1.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemben a kérdést előterjesztő bíróság az uniós jog különböző rendelkezéseinek értelmezését kéri a Bíróságtól annak eldöntése érdekében, hogy ő maga elfogadja vagy elutasítsa‑e az adóelkerülésnek és bűnszervezet létrehozásának minősített magatartások miatt jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítélt személyek által benyújtott hatályon kívül helyezés iránti rendkívüli kérelmeket.

2.

A jogvita arra összpontosul, hogy összeegyeztethető‑e az uniós joggal a büntetőjogi felelősség elévülésének olyan nemzeti rendszere, amely a Curtea Constitutională (alkotmánybíróság, Románia) beavatkozását követően egy meghatározott időszakra vonatkozóan nem rendelkezik az elévülési idő megszakadásának lehetőségéről. A kérdést előterjesztő bíróság szerint az említett rendszer az Unió pénzügyi érdekeit sértő számos bűncselekmény büntetlenségéhez vezethet.

3.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre adandó válaszhoz a Bíróságnak tovább kell fejlesztenie az enyhébb büntető jogszabály (lex mitior) visszaható hatályának az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 49. cikke (1) bekezdésének utolsó mondata által védett elvére vonatkozó, még kialakulóban lévő ítélkezési gyakorlatát.

4.

A PIF‑egyezmény 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:

„Ennek az egyezménynek az alkalmazásában az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sértő csalás:

[…]

5.

A 2. cikk előírja:

„(1)   Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az 1. cikkben említett magatartást, valamint az 1. cikk (1) bekezdésében említett magatartásban való részvételt, felbujtást vagy ilyen magatartás kísérletét hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal büntesse, beleértve, legalábbis a csalás súlyos eseteiben, a kiadatást megalapozó szabadságvesztéssel járó büntetést; súlyosnak minősül az a csalás, ahol az elkövetési érték eléri vagy meghaladja az egyes tagállamok által meghatározott minimális összeget. A minimális összeg nem lehet magasabb 50000 [eurónál].

[…]”

6.

Az 1. cikk megállapítja:

„Románia minden év március 31‑ig – első alkalommal 2007. március 31‑ig – jelentést tesz a Bizottságnak a mellékletben meghatározott értékelési kritériumok teljesítésében elért haladásról.

[…]”

7.

A melléklet a következőképpen szól:

„A Románia által teljesítendő, az 1. cikkben említett értékelési kritériumok:

8.

A 2. cikk (2) bekezdése a következőképpen szól:

„A héaalapú saját forrásokból származó bevételeket illetően ez az irányelv kizárólag a [hozzáadottérték‑adó (a továbbiakban: héa) közös rendszerének] sérelmére elkövetett súlyos bűncselekmények esetében alkalmazandó. Ezen irányelv alkalmazásában a közös héarendszer sérelmére elkövetett bűncselekmények abban az esetben tekintendők súlyosnak, ha a 3. cikk (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott szándékos cselekmények vagy mulasztások az Unió két vagy több tagállamának területéhez kapcsolódnak, és legalább 10000000 EUR összegű teljes kárt okoznak.”

9.

A 16. cikk értelmében:

„Ez az irányelv 2019. július 6‑ával az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. július 26‑i egyezmény és annak 1996. szeptember 27‑i, 1996. november 29‑i és 1997. június 19‑i jegyzőkönyve helyébe lép azon tagállamok tekintetében, amelyekre nézve ez az irányelv kötelező.

Azon tagállamok tekintetében, amelyekre nézve ez az irányelv kötelező, az egyezményre való hivatkozásokat az ezen irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni.”

10.

A 17. cikk (1) bekezdése előírja:

„A tagállamok 2019. július 6‑ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal. A tagállamok ezeket a rendelkezéseket 2019. július 6‑tól kezdődően alkalmazzák.

[…]”

11.

A 15. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy „jogszabály csak a jövőre nézve alkalmazható, kivéve az enyhébb büntető‑ vagy közigazgatási jogot”.

12.

A 147. cikk kimondja:

„(1)   A hatályos törvények és rendeletek, valamint a szabályzatok alkotmányellenesnek ítélt rendelkezései 45 nappal az alkotmánybíróság ítéletének közzétételét követően hatályukat vesztik, kivéve, ha ezen időszak alatt a parlament vagy adott esetben a kormány az alkotmányellenes rendelkezéseket összhangba hozza az alkotmány rendelkezéseivel. Ezen időszak alatt az alkotmányellenesnek ítélt rendelkezések a törvény erejénél fogva fel vannak függesztve.

[…]

(4)   Az alkotmánybíróság határozatait a Monitorul Oficial al Românieiben [(Románia hivatalos lapja)] kell közzétenni. A közzététel időpontjától kezdve ezek a határozatok általánosan kötelezőek, és csak a jövőre nézve hatályosak.”

13.

A büntető törvénykönyv 123. cikkének első bekezdése szerint „[az] elévülést […] megszakítja az ügyben elvégzett bármely olyan eljárási cselekmény, amelyről a törvény szerint a gyanúsítottat vagy a vádlottat értesíteni kell”.

14.

Az 5. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy „ha a bűncselekmény elkövetése és a jogerős ítélet meghozatala között egy vagy több büntető törvény van hatályban, az enyhébb törvényt kell alkalmazni”.

15.

Az 5. cikk (2) bekezdése szerint az előző bekezdést akkor is alkalmazni kell, ha az alkotmányellenesnek nyilvánított törvények vagy azok egyes rendelkezései enyhébb büntetőjogi rendelkezéseket tartalmaztak.

16.

A 6. cikk (1) bekezdése szerint „ha az enyhébb büntetést előíró törvény az ítélethozatal jogerőre emelkedését követően és a szabadságvesztés vagy pénzbüntetés teljes végrehajtása előtt lépett hatályba, a kiszabott büntetést, ha meghaladja az új törvényben az elkövetett bűncselekményre előírt különös felső határt, erre a felső határra kell csökkenteni”.

17.

A 154. cikk (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A büntetőjogi felelősségre vonatkozó elévülési idők a következők:

18.

A 155. cikk a következőkről rendelkezett:

„(1)   A büntetőjogi felelősség elévülését az ügyben végzett bármely eljárási cselekmény megszakítja.

(2)   A megszakadást követően az elévülési idő újrakezdődik.

[…]”

19.

A 2022. május 30‑i 71/2022. sz. sürgősségi kormányrendelet ( 7 ) módosította a 2009. évi büntető törvénykönyv 155. cikkét. E cikk (1) bekezdése azóta a következőképpen szól: „[a] büntetőjogi felelősség elévülését az ügyben elvégzett bármely olyan eljárási cselekmény megszakítja, amelyről a törvény szerint értesíteni kell a gyanúsítottat vagy a vádlottat”.

20.

A 426. cikk b) pontja lehetővé teszi hatályon kívül helyezés iránti rendkívüli kérelem előterjesztését a büntetőeljárásokban hozott jogerős ítéletekkel szemben, ha a vádlottat a büntetőeljárás megszüntetését megalapozó ok fennállására vonatkozó bizonyíték rendelkezésre állása ellenére ítélték el.

21.

A 2018. április 26‑i, 297/2018. számú, 2018. június 25‑én közzétett határozatával a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) – egy alkotmányellenességi kifogásnak helyt adva – alkotmányellenesnek nyilvánította azt, hogy a 2009. évi büntető törvénykönyv 155. cikkének (1) bekezdése alapján a büntetőjogi felelősség elévülését az ügyben elvégzett bármely eljárási cselekmény megszakítja.

22.

A Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) álláspontja szerint a 2009. évi büntető törvénykönyv említett rendelkezését nem jellemezte az előreláthatóság, valamint az ellentétes volt a bűncselekmények és büntetések törvényességének elvével, mivel az e rendelkezésben használt „bármely eljárási cselekmény” kifejezés olyan cselekményeket is magában foglalt, amelyekről nem értesítették a gyanúsítottat vagy a vádlottat. E körülmény megakadályozta őt annak megismerésében, hogy az elévülési idő megszakadt, és hogy büntetőjogi felelősségének elévülési ideje ismét elkezdődött. ( 9 )

23.

A román jogalkotó nem avatkozott be és nem módosította a 2009. évi büntető törvénykönyv 155. cikkének (1) bekezdését a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) által előírt értelemben, így a rendes bíróságokon nem alakult ki egységes joggyakorlat a büntetőjogi felelősség elévülési idejének megszakadásával kapcsolatban. ( 10 )

24.

A 2022. május 26‑i 358/2022. számú, 2022. június 9‑én közzétett határozatával a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) – egy újabb alkotmányellenességi kifogásnak helyt adva – alkotmányellenesnek nyilvánította a 2009. évi büntető törvénykönyv 155. cikkének (1) bekezdését.

25.

A bíróság megállapította, hogy:

26.

A 2022. október 25‑i 67/2022. számú, 2022. november 28‑án közzétett, törvényességi jogorvoslat keretében hozott határozatával az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő ‑és ítélőszék), a kérdést előterjesztő bíróság véleménye szerint, ( 12 ) a következő megállapításokat tette:

27.

A 303/2004. sz. törvény ( 13 ) 99. cikkének ș) pontja fegyelmi vétségnek minősítette a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) határozatainak vagy az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő ‑és ítélőszék) törvényességi jogorvoslat keretében hozott határozatainak megsértését.

28.

A 303/2022. sz. törvény ( 14 ) 271. cikkének s) pontja kimondja, hogy „fegyelmi vétségnek minősül […], ha feladatukat rosszhiszeműen vagy súlyosan gondatlanul látják el”.

29.

A 303/2022. sz. törvény 272. cikke értelmében:

„(1)   A bíró vagy ügyész akkor jár el rosszhiszeműen, ha tudatosan megsérti az anyagi jogi vagy eljárásjogi szabályokat azzal a céllal, hogy másnak kárt okozzon, vagy belenyugodva abba, hogy másnak kárt fog okozni.

(2)   A bíró vagy ügyész akkor jár el súlyos gondatlansággal, ha súlyos, vitathatatlan és nem kimenthető módon gondatlanul figyelmen kívül hagy anyagi jogi vagy eljárásjogi szabályokat.”

[…]”

30.

A Curtea de Apel Brașov (brassói ítélőtábla, Románia) 2020. június 30‑i 285/AP sz. ítéletével ( 15 ) adóelkerülésnek és bűnszervezet létrehozásának bűncselekménye miatt jogerősen elítélt több személyt (C. O., C. I., L. N., K. A. és S. P.).

31.

Az ítéletet meghozó bíróság az adóelkerülés bűncselekményét illetően bizonyítottnak találta, hogy az elítéltek 2010 folyamán a jövedéki adó megfizetése felfüggesztésének hatálya alatt megvásárolt gázolajra vonatkozóan végzett kereskedelmi ügyleteket, valamint az azok nemzeti kedvezményezetteknek történő értékesítéséből eredő bevételeket részben vagy egészben nem tüntették fel a könyvelésükben. Ezáltal – a gázolajat terhelő héa és a jövedéki adó szempontjából is – államkincstári bevételkiesést okoztak.

32.

A kiszabott büntetések között szerepelt szabadságvesztés és 13964482 román lej (RON) (hozzávetőleg 3240000 euró) – hozzáadottérték‑adót (héa) is tartalmazó – összegű költségvetési kár megtérítésére való kötelezés.

33.

Az elítéltek közül ketten (K.A. és S.P.) jelenleg a 2020. június 30‑i ítélettel kiszabott szabadságvesztés büntetésüket töltik.

34.

Az elítéltek a 2020. június 30‑i ítélet hatályon kívül helyezése iránti rendkívüli kérelmet (a büntetőeljárásról szóló törvény 426. cikkének b) pontja) terjesztettek a kérdést előterjesztő bíróság elé.

35.

Rendkívüli kérelmükben annak okán kérik az említett ítélet hatályon kívül helyezését, hogy a büntetőjogi felelősség elévülési idejének lejárta ellenére ítélték el őket. E tekintetben a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 297/2018. sz. és 358/2022. sz. határozataira utalnak.

36.

A felperesek álláspontja szerint:

37.

A rendkívüli kérelemben a Ministerul Public – Direcția Națională Anticorupție (ügyészség – országos korrupcióellenes igazgatóság, Románia; a továbbiakban: DNA) azt kérte, hogy terjesszenek kérdést előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé arra vonatkozóan, hogy úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 325. cikket, a 2006/928 határozatot és a Charta 49. cikkét, hogy azok lehetővé teszik a 358/2022. sz. határozatból eredő alkotmánybírósági ítélkezési gyakorlat alkalmazásának mellőzését. Az országos korrupcióellenes igazgatóság szerint e határozat alkalmazása a büntetlenség rendszerszintű kockázatát hordozza azokban az esetekben, amikor az uniós jog alkalmazandó.

38.

A felperesek ezzel szemben azzal érveltek, hogy az uniós jogi rendelkezések nem alkalmazhatók a jelen ügyben, így nem kell előzetes döntéshozatal iránti kérelmet benyújtani. Emellett azzal érveltek, hogy az enyhébb büntető törvény alkalmazásának elve alkotmányos jogállással bír, és elsőbbséget élvez az uniós jogi szabályokkal szemben.

39.

A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a felperesek kérelmeinek elfogadása esetén hatályon kívül kellene helyeznie a büntetőjogi felelősséget megállapító jogerős ítéletet és meg kellene szüntetnie a büntetőeljárást, aminek következtében lehetetlen lenne a felperesekre kiszabott büntetés további végrehajtása. Ezen előfeltevések megállapítását követően a bíróság különböző, olyan okokat sorol fel röviden, amelyek miatt a jelen ügyben figyelmen kívül kell hagyni a román alkotmány által biztosított enyhébb büntető törvény elvét, amelynek alkalmazása ellentétes lenne az uniós joggal.

40.

E körülmények között a Curtea de Apel Brașov (brassói ítélőtábla, Románia) az alábbi kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé:

41.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet – a gyorsított eljárás iránti kérelemmel együtt – 2023. február 22‑én vették nyilvántartásba a Bíróságon.

42.

Miután a kérdést előterjesztő bíróságtól megerősítést kapott arról, hogy az alapeljárás két felperese a 2020. június 30‑i ítéletben kiszabott szabadságvesztés büntetését tölti, és ha az ítéletük ellen benyújtott rendkívüli kérelemnek helyt adnak, szabadon kellene bocsátani őket, a Bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelem sürgősségi eljárásban történő elbírálásáról határozott.

43.

2023. március 24‑én a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelméhez fűzött kiegészítést küldött a Bíróságnak, amit közöltek az érintettekkel, hogy észrevételeikben vegyék figyelembe azt.

44.

Az alapeljárás négy felperese (C. O., C. I., L. N. és S. P.), a román kormány és az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket.

45.

A 2023. május 10‑i tárgyaláson a román kormány és a Bizottság vett részt.

46.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett három kérdés elfogadhatóságát illetően nincsenek kétségeim, viszont a kérdést előterjesztő bíróság által 2023. március 24‑én megküldött kiegészítéssel kapcsolatban már igen.

47.

Az említett kiegészítésben az alapügyben eljáró bíróság arra kéri a Bíróságot, hogy amennyiben igenlő választ ad a kérdéseire, olyan indokolással éljen, amelynek alapján a román alkotmányban foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve nem teszi hatástalanná ezt a választ. ( 16 )

48.

A kiegészítés valójában egy új és további, burkolt előzetes döntéshozatal iránti kérelmet tartalmaz, amely – amint arra C. I., C. O. és a román kormány rámutatott – hipotetikus jellegű, ( 17 ) így nem elengedhetetlen az alapjogvita eldöntéséhez. Az említett kiegészítés alapjául szolgáló kétségek olyan ítéleteket érintenek, amelyeket a román bíróságok a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) ítélkezési gyakorlata alapján már hatályon kívül helyeztek. A felperesek az alapeljárásban nincsenek ebben a helyzetben.

49.

A kérdést előterjesztő bíróság az első kettő, együttesen megválaszolható kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy az általa leírtakhoz hasonló ténybeli és jogi körülmények között ellentétes‑e a PIF‑egyezmény 2. cikkével, a 2006/928 határozattal és a Charta 49. cikkével összefüggésben értelmezett EUMSZ 325. cikk (1) bekezdésével a büntetőjogi felelősség elévülési idejének megszakadására vonatkozó nemzeti szabályozás és ítélkezési gyakorlat.

50.

Mindkét kérdés előfeltevése az, hogy a nemzeti szabályoknak az alkotmánybírósági ítélkezési gyakorlat értelmében vett alkalmazása az Unió pénzügyi érdekeit sértő súlyos csalást megvalósító cselekmények büntetlenségének kockázatával járna. A fentieket alapul véve a kérdést előterjesztő bíróság indokolásában többek között a Bíróság Åkerberg Fransson ( 18 ), Taricco és társai ( 19 ). M. A. S. és M. B. ( 20 ), valamint Euro Box Promotion és társai ítéleteire ( 21 ) hivatkozik.

51.

Mindenekelőtt ki kell zárni a PIF‑irányelvnek – amelynek 12. cikke közös szabályokat állapít meg az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő csalást megvalósító bűncselekmények büntetőjogi felelősségének elévülési idejére vonatkozóan – a jelen ügyre való alkalmazását, mivel:

52.

Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 2006/112/EK irányelv ( 22 ) kétségtelenül a héacsalás elleni küzdelemre kötelezi a tagállamokat, ( 23 ) de nem tartalmaz az alapeljáráshoz hasonló helyzetre alkalmazandó konkrét szabályokat.

53.

Ami az EUSZ 2. cikket, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését illeti, ezek figyelembe vehetők a nemzeti jogszabályoknak és a nemzeti ítélkezési gyakorlatnak az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdésével – az Unió pénzügyi érdekei védelmének elvét rögzítő elsődleges jogi szabállyal – való összeegyeztethetőségének elemzésekor.

54.

Ugyanez vonatkozik a PIF‑egyezményre is, amely az EUMSZ 325. cikkben foglalt elvet pontosítja.

55.

Az EUMSZ 325. cikk mellett a 2006/928 határozat is hatással lehet a válaszra. ( 24 ) Bár az itt büntetett bűncselekmények a héacsalásokra vonatkoznak, a Curtea Constituționalănak (alkotmánybíróság) a büntetőjogi felelősség elévülésére vonatkozó ítélkezési gyakorlata által teremtett helyzet a korrupciós bűncselekményekre – különösen a magas szinten elkövetett korrupcióra – is hatással van, amint arra a Bizottság is rámutatott a 2022. évi EEM‑jelentésben. ( 25 )

56.

A fenti pontosításokat követően az alábbiak elemzésével folytatom:

57.

Az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdése értelmében a tagállamok „küzdenek a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő minden egyéb jogellenes tevékenység ellen […] olyan intézkedésekkel, amelyeknek elrettentő hatásuk van és hathatós védelmet nyújtanak a tagállamokban. […]” ( 26 )

58.

A tagállamok feladata többek között, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsák a saját források – azaz az egységes adómértéknek a harmonizált héaalapra való alkalmazásából származó bevételek – tényleges és teljes összegben való beszedését. ( 27 )

59.

Az EUMSZ 325. cikk „csalás[ra] és az Unió pénzügyi érdekeit sértő minden egyéb jogellenes tevékenység[re]” való hivatkozása a Bíróság szerint ( 28 ) arra utal, hogy a korrupciós cselekmények csalási cselekményekhez kapcsolódhatnak, és fordítva, a csalás elkövetését elősegíthetik a korrupciós cselekmények. A pénzügyi érdekeket bizonyos esetekben a héacsalás és a korrupciós cselekmények kombinációja is sértheti. ( 29 )

60.

A „csalás” – a PIF‑egyezmény 1. cikkének fogalommeghatározása szerint ( 30 ) – magában foglalja egy egységes kulcsnak a héa harmonizált és az uniós szabályok alapján megállapított alapjára való alkalmazásából származó bevételeket. ( 31 )

61.

Amint azt már jeleztem, az ebben az ügyben elítélteket adóelkerülésnek és bűnszervezet létrehozásának bűncselekményei miatt ítélték el, amelyeket a gázolajat terhelő héa és jövedéki adó vonatkozásában követtek el. Nincs kétség tehát afelől, hogy az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdése alkalmazandó, és hogy az Unió pénzügyi érdekeit sértő súlyos csalásokról van szó: a csalás összege meghaladja az 50000 eurót (a PIF‑egyezmény 2. cikkének (1) bekezdése).

62.

Az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdésének végrehajtása során a tagállamok szabadon választhatják meg az alkalmazandó szankciókat. Ezek ölthetik közigazgatási szankciók, büntetőjogi szankciók formáját, vagy lehetnek a kettő kombinációi. Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme céljából mindenesetre biztosítaniuk kell a héából származó bevételek teljes körű beszedését. A büntetőjogi szankciók elengedhetetlenek lehetnek a súlyos héacsalás bizonyos eseteivel szembeni hatékony és visszatartó erejű küzdelemhez. ( 32 )

63.

A román jog büntetőjogi szankciókat ír elő az ilyen csalások esetére, és a jelen kérelem kapcsán senki nem vitatja, hogy ezek hatékonyak és visszatartó erejűek. Az sem vitatott, hogy a 2009. évi büntető törvénykönyvben a bűncselekmények e kategóriájára előírt elévülési idők ( 33 ) absztrakt értelemben megfelelőek, ( 34 ) azaz nem ellentétesek a szankciók hatékonyságával és visszatartó erejével. Ezen elévülési idők hosszabbak a PIF‑irányelv 12. cikkében meghatározott minimumnál.

64.

A kérdés tehát nem a román jog által kialakított szankciókkal, sem a 2009. évi büntető törvénykönyvben meghatározott elévülési időkkel, hanem azzal kapcsolatban merül fel, hogy a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) két határozatát követően ezen határidők megszakadása jogilag lehetetlen.

65.

A román legfelsőbb bírói szervek számára a büntetőjogi felelősség elévülése a román jogrendben anyagi jogi (tehát nem eljárásjogi) elem. Ez az alaptétel nem ellentétes az uniós joggal, amint azt majd az alábbiakban elemzem.

66.

Ezen ítéletek és a nemzeti jogalkotó tétlenségének következményeként – egy meghatározott időszakban ( 35 ) – a büntetőeljárások során elrendelt semmilyen cselekmény nem szakíthatta meg a büntetőjogi felelősség elévülési idejét. A megszakítást megalapozó okok megszűnése a román alkotmány 15. cikkének (2) bekezdése és a 2009. évi büntető törvénykönyv 5. cikke értelmében vett „enyhébb büntető törvénynek” minősül. Az alsóbb fokú bíróságok eltérő ítélkezési gyakorlata ellenére az említett időszak tekintetében a román jog ezen értelmezését kell követni, mivel azt a 297/2018. sz. és 358/2022. sz. határozatában a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság), valamint 67/2022. sz. határozatában az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő ‑és ítélőszék) határozta meg kötelező erővel.

67.

Következésképpen az Unió pénzügyi érdekeit sértő súlyos csalásért, valamint a más bűncselekményekért elítélt személyek ( 36 ) büntetőjogi felelősséget megállapító ítéleteit hatályon kívül helyezhetik és e személyek szabadon bocsáthatók: elegendő, ha a cselekmények elkövetése és a büntetést kiszabó jogerős ítélet között lejárt a 2009. évi büntető törvénykönyvben előírt elévülési idő (anélkül, hogy bármilyen, megszakadást megalapozó okot figyelembe lehetne venni).

68.

A kérdést előterjesztő bíróság ( 37 ) a nemzeti jog olyan értelmezését javasolja, amely lehetővé teszi annak kizárását a jogvitában, hogy létezik „enyhébb büntető törvény”. ( 38 ) Ez azonban kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság hatáskörébe tartozik. A nemzeti jog uniós joggal összhangban lévő értelmezésének korlátját, még akkor is, ha ez eltérést jelent a felsőbb bíróság ítélkezési gyakorlatától, a nemzeti jog contra legem értelmezésének tilalma jelenti. ( 39 )

69.

A magam részéről nem látom, hogyan végezhető el a büntetőjogi felelősség elévülési idejének megszakadására vonatkozó román szabályoknak és alkotmánybírósági ítélkezési gyakorlatnak a 2018–2022 közötti időszakra vonatkozó olyan értelmezése, amely nem ellentétes a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) határozataival. Ezek végleges jelleggel állapítják meg a Romániában alkalmazandó jogot, a bennük szereplő jogértelmezés az „utolsó szó” a nemzeti jog tekintetében. ( 40 )

70.

A más értelmezés lehetőségének kizárását követően azt kell megvizsgálni, hogy a nemzeti jog a szabályokból és az azokat értelmező alkotmánybírósági ítélkezési gyakorlatból következően sérti‑e az Unió pénzügyi érdekeit sértő súlyos csalással szemben hatékony és visszatartó erejű büntetőjogi szankciók előírására vonatkozó kötelezettséget. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában az alapügyben eljáró bíróság úgy véli, hogy az említett jogsértés megállapítható.

71.

Az előzetes döntéshozatali eljárásban rendelkezésre álló információk alapján ezen értékelést akkor lehetne megalapozottnak tekinteni, ha a romániai helyzet a vizsgálat tárgyát képező időszakban – az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdésével összeegyeztethetetlen módon – jelentős számú, az Unió pénzügyi érdekei ellen elkövetett bűncselekmény büntetlenségéhez vezetett volna.

72.

A Bíróság közvetlen hatályt tulajdonít az Unió pénzügyi érdekeit sértő jogellenes tevékenységek elleni elrettentő hatású és hatékony intézkedésekkel történő küzdelemre vonatkozó kötelezettségnek. Az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdése a tagállamokkal szemben pontosan meghatározott, semmilyen feltételtől nem függő eredménykötelezettséget ír elő. ( 41 )

73.

Az egyes tagállamok feladata annak biztosítása, hogy az Unió pénzügyi érdekeit sértő jogsértésekre alkalmazandó szabályozást ne úgy alkossák meg, hogy az a büntetlenség rendszerszintű kockázatával járjon. Ezt azonban a vádlottak alapvető jogainak egyidejű védelme mellett kell megtenniük. ( 42 )

74.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint a román jogalkotó csaknem négy éven keresztül nem tett eleget ennek a kötelezettségének, amikor a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 297/2018. sz. határozatát követően nem módosította a 2009. évi büntető törvénykönyv 155. cikkének (1) bekezdését. A módosításra végül a 71/2022. sz. sürgősségi kormányrendelettel került sor, de az említett határozat és e sürgősségi kormányrendelet közötti időszakban – a lex mitior visszaható hatálya miatt – jelenős számú, az Unió pénzügyi érdekeit sértő súlyos jogsértés maradt büntetlenül.

75.

A 2006/928 határozat a Bizottság által az – elsődleges uniós jog körébe tartozó – csatlakozási okmány alapján elfogadott aktus. Konkrétabban egy, az EUMSZ 288. cikk negyedik bekezdése szerinti határozatot képez.

76.

A Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, a 2006/928 határozat alapján létrehozott együttműködési és ellenőrzési mechanizmus (EEM) keretében készült jelentéseit szintén uniós intézmény által elfogadott aktusoknak kell tekinteni, amelyek jogalapját az uniós jog, jelesül az említett határozat 2. cikke képezi. ( 43 )

77.

A Bíróság már elemezte a 2006/928 határozat jellegét és joghatását, hangsúlyozva, hogy e határozat a hatályon kívül helyezéséig teljes egészében kötelező Romániára nézve.

78.

A 2006/928 határozat mellékletében szereplő értékelési kritériumok célja, hogy biztosítsa a jogállamiság értékének (EUSZ 2. cikk) tiszteletben tartását, és ezen értékelési kritériumok kötelező erejűek Romániára nézve: az említett tagállam e kritériumok teljesítése érdekében köteles megtenni a megfelelő intézkedéseket, a lojális együttműködés elve (az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése) alapján megfelelően figyelembe véve a Bizottság által készített jelentéseket, valamint az e jelentésekben megfogalmazott ajánlásokat. ( 44 )

79.

Konkrétan a 2006/928 határozat felállította az EEM‑et, a romániai igazságszolgáltatási rendszer reformja és a korrupció elleni küzdelem területén pedig rögzítette az 1. cikkben foglalt és a mellékletben részletezett értékelési kritériumokat. Ezek az értékelési kritériumok kötelező erejűek, így Romániára vonatkozik az e kritériumok elérésére irányuló konkrét kötelezettség, valamint az, hogy köteles tartózkodni bármely olyan intézkedés végrehajtásától, amely veszélyeztetheti e kritériumok megvalósítását. ( 45 )

80.

A kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a román bíróságok a büntetőjogi felelősség elévülési idejének megszakadását megalapozó okok 2018 és 2022 közötti, a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) ítélkezési gyakorlatából eredő megszűnése következtében folyamatosan szüntetik meg a büntetőeljárásokat, többek között rendkívüli hatályon kívül helyezés iránti kérelem útján is.

81.

Ezzel összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság emlékeztet arra, hogy a 2022. évi EEM‑jelentés megállapította, hogy a vitatott helyzetnek „a tárgyalás előkészítő szakaszában lévő ügyekre és folyamatban lévő bírósági eljárásokra […] jelentős hatása” lehet, és „súlyos következményekkel” járhat, mivel „jelentős számú ügyben […] a büntetőjogi felelősség megszűnéséhez vezet”. ( 46 ) Ezért úgy ítéli meg, hogy az a román igazságszolgáltatási rendszer egészét érinti.

82.

A kérdést előterjesztő bíróság és a 2022. évi EEM‑jelentés által leírt helyzet nyilvánvalóvá teszi a Romániában a 2018–2022 közötti időszakban az Unió pénzügyi érdekeit sértő súlyos csalások (és a gyakran ezekhez kapcsolódó, magas szinten elkövetett korrupciós bűncselekmények) vonatkozásában fennálló büntetlenség kockázatát, jóllehet nem került pontosan meghatározásra, hogy hány eset sérti az említett pénzügyi érdekeket. Ez a kockázat a büntetőjogi felelősség elévülési idejének megszakadását megalapozó okok hiányából, és ezzel egyidejűleg a vonatkozó büntetőeljárások elévülési időn túli elhúzódásából adódik.

83.

A kérdést előterjesztő bíróság feladata azon ténykérdésnek a vizsgálata, hogy a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) ítélkezési gyakorlata következtében fennáll‑e a román államban az Unió pénzügyi érdekeit sértő súlyos csalás és a kapcsolódó korrupciós bűncselekmények büntetlenségének rendszerszintű kockázata. Ebben az esetben Románia nem tenne eleget a 2006/928 határozat mellékletében meghatározott, különösen a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos értékelési kritériumok teljesítésére vonatkozó konkrét kötelezettségnek.

84.

Az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdése közvetlen hatállyal bír, akárcsak a 2006/928 határozat. Az uniós jog elsőbbségének elve alapján mindkét rendelkezés a jog erejénél fogva alkalmazhatatlanná teszi a nemzeti jog valamennyi, az uniós joggal ellentétes intézkedését. ( 47 )

85.

„A hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságok feladata […], hogy biztosítsák az EUMSZ 325. cikk (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségek teljes érvényesülését, és hogy mellőzzék azon belső jogi rendelkezések alkalmazását, többek között az elévüléssel kapcsolatban, amelyek a héa területén elkövetett súlyos bűncselekmények miatti eljárásban megakadályozzák az Unió pénzügyi érdekeit sértő súlyos csalások miatt hatékony és visszatartó erejű büntetőjogi szankciók kiszabását.” ( 48 )

86.

A jogvita tárgyát alkotó eljárásban az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdését és a 2006/928 határozatot kell alkalmazni, vagyis a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében „az Unió jogát hajtják végre”.

87.

Ebből az előfeltevésből kiindulva a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy tiszteletben tartják a Charta által biztosított alapvető jogokat (jelen esetben az elítélt személyek alapvető jogait). Ha a fent kifejtett okok miatt úgy döntene, hogy nem alkalmazza a büntetőjogi felelősség elévülésének megszakadását megalapozó okok 2018–2022 közötti hiányára vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlatot, akkor ezt nem teheti meg úgy, hogy eltekint a Charta rendelkezéseitől, amelyek nem alacsonyabb rangúak, mint az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdése. ( 49 )

88.

Az uniós saját források hatékony beszedésének biztosítására vonatkozó kötelezettség nem mentesíti a nemzeti bíróságokat azon feladatuk alól, hogy gondoskodjanak a Charta által garantált alapvető jogok tiszteletben tartásáról a héával kapcsolatos jogsértésekre vonatkozó olyan büntetőeljárások esetében, amelyekben az Unió jogát hajtják végre. ( 50 )

89.

Ebben az összefüggésben a román alkotmánybírósági ítélkezési gyakorlat fenntartását és alkalmazását igazoló alapjog a Charta 49. cikke (1) bekezdésének utolsó mondatában foglalt alapjog: az enyhébb büntető törvény vagy lex mitior visszaható hatálya.

90.

Az uniós saját forrásoknak a héa területén való védelmére vonatkozó kötelezettség – ismétlem – nem mentesítheti a nemzeti bíróságokat a lex mitior alkalmazása alól, amely a jogállamiság elválaszthatatlan elemét képező büntetőjogi törvényesség elvéhez kapcsolódó elv. Ez utóbbi viszont az Unió alapjául szolgáló egyik elsődleges érték (EUSZ 2. cikk).

91.

A Charta 49. cikkének (1) bekezdése szerint „[…] nem lehet a bűncselekmény elkövetése idején alkalmazható büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni. Ha valamely bűncselekmény elkövetése után a törvény enyhébb büntetés kiszabását rendeli, az enyhébb büntetést kell alkalmazni.”

92.

Az enyhébb büntető törvény visszaható hatályának a Charta e megfogalmazásában rögzített elve az Unió elsődleges jogának részét képezi, ( 51 ) és az Unió tagállamai által kötött nemzetközi szerződésekben is szerepel. ( 52 )

93.

A Bíróság szerint „az enyhébb büntető jogszabály alkalmazása szükségszerűen jogszabályok időbeli egymásutániságát feltételezi, és azon a megállapításon alapul, hogy a jogalkotó megváltoztatta álláspontját a tényállás büntetőjogi minősítése vagy a bűncselekményre alkalmazandó büntetés vonatkozásában”. ( 53 )

94.

A lex mitior elve a büntetőjog visszaható hatályú alkalmazásának tilalma alóli kivételnek tekinthető. Amennyiben a visszaható hatály a vádlott számára in bonam partem előnyös, nem lehet azzal érvelni, hogy a későbbi büntető törvény alkalmazása figyelmen kívül hagyná a büntetőjogi törvényesség elvét (nullum crimen, nulla poena sine lege). Az új jogszabály – visszamenőleges hatállyal – egyszerűen felváltja a bűncselekményt megvalósító tényállás idején hatályos régi törvényt, és ezzel javít a vádlott (vagy az elítélt) büntetőjogi helyzetén.

95.

Még ha a jogalapja vitatott is, a lex mitior elve mögött az húzódik meg, hogy nem lehet elítélni, sem a szabadságától továbbra is megfosztani egy olyan személyt, akinek a magatartása a jogalkotó (módosított) véleménye szerint már nem a korábbi törvény által előírt büntetést érdemli meg. Így ez a személy a későbbi törvények által bevezetett új értékekből származó előnyökben részesül. ( 54 )

96.

A Chartához (az 52. cikk (3) bekezdése) fűzött magyarázatokból az következik, hogy a Charta 49. cikkében elismert jog tartalma és terjedelme azonos az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) által biztosított jog tartalmával és terjedelmével.

97.

Mivel az EJEE nem tartalmazta kifejezetten ezt az elvet, az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) a Bíróság ítélkezési gyakorlatát követve az EJEE 7. cikkéből vezette le azt. ( 55 )

98.

Az EJEB szerint:

99.

Mostanáig azonban sem az EJEB, sem a Bíróság nem határolta be pontosan a lex mitior elv pontos terjedelmét a jelen ügyhöz hasonló ügyekben. Ez az előzetes döntéshozatal iránti kérelem lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy továbbfejlessze ítélkezési gyakorlatát annak megállapítása érdekében, hogy a Charta 49. cikke (1) bekezdésének utolsó mondatából következik‑e:

100.

A tagállamoknak a lex mitior elvével kapcsolatos alkotmányos hagyományai valójában „közel sem azonosak”. Vannak országok, amelyek szinte figyelmen kívül hagyják ezt az alapvető büntetőjogi garanciát, míg mások széleskörű, akár alkotmányos jellegű védelmet biztosítanak annak (többek között Portugália, Románia, Olaszország vagy Spanyolország). Véleményem szerint a Bíróságnak kell meghatároznia a Charta 49. cikke (1) bekezdése utolsó mondatának önálló és egyedi védelmének irányadó mértékét, amely magas, és nem csak de minimis védelmi szintet nyújt az említett rendelkezés címzettjeinek.

101.

A Charta 49. cikke (1) bekezdésének utolsó mondata az „enyhébb büntetés” kiszabását rendelő törvény visszaható hatályára utal. Amint azt már említettem, a Bíróság rámutat arra, hogy „az enyhébb büntető jogszabály alkalmazása azon a megállapításon alapul, hogy a jogalkotó megváltoztatta álláspontját a tényállás büntetőjogi minősítése vagy a bűncselekményre alkalmazandó büntetés vonatkozásában”. ( 59 )

102.

A két hivatkozás nem döntő jelentőségű, de arra utal, hogy a Charta lex mitior elve csak az anyagi büntetőjogi szabályokra vonatkozik, a büntetőeljárási szabályokra nem.

103.

Ha ez így van, akkor esetenként kell vizsgálni, hogy az elévülés és annak megszakadásai a Charta 49. cikke értelmében mikor anyagi (materiális) és mikor pusztán eljárási jellegűek. Ezt azért fontos tisztázni, mert a büntetőeljárási szabályok szokásosan a tempus regit actum szabályt követik.

104.

A román legfelsőbb bírói szervek ítélkezési gyakorlata szerint Romániában a büntetőjogi elévülésre vonatkozó szabályok anyagi jellegűek. Ez a nemzeti ítélkezési gyakorlat semmilyen szempontból nem ellentétes az uniós joggal, amint azt a Bíróság az M.A.S. és M.B. ítéletben elismerte.

105.

Az Unió pénzügyi érdekeinek büntetőjogi szankciók meghatározása útján történő védelme az EUMSZ 4. cikk (2) bekezdése értelmében az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörbe tartozik.

106.

A vitatott tényállás megvalósulása idején a héa területén elkövetett bűncselekményekre alkalmazandó elévülési időt az uniós jogalkotó nem harmonizálta. ( 60 ) A tagállamok szabadon határozhattak úgy, hogy jogrendjükben a büntetőjogi felelősség elévülésére és annak megszakítására vonatkozó szabályok a büntető anyagi jog hatálya alá tartoznak. ( 61 )

107.

Az Unió pénzügyi érdekei elleni bűncselekményekre vonatkozó büntetőjogi felelősség elévülési rendszere harmonizációjának hiányában tehát az egyes tagállamok jogától függ, hogy elévülési szabályaik eljárási vagy anyagi jogi jellegűek‑e. ( 62 )

108.

Igaz, hogy a Taricco ítéletben a Bíróság úgy döntött, hogy eljárási jelleget tulajdonít a büntetőjogi felelősség elévülésére vonatkozó szabályoknak, ahogyan azt az EJEB is jelezte; ( 63 ) más ügyekben azonban a Bíróság az elévülési időkkel kapcsolatban eltérő álláspontot képviselt. ( 64 )

109.

Az EJEB ítélkezési gyakorlata hajlott afelé, hogy ezeket a szabályokat eljárási jellegűnek tekintse, mivel azok nem határozzák meg a bűncselekményeket és az azok miatt kiszabható büntetéseket, hanem csupán az ügy kivizsgálásának előfeltételét rögzítik. ( 65 ) Az EJEB azonban úgy ítélte meg, hogy sérül az EJEE 7. cikke, ha a vádlottat egy már elévült bűncselekmény miatt ítélik el. ( 66 )

110.

Az M.A.S. és M.B. ítéletben ( 67 ) a Bíróság (véleményem szerint helyesen) a Taricco ítéletet a következőképpen pontosította:

111.

Az M. A. S. és M. B. ítélet fényében úgy vélem, hogy mindaddig, amíg az uniós jogban nem történik harmonizáció, ( 70 ) az egyes tagállamok továbbra is tulajdoníthatnak anyagi jogi jelleget a büntetőjogi felelősség elévülésére vonatkozó szabályoknak (értelemszerűen az elévülés megszakítására vonatkozó szabályokat is beleértve). Ennek megfelelően az ilyen szabályok a Charta 49. cikke (1) bekezdésének utolsó mondatában foglalt lex mitior elvének hatálya alá tartoznak.

112.

A Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) – amellett, hogy megállapította, hogy a büntetőjogi felelősség elévülése az anyagi büntetőjog körébe tartozik – alkotmányellenesnek nyilvánította a 2009. évi büntető törvénykönyvnek az elévülési idők megszakadására vonatkozó 155. cikkét. Ezen ítélkezési gyakorlat eredményeként a 2018. június 25. és 2022. május 30. közötti időszakban e határidők a megszakadás lehetősége nélkül teltek.

113.

Lehetne azzal érvelni, hogy az alkotmánybírósági határozatok nem minősülnek „enyhébb büntető törvénynek”, mivel azok nem a tagállam által elfogadott jogalkotási rendelkezések. Úgy vélem azonban, hogy ezt a kifogást el kell utasítani.

114.

A Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) a 2009. évi büntető törvénykönyv 155. cikkének alkotmányellenessé történő nyilvánításával „negatív jogalkotóként” jár el. ( 71 ) A koncentrált alkotmányossági kontrollt végző államokban a törvények alkotmányellenességének megállapítása olyan értékkel és kötelező erővel bír, mint maguk a nemzeti alkotmánnyal való összeegyeztethetetlenségük miatt teljes mértékben vagy részlegesen alkalmazhatatlannak (és adott esetben semmisnek) nyilvánított törvények. Ezekben az országokban a törvények alkotmányellenesnek nyilvánítása erga omnes hatállyal bír, és e törvényeknek a jogrendből való teljes vagy részleges törlését vonja maga után (Spanyolország, Lengyelország, Portugália, Litvánia, Románia, Németország vagy Olaszország).

115.

A lex mitior visszaható hatályú alkalmazása szempontjából tehát nem látok különbséget valamely büntető törvénynek egy későbbi törvény általi teljes vagy részleges hatályon kívül helyezése (jogalkotói döntés) és e törvénynek a jogrendből alkotmányellenessé való nyilvánítással történő teljes vagy részleges törlése (alkotmánybírósági döntés) között. ( 72 )

116.

Ezért az alkotmányellenesség megállapítása – amint azt a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) a 297/2018. sz. és 358/2022. sz. határozataiban tette – a lex mitior elvének alkalmazása szempontjából lényegében egyenértékű a törvénymódosítással. Ez a megállapítás valamennyi hatóságra, így a bíróságokra nézve is kötelező, ( 73 ) bár utóbbiak továbbra is hatáskörrel rendelkeznek egy olyan nemzeti jogszabály uniós joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálatára, amelyet az alkotmánybíróság az alkotmánnyal összhangban állónak ítélt. ( 74 )

117.

A jelen eljárásban a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 297/2018. sz. és 358/2022. sz. határozatai anélkül rendeznek egy román alkotmányjogi kérdést, hogy e kérdésnek az uniós joggal való összeegyeztethetőségéről döntenének, illetve „megkérdőjeleznék” annak elsőbbségét.

118.

Amikor a Bíróság a „jogszabályok időbeli egymásutániságára” hivatkozik, a „jogszabályok” kifejezést tág értelemben használja. E jelentés természetesen magában foglalja a tagállamok jogalkotó szervei által elfogadott jogszabályokat, de ugyanezen jogszabályoknak az alkotmánybíróság általi alkotmányellenesnek nyilvánításából eredő módosításait is. Úgy vélem, hogy ez a kijelentés jobban megfelel annak a kötelezettségnek, hogy a Charta által védett jogokat nem lehet az azok tartalmát korlátozó módon értelmezni.

119.

Az EJEB Ruban kontra Ukrajna ítélete nem mond ellent az általam javasolt értelmezésnek. Ebben az ítéletben a lex mitior elvének az ukrán állam általi, egy ukrán alkotmánybírósági határozatból fakadó lehetséges megsértése merült fel. Az EJEB elutasította, hogy sérült az EJEE 7. cikke, de az alkotmányellenesség megállapítását úgy elemezte, mintha egy jogszabálymódosításról lenne szó, ugyanakkor nem kifogásolta, hogy ez az említett alkotmánybírósági ítélkezési gyakorlat nem minősül a „jogszabályok” időbeli egymásutániságának. ( 75 )

120.

A Scoppola kontra Olaszország ítéletben úgy tűnt, hogy az EJEB afelé hajlik, hogy a lex mitior alkalmazását a jogerős ítélettel még le nem zárult büntetőeljárásokra korlátozza. ( 76 ) Néhány későbbi ügyben azonban ezt az elvet kiterjesztette a jogerős ítéletekre is, feltéve, hogy a nemzeti jog rendelkezik erről a lehetőségről. ( 77 )

121.

Első pillantásra azt gondolhatnánk, hogy a lex mitior elvét a Bíróság is a nem jogerős ítéletekre korlátozta. ( 78 ) Úgy vélem azonban, hogy ez a benyomás elhamarkodott lenne, tekintettel arra, hogy a Delvigne‑ügyben a vizsgált nemzeti szabályozás lehetőséget biztosított az elítélteknek a korábbi jogerős büntetőítéletből eredő helyzetnek az új jogszabály alapján történő újraértékelésére.

122.

Véleményem szerint a lex mitiort a végrehajtás alatt álló jogerős büntetőítéletekre is alkalmazni kell. Elismerem, hogy nem minden uniós tagállamban áll fenn ez a helyzet, bár néhány tagállam ezt a megoldást alkalmazza. ( 79 ) Még azokban a tagállamokban is, ahol főszabályként a jogerős büntetőítéletekre nem vonatkozik a lex mitior, számos kivétel van ez alól a szabály alól. Így gyakori, hogy a kedvezőbb jogszabály visszaható hatályát kiterjesztik az ilyen ítéletekre, amikor az új büntetőjogi szabályozás ekként rendelkezik, vagy amikor a magatartást dekriminalizálják, ( 80 ) vagy amikor az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánít egy büntetőtörvényt. ( 81 )

123.

Mindenesetre a Charta 49. cikke (1) bekezdésének utolsó mondatában foglalt elv a tagállami megoldások sokféleségétől független önálló jelentéssel bír, és az általa nyújtott védelem szintjének magasnak kell lennie, nem pedig minimálisnak, ahogyan azt már javasoltam.

124.

Nem logikus, hogy a jogalkotó értékítéletében (vagy büntetési kritériumaiban) bekövetkezett változás csak a büntetőeljárás alá vont személyek vagy vádlottak javára érvényesüljön, azok javára pedig nem, akik hasonló cselekmények miatt jogerős büntetésüket töltik. A logikátlanság még inkább szembetűnő a korábban büntetett magatartásoknak egy későbbi törvény általi dekriminalizálása (abolitio criminis) esetében. A megfelelő jogi lelkiismeret számára elfogadhatatlan, hogy az említett helyzetben pusztán időbeli okok határozzák meg, hogy az ilyen magatartások valamelyike miatt jogerősen elítéltek börtönben maradjanak, míg az azonos magatartásokat megvalósító személyek, jóllehet még ítélethirdetésre várnak, mentesüljenek a büntetőjogi felelősség alól.

125.

A lex mitior vonatkozásában a büntetőeljárás alá vont személyek vagy vádlottak esetében érvényesülő ugyanazon méltányossági és következetességi kritérium alkalmazható a már elítélt személyekre is. Ismétlem, nem észszerű, hogy az ugyanazon a napon hasonló cselekményeket elkövető két személy közül az egyik csak azért részesüljön ezen elv előnyeiből, mert esetében a büntetőeljárás gyorsabban befejeződött (ami a büntetőjogi felelősség jogerős megállapításához vezetett), míg a másik esetében időben elhúzódott (így őt még nem ítélték el jogerősen).

126.

Az enyhébb büntető törvény visszaható hatálya elvének logikáját – a fent említetthez hasonló következetlenségek elkerülése érdekében – a jogerős büntetőítéletek tekintetében is alkalmazni kell. Igaz azonban, hogy ez a megoldás a jogerővel bíró ítéletekre vonatkozó felülvizsgálati eljárást von maga után, ez a kifogás azonban számomra nem tűnik leküzdhetetlennek. Nem leküzdhetetlen a korábban bűncselekménynek minősített magatartások dekriminalizálása esetén, így nem látom, hogy miért lenne az a jogszabályok időbeli egymásutániságának más eseteiben. ( 82 )

127.

A jogerős ítéleteknek a lex mitior következményeként való felülvizsgálata megköveteli, hogy a belső jog – az elítélt személy kérelmére – eljárási keretet biztosítson ennek elvégzésére. Romániában ez a keret az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint a román büntetőeljárásról szóló törvény 426. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt, hatályon kívül helyezés iránti rendkívüli kérelem, az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő ‑és ítélőszék) 67/2022. sz. határozatában említett korlátozásokkal.

128.

Összefoglalva, a Charta 49. cikke (1) bekezdésének utolsó mondatában foglalt enyhébb büntető törvény visszaható hatálya elvének olyan értelmezését javaslom, amely:

129.

A jelen ügyben a Charta 49. cikke (1) bekezdésének utolsó mondatában előírt enyhébb büntető törvény visszaható hatályának elve igazolja azon elítéltek büntetőjogi felelősség alóli mentesítését, akikre annak idején a büntetőjogi felelősség elévülésének megszakíadására vonatkozó, később alkotmányellenesnek nyilvánított rendszert alkalmazták, amennyiben olyan jogterületekről van szó, amelyeken az uniós jog alkalmazandó. A mentesítés tehát kiterjed az EUMSZ 325. cikkel és a 2006/928 határozattal ellentétes, az Unió pénzügyi érdekeit sértő súlyos csalás bűncselekményeire is.

130.

Ennek következtében az uniós jog a fentiekhez hasonló helyzetben nem követeli meg a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) vitatott ítélkezési gyakorlata alkalmazásának mellőzését, annak ellenére, hogy annak hatása azon személyek büntetlenségét vonja maga után, akik az említett bűncselekmények valamelyikét elkövették.

131.

Ha a Bíróság – a javaslatommal ellentétben – úgy ítélné meg, hogy a Charta 49. cikke (1) bekezdésének utolsó mondatában foglalt, az enyhébb büntető törvény visszaható hatálya nem alkalmazható a jelen ügyben, akkor azt szükséges elemezni, hogy a román jog a lex mitior elv védelmének magasabb szintű mértékét állapítja‑e meg.

132.

Egy tagállam bírósága szembesülhet olyan helyzettel – mint a jelen ügyben –, amikor azt kell értékelnie, hogy valamely, az uniós jogot a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében végrehajtó nemzeti rendelkezés vagy intézkedés megfelel‑e az alapvető jogoknak.

133.

Amennyiben egy ilyen helyzetben a tagállamok eljárását nem teljes egészében az uniós jog határozza meg, a Charta 53. cikke megerősíti, hogy a nemzeti hatóságok és bíróságok továbbra is jogosultak az alapvető jogok védelmének nemzeti szintjét alkalmazni.

134.

A román jogban az enyhébb büntető törvény visszaható hatálya elvének nemzeti védelmi szintjét az alkotmány 15. cikkének (2) bekezdése és a 2009. évi büntető törvénykönyv 5. cikkének (1) bekezdése határozza meg, terjedelmét pedig a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) határolta be.

135.

Amint arra már emlékeztettem, a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) és az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő ‑és ítélőszék) ítélkezési gyakorlata kimondja, hogy a büntetőjogi felelősség elévülésére és az elévülés megszakadására vonatkozó szabályok anyagi jogi jellegűek, ezért alkalmazható rájuk a lex mitior elve. ( 83 )

136.

A Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 297/2018. sz. és 358/2022. sz. határozatai hangsúlyozták, hogy 2018. június 25. és 2022. május 30. között – az említett elv alkalmazása miatt – nem létezett a büntetőjogi felelősség elévülési idejének megszakadását megalapozó ok.

137.

Ahhoz, hogy az enyhébb büntető törvény visszaható hatálya elvének a román jog által megállapított e nemzeti védelmi szintje alkalmazható legyen, a Bíróság szerint az említett nemzeti védelmi szint két feltételnek kell, hogy megfeleljen: ( 84 )

138.

Az első feltételt illetően az uniós jog nem írt elő különös szabályozást ezen a területen. A román védelmi szint alkalmazása tehát nem érinti a Charta 49. cikke (1) bekezdésének utolsó mondatában foglalt védelmi szintet.

139.

Azt már nehezebb eldönteni, hogy a lex mitior elvnek a román jog szerinti védelmi szintje gátolja‑e az uniós jog egységességét, elsőbbségét és tényleges érvényesülését, mivel az M.A.S. és M.B. ítéletben, illetve a Euro Box Promotion ítéletben kialakított ítélkezési gyakorlat nem könnyen egyeztethető össze egymással.

140.

Az M. A. S. és M. B. ügyben a Bíróság:

141.

A Bíróság tehát elismerte az uniós jog elsőbbsége elve alkalmazásának korlátját: a nemzeti bíróságok alkalmazhatnak az uniós joggal ellentétes belső szabályokat egy olyan alapvető jog (a büntetőjogi törvényesség elve) védelme érdekében, amelyet a nemzeti jog az uniós jog által meghatározottnál magasabb védelmi szinttel garantál. ( 89 )

142.

Az M.A.S. és M.B. ítélet tehát nem kötelezi a nemzeti bíróságot arra, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét olyannyira abszolút prioritásként kezelje, hogy ezen érdekek elsőbbséget élvezzenek egy olyan alapvető joggal szemben, mint a bűncselekmények és büntetések törvényességének elve.

143.

A Euro Box Promotion ítéletben a Bíróság elemezte a román szabályozást és alkotmánybírósági ítélkezési gyakorlatot, ( 90 ) amely – az M.A.S. és M.B. ügyben vizsgált olasz szabályozáshoz hasonlóan – az Unió pénzügyi érdekeit sértő súlyos csalást megvalósító cselekmények büntetlenségének rendszerszintű kockázatát eredményezheti az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdésében foglalt kötelezettség rovására. Az erre vonatkozó elemzését követően a Bíróság megállapította, hogy:

144.

Véleményem szerint a jelen jogvita inkább ahhoz a jogvitához áll közelebb, amely az M. A. S. és M. B. ítélethez vezetett, nem pedig a Euro Box Promotion ítélethez vezetőhöz. Az utóbbi ügyben a Bíróság nem találta a Charta 47. cikke második bekezdésének első mondatával ellentétesnek a legfőbb semmítő‑ és ítélőszék korrupciós ügyekre szakosodott tanácsainak összetételére vonatkozó azon gyakorlatot, amelyet a román alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánított. A román jogban a független bírósághoz való jog nemzeti védelmi szintje sem létezett egyértelműen, amelyet korábban törvény állapított meg. Az említett védelmi szintet az egyik fél a tárgyaláson a Bíróság kérdésére válaszolva felvetette, de a román kormány és a Bizottság tagadta a létezését. ( 95 )

145.

Mindenesetre az Unió pénzügyi érdekeit sértő súlyos bűncselekmények büntetlenségének rendszerszintű kockázatára való hivatkozás számomra nem tűnik olyan jogalapnak, amely egy olyan alapvető jog korlátozását indokolná, mint az enyhébb büntető törvény visszamenőleges hatályú alkalmazása, amennyiben a tagállam alkotmányos rendszerében létezik e jognak a Charta 49. cikke (1) bekezdése utolsó mondata által előírtnál magasabb védelmi szintje.

146.

Röviden, ha a Charta 49. cikke (1) bekezdése utolsó mondatának nem az általam javasolt értelmezése kerülne elfogadásra, akkor a Curtea Constituționalănak (alkotmánybíróság) a büntetőjogi felelősség elévülése megszakadása okainak 2018 és 2022 között fennálló hiányára vonatkozó ítélkezési gyakorlata az lex mitior visszaható hatályának elvét illetően a Charta említett cikkénél magasabb nemzeti védelmi szintet állapított meg.

147.

Az igaz, hogy e nemzeti védelmi szint alkalmazása az Unió pénzügyi érdekeit sértő súlyos csalás elkövetése miatt büntetőeljárás alá vont személyek büntetlenségének kockázatához vezethet, amint azt már elemeztem, és amint azt a kérdést előterjesztő bíróság is hangsúlyozza.

148.

Az M. A. S. és M. B. ítélet előzménye azonban a büntetlenség azonos kockázatával járt, így nem látom okát annak, hogy ezt a jelen ügyben megkerüljük. A lex mitior elvének magasabb nemzeti védelmi szintje az M. A. S. és M. B. ügyhöz hasonlóan, és a Euro Box Promotion üggyel ellentétben itt egyértelműen megállapítható.

149.

Az Unió pénzügyi érdekei kétségtelenül védelmet érdemelnek, de ez nem élvezhet elsőbbséget egy olyan alapvető jog védelmével szemben, mint amelyet az enyhébb büntető törvény visszaható hatályának elve képvisel.

150.

Egy olyan jogközösségben, mint az Unió, az alapvető jogok nem kevésbé fontosak, mint az Unió pénzügyi érdekei. Más szóval, az Unió pénzügyi érdekeit nem lehet az alapvető jogok megsértése árán védeni.

151.

Ha az EUMSZ 325. cikk és az azt végrehajtó szabályok alkalmazása hiányos, és az egy vagy több államban a büntetlenség rendszerszintű kockázatával jár, az Unió reakciójára más jogi mechanizmusok is rendelkezésére állnak, például a kötelezettségszegés megállapítása. Nem tűnik számomra összeegyeztethetőnek a jogállamnak az EUSZ 2. cikkben foglalt értékével a lex mitior elv védelmi szintjének az Unió pénzügyi érdekei hatékonyabb védelme céljából történő csökkentése.

152.

Következésképpen az uniós jog elsőbbsége ebben az esetben nem érvényesülne, és a kérdést előterjesztő bíróságnak nem kellene figyelmen kívül hagynia a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) ítélkezési gyakorlatát annak érdekében, hogy biztosítsa az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdésének és a 2006/928 határozatnak való megfelelést. Éppen ellenkezőleg, a lex mitior elvnek a román jogban magasabb, természeténél fogva a bűncselekmények elkövetőire nézve kedvező védelmi szintjének megőrzése érdekében az említett ítélkezési gyakorlatot kell követni.

153.

Továbbá, ez a megoldás egyeztethető a legjobban össze a büntetőjogi törvényesség elvével és az alkalmazandó büntető törvény előreláthatóságának és pontosságának követelményével. ( 96 ) A Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) határozatai – az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő ‑és ítélőszék) határozatával kiegészítve – a rendes bíróságok között felmerülő kétségek által jellemzett időszakot követően tisztázták a büntetőjogi felelősség elévülésének megszakadására vonatkozó, a 2009. évi büntető törvénykönyv 155. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendszert. Ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazásának mellőzése újabb bizonytalanságot szülne a büntetőjogi felelősség elévülésének a 2018 és 2022 közötti megszakadásával kapcsolatban.

154.

A kérdést előterjesztő bíróság a harmadik kérdését arra az esetre teszi fel, ha a Bíróság az első két kérdésre igenlő választ adna (és csak akkor, ha nem adható az uniós joggal összhangban álló értelmezés).

155.

Mivel az első két kérdésre nemleges választ javaslok, a harmadik kérdéssel nem lenne szükséges foglalkozni. Mégis megteszem, arra az esetre, ha a Bíróság más álláspontot képviselne.

156.

A Bíróságnak a román igazságszolgáltatási rendszer egyes szempontjairól hozott korábbi határozatai ( 97 ) lehetővé teszik az előzetes döntéshozatalra előterjesztett utolsó kérdés megválaszolását. Ebben a kérdésben a kérdést előterjesztő bíróság a bírák fegyelmi felelősségre vonásának lehetőségét hangsúlyozza, ha azon az alapon térnek el az alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlatától, hogy az nem felel meg az uniós jognak.

157.

Amint arra a kérdést előterjesztő bíróság ( 98 ) és a román kormány rámutat, a 303/2004. sz. törvény 99. cikkének ș) pontját – amely fegyelmi vétségnek tekintette a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) vagy az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék) törvényességi jogorvoslat keretében hozott határozatainak megsértését – az RS‑ítéletet követően hatályon kívül helyezték.

158.

A Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 2022. november 9‑i 520/2022. sz. határozata azonban kimondta, hogy a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) vagy az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő ‑és ítélőszék) határozatainak figyelmen kívül hagyása fegyelmi büntetést vonhat maga után, ha a bíró rosszhiszeműen vagy súlyos gondatlansággal járt el. A kérdést előterjesztő bíróság megkérdőjelezi ennek az új fegyelmi rendszernek az uniós joggal való összeegyeztethetőségét.

159.

A Euro Box Promotion ítélet és az RS‑ítélet elegendő támpontot nyújt e kérdés megválaszolásához. Ezért csak ezen ítéletek néhány megfontolásának átvételére szorítkozom:

160.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre tehát ilyen értelemben kell válaszolni.

161.

A fent kifejtettek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a Curtea de Apel Brașov (brassói ítélőtábla, Románia) előzetes döntéshozatal iránti kérelmére a következő választ adja: