1

Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetével a felperes Puma SE az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) harmadik fellebbezési tanácsa 2022. szeptember 21‑i határozatának (R 1876/2021‑3. sz. ügy) (a továbbiakban: megtámadott határozat) hatályon kívül helyezését kéri.

2

2021. április 1‑jén a felperes kérelmet nyújtott be az EUIPO‑hoz a Fujian Daocheng Electronic Commerce Co. Ltd által 2020. december 23‑án benyújtott kérelem alapján lajstromozott közösségi formatervezési minta megsemmisítése iránt, amely az alábbi nézetekből került ábrázolásra:

3

A termék, amelyben a vitatott formatervezési mintát megtestesíteni kívánták, az ipari minták nemzetközi osztályozásának létrehozásáról szóló, 1968. október 8‑i Locarnói Megállapodás módosított változatának 02.04. osztályába tartozik, és a következő leírásnak felel meg: „Lábbelik”.

4

A megsemmisítés iránti kérelem alátámasztásaként hivatkozott jogalap a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) 6. cikkének (1) bekezdésével együttesen értelmezett 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja volt.

5

A megsemmisítési kérelem a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének hiányán alapult, különösen az alábbi korábbi formatervezési mintákra és termékekre tekintettel:

6

2021. szeptember 10‑én a megsemmisítési osztály azzal az indokkal utasította el a vitatott formatervezési minta oltalmának megsemmisítését, hogy az egyéni jelleggel bír.

7

2021. november 8‑án a felperes fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a megsemmisítési osztály határozata ellen.

8

A megtámadott határozattal a fellebbezési tanács elutasította a fellebbezést. A fellebbezési tanács először is megállapította, hogy a D 1–D 7 korábbi formatervezési minták a 6/2002 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének értelmében nyilvánosságra jutottak. Másodszor, a tájékozott használó 6/2002 rendelet 6. cikke szerinti meghatározását illetően a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy e használó olyan személy, aki rendszeresen vásárol cipőket és viszonylag magas szintű figyelmet tanúsít. Harmadszor, az alkotói szabadságot illetően megállapította, hogy az alkotó nagyfokú szabadsággal rendelkezik a cipők megalkotását illetően, különösen a szerkezetet, a formát, az anyagot, a színt, a mintákat és a díszítőelemeket illetően. Negyedszer, az összbenyomást illetően úgy ítélte meg, hogy a vitatott formatervezési minta és a D 1–D 7 korábbi formatervezési minták eltérő összbenyomást keltenek a tájékozott használóban. A fellebbezési tanács tehát arra a következtetésre jutott, hogy a vitatott formatervezésiminta‑oltalmat nem kell megsemmisíteni a 6/2002 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján.

9

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

10

Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:

11

Az első kereseti kérelmének második részében a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg a vitatott formatervezésiminta‑oltalmat.

12

E tekintetben meg kell állapítani, hogy e kérelemmel a felperes a 6/2002 rendelet 61. cikkének (3) bekezdése alapján megváltoztatás iránti kérelmet terjesztett elő, amely arra irányul, hogy a Törvényszék olyan határozatot fogadjon el, amelyet a fellebbezési tanácsnak kellett volna meghoznia (lásd ebben az értelemben: 2018. február 7‑iŞölen Çikolata Gıda Sanayi ve Ticaret kontra EUIPO – Zaharieva [Fagylalttölcsér‑csomagolás] ítélet, T‑794/16, nem tették közzé, EU:T:2018:70, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

13

A felperes egyetlen, a 6/2002 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 25. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapra hivatkozik, amennyiben a fellebbezési tanács lényegében nem tartotta tiszteletben a korábbi formatervezési minták oltalmának terjedelmét, és tévesen állapította meg a vitatott formatervezési minta egyéni jellegét.

14

A 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a közösségi formatervezési minta oltalmát akkor lehet megsemmisíteni, ha a minta nem felel meg a 4–9. cikkben foglalt követelményeknek, köztük az újdonság és az egyéni jelleg követelményének.

15

A 6/2002 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a lajstromozás alapján oltalomban részesülő közösségi formatervezési mintának egyéni jellege van, ha bármely nyilvánosságra jutott mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz a bejelentésének napját megelőzően.

16

A közösségi formatervezési minta egyéni jellegének értékelése lényegében egy négy lépésből álló vizsgálat alapján történik. E vizsgálat abból áll, hogy elsőként meg kell határozni azon termékek ágazatát, amelyekben a formatervezési minta majd megtestesül vagy amelyek tekintetében azt alkalmazni kívánják, másodszor felhasználási területük szerint az említett termékek tájékozott használóját és – e tájékozott használót véve alapul – a korábbi iparág ismeretének fokát, valamint a minták összehasonlításánál a hasonlóságokat és az eltéréseket illetően fennálló figyelmi szintet, harmadszor a minta kialakításánál rendelkezésre álló alkotói szabadság fokát, amelynek az egyéni jellegre gyakorolt hatása fordítottan arányos, negyedszer pedig, mindezt figyelembe véve, a tájékozott használóban a vitatott formatervezési minta és bármely korábban nyilvánosságra jutott, egyedileg vizsgált formatervezési minta által keltett összbenyomások – lehetőleg közvetlen – összehasonlításának eredményét (lásd: 2019. június 13‑iVisi/one kontra EUIPO – EasyFix [Járművekhez szánt adatlaptartó tokok] ítélet, T‑74/18, EU:T:2019:417, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

17

Ezen elvek fényében kell megvizsgálni, hogy a jelen ügyben a fellebbezési tanács helyesen állapította‑e meg, hogy a vitatott formatervezési minta egyéni jelleggel bír.

18

Először is, ami a korábbi formatervezési minták nyilvánosságra jutását illeti, a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 25. pontjában lényegében úgy ítélte meg, hogy egyrészt a D 1–D 5 korábbi formatervezési mintákat illetően az EUIPO „eSearch” adatbázisából kinyomtatott oldalakból, másrészt a D 6 és D 7 korábbi formatervezési mintákat illetően katalóguskivonatokból az derül ki, hogy azok kellően nyilvánosságra jutottak ahhoz, hogy azokat figyelembe lehessen venni a vitatott formatervezési minta oltalma érvényességének értékelése során.

19

Ezt követően a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 27. pontjában megállapította, hogy a vitatott formatervezési mintát cipők tekintetében kívánták alkalmazni, következésképpen a tájékozott használó a cipők iránti érdeklődése miatt viszonylag magas figyelmet tanúsít a használatuk során.

20

Végül a megtámadott határozat 30. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy az alkotói szabadság foka magas volt, mivel az csak annyiban volt korlátozott, amennyiben a lábbeliknek követniük kell a láb ergonómiáját, masszívnak kell lenniük, lehetővé kell tenniük a stabil testtartás megőrzését, valamint a használó számára kényelmesnek és biztonságosnak kell lenniük. Az alkotó azonban szabadon választhatja meg többek között a formát, az anyagot, a színt, a mintákat és a díszítőelemeket.

21

Helyt kell adni a fellebbezési tanács ezen következtetéseinek, amelyek az ügy irataiban szereplő elemekre tekintettel helytállóak, és azokat végeredményben a felek sem vitatták.

22

A felperes azt állítja, hogy a korábbi D 1–D 5 formatervezési mintákat „cipőtalp” megjelöléssel lajstromozták, és a cipő többi részének grafikai ábrázolása, amely e korábbi formatervezési mintákon szaggatott vonallal van jelölve, kizárólag azért van feltüntetve, hogy jelezze a megfigyelőnek, hogy a talp a cipő többi részéhez van rögzítve. Következésképpen a vitatott formatervezési mintának a D 1–D 5 korábbi formatervezési mintákkal való összehasonlítására kizárólag azon cipők talpai alapján kerülhet sor, amelyeknek alapvető elemét képezi, mivel ennek hiányában ezen elemek oltalmának nincs joghatása.

23

Az EUIPO vitatja a felperes érveit.

24

A jelen ügyben a felperes vitatja, hogy a szóban forgó formatervezési minták által keltett összbenyomások összehasonlítása során figyelembe vették volna egyrészt a vitatott formatervezési minta felső részét, másrészt a D 1–D 5 korábbi formatervezési minták szaggatott vonallal jelölt elemeit. E két kifogást egymás után kell meg vizsgálni a szóban forgó formatervezési minták által keltett összbenyomás összehasonlítása során figyelembe veendő releváns elemek meghatározása érdekében.

25

Emlékeztetni kell arra, hogy a 6/2002 rendelet 6. cikke alapján az ütköző formatervezési minták által keltett összbenyomás összehasonlítását az egyes formatervezési minták megjelenésének egészére tekintettel kell elvégezni (2021. október 28‑iFerrari ítélet, C‑123/20, EU:C:2021:889, 46. pont).

26

A 6/2002 rendelet 6. cikkével összefüggésben értelmezett 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján ugyanakkor az ütköző formatervezési minták által keltett összbenyomás összehasonlítása során a vitatott formatervezési minta nyilvánosságra jutott jellegzetességeit kell alapul venni, és annak kizárólag e minta oltalom alatt álló jellegzetességeire kell vonatkoznia, figyelmen kívül hagyva az oltalom hatálya alá nem tartozó – különösen a műszaki – jellegzetességeket (lásd ebben az értelemben: 2021. november 10‑iEternit kontra EUIPO – Eternit Österreich [Épületpanel] ítélet, T‑193/20, EU:T:2021:782, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

E tekintetben az a tény, hogy a korábbi formatervezési minta olyan további elemei is nyilvánosságra jutottak, amelyek a vitatott formatervezési mintában nem szerepelnek, nem releváns a szóban forgó formatervezési minták összehasonlítása szempontjából (lásd ebben az értelemben: 2018. június 21‑iHaverkamp IP kontra EUIPO – Sissel [Kavicsos strand felületének mintája] ítélet, T‑228/16, nem tették közzé, EU:T:2018:369, 38. pont; 2021. november 10‑iÉpületpanel ítélet, T‑193/20, EU:T:2021:782, 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

Ily módon az ütköző formatervezési minták összehasonlítása érdekében meg kell határozni, hogy melyek azok az elemek, amelyek a vitatott formatervezési minta révén ténylegesen oltalomban részesülnek, és amelyek tehát e tekintetben relevánsak (2018. június 21‑iKavicsos strand felületének mintája ítélet, T‑228/16, nem tették közzé, EU:T:2018:369, 37. pont).

29

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a vitatott formatervezési mintát „lábbelik” megjelöléssel lajstromozták, és az különböző nézetekből ábrázol egy teljes cipőmodellt, amint az a fenti 2. pontból kitűnik.

30

A fenti 25–28. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel ezért a vitatott formatervezési minta és a korábbi formatervezési minták összehasonlítása során a vitatott formatervezési minta – amely egy cipőtalpból és egy cipő felső részéből álló teljes cipőt ábrázol – által ténylegesen oltalomban részesített összes elemet figyelembe kell venni.

31

A szóban forgó formatervezési minták összehasonlítása tehát nem korlátozódhat kizárólag a vitatott formatervezési mintán szereplő talp megjelenésének és a D 1–D 5 korábbi formatervezési mintákon szereplő talpnak az összehasonlítására, amely az egyetlen oltalomban részesített rész.

32

A felperes arra hivatkozik, hogy ez a megoldás azzal a következménnyel jár, hogy megkérdőjelezi a termék kizárólag egy részének formatervezésiminta‑oltalmát. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt megsemmisítési ok vizsgálata – az ugyanezen rendelet 25. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett ok vizsgálatával vagy a bitorlási eljárással ellentétben – nem a korábbi jog oltalmának logikájába illeszkedik. A 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt megsemmisítési ok ugyanis kizárólag annak meghatározásából áll, hogy a vitatott formatervezési minta megfelel‑e az ugyanezen rendelet 4–9. cikkében foglalt lajstromozási feltételeknek.

33

Márpedig a korábbi formatervezési minta oltalom alatt álló jellegzetességeinek alapulvétele, amint azt a felperes javasolja, a vitatott formatervezési minta oltalma alatt álló elemeinek az összehasonlításból való kizáráshoz vezetne. Ennek következtében nem vizsgálnák, hogy az említett formatervezési minta egészében megfelel‑e az oltalmazhatóság feltételeinek, ami tehát ellentétes lenne a 6/2002 rendelet 4. cikkével.

34

Egyébiránt a felperes azon érvét illetően, amely szerint a talp a cipő alapvető eleme, emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint nem kizárt, hogy a formatervezési minták összehasonlítása során az egyes minták által keltett összbenyomás szempontjából az érintett áruk vagy azok részeinek egyes jellegzetességei dominánsak lehetnek. Annak megállapításához, hogy egy adott jellegzetesség domináns‑e egy termék vagy annak egy része tekintetében, azt kell vizsgálni, hogy a kérdéses terméknek vagy a részének különböző jellegzetességei nagyobb vagy kisebb mértékben befolyásolják‑e ezen termék vagy ezen rész megjelenését (lásd ebben az értelemben: 2013. október 25‑iMerlin és társai kontra OHIM – Dusyma [Játékok] ítélet, T‑231/10, nem tették közzé, EU:T:2013:560, 36. pont).

35

Márpedig az EUIPO‑hoz hasonlóan rá kell mutatni arra, hogy a felperes nem jelölte meg, hogy miért kellene a talpat a cipő olyan alapvető elemének tekinteni, amely önmagában megalapozhatná az összehasonlítást. Végeredményben, még ha feltételezzük is, hogy tisztán műszaki szempontból ez a helyzet áll fenn, e megállapítás nem releváns a formatervezési minta oltalmának keretében, mivel a szabadalmakkal ellentétben kizárólag a megjelenés részesül oltalomban.

36

A jelen ügyben nincs ok azt feltételezni, hogy tisztán vizuális szempontból a talp a tájékozott használó számára olyan jellegzetesség, amely domináns a cipő többi részéhez képest. A cipő egésze által keltett vizuális benyomás tekintetében a talp legfeljebb annyi jelentőséggel bír, mint a cipő felső része.

37

Így a fenti 37. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel nem állapítható meg, hogy a szóban forgó formatervezési minták által keltett összbenyomás tekintetében a talp megjelenése domináns lenne.

38

Az EUIPO‑nak a közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló bejelentés vizsgálatára vonatkozó iránymutatásai, bár nem kötelező erejűek, hivatkozási forrásul szolgálnak az EUIPO formatervezésiminta‑oltalmi ügyekben követett gyakorlata tekintetében (lásd analógia útján:2022. június 8‑iMuschaweck kontra EUIPO – Conze [UM] ítélet, T‑293/21, EU:T:2022:345, 38. pont). E tekintetben az említett iránymutatások 2023. március 31‑én alkalmazandó változatának 5.4 pontja a következőképpen rendelkezik:

„[A] vizuális lemondó nyilatkozat azt jelzi, hogy az ábrázolt formatervezési minta bizonyos jellegzetességei nem képezik oltalomigénylés tárgyát, illetve nem lajstromozták azokat, azaz azt jelöli, hogy az oltalom mit nem foglal magában. Ez [többek között] a következőképp ábrázolható: az oltalomigénylés tárgyát nem képező jellegzetességek szaggatott vonallal történő elhatárolásával, illetve homályosítással vagy színárnyalat használatával […]”

39

A jelen ügyben a D 1–D 5 korábbi formatervezési mintákat „cipőtalpak” árumegjelöléssel lajstromozták, és – amint az a fenti 5. pontból kitűnik – cipőtalp megjelenését és – szaggatott vonallal – a cipő felső részének megjelenését ábrázolják. Meg kell állapítani, hogy a szaggatott vonallal ábrázolt felső rész tekintetében nem igényeltek oltalmat.

40

Márpedig – amint az a fenti 29. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik – az ütköző formatervezési minták által keltett összbenyomások összehasonlítása során a vitatott formatervezési minta nyilvánosságra jutott és oltalom alatt álló jellegzetességeit kell alapul venni, amelyek a cipő talpának és felső részének megjelenését foglalják magukban.

41

Ezért azt kell meghatározni, hogy a D 1–D 5 korábbi formatervezési mintákon szereplő cipő felső részének megjelenése is figyelembe vehető‑e az ütköző formatervezési minták által keltett összbenyomások összehasonlítása során, annak ellenére, hogy nem olyan jellegzetességekről van szó, amelyek tekintetében oltalmat igényeltek.

42

E tekintetben a 6/2002 rendelet (14) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a formatervezési minták – 6/2002 rendelet 6. cikkével összefüggésben értelmezett 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti – egyéni jellegére vonatkozó értékelésnek annak meghatározásából kell állnia, hogy egyértelmű eltérés áll‑e fenn a formatervezési minta által az azt megtekintő tájékozott használóra tett összbenyomás és az e használóra a már meglévő formatervezési minták által tett összbenyomás között (2021. június 16‑iDavide Groppi kontra EUIPO – Viabizzuno [Asztali lámpa] ítélet, T‑187/20, EU:T:2021:363, 25. pont).

43

A 6/2002 rendelet 6. cikkével összefüggésben értelmezett 25. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett megsemmisítési ok vizsgálata szempontjából ugyanis a korábbi formatervezési minta egyedüli szerepe az iparág korábbi állapotának bemutatása. Ez a szóban forgó termékre vonatkozó, már meglévő azon formatervezési mintáknak felel meg, amelyek az érintett formatervezési minta bejelentésének napján már nyilvánosságra jutottak. Márpedig az, hogy a korábbi formatervezési minta a fent említett, már meglévő formatervezési minták közé tartozik, kizárólag a nyilvánosságra jutásának következménye (lásd: 2021. június 16‑iAsztali lámpa ítélet, T‑187/20, EU:T:2021:363, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

Így annak meghatározásához, hogy a korábbi formatervezési minta elemei figyelembe vehetők‑e, nem e formatervezési minta oltalmának tárgyát kell figyelembe venni, hanem kizárólag azt a kérdést, hogy ezek az elemek nyilvánosságra jutottak‑e.

45

A 6/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése e tekintetben pontosítja, hogy a formatervezési mintát nyilvánosságra jutottnak kell tekinteni, ha a 6/2002 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett időpontot megelőzően a lajstromozást követő közzététellel, egyéb közlés útján, kiállítással, kereskedelmi forgalomba hozatallal vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetővé vált, kivéve ha ezek az események a rendes üzletvitel során észszerűen nem juthattak az érintett ágazaton belül az Európai Unióban működő szakmai körök tudomására.

46

Ahhoz továbbá, hogy a formatervezési minta nyilvánosságra jutása valamennyi alkotóelemének nyilvánosságra jutását eredményezze, elengedhetetlen, hogy azok egyértelműen és pontosan megjelenjenek a nyilvánosságra jutás során (lásd ebben az értelemben: 2021. október 28‑iFerrari ítélet, C‑123/20, EU:C:2021:889, 38. és 39. pont).

47

A jelen ügyben a felperes nem vitatta, hogy a D 1–D 5 korábbi formatervezési minták nem hivatkozott elemei, vagyis egy cipő szaggatott vonallal jelölt felső részének megjelenése is nyilvánosságra jutott ugyanakkor, amikor az említett formatervezési minták oltalom alatt álló része. Meg kell továbbá jegyezni, hogy a D 1–D 5 korábbi formatervezési minták oltalomigénylés tárgyát nem képező elemei kellően egyértelműek és pontosak ahhoz, hogy értelmezésre irányuló erőfeszítés nélkül észlelhető legyen egy cipő felső része és annak különböző részei, így például a kéreg, a cipőfűző vagy a fejrész megjelenése.

48

Következésképpen a fellebbezési tanács helyesen állapította meg a megtámadott határozat 32. pontjában, hogy a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének értékelésénél figyelembe vehetők a D 1–D 5 korábbi formatervezési minták oltalomigénylés tárgyát nem képező elemei.

49

A felperes egyrészt azt állítja, hogy a vitatott formatervezési minta és a korábbi formatervezési minták a talp tekintetében ugyanazokkal a jellegzetességekkel rendelkeznek, másrészt a vitatott formatervezési minta köztalpának jellegzetességei megegyeznek a D 7 korábbi formatervezési mintáéival.

50

Másodlagosan a felperes arra hivatkozik, hogy a szóban forgó formatervezési minta egésze csak a korábbi D 6 és D 7 formatervezési mintával hasonlítható össze, amelyek ugyanolyan összbenyomást keltenek, mint a vitatott formatervezési minta. E tekintetben a felperes vitatja, hogy a megtámadott határozat 42. pontjában figyelembe vették a széles vízszintes alapból induló, majd a sarok irányában felfelé elkeskenyedő csíkot, amely a D 6 korábbi formatervezési mintán található, európai uniós védjegyként. A felperes azt is vitatja, hogy a megtámadott határozat 43. pontjában a fellebbezési tanács figyelembe vette a szóban forgó formatervezési mintákon a cipőfűzők elrendezését, holott eltávolítható elemekről van szó.

51

A felperes azt állítja továbbá, hogy a fellebbezési tanács megállapításával szemben a D 6 és D 7 korábbi formatervezési mintákon – a vitatott formatervezési mintához hasonlóan – egy bújtató is található, amely a fűzőt a nyelven tartja.

52

Végül a felperes vitatja a fellebbezési tanács azon megállapítását is, mely szerint a vitatott formatervezési minta felső része vaskosabb és íveltebb, mint a D 6 és D 7 korábbi formatervezési minta keskenyebb felső része. Ezek a különbségek nem láthatók az ábrákon, és nem kelthetnek eltérő összbenyomás

53

Az EUIPO vitatja a felperes érveit.

54

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egy formatervezési minta egyéni jellege a tájékozott használó szempontjából bármely korábbi formatervezési mintától eltérő összbenyomáson vagy a „déjà vu” hiányán alapul, és nem veszi figyelembe az említett összbenyomást nem érintő, nem kellően feltűnő különbségeket, és bár figyelmen kívül hagyja a jelentéktelen részleteket, azonban tekintettel van az eltérő összbenyomást eredményező, kellően markáns különbségekre (lásd: 2017. február 16‑iAntrax It kontra EUIPO – Vasco Group [Fűtőberendezésekhez szolgáló thermoszifonok] ítélet, T‑828/14 és T‑829/14, EU:T:2017:87, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

55

Az ítélkezési gyakorlatból az is következik, hogy a formatervezési minták által keltett összbenyomás összehasonlításának szintetikusnak kell lennie, és nem korlátozódhat pusztán a hasonlóságok és az eltérések felsorolásának analitikus összehasonlítására (2015. október 29‑iRoca Sanitario kontra OHIM – Villeroy & Boch [Egykaros csaptelep] ítélet, T‑334/14, nem tették közzé, EU:T:2015:817, 58. pont).

56

Egyébiránt, mivel a szóban forgó formatervezési mintákon szereplő szó‑ és ábrás elemek az áru származásának jelzésére szolgáló olyan védjegyek vagy megkülönböztető megjelölések, amelyek nem rendelkeznek díszítő vagy dekorációs funkcióval, és nem minősülnek a 6/2002 rendelet 3. cikkének a) és b) pontja értelmében az érintett termék olyan jellegzetességeinek, amelyek a megjelenését eredményezik, ezek az elemek az összbenyomásoknak a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének megállapítása céljából végzett összehasonlítása során irrelevánsak (lásd ebben az értelemben: 2021. november 10‑iSanford kontra EUIPO – Avery Zweckform [Címkék] ítélet, T‑443/20, EU:T:2021:767, 80. pont).

57

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy – amint az a fenti 34. és 51. pontból kitűnik – figyelembe kell venni a korábbi D 1–D 5 formatervezési mintáknak a lemondó nyilatkozatban szereplő elemeit, mivel azok nyilvánosságra jutottak, illetve egyértelműen és pontosan megjelentek, továbbá a szóban forgó formatervezési minták összehasonlítása a felperes állításával ellentétben nem korlátozódhat a talpak összehasonlítására.

58

Ezenkívül, amint az a fenti 40. pontból kitűnik, a szóban forgó formatervezési minták által keltett összbenyomás szempontjából nem szükséges nagyobb jelentőséget tulajdonítani konkrétan a cipő valamely részének.

59

A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 34. pontjában megállapította, hogy a szóban forgó formatervezési minták csak abban egyeztek meg, hogy öt pár cipőfűzőlyuk van rajtuk és elvékonyodó, mintázott a talpuk, és hogy a köztük lévő különbségek elegendőek ahhoz, hogy eltérő összbenyomást keltsenek a tájékozott használóban.

60

E tekintetben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 35. pontjában úgy ítélte meg, hogy a vitatott formatervezési minta eltér a D 1 és D ó 2 korábbi formatervezési mintáktól, többek között amiatt, hogy a felső része alacsony szárú, valamint az Achilles‑ínnál hosszú húzófüle, kihajtható cipőnyelve, hátsó húzófüle, a fűzőt a nyelven tartó bújtatója van, színe átmenetes, amely az orránál sötétebb, a sarok felé pedig egyre világosabb, az oldalán pedig több elnyújtott formájú elem található. Ezenkívül a vitatott formatervezési minta fűzője keresztben van befűzve, ami sportosabb jelleget kölcsönöz neki, mint a D 1 és D 2 korábbi formatervezési mintáké.

61

A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 35. és 36. pontjában arra is rámutatott, hogy a vitatott formatervezési mintával ellentétben a D 1 és D 2 korábbi formatervezési mintákon a sarokkéregnél és a nagylábujjnál két különálló csík található, és a talp csak egy rétegből áll, amely nem haladja meg a sarkat, és amely nem tűnik keskenyebbnek a nagylábujjnál.

62

A fellebbezési tanács fenti következtetéseit jóvá kell hagyni.

63

A szóban forgó formatervezési mintáknak kétségtelenül lehetnek közös vizuális jellegzetességeik, különösen a D 1 korábbi formatervezési minta talpának mintázata tekintetében. A vitatott formatervezési minta azonban lényegesen különbözik a D 1 és D 2 formatervezési mintáktól a felső rész mintája, az alacsony szár, a kopásgátló talp léte, a saroknál vastagabb, az orr felé elvékonyodó talp, és végül a kétrétegű, egymástól határozott vonallal elválasztott, a saroknál túlnyúló köztalp tekintetében. Márpedig e lényeges különbségek elegendőek ahhoz, hogy a szóban forgó formatervezési mintáknak olyan eltérő összbenyomást biztosítsanak, amely nem kerülheti el a magas szintű figyelmet tanúsító tájékozott használó figyelmét.

64

A felperes érvei nem cáfolják a fentieket.

65

A felperes ugyanis kizárólag a szóban forgó formatervezési minták talpainak összehasonlítására támaszkodott, arra hivatkozva, hogy azok ugyanazokkal a jellegzetességekkel rendelkeznek, többek között a sarokrésztől a cipő orra felé elvékonyodó, és ott kissé felfelé ívelő talp, amelynek felülete a polisztiroléhoz hasonló szerkezetű, homogén fehér színű, és egymás mellett elhelyezett, különböző egyedi elemekből áll, a talp teljes oldalnézetéből egységes szerkezetű, és a kopásgátló talpon van elhelyezve.

66

Mindazonáltal a fenti 63. pontban azonosított különbségek jelentősebbek, mint a felperes által azonosított közös jellegzetességek, és elegendőek ahhoz, hogy a szóban forgó formatervezési minták eltérő összbenyomást keltsenek. Ez a következtetés többek között azon alapul, hogy a felperes megállapításaival szemben a fellebbezési tanács értékelése nem kizárólag a talpak összehasonlításán alapult, és a szóban forgó formatervezési minták felső részei jelentős eltéréseket mutatnak, amelyek lehetővé teszik, hogy a tájékozott használóban eltérő összbenyomást keltsenek.

67

Egyébiránt, ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint a fellebbezési tanács tévesen vette figyelembe a cipőfűzők elrendezését a szóban forgó formatervezési minták által keltett összbenyomásban, meg kell állapítani, hogy ez az érv, még ha be is bizonyosodik, nem alkalmas a fenti következtetések megcáfolására, mivel csak csekély mértékben érinti az abból eredő összbenyomást az, hogy az említett formatervezési mintákon eltérő a cipőfűzők elrendezése.

68

A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 39. pontjában megállapította, hogy a vitatott formatervezési minta eltér a szóban forgó korábbi formatervezési mintáktól, többek között amiatt, hogy színe átmenetes, amely a saroknál sötétebb, az orr felé pedig egyre világosabb, az oldalán több elnyújtott formájú elem található, illetve hátsó húzófüle, a fűzőt a nyelven tartó bújtatója, valamint keresztben befűzött, lapos cipőfűzője van. Ráadásul a vitatott formatervezési mintán az Achilles‑ínnál hosszú húzófül van, és a nagylábujjnál szélesebb és vastagabb, mint a korábbi D 3–D 5 formatervezési mintákon.

69

A fellebbezési tanács ugyanebben a pontban arra is rámutatott, hogy a vitatott formatervezési mintával szemben a korábbi formatervezési mintákon két különböző rátét látható a sarokkéregnél és a nagylábujjnál, a cipőfűző pedig egyenes vonalban van befűzve.

70

Konkrétabban, a talpat illetően a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 40. pontjában megállapította, hogy a vitatott formatervezési mintán a talp két külön rétegből áll, és jelentősen túlnyúlik a saroknál, valamint egyenletesen illeszkedik a felső részhez. Ezzel szemben a D 3–D 5 korábbi formatervezési minták talpai egyetlen rétegből állnak, és a sarokrésznél kevésbé nyúlnak túl, mint a vitatott formatervezési mintán. Ráadásul a vitatott formatervezési minta járótalpa lefedi a talp egészét, és fogazott kopóréteggel rendelkezik, míg a D 4 korábbi formatervezési minta járótalpa a talpnak csak egy részét fedi le, a D 3 korábbi formatervezési minta járótalpán kevesebb a kopóréteg. A D 5 korábbi formatervezési mintának pedig nincs kopóréteggel ellátott járótalpa.

71

Következésképpen a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 41. pontjában úgy ítélte meg, hogy a vitatott formatervezési minta által a tájékozott használóra tett összbenyomás eltér a korábbi D 3–D 5 formatervezési minták által keltett összbenyomástól.

72

A fellebbezési tanács fenti következtetéseit jóvá kell hagyni.

73

Kétségtelen, hogy a vitatott formatervezési mintáknak lehetnek közös vizuális jellegzetességeik. A vitatott formatervezési minta azonban lényegesen különbözik a D 3–D 5 formatervezési mintáktól a felső rész mintája, az alacsony szár, a saroknál vastagabb, az orr felé elvékonyodó talp, és végül a kétrétegű, egymástól határozott vonallal elválasztott köztalp tekintetében. Márpedig e lényeges különbségek elegendőek ahhoz, hogy a szóban forgó formatervezési mintáknak olyan eltérő összbenyomást biztosítsanak, amely nem kerülheti el a magas szintű figyelmet tanúsító tájékozott használó figyelmét.

74

A felperes érvei nem cáfolják a fentieket.

75

A szóban forgó formatervezési minták felperes által hivatkozott, a fenti 68. pontban mutatis mutandis ismertetett közös jellegzetességei ugyanis nem teszik lehetővé az említett formatervezési minták által keltett eltérő összbenyomás ellensúlyozását. Ez a következtetés többek között azon alapul, hogy a fellebbezési tanács értékelése nem kizárólag a talpak összehasonlításán alapult, és a szóban forgó formatervezési minták felső részei jelentős eltéréseket mutatnak, amelyek a tájékozott használóban eltérő összbenyomást kelthetnek.

76

Egyébiránt, amint az a fenti 67. pontban már megállapításra került, a cipőfűzőknek az említett formatervezési mintákon való elrendezésének figyelembevétele nem cáfolja azon megállapítást, amely szerint a vitatott formatervezési minta eltérő összbenyomást kelt a D 3–D 5 korábbi formatervezési mintákhoz képest.

77

A megtámadott határozat 42. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy a szóban forgó formatervezési minták különböznek egymástól a felső rész mintája tekintetében. Különösen arra mutatott rá, hogy a D 6 korábbi formatervezési minta széles vízszintes alapból induló, majd a sarok irányában felfelé elkeskenyedő csíkot ábrázol, a D 7 korábbi formatervezési minta oldalán pedig a cipő felső részének első része által alkotott, több párhuzamos vonallal körülvett, kontrasztos háromszöget ábrázol. Ezzel szemben a vitatott formatervezési minta színátmenetes, amely az orrnál sötétebb és a sarok felé egyre világosabb, az oldalain több elnyújtott formájú elem, a nyelven pedig egy szóelem található.

78

A felső rész kialakítását illetően a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 43. pontjában megállapította, hogy a vitatott formatervezési mintán öt pár lyuk, keresztben befűzött, lapos fűző és egy, a cipőfűzőnek a cipő nyelvén való tartását szolgáló bújtató található. Ezzel szemben rámutatott arra, hogy a D 6 és D 7 korábbi formatervezési minták csak három pár lyukat és más cipőfűző‑bújtatót ábrázolnak, míg a D 6 korábbi formatervezési mintán a nyelv első‑alsó oldalán egy széles csík látható, a D 7 formatervezési mintán pedig semmilyen húzófül nincs hátul, és mindkettőn van bújtató is a cipő nyelvének felső részén. Ráadásul a vitatott formatervezési minta felső része íveltebb és vaskosabb, mint a D 6 és D 7 korábbi formatervezési minták keskenyebb és hegyesebb felső része.

79

Végül a talp alsó részét illetően a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 44. pontjában megállapította, hogy a vitatott formatervezési minta sajátos mintát ábrázol, amely kontrasztos színű, négyszög alakú formákból áll, míg a korábbi D 6 és D 7 formatervezési minták sávokat és vonalakat, illetve elszórtan kontrasztos színű, háromszög alakú formákat ábrázolnak. A fellebbezési tanács tehát úgy ítélte meg, hogy ezen okok miatt a vitatott formatervezési minta a járófelületén jól látható kopóréteget ábrázol, míg a D 7 korábbi formatervezési minta kopórétege kisebbnek és egyenletesebbnek tűnik, és hogy a D 6 korábbi formatervezési mintán nincs kopóréteg.

80

A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 45. pontjában tehát arra a következtetésre jutott, hogy a vitatott formatervezési minta eltérő összbenyomást kelt a tájékozott használóban.

81

A fellebbezési tanács fenti következtetéseit jóvá kell hagyni.

82

A szóban forgó formatervezési mintáknak kétségtelenül lehetnek közös vizuális jellegzetességeik, különösen a D 6 korábbi formatervezési minta talpának mintázata tekintetében. A vitatott formatervezési minta azonban lényegesen különbözik a D 6 formatervezési mintától a kopásgátló talp megléte, a felső rész mintája, az alacsony szár, a jól látható nyelv, és végül a kétrétegű, egymástól határozott vonallal elválasztott, a saroknál túlnyúló köztalp tekintetében. Ami a korábbi D 7 formatervezési mintát illeti, a vitatott formatervezési minta elsősorban a felső rész mintája, az alacsonyan található nyelv, a fűzőlyukak megléte, végül pedig az alacsonyabb szár tekintetében tér el egymástól. Márpedig e lényeges különbségek elegendőek ahhoz, hogy a szóban forgó formatervezési mintáknak olyan eltérő összbenyomást biztosítsanak, amely nem kerülheti el a magas szintű figyelmet tanúsító tájékozott használó figyelmét.

83

A felperes érvei nem cáfolják a fentieket.

84

A szóban forgó formatervezési minták felperes által hivatkozott, a fenti 65. pontban mutatis mutandis ismertetett közös jellegzetességei ugyanis nem teszik lehetővé az említett formatervezési minták által keltett eltérő összbenyomás ellensúlyozását. E tekintetben a felperes azt is előadta, hogy a vitatott formatervezési minta kopásgátló talpa ugyanolyan jellemzőkkel rendelkezik, mint a D 7 korábbi formatervezési minta kopásgátló talpa, mivel a talp első és hátsó részén kisebb fehér minták vannak mindkettőn. Mindazonáltal, bár igaz, hogy a cipő alsó részének összehasonlítása „déjà‑vu” benyomást kelthet, meg kell állapítani, hogy ezt a benyomást ellensúlyozzák a szóban forgó formatervezési minták között fennálló, a fenti 82. pontban említett különbségek.

85

Egyébiránt a felperes állításával ellentétben rá kell mutatni arra, hogy a fellebbezési tanács nem követett el értékelési hibát, amikor figyelembe vette a „széles vízszintes alapból induló, majd sarok irányában felfelé elkeskenyedő csíkot”, amely egy európai uniós védjegynek felel meg, mivel ezen ábrás megjelölés – többek között a méreténél fogva – jelentős mértékben hozzájárul a D 6 korábbi formatervezési minta megjelenéséhez, és különösen annak díszítéséhez (lásd ebben az értelemben: 2021. november 10‑iCímkék ítélet, T‑443/20, EU:T:2021:767, 80. pont).

86

A felperes azt is vitatta, hogy a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a korábbi D 6 és D 7 formatervezési mintákon nincs a fűzőt a nyelven tartó bújtató. Márpedig a D 6 korábbi formatervezési mintát illetően – a felperes állításával ellentétben – a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 43. pontjában a fűzóbújtatót illetően rámutatott arra, hogy a formatervezési mintán jól látható egy széles csík a nyelv elülső oldalán. A D 7 korábbi formatervezési mintát illetően a fellebbezési tanács rámutatott arra, hogy úgy tűnik, hogy az nem rendelkezik ilyen bújtatóval. Márpedig, még ha a felpereshez hasonlóan meg is kell jegyezni, hogy van ilyen bújtató a D 7 korábbi formatervezési mintán, az nagymértékben eltér a vitatott formatervezési mintán szereplőtől. A figyelembevételének hiánya tehát nem cáfolja a vitatott formatervezési minta által a tájékozott használóban keltett eltérő összbenyomásra vonatkozó megállapítást.

87

Végül a felperes állításával szemben a fellebbezési tanács nem követett el hibát annak megállapításakor, hogy a vitatott formatervezési mintán a felső rész vaskosabb és íveltebb, mint a D 6 és D 7 korábbi formatervezési mintán. A felső rész ugyanis hosszabbnak és laposabbnak tűnik, mint a vitatott formatervezési mintán. Ráadásul e jellegzetességek kellőképpen kitűnnek a szóban forgó formatervezési mintákból, és hozzájárulnak azok eltérő összbenyomásához.

88

A fellebbezési tanács tehát helyesen állapította meg, hogy a vitatott formatervezési minta eltérő összbenyomást kelt, mint a korábbi D 1–D 7 formatervezési minták.

89

A fentiekből következően a felperes által hivatkozott korábbi formatervezési minták egyike sem kelt ugyanolyan összbenyomást, mint a vitatott formatervezési minta, és a megtámadott határozat nem szenved olyan hibában, amely indokolná a megsemmisítését vagy megváltoztatását.

90

Így a felperes által hivatkozott egyetlen jogalapot, és ezért a kereset teljes egészét el kell utasítani.

91

A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

92

Mivel tárgyalás tartását követően a felperes pervesztes lett, az EUIPO kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített harmadik tanács)

a következőképpen határozott: