1)

Ellentétes-e a munkavállalók védelmének és a munkáltató felelősségének – a munkahelyi biztonságról és egészségvédelemről szóló 319/2006 törvény révén a nemzeti jogba átültetett, az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában (HL 1989. L 183.) kihirdetett, a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 89/391/EGK tanácsi irányelv (1) Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikkének (1) és (2) bekezdésében, valamint 5. cikkének (1) bekezdésében rögzített – elvével az alapeljárásban alkalmazandóhoz hasonló olyan, a nemzeti alkotmánybíróság határozatával előírt szabályozás, amelynek értelmében a közigazgatási bíróság – a munkáltató kérelmére, a kizárólag az állami közigazgatási szerv részvételével folyó kontradiktórius eljárásban – jogerősen úgy határozhat, hogy nem minősít az irányelv értelmében vett munkahelyi balesetnek valamely eseményt, ezáltal megakadályozhatja, hogy a büntetőbíróság – amelynek eljárását a felelős munkavállalóval szemben előterjesztett vádirattal az ügyész és a munkáltatóval mint a büntetőeljárásban a polgári jog szerint felelős személlyel és annak e tekintetben felelős alkalmazottjával szemben előterjesztett polgári keresettel a magánfél is kezdeményezi – a szóban forgó esemény munkahelyi balesetnek való minősítését illetően eltérő határozatot hozzon, ami a végleges közigazgatási ítélet jogerejére figyelemmel a büntetőeljárás tárgyát képező bűncselekmények tényállási elemét foglalja magában (amelynek hiányában nem ismerhető el büntetőjogi felelősség vagy a büntetőjogi felelősség mellett polgári jogi felelősség)?

2)

[Az első kérdésre adandó] igenlő válasz esetén úgy kell-e értelmezni az uniós jog elsőbbségének elvét, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabály vagy gyakorlat, amelynek alapján a rendes nemzeti bíróságokat kötik a nemzeti alkotmánybíróság határozatai, és emiatt nem mellőzhetik hivatalból az ilyen határozatokból eredő ítélkezési gyakorlat alkalmazását – különben fegyelmi vétséget követnek el –, még akkor sem, ha a Bíróság ítéletére tekintettel úgy ítélik meg, hogy az ilyen ítélkezési gyakorlat ellentétes a nemzeti jogba a 319/2006 törvény révén átültetett 89/391/EGK tanácsi irányelv Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikkének (1) és (2) bekezdésével, valamint 5. cikkének (1) bekezdésével?