékesítése érdekében. Ilyen forgatókönyv esetén az erdőgazdálkodó vagy a „fatolvaj” jár el a fa‑ és fatermékpiaci rendelet 2. cikkének c) pontjában meghatározott „piaci szereplőként”? A jogalkotó ezt a forgatókönyvet nagy valószínűséggel nem vette figyelembe a fa‑ és fatermékpiaci rendelet elfogadása során. Ugyanakkor, mivel a gyakorlatban természetesen felmerülhet ilyen helyzet, véleményem szerint és a szlovák kormány álláspontjával összhangban a fa‑ és fatermékpiaci rendelet alkalmazásában továbbra is az erdőgazdálkodó, és nem a „fatolvaj” minősülne „piaci szereplőnek”. Csak az előbbi képes ugyanis biztosítani a kitermelési művelet jogszerűségét, és ennélfogva eleget tenni a fa‑ és fatermékpiaci rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében előírt, a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségnek. Ezzel szemben a „fatolvaj” soha nem tudna eleget tenni ennek a kötelezettségnek, és így nem tudná megkezdeni a fa‑ és fatermékpiaci rendelet által szabályozni kívánt belső piaci kereskedelmi láncot. A kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségnek ilyen forgatókönyv esetén azáltal tennének eleget, hogy az erdőgazdálkodó a kellő gondosság elvén alapuló rendszerében rögzítené többek között a jogellenesen kivágott fák leírását, azon értékeléssel együtt, hogy az ebből származó, ellopott faanyag esetében fennáll a kockázat, hogy azt jogellenesen forgalomba hozzák a belső piacon.
27 A Bizottság is ezt a helyzetet tarthatta szem előtt az „Útmutató az uniós fa‑ és fatermékpiaci rendelethez” című, 2016. február 12‑i bizottsági közlemény (C(2016) 755 final; a továbbiakban: bizottsági útmutató) 18. és 19. oldalán található 10a. forgatókönyve keretében. E dokumentum vonatkozó részének szövege a következő: „[A 10. és a 10a. forgatókönyv azt emeli ki, hogy a lábon álló fa nem tartozik a rendelet hatálya alá. A pontos szerződési feltételektől függően a piaci szereplő lehet akár az erdőtulajdonos, akár az a vállalkozás, amelyik fakitermelési jogot szerzett a fa forgalmazása vagy saját vállalkozásban történő felhasználása céljából.] […] Z erdőtulajdonos eladja az ingatlanán álló fa kitermelésének jogát A vállalkozás részére forgalmazás vagy A saját vállalkozásában történő felhasználás céljából. Az A vállalkozás akkor válik piaci szereplővé, amikor értékesítés vagy a saját vállalkozásában történő felhasználás céljából kitermeli a fát”.