Ideiglenes változat
JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2024. július 11.(1)
C‑121/23. P. sz. ügy
Swissgrid AG
kontra
Európai Bizottság
„Fellebbezés – A villamos energia belső piaca – (EU) 2017/2195 rendelet – Az1. cikk (6) és (7) bekezdése – Villamosenergia‑piaci átvitelirendszer‑üzemeltetők (TSO) – Részvétel a kiegyenlítő szabályozási energiával kapcsolatos szabványos termékek cseréjének európai platformjában – TERRE európai platform– Az Európai Bizottság levele, amely elutasítja egy Svájcban működő TSO részvételét és követeli a kizárását – Megsemmisítés iránti kereset – EUMSZ 263. cikk – Keresettel megtámadható jogi aktus – Közvetlen érintettség – Diszkrecionális jogkör – Az engedélyhez való egyéni jog hiánya – Az ügyek gondos és pártatlan kezeléséhez és az indokolással ellátott állásfoglaláshoz való jog – Meghallgatáshoz való jog – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke – Hatékony bírósági jogorvoslathoz való jog”
I. Bevezetés
1. A jelen ügy alkalmat ad a Bíróságnak arra, hogy tisztázza a „keresettel megtámadható jogi aktus” vagy „megtámadható jogi aktus” fogalmának körvonalait, és adott esetben annak az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett „közvetlen érintettség” fogalmával való kapcsolatát.
2. Ezen ügy tárgya olyan helyzet, amelyben az uniós szabályozás, nevezetesen az (EU) 2017/2195 rendelet,(2) amely alapján a vitatott jogi aktust elfogadták, a kibocsátója, vagyis az Európai Bizottság számára széles mérlegelési jogkört, sőt az engedély elfogadására vonatkozó diszkrecionális jogkört biztosít. Így a Bizottság erre vonatkozó mérlegelést nem engedő hatáskörének hiányában az érintett gazdasági szereplők nem hivatkozhatnak az ilyen engedély megszerzéséhez való egyéni jogra. Márpedig ilyen helyzetben indokolt‑e úgy tekinteni, hogy az ezen engedélyt megtagadó aktust e gazdasági szereplők nem támadhatják meg azon az alapon, hogy az nem „[az ő érdekeiket] érintő kötelező joghatások [kiváltására irányulnak, jelentősen módosítva jogi helyzetüket]”,(3) vagy másként fogalmazva, ez az aktus jogilag nem kötelező erejű, és ezért nem okoz számukra sérelmet?
3. Az Európai Unió Törvényszéke pontosan ezt a megközelítést fogadta el a 2022. december 21‑i Swissgrid kontra Bizottság végzésében (T‑127/21, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott végzés, EU:T:2022:868), amelyet a fellebbező a jelen fellebbezés keretében vitat. E végzésben a Törvényszék mint elfogadhatatlant elutasította a fellebbezőnek az állítólag a Bizottság Energiaügyi Főigazgatóságának (a továbbiakban: Energiaügyi Főigazgatóság) egyik igazgatója által aláírt levélben foglalt határozat (a továbbiakban: vitatott levél) megsemmisítése iránti keresetét. Ebben a levélben az igazgató a 2017/2195 rendelet 1. cikkének (7) bekezdése alapján megtagadta Svájc (beleértve a fellebbezőt) kiegyenlítő szabályozási energiával kapcsolatos szabványos termékek cseréjének európai platformjaiban, különösen a Trans European Replacement Reserves Exchange (Transzeurópai Helyettesítő Tartalékok Cseréje; a továbbiakban: TERRE platform) platformban való részvételének engedélyezését.
4. Márpedig, amint azt a jelen indítványban kifejtem, a mérlegelést nem engedő hatáskör hiányának a megtámadható aktus hiányával azonos kezelése álláspontom szerint az igazságszolgáltatás megtagadásával egyenértékű. Ez annál is inkább igaz, mivel a jelen ügyben a vitatott levél a fellebbező által azt követően megfogalmazott engedély iránti kérelemre válaszol, hogy mind a TERRE platformban részt vevő átvitelirendszer‑üzemeltetők (a továbbiakban: TSO), mind pedig az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (a továbbiakban: ACER) kedvező véleményeket fogadtak el. Ugyanis sem a Bizottság diszkrecionális jogkörének fennállása, sem a bizonyos magatartása eléréséhez való egyéni jog hiánya nem zárhatja ki a Bizottság aktusait az EUMSZ 263. cikk alapján az uniós bíróság által végzett jogszerűségi vizsgálat alól. Épp ellenkezőleg, e bíróságnak képesnek kell lennie annak felülvizsgálatára, hogy a Bizottság a vitatott levélben kifejtett álláspont elfogadása során a szóban forgó szabályozás által ráruházott mérlegelési jogkör keretein belül maradt‑e, és így jogosult volt‑e azt az e levélben kifejtett módon gyakorolni.
II. Jogi háttér: a 2017/2195 rendelet
5. Az 2017/2195 rendelet „Tárgy és hatály” című 1. cikke többek között a következőképpen rendelkezik:
„(1) Ez a rendelet a villamos energia kiegyenlítő szabályozásának részletes irányelveit fekteti le, beleértve a frekvenciatartási tartalék, a frekvencia‑helyreállítási tartalék és a helyettesítő tartalék beszerzését és elszámolását, valamint a frekvencia‑helyreállítási tartalék és a helyettesítő tartalék aktiválására vonatkozó közös módszertant.
(2) Ez a rendelet az átvitelirendszer‑üzemeltetőkre (TSO‑k), az elosztórendszer‑üzemeltetőkre (DSO‑k), beleértve a zárt elosztórendszerek üzemeltetőit is, a szabályozó hatóságokra, az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségére […], a Villamosenergia‑piaci Átvitelirendszer‑üzemeltetők Európai Hálózatára (ENTSO‑E), valamint a kötelezettségekkel megbízott vagy azokkal felruházott harmadik felekre és egyéb piaci szereplőkre vonatkozik.
[…]
(6) A kiegyenlítő szabályozási energiával kapcsolatos szabványos termékek cseréjének európai platformja azzal a feltétellel válhat nyitottá a Svájcban működő TSO‑k számára, ha a szóban forgó ország hatályos nemzeti joga megvalósítja az uniós villamosenergia‑piaci jogszabályok főbb rendelkezéseit, és amennyiben létezik a villamosenergia‑ipari együttműködésről szóló kormányközi megállapodás az Unió és Svájc között, vagy ha Svájc kizárása nem menetrendezett Svájcon keresztüli fizikai teljesítmény áramláshoz vezetne, veszélyeztetve a régió rendszerbiztonságát.
(7) A (6) bekezdés szerinti feltételektől függően a 4. cikk (3) bekezdésében meghatározott eljárás figyelembevételével az [Energiaszabályozók Együttműködési] Ügynökség[e] és valamennyi TSO véleménye alapján a Bizottság határoz Svájc részvételéről a kiegyenlítő szabályozási energiával kapcsolatos szabványos termékek cseréjének európai platformján. A svájci TSO‑k jogai és kötelezettségei összhangban állnak az Unióban működő TSO‑k jogaival és kötelezettségeivel, lehetővé téve az uniós szintű kiegyenlítő szabályozási piac zavartalan működését, valamint az egyenlő feltételek megteremtését valamennyi érintett esetében.”
III. Az eljárás előzményei
6. A jogvitának a megtámadott végzés 2–10. pontjában ismertetett előzményei a következőképpen foglalhatók össze.
7. A fellebbező svájci jog szerinti részvénytársaság, amely Svájcban az egyetlen villamosenergia‑piaci TSO. Részt vesz a Villamosenergia‑piaci TSO‑k európai hálózatában (European Network of Transmission System Operators for Electricity, a továbbiakban: ENTSO‑E).
8. Egyes villamosenergia‑piaci TSO‑k, köztük a fellebbező, megtervezték a TERRE platformot, amelyben utóbbi már részt vett,(4) jóllehet anélkül, hogy előzetesen megkapta volna a Bizottság erre vonatkozó engedélyét.
9. 2017. szeptember 7‑én az ENTSO‑E keretében ülésező valamennyi villamosenergia‑piaci TSO kedvező véleményt adott Svájc európai kiegyenlítő platformokban való, a 2017/2195 rendelet 1. cikkének (7) bekezdése szerinti részvételének engedélyezéséről, mivel az ugyanezen rendelet 1. cikkének (6) bekezdésében előírt második feltétel teljesült.
10. 2018. április 10‑én a 2017/2195 rendelet 1. cikkének (7) bekezdése alapján az ACER is véleményt adott Svájc európai kiegyenlítő platformokban való részvételéről. E véleményben az ACER hangsúlyozta, hogy általánosságban egyetért a villamosenergia‑piaci TSO‑k értékelésével a Svájc e platformokban való teljes körű részvételének hatékonyságát illetően.(5) Ezenkívül hangsúlyozta annak fontosságát, hogy Svájc a 2017/2195 rendelet egészét és az ahhoz kapcsolódó rendelkezéseket hajtsa végre annak érdekében, hogy az Európai Unióban és Svájcban a villamosenergia‑piaci TSO‑k egyenlő bánásmódban részesüljenek.
11. 2020. július 31‑én a Bizottság Energiaügyi Főigazgatóságának főigazgató‑helyettese levelet küldött az ENTSO‑E‑nek, valamint a fellebbezőnek, amelyben meglepetését fejezte ki a villamosenergia‑piaci TSO‑k azon szándékával kapcsolatban, hogy a fellebbezőt teljes jogú tagként bevonják a TERRE platformba, és hangsúlyozta, hogy a piacok összekapcsolása és kiegyensúlyozása jogilag kötelező erejű jogok és kötelezettségek átfogó keretének részét képezi, amelyhez Svájc még nem csatlakozott. Emiatt a svájci üzemeltetők és villamosenergia‑piaci TSO‑k főszabály szerint nem voltak jogosultak részt venni e platformban. Ezenkívül emlékeztetett arra, hogy a Bizottság nem engedélyezett semmilyen kivételt Svájc számára a 2017/2195 rendelet 1. cikkének (7) bekezdése alapján.
12. 2020. szeptember 29‑én a fellebbező azt válaszolta a Bizottságnak, hogy hogy az európai kiegyenlítő platformokban való teljes körű részvétele a villamosenergia‑rendszer biztonsága miatt elengedhetetlen. Lényegében azt állította, hogy az Unió kapacitásszámítási folyamatában való figyelembevétele és a működési biztonsági elemzésbe való bevonása nem volt elégséges. Ezenkívül utalt az ENTSO‑E 2017. szeptember 7‑i, valamint az ACER 2018. április 10‑i véleményében szereplő indokokra.
13. Az ENTSO‑E 2020. november 5‑én válaszolt a Bizottságnak. Ebben a válaszban, annak hangsúlyozása mellett, hogy a Svájc európai kiegyenlítő platformokban való részvételéről szóló döntés a 2017/2195 rendelet 1. cikkének (7) bekezdése alapján a Bizottság hatáskörébe tartozik, a villamosenergia‑piaci TSO‑k emlékeztettek arra, hogy az ACER‑hez hasonlóan kedvező véleményt adtak az ilyen részvételről.
14. 2020. december 8‑án a fellebbező levelet küldött a Bizottságnak, amelyben emlékeztetett arra, hogy az uniós villamosenergia‑piaci TSO‑k és az ACER kedvező véleményt adtak a TERRE platformban való részvételével kapcsolatban, és azt kérte tőle, hogy a 2017/2195 rendelet 1. cikkének (7) bekezdése alapján engedélyezze az említett részvételt.
15. A 2020. november 5‑i levelére válaszul az ENTSO‑E‑hez intézett 2020. december 17‑i vitatott levélben a Bizottság Energiaügyi Főigazgatóságának igazgatója először is kiemelte, hogy a fellebbező részvétele a TERRE platform projektben nem felel meg az alkalmazandó uniós jognak, vagyis a 2017/2195 rendelet 1. cikke (6) és (7) bekezdésének. Másodszor emlékeztetett arra, hogy az ACER véleménye hangsúlyozza a 2017/2195 rendelet és az ahhoz kapcsolódó rendelkezések Svájc általi végrehajtásának fontosságát. Harmadszor az igazgató megállapította, hogy bizonyos intézkedések megfelelően kezelik az előre nem látható fizikai villamosenergia‑áramlással járó kockázatokat, következésképpen Svájc részvételére nincs szükség az európai kiegyenlítő platformokban. E tekintetben azt állította, hogy a működési biztonság alapja egyrészt a kapacitások (újra)számítása, másrészt pedig a működési biztonság regionális alapú koordinálása, amely már magában foglalja Svájcot. Negyedszer az igazgató arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem lát okot arra, hogy olyan határozatot fogadjon el, amely Svájc számára engedélyezi az európai kiegyenlítő platformokban, köztük a TERRE platformban való részvételt. Ötödször azt kérte a villamosenergia‑piaci TSO‑któl, hogy legkésőbb 2021. március 1‑jéig zárják ki a fellebbezőt a TERRE platformból. A fellebbező részére e levél másolatát e‑mailben megküldték.
16. Az Európai Parlament 2023. október 4‑i állásfoglalásában többek között hangsúlyozta, hogy a villamosenergia‑ágazatban a hálózat stabilitása, valamint az energiaellátás és ‑szállítás biztonsága az EU és Svájc közötti szoros együttműködéstől függ, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Svájc energiaiparának kizárása rendszerszintű kockázatot jelent a kontinentális Európa szinkronhálózatára nézve. A Parlament szerint a regionális hálózat stabilitását és az ellátás biztonságát fenyegető legnagyobb kockázatok csökkentése érdekében az Unió és Svájc közötti keretmegállapodás megkötéséig műszaki megoldásokra van szükség a TSO‑k szintjén, és Svájcot is be kell vonni az uniós kapacitásszámításba.(6)
IV. A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott végzés
17. A Törvényszék Hivatalához 2021. február 26‑án benyújtott keresetlevelével a fellebbező az EUMSZ 263. cikk alapján keresetet indított az állítólagosan a vitatott levélben foglalt határozat megsemmisítése iránt.
18. A Törvényszék Hivatalához 2021. május 19‑én benyújtott külön beadványában a Bizottság elfogadhatatlansági kifogást emelt arra hivatkozva, hogy a vitatott levél nem minősül az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható jogi aktusnak, mivel az – mint a villamosenergia‑piaci TSO‑k képviselői és az Energiaügyi Főigazgatóság között a szolgálatai szintjén folytatott informális információcsere – nem vált ki kötelező joghatásokat. Ezenkívül a fellebbező nem igazolta az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett keresetindítási jogát, mivel a vitatott levél őt közvetlenül nem érinti.
19. A megtámadott végzésben a Törvényszék a fellebbező keresetét mint elfogadhatatlant elutasította, mivel a vitatott levél nem minősült az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusnak.
20. E tekintetben a Törvényszék úgy véli, hogy az a jogi háttér, amelybe a vitatott levél illeszkedik, megakadályozza, hogy azt az ítélkezési gyakorlat értelmében vett, „a fellebbezővel szemben kötelező joghatások kiváltására irányuló jogi aktusnak” lehessen minősíteni.(7) A Törvényszék szerint a 2017/2195 rendelet 1. cikkének (7) bekezdése nem biztosítja a fellebbező számára azt a jogot, hogy a Bizottságtól kérje, illetve elérje, hogy engedélyezze Svájcnak, és ennélfogva az ott letelepedett villamosenergia‑piaci TSO‑knak, hogy részt vegyenek az európai kiegyenlítő platformokban, így különösen a TERRE platformban. A Törvényszék úgy véli, hogy e rendelkezés szövegéből az következik, hogy a Bizottság továbbra is jogosult e részvétel megtagadására, még abban az esetben is, ha az e rendelet 1. cikkének (6) bekezdésében foglalt, az ilyen engedélyezést igazoló feltételek teljesülnek. A Törvényszék lényegében megjegyzi, hogy bár az említett rendelet 1. cikkének (6) bekezdésében előírt két feltétel tiszteletben tartása lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy állást foglaljon abban a kérdésben, hogy engedélyezni kell‑e az ilyen részvételt, e rendelkezés nem ír elő számára ilyen értelmű kötelezettséget. Ezenkívül bármely más értelmezés megfosztaná hatékony érvényesülésétől ugyanezen rendelet 1. cikke (7) bekezdésének második mondatát.(8)
21. A Törvényszék megállapítja, hogy a Svájc, és következésképpen az ott letelepedett villamosenergia‑piaci TSO‑k európai kiegyenlítő platformokban való részvételét engedélyező határozat elfogadása kizárólag a Bizottság döntésétől függ, amely e tekintetben diszkrecionális jogkörrel rendelkezik. A Törvényszék szerint a fellebbező svájci villamosenergia‑piaci TSO‑ként semmilyen egyéni joggal nem rendelkezik tehát arra, hogy a Bizottságtól olyan határozat meghozatalát kérje, illetve érje el, amely engedélyezi Svájcnak, következésképpen pedig az ott letelepedett villamosenergia‑piaci TSO‑knak, hogy részt vegyenek az európai kiegyenlítő platformokban. Ily módon „a [vitatott] levél […] nem minősülhet a fellebbezőre nézve joghatások kiváltására alkalmas, a fellebbező jogi helyzetét módosító határozatnak […], mivel egyáltalán nem sért olyan egyéni jogot, amely behatárolná a Bizottság döntéshozatali jogkörét, amely a jelen esetben diszkrecionális”.(9)
V. A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
22. A Bíróság Hivatalához 2023. február 28‑án benyújtott kérelmében a fellebbező a jelen fellebbezést terjesztette elő.
23. Fellebbezésében a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést;
– nyilvánítsa elfogadhatónak a megsemmisítés iránti keresetet;
– utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az érdemben hozzon határozatot, és
– a fellebbezési eljárás költségeiről jelenleg ne határozzon.
24. A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a fellebbezést; és
– kötelezze a fellebbezőt a költségek viselésére.
25. A Bíróság a 2024. május 8‑i tárgyaláson meghallgatta a felek észrevételeit és a Bíróság kérdéseire adott válaszaikat.
VI. Értékelés
A. Előzetes észrevételek
26. Az első és a második jogalappal a fellebbező a Törvényszék azon értékelését kérdőjelezi meg, amely szerint a vitatott levél nem vált ki vele szemben olyan joghatásokat, amelyek módosíthatnák a jogi helyzetét, mivel az nem olyan egyéni jogsértést érint, amely a Bizottságot a 2017/2195 rendelet 1. cikkének (7) bekezdése alapján megillető diszkrecionális jogkörbe tartozna.
27. E két jogalap együttes vizsgálatát javaslom.
28. Először azt a kérdést vizsgálom meg, hogy a vitatott levél megfelel‑e a megtámadható jogi aktus fogalma feltételeinek, figyelembe véve különösen annak lényegét és kibocsátójának szándékát (B. szakasz).
29. Másodszor megvizsgálom, hogy milyen hatással van e levél megtámadható jogi aktusnak minősítésére a Bizottság 2017/2195 rendelet 1. cikkének (7) bekezdése szerinti, az engedély megadására vonatkozó mérlegelési vagy diszkrecionális jogköre, és fordítva, az e tekintetben mérlegelést nem engedő hatáskör vagy a fellebbező ilyen engedély megszerzésére vonatkozó egyéni jogának esetleges hiánya (C. szakasz).
30. Harmadszor, a teljesség kedvéért, figyelemmel a második jogalapra, megvizsgálom e mérlegelési vagy diszkrecionális jogkör terjedelmét és korlátait a fellebbező azon érvére válaszul, amely szerint a jelen ügyben egyéni joggal rendelkezett, amelynek megfelelt a Bizottság azon kötelezettsége, hogy számára ilyen engedélyt adjon. Ebben az összefüggésben választ adok a harmadik jogalapra is, amely arra irányul, hogy a Törvényszék e tekintetben nem indokolta megfelelően a megtámadott végzést (D. szakasz).
B. A „megtámadható jogi aktus” fogalmát szabályozó ítélkezési gyakorlatbeli kritériumok és a vitatott levél tartalma
31. Annak eldöntése érdekében, hogy a vitatott levél megtámadható jogi aktusnak minősül‑e, emlékeztetni kell arra az ítélkezési gyakorlatra, amely elismerte, hogy minden olyan jogi aktus, függetlenül a formájától, amely olyan kötelező joghatások kiváltására irányul, amelyek érinthetik a fellebbező érdekeit, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét, bírósági felülvizsgálat tárgyát képezheti. Azt, hogy valamely jogi aktus kivált‑e ilyen joghatásokat, és ennélfogva keresettel megtámadható‑e, objektív kritériumok és az aktus tartalma alapján kell megítélni. E tekintetben, amint azt a Törvényszék is elismeri,(10) figyelembe kell venni elfogadásának körülményeit, az azt elfogadó intézmény hatáskörét,(11) valamint az ezen intézmény által elérni kívánt szándékot is.(12)
32. Ezzel szemben az EUMSZ 263. cikkben előírt bírósági felülvizsgálat nem vonatkozik egyetlen olyan jogi aktusra sem, amely nem vált ki kötelező joghatást, mint amilyenek az előkészítő és a tisztán végrehajtási aktusok, az egyszerű ajánlások és vélemények, valamint főszabály szerint a belső utasítások.(13)
33. Az a tény tehát, hogy a vitatott levél nem a Bizottság hivatalos határozatának, hanem az Energiaügyi Főigazgatóság egyik igazgatója által aláírt egyszerű levélnek a formáját ölti, nem befolyásolja a levél megtámadható jogi aktusnak való minősítését.(14) Ha ez nem így lenne, a Bizottság kivonhatná magát az uniós bíróság felülvizsgálata alól, figyelmen kívül hagyva a vitatott jogi aktus elfogadására vonatkozó formai követelményeket, köztük az eljáró szervezeti egység hatáskörének hiányát, ezen aktus „határozatként” való megjelölésének hiányát, illetve a címzettjével való hivatalos közlésének elmaradását, amelyek annak valódi tartalmára tekintettel kötelezőek.(15)
34. Ami a vitatott levél lényegét, különösen annak tartalmát és szövegét illeti, beleértve a szerzője e levélből következő szándékát is, a Törvényszék rögzíti, hogy e levél először is emlékeztet arra, hogy a fellebbező TERRE platformban való részvétele nem lehetséges anélkül, hogy a Bizottság előzetesen engedélyezné Svájcnak, hogy részt vegyen e platformban a 2017/2195 rendelet 1. cikkének (6) és (7) bekezdése alapján, másodszor hangsúlyozza, hogy úgy tűnik számára, hogy az ilyen részvétel feltételei jelenleg nem teljesülnek, harmadszor pedig arra kéri a villamosenergia‑piaci TSO‑kat, hogy legkésőbb 2021. március 1‑jéig zárják ki a fellebbezőt az említett platformból.(16)
35. E harmadik megfontolás önmagában arra utal, hogy a Bizottság olyan jogkövetkezményekkel kívánta felruházni a vitatott levelet, amelyek sérelmet okozhattak a fellebbezőnek. A Törvényszék azonban ezt az elemzés további részében nem veszi figyelembe. A vitatott levélben kifejtett megfontolások terjedelmének vagy szerzője szándékának további értékelése nélkül ugyanis arra szorítkozik, hogy ezt követően azon „jogi összefüggésről” nyilatkozzon, amelybe e levél illeszkedik, és amely szerinte megakadályozza, hogy azt a fellebbezővel szemben kötelező joghatások kiváltására irányuló jogi aktusnak lehessen minősíteni.(17)
36. Úgy vélem, hogy ez a megközelítés téves jogalkalmazást valósít meg többek között annyiban, amennyiben nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a vitatott levél tartalma nyilvánvalóan sérelmet okoz a fellebbezőnek. Egyrészt annak elutasítása, hogy a fellebbező svájci villamosenergia‑piaci TSO‑ként és az ENTSO‑E tagjaként – az uniós villamosenergia‑piaci TSO‑khoz hasonlóan – teljes mértékben részt vegyen a TERRE platformban, annál is inkább érinti az érdekeit, mivel már részt vett e platformban, még akkor is, ha nem volt annak teljes jogú tagja, és e célból nem hivatkozhatott egyéni jogára.(18) Másrészt e levélben a Bizottság jogellenesnek ítélte a fellebbező részvételét a TERRE platformban mindezidáig, és félkövér betűkkel kiemelve(19) azt kérte az uniós villamosenergia‑piaci TSO‑któl, hogy zárják ki abból legkésőbb 2021. március 1‑jéig. Ezenkívül megemlíti a fellebbező TERRE platformból való előírt kizárásával okozott károk megtérítése iránti keresetek lehetőségét.(20) Márpedig az engedélyező határozat elfogadásának megtagadása – a fellebbező e platformban való részvételének megszüntetésére irányuló felhívással együtt, amely kártérítési keresetek alapjául szolgálhat – szükségszerűen a fellebbező érdekeit érintő joghatások kiváltására irányul, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét. Az utóbbi tehát nem fosztható meg attól a jogától, hogy az EUMSZ 263. cikk és az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikke alapján vitassa e megtagadások és a felhívás megalapozottságát az uniós bíróságok előtt.
37. A Törvényszék azonban még csak meg sem vizsgálta ezeket a meghatározó szempontokat a megtámadható jogi aktus fennállásának értékelése szempontjából, és emiatt a megtámadott végzés 23–29. pontjában foglalt érvelése is téves jogalkalmazáson alapul.
C. Diszkrecionális jogkör és az egyéni jog hiánya
38. Ezenfelül úgy vélem, hogy a Törvényszék nem volt jogosult arra, hogy a Bizottság diszkrecionális jogkörének fennállására, és ennélfogva a TERRE platformban való részvételre vonatkozó engedély megszerzésére vonatkozó egyéni jog hiányára hivatkozzon azon következtetés levonása érdekében, hogy a vitatott levél nem válthatott ki a fellebbezővel szemben kötelező joghatásokat, és nem is módosíthatta annak jogi helyzetét.
39. Számomra nyilvánvalónak tűnik, hogy amikor a szóban forgó szabályozás nem mérlegelést nem engedő hatáskört, hanem mérlegelési vagy diszkrecionális jogkört ír elő a közigazgatási szerv számára, ez főszabály szerint eleve kizárja az ahhoz való egyéni jogot, hogy bizonyos magatartást igényeljenek tőle, azaz a jelen ügyben Svájc és a fellebbező számára annak engedélyezését, hogy vegyenek részt többek között a TERRE platformban. E megfontolás nem érinti a 2017/2195 rendelet 1. cikkének (7) bekezdése alapján a Bizottságra ruházott esetleges mérlegelési jogkör pontos terjedelmét, amelyet a jelen indítvány 51–58. pontban fogok értékelni.
40. Ebből következik, hogy a megtámadott végzés 24–29. pontjában kifejtett érvelés arra szorítkozik, hogy ismétlődő jogi evidenciát rögzítsen egy olyan helyzetre vonatkozóan, amelyben valamely magánszemély a mérlegelési vagy diszkrecionális jogkörrel rendelkező hatóság részéről kedvező választ kíván kapni vagy ilyen cselekményt kíván elérni.(21) Ebből azonban nem következik, hogy az ilyen hatóság végleges állásfoglalása, amely megtagadja e jogkörnek a magánszemély által kívánt módon történő gyakorlását, nem támadható meg keresettel az uniós bíróság előtt azzal az indokkal, hogy az erre vonatkozó egyéni jog hiányában ez az állásfoglalás nem okoz számára sérelmet. Így a versenyjog területén, még ha a panaszos, különösen a jogos érdekét igazoló versenytárs nem is kötelezheti a Bizottságot arra, hogy az általa kért tartalmú határozatot hozzon, jogosult panaszának gondos és elfogulatlan vizsgálatára, valamint arra, hogy a Bizottságtól indokolással ellátott végleges választ kapjon, amely keresettel megtámadható.(22)
41. Ehhez hasonlóan a Törvényszék azáltal, hogy ily módon járt el, figyelmen kívül hagyja a fellebbező mint az egyetlen svájci TSO eljárási jogállását a 2017/2195 rendelet 1. cikkének (6) és (7) bekezdése alapján indított eljárás keretében. Ez az eljárás kifejezetten annak elismertetésére irányul, hogy Svájc és a svájci TSO‑k az ACER és az összes uniós TSO véleménye alapján hozott bizottsági határozat alapján részt vesznek a kiegyenlítő szabályozási energiával kapcsolatos szabványos termékek cseréjének európai platformjaiban. Így a jelen ügyben az eljárás az ACER és ezen TSO‑k kedvező véleményei alapján indult meg annak érdekében, hogy a fellebbezőt bevonják a TERRE platformba, majd ezt követően a fellebbező ugyanezen rendelet 1. cikkének (6) bekezdésében foglalt második feltétel alapján ugyanilyen irányú kérelmet terjesztett elő.(23)
42. A 2017/2195 rendelet 1. cikkének (6) és (7) bekezdése szerinti eljárás e céljára és e helyzetre tekintettel a fellebbező tehát a versenyjogi panaszoshoz hasonlóan hivatkozhatott arra a jogra, hogy a Bizottság gondosan és pártatlanul kezelje az ügyét, különösen az engedélyezési kérelmét, és megfelelően indokolja az e kérelemre adott végleges választ, annak érdekében, hogy vitathassa annak megalapozottságát.(24) A jelen ügyben ezen eljárási követelmények tiszteletben tartása még inkább szükséges volt azon mérlegelési, sőt diszkrecionális jogkörre tekintettel, amellyel a Bizottság ezen engedély megadása tekintetében rendelkezett.(25) Márpedig a vitatott levél „keresettel meg nem támadható jogi aktusnak” minősítése lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy e tekintetben mentesüljön a bírósági felülvizsgálat alól.(26)
43. A megtámadott végzésben a Törvényszék figyelmen kívül hagyta ezeket az eljárási követelményeket, amelyeknek a Bizottság azonban nyilvánvalóan eleget kívánt tenni a vitatott levélben, amit az is bizonyít, hogy azokról másolatot küldött a fellebbezőnek. A Bizottság abban ugyanis végleges álláspontját fejtette ki mind a TSO‑k és az ACER véleményeivel, mind pedig e kérelemmel kapcsolatban, és egyúttal befejezte a 2017/2195 rendelet 1. cikkének (7) bekezdése szerinti eljárást.
44. Ebből következik, hogy a Bizottság 2017/2195 rendelet 1. cikkének (7) bekezdése szerinti diszkrecionális jogkörének fennállása önmagában nem fosztja meg a vitatott levelet a fellebbezővel szemben fennálló, a jelen indítvány 36. pontjában felidézett, jogilag kötelező joghatásoktól. A Törvényszék által hangsúlyozott azon tény, hogy e rendelkezés nem „kötelezi” a Bizottságot arra, hogy engedélyezze Svájc részvételét az európai kiegyenlítő platformokban, amennyiben a 2017/2195 rendelet 1. cikkének (6) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek,(27) hanem e célból „választási lehetőséget” tart fenn számára,(28) nem zárja ki, hogy a vitatott levél megváltoztassa a fellebbező jogi helyzetét. A Törvényszék azzal a megállapítással sem igazolhatja a megközelítését, amely szerint egy ettől eltérő értelmezés megfosztaná hatékony érvényesülésétől ugyanezen rendelet 1. cikke (7) bekezdésének második mondatát.(29) Ez annál is kevésbé lehetséges, mivel a Bizottság állítólagos diszkrecionális jogköre gyakorlásának terjedelmére és következményeire vonatkozó elemzés a kereset érdemi vizsgálatának, nem pedig elfogadhatóságának körébe tartozik.(30)
45. Következésképpen a megtámadott végzés 23. pontjában kifejtett azon megfontolás, amely szerint az a jogi összefüggés, amelybe a vitatott levél illeszkedik, megakadályozza, hogy e levelet „a fellebbezővel szemben kötelező joghatások kiváltására irányuló jogi aktusnak” lehessen minősíteni, téves jogalkalmazáson alapul. Ugyanez vonatkozik az e végzés 29. pontjában szereplő következtetésre, amely szerint lényegében e levél nem minősülhet olyan, a fellebbezővel szemben joghatások kiváltására alkalmas határozatnak, amely megváltoztathatná a jogi helyzetét, mivel egyáltalán nem sért olyan egyéni jogot, amely behatárolná a Bizottság diszkrecionális döntési jogkörét.
46. A megtámadott végzés 28. pontjában szereplő azon megállapítás is téves jogalkalmazáson alapul, amely szerint a 2017/2195 rendelet 1. cikkének (7) bekezdése semmilyen jogot nem biztosít a fellebbező számára az abban előírt eljárás megindítására vagy arra, hogy abban bármilyen módon részt vegyen, többek között a meghallgatáshoz való jog gyakorlása címén. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a meghallgatáshoz való jog minden olyan eljárásra alkalmazandó, amely sérelmet okozó aktus elfogadásához vezethet, mint például a fellebbező TERRE platformban való részvétele engedélyezésének megtagadása vagy e platformból való kizárása, és e jogot akkor is tiszteletben kell tartani, ha az alkalmazandó szabályozás nem ír elő kifejezetten ilyen alakszerűséget.(31) A fellebbező tehát rendelkezett ilyen eljárási garanciával és azzal a joggal, hogy e garancia Bizottság általi tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatát kérje.(32) Mindenesetre nem vitatott, hogy a jelen ügyben az e rendelkezés szerinti eljárás már folyamatban volt, amikor a fellebbező benyújtotta kérelmét, és hogy a Bizottság által az említett rendelkezés alapján hozott határozat elfogadásához szükséges két formális kritérium – azaz az ENTSO‑E‑ben és az ACER‑ben részt vevő villamosenergia‑piaci TSO‑k kedvező véleménye – már teljesült, így nem fosztható meg a fellebbező az ennek keretében történő meghallgatáshoz való jogától.
47. Egyébiránt a fellebbező jogi helyzetének ebből következő jelentős megváltozása elegendő az állandó ítélkezési gyakorlat által értelmezett EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett közvetlen érintettségének elismeréséhez.(33) E tekintetben ugyanis két együttes feltételnek kell teljesülnie, nevezetesen egyrészt, hogy a vitatott intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, másrészt pedig ne hagyjon mérlegelési lehetőséget az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára.(34)
48. A Bizottság által előadottakkal ellentétben a jelen ügyben ez a helyzet áll fenn. A vitatott levél ugyanis nemcsak megtagadja Svájc és a fellebbező TERRE platformban való részvételének engedélyezését, hanem azt is megköveteli, hogy abból legkésőbb 2021. március 1‑jéig zárják ki,(35) anélkül azonban, hogy e tekintetben mérlegelési jogkört biztosítana a címzett villamosenergia‑piaci TSO‑k számára. Ebből következik, hogy a Törvényszéknek a megtámadott végzés 30. pontjában a teljesség kedvéért kifejtett megfontolásai a közvetlen érintettség kritériumát is sértik.
49. Következésképpen az első jogalapnak helyt kell adni, és a megtámadott végzést hatályon kívül kell helyezni.
50. Annak ellenére, hogy a fenti megfontolások elegendőek a megtámadott végzés hatályon kívül helyezéséhez, azt javaslom, hogy a Bíróság a második jogalapra is válaszoljon annyiban, amennyiben az a Bizottság mérlegelési jogköre terjedelmének vitatására irányul, és a fellebbező azon jogának fennállására hivatkozik, hogy engedélyt kapjon többek között a TERRE platformban való részvételre. E válasz ugyanis, amely inkább az ügy érdemére, mintsem a kereset elfogadhatóságára vonatkozik, hasznos lehet a jogvita végleges megoldásához az ügynek a Törvényszék elé történő esetleges visszautalását követően.
D. Az engedély megszerzéséhez való egyéni jog fennállását kizáró mérlegelési jogkör terjedelme
51. Második jogalapjával a fellebbező lényegében arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a 2017/2195 rendelet 1. cikkének (7) bekezdése nem biztosít számára semmilyen egyéni jogot arra, hogy a Bizottságtól olyan határozat elfogadását kérje és érje el, amely engedélyezi Svájcnak és következésképpen az ott letelepedett TSO‑knak a kiegyenlítő szabályozási energiával kapcsolatos szabványos termékek cseréjének európai platformjaiban való részvételét.(36) A fellebbező lényegében úgy véli, hogy mivel a TSO‑k és az ACER e rendelkezés szerinti kedvező véleményének meglétére vonatkozó formális kritérium teljesült, és mivel e vélemények szerint az ugyanezen rendelet 1. cikkének (6) bekezdésében előírt második feltétel teljesült, a Bizottságnak ilyen értelmű határozatot kellett volna hoznia.
52. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2017/2195 rendelet 1. cikkének (6) bekezdése csak lehetőséget („válhat”) biztosít arra, hogy a kiegyenlítő szabályozási energiával kapcsolatos szabványos termékek cseréjének európai platformjait megnyissák a Svájcban működő TSO‑k előtt. Ez a megnyitás két vagylagos feltétel mellett lehetséges, nevezetesen egyrészt akkor, ha a svájci jog megvalósítja az uniós villamosenergia‑piaci jogszabályok főbb rendelkezéseit, és létezik a villamosenergia‑ipari együttműködésről szóló kormányközi megállapodás az Unió és Svájc között, másrészt pedig, ha Svájc kizárása nem menetrendezett Svájcon keresztüli fizikaiteljesítmény-áramláshoz vezetne, veszélyeztetve a régió rendszerbiztonságát.
53. A 2017/2195 rendelet 1. cikkének (7) bekezdése értelmében a Bizottság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik arra, hogy határozatot fogadjon el („a Bizottság határoz”), amelyben engedélyezi Svájc és az ott működő TSO‑k számára, hogy részt vegyenek a kiegyenlítő szabályozási energiával kapcsolatos szabványos termékek cseréjének európai platformjában. Ezenkívül e döntéshozatali jogkör gyakorlása egyrészt az ugyanezen cikk (6) bekezdésében előírt és az előző pontban felidézett két vagylagos érdemi feltétel teljesülésétől, másrészt pedig egy alaki követelménytől, vagy az ACER és az összes TSO által adott vélemény meglététől függ, anélkül hogy közelebbről meghatározná, hogy az ilyen véleménynek pozitívnak vagy negatívnak kell‑e lennie („véleménye alapján”(37)).
54. E megfontolások elegendőek a fellebbező azon érvének elutasításához, amely szerint amennyiben az ACER és az uniós TSO‑k kedvező véleményt adnak arról a kérdésről, hogy a 2017/2195 rendelet 1. cikkének (6) bekezdésében előírt feltételek valamelyike teljesül‑e, a Bizottság köteles határozatot elfogadni Svájc és az ott működő TSO‑k részvételének engedélyezéséről a kiegyenlítő szabályozási energiával kapcsolatos szabványos termékek cseréjének európai platformjában. Ugyanez vonatkozik azon érvére is, amely szerint a passzív forma alkalmazása ugyanezen rendelet 1. cikke (7) bekezdésének első mondatában („a Bizottság határoz” vagy „shall be decided by the Commission”) arra kötelezi a Bizottságot, hogy ilyen határozatot hozzon. Ez annál is inkább igaz, mivel más nyelvi változatok e tekintetben az aktív formát használják.(38)
55. A Törvényszék tehát a megtámadott végzés 26. pontjában lényegében helyesen állapítja meg, hogy a 2017/2195 rendelet 1. cikkének (6) bekezdésében előírt két feltétel egyikének teljesülése „csak lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy állást foglaljon abban a kérdésben, hogy engedélyezni kell‑e az ilyen részvételt, de nem kötelezi a Bizottságot annak engedélyezésére”. Ha ugyanis e két feltétel egyike sem teljesül, a Bizottság nem fogadhat el engedélyező határozatot. Ezzel szemben, ha e feltételek valamelyike teljesül, erre jogosult.
56. E tekintetben a 2017/2195 rendelet 1. cikke (7) bekezdésének második mondata, amelyről a Törvényszék a megtámadott végzés 27. pontjában dönt, mindazonáltal nem releváns. E második mondat csupán az engedélyezésről szóló határozat jogkövetkezményeinek meghatározására szorítkozik, amennyiben azt e rendelkezés első mondata alapján meghozták (ami a jelen ügyben nem áll fenn), és ily módon nem vonatkozik elfogadásának előzetes feltételeire. A svájci TSO‑k jogainak és kötelezettségeinek ugyanis csak azt követően kell „összhangban [állniuk] az Unióban működő TSO‑k jogaival és kötelezettségeivel, lehetővé téve az uniós szintű kiegyenlítő szabályozási piac zavartalan működését, valamint az egyenlő feltételek megteremtését valamennyi érintett esetében”, hogy részvételüket engedélyezték.(39) Ez a követelmény még inkább szükséges, ha az engedélyező határozat az ugyanezen rendelet 1. cikkének (6) bekezdésében előírt második feltételen alapul, amely helyzetben nem biztosított, hogy Svájc az első feltételben előírtaknak megfelelően megvalósítja az uniós villamosenergia‑piaci jogszabályok főbb rendelkezéseit. Ezzel szemben ilyen engedély, következésképpen pedig a svájci TSO‑k részvételének hiányában azok jogai és kötelezettségei fogalmilag nem lehetnek azonosak az uniós TSO‑k jogaival és kötelezettségeivel, és nem tehetik „lehetővé […] az uniós szintű kiegyenlítő szabályozási piac zavartalan működését”.(40)
57. Végül, a 2017/2195 rendelet 1. cikkének (6) bekezdése szerinti második feltétel körébe tartozó meghatározatlan fogalmak, valamint annak nyitott szövege arra utal, hogy a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik azon kérdést illetően, hogy e feltétel teljesül‑e. Ez ugyanis kettős, összetett kontrafaktuális elemzést követel meg tőle annak meghatározásához, hogy egyrészt Svájc kizárása „nem menetrendezett Svájcon keresztüli fizikai teljesítmény áramláshoz” vezethet‑e, másrészt pedig hogy az ilyen áramlások „veszélyeztet[ik‑e] a régió rendszerbiztonságát”. E megfontolás megerősíti, hogy a Bizottság az e rendelkezés szerinti kizárólagos döntéshozatali jogkörére tekintettel nem kötelezhető arra, hogy engedélyező határozatot fogadjon el pusztán amiatt, hogy az ACER és az TSO‑k kedvező véleményt adtak. Annál is kevésbé ez a helyzet, amikor – mint a jelen ügyben is – az ACER kedvező véleménye azon az egyetlen megfontoláson alapul, hogy Svájc részvétele hatékony megoldás lenne a szűk keresztmetszetek csökkentésére és az működési biztonság növelésére.(41)
58. A Törvényszék tehát kétségkívül megalapozottan állapította meg, hogy a Bizottság a 2017/2195 rendelet 1. cikkének (6) és (7) bekezdése értelmében széles mérlegelési jogkörrel, sőt diszkrecionális jogkörrel rendelkezik, amely kizárja a fellebbező engedélyező határozat meghozatalára való egyéni jogának fennállását. Hasonlóképpen, ez az értékelés kellően világosan és érthetően kitűnik a megtámadott végzés 24–29. pontjából, így nem róható fel a Törvényszéknek, hogy e tekintetben elégtelenül indokolta a határozatát (harmadik jogalap).
59. Következésképpen a második jogalapnak nem lehet helyt adni. Mindazonáltal, tekintettel a jelen indítvány 31–49. pontjában kifejtettekre, a Törvényszék ezen értékelése nem alapozhatja meg azt a következtetését, amely szerint a vitatott levél nem vált ki kötelező joghatásokat a fellebbezőre nézve, és hogy ez a levél tehát keresettel meg nem támadható jogi aktusnak minősül.
VII. Végkövetkeztetés
60. Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság adjon helyt az első fellebbezési jogalapnak, helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést, az Európai Unió Bírósága alapokmányának 61. cikke alapján utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, és a költségekről jelenleg ne határozzon.
1 Eredeti nyelv: francia.
2 A villamos energia kiegyenlítő szabályozására vonatkozó iránymutatás létrehozásáról szóló, 2017. november 23‑i bizottsági rendelet (HL 2017. L 312., 6. o.).
3 Ezt a megfogalmazást alkalmazza az állandó ítélkezési gyakorlat, többek között: 2008. július 17‑i Athinaïki Techniki kontra Bizottság ítélet (C‑521/06 P, EU:C:2008:422, 29. pont); 2010. január 26‑i Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ítélet (C‑362/08 P, EU:C:2010:40, 51. pont); 2017. december 20‑i Trioplast Industrier kontra Bizottság ítélet (C‑364/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:1008, 28. pont).
4 Lásd a jelen indítvány 3. pontját.
5 Közelebbről az ACER e tekintetben a következőképpen nyilatkozott: „Svájc részvétele a kiegyenlítő szabályozási energiával kapcsolatos szabványos termékek cseréjének európai platformjaiban hatékony megoldás lehet a svájci hálózat esetleges szűk keresztmetszeteinek kezelésére, és növelheti a svájci kapacitásszámítás és a svájci kapacitásfelosztás hatékonyságát, valamint a régió általános működési biztonságát”.
6 Lásd az EU és Svájc közötti kapcsolatokról szóló, 2023. október 4‑i európai parlamenti állásfoglalás (2023/2042(INI)) 39. és 40. pontját (HL 2024. C/2024/1183).
7 Lásd a megtámadott végzés 19–23. pontját, amely többek között a 2021. július 15‑i FBF ítéletre (C‑911/19, EU:C:2021:599, 36. pont) hivatkozik.
8 A megtámadott végzés 24–28. pontja.
9 A megtámadott végzés 29. pontja.
10 A megtámadott végzés 20. pontjának vége.
11 Lásd ebben az értelemben: 2011. október 13‑i Deutsche Post és Németország kontra Bizottság ítélet (C‑463/10 P és C‑475/10 P, EU:C:2011:656, 36. és 37. pont); 2021. június 3‑i Magyarország kontra Parlament ítélet (C‑650/18, EU:C:2021:426, 37. és 38. pont); 2022. július 12‑i Nord Stream 2 kontra Parlament és Tanács ítélet (C‑348/20 P, EU:C:2022:548, 62. és 63. pont). Lásd még: az EBB kontra ClientEarth és Bizottság kontra EBB egyesített ügyekre vonatkozó indítványom (C‑212/21 P és C‑223/21 P, EU:C:2022:1003, 47. pont); a Nemea Bank kontra EKB ügyre vonatkozó indítványom (C‑181/22 P, EU:C:2023:935, 47. pont).
12 Lásd többek között: 2010. január 26‑i Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ítélet (C‑362/08 P, EU:C:2010:40, 52. pont).
13 2021. április 22‑i thyssenkrupp Electrical Steel és thyssenkrupp Electrical Steel Ugo kontra Bizottság ítélet (C‑572/18 P, EU:C:2021:317, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
14 Lásd ebben az értelemben: 2008. július 17‑i Athinaïki Techniki kontra Bizottság ítélet (C‑521/06 P, EU:C:2008:422, 44. és 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2010. november 18‑i NDSHT kontra Bizottság ítélet (C‑322/09 P, EU:C:2010:701, 47. pont); 2010. január 22‑i Makhteshim‑Agan Holding és társai kontra Bizottság végzés (C‑69/09 P, nem tették közzé, EU:C:2010:37, 38. pont).
15 Lásd ebben az értelemben: 2008. július 17‑i Athinaïki Techniki kontra Bizottság ítélet (C‑521/06 P, EU:C:2008:422, 44. és 45. pont) a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága szolgálatainak egyszerű levelével kapcsolatban, amely lezárta az állami támogatásokkal kapcsolatos panasz vizsgálatát.
16 A megtámadott végzés 21. pontja.
17 A megtámadott végzés 23. pontja.
18 Lásd a jelen indítvány 38–45. pontját.
19 A vitatott levél 3. oldalán szereplő releváns szövegrész a következőképpen szól (kiemelés az eredetiben): „The Commission thus asks TSOs to re-establish a situation which is compliant with the conditions for participation in EU platforms in the Electricity Balancing Regulation and exclude Swissgrid from the TERRE platform as of 1 March 2021 at the latest.”
20 A vitatott levél első oldalán szereplő releváns szakasz a következőképpen szól: „This may become relevant in relation to possible damage claims resulting from the required exclusion of Swissgrid from the TERRE platform.”
21 A versenyjog vagy az állami támogatásokra vonatkozó jogszabályok alapján a Bizottságtól vizsgálati és döntéshozatali hatáskörének gyakorlását kérő panaszosok helyzetét illetően lásd többek között: 2010. november 18‑i NDSHT kontra Bizottság ítélet (C‑322/09 P, EU:C:2010:701); 2017. január 19‑i Bizottság kontra Total és Elf Aquitaine ítélet (C‑351/15 P, EU:C:2017:27); 2017. december 20‑i Tooplast Industrier kontra Bizottság ítélet (C‑364/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:1008); 2023. április 20‑i Amazon.com és társai kontra Bizottság ítélet (C‑815/21 P, EU:C:2023:308).
22 Lásd többek között: 2022. június 30‑i Fakro kontra Bizottság ítélet (C‑149/21 P, nem tették közzé, EU:C:2022:517, 42–50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
23 Lásd még a jelen indítvány 52. és azt követő pontjait.
24 Lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2010. november 18‑i NDSHT kontra Bizottság ítélet (C‑322/09 P, EU:C:2010:701, 45. és azt követő pontok); 2017. január 19‑i Bizottság kontra Total és Elf Aquitaine ítélet, C‑351/15 P, EU:C:2017:27, 35–38. pont.
25 Lásd az 1991. november 21‑i Technische Universität München ítélet (C‑269/90, EU:C:1991:438, 14. pont) óta állandó ítélkezési gyakorlatot; lásd többek között: 2023. május 4‑i EKB kontra Crédit lyonnais ítélet (C‑389/21 P, EU:C:2023:368, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat: „[ha] valamely uniós intézmény széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, akkor az eljárási garanciák tiszteletben tartása alapvető fontosságú, amely garanciák között szerepel ezen intézménynek az adott eset összes releváns elemének gondos és pártatlan vizsgálatára vonatkozó kötelezettsége”). Ez az ítélkezési gyakorlat képezi a Charta 41. cikke (1) bekezdésének és 41. cikke (2) bekezdése c) pontjának alapját; lásd az Alapjogi Chartához fűzött magyarázatokat (HL 2007. C 303., 17. o.), Magyarázat a 41. cikkhez – A megfelelő ügyintézéshez való jog
26 Lásd e tekintetben az első fokon benyújtott keresetlevél harmadik és negyedik jogalapját.
27 A megtámadott végzés 26. és 27. pontja.
28 A megtámadott végzés 29. pontja.
29 A megtámadott végzés 27. pontjának vége.
30 Lásd még a jelen indítvány 56–58. pontját.
31 Lásd ebben az értelemben: 2012. november 22‑i M. ítélet (C‑277/11, EU:C:2012:744, 85. és 86. pont); 2020. június 18‑i Bizottság kontra RQ ítélet (C‑831/18 P, EU:C:2020:481, 67. pont). Lásd még a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontját.
32 Lásd e tekintetben az elsőfokú eljárást megindító keresetlevél harmadik jogalapját.
33 2011. október 13‑i Deutsche Post és Németország kontra Bizottság ítélet (C‑463/10 P és C‑475/10 P, EU:C:2011:656, 38. pont); 2019. december 4‑i Polskie Górnictwo Naftowe i Gazownictwo kontra Bizottság ítélet (C‑342/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:1043, 35. pont).
34 2011. október 13‑i Deutsche Post és Németország kontra Bizottság ítélet (C‑463/10 P és C‑475/10 P, EU:C:2011:656, 65. és 66. pont); 2019. december 4‑i Polskie Górnictwo Naftowe i Gazownictwo kontra Bizottság ítélet (C‑342/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:1043, 37. pont).
35 Lásd a jelen indítvány 36. pontját.
36 A megtámadott végzés 28. és 29. pontja.
37 A többi nyelvi változatot ugyanúgy kell értelmezni, lásd például a német változatot („auf der Grundlage einer Stellungnahme”) vagy az angol változatot („based on an opinion”).
38 Lásd többek között a német változatot („entscheidet die Kommission”), a dán változatot („træffer Kommissionen”) és a holland változatot („neemt de Commissie”).
39 A német és az angol nyelvi változat ezt a jogkövetkezményt még egyértelműbben fejezi ki: „Im Interesse eines reibungslos funktionierenden Regelreservemarkts auf Unionsebene und gleicher Wettbewerbsbedingungen für alle Interessenträger entsprechen die Rechte und Pflichten der schweizerischen ÜNB dabei den Rechten und Pflichten der in der Union tätigen ÜNB”. „The rights and responsibilities of Swiss TSOs shall be consistent with the rights and responsibilities of TSOs operating in the Union, allowing for a smooth functioning of balancing market at Union level and a level-playing field for all stakeholders” (kiemelés tőlem).
40 E megfontolás nem érinti azt a kérdést, hogy a fellebbező a többi TSO‑val szemben önként kötelezettséget vállalt‑e a releváns uniós szabályok tiszteletben tartására, amint azt a tárgyaláson állította.
41 Lásd a jelen indítvány 10. pontját és a vitatott levél 1. oldalát.