2022. február 15-én benyújtott kereset – Credit Suisse Group és társai kontra Bizottság

(T-84/22. sz. ügy)

(2022/C 148/52)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: Credit Suisse Group AG (Zürich, Svájc), Credit Suisse AG (Zürich), Credit Suisse Securities (Europe) Ltd (London, Egyesült Királyság) (képviselők: R. Wesseling és F. Brouwer ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

—	az EUMSZ 263. cikk alapján semmisítse meg az AT.40135 – FOREX (Sterling Lads) ügyben 2021. december 2-án hozott C(2021) 8612 final bizottsági határozatot (a továbbiakban: határozat);

—	másodlagosan, az EUMSZ 263. cikk alapján részlegesen semmisítse meg a határozat 1. cikkét, és az EUMSZ 261. cikk alapján csökkentse a határozat 2. cikkében kiszabott bírságot;

—	mindenesetre az EUMSZ 261. cikk alapján csökkentse a határozat 2. cikkében kiszabott bírság összegét;

—	rendelje el a Törvényszék eljárási szabályzata 88. cikkének (1) bekezdése és 89. cikke (3) bekezdésének d) pontja, illetve 91. cikkének b) pontja szerinti pervezető vagy bizonyításfelvételi intézkedésként a vitarendezési határozat Bizottság általi benyújtását;

—	az eljárási szabályzat 134. cikke alapján kötelezze a Bizottságot a felperesek költségeinek viselésére, vagy – másodlagosan – költségeik megfelelő részének viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek öt jogalapra hivatkoznak.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 101. cikket, és nem indokolta meg megfelelően azon megállapítását, hogy az információcserét szolgáló csevegések („Information Exchange Chats”) megállapodásoknak és/vagy összehangolt magatartásoknak minősülnek. Különösen:

—	a Bizottság nem terjesztette elő az annak alátámasztásához szükséges bizonyítékokat, hogy fennállt az alapul szolgáló megállapodás, és tágabb értelemben, hogy az információcserét szolgáló csevegések az EUMSZ 101. cikk értelmében vett megállapodásnak és/vagy összehangolt magatartásnak minősülnek;

—	másodlagosan, a Bizottság által hivatkozott bizonyítékok nem alkalmasak annak a jogilag megkövetelt módon történő bizonyítására, hogy az információcserét szolgáló csevegések az EUMSZ 101. cikk értelmében vett megállapodásnak és/vagy összehangolt magatartásnak minősülnek.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 101. cikket, és nem indokolta meg megfelelően azon megállapítását, hogy az információcserét szolgáló csevegések – külön-külön, vagy egy olyan állítólagos egységes és folyamatos jogsértés részeként vizsgálva, amely más olyan állítólagos magatartást is magában foglal, amelyért a CS-t nem vonták felelősségre – a verseny korlátozására és/vagy torzítására irányultak. Különösen:

—	a Bizottság nem tett eleget az EUMSZ 101. cikk szerinti, annak bizonyítására vonatkozó kötelezettségének, hogy az információcserét szolgáló csevegések a céljuk révén korlátozzák a versenyt;

—	a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a magatartás jogszerű magyarázata és a versenyt támogató hatások az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése keretében irrelevánsak.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 101. cikket, és nem indokolta meg megfelelően az egységes és folyamatos jogsértés fogalmának alkalmazását. Különösen:

—	a Bizottság nem bizonyította és nem indokolta meg megfelelően, hogy létezett egy olyan közös célkitűzésre irányuló átfogó terv, amelyhez a CS hozzá kívánt járulni, vagy amelyről tudomása volt, vagy amelyet előre láthatott volna;

—	a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az alapul szolgáló megállapodás az állítólagos egységes és folyamatos jogsértés egyik eleme.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette az 1/2003 rendelet 23. cikkét, a bírságkiszabási iránymutatást, az arányosság és az egyenlő bánásmód elvét, valamint az indokolási kötelezettséget. Különösen:

—	a Bizottság az eladások hozzávetőleges értékének megállapításakor jelentősen és önkényesen túlbecsülte a CS eladásainak értékét, és ezáltal az állítólagos jogsértés gazdasági jelentőségét, eltérve az „eladások értékének” a bírságkiszabási iránymutatásban szereplő fogalmától;

—	a CS-nek enyhítő körülmények miatt nyújtott csökkentés aránytalanul alacsony, és nem vesz figyelembe egyéb enyhítő körülményeket;

—	a CS-szel szemben kiszabott bírság jelentősen túlbecsüli az állítólagos jogsértés súlyát;

—	a CS-szel szemben kiszabott bírság sérti az egyenlő bánásmód elvét;

—	a Bizottság nem adta meg az ahhoz szükséges megfelelő indokolást, hogy a Törvényszék értékelni tudja a CS esetében kiszámított bírságnak a vitarendezésben részt vevő felek bírságához viszonyított arányosságát.

5.	Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette a megfelelő ügyintézés elvét és a CS védelemhez való jogát azáltal, hogy nem folytatott le alapos és pártatlan vizsgálatot.