A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2024. január 18. ( *1 )

„Előzetes döntéshozatal – Légi közlekedés – 376/2014/EU rendelet – A légi közlekedés biztonságát veszélyeztető események nyomon követése – 15. cikk – Az ezen eseményekre vonatkozó információk bizalmas kezelése – E bizalmas kezelés terjedelme – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 11. cikk – Véleménynyilvánítási és tájékozódási szabadság – A tömegtájékoztatás szabadsága – Egy Kelet‑Ukrajna felett repülő légi jármű megsemmisítésével kapcsolatban a hírmédia‑ágazatban működő vállalkozások által benyújtott tájékoztatás iránti kérelem – Az 52. cikk (1) bekezdése – Korlátozás – Feltételek”

A C‑451/22. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Raad van State (államtanács, Hollandia) a Bírósághoz 2022. július 7‑én érkezett, 2022. június 29‑i határozatával terjesztett elő

az RTL Nederland BV,

az RTL Nieuws BV

által indított,

a Minister van Verkeer en Waterstaat

részvételével folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: K. Jürimäe, a harmadik tanács elnöke, a második tanács elnökeként eljárva, F. Biltgen, N. Wahl, J. Passer (előadó) és M. L. Arastey Sahún bírák,

főtanácsnok: A. M. Collins,

hivatalvezető: A. Lamote tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2023. március 30‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–	a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman, J. M. Hoogveld és C. S. Schillemans, meghatalmazotti minőségben,

–	az Európai Unió Tanácsa képviseletében F. Naert és N. Rouam, meghatalmazotti minőségben,

–	az Európai Bizottság képviseletében kezdetben P.‑J. Loewenthal, A. Nijenhuis, B. Sasinowska és G. Wilms, később: P.‑J. Loewenthal, A. Nijenhuis és B. Sasinowska, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2023. június 15‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 11. cikkének, valamint a 2018. július 4‑i (EU) 2018/1139 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2018. L 212., 1. o.) módosított, a polgári légi közlekedési események jelentéséről, elemzéséről és nyomon követéséről, valamint a 996/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 2003/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint az 1321/2007/EK bizottsági rendelet és az 1330/2007/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 3‑i 376/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 122., 18. o.; a továbbiakban: 376/2014 rendelet) 15. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

E kérelmet az RTL Nederland BV és az RTL Nieuws BV (a továbbiakban együttesen: RTL vállalkozások), valamint a minister van Infrastructuur en Waterstaat (infrastruktúráért és vízgazdálkodásért felelős miniszter, Hollandia) között azon határozat tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amellyel ez utóbbi elutasította e két vállalkozásnak egy légi jármű Kelet‑Ukrajna felett történt átrepülése során, 2014. július 17‑én bekövetkezett megsemmisítésére vonatkozó információk iránti kérelmét.

Jogi háttér

Az uniós jog

A polgári repülésre vonatkozó általános szabályozás

3	A 2018/1139 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése szerint e rendelet fő célja a polgári repülésbiztonság egységesen magas szintjének létrehozása és fenntartása az Európai Unióban.

E célból e rendelet IV. fejezetének rendelkezései egy „[k]özös tanúsítási, felügyeleti és ellenőrzési rendszer” létrehozására irányulnak. E rendelkezések között az említett rendelet „Információk gyűjtése, cseréje és elemzése” című 72. cikke a következőket írja elő:

„(1) A[z Európai] Bizottságnak, az [Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynökségének (EASA)] és az illetékes nemzeti hatóságoknak e rendelet és az e rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok alkalmazásával összefüggésben minden olyan rendelkezésükre álló információt meg kell osztaniuk egymással, amely a többi fél számára az e rendelet szerinti feladataik végrehajtása szempontjából releváns. […]

[…]

(5) A Bizottság részletes szabályokat tartalmazó végrehajtási jogi aktusokat fogad el, a Bizottság, az [EASA] és az illetékes nemzeti hatóságok közötti, az e cikk (1) bekezdésében említett információcsere módjáról […]

Az e bekezdés első albekezdésében említett részletes szabályok kidolgozásakor figyelembe kell venni a következők szükségességét:

[…]

b)	az információk terjesztését és felhasználását az 1. cikkben meghatározott célok eléréséhez feltétlenül szükséges mértékre kell korlátozni;

[…]

(6) A Bizottság, az [EASA] és az illetékes nemzeti hatóságok […] – az uniós és a nemzeti joggal összhangban – kötelesek meghozni az e cikk szerint birtokukba került információk bizalmas kezelésének biztosításához szükséges intézkedéseket. Ez a bekezdés nem érinti [a polgári légiközlekedési balesetek és repülőesemények vizsgálatáról és megelőzéséről és a 94/56/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 20‑i 996/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL 2010. L 295., 35. o.; helyesbítés: HL 2016. L 227., 5. o.)], a 376/2014/EU rendeletben vagy más uniós jogszabályban az információk bizalmas jellege tekintetében előírt szigorúbb követelményeket.

[…]”

A 2018/1139 rendelet „Átláthatóság és tájékoztatás” című 119. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az [EASA] birtokában lévő dokumentumokra alkalmazni kell [az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (HL 2001. L 145, 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.)]. Ez nem sértheti az adatokhoz és információkhoz való hozzáférés tekintetében a 376/2014/EU rendeletben, valamint az e rendelet 72. cikkének (5) bekezdése […] alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusokban meghatározott szabályokat.”

A polgári légiközlekedési balesetek és repülőesemények vizsgálatára vonatkozó szabályok

A 2018/1139 rendelettel módosított 996/2010 rendelet (a továbbiakban: 996/2010 rendelet) „Vizsgálati kötelezettség” című 5. cikkének (1) bekezdése következőket írja elő:

„(1) A[2018/1139 rendelet] hatálya alá tartozó légi járműveket érintő valamennyi baleset vagy súlyos repülőesemény tekintetében eseményvizsgálatot kell végezni abban a tagállamban, amelynek területén a baleset vagy súlyos repülőesemény történt.

(2) Amennyiben az [2018/1139] rendelet hatálya alá tartozó, valamely tagállamban lajstromozott légi jármű olyan balesetben vagy súlyos repülőeseményben válik érintetté, amelyről nem állapítható meg egyértelműen, hogy melyik állam területén következett be, a lajstromozás szerinti tagállam eseményvizsgálatot végző hatóságának kell lefolytatnia az esemény vizsgálatát.”

A 996/2010 rendeletnek „Az érzékeny biztonsági információk védelme” címet viselő 14. cikke az alábbiakat írja elő:

„(1) A következő információk nem tehetők hozzáférhetővé és nem használhatók fel az eseményvizsgálatokon kívüli egyéb célokra:

a)	magánszemélyeknek az eseményvizsgálatokat végző hatóság által az eseményvizsgálat során rögzített nyilatkozatai;

b)	az eseményvizsgálat keretében bizonyítékot szolgáltató személyek személyazonosságát felfedő adatok;

c)	az eseményvizsgálatokat végző hatóság által gyűjtött, különlegesen érzékeny és személyes jellegű adatok, beleértve az egyének egészségi állapotával kapcsolatos adatokat is;

d)	a vizsgálat során később keletkezett anyagok, például feljegyzések, tervezetek, a vizsgálatvezetők által írt vélemények, az információk – beleértve a repülési adatrögzítők tartalmát is – elemzése során kifejtett vélemények;

e)	a nemzetközi standardokkal és ajánlott eljárásokkal összhangban a más tagállamok vagy harmadik országok vizsgálatvezetői által rendelkezésre bocsátott információk és bizonyítékok, amennyiben az eseményvizsgálatokat végző hatóság ezt kérelmezte;

f)	az előzetes vagy zárójelentések, illetve a közbenső jelentések tervezetei;

a pilótafülkében készült hang‑ és képfelvételek és azok átiratai, valamint a légiforgalmi irányítási egységekben készült hangfelvételek, biztosítva, hogy az eseményvizsgálat szempontjából lényegtelen – különösen a magánéletre vonatkozó – információk megfelelő védelmet élveznek a (3) bekezdés sérelme nélkül.

(2) A következő információk nem tehetők hozzáférhetővé és nem használhatók fel az eseményvizsgálatokon kívül, illetve a légi közlekedés biztonságának javításán kívüli egyéb célokra:

a)	a légi jármű üzemeltetésében érintett személyek közötti valamennyi kommunikáció;

b)	a légiforgalmi irányítási egységektől származó, írásban vagy elektronikusan rögzített felvételek és azok átiratai, beleértve a belső célokra készült jelentéseket és eredményeket;

c)	az eseményvizsgálatokat végző hatóság által a címzettnek megküldött biztonsági ajánlásokhoz tartozó kísérőlevél, amennyiben ezt az ajánlást kibocsátó eseményvizsgálatokat végző hatóság kérelmezi;

d)	a [polgári légi közlekedésben előforduló események jelentéséről szóló, 2003. június 13‑i 2003/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 167., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 7. kötet, 331. o.)] alapján benyújtott eseményjelentések.

A repülési adatrögzítő adatai nem tehetők hozzáférhetővé és nem használhatók fel az eseményvizsgálatokon, a repülésre való alkalmasság biztosításán vagy karbantartási célokon kívüli egyéb célokra, kivéve, ha a szóban forgó felvételek személyek azonosítására alkalmatlanok vagy közzétételükre biztonságos eljárások alkalmazásával kerül sor.

(3) Az (1) és (2) bekezdés ellenére az igazságszolgáltatás vagy a felvételek nemzeti jognak megfelelő nyilvánosságra hozataláról való döntés tekintetében illetékes hatóság határozhat úgy, hogy az (1) és a (2) bekezdésben említett információknak a jog által megengedett bármely más célból történő nyilvánosságra hozatalából származó előnyök jelentősebbek, mint az ebből esetlegesen a folyamatban lévő vagy a jövőbeli eseményvizsgálatok vonatkozásában keletkező hazai és nemzetközi hátrányok. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy – az uniós jogszabályok tiszteletben tartása mellett – korlátozzák azon eseteket, amelyekben egy ilyen nyilvánosságra hozatalról szóló döntés lehetséges.

Engedélyezhető az (1) és (2) bekezdésben említett információk egy másik tagállam számára nem az eseményvizsgálat céljából, továbbá a (2) bekezdést illetően nem a légi közlekedés biztonsága javításának céljából történő átadása, amennyiben az információt átadó tagállam nemzeti joga azt lehetővé teszi. Az így kapott információt a fogadó tagállam hatóságai kizárólag az átadó tagállammal történő előzetes egyeztetés után és a fogadó tagállam nemzeti jogával összhangban dolgozhatják fel vagy hozhatják nyilvánosságra.

(4) Kizárólag a (3) bekezdésben említett célból elengedhetetlenül szükséges adatok hozhatók nyilvánosságra.”

E rendelet „Információközlés” című 15. cikkének (3) és (5) bekezdése a következőket írja elő:

„(3) A 16. és 17. cikkben meghatározott kötelezettségek sérelme nélkül az eseményvizsgálatokat végző hatóság […] az EASA és a nemzeti polgári légügyi hatóságok rendelkezésére bocsátj[a] az eseményvizsgálat során megszerzett releváns tényadatokat, a 14. cikk (1) bekezdésében említett vagy érdekellentétet okozó információk kivételével. Az EASA‑hoz és a nemzeti polgári légügyi hatóságokhoz beérkező információk a 14. cikk és a vonatkozó uniós jogi aktusok és nemzeti jogszabályok védelme alatt állnak.

(4) Az eseményvizsgálat lefolytatásával megbízott hatóság jogosult információkat közölni az áldozatokkal és azok hozzátartozóival vagy azok egyesületeivel, illetve nyilvánosságra hozni az eseményvizsgálat során feltárt tényekkel és az eseményvizsgálat során követett eljárással kapcsolatos információkat, jogosult továbbá előzetes jelentések vagy következtetések és/vagy biztonsági ajánlások megfogalmazására, amennyiben ez nem veszélyezteti az eseményvizsgálat célkitűzéseit, és maradéktalanul megfelel a személyes adatok védelmére vonatkozó hatályos jogszabályoknak.

(5) A (4) bekezdésben említett információ nyilvánosságra hozatala előtt az eseményvizsgálatokat végző hatóság továbbítja ezt az információt az áldozatoknak, hozzátartozóiknak vagy egyesületeiknek oly módon, hogy az ne sértse a biztonsági vizsgálat céljait.”

Az említett rendelet „Vizsgálati jelentés” című 16. cikke szerint:

„(1) Valamennyi eseményvizsgálatot a baleset vagy súlyos repülőesemény jellegének és súlyosságának megfelelő formában tett jelentéssel kell lezárni. A jelentésben fel kell tüntetni, hogy az eseményvizsgálat kizárólagos célja a jövőbeni balesetek és repülőesemények bekövetkezésének megelőzése a vétkesség vagy a felelősség kérdésének tisztázása nélkül. A jelentésnek szükség esetén biztonsági ajánlásokat is kell tartalmaznia.

(2) A jelentésnek meg kell őriznie a balesetben vagy súlyos repülőeseményben érintett valamennyi személy névtelenségét.

(3) Amikor az eseményvizsgálatok alapján még a vizsgálat lezárulta előtt jelentések készülnek, akkor még azok közzététele előtt az eseményvizsgálatot végző hatóság lehetőséget biztosíthat az érintett hatóságoknak – köztük az EASA‑nak –, valamint rajtuk keresztül a típustervre vonatkozó engedély birtokosát, a gyártót vagy az érintett üzemeltetőt arra, hogy a jelentésekre vonatkozóan észrevételeket tegyen. A megkérdezett szerveknek a konzultáció tartalmát illetően be kell tartaniuk a szakmai titoktartás szabályait.

(4) A zárójelentés közzétételét megelőzően az eseményvizsgálatot végző hatóságnak lehetőséget kell biztosítania az érintett hatóságoknak – köztük az EASA‑t –, valamint rajtuk keresztül a típustervre vonatkozó engedély birtokosát, a gyártót vagy az érintett üzemeltetőt arra, hogy észrevételeket tegyenek. A megkérdezett szerveknek a konzultáció tartalmát illetően be kell tartaniuk a szakmai titoktartás szabályait. A szóban forgó észrevételek megtételére való felhívás során az esemény vizsgálatokat végző megkérdezett szerveknek követnie kell a nemzetközi standardokat és az ajánlott eljárásokat.

(5) A 14. cikkben szereplő információkat a jelentésben kizárólag abban az esetben lehet feltüntetni, ha azok a baleset vagy a súlyos repülőesemény elemzése szempontjából relevánsnak tekinthetők. Az elemzés szempontjából nem releváns információk vagy részletinformációk nem hozhatók nyilvánosságra.

(6) Az eseményvizsgálatokat végző hatóságnak a zárójelentést a lehető legrövidebb időn belül, lehetőleg 12 hónappal a baleset vagy a súlyos repülőesemény időpontját követően közzé kell tennie.

(7) Amennyiben a zárójelentés nem hozható nyilvánosságra 12 hónapon belül, az eseményvizsgálatokat végző hatóság legalább a baleset vagy a súlyos repülőesemény minden évfordulóján időközi nyilatkozatot tesz közzé, amelyben részletezi a vizsgálat előrehaladását és a biztonsági kérdéseket.

[…]”

A polgári légi közlekedési eseményekre vonatkozó szabályozás

10	Az 2003/42 irányelvet hatályon kívül helyezte és felváltotta a 376/2014 rendelet.

A 376/2014 rendelet (6), (12), (16), (20), (32)–(34), (40) és (50) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

„(6)	A légi közlekedés biztonságának javítása érdekében alapvető fontosságú a releváns polgári légiközlekedési információk bejelentése, gyűjtése, tárolása, védelme, megosztása, terjesztése és elemzése, továbbá az összegyűjtött információk alapján meghozott megfelelő biztonsági intézkedések. […]

[…]

(12)

Teljes körű hozzáférést kell biztosítani a biztonsági vizsgálatokat végző hatóságoknak és az Unión belül a polgári légi közlekedés biztonságának felügyeletével megbízott szerveknek a tagállamok által összegyűjtött események részletes adataihoz és a tagállamok által őrzött eseményjelentésekhez annak érdekében, hogy el tudják dönteni, melyek azok a repülőesemények, amelyek tekintetében indokolt lehet biztonsági vizsgálatot indítani, valamint hogy levonják a légi közlekedés biztonságának javítását elősegítő következtetéseket és teljesítsék felügyeleti kötelezettségeiket.

[…]

(16)	A könnyebb információcsere érdekében az eseményjelentéseket olyan adatbázisokban kell tárolni, amelyek kompatibilisek (a tagállamok és az európai központi adattár által az eseményjelentések tárolására használt) ECCAIRS szoftverrel […].

[…]

(20)	Az eseményekre vonatkozó információk cseréjének célja a légiközlekedési balesetek és repülőesemények megelőzése kell, hogy legyen. Az információcsere nem szolgálhat a vétkesség vagy a felelősség megállapítására, vagy a biztonsági teljesítmény értékelésére.

[…]

(32)

A nyilvánosság rendelkezésére kell bocsátani a légi közlekedés tagállamokban és az Unióban megfigyelhető biztonsági szintjére vonatkozó összesített információkat. Az információknak ki kell terjedniük az e rendelet tagállami végrehajtásából kirajzolódó tendenciákra és elemzésekre, valamint az európai központi adattárban összesített formában őrzött információkra, és a biztonsági teljesítménymutatók (SPI‑k) közzététele révén is rendelkezésre bocsáthatók.

(33)

A polgári légi közlekedés biztonsági rendszerének alapját a visszajelzések, valamint a balesetek és a repülőesemények kapcsán levont tanulságok képezik. Az eseményjelentés és az események biztonsági célú felhasználása a bejelentő, valamint az információk gyűjtéséért és értékeléséért felelős szerv közötti bizalmi kapcsolattól függ. Ez megköveteli a bizalmasság szabályainak szigorú alkalmazását. A biztonsággal összefüggő információk nem megfelelő felhasználással szembeni védelmének és az európai központi adattárhoz való hozzáférés kizárólag a polgári légi közlekedés biztonságának javításában közreműködő érdekelt felek részére történő korlátozásának a célja gondoskodni a biztonsági információk folyamatos rendelkezésre állásáról a kellő időben végrehajtott, megfelelő megelőzési intézkedések és a légi közlekedés hatékonyabb védelme érdekében. Ezzel összefüggésben az érzékeny biztonsági információkat megfelelő módon kell védelmezni, összegyűjtésük során pedig szavatolni kell bizalmas kezelésüket, valamint az információforrás védelmét és a polgári légi közlekedésben foglalkoztatott személyzetnek az eseményjelentési rendszerekbe vetett bizalmának megőrzését. Megfelelő intézkedéseket kell életbe léptetni az eseményjelentési rendszerek által gyűjtött információk bizalmas kezelésének biztosítására, és az európai központi adattárhoz való hozzáférés korlátozása érdekében. Az információhoz való szabad hozzáférésről szóló nemzeti szabályoknak figyelembe kell venniük az ilyen jellegű információk szükségszerű bizalmasságát. Az összegyűjtött adatokat megfelelően védeni kell az illetéktelen felhasználással vagy nyilvánosságra hozatallal szemben. Felhasználásuknak szigorúan a légi közlekedés biztonságának fenntartását vagy javítását kell szolgálniuk és nem a vétkesség vagy a felelősség megállapítását.

(34)

Annak biztosítása céljából, hogy az alkalmazottak és a szerződéses személyzet bizalommal viseltessenek a szervezet eseményjelentési rendszere iránt, gondoskodni kell az eseményjelentésekben található információk megfelelő védelméről, és azokat nem szabad felhasználni a légi közlekedés biztonságának fenntartásától vagy javításától eltérő célokra. […]

[…]

(40)

Annak érdekében, hogy nőjön az egyéneknek a rendszerbe vetett bizalma, az eseményjelentések kezelését úgy kell megszervezni, hogy a bejelentő és az eseményjelentésekben említett egyéb személyek személyazonosságának bizalmas kezelését a méltányossági alapú légiközlekedés‑biztonsági kultúra elvének ösztönzése szempontjából megfelelően biztosítsák.

[…]

(50)

Ezt a rendeletet az adatfeldolgozásra és a természetes személyek védelmére vonatkozó szabályok maradéktalan tiszteletben tartása mellett kell alkalmazni […]. Az [1049/2001 rendeletben] meghatározott, az adatok hozzáférhetőségére vonatkozó szabályokat teljes mértékben tiszteletben kell tartani e rendelet alkalmazása során, kivéve az európai központi adattárban található adatok és információk terjesztése tekintetében, amely adatok és információk védelméről az e rendeletben foglalt szigorúbb hozzáférési szabályok rendelkeznek.”

A 376/2014 rendelet „Célkitűzések” című 1. cikkének szövege a következőképpen szól:

„(1) E rendelet célja a polgári légi közlekedés biztonságának javítása azáltal, hogy biztosítja a vonatkozó polgári légiközlekedéssel kapcsolatos információk bejelentését, gyűjtését, tárolását, védelmét, megosztását, terjesztését és elemzését.

A rendelet biztosítja, hogy

a)	adott esetben az összegyűjtött információk elemzése alapján kellő időben biztonsági intézkedésre kerüljön sor;

b)	az információk bizalmas kezelésére és megfelelő felhasználására vonatkozó szabályok bevezetése által, továbbá a bejelentők és az eseményjelentésekben említett személyek összehangolt és megerősített védelme révén a biztonsági információk folyamatos rendelkezésre álljanak; és

c)	a légiközlekedés‑biztonsági kockázatokat uniós szinten és nemzeti szinten is figyelembe vegyék és kezeljék.

(2) Az események bejelentésének kizárólagos célja a balesetek és repülőesemények megakadályozása, és nem a vétkesség vagy a felelősség megállapítása.”

E rendelet 2. cikke értelmében:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

3.	»repülőesemény«: a [996/2010] rendelet értelmében vett repülőesemény;

4.	»súlyos repülőesemény«: a [996/2010] rendelet értelmében vett súlyos repülőesemény;

5.	»baleset«: a [996/2010] rendelet értelmében vett baleset;

6.	»személytelenné tett információ«: az eseményjelentésekből származó olyan információ, amelyből törölték a természetes személyekre vonatkozó személyes adatokat, például a neveket és címeket;

7.	»esemény«: az olyan biztonsági vonatkozású események, amelyek veszélyeztetnek vagy – ha nem hárítják el vagy kezelik azokat – veszélyeztethetnek egy légi járművet, az abban tartózkodókat vagy bármely más személyt, és amelyek közé mindenekelőtt a balesetek és a súlyos repülőesemények tartoznak;

[…]

»anonimizálás«: az eseményjelentésekből a bejelentőre és az eseményjelentésekben említett személyekre vonatkozó minden személyes információnak és minden olyan adatnak – többek között az eseményben érintett szervezet(ek) nevének – törlése, amelyből kiderülhetne a bejelentő vagy harmadik felek kiléte, vagy amely információra az eseményjelentésből következtetni lehetne;

[…]”

A 376/2014 rendelet „Tárgy és hatály” című 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ez a rendelet szabályokat állapít meg az alábbiakra vonatkozóan:

olyan események bejelentése, amelyek veszélyeztetnek vagy – ha nem hárítják el vagy kezelik azokat – veszélyeztethetnek egy légi járművet, az abban tartózkodókat és bármely más, a légi jármű üzemeltetésére hatást gyakorló személyt, felszerelést vagy létesítményt, illetve ebben az összefüggésben egyéb, biztonsági vonatkozású információk bejelentése;

b)	a bejelentett események és egyéb, biztonsági vonatkozású információk elemzése és a bejelentést követően megteendő intézkedések;

c)	a légiközlekedési szakemberek védelme;

d)	az összegyűjtött biztonsági információk megfelelő felhasználása;

e)	az összegyűjtött információk európai központi adattárba történő rendezése; és

[…]”

E rendelet „Kötelező jelentéstétel” című 4. cikke értelmében:

„(1) Azokat az eseményeket, amelyek jelentős légiközlekedés‑biztonsági kockázatot hordozhatnak magukban és az alábbi kategóriákba tartoznak, a (6) bekezdésben felsorolt személyeknek jelenteniük kell az e cikk szerinti kötelező eseményjelentési rendszerek keretében:

a)	a légi jármű üzemeltetésével kapcsolatos események, például:

[…]

iv.	a repülés közben bekövetkezett események;

[…]

(2) A tagállamokban letelepedett mindegyik szervezetnek kötelező jelentési rendszert kell létrehoznia az (1) bekezdésben említett eseményekre vonatkozó adatok összegyűjtésének elősegítésére.

(3) Valamennyi tagállam kötelező jelentési rendszert hoz létre, amely elősegíti az eseményekre vonatkozó adatok összegyűjtését, beleértve a szervezetek által a (2) bekezdés szerint gyűjtött adatok összegyűjtését is.

[…]

(6) Az alábbi természetes személyeknek jelenteniük kell az (1) bekezdésben említett eseményeket, mégpedig az azon szervezet által, a (2) bekezdésben említettek szerint létrehozott rendszeren keresztül, amellyel az adott személy munkaviszonyban, más szerződéses viszonyban áll, illetve amely az adott személy szolgáltatását igénybe veszi, vagy – ennek hiányában – a szervezetük letelepedési helye szerinti tagállam vagy a légijármű‑vezető engedélyét kibocsátó, érvényesítő vagy konvertáló állam által a (3) bekezdésben említettek szerint létrehozott rendszeren keresztül, vagy az [EASA] által a (4) bekezdésnek megfelelően létrehozott rendszeren keresztül:

az Unióban nyilvántartásba vett légi járműnek vagy az Unió területén kívül nyilvántartásba vett, de olyan üzemben tartó által használt légi járműnek, amelynek üzembentartási felügyeletét valamely tagállam látja el, vagy az Unióban letelepedett üzemben tartó által használt légi járműnek a parancsnoka, illetőleg abban az esetben, ha a parancsnoknak nem áll módjában bejelenteni az eseményt, a személyzet parancsnoki láncban következő egyéb tagja;

b)	egy tagállam vagy az Ügynökség felügyelete alá tartozó, egy légi jármű vagy annak bármely berendezése vagy alkatrésze tervezésében, gyártásában, a folyamatos repülésre való alkalmasság felügyeletében, fenntartásában karbantartásában vagy átalakításában részt vevő személy;

c)	egy tagállam vagy az [EASA] felügyelete alá tartozó, egy légi járműre vagy annak bármely berendezésére vagy alkatrészére vonatkozó légialkalmassági felülvizsgálati bizonyítványt vagy üzembehelyezési bizonyítványt aláíró személy;

d)	az a személy, aki légiforgalmi szolgáltató léginavigációs szolgáltatásokkal kapcsolatos feladatokkal megbízott alkalmazottjaként vagy repüléstájékoztató szolgáltatást nyújtó tisztviselőként olyan feladatot lát el, amelyhez tagállami szakszolgálati engedély szükséges;

e)	egy […] repülőtér biztonsági irányításához kapcsolódó feladatot ellátó személy […]

[…]

(7) A (6) bekezdésben szereplő személyeknek az eseményről való tudomásszerzést követő 72 órán belül be kell azt jelenteniük, kivéve, ha ezt rendkívüli körülmények megakadályozzák.

(8) A (9) bekezdés hatálya alá nem tartozó, valamely tagállamban letelepedett szervezeteknek az eseményről szóló értesítést követően a lehető leghamarabb, de minden esetben az eseményről való tudomásszerzést követő 72 órán belül jelenteniük kell az adott tagállam 6. cikk (3) bekezdése szerinti illetékes hatósága felé az eseménynek az e cikk (2) bekezdésével összhangban összegyűjtött adatait.

[…]”

A 376/2014 rendelet „Önkéntes jelentéstétel” című 5. cikkének (1)–(3) bekezdése előírja, hogy minden egyes, valamely tagállamban letelepedett szervezetnek, valamennyi tagállamnak és az [EASA‑nak] létre kell hoznia egy olyan önkéntes jelentési rendszert, amely elősegíti egyrészt az olyan eseményekre vonatkozó adatok gyűjtését, amelyekre a rendelet 4. cikkében előírt kötelező jelentési rendszer esetleg nem tér ki, másrészt az olyan biztonsági vonatkozású egyéb információk átadását, amelyek a bejelentő megítélése szerint tényleges vagy potenciális veszélyt jelentenek a légi közlekedés biztonságára. Az említett rendelet 5. cikkének (7) bekezdése előírja, hogy a szervezetek, a tagállamok és az [EASA] létrehozhatnak a biztonsági vonatkozású információk gyűjtésére és feldolgozására alkalmas egyéb rendszereket is, amelyek az olyan eseményekre vonatkozó adatok összegyűjtését szolgálják, amelyekre esetleg az e cikk (1), (2) és (3) bekezdésében, valamint az ugyanezen rendelet 4. cikkében említett jelentési rendszerek nem terjednek ki.

A 376/2014 rendelet „Információgyűjtés és ‑tárolás” című 6. cikke az alábbiakat írja elő:

„[…]

(3) Minden tagállam egy vagy több illetékes hatóságot jelöl ki egy olyan mechanizmus létrehozására, amely az eseményekre vonatkozó – a 4. és 5. cikknek megfelelően bejelentett – adatok függetlenül történő gyűjtésére, értékelésére, feldolgozására, elemzésére és tárolására szolgál.

A jelentések kezelését úgy kell megvalósítani, hogy az információkat a biztonsági céloktól eltérő célra ne lehessen felhasználni, és annak során megfelelően biztosítani kell a bejelentő és az eseményjelentésekben említett személyek személyazonosságának bizalmas kezelését a méltányossági alapú légiközlekedés‑biztonsági kultúra elvének előmozdítása érdekében.

[…]

(6) A (3) bekezdésben említett illetékes hatóságoknak nemzeti adatbázisban kell tárolniuk az eseményekre vonatkozóan a 4. és az 5. cikknek megfelelően összegyűjtött adatok alapján összeállított eseményjelentéseket.

[…]”

E rendelet „Az eseményjelentések minősége és tartalma” című 7. cikkének (4) bekezdése így rendelkezik:

„A 6. cikk (5), (6) és (8) bekezdésében említett adatbázisoknak olyan formátumokat kell alkalmazniuk, amelyek:

a)	az információcsere megkönnyítése érdekében szabványosak; és

b)	az ECCAIRS szoftverrel […] kompatibilisek.

[…]”

Az említett rendelet „Európai központi adattár” című 8. cikkének (1) és (2) bekezdése többek között azt írja elő, hogy a Bizottság kezeli az Unióban összegyűjtött eseményjelentések tárolására szolgáló európai központi adattárat, és hogy minden tagállam aktualizálja ezt az adattárat azáltal, hogy a rendelet 6. cikkének (6) bekezdésében említett nemzeti adatbázisokban tárolt valamennyi biztonsági vonatkozású információt továbbítja a központi adattárnak.

A 376/2014 rendelet „Információcsere” című 9. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„A tagállamok és az [EASA] úgy működnek közre az információcserében, hogy az eseményjelentéseket tároló saját adatbázisaikban tárolt biztonsági vonatkozású információkhoz az európai központi adattáron keresztül hozzáférést biztosítanak a többi tagállam illetékes hatóságainak, az [EASA‑nak] és a Bizottságnak.

Az eseményjelentéseket legkésőbb a nemzeti adatbázisba történő bevitelük után 30 nappal továbbítani kell az európai központi adattárnak.

Az eseményjelentéseket szükség esetén kiegészítő biztonsági vonatkozású információkkal kell naprakésszé tenni.

[…]”

E rendelet „Az európai központi adattárban tárolt információk terjesztése” című 10. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„Az Unióban működő, a polgári légi közlekedés biztonságának szabályozásáért felelős valamennyi szervnek, illetve az eseményvizsgálatok elvégzéséért felelős hatóságoknak biztonságos és teljes online hozzáféréssel kell rendelkezniük az európai központi adattárban őrzött, eseményekkel kapcsolatos adatokhoz.

Az információkat a 15. és 16. cikkel összhangban kell felhasználni.”

Az említett rendelet „Az események nemzeti szintű elemzése és nyomon követése” című 13. cikkének a szövege a következő:

„[…]

(9) Az egyes események vagy eseménycsoportok e cikk szerint kapott elemzésével és nyomon követésével kapcsolatos információkat – ha vannak ilyenek – időben, a nemzeti adatbázisokba történő felvételüket követő legfeljebb két hónapon belül, a 8. cikk (2) és (3) bekezdésével összhangban rögzíteni kell az európai központi adattárban.

(10) A tagállamok az eseményjelentések elemzéséből nyert információkat felhasználják a nemzeti légiközlekedés‑biztonsági program keretében adott esetben végrehajtásra kerülő korrekciós intézkedések meghatározásához.

(11) A nyilvánosságnak a polgári légi közlekedés biztonsági szintjéről való tájékoztatása érdekében az egyes tagállamok legalább évente biztonsági jelentést tesznek közzé. A biztonsági jelentés:

a)	tartalmazza a kötelező és önkéntes nemzeti jelentési rendszereiken keresztül jelentett események és egyéb biztonsági vonatkozású információ típusára vonatkozó összesített és anonimizált információkat;

b)	rávilágít a tendenciákra; és

c)	bemutatja az általa meghozott intézkedéseket.

(12) A tagállamok közzétehetik az anonimizált eseményjelentéseket és a kockázatelemzések eredményeit is.”

Ugyanezen rendelet „Bizalmas kezelés és az információk megfelelő felhasználása” című 15. cikke értelmében:

„(1) Nemzeti joguknak megfelelően a tagállamok és a szervezetek, továbbá az [EASA] megtesznek minden szükséges intézkedést a 4., az 5. és a 10. cikk alapján az eseményekre vonatkozóan kapott adatok megfelelően bizalmas kezelésének biztosítására.

A tagállamok, a tagállamban letelepedett szervezetek vagy az [EASA] a személyes adatokat csak az e rendelet céljából szükségesnek tartott mértékben dolgozzák fel a [személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24‑i] 95/46/EK [európai parlamenti és tanácsi] irányelvet [(HL 1995. L 281., 31. o.; magyar nyelvű különkiadás: 13. fejezet, 15. kötet, 355. o.)] végrehajtó nemzeti jogszabályok megsértése nélkül.

(2) A [996/2010] rendelet 12., 14. és 15. cikkében a biztonsági vonatkozású információk védelmét illető rendelkezések sérelme nélkül az eseményjelentésekből származó információkat csak arra a célra lehet felhasználni, amely célra azokat összegyűjtötték.

A tagállamok, az [EASA] és a szervezetek nem adhatják ki és nem is használhatják fel az eseményekre vonatkozó információkat:

a)	a vétkesség vagy a felelősség telepítésére; vagy

b)	a légi közlekedés biztonságának fenntartásától vagy javításától eltérő bármely más célra.

[…]”

A 376/2014 rendeletnek „Az információforrás védelme” című 16. cikkének (3) bekezdése így rendelkezik:

„Valamennyi tagállam biztosítja, hogy a személyes adatok ne kerülhessenek rögzítésre a 6. cikk (6) bekezdésében említett nemzeti adatbázisokban. Az ilyen anonimizált információkat elérhetővé kell tenni az érintett érdekelt felek számára, például a légi közlekedés biztonságának javításával összefüggő kötelezettségeik teljesítésének lehetővé tétele érdekében.

E rendeletnek „A dokumentumokhoz való hozzáférés és a személyes adatok védelme” című 20. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„Az európai központi adattárban őrzött adatok és információk hozzáférhetőségére vonatkozó szigorúbb szabályokról rendelkező 10. és 11. cikk kivételével e rendelet nem érinti az [1049/2001] rendeletet.”

A nemzeti jog

A közigazgatás nyilvánosságáról szóló törvény

A közigazgatási dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés jogát az alapügyben felmerült jogvitát illetően az 1991. október 31‑i Wet houdende regelen betreffende de openbaarheid van bestuur (a közigazgatás nyilvánosságáról szóló törvény) (Stb. 1991, 703. sz., a továbbiakban: a közigazgatás nyilvánosságáról szóló törvény) szabályozta.

A közigazgatás nyilvánosságáról szóló törvény 2. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„A közigazgatási szerv a feladatai ellátása során e törvénnyel összhangban és az egyéb jogszabályi rendelkezések sérelme nélkül nyújt információt, és e tekintetben az információkhoz való nyílt hozzáférés általános érdekét tartja szem előtt.”

E törvény 3. cikke a következőket mondta ki:

„(1) Bármely személy benyújthat közigazgatási ügyre vonatkozó dokumentumokban foglalt információ iránti kérelmet közigazgatási szervhez, annak felügyelete alatt működő intézményhez, szervezeti egységhez, illetve társasághoz.

(2) A kérelmezőnek a kérelemben meg kell jelölnie azon közigazgatási ügyet, illetve az ügyhöz kapcsolódó azon dokumentumot, amelyről információt kíván kapni.

(3) A kérelmezőnek nem szükséges az érdekeltségéről nyilatkoznia a kérelemben.

[…]

(5) Az információ iránti kérelmet a 10. és 11. cikk rendelkezéseire figyelemmel kell elbírálni.”

Az említett törvény 10. cikke (2) bekezdésének szövege az alábbi volt:

„A jelen törvény szerinti információszolgáltatásra akkor sem kerül sor, ha az információszolgáltatáshoz fűződő érdek nem előzi meg a következő érdekeket:

a.	a Holland Királyság más államokkal és nemzetközi szervezetekkel fennálló kapcsolatai;

[…]

d.	hatósági vizsgálat, ellenőrzés és felügyelet;

e.	a magánélet tiszteletben tartása;

[…]”

A légi közlekedésről szóló törvény

Az 1992. június 18‑i Wet houdende algemene regeling met betrekking tot het luchtverkeer (a légi közlekedés általános szabályozásáról szóló törvény; Stb. 1992, 368. sz.) alapeljárásra alkalmazandó változata (a továbbiakban: a légi közlekedésről szóló törvény) 7.1. cikkének (1) bekezdése a következőket írta elő:

„Az eseményekről értesíteni kell az infrastruktúráért és a környezetért felelős minisztert.”

31	A légi közlekedésről szóló törvény 7.2. cikke (1) bekezdésének szövege a következő: „A 7.1. cikk 1. bekezdésében említett értesítésből származó információk, illetve az Európai Unió valamely tagállamának hasonló értesítését követően az e tagállamtól kapott információk nem nyilvánosak.”

A jogvita előzményei és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

2018. január 10‑i levelében az RTL vállalkozások arra kérték a minister van Justitie en Veiligheidet (igazságügyi és nemzetbiztonsági miniszter, Hollandia), hogy a közigazgatás nyilvánosságáról szóló törvény alapján közöljön információkat az IATA (International Air Transport Association) MH17 kóddal ellátott, Amszterdam (Hollandia) és Kuala Lumpur (Malajzia) közötti járaton közlekedő, a Malaysia Airlines légitársaság által bérelt légi jármű (a továbbiakban: MH17) megsemmisítésére vonatkozóan. A légi jármű megsemmisítése 2014. július 17‑én következett be, amikor az MH17 az ukrán légtérnek az Ukrajna keleti részén található donyecki régió feletti részén halad át. Kérelmében, amely többek között „az ECCAIRS Ukrajnával kapcsolatos 2014. évi jelentései” (a továbbiakban: ECCAIRS‑jelentések) elnevezésű dokumentumkategóriára vonatkozott, az RTL vállalkozások arról próbáltak információkat szerezni, hogy a holland hatóságok mennyit tudtak erről az eseményről.

Az igazságügyi és nemzetbiztonsági miniszter továbbította e kérelemnek az ECCAIRS‑jelentésekre vonatkozó részét az infrastruktúráért és vízgazdálkodásért felelős miniszternek. Az a holland adatbázisban végzett keresést követően megállapította, hogy az illetékes holland hatóság három olyan jelentést tárolt az adatbázisban, amely 2014‑ben az ukrán légtérben bekövetkezett eseményekre vonatkozott. Ezzel szemben nem vizsgálta azt, hogy más tagállamok illetékes hatóságai a vonatkozó nemzeti adatbázisukban, valamint az európai központi adattárban tároltak‑e más, ezzel kapcsolatos jelentéseket.

2018. április 17‑i határozatával az infrastruktúráért és vízgazdálkodásért felelős miniszter az említett kérelmet az ECCAIRS‑jelentésekre vonatkozó részében elutasította. A határozatot lényegében azzal indokolta, hogy a 376/2014 rendelet alapján különös szabályozás vonatkozik a hozzáférhetővé tétel tilalmára, amely kizárólagosan alkalmazandó a szóban forgó információkra, és kizárja a közigazgatási dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozóan a közigazgatás nyilvánosságáról szóló törvény által létrehozott általános szabályozást. Álláspontja szerint ez a különös szabályozás jogilag azt eredményezi, hogy a nemzeti adatbázisokban tárolt információk egyrészt csak a rendelet II. mellékletében meghatározott érdekelt személyekkel közölhetők, másrészt pedig csak a légi közlekedés biztonságának fenntartására vagy javítására használhatók fel.

35	Az RTL vállalkozások közigazgatási jogorvoslattal éltek az említett határozattal szemben.

2018. október 17‑i határozatával az infrastruktúráért és vízgazdálkodásért felelős miniszter helybenhagyta a 2018. április 17‑i határozatát, és kiegészítette a légi közlekedésről szóló törvény 7.2. cikkén alapuló indokkal, amely a 376/2014 rendelet belső jogban való megfelelő alkalmazásának biztosítására irányul, és ezért szintén akadályát képezi annak, hogy az RTL vállalkozásokhoz hasonló jogi személynek információkat adjanak ki az MH17 lelövésével kapcsolatban.

37	Az RTL vállalkozások ezt követően keresetet indítottak a rechtbank Midden‑Nederland (közép‑hollandiai bíróság, Hollandia) előtt.

38	2019. november 7‑i ítéletével e bíróság az RTL vállalkozások keresetét mint megalapozatlant elutasította.

A kérdést előterjesztő bíróság, a Raad van State (államtanács, Hollandia) előtt benyújtott fellebbezés keretében az RTL vállalkozások többek között arra hivatkoznak, hogy a 376/2014 rendelet és a légi közlekedésről szóló törvény 7.2. cikke nem értelmezhető úgy, hogy azok a bizalmas kezelésre vagy a hozzáférhetővé tétel tilalmára vonatkozóan olyan különleges szabályozást vezetnek be, amely jogilag azt eredményezi, hogy teljes mértékben és feltétel nélkül megfosztják őt a közigazgatási dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozóan a közigazgatási szervek nyilvánosságáról szóló törvényben előírt általános szabályozás alapján megillető azon lehetőségétől, hogy az MH17 légi járatának lelövésére vonatkozóan információkat kapjon. Kétségtelen, hogy a rendelet 15. cikke szövegének, szövegkörnyezetének és célkitűzéseinek elemzése azt mutatja, hogy az uniós jogalkotó a légi közlekedés biztonsága területén az információk bizalmas kezelésére vonatkozó sajátos szabályozást kívánt létrehozni. A bizalmas kezelésre vonatkozó ezen szabályozás azonban nem írja elő a szabályozás hatálya alá tartozó információk hozzáférhetővé tételének teljes körű és feltétlen tilalmát.

Másodlagosan az RTL vállalkozások azon az állásponton vannak, hogy még ha el is fogadjuk, hogy az információk bizalmas kezelésére vonatkozó, említett szabályozást minden más szabályozást kizárva alkalmazni kell, azt akkor is az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4‑én aláírt európai egyezmény (kihirdette: 1993. évi XXXI. törvény, a továbbiakban: EJEE) 10. cikkében szereplő véleménynyilvánítási és a tájékozódási szabadság tiszteletben tartásával kellene értelmezni. A hírmédia‑ágazatban működő vállalkozások számára tehát továbbra is lehetőség van arra, hogy fontos közérdeket veszélyeztető információkat, így például az MH17 lelövésének katasztrófájára vonatkozó információkat közöljenek velük.

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság először is az információk bizalmas kezelésére vonatkozóan a 376/2014 rendelet 15. cikkével létrehozott szabályozás hatályára, annak a hozzáférhetővé tétel tilalmára vonatkozóan a légi közlekedésről szóló törvény által bevezetett különös szabályozással fennálló összeegyeztethetőségére, valamint e két szabályozás és a közigazgatási dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozóan a belső jogban, a közigazgatás nyilvánosságáról szóló törvényben előírt általános szabályozás közötti kapcsolatra kérdez rá.

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság többek között úgy véli, hogy a 2003/42 irányelv és a 376/2014 rendelet elemzése alapján nem állapítható meg, hogy e jogi aktusok előírják, lehetővé teszik vagy éppen kizárják‑e azon információk hozzáférhetővé tételének teljes körű és feltétlen tilalmát, amelyekre az információk bizalmas kezelésére vonatkozóan általuk bevezetett különböző szabályozások vonatkoznak. Az azokban foglalt rendelkezések, valamint az azok tartalmának tisztázásához segítséget nyújtó preambulumbekezdések holland nyelvi változatában ugyanis az szerepel, hogy az ilyen információk „megfelelő” bizalmas kezelését kell biztosítani. Ezenkívül néhány helyen az illetékes nemzeti hatóságok által kapott „információkra”, máshol a birtokukban lévő „érzékeny információkra”, olykor pedig az „az eseményekre vonatkozó[an kapott] adatokra” hivatkoznak, amelyek légiközlekedés‑biztonsági kockázatot hordozhatnak, azonban nem pontosítják kifejezetten, hogy ezek a különböző fogalmak mit takarnak, illetve hogyan viszonyulnak egymáshoz.

Az említett bíróság egyébiránt úgy véli, hogy e különböző szabályozásokat egyrészt a Charta 11. cikke és az EJEE 10. cikke által mindenki számára általánosan biztosított véleménynyilvánítási és információközlési szabadság, másrészt pedig az utóbbi cikk által a sajtóorgánumok számára elismert sajátos „őrkutyaszerephez” fűződő jogok fényében kell értelmezni, amint arra az Emberi Jogok Európai Bírósága többek között a 2016. november 8‑i Magyar Helsinki Bizottság kontra Magyarország ítéletében (CE:ECHR:2016:1108JUD001803011) emlékeztetett.

Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy milyen következtetéseket kell levonni a légi közlekedésről szóló törvénynek a Charta 11. cikkével összefüggésben értelmezett 376/2014 rendelettel való esetleges összeegyeztethetetlenségéből. E tekintetben úgy véli, hogy amennyiben az e törvényben előírt, a hozzáférhetővé tételt tiltó különös szabályozást a 376/2014 rendelettel összeegyeztethetetlennek, következésképpen pedig alkalmazhatatlannak kell tekinteni, úgy az infrastruktúráért és vízgazdálkodásért felelős miniszternek az RTL vállalkozások kérelmét elutasító határozata jogszerűségét a közigazgatás nyilvánosságáról szóló törvénnyel összefüggésben kell értékelni. Márpedig noha ez a törvény nem másodlagos uniós jogi szabályozás átültetésének vagy alkalmazásának biztosítására irányul, és nem harmonizálja általános jelleggel a közigazgatási dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés jogát a tagállamokban, a lehető legnagyobb mértékben azt is az információk bizalmas kezelésére vonatkozóan a 376/2014 rendelettel létrehozott szabályozás figyelembevételével kell értelmezni, amint arra egyébként e rendelet (33) preambulumbekezdése is emlékeztet.

E körülmények között a Raad van State (államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)	Mit jelentenek az »eseményekre« és a »megfelelő bizalmas kezelésre« vonatkozó adatok a [376/2014 rendelet] 15. cikkének (1) bekezdése értelmében, valamint [a Charta] 11. cikkében és az EJEE 10. cikkében biztosított véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságára tekintettel?

Úgy kell‑e értelmezni a [376/2014 rendelet] 15. cikkének (1) bekezdését a [Charta] 11. cikkében és az EJEE 10. cikkében biztosított véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságára tekintettel, hogy azzal összeegyeztethető az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a bejelentett eseményekre vonatkozó egyetlen információ sem adható ki?

A második kérdésre adott nemleges válasz esetén: Alkalmazhat‑e az illetékes nemzeti hatóság olyan általános nemzeti közzétételi szabályozást, amely szerint információkat nem kell kiadni, kivéve, ha az információszolgáltatás elsőbbséget élvez például a más államokkal és nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokhoz, a hatósági vizsgálathoz, ellenőrzéshez és felügyelethez, a magánélet tiszteletben tartásához, valamint a természetes vagy jogi személyek aránytalan előnyben részesítésének vagy hátrányos megkülönböztetésének elkerüléséhez fűződő érdekekkel szemben?

4)	Az általános nemzeti közzétételi szabályozás alkalmazása során van‑e jelentősége annak, hogy a nemzeti adatbázisból származó információkról vagy más dokumentumokban, például politikai dokumentumokban foglalt jelentésekből származó vagy azokra vonatkozó információkról van‑e szó?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első és a második kérdésről

Együttesen vizsgálandó első és második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 376/2014 rendeletnek a Charta 11. cikkében biztosított, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához való joggal összefüggésben értelmezett 15. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az e rendelet 2. cikkének 7. pontja értelmében vett, a légi közlekedés biztonságával kapcsolatos „eseménnyel” kapcsolatban az illetékes nemzeti hatóságok birtokában lévő információkra olyan bizalmas kezelési szabályozás vonatkozik, amelynek következtében azokhoz sem a nyilvánosság, sem pedig hírmédia‑ágazatban működő vállalkozások nem kaphatnak hozzáférést.

E tekintetben elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog azon rendelkezésében foglalt kifejezéseknek, amely a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében nem tartalmaz kifejezett utalást a tagállami jogokra, rendes körülmények között az egész Unióban olyan önálló és egységes értelmezést kell tulajdonítani. Ehhez nemcsak az értelmezendő rendelkezés kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (lásd ebben az értelemben: 1984. január 18‑iEkro ítélet, 327/82, EU:C:1984:11, 11. pont; 2022. november 15‑iSenatsverwaltung für Inneres und Sport ítélet, C‑646/20, EU:C:2022:879, 40. pont).

Egyébiránt minden uniós jogi aktust – amennyire lehetséges – úgy kell értelmezni, hogy ne váljék kérdésessé annak érvényessége, és hogy megfeleljen az elsődleges jog egészének, különösen a Charta rendelkezéseinek. Így tehát ha az ilyen aktus valamely rendelkezése többféleképpen értelmezhető, azt az értelmezést kell előnyben részesíteni, amelynek alapján az adott rendelkezés összeegyeztethető az elsődleges joggal, szemben azzal, amely az összeegyeztethetetlenség megállapításához vezetne (2019. május 14‑iM és társai [Menekült jogállás visszavonása] ítélet, C‑391/16, C‑77/17 és C‑78/17, EU:C:2019:403, 77. pont; 2022. április 26‑iLengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑401/19, EU:C:2022:297, 70. pont).

A jelen ügyben először is a 376/2014 rendelet 15. cikkének szövegét illetően meg kell állapítani egyrészt, hogy e cikk (1) bekezdése többek között arra kötelezi a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést a rendelet 4., 5. és 10. cikke alapján az eseményekre vonatkozóan kapott adatok megfelelően bizalmas kezelésének biztosítására.

Amint az a 376/2014 rendelet 4. cikkének (1)–(3) és (6)–(8) bekezdéséből, valamint e rendelet 5. cikkének (1)–(3) és (7) bekezdéséből, a rendelet 2. cikkének 3–5. és 7. pontjában szereplő fogalommeghatározások fényében értelmezve az következik, hogy a rendelet értelmében vett „információk” magukban foglalják valamennyi, az illetékes nemzeti hatóságok által a 4. és 5. cikkben előírt jelentéstételi rendszerek útján olyan eseményekkel kapcsolatban, bármilyen formában gyűjtött információt, amelyek veszélyeztetnek vagy veszélyeztethetnek egy légi járművet, az abban tartózkodókat vagy bármely más személyt, legyen szó akár repülőeseményekről, súlyos repülőeseményekről vagy balesetekről. Amint az a 376/2014 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének első albekezdéséből következik, az ilyen eseményekre vonatkozó információk tágabb értelemben magukban foglalnak minden olyan „eseményekkel kapcsolatos adatot”, amelyeket az e rendelet 8. cikkében, illetve 6. cikkének (6) bekezdésében említett európai központi adattárban és nemzeti adatbázisokban bármilyen formában tárolnak, különösen azokat, amelyek az illetékes nemzeti hatóságok által a rendelet 6. cikke (3) bekezdésének első albekezdése és 13. cikkének (9) bekezdése alapján elvégzendő „értékelésre”, „elemzésre” és „nyomon követésre”, valamint a rendelet 13. cikkének (10) bekezdése alapján meghozandó „korrekciós intézkedésekre” vonatkoznak.

Következésképpen a 376/2014 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében előírt, bizalmas kezelésre vonatkozó kötelezettség – amint arra a főtanácsnok indítványának 30. pontjában lényegében rámutatott – az eseményekkel kapcsolatos minden olyan információra alkalmazandó, amelyhez az illetékes nemzeti hatóságok vagy az EASA a rendelet 4., 5. vagy 10. cikke alapján hozzáférhet. Ezek az információk magukban foglalják az illetékes nemzeti hatóságok által a légi járművet, az abban tartózkodókat vagy bármely más személyt veszélyeztető vagy esetlegesen veszélyeztető eseményről szóló értesítést követően gyűjtött információkat, valamint a nemzeti adatbázisokban és az európai központi adattárban tárolt egyéb információkat, különösen az említett hatóságok által az ilyen értesítést követően készített vagy összeállított jelentésekben, beszámolókban és egyéb dokumentumokban vagy adathordozókban található információkat.

Másrészt a 376/2014 rendelet 15. cikkének (2) bekezdése pontosítja az e cikk (1) bekezdésében foglalt bizalmas kezelésre vonatkozó kötelezettség jogi tartalmát, és annak tárgyi hatályát is meghatározza. Így a (2) bekezdés első albekezdése előírja, hogy a 996/2010 rendelet 12., 14. és 15. cikkében a biztonsági vonatkozású információk védelmét illető rendelkezések sérelme nélkül az eseményjelentésekből származó információkat csak arra a célra lehet felhasználni, amely célra azokat összegyűjtötték. Ezenkívül a (2) bekezdés második albekezdése értelmében a tagállamok nem adhatják ki és nem is használhatják fel az eseményekre vonatkozó információkat a vétkesség vagy a felelősség telepítésére, vagy tágabb értelemben a légi közlekedés biztonságának fenntartásától vagy javításától eltérő bármely más célra.

Jóllehet a 376/2014 rendelet 15. cikke (2) bekezdésének első albekezdése általános jelleggel utal „arra a célra […], amely célra [az ilyen információkat] összegyűjtötték”, a rendelet egészének elemzéséből kitűnik, hogy e célok valójában az e rendelkezés második albekezdésében említett légi közlekedés biztonságának fenntartásához és javításához kapcsolódnak. Konkrétabban, az említett rendelet 3. cikkének (1) bekezdéséből, 6. cikke (3) bekezdésének második albekezdéséből és 13. cikkének (10) bekezdéséből világosan és egyértelműen kitűnik, hogy ezeket az információkat csak olyan célokra lehet kiadni és felhasználni, amelyek valamilyen módon a légi közlekedés biztonságának fenntartásához és javításához kapcsolódnak, így például a légi közlekedés biztonságát esetlegesen érintő veszélyhelyzetek felismeréséhez és nyomon követéséhez, a kezelésükre irányuló intézkedések elfogadásához vagy a polgári légi közlekedési ágazat szakembereinek védelméhez. Ezenkívül a 376/2014 rendelet e három utolsó rendelkezéséből és 9. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy az említett információk kezelésére vonatkozó különböző szempontok – így a bejelentésük, tárolásuk, értékelésük és elemzésük, illetve megosztásuk – szabályozására létrehozott mechanizmusok összessége arra szolgál, hogy hozzájáruljanak a polgári légi közlekedési ágazat biztonságának fenntartásához és javításához.

Másodszor, azon szövegkörnyezetet illetően, amelybe a 376/2014 rendelet 15. cikke illeszkedik, és az e rendelet által követett célkitűzéseket illetően először is meg kell állapítani, hogy e rendelet célja – 1. cikkének (1) bekezdése szerint – az Unión belüli légi közlekedés biztonságának javítása azáltal, hogy biztosítja a vonatkozó polgári légiközlekedéssel kapcsolatos információk bejelentését, gyűjtését, tárolását, védelmét, megosztását, terjesztését és elemzését.

Másodszor, a 376/2014 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése, valamint e rendelet (6), (12), (20), (33), (34) és (40) preambulumbekezdése megerősíti, hogy az említett rendelet 15. cikkében előírt bizalmas kezelésre vonatkozó kötelezettség szükséges központi eleme a rendelet által a légi közlekedés biztonságának javítása érdekében létrehozott felügyeleti és ellenőrzési rendszernek. Ez a bizalmas kezelésre vonatkozó kötelezettség szigorú jellegű, és az illetékes nemzeti hatóságok által e célból gyűjtött vagy megállapított valamennyi információra vonatkozik. Az említett kötelezettség együtt jár az ilyen információk bármilyen más célra történő hozzáférhetővé tételének vagy felhasználásának tilalmával.

Harmadszor, a 376/2014 rendelet más rendelkezéseinek, bár nem érintik közvetlenül a szóban forgó információk hozzáférhetővé tételét és felhasználását, nyilvánvalóan az a célja és következménye, hogy biztosítsa az e rendelet 15. cikkében előírt bizalmas kezelésre vonatkozó kötelezettség hatékonyságát azáltal, hogy megerősíti az ezen információknak a rendelet 15. cikkében kifejezetten említettektől eltérő célokra történő hozzáférhetővé tételének vagy felhasználásának ebből következő tilalmát.

Közelebbről, a 376/2014 rendeletnek az (50) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 20. cikkéből egyértelműen kitűnik, hogy a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozóan az 1049/2001 rendeletben előírt jog nem vonatkozik az említett információkra. Ezen információkra ugyanis kizárólag a 376/2014 rendelet 10. és 11. cikkében megállapított szigorúbb szabályok vonatkoznak.

58	Negyedszer, a légi közlekedés biztonsága területén alkalmazandó egyéb rendeletek elemzése, amelyekre a 376/2014 rendelet számos alkalommal hivatkozik, szintén megerősíti az e rendelet 15. cikkében előírt bizalmas kezelésre vonatkozó kötelezettség általános és szigorú jellegét.

Így a 2018/1139 rendelet, amelynek célja az 1. cikkének (1) bekezdése szerint a polgári repülésbiztonság egységesen magas szintjének létrehozása és fenntartása és az Európai Unióban, 72. cikkének (1) és (5) bekezdésében előírja, hogy a Bizottság, az EASA és az illetékes nemzeti hatóságok által e rendelet alkalmazásával összefüggésben gyűjthető, elemezhető és megosztható információk terjesztését és felhasználását az e cél eléréséhez „feltétlenül szükséges mértékre” kell korlátozni. Ezenkívül az említett rendelet 72. cikkének (6) bekezdése arra kötelezi e különböző szerveket, hogy tegyék meg az ezen információk bizalmas kezelésének biztosításához szükséges intézkedéseket, nem érintve a többek között a 376/2014 rendeletben az információk bizalmas jellege tekintetében előírt „szigorúbb” követelményeket. Végül a 2018/1139 rendelet 119. cikke lényegében emlékeztet arra, hogy a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésnek az 1049/2001 rendelettel bevezetett joga nem alkalmazandó a 376/2014 rendelet alapján gyűjtött vagy keletkezett információkra.

Koherens módon a 996/2010 rendelet, amelyet – amint az 5. cikkének (1) és (2) bekezdéséből következik – a légi járművet érintő, eseményvizsgálat tárgyát képező balesetek vagy súlyos repülőesemények esetén a 376/2014 rendelettel párhuzamosan kell alkalmazni, a 14. cikkének (1) és (2) bekezdésében lényegében azt írja elő, hogy az ilyen balesetekről vagy súlyos repülőeseményekről az eseményvizsgálat keretében gyűjtött érzékeny információkat a 376/2014 rendeletben előírt „bizalmas kezeléshez” hasonló „védelemben” kell részesíteni, abban az értelemben, hogy azok nem tehetők hozzáférhetővé és nem használhatók fel az eseményvizsgálatokon kívül, illetve bizonyos esetekben a légi közlekedés biztonságának javításán kívüli egyéb célokra. A 996/2010 rendelet 15. cikkének (3) bekezdéséből az is kitűnik, hogy amennyiben az eseményvizsgálatot végző hatóság ilyen érzékeny információkat bocsát a légi közlekedés biztonságának javítása céljából az EASA vagy a nemzeti polgári repülési hatóságok rendelkezésére, az említett információkat továbbra is védeni kell az egyéb célokra történő hozzáférhetővé tétellel vagy felhasználással szemben.

Így a 376/2014 rendelet 15. cikkét – annak szövegéből, szövegkörnyezetéből, valamint azon szabályozás célkitűzéseiből kiindulva, amelynek részét képezi – úgy kell értelmezni, hogy a 376/2014 rendeletben meghatározott, a légi közlekedés biztonságával kapcsolatos „esemény” tárgyában az illetékes nemzeti hatóságok birtokában lévő valamennyi információ olyan bizalmas kezelésre vonatkozó szabályozás hatálya alá tartozik, amelynek következtében azokhoz a nyilvánosság nem jogosult bármilyen formában hozzáférni.

Ami a kérdést előterjesztő bíróságnak a „megfelelő” kifejezések uniós jogalkotó általi használatára vonatkozó, különösen a 376/2014 rendelet (6), (33), (34) és (40) preambulumbekezdésében, valamint egyes rendelkezéseiben, így például a rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében, 3. cikkének (1) bekezdésében és 6. cikkének (3) bekezdésében szereplő megfontolásait illeti, hozzá kell fűzni ehhez, hogy ez a kifejezés nem az említett rendeletben előírt „bizalmas kezelésre” utal, hanem a bizalmas kezelés „védelmére”, a védelem biztosítása érdekében meghozandó „intézkedésekre”, valamint az érintett információ „felhasználására” vonatkozik. Ezeket tehát nem úgy kell érteni, hogy az említett bizalmas kezelés csak viszonylagos jellegű, amint azt e bíróság gondolja, hanem azt minden olyan eszközzel biztosítani kell, amely biztosítja, hogy a szóban forgó információkat kizárólag azon célokra használják fel, amelyek céljából azokat gyűjtötték vagy megállapították.

Következésképpen a 376/2014 rendelet 15. cikkével nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy az ilyen esemény tárgyában az illetékes nemzeti hatóságok birtokában lévő információk olyan teljes körű és feltétlen bizalmas kezelésre vonatkozó szabályozás hatálya alá tartoznak, amelynek következtében azokhoz a nyilvánosság nem jogosult bármilyen formában hozzáférni.

Ebből az következik, hogy a 376/2014 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében előírt bizalmas kezelésre vonatkozó kötelezettség többek között minden olyan információra vonatkozik, amelyet valamely illetékes nemzeti hatóság az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló esemény – azaz a 376/2014 rendelet 2. cikkének 5. pontja és az e rendelkezésben hivatkozott 996/2010 rendelet értelmében vett „baleset” – tárgyában bármilyen formában gyűjtött, valamint minden olyan információra, amely az ezen eseményről szóló értesítést követően készített vagy összeállított dokumentumban vagy adathordozón bármilyen formában megtalálható, és a vonatkozó nemzeti adatbázisukban, valamint az európai központi adattárban szerepel. Az ilyen esemény ugyanis olyannak minősül, amelyet a 376/2014 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében jelenteni kell, mivel olyan eseményről van szó, amely az érintett légi jármű repülésével kapcsolatos, és jelentős mértékben veszélyezteti a légi közlekedés biztonságát. Következésképpen az említett kötelezettséget tiszteletben kell tartani többek között a jelen ítélet 32–34. pontjában említett „ECCAIRS‑jelentések” megléte esetén, megjegyezve, hogy a gyakorlatban az ECCAIRS a nemzeti adatbázisok és az európai központi adattár által használt azon szoftver, amelynek létrehozását a 376/2014 rendelet írja elő, amint az az e rendelet (16) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 7. cikkének (4) bekezdéséből is következik.

Harmadszor és utolsósorban, a kérdést előterjesztő bíróságnak a 376/2014 rendelet 15. cikke ilyen értelmezésének a Charta 11. cikkében biztosított, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához való jogra gyakorolt jogkövetkezményeire vonatkozó kérdéseire tekintettel, egy olyan sajátos esetben, ha az e cikkben előírt bizalmas kezelés hatálya alá tartozó információkhoz való hozzáférést kérő személy egy hírmédia‑ágazatban működő vállalkozás, a következőket kell pontosítani.

A Bíróság már emlékeztetett arra, hogy azokat a másodlagos uniós jogi aktusokat vagy rendelkezéseket, amelyek negatívan befolyásolhatják, tehát korlátozhatják a Charta 11. cikkében biztosított véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságához való jog gyakorlását, e jog figyelembevételével kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2022. április 26‑iLengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑401/19, EU:C:2022:297, 47. és 70. pont).

A jelen ügyben az Európai Unió Tanácsa, a Bizottság és a holland kormány írásbeli észrevételeiben mind azt az álláspontot képviselte, hogy a 376/2014 rendelet 15. cikke – amellett, hogy korlátozza a Charta 11. cikkében biztosított véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságához való jog gyakorlását – tiszteletben tartja a Charta 52. cikkének (1) bekezdésében előírt, az ilyen korlátozás megengedhetőségéhez szükséges feltételeket.

E tekintetben a Charta 52. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az általa elismert jogok és szabadságok gyakorlása korlátozható, feltéve hogy először is, azt törvény írja elő, másodszor, arra a szóban forgó jogok és szabadságok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával kerül sor, harmadszor pedig, az arányosság elvére figyelemmel e korlátozás elengedhetetlen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja.

Először is azon követelményt illetően, amely szerint az ilyen korlátozást törvénynek kell előírnia, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az többek között azt jelenti, hogy a korlátozás jogalapja kellően egyértelműen és pontosan meghatározza annak terjedelmét (lásd ebben az értelemben: 2015. december 17‑iWebMindLicenses ítélet, C‑419/14, EU:C:2015:832, 81. pont; 2020. október 6‑iÉtat luxembourgeois [Adózással kapcsolatos információk iránti kérelemmel szembeni jogorvoslati jog] ítélet, C‑245/19 és C‑246/19, EU:C:2020:795, 76. pont).

70	Márpedig ez a helyzet a 376/2014 rendelet 15. cikke esetében, amint az különösen a jelen ítélet 51. és 61. pontjából is kitűnik.

Ami másodszor a szóban forgó jog lényeges tartalmának tiszteletben tartására vonatkozó követelményt illeti, mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a 376/2014 rendelet 15. cikke általános és szigorú bizalmas kezelési rendszert ír elő a rendelet alapján az illetékes légiközlekedés‑biztonsági hatóságok által gyűjtött vagy tárolt információk vonatkozásában. Ennek alapján a 15. cikk sértheti a Charta 11. cikkében biztosított véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságához való jogot, mivel ez utóbbi cikk (1) bekezdésében általános jelleggel mindenki számára, (2) bekezdésében pedig konkrétan a tömegtájékoztatás számára lehetővé teszi, hogy információkat kapjon.

A 376/2014 rendelet 15. cikke ugyanis akadályát képezi annak, hogy mindenki szabadon hozzáférjen az e rendelkezésben említett információkhoz és információkhoz, és ezáltal megismerje azok tartalmát, függetlenül attól, hogy ezek az információk milyen eseménnyel kapcsolatosak, és így milyen jelentőséggel bírhatnak a nyilvánosság számára.

Másfelől konkrétan azt is megakadályozza, hogy a hírmédia‑ágazatban működő vállalkozások újságírás céljából, a tömegtájékoztatás szabadságához és az újságírói tevékenység végső céljához – azaz az információk nyilvánossághoz való eljuttatásához és a nyilvános vitához való hozzájáruláshoz – kapcsolódó előkészítő kutatási, oknyomozói és bizonyítékgyűjtési tevékenységek keretében hozzáférjenek az említett információkhoz (lásd ebben az értelemben: 2022. március 15‑iAutorité des marchés financiers ítélet, C‑302/20, EU:C:2022:190, 68. és 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

A 376/2014 rendelet 15. cikke azonban csak azokra a balesetekre, súlyos repülőeseményekre vagy más, a légi közlekedés biztonságára valószínűleg jelentős kockázatot jelentő eseményekre vonatkozó információkra alkalmazandó, amelyeket az illetékes hatóságok e rendelet alapján gyűjtenek vagy tárolnak. E cikk tehát nem akadályozza meg a nyilvánosságot és a hírmédia‑ágazatban működő vállalkozásokat abban, hogy más forrásokból, illetve más módon tájékozódjanak ebben a témában.

75	Ezenkívül e cikk önmagában nem sérti a véleményalkotás és véleménynyilvánítás szabadságát.

76	E körülmények között meg kell állapítani, hogy az említett cikk nem sérti a Charta 11. cikkében biztosított jog lényeges tartalmát.

Harmadszor azon követelményt illetően, amely szerint minden korlátozásnak szükségesnek kell lennie az Unió által elismert általános érdekű célkitűzés eléréséhez, és azzal arányosnak kell lennie, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság korábban már kimondta, hogy a légi közlekedés biztonságának garantálására és tágabb értelemben a polgári repülés biztonságának Európában történő egységesen magas szintjének biztosítására irányuló célok az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseknek minősülnek (lásd ebben az értelemben: 2017. július 5‑iFries ítélet, C‑190/16, EU:C:2017:513, 42. és 43. pont; 2022. június 2‑iSkeyes ítélet, C‑353/20, EU:C:2022:423, 67. pont).

Ezenkívül ilyen közérdekű célnak minősülhet az, hogy az uniós jogalkotó egy különleges helyzetű ágazatban olyan felügyeleti és ellenőrzési rendszert hozzon létre, amely az érintett természetes vagy jogi személyek általi információbejelentésre, ezen információknak az illetékes nemzeti és uniós hatóságok általi közös elemzésére, valamint ezen információknak a bizalmas kezelésre vonatkozó kötelezettségek révén történő védelmére irányuló mechanizmusokon alapul. A Bíróság többek között elismerte, hogy ilyen kötelezettségek lehetnek szükségesek az érintett személyek bizalmának megőrzéséhez, valamint ahhoz, hogy megvédjék őket az általuk a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal közlendő információk hozzáférhetővé tételének veszélyétől (lásd a pénzügyi felügyeleti ágazatot illetően: 2018. június 19‑iBaumeister ítélet, C‑15/16, EU:C:2018:464, 31–33. és 46. pont; a közbeszerzési ágazatot illetően: 2021. szeptember 7‑iKlaipėdos regiono atliekų tvarkymo centras ítélet, C‑927/19, EU:C:2021:700, 115. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Márpedig a jelen ügyben, amint az a jelen ítélet 54. és 55. pontjából is kitűnik, e célok alátámasztják a 376/2014 rendelet egészét, és konkrétabban az e rendelet által létrehozott felügyeleti és ellenőrzési rendszert, valamint annak központi és szükséges elemét, az említett rendelet 15. cikkében előírt bizalmas kezelésre vonatkozó kötelezettséget is.

Egyébiránt, amint arra a Tanács és a Bizottság a Bíróság elé terjesztett írásbeli és szóbeli észrevételeiben rámutatott, meg kell jegyezni, hogy a 376/2014 rendelet 15. cikkében előírt bizalmas kezelésre vonatkozó kötelezettség – bár általánosságban és szigorúan kizárja a nyilvánosság vagy a hírmédia‑ágazatban működő vállalkozások hozzáférési jogát az érintett információkhoz – nem sérti az illetékes nemzeti hatóságok vagy bíróságok azon lehetőségét, hogy bizonyos konkrét helyzetekben, szigorú feltételek mellett hivatalból úgy döntsenek, hogy bizonyos ilyen információkat nyilvánosságra hozzanak.

Így először is a 376/2014 rendelet 13. cikkének (11) és (12) bekezdése, amelyet e rendelet (32) preambulumbekezdésével összefüggésben kell értelmezni, nemcsak arra hatalmazza fel a tagállamokat, hogy – például összesített és anonimizált formában – jelentéseket tegyenek közzé annak érdekében, hogy tájékoztassák a nyilvánosságot a polgári légi közlekedés általános biztonsági szintjéről, hanem az egyes eseményekről szóló jelentések közzétételére is, feltéve hogy azokat anonimizálják.

Továbbá a 376/2014 rendelet 15. cikke – amint az a szövegéből is következik – nem érinti azt a lehetőséget, amellyel a 996/2010 rendelet 14. cikkének (3) és (4) bekezdése felhatalmazza az igazságszolgáltatást vagy az illetékes nemzeti hatóságot arra, hogy – a törvény által engedélyezett célból feltétlenül szükséges mértékben és az említett rendelkezésekben és az alkalmazandó nemzeti jogban meghatározott feltételeknek megfelelően – a légi járműveket érintő, eseményvizsgálat tárgyát képező balesetre vagy súlyos repülőeseményre vonatkozó bizonyos információk nyilvánosságra hozataláról határozzon.

Végül a 376/2014 rendelet 15. cikke nem érinti az eseményvizsgálatot végző hatóság azon lehetőségét sem, hogy a 996/2010 rendelet 15. cikke (4) és (5) bekezdésének megfelelően úgy döntsön, hogy tájékoztatja az adott baleset vagy súlyos repülőesemény áldozatait, azok hozzátartozóit, illetve szervezeteit, és nyilvánosságra hoz minden, a vizsgálati eljárással kapcsolatos információt, valamint a vizsgálati eljárás alapján készített előzetes jelentéseket, következtetéseket vagy ajánlásokat. E hatóság továbbá ugyanezen rendelet 16. cikke értelmében köteles közzétenni az említett eljáráshoz vezető zárójelentést.

A jelen ítélet 81–83. pontjában említett rendelkezések összességére tekintettel, amelyek a nyilvánosság, konkrétabban a hírmédia‑ágazatban működő vállalkozások számára bizonyos lehetőségeket biztosítanak az Unión belüli légi közlekedés biztonságára vonatkozó általános információk, valamint bizonyos eseményekre vonatkozó információkhoz való hozzájutásra abban az esetben, ha a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok vagy bíróságok úgy ítélik meg, hogy ezen információk célzott közzététele vagy nyilvánosságra hozatala indokolt, a 376/2014 rendelet 15. cikkében előírt bizalmas kezelésre vonatkozó kötelezettséget az általa elérni kívánt céllal arányosnak kell tekinteni. Függetlenül ugyanis attól a körülménytől, hogy e kötelezettség nem akadályozza meg a nyilvánosságot és a hírmédia‑ágazatban működő vállalkozásokat abban, hogy más forrásokból, illetve más módon tájékozódjanak, amint az a jelen ítélet 74. pontjából is kitűnik, e kötelezettség nem zárja ki a szóban forgó információknak az említett hatóságok vagy bíróságok kezdeményezésére és felügyelete mellett történő nyilvánosságra hozatalát. Úgy tűnik tehát, hogy a 376/2014 rendelet elfogadásával az uniós jogalkotó arra törekedett, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsen egyrészt az e rendelet által elérni kívánt célok, másrészt a fennálló különböző köz‑ és magánjogok és ‑érdekek között, és ezt ténylegesen meg is valósította.

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 376/2014 rendeletnek a Charta 11. cikkében biztosított, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához való joggal összefüggésben értelmezett 15. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az e rendelet 2. cikkének 7. pontja értelmében vett, a légi közlekedés biztonságával kapcsolatos „eseménnyel” kapcsolatban az illetékes nemzeti hatóságok birtokában lévő információkra olyan bizalmas kezelési szabályozás vonatkozik, amelynek következtében azokhoz sem a nyilvánosság, sem pedig a hírmédia‑ágazatban működő vállalkozások nem jogosultak bármilyen formában hozzáférni.

A harmadik és a negyedik kérdésről

86	Az első és a második kérdésre adott válaszra figyelemmel a harmadik és a negyedik kérdést nem kell megválaszolni.

A költségekről

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A 2018. július 4‑i (EU) 2018/1139 európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a polgári légi közlekedési események jelentéséről, elemzéséről és nyomon követéséről, valamint a 996/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 2003/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint az 1321/2007/EK bizottsági rendelet és az 1330/2007/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 3‑i 376/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 15. cikkét az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkében biztosított véleménynyilvánítási és tájékozódási szabadsághoz való joggal összefüggésben

a következőképpen kell értelmezni:

a módosított 376/2014 rendelet 2. cikkének 7. pontja értelmében vett, a légi közlekedés biztonságával kapcsolatos „eseménnyel” kapcsolatban az illetékes nemzeti hatóságok birtokában lévő információkra olyan bizalmas kezelési szabályozás vonatkozik, amelynek következtében azokhoz sem a nyilvánosság, sem pedig a hírmédia‑ágazatban működő vállalkozások nem jogosultak bármilyen formában hozzáférni.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: holland.