1)

Úgy kell-e értelmezni a 2012/34/EU irányelv (1) 56. cikkének (1), (6) és (9) bekezdését, hogy a díjak megállapítása akkor is panasz tárgyát képezheti, ha a vizsgálat tárgyát képező díjat már nem alkalmazzák (úgynevezett korábbi díjjal szembeni panasz)?

2)

Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén: Úgy kell-e értelmezni a 2012/34/EU irányelv 56. cikkének (1), (6) és (9) bekezdését, hogy az igazgatási szervezet a korábbi díjak utólagos ellenőrzése esetén azokat ex tunc hatállyal érvénytelennek nyilváníthatja?

3)

Az első és második kérdésre adott igenlő válasz esetén: Megengedi-e a 2012/34/EU irányelv 56. cikke (1), (6) és (9) bekezdésének értelmezése az olyan nemzeti szabályozást, amely kizárja a korábbi díjak utólagos, ex tunc hatályú ellenőrzésének lehetőségét?

4)

Az első és második kérdésre adott igenlő válasz esetén: Úgy kell-e értelmezni a 2012/34/EU irányelv 56. cikkének (9) bekezdését, hogy az illetékes igazgatási szervezet e rendelkezésben foglalt, a helyzet orvoslásához szükséges intézkedései – jogkövetkezményeket tekintve – főszabály szerint annak elrendelését is lehetővé teszik, hogy a pályahálózat-működtető visszafizesse a jogellenesen felszámított díjakat, még akkor is, ha a vállalkozó vasúti társaság és a pályahálózat-működtető között felmerülő visszafizetési követelések polgári peres úton is érvényesíthetők?

5)

Az első és második kérdésre adott nemleges válasz esetén: A korábbi díjakkal szembeni panasztétel joga minden esetben az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének (1) bekezdéséből és az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 19. cikke (1) bekezdésének második albekezdéséből következik-e, ha az igazgatási szervezet panasz tárgyában – a Bíróság C-489/15. sz. ügyben 2017. november 9-én hozott ítéletében (2) kidolgozott ítélkezési gyakorlata alapján – hozott határozatának hiányában a nemzeti polgári jog szabályok alapján a jogellenes korábbi díjak visszatérítése kizárt?