C‑551/22. P. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Egységes Szanálási Testület

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2024. június 18.

„Fellebbezés – Gazdaság‑ és monetáris politika – Bankunió – 806/2014/EU rendelet – Egységes szanálási mechanizmus – Valamely jogalany fizetésképtelensége vagy valószínű fizetésképtelenné válása esetén lefolytatandó szanálási eljárás – A 18. cikk (7) bekezdése – Szanálási programnak az Egységes Szanálási Testület általi elfogadása – E program Európai Bizottság általi jóváhagyása – A 86. cikk (2) bekezdése – Keresettel megtámadható aktusok – Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatóság”

1. Fellebbezés – Elfogadhatóság – A kereset elfogadhatatlanságának a Törvényszék általi vizsgálata ellen irányuló jogalap – A Törvényszék előtti eljárásban beavatkozó félként részt vevő személy által benyújtott fellebbezés – Megengedhetőség

   (EUMSZ 256. cikk, (1) bekezdés; a Bíróság eljárási szabályzata, 56. cikk)

   (lásd: 50. pont)

2. Fellebbezés – Elfogadhatóság – Fellebbezéssel megtámadható határozatok – A Törvényszéknek a kereset elfogadhatatlanságára vonatkozó kifogást elutasító, majd e keresetet mint megalapozatlant elutasító ítélete – Megengedhetőség

   (EUMSZ 256. cikk, (1) bekezdés; a Bíróság eljárási szabályzata, 56. cikk)

   (lásd: 51. pont)

3. Az Európai Unió intézményei – A hatáskörök gyakorlása – Átruházások – Feltételek – Döntéshozatali jogkörök ügynökségekre történő átruházása – Az átruházások típusai és joghatásai – Egyértelműen körülhatárolt végrehajtási jogkörök átruházása – A biztosított jogkörök jelentős módosításának hiánya – Az érintett politikai terület alapvető kérdéseit érintő széles mérlegelési mozgástérrel járó diszkrecionális jogkör átruházása – A felelősség potenciális áthelyezése

   (EUMSZ 290. cikk)

   (lásd: 69–73. pont)

4. Az Európai Unió intézményei – A hatáskörök gyakorlása – Átruházások – Feltételek – Döntéshozatali jogköröknek az Egységes Szanálási Testületre (ESZT) történő átruházása – Szanálási programnak az ESZT általi elfogadása – Széles mérlegelési jogkör – A Bizottság felelősségének az ESZT‑re történő áthelyezését megakadályozó rendelkezések

   (806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 18. cikk, (1)–(7) bekezdés)

   (lásd: 75–81. pont)

5. Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható aktusok – Fogalom – Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok – Előkészítő aktusok – Az Egységes Szanálási Testület (ESZT) szanálási programot elfogadó határozata – Hatálybalépés – Kötelező joghatások kiváltásának hiánya – Kizártság – A Bizottság vagy akár az Európai Unió Tanácsának e program tartalmát véglegesen rögzítő jóváhagyó határozata – Bennfoglaltság

   (EUMSZ 263. cikk; 806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 18. cikk, (1)–(8) bekezdés, 30. cikk, (1) és (2) bekezdés)

   (lásd: 77–81., 83–86., 88., 89., 93., 94. pont)

Összefoglalás

A Bíróság nagytanácsa, amelyhez az Európai Bizottság a Törvényszék 2022. június 1‑jei Fundación Tatiana Pérez de Guzmán el Bueno és SFL kontra ESZT ítéletével ( 1 ) szemben fellebbezést nyújtott be, helyt ad e fellebbezésnek, és az ügy érdemében hozott végleges határozatával, mint elfogadhatatlant elutasítja a Fundación és a Stiftung für Forschung und Lehre által az Egységes Szanálási Testületnek (ESZT) a Banco Popular Español, S. A. szanálási programjának elfogadásáról szóló, 2017. június 7‑i SRB/EES/2017/08. sz. azon határozatával ( 2 ) (a továbbiakban: vitatott szanálási program) szemben a Törvényszékhez benyújtott keresetet, amelyet a 806/2014/EU rendelet ( 3 ) alapján fogadtak el.

Elemzésének elvégzését követően a Bíróság kimondta, hogy a vitatott szanálási program nem minősül az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett megtámadható jogi aktusnak, és ennek következtében hatályon kívül helyezi a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben az elfogadhatónak nyilvánította az e program megsemmisítésére irányuló keresetet. A Bíróság ezt az elemzést többek között az ügynökségekre történő hatáskör-átruházásnak az 1958. június 13‑i Meroni kontra Főhatóság ítéletben ( 4 ) kialakított és a 2014. január 22‑i Egyesült Királyság kontra Parlament és Tanács ítéletben ( 5 ) felidézett elveire alapozza.

A Bíróság álláspontja

A Bíróság emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 263. cikk első bekezdésével összefüggésben értelmezett negyedik bekezdése alapján megsemmisítés iránti kereset nyújtható be az Unió intézményei, szervei vagy szervezetei által elfogadott bármely olyan rendelkezés vagy intézkedés ellen, függetlenül azok formájától, amelyek célja olyan kötelező joghatások kiváltása, amelyek valamely természetes vagy jogi személy érdekeit érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét. Annak megállapításához, hogy a jogi aktus kivált‑e ilyen joghatásokat, és ezáltal az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti‑e, a jogi aktus lényegét kell figyelembe venni, és e hatásokat olyan objektív kritériumok alapján kell megítélni, mint az említett jogi aktus tartalma, adott esetben figyelembe véve az elfogadásának körülményeit, valamint az azt elfogadó intézmény, szerv vagy szervezet hatáskörét.

Ami először is a vitatott szanálási program tartalmát illeti, a Bíróság megállapítja, hogy e programot az elfogadása során, az ESZT ügyvezetői testülete 2017. június 7‑i ülésén még nem hagyták jóvá, mivel azt ezt követően jóváhagyás céljából közölték a Bizottsággal, amely jóváhagyástól a program hatálybalépése, és ezáltal a kötelező joghatások e program általi kiváltása függött.

Másodszor, a vitatott szanálási program elfogadásának hátterét illetően a Bíróság rámutat, hogy amint az a preambulumában is szerepel, e program jogalapját az ESZM‑rendelet ( 6 ) képezi. Az e rendelettel bevezetett rendszer azon a megállapításon ( 7 ) alapul, hogy az említett rendeletben előírt szanálási hatáskörök gyakorlása a pénzintézetek szanálására vonatkozó uniós politika körébe tartozik, amelyet kizárólag az uniós intézmények határozhatnak meg, és hogy minden egyes szanálási program elfogadása tekintetében mérlegelési mozgástér áll rendelkezésre, figyelembe véve különösen a szanálási határozatoknak a tagállamok pénzügyi stabilitására és magára az Unióra, valamint a tagállamok költségvetési szuverenitására gyakorolt jelentős hatásait. Ezen okok miatt az uniós jogalkotó szükségesnek tartotta rendelkezni a Tanács és a Bizottság megfelelő részvételéről, amely megerősíti az ESZT működési függetlenségét, tiszteletben tartva a hatáskörök ügynökségekre való átruházásának elveit.

E tekintetben a Bíróság emlékeztet arra, hogy a Meroni kontra Főhatóság ítéletben és az Egyesült Királyság kontra Parlament és Tanács ítéletben lényegében kimondta, hogy a hatáskör‑átruházásból eredő következmények nagymértékben eltérnek aszerint, hogy az egyrészről olyan végrehajtási hatáskörökre irányul, amelyek egyértelműen körülhatároltak, és amelyek gyakorlása ezért szigorúan ellenőrizhető a hatáskört átruházó hatóság által meghatározott objektív kritériumok alapján, vagy másrészről olyan „diszkrecionális jogkörre, amely széles mérlegelési szabadsággal jár, és amely gyakorlása révén egy valódi gazdaságpolitikát jeleníthet meg”. Az első típusú hatáskör‑átruházás nem alkalmas arra, hogy jelentősen módosítsa azokat a következményeket, amelyekkel az általa érintett hatáskörök gyakorlása jár, míg a második típusú hatáskör‑átruházás – azzal, hogy a hatáskört átruházó hatóság döntéseit az átruházott hatáskörrel rendelkező hatóság döntéseivel helyettesíti – a „felelősség valódi áthelyezésével” jár. A Bíróság megjegyzi, hogy a Meroni kontra Főhatóság ítélet alapjául szolgáló ügyben úgy ítélte meg, hogy az ebben az ügyben szóban forgó hatáskör‑átruházás, amennyiben az az érintett szervezetek számára olyan „értékelési szabadságot biztosított, amely széles diszkrecionális jogkört foglalt magában”, nem tekinthető összeegyeztethetőnek a „Szerződés követelményeivel”, és kifejtette, hogy mivel a Főhatóság csupán azt a lehetőséget tartotta fenn magának, hogy e szervezetek határozatai tekintetében megtagadja a jóváhagyását, nem tartott fenn elegendő hatáskört magának a felelősség ilyen áthelyezésének elkerülése céljából.

A Bíróság szerint az említett ítéletből eredő ítélkezési gyakorlat azon az előfeltevésen alapul, amely szerint a hatáskörök egyensúlya, amely az Unió intézményi struktúrájának jellemzője, a Szerződések által biztosított alapvető garanciának minősül, és hogy a széles mérlegelési jogkör átruházása sértené e garanciát, amennyiben e jogkört azon hatóságoktól eltérő hatóságokra ruházza, amelyeket a Szerződések annak érdekében hoztak létre, hogy e jogkör gyakorlását saját hatáskörükön belül biztosítsák és ellenőrizzék. Az ezen ítélkezési gyakorlatban említett széles mérlegelési jogkör többek között az érintett politikai terület alapvető kérdéseire vonatkozik, amelyek széles mérlegelési mozgásteret tesznek szükségessé a különböző, olykor egymásnak ellentmondó célok összeegyeztetése érdekében.

A Bíróság hozzáteszi, hogy konkrétabban az említett ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a hatáskörök ügynökségekre történő átruházására vonatkozó, ezen ítélkezési gyakorlatból eredő elvek alkalmazhatósága nem azon jogi aktusok egyedi vagy általános jellegétől függ, amelyek elfogadására az ügynökségek jogosultak, hanem kizárólag attól a kérdéstől, hogy a hatáskör‑átruházás széles mérlegelési jogkörre, vagy ellenkezőleg, pontosan körülhatárolt végrehajtási hatáskörökre vonatkozik‑e.

Márpedig az ESZM‑rendelet által létrehozott rendszer ( 8 ) a Meroni kontra Főhatóság ítéletből eredő és az Egyesült Királyság kontra Parlament és Tanács ítéletben felidézett elvek konkretizálására irányul.

Kétségkívül az ESZT feladata ugyanis a többek között az Unión belüli pénzügyi stabilitás szempontjából fontosnak tekintett pénzügyi intézményekre és csoportokra, valamint más, határokon átnyúló csoportokra vonatkozó valamennyi szanálási határozat elfogadása. ( 9 ) Ennek alapján az ESZT csak akkor fogad el szanálási programot e szervezetek és csoportok tekintetében, ha az EKB‑nak az érintett szervezet fizetésképtelenségére vagy valószínű fizetésképtelenné válására vonatkozó értékeléséről szóló értesítés kézhezvételét követően vagy saját kezdeményezésére úgy ítéli meg, ( 10 ) hogy teljesülnek azon szanálási feltételek, ( 11 ) amelyek a szervezet fizetésképtelenségére vagy valószínű fizetésképtelenné válására, a szanáláshoz képest alternatív intézkedések hiányára, valamint a szanálás közérdekből fennálló szükségességére vonatkoznak. Ebben az esetben az ESZT szanálási programot fogad el, ( 12 ) érintett szervezetet szanálási eljárás alá vonja, és meghatározza az említett szanálási eszközök ( 13 ) e szervezetre történő alkalmazását, valamint rendelkezik az Egységes Szanálási Alap igénybevételéről.

Mindazonáltal, az ESZT számára ily módon biztosított széles mérlegelési jogkör ellenére azon kérdést illetően, hogy az érintett szervezetet szanálási eljárás alá kell‑e vonni, és ha igen, milyen eszközökkel, e jogkört olyan objektív kritériumok és feltételek szabályozzák, amelyek behatárolják az ESZT hatáskörét, és amelyek mind a szanálási feltételekre, mind pedig a szanálási eszközökre vonatkoznak. ( 14 ) Ezenkívül az ESZM‑rendelet előírja a Bizottságnak és a Tanácsnak a szanálási program elfogadásához vezető eljárásban való részvételét, amely programot a hatálybalépése érdekében a Bizottságnak és adott esetben a Tanácsnak jóvá kell hagynia.

Az ESZT tehát köteles tájékoztatni a Bizottságot minden olyan intézkedésről, amelyet a szanálás előkészítése érdekében tesz, és a Bizottság és a Tanács rendelkezésére bocsátja a feladataik ellátásához szükséges valamennyi információt. ( 15 ) Egyébiránt a Bizottság kijelöl egy képviselőt, aki állandó megfigyelőként jogosult részt venni az ESZT ülésein, az ügyvezetői testületben és a plenáris testületben, és e képviselő jogosult részt venni a vitában, és hozzáférhet minden dokumentumhoz. ( 16 ) Ráadásul az ESZT köteles a szanálási programot közvetlenül az elfogadását követően továbbítani a Bizottságnak, amely e továbbítását követő huszonnégy órán belül vagy támogatja a szanálási programot, vagy kifogást emel ellene annak diszkrecionális szempontjaira vonatkozóan, kivéve azokat, amelyek a közérdek kritériumának teljesítésével vagy az Egységes Szanálási Alapból biztosított összeggel kapcsolatosak. ( 17 ) Ami az utóbbi diszkrecionális szempontokat illeti, a Bizottság az említett továbbítástól számított tizenkét órán belül javasolhatja a Tanácsnak, hogy emeljen kifogást. ( 18 ) Végül a szanálási program csak abban az esetben léphet hatályba, ha a Tanács vagy a Bizottság a szanálási tervnek a Testület általi továbbítását követő 24 órán belül nem emel kifogást. ( 19 ) Amennyiben a Bizottság jóváhagyja e programot, teljes mértékben vállalnia kell a Szerződések által ráruházott felelősséget.

E megfontolások összességére tekintettel a Bíróság azt a következtetést vonja le, hogy az ESZM‑rendelet 18. cikkének azon rendelkezései, amelyek alapján a vitatott szanálási programot elfogadták, alkalmasak arra, hogy elkerüljék a Meroni kontra Főhatóság ítéletből eredő ítélkezési gyakorlat értelmében vett „felelősség áthelyezését”. E rendelkezések ugyanis, miközben az ESZT‑re ruházzák az annak értékelésére vonatkozó jogkört, hogy a szanálási program elfogadásának feltételei az adott ügyben teljesülnek‑e, valamint az ilyen programhoz szükséges eszközök meghatározására vonatkozó jogkört, a Bizottságra vagy adott esetben a Tanácsra ruházzák a program diszkrecionális szempontjainak végső értékeléséért való felelősséget. Az utóbbiak a hitelintézetek szanálására vonatkozó uniós politika körébe tartoznak, és az Unió pénzügyi stabilitásának és a belső piac integritásának megőrzéséhez, a tagállamok költségvetési szuverenitásának figyelembevételéhez, valamint a részvényesek és hitelezők érdekeinek védelméhez kapcsolódó különböző célkitűzések és érdekek súlyozását igénylik.

Harmadszor, ami az ESZT hatásköreit illeti, a Bíróság kimondja, hogy a Törvényszék által elfogadott értelmezés, amely szerint a szanálási program a Bizottság jóváhagyó határozatától függetlenül kötelező joghatásokat válthat ki, sérti mind az ESZM‑rendelet által az ESZT‑re ruházott hatásköröket, mind pedig a Meroni kontra Főhatóság ítéletből eredő ítélkezési gyakorlatot.

Ugyanis, noha az ESZM‑rendelet 7. és 18. cikke előírja, ( 20 ) hogy az ESZT feladata a szanálási program kidolgozása és elfogadása, nem biztosít számára arra vonatkozó hatáskört, hogy önálló joghatásokat kiváltó jogi aktust fogadjon el. A szanálási eljárás keretében a Bizottság jóváhagyása a szanálási program hatálybalépéséhez elengedhetetlen elemnek minősül.

E jóváhagyás a szóban forgó szanálási program tartalma szempontjából is meghatározó. Egyrészt ugyanis, bár az ESZM‑rendelet lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy anélkül hagyjon jóvá egy ilyen programot, hogy kifogást emelne annak diszkrecionális szempontjaival kapcsolatban, vagy azt javasolná a Tanácsnak, hogy kifogást emeljen, azt is lehetővé teszi a Bizottság és a Tanács számára, hogy az ESZT e diszkrecionális szempontokra vonatkozó értékelését a saját értékelésével helyettesítse, kifogást emelve azokkal szemben, ( 21 ) amely esetben az ESZT köteles nyolc órán belül a Bizottság vagy a Tanács által kifejtett indokolással összhangban módosítani e programot, annak érdekében, hogy az említett program hatályba léphessen. ( 22 ) Másrészt a Tanács arra alapított kifogása, hogy a közérdekre vonatkozó kritérium nem teljesül, végső soron megakadályozza az érintett szervezet e rendelet alapján történő szanálását, mivel e szervezetet ebben az esetben az alkalmazandó nemzeti jogszabályok szerinti rendes eljárással összhangban kell felszámolni. ( 23 )

A jelen ügyben, amint azt a vitatott szanálási programot jóváhagyó határozatában kifejezetten hangsúlyozta, ( 24 ) a Bizottság „egyetértett” e program tartalmával, valamint „[az ESZT által annak igazolására előadott] azon indoklással, hogy a szanálásra miért van szükség közérdekből”. Márpedig a szanálási program diszkrecionális szempontjai – amelyek mind a szanálási feltételek megállapítására, mind pedig a szanálási eszközök meghatározására vonatkoznak – elválaszthatatlanul kapcsolódnak a szanálás technikaibb szempontjaihoz. Ellentétben azzal, amit a Törvényszék állított, ezért nem lehet különbséget tenni e diszkrecionális szempontok és ezen technikai szempontok között a megtámadható jogi aktusnak a Bizottság által egészében jóváhagyott szanálási program összefüggésében történő meghatározása céljából.

Így az ESZT által a vitatott szanálási programban elfogadott szanálási intézkedést csak a Bizottság jóváhagyó határozata határozta meg véglegesen, és csak e határozat váltott ki kötelező joghatásokat, így a Bizottságnak, nem pedig az ESZT‑nek kell felelősséget vállalnia az említett szanálási intézkedésért az uniós bíróság előtt.

A Bíróság tehát megállapítja, hogy a tartalmából, elfogadásának körülményeiből és az ESZT hatásköreiből kitűnik, hogy a vitatott szanálási program nem váltott ki olyan kötelező joghatásokat, amelyek valamely jogi vagy természetes személy érdekeit érinthetik, így nem minősül olyan jogi aktusnak, amely az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti.

A Bíróság hozzáteszi, hogy először is ellentétben azzal, amit a Törvényszék megállapított, az ESZM‑rendelet 86. cikkének (1) és (2) bekezdéséből nem lehet arra következtetni, hogy a vitatott szanálási program olyan jogi aktus, amely a Törvényszék előtt megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti, mivel nem tekinthető a szóban forgó szanálási eljárás végeredményének, amely csak e program Bizottság általi jóváhagyása folytán valósul meg, és nem vált ki önálló joghatásokat.

Egy rendelet rendelkezései ugyanis nem módosíthatják az EUM‑Szerződésben előírt jogorvoslati rendszert. Ezenkívül az ESZM‑rendelet 86. cikkének szövegéből is kitűnik, hogy az abban említett kereseteket „az [EUMSZ] 263. cikk[nek] megfelelően” kell benyújtani a Bírósághoz, ami azt feltételezi, hogy azok tiszteletben tartják az e cikkben szereplő, a vitatott jogi aktus megtámadható jellegére vonatkozó feltételt.

Kétségtelen, a Bíróság említést tesz arról, hogy a 2021. május 6‑i ABLV Bank és társai kontra EKB ítéletben ( 25 ) lényegében úgy ítélte meg, hogy a szanálási program az összetett szanálási eljárás végső eredményeként bírósági felülvizsgálat tárgyát képezheti az uniós bíróság előtt. Mindazonáltal az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben a Bíróságnak a Törvényszék azon határozatának jogszerűségét kellett értékelnie, amely a szervezetek fizetésképtelenségének vagy valószínű fizetésképtelenné válásának fennállását ( 26 ) megállapító, az Európai Központi Bank által elfogadott előkészítő aktusok ellen, nem pedig az említett program ellen irányuló megsemmisítés iránti kereseteket nyilvánította elfogadhatatlannak. Az ezen ítéletben kifejtett megfontolásokat tehát a Bíróság összetett eljárásokra vonatkozó ítélkezési gyakorlata fényében kell vizsgálni, amelyből kitűnik, hogy az ilyen eljárásban a végleges jogi aktus elfogadását előkészítő szakaszok során elfogadott aktusok, amennyiben nem váltanak ki önálló joghatásokat, nem képezhetik megsemmisítés iránti kereset tárgyát.

Másodszor a Bíróság kimondja, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg a megtámadott ítéletben, hogy a vitatott szanálási program megtámadhatósága elismerésének hiánya az elsőfokú eljárás felperesei hatékony bírói jogvédelemhez való jogának megsértéséhez vezetne.

A Bizottság olyan jóváhagyó határozata ugyanis, mint amelyről a jelen ügyben szó van, olyan jogi aktus jellemzőivel rendelkezik, amely az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti. Márpedig az ilyen határozat ellen irányuló megsemmisítés iránti kereset keretében az érintett természetes vagy jogi személyek hivatkozhatnak azon szanálási program jogellenességére, amelyet ezen intézmény jóváhagyott, és ezáltal annak kötelező joghatásokat tulajdonított, ami megfelelő bírói jogvédelmet biztosít a fenti személyek számára. Ezenkívül a Bíróság emlékeztet arra, hogy az ilyen jóváhagyás folytán a Bizottságot úgy kell tekinteni, mint amely magáévá teszi az e rendelkező részben foglalt elemeket és indokokat, így adott esetben felelősséggel kell tartoznia értük az uniós bíróság előtt.

( 1 ) 2022. június 1‑jei Fundación Tatiana Pérez de Guzmán el Bueno és SFL kontra ESZT ítélet (T‑481/17, EU:T:2022:311, a továbbiakban: megtámadott ítélet).

( 2 ) Az Egységes Szanálási Testület (ESZT) ügyvezetői testületének a Banco Popular Español, S. A. szanálási programjának elfogadásáról szóló, 2017. június 7‑i SRB/EES/2017/08. sz. határozata.

( 3 ) A hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15‑i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 225., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 372., 9. o.; a továbbiakban: ESZM‑rendelet).

( 4 ) 1958. június 13‑iMeroni kontra Főhatóság ítélet (9/56, EU:C:1958:7).

( 5 ) 2014. január 22‑iEgyesült Királyság kontra Parlament és Tanács ítélet (C‑157/12, EU:C:2022:18).

( 6 ) Különösen annak 18. cikke.

( 7 ) Lásd lényegében az ESZM rendelet (24) és a (26) preambulumbekezdését.

( 8 ) Az ESZM‑rendelet (24) és a (26) preambulumbekezdéséből következően.

( 9 ) Az ESZM‑rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján.

( 10 ) Az ESZM‑rendelet 18. cikkének (1) és (6) bekezdése értelmében.

( 11 ) Az ESZM‑rendelet 18. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontja.

( 12 ) Az ESZM‑rendelet 18. cikkének (6) bekezdése alapján.

( 13 ) Az ESZM‑rendelet 22. cikkének (2) bekezdése alapján.

( 14 ) Az ESZM‑rendelet 18. cikkének (1) és (4)–(6) bekezdése értelmében.

( 15 ) Az ESZM‑rendelet 30. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében.

( 16 ) Az ESZM‑rendelet 43. cikkének (3) bekezdése értelmében.

( 17 ) Az ESZM‑rendelet 18. cikke (7) bekezdésének első, második és harmadik albekezdése.

( 18 ) Az ESZM‑rendelet 18. cikke (7) bekezdésének harmadik albekezdése.

( 19 ) Az ESZM‑rendelet 18. cikke (7) bekezdésének ötödik albekezdése.

( 20 ) Az ESZM‑rendelet (7) és a (18) preambulumbekezdése alapján.

( 21 ) Az ESZM‑rendelet 18. cikkének (7) bekezdése.

( 22 ) Az ESZM‑rendelet 18. cikke (7) bekezdésének hetedik albekezdése.

( 23 ) Az ESZM‑rendelet 18. cikkének (8) bekezdése.

( 24 ) A Banco Popular Español SA szanálási programjának jóváhagyásáról szóló, 2017. június 7‑i (EU) 2017/1246 bizottsági határozat (HL 2017. L 178., 15. o.) (4) preambulumbekezdése, amelyet 2017. december 6‑án helyesbítettek (HL 2017. L 320., 31. o.).

( 25 ) 2021. május 6‑iABLV Bank és társai kontra EKB ítélet (C‑551/19 P és C‑552/19 P, EU:C:2021:369; 56. és 66. pont).

( 26 ) Az ESZM‑rendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében.