—

A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat jogellenes, amennyiben azt a Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztályának vezetője bocsátotta ki az Európai Parlament elnökségének szükséges részévétele nélkül, amely utóbbi az Európai Parlament eljárási szabályzatának 25. cikke értelmében ténylegesen jogosult az európai parlamenti képviselőket érintő pénzügyi, szervezeti és igazgatási jellegű határozatok meghozatalára.

—

A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat jogellenes, mivel indokolása nem elégséges, ekként sérti az EUMSZ 296. cikkének (2) bekezdését és a Charta 41. cikkét.

—

A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat jogellenes, mivel azt érvényes jogalap hiányában hozták, lévén a szabályzat III. melléklete 2. cikkének (1) bekezdését hatályon kívül helyezték a képviselők statútumának hatályba lépését követően (a képviselők statútuma alkalmazási szabályainak 74-75. cikke).

—

A felperes azt állítja, hogy a megtámadott aktus jogellenes, amennyiben az Európai Parlament helytelenül értelmezte és alkalmazta a képviselők statútuma alkalmazási szabályainak 75. cikkét és a szabályzat III. melléklete 2. cikkének (1) bekezdését. A felperes úgy véli, hogy e rendelkezéseket akként kell értelmezni, hogy a képviselők statútuma alkalmazási szabályainak 75. cikkében foglalt, a szabályzat I., II. és III. mellékleteire és különösen a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdésére történő utalást szükségszerűen úgy kell értelmezni, mint amely az ugyanezen III. melléklet hatálya idején alkalmazandó nyugellátásra utal. Ezzel szemben a fent hivatkozott rendelkezések Parlament általi értelmezése és alkalmazása lehetővé teszi, hogy a felperes nyugellátását bármennyi alkalommal módosítsák, nyilvánvalóan megsértve ezzel a képviselők statútumának 28. cikkét, valamint a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvét.

—

Végül, akár el is fogadva az Európai Parlament értelmezését, a szabályzat III. melléklete 2. cikkének az uniós jogban van korlátja, és az mindenképpen csak a nyugdíj összegére és folyósításának módjára vonatkozik, nem érintheti ellenben magát a nyugdíjjogosultságot. Márpedig a jelen ügyben a felperes tekintetében, a 150/2022 határozat automatikus végrehajtása folytán alkalmazott intézkedés nemcsak módosította a felperes nyugdíjjogosultságát, befolyásolva annak feltételeit, de nyilvánvalóan az uniós joggal összeegyeztethetetlen jelleget is mutat.

—

A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat jogellenes, amennyiben az Európai Parlament azzal, hogy automatikusan végrehajtotta a 150/2022 határozatot és következésképpen, egy új, visszamenőleges és állandó hatást gyakorló módszertan alapján újból kiszámította a felperes nyugdíját, ami közvetlenül kihat nyugdíjjogosultságára, megsértette a jogbiztonság elvét, amellyel ellentétes a megszerzett jogok sérelme, összhangban egyébiránt a Statútum 28. cikkének és az alkalmazási szabályok 75. cikkének ratiójával, továbbá a bizalomvédelem elvével, amely nem teszi lehetővé a nyugellátások csökkentését és/vagy átalakítását. Ezenkívül ez az újraszámítás, amely kizárólag az olasz egykori európai képviselőket érinti, egyedüli címzettjeit azon intézkedésnek, amely visszamenőlegesen kontrubutív módszerrel számítja újra az abban az időszakban megszerzett nyugdíjjogosultságokat, amikor a kontributív módszert még nem vezették be Olaszországban, nyilvánvalóan ellentétes az egyenlőség elvével is, mivel jogellenes hátrányosan megkülönböztetést hoz létre más tagállamok egykori európai parlamenti képviselőihez képest, valamint minden 2009 után megválasztott európai parlamenti képviselőhöz és általánosságban a többi polgárhoz képest, akikre nem vonatkozik ilyen levonás.

—

A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat azzal, hogy az előírt újbóli kiszámítás által csökkentette az őt európai képviselői megbízatása után megillető nyugdíj eredetileg folyósított összegét, közvetlenül sérti tulajdonhoz való jogát. Úgy véli továbbá, hogy e beavatkozásra tényleges indokolás hiányában került sor, és hogy az aránytalan és észszerűtlen kárt okozott a számára.

—

A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozattal az Európai Parlament, amely végrehajtott egy olyan, a nyugdíjak újbóli kiszámítására vonatkozó intézkedést, amely kialakításának módszere folytán elsősorban az idősebb korú jogalanyokat érinti, megsértette a Charta 21. és 25. cikkét, az EUMSZ 10. cikket, valamint a szociális jogok európai pillérének 15. cikkét.