2022. szeptember 15-én benyújtott kereset – ClientEarth kontra Tanács

(T-577/22. sz. ügy)

(2022/C 472/49)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: ClientEarth AISBL (Brüsszel, Belgium) (képviselők: C. Ziegler ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

semmisítse meg az Európai Unió Tanácsának 2022. július 5-i határozatát (SGS 22/00149), amely az aarhusi rendelet IV. címe szerinti belső felülvizsgálat iránti kérelemre vonatkozik a bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós vizeken, valamint az uniós halászhajók tekintetében egyes nem uniós vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2022. évre történő meghatározásáról szóló, 2022. január 27-i (EU) 2022/109 tanácsi rendelettel (HL 2021 L 21., 1. o.) kapcsolatban, és

—	a Tanácsot kötelezze a saját költségeinek és a felperes részéről felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

Az első, a felperes aarhusi rendelet szerinti felülvizsgálati jogának terjedelmére vonatkozó nyilvánvalóan téves jogalkalmazásokra és nyilvánvaló mérlegelési hibákra alapított jogalap, mivel a Tanács:

—	megtagadta az ideiglenes teljes kifogható mennyiségek felülvizsgálatát – amelyeket később a végleges európai uniós/egyesült királysági teljes kifogható mennyiségek váltottak fel – annak ellenére, hogy a felperesnek továbbra is érdeke fűződik azok felülvizsgálatához; és

—	megállapította, hogy a felperes jogalapjai – amelyek szerint a Tanácsnak nem volt hatásköre a teljes kifogható mennyiségről szóló rendelet elfogadására, és visszaélt hatáskörével – elfogadhatatlanok, mivel nem tartoznak az aarhusi rendelet 10. cikkének hatálya alá.

A második, a másodlagos jog lényeges rendelkezései és a Tanács azon hatáskörének terjedelme tekintetében elkövetett nyilvánvalóan téves jogalkalmazásokra és nyilvánvaló mérlegelési hibákra alapított jogalap, hogy az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdése alapján meghatározza a teljes kifogható mennyiségeket, mivel a Tanács:

—	nyilvánvalóan tévesen alkalmazta a jogot a halászati lehetőségek megállapítására vonatkozó mérlegelési jogköre tekintetében; és

—	nyilvánvalóan tévesen alkalmazta a jogot és nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdése szerinti hatáskörének korlátait illetően.

A harmadik, a Tanács által az alábbi kötelezettségei tekintetében elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibákra alapított jogalap:

—	a közös halászati politikáról szóló alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésében előírt – 2020 után valamennyi állományra kiterjedő – a maximális fenntartható hozamra vonatkozó lehalászási arány túllépésének tilalma;

—

a közös halászati politikáról szóló alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének első és második albekezdése, 4. cikke (1) és (8) bekezdésének, továbbá 9. cikkének (2) bekezdésében előírt és a maximális fenntartható hozamra vonatkozó célkitűzés által szigorúan korlátozott elővigyázatossági megközelítés alkalmazása;

—	a közös halászati politikáról szóló alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt ökoszisztéma-alapú megközelítés alkalmazása.

A negyedik, a Tanács által a bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós vizeken, valamint az uniós halászhajók tekintetében egyes nem uniós vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2022. évre történő meghatározásáról szóló, 2022. január 27-i (EU) 2022/109 tanácsi rendelet (HL 2022. L 21., 1. o.) elfogadásakor elkövetett hatáskörrel való visszaélésre vonatkozó nyilvánvaló mérlegelési hibán alapuló jogalap.