–

a DISA Suministros y Trading SLU (DISA) nevében J. C. García Muñoz abogado,

–

a spanyol kormány képviseletében A. Gavela Llopis és M. Morales Puerta, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében A. Armenia és C. Urraca Caviedes, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2004. április 29‑i 2004/75/EK tanácsi irányelvvel (HL 2004. L 195., 31. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 2. kötet, 21. o.) módosított, az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i 2003/96/EK tanácsi irányelvnek (HL 2003. L 283., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 405. o.; a továbbiakban: 2003/96 irányelv) és különösen annak 5. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a DISA Suministros y Trading SLU (DISA) és az Agencia Estatal de Administración Tributaria (állami adóigazgatási hivatal, Spanyolország) között, a DISA által az ásványolajok jövedéki adójára vonatkozó, egy autonóm közösség által kivetett kiegészítő adómérték címén viselt adók visszatérítése iránti kérelmek tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2003/96 irányelv (2)–(5), (9), (11), (15) és (24) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

[…]

[…]

[…]

[…]

4

Ezen irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok ezen irányelvvel összhangban adót állapítanak meg az energiatermékekre és a villamos energiára.”

5

Az említett irányelv 2. cikkének szövege a következő:

„(1)   Ezen irányelv alkalmazásában »energiatermékek« a következők:

[…]

[…]”

6

A 2003/96 irányelv 3. cikke a következőket írja elő:

„A [jövedékiadó‑köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, 1992. február 25‑i 92/12/EGK tanácsi irányelvben (HL 1992. L 76., 1. o.)] szereplő »ásványolajokra« vagy »jövedéki adóra« történő hivatkozásokat, amennyiben azokat ásványolajokra kell alkalmazni, úgy kell értelmezni, hogy azok kiterjednek az ezen irányelv 2. cikkében és 4. cikke (2) bekezdésében említett valamennyi energiatermékre, villamos energiára és nemzeti közvetett adóra.”

7

A 2003/96 irányelv 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok adóügyi felügyelet mellett alkalmazhatnak eltérő adómértékeket, feltéve hogy tiszteletben tartják az ezen irányelvben előírt minimum [helyesen: minimális] adómértékeket, és hogy azok összeegyeztethetők a közösségi joggal, mégpedig a következő esetekben:

8

Ezen irányelv 6. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok az ezen irányelvben előírt adómértékek alóli mentességet vagy kedvezményt szabadon megadhatják vagy

9

Az említett irányelv 7. cikkének (2) bekezdése és 15–18b. cikke bizonyos feltételek mellett többek között lehetőséget biztosít a tagállamoknak eltérő adómértékek, teljes vagy részleges mentességek, adókedvezmények vagy átmeneti időszakok bevezetésére, annak érdekében, hogy ezen államok el tudják érni az említett irányelvben előírt minimális adómértékeket.

10

A 2003/96 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv rendelkezéseitől eltérve a II. mellékletben meghatározott tagállamok jogosultak a mellékletben meghatározott kedvezményes adómértékeket vagy adómentességeket továbbra is alkalmazni.

[Az Európai Unió] Tanács[ának] előzetes felülvizsgálatára is figyelemmel, [az Európai] Bizottság javaslata alapján ez a jogosultság hatályát veszti 2006. december 31‑én vagy a II. mellékletben meghatározott időpontban.”

11

Ezen irányelv 18. cikkének (7) és (8) bekezdése a következőket mondja ki:

„(7)   Az Azori‑szigetek és Madeira autonóm körzeteiben felhasznált energiatermékekre és villamos energiára a Portugál Köztársaság az ezen irányelvben meghatározott minimum adómértéknél alacsonyabb adómértékeket alkalmazhat, hogy kiegyenlítse azon szállítási költségeket, amelyek e régiók szétszórt sziget jellege miatt merülnek fel.

[…]

(8)   A Görög Köztársaság az ezen irányelvben meghatározott minimummértékeknél legfeljebb 22 EUR/1000 liternél alacsonyabb adómértékeket alkalmazhat a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra és Lészvosz, Híosz, Számosz, Dodekániszosz és a Kikládok területén, valamint a következő égei‑tengeri szigeteken fogyasztott benzinre: Thászosz, Északi‑Szporádok, Szamothráki és Szkírosz.

[…]”

12

Az említett irányelv 19. cikkének szövege a következő:

„(1)   Az előző cikkekben, különösen az 5., 15. és 17. cikkben meghatározott rendelkezéseken felül a Tanács meghatározott politikai megfontolásokból egyhangúlag, a Bizottság javaslatára eljárva bármely tagállam számára engedélyezheti további mentességek vagy kedvezmények bevezetését.

Egy ilyen intézkedést bevezetni kívánó tagállam ennek megfelelően értesíti a Bizottságot, és a Bizottság számára megküld minden megfelelő és szükséges információt.

A Bizottság megvizsgálja a kérést, figyelembe véve többek között a belső piac megfelelő működését, a tisztességes verseny biztosításának szükségességét és a Közösség egészségügyi, környezetvédelmi, energia‑ és közlekedési politikáit.

[…]

(3)   Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az (1) bekezdésben meghatározott mentességeket vagy kedvezményeket többé nem lehet fenntartani, különösen a tisztességes verseny vagy a belső piac működésének torzulása tekintetében, vagy az egészségügyre, a környezetvédelemre, az energiaügyre és a közlekedésre vonatkozó közösségi politikák tekintetében, megfelelő javaslatokat nyújt be a Tanácshoz. A Tanács e javaslatokról egyhangúlag határoz.”

13

Az említett irányelv II. mellékletének „A következők tartoznak a 18. cikk (1) bekezdésében említett kedvezményes adómértékek és adómentességek körébe:” című része a 6. pont harmadik franciabekezdésében, valamint a 8. pont tizedik, tizenkettedik, tizenharmadik és tizenötödik franciabekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„6.   FRANCIAORSZÁG:

[…]

8.   OLASZORSZÁG:

[…]

[…]”

14

A jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16‑i 2008/118/EK tanácsi irányelv (HL 2009. L 9., 12. o.) 1. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ezen irányelv általános rendelkezéseket állapít meg a jövedéki adóra vonatkozóan, amely közvetlen vagy közvetett módon az alábbi termékek (a továbbiakban: a jövedéki termékek) fogyasztását terheli:

[…]

(2)   A jövedéki termékekre a tagállamok speciális célú egyéb közvetett adókat is kivethetnek, amennyiben azok megfelelnek a jövedéki adó és a hozzáadottérték‑adó [(héa)] esetében alkalmazandó, az adóalap meghatározására, az adó kiszámítására, kivetésére és ellenőrzésére vonatkozó közösségi adószabályoknak, nem értve ide a mentességekre vonatkozó rendelkezéseket.”

15

Az 1992. december 28‑i Ley 38/1992 de Impuestos Especiales (a jövedéki adókról szóló 38/1992. sz. törvény (a továbbiakban: a jövedéki adókról szóló törvény) „Az autonóm közösségi adó mértéke” című 50ter. cikkének az alapeljárásban alkalmazandó változata a következőket írja elő:

„1.   Az autonóm közösségek a […] pontban említett, a területükön kínált termékek kiegészítő adóztatása céljából megállapíthatják az ásványolajok autonóm közösségi jövedékiadó‑mértékét. Az autonóm közösségi jövedékiadó‑mérték alkalmazása e törvény rendelkezéseivel, valamint az autonóm közösségek finanszírozásáráról szóló rendeletekben meghatározott korlátokkal és feltételekkel összhangban történik.

2.   Az alkalmazandó autonóm közösségi jövedékiadó‑mérték az azon autonóm közösségre vonatkozó mérték, amelynek területén sor kerül az adóztatott termékek végső fogyasztására. […]”

16

A jövedéki adókról szóló törvény 50ter. cikke 2013 és 2018 között volt hatályban. Ezt a cikket 2019. január 1‑jétől hatályon kívül helyezte a 2018. július 3‑i Ley 6/2018 de Presupuestos Generales del Estado para 2018 (a 2018. évi általános állami költségvetésről szóló 6/2018. sz. törvény), amelynek indokolása többek között a következőket rögzíti:

„A jövedéki adókat illetően az ásványolajok autonóm közösségi adómértéke beépítésre kerül az állami adómértékbe annak érdekében, hogy a közösségi szabályozás keretein belül garantálják a piac egységét az üzemanyagok és fűtőanyagok területén, anélkül, hogy ez az intézkedés sértené az autonóm közösségek forrásait.”

17

Az ásványolajok jövedéki adójának hatálya alá tartozó több gazdasági szereplő a 2013. és 2015. év közötti időszakok tekintetében fordított adózással érintett ügyletekre vonatkozó bevallásokat nyújtott be, és annak összegét áthárította a DISA‑ra, amely kőolajtermékek vásárlásával, értékesítésével, behozatalával és nagykereskedelmi forgalmazásával foglalkozik.

18

Ezen időszak alatt a nemzeti szabályozás – amint az a jelen ítélet 15. pontjából kitűnik – a nemzeti adó kiegészítéseként, amelynek mértéke az ország egész területén egységes volt, kiegészítő regionális adót tett lehetővé, amelynek mértékét az egyes autonóm közösségek a területükön fogyasztott ásványolajokra vonatkozóan rögzítették (a továbbiakban: az ásványolajok autonóm közösségi jövedékiadó‑mértéke). Amint az a jelen ítélet 16. pontjából kitűnik, az ásványolajok ezen autonóm közösségi jövedékiadó‑mértékét 2019. január 1‑jével hatályon kívül helyezték. A hatályon kívül helyezése óta a Spanyol Királyság egy másik rendszert vezette be, amely az ország teljes területén egységes adómértéket írt elő.

19

Mivel a DISA viselte az ásványolajok jövedéki adóját, kérte az adóhatóságtól a szóban forgó gazdasági szereplők által benyújtott, fordított adózással érintett ügyletekre vonatkozó bevallások helyesbítését, és kérte az ásványolajok autonóm közösségi jövedékiadó‑mértékének megfelelő összegek visszatérítését.

20

Kérelmeinek alátámasztása érdekében a DISA arra hivatkozott, hogy az ásványolajok autonóm közösségi jövedékiadó‑mértéke, amelyet az autonóm közösségek a jövedéki adókról szóló törvény 2013. január 1‑je óta hatályos 50ter. cikke alapján kivethettek, sérti az uniós jogot, mivel ellentétes a 2003/96 irányelv egyes rendelkezéseivel, különösen annak 5. cikkével, azon az alapon, hogy nem felel meg az eltérő adómértékek alkalmazása érdekében e rendelkezésben előírt eltéréseknek, továbbá ellentétes az ezen irányelv által elérni kívánt, az energiatermékek és a villamos energia egységes adóztatására irányuló céllal.

21

E kérelmeket az Oficina Gestora de Impuestos Especiales de Santa Cruz de Tenerife (Santa Cruz de Tenerife jövedékiadó‑ügyek hivatala, Spanyolország) azzal az indokkal utasította el, hogy nem feladata, hogy állást foglaljon abban a kérdésben, hogy valamely nemzeti jogszabályi rendelkezés sérti‑e az uniós jogot, vagy sem.

22

A DISA az említett kérelmeket elutasító határozatokkal szemben panaszokat nyújtott be. E panaszokat a Tribunal Económico‑Administrativo Central (központi adóügyi tanács, Spanyolország) elutasította.

23

A DISA ezt követően a panaszainak a Tribunal Económico‑Administrativo Central (központi adóügyi tanács) által hozott ezen elutasító határozataival szemben keresetet indított az Audiencia Nacional (kiemelt ügyek országos bírósága, Spanyolország) közigazgatási jogviták ügyében eljáró tanácsa előtt.

24

Ez utóbbi bíróság 2020. november 25‑i ítéletében e keresetet elutasította. Elismerve, hogy a 2003/96 irányelv értelmezésével kapcsolatban felmerülő jogi kétségek előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztéséhez vezethettek, az említett bíróság elutasította a visszatérítés iránti kérelmet azzal az indokkal, hogy a DISA nem bizonyította, hogy ezen összegeket nem hárította át harmadik személyekre, ami – amennyiben a visszatérítés iránti kérelemnek helyt adtak volna – annak jogalap nélküli gazdagodását eredményezte volna.

25

A DISA az Audiencia Nacional (kiemelt ügyek országos bírósága) 2020. november 25‑i ítéletével szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Tribunal Supremóhoz (legfelsőbb bíróság, Spanyolország), a kérdést előterjesztő bírósághoz.

26

E bíróság hangsúlyozza, hogy az előtte folyó eljárás kimenetele a 2003/96 irányelvnek az értelmezésétől és ezen értelmezésnek az ásványolajokra vonatkozó autonóm közösségi jövedékiadó‑mérték irányelvnek való megfelelésére gyakorolt hatásától függ.

27

E tekintetben úgy véli, hogy sem a 2003/96 irányelv, sem a Bíróság ítélkezési gyakorlata nem teszi lehetővé ezen irányelvnek, különösen 5. cikkének olyan egyértelmű értelmezését, amely lehetővé tenné annak megítélését, hogy az említett irányelvvel ellentétes‑e az, és ha igen, milyen feltételek mellett, hogy egy tagállamon belül ugyanazon termék tekintetében területenként eltérő energiatermék‑ és villamosenergiaadó‑mértékeket állapítsanak meg.

28

E körülmények között a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a [2003/96] irányelvet, és különösen annak 5. cikkét, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, mint a [jövedéki adókról szóló törvény] 50ter. cikke, amely felhatalmazta az autonóm közösségeket arra, hogy az ásványolajok jövedéki adójának területenként eltérő adómértékeit állapítsák meg ugyanazon termék tekintetében?”

29

A spanyol kormány úgy véli, hogy az előterjesztett kérdést hipotetikus jellege miatt elfogadhatatlannak kell nyilvánítani. Álláspontja szerint a szóban forgó nemzeti rendelkezés uniós joggal való összeegyeztethetőségének kérdését nem vitatták meg az alapügyben eljáró bíróságok előtt, még a kérdést előterjesztő bírósághoz benyújtott felülvizsgálati kérelem keretében sem, mivel az arra a kérdésre korlátozódott, hogy a DISA jogosult‑e a jogalap nélkül fizetett összegek visszakövetelése iránti eljárás megindítására.

30

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bíróság csak abban az esetben utasíthatja el, amennyiben nyilvánvaló, hogy az uniós jog értelmezése, amelyet a nemzeti bíróság kért, nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdéseket hatékonyan megválaszolja (2023. január 12‑iDOBELES HES ítélet, C‑702/20 és C‑17/21, EU:C:2023:1, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

Márpedig a jelen esetben a feltett kérdés közvetlen kapcsolatban áll az alapeljárás tényállásával és tárgyával, mivel az az ásványolajok autonóm közösségi jövedékiadó‑mértékének megfelelő, a DISA által viselt összeg visszatérítése iránti kérelemre vonatkozik, amelyet azon az alapon terjesztett elő, hogy ezen autonóm közösségi rész ellentétes a 2003/96 irányelvvel, különösen annak 5. cikkével.

32

Következésképpen az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

33

Előzetesen meg kell jegyezni, hogy a jelen ügyet az jellemzi, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezés lehetővé tette valamennyi spanyol autonóm közösség számára, hogy az ásványolajokra autonóm közösségi jövedékiadó‑mértéket állapítson meg, amely adómérték hozzáadódik a nemzeti adómértékhez. Így a hatályos nemzeti szabályozás lényegében két adót írt elő, azaz egyrészt egy nemzeti adót, amelynek mértéke az ország egész területén egységes volt, másrészt pedig egy további autonóm közösségi adót, amelynek mértékét az egyes autonóm közösségek határozták meg a területükön kínált ásványolajok tekintetében.

34

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2003/96 irányelvet, és különösen annak 5. cikkét, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely felhatalmaz régiókat vagy autonóm közösségeket arra, hogy ugyanazon termékre és ugyanazon felhasználásra eltérő jövedékiadó‑mértékeket állapítsanak meg attól függően, hogy a terméket mely területen fogyasztják.

35

A 2003/96 irányelv célja – amint az a (3)–(5) preambulumbekezdéséből és 1. cikkéből kitűnik – az energiatermékek és a villamos energia harmonizált adóztatási rendszerének bevezetése (lásd ebben az értelemben: 2021. szeptember 9‑iHauptzollamt B [Fakultatív adókedvezmény] ítélet, C‑100/20, EU:C:2021:716, 29. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36

E rendszer keretében ezen irányelv – többek között 5. és 7. cikkében, valamint 15–19. cikkében – számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely lehetőséget biztosít a tagállamoknak a jövedéki adóra vonatkozó eltérő adómértékek, adómentességek és adókedvezmények bevezetésére, amely lehetőségek az említett irányelv által létrehozott harmonizált adóztatási rendszer szerves részét képezik (lásd ebben az értelemben: 2021. szeptember 9‑iHauptzollamt B [Fakultatív adókedvezmény] ítélet, C‑100/20, EU:C:2021:716, 30. pont). E rendelkezések arról tanúskodnak, hogy az uniós jogalkotó bizonyos mérlegelési mozgásteret hagyott a tagállamoknak a jövedéki adó területén, az irányelv (9) és (11) preambulumbekezdésével összhangban (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑iAutoservizi Giordano ítélet, C‑513/18, EU:C:2020:59, 26. és 28. pont).

37

Először is, a 2003/96 irányelv 5. cikke előírja, hogy a tagállamok adóügyi felügyelet mellett alkalmazhatnak eltérő adómértékeket, feltéve hogy tiszteletben tartják az ezen irányelvben előírt minimum adómértékeket, és hogy azok összeegyeztethetők az uniós joggal, mégpedig a következő esetekben, nevezetesen, elsősorban, közvetlen kapcsolat áll fenn az eltérő adómértékek és a termékminőség között, másodsorban az eltérő adómértékek a tüzelési, fűtési célra használt villamos energia és energiatermékek fogyasztásának mennyiségi szintjéhez igazodnak, harmadsorban a következő felhasználásoknál: helyi tömegközlekedés (beleértve a taxit is), hulladékgyűjtés, fegyveres erők és közigazgatás, fogyatékossággal élő személyek, betegszállító járművek, és negyedsorban a 9. és 10. cikkben említett energiatermékek és villamos energia esetén az üzleti és nem üzleti felhasználások között különbséget tesznek.

38

Meg kell állapítani, hogy ezen 5. cikk nem írja elő a tagállam számára azt a lehetőséget, hogy ugyanazon termékre és felhasználásra – az alapügyben szóban forgó jogszabály által előírtakhoz hasonlóan – eltérő adómértékeket állapítson meg e tagállam azon régiói vagy területei szerint, ahol e terméket fogyasztják.

39

Ezenkívül a 2003/96 irányelv 5. cikkében a „mégpedig a következő esetekben” fordulat használata azon négy eset jelölésére, amelyekben lehetséges az adómértékek differenciálása, azt jelzi, hogy az e rendelkezésben szereplő felsorolás kimerítő jellegű (lásd ebben az értelemben: 2016. június 2‑iROZ‑ŚWIT ítélet, C‑418/14, EU:C:2016:400, 29. pont).

40

E tekintetben a Bíróság pontosította, hogy az uniós jogalkotó azon szándéka, hogy szigorúan körülhatárolja annak lehetőségét, hogy ugyanazon termékre eltérő adómértékeket írjanak elő, kitűnik a 2003/96 irányelv előkészítő munkálataiból. Míg az energiatermékek közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslat (HL 1997. C 139., 14. o.) 5. cikkének (1) bekezdése, amelynek értelmében „[a] tagállamok eltérő adómértékeket alkalmazhatnak a termék felhasználása vagy minősége szerint, feltéve hogy e mértékek tiszteletben tartják az ezen irányelvben megállapított minimális adómértékeket, és összhangban vannak a közösségi joggal”, viszonylag széles mérlegelési mozgásteret biztosított a tagállamok számára az energiatermékek adómértékének meghatározására, ezt a mozgásteret a jogalkotási eljárás során jelentősen csökkentették. A 2003/96 irányelv 5. cikke ugyanis csak az e cikkben tételesen felsorolt esetekben hatalmazza fel a tagállamokat arra, hogy az ezen irányelvben előírt minimális adómértékek és az uniós jog tiszteletben tartása mellett eltérő adómértékeket írjanak elő (2023. november 16‑iTüke Busz ítélet (C‑391/22, EU:C:2023:892, 46. és 47. pont).

41

Ez az értelmezés tűnik ki egyébiránt – amint azt a főtanácsnok indítványának 37. pontjában hangsúlyozta – a 2003/96 irányelv (15) preambulumbekezdéséből is, amely szerint „[b]izonyos körülmények vagy állandó feltételek mellett lehetővé kell tenni ugyanazon termékekre eltérő nemzeti adómértékek alkalmazását, feltéve hogy tiszteletben tartják a minimális közösségi adómértékeket, valamint a belső piaci és versenyszabályokat”.

42

Másodszor, a 2003/96 irányelv általános rendszere megerősíti az ezen irányelv által a tagállamok számára biztosított azon lehetőségek megszorító értelmezését, hogy eltérő adómértékeket alkalmazzanak, ideértve a minimális adómértékek tiszteletben tartását is.

43

Amint az a jelen ítélet 36. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, a 2003/96 irányelv 5. cikke az ezen irányelvben foglalt azon rendelkezések összességének részét képezi, amelyek bizonyos feltételek mellett lehetővé teszik a tagállamok vagy egyes tagállamok számára, hogy eltérő adómértékeket, mentességeket vagy adókedvezményeket alkalmazzanak. E további rendelkezések különösen az említett irányelv 6., 7. és 15–19. cikke.

44

Először is, a 2003/96 irányelv 3. cikke előírja azokat a formákat, amelyek keretében a tagállamoknak lehetőségük van adómentességet vagy adókedvezményt biztosítani, és b) pontjában úgy rendelkezik, hogy azok megvalósulhatnak eltérő adómérték formájában.

45

Másodszor, a 2003/96 irányelv 7. és 15–18b. cikke lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy különös eltérő adómértékeket, mentességeket vagy adókedvezményeket alkalmazzanak, feltéve hogy tiszteletben tartják az e rendelkezésekben meghatározott pontos feltételeket.

46

Márpedig meg kell jegyezni, hogy az említett rendelkezések némelyike engedélyezi vagy engedélyezte a név szerint említett tagállamok számára, hogy kedvezményes jövedékiadó‑mértékeket vagy mentességeket alkalmazzanak attól függően, hogy a terméket mely területen fogyasztják.

47

Így a 2003/96 irányelv 18. cikke (7) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy az Azori‑szigetek és Madeira autonóm körzeteiben felhasznált energiatermékekre és villamos energiára a Portugál Köztársaság az ezen irányelvben meghatározott minimum adómértéknél alacsonyabb adómértékeket alkalmazhat. Az említett irányelv 18. cikke (8) bekezdésének első albekezdése pedig kimondja, hogy a Görög Köztársaság különböző energiatermékekre az ezen irányelvben meghatározott minimummértékeknél alacsonyabb adómértékeket alkalmazhat egyes megyékben és az Égei‑tenger egyes szigetein.

48

Arra is rá kell mutatni, hogy a 2003/96 irányelvnek az eltérő regionális adómértékek alkalmazásának lehetőségét az irányelv által előírt minimális adómértékek tiszteletben tartásától függetlenül kell előírnia. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az említett irányelv 18. cikkének – többek között ugyanezen irányelv II. melléklete 6. pontja harmadik franciabekezdésével, 8. pontja tizedik, tizenkettedik, tizenharmadik és tizenötödik franciabekezdésével összefüggésben értelmezett – (1) bekezdése lehetővé tette kedvezményes adómértékek vagy adómentességek bevezetését Franciaország és Olaszország egyes, név szerint meghatározott régióiban, feltéve hogy a minimális adómértékeket tiszteletben tartják.

49

Végül a 2003/96 irányelv 19. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a Tanács meghatározott politikai megfontolásokból egyhangúlag, a Bizottság javaslatára eljárva bármely tagállam számára engedélyezheti további mentességek vagy kedvezmények bevezetését.

50

A fentiekből az következik, hogy – a spanyol kormány állításával ellentétben – ahhoz, hogy egy tagállam területén eltérő adómértékeket lehessen alkalmazni ugyanazon termék és felhasználás tekintetében, amennyiben maguk a 2003/96 irányelv rendelkezései nem írnak elő ilyen lehetőséget, mindig szükség van az ezen irányelv szerinti engedélyre, a minimális adómértékek tiszteletben tartásától függetlenül.

51

Következésképpen mind az 5. cikkből, mind pedig a 2003/96 irányelv kedvezményeket vagy adómentességeket előíró rendelkezései összességének elemzéséből az következik, hogy még ha az energiatermékek és a villamos energia adóztatásának területét csak részben harmonizálták is, és ezen irányelv bizonyos mozgásteret biztosít a tagállamok számára annak érdekében, hogy a nemzeti körülményekhez igazított politikákat hajthassanak végre, ez a mozgástér mindazonáltal körülhatárolt. Ebből következik, hogy a minimális adómértékeknek az említett irányelv által előírt tiszteletben tartásától függetlenül a tagállamok számára biztosított azon lehetőség, hogy eltérő adómértékeket, adómentességeket vagy jövedékiadó‑csökkentéseket vezessenek be, csak a 2003/96 irányelv releváns rendelkezéseiben előírt feltételek szigorú tiszteletben tartása mellett hajtható végre.

52

Az ezzel ellentétes értelmezés megfosztaná hatékony érvényesülésétől mind a 2003/96 irányelv 5. cikkét, mind az ezen irányelv azon rendelkezéseit, amelyek lehetőséget nyújtanak a tagállamok számára, hogy az e rendelkezések által meghatározott feltételek tiszteletben tartása mellett eltérő adómértékeket alkalmazzanak.

53

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a 2003/96 irányelvben előírt eltérések egyike sem hatalmazza fel kifejezetten a Spanyol Királyságot arra, hogy ugyanazon termék és felhasználás tekintetében eltérő jövedékiadó‑mértékeket alkalmazzon aszerint, hogy e termékeket mely autonóm közösségekben fogyasztják. Ezt a spanyol kormány sem vitatja, továbbá azt sem, hogy nem kapott az irányelv 19. cikke szerinti különleges eltérést annak érdekében, hogy lehetővé tegye ezen autonóm közösségek számára, hogy az ásványolajokra vonatkozóan eltérő autonóm közösségi jövedékiadó‑mértékeket határozzanak meg.

54

Harmadszor, a jelen ítélet 51. pontjában elfogadott értelmezés megfelel a 2003/96 irányelv (2)–(5) és (24) preambulumbekezdésében kimondott azon célkitűzéseinek, hogy az energiaágazatban előmozdítsa a belső piac megfelelő működését, különösen a verseny torzulásának elkerülésével (2020. január 30‑iAutoservizi Giordano ítélet, C‑513/18, EU:C:2020:59, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

55

Amint arra a főtanácsnok az indítványának 51. pontjában rámutatott, ez az irányelv főszabály szerint lehetővé teszi a tagállamok között eltérő adómértékek alkalmazását, feltéve, hogy az említett irányelv által előírt minimális adómértékeket tiszteletben tartják. Ugyanakkor azon lehetőség elismerése, hogy az egyes tagállamok különböző régióikban eltérő adómértékeket alkalmazhassanak ugyanazon termékre és ugyanarra a felhasználásra, bármiféle körülhatárolás vagy ellenőrzési mechanizmus nélkül, sérthetné a belső piac megfelelő működését azáltal, hogy azt még inkább széttagolja, és veszélyeztethetné ezáltal az áruk szabad mozgását. Ugyanis, bár ugyanezen irányelv (4) preambulumbekezdése szerint a tagállamok által alkalmazott nemzeti energiaadó‑mértékek érezhető különbségei hátrányosnak bizonyulhatnak a belső piac megfelelő működésére, ez még inkább igaz az ugyanazon tagállamban alkalmazott regionális energiaadó‑mértékek közötti eltérésekre.

56

Ami a spanyol kormánynak az ásványolajok autonóm közösségi jövedékiadó‑mértékét igazoló egyéb érveit illeti, azok nem cáfolják a fenti értelmezést.

57

Először is azon érvet illetően, amely szerint az ilyen adómérték az autonóm közösségek politikai autonómiájának megnyilvánulása, amelyet a spanyol alkotmány elismer, és amelyet az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése véd, emlékeztetni kell arra, hogy a hatásköröknek a tagállamon belüli megosztása az e rendelkezés által biztosított védelmet élvezi, amely szerint az Uniónak tiszteletben kell tartania a tagállamok nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is (2016. december 21‑iRemondis ítélet, C‑51/15, EU:C:2016:985, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E tekintetben azonban elegendő emlékeztetni arra, hogy – amint az a jelen ítélet 51. pontjában megállapításra került – a 2003/96 irányelv lehetővé teszi eltérő adómértékek bevezetését, különösen földrajzi kritériumok alapján, amennyiben tiszteletben tartják az ezen irányelv által e célból előírt feltételeket.

58

Másodszor, úgy tűnik, hogy a spanyol kormány úgy véli, hogy az ásványolajok autonóm közösségi jövedékiadó‑mértéke a 2008/118 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett egyéb közvetett adónak minősíthető.

59

E rendelkezés értelmében azonban a tagállamok két feltétel teljesülése esetén vethetnek ki egyéb közvetett adókat a jövedéki termékekre. Egyrészt az ilyen adókat speciális célokból kell kivetni, másrészt pedig ezen adóknak tiszteletben kell tartaniuk a jövedéki adó és a héa tekintetében az adóalap meghatározására, az adó kiszámítására, kivetésére és ellenőrzésére alkalmazandó uniós adószabályokat, ide nem értve a mentességekre vonatkozó rendelkezéseket.

60

E feltételek közül az elsőt illetően a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a 2008/118 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett speciális célok körébe tartozik minden, a tisztán költségvetési céltól eltérő cél (2023. június 22‑iEndesa Generación ítélet, C‑833/21, EU:C:2023:516, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61

Azonban, mivel minden adó szükségképpen költségvetési célt követ, azon egyetlen körülmény, hogy valamely adó ilyen célra irányul, nem vezethet annak megállapításához, hogy ezen adó nem követhet az e rendelkezés értelmében vett speciális célt is, máskülönben megfosztanák a 2008/118 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését a hatékony érvényesülésétől (2023. június 22‑iEndesa Generación ítélet, C‑833/21, EU:C:2023:516, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

62

E tekintetben, bár az adóból származó bevételnek azon hatáskörök helyi hatóságok általi gyakorlásának finanszírozásához történő előre meghatározott hozzárendelése, amelyeket ez utóbbiakra ruháztak, a speciális cél fennállásának megállapításához figyelembe veendő tényező lehet, az ilyen hozzárendelés, amely a tagállam költségvetése egyszerű belső kialakításának formájától függ, önmagában nem lehet elegendő tényező, mivel minden tagállam dönthet úgy, hogy – a követett céltól függetlenül – valamely adóbevételt meghatározott kiadások finanszírozásához rendel. Ellentétes esetben minden célt a 2008/118 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerinti speciális célnak lehetne minősíteni, ami megfosztaná az ezen irányelv által bevezetett harmonizált jövedéki adót minden hatékony érvényesüléstől, és sértené azon elvet, amely szerint az olyan eltérést engedő rendelkezést, mint amilyen az említett 1. cikk (2) bekezdése, szigorúan kell értelmezni (2023. június 22‑iEndesa Generación ítélet, C‑833/21, EU:C:2023:516, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63

Így ahhoz, hogy valamely adó, amelyből származó bevételek előre meghatározott hozzárendelés tárgyát képezik, a 2008/118 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett speciális célt követőnek minősülhessen, önmagában arra kell irányulnia, hogy biztosítsa a hivatkozott speciális célt oly módon, hogy közvetlen kapcsolat álljon fenn a bevételek felhasználása és a szóban forgó adóztatás célja között (2023. június 22‑iEndesa Generación ítélet, C‑833/21, EU:C:2023:516, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64

A bevételek ilyen előre meghatározott hozzárendelésének mechanizmusa hiányában a jövedéki termékeket sújtó adó csak akkor tekinthető a 2008/118 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerinti speciális célra irányulónak, ha ezen adót a szerkezetét illetően, különösen az adó tárgya vagy az adómérték tekintetében, úgy alakították ki, hogy olyan irányba befolyásolja az adóalanyok magatartását, amely lehetővé teszi a hivatkozott speciális cél megvalósítását többek között azáltal, hogy a szóban forgó termékeket azok felhasználásától való eltántorítás érdekében erőteljesen megadóztatja (2023. június 22‑iEndesa Generación ítélet, C‑833/21, EU:C:2023:516, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

65

A jelen ügyben – az alapügy tényállásának megállapítására és értékelésére kizárólagos hatáskörrel rendelkező kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatára is figyelemmel – a Bíróság rendelkezésére álló iratokból nem tűnik úgy, hogy az ásványolajok autonóm közösségi jövedékiadó‑mértéke megfelelne a 2008/118 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében említett speciális célra vonatkozó feltételeknek, abban az esetben, ha létezik ilyen cél. Ugyanis, amint azt a főtanácsnok indítványának 55. pontjában hangsúlyozta, a spanyol kormány által benyújtott írásbeli észrevételekből kitűnik, hogy ezen autonóm közösségi jövedékiadó‑mérték az autonóm közösségek hatáskörei összeségének finanszírozására szolgál.

66

A fenti megfontolásokra tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/96 irányelvet, és különösen annak 5. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely felhatalmaz régiókat vagy autonóm közösségeket arra, hogy ugyanazon termékre és ugyanazon felhasználásra eltérő jövedékiadó‑mértékeket állapítsanak meg attól függően, hogy a terméket mely területen fogyasztják, az e célból előírt eseteken kívül.

67

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A 2004. április 29‑i 2004/74/EK tanácsi irányelvvel módosított, az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i 2003/96/EK tanácsi irányelvet, különösen annak 5. cikkét

úgy kell értelmezni, hogy

azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely felhatalmaz régiókat vagy autonóm közösségeket arra, hogy ugyanazon termékre és ugyanazon felhasználásra eltérő jövedékiadó‑mértékeket állapítsanak meg attól függően, hogy a terméket mely területen fogyasztják, az e célból előírt eseteken kívül.