–

az Asociación para la Conservación y Estudio del Lobo Ibérico (ASCEL) képviseletében M. J. Gil Ibáñez abogada és A. I. Fernández Marcos procuradora,

–

az Administración de la Comunidad de Castilla y León képviseletében D. Vélez Berzosa letrada,

–

a spanyol kormány képviseletében kezdetben I. Herranz Elizalde, később M. Morales Puerta, meghatalmazotti minőségben,

–

a finn kormány képviseletében H. Leppo, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében C. Hermes és E. Sanfrutos Cano, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2013. május 13‑i 2013/17/EU irányelvvel (HL 2013. L 158., 193. o.) módosított, a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL 1992. L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.; a továbbiakban: élőhelyvédelmi irányelv) 2. cikke (2) bekezdésének, valamint 4., 11., 12., 14., 16. és 17. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az Asociación para la Conservación y Estudio del Lobo Ibérico (ASCEL) (egyesület az ibériai farkas védelmére és tanulmányozására, Spanyolország) és az Administración de la Comunidad de Castilla y León (Kasztília és León autonóm közösség igazgatása, Spanyolország) között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgyát az ASCEL által a Dirección General del Patrimonio Natural y Política Forestal de la Junta de Castilla y Leónnak (Kasztília és León önkormányzatának természeti örökséggel és erdészeti politikával foglalkozó főigazgatósága) a 2019/2020‑as, 2020/2021‑es és 2021/2022‑es vadászidényben a Kasztília és Leónban a Duero folyótól északra fekvő vadászterületeken élő farkasokra vonatkozó körzeti vadgazdálkodási terv jóváhagyásáról hozott 2019. október 9‑i határozatának (a továbbiakban: 2019. október 9‑i határozat) megsemmisítése, valamint az alapeljárás alperesének az ezen idények alatt elejtett minden egyes egyed utáni kártérítés megfizetésére való kötelezése iránt benyújtott kérelem képezi.

3

Az élőhelyvédelmi irányelv első preambulumbekezdése értelmében:

„[…] a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása, beleértve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmét – miként [az EUMSZ 191. cikk] megállapítja – a[z Európai] Közösség általános érdekében álló, alapvetően fontos célkitűzés.”

4

Ezen irányelv tizenötödik preambulumbekezdése így szól:

„[…] egyes növény‑ és állatfajok esetében általános természetvédelmi rendszert kell kiépíteni a [vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2‑i] 79/409/EGK tanácsi] irányelv [(HL 1979. L 103., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 98. o.)] kiegészítéseképpen; mivel intézkedéseket kell hozni egyes fajok különleges kezelésére vonatkozóan, amennyiben ez védettségi állapotuk alapján indokolt, beleértve az állatok befogásának, illetve megölésének bizonyos módjaira vonatkozó tilalmat, meghatározott feltételekhez kötve az azoktól való eltérés lehetőségét”.

5

Az élőhelyvédelmi irányelv 1. cikkének i) pontja a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

[…]”.

6

Ezen irányelv 2. cikke a következőket írja elő:

„(1)   Az irányelv célja, hogy a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmével hozzájáruljon a biológiai sokféleség biztosításához a Szerződésben érintett tagállamok európai területén belül [helyesen: a tagállamoknak a Szerződés hatálya alá tartozó európai területén belül].

(2)   Az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések célja a közösségi érdekeltségű [helyesen: jelentőségű] természetes élőhelyek, valamint vadon élő állat‑ és növényfajok kedvező védettségi helyzetének [helyesen: állapotának] fenntartása, illetve helyreállítása.

(3)   Az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések figyelembe veszik a gazdasági, társadalmi és kulturális igényeket, valamint a regionális és a helyi sajátosságokat is.”

7

Az említett irányelv 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A III. mellékletben (1. szakasz) meghatározott követelmények és a vonatkozó tudományos ismeretek alapján minden egyes tagállam benyújtja a megfelelő természeti területek javasolt jegyzékét, amelyben feltüntetik, hogy az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusok, illetve a II. mellékletben felsorolt őshonos fajok közül melyek fordulnak elő az egyes természeti területeken. E területek nagy területen elterjedt állatfajok esetében a faj természetes elterjedési területén belül olyan területi egységnek felelnek meg, amelynek fizikai vagy biológiai tényezői nélkülözhetetlenek a faj létezéséhez és szaporodásához. […]

Az irányelvről szóló értesítést követő három éven belül a jegyzéket megküldik a[z Európai] Bizottságnak az egyes természeti területekre vonatkozó tájékoztatással együtt. […]

[…]

(4)   Egy közösségi jelentőségű természeti terület (2) bekezdésben megállapított eljárással összhangban történő jóváhagyása után az érintett tagállam a lehető leghamarabb – de legkésőbb hat éven belül – különleges természetvédelmi [helyesen: természetmegőrzési] területté nyilvánítja az érintett területet, és meghatározza annak különös fontosságát annak alapján, hogy az egyes természeti területek mennyire fontos szerepet töltenek be az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusok, illetve a II. mellékletben felsorolt fajok kedvező védettségi állapotának biztosításával történő fenntartása, illetve helyreállítása, valamint a Natura 2000 hálózat egységessége szempontjából, figyelembe véve továbbá, hogy milyen mértékben fenyegeti a károsodás vagy a pusztulás veszélye az egyes természeti területeket.

[…]”

8

Ugyanezen irányelv 11. cikke szerint „[a] tagállamok felügyelik a 2. cikkben említett természetes élőhelyek és fajok védettségi állapotát, különös tekintettel az elsődleges fontosságú természetes élőhelytípusokra és a veszélyeztetett fajokra”.

9

Az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke a következőképpen szól:

„(1)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatfajok természetes elterjedési területükön való szigorú védelmének [helyesen: szigorú védelmére irányuló rendszer bevezetése] érdekében, megtiltva az alábbiakat:

[…]”

10

Ezen irányelv 14. cikke a következőket írja elő:

„(1)   A tagállamok, amennyiben a 11. cikkben előírt felügyelet eredményeként szükségesnek ítélik, intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy az V. mellékletben felsorolt vadon élő állat‑ és növényfajok példányainak vadonból befogása, illetve begyűjtése, továbbá használata összeegyeztethető legyen kedvező védettségi állapotuk fenntartásával.

(2)   Amennyiben ilyen intézkedések válnak szükségessé, azoknak ki kell terjedniük a 11. cikkben elrendelt felügyeleti tevékenység folytatására is. Az ilyen intézkedések közé különösen az alábbiak tartoznak:

11

Az említett irányelv 16. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben nincs más megfelelő megoldás és az eltérés megengedése nem befolyásolja hátrányosan az érintett fajok populációi kedvező védettségi állapotának fenntartását az elterjedési területükön [helyesen: a természetes elterjedési területükön], a tagállamok engedélyezhetik a 12., 13., 14. cikkben, valamint a 15. cikk a) és b) pontjában foglalt rendelkezésektől való eltérést az alábbiak érdekében:

12

Ugyanezen irányelv 17. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok a 23. cikkben meghatározott időszak lejártát követően hatévenként jelentést készítenek az ezen irányelv keretében hozott intézkedések végrehajtásáról. E jelentés különösen a 6. cikk (1) bekezdésében említett természetvédelmi intézkedésekre, továbbá ezen intézkedések által az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusok és a II. mellékletben felsorolt fajok védettségi állapotára gyakorolt hatások értékelésére, valamint a 11. cikkben említett felügyeleti tevékenység főbb eredményeire vonatkozóan nyújt tájékoztatást. A jelentést – a [20. cikk alapján létrehozott] bizottság által kidolgozott formátumban – eljuttatják a Bizottsághoz, valamint a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé teszik.”

13

Ezen irányelv II. melléklete, amely a „Közösségi jelentőségű állat‑ és növényfajok, amelyek megőrzéséhez különleges természetmegőrzési területek kijelölése szükséges” címet viseli, említi a Canis lupust. Pontosítva, hogy a spanyol populációk közül „csak a Duerótól délre találhatók” érintettek.

14

Ezen irányelv IV. melékletében, amely a „Közösségi jelentőségű, szigorú védelmet igénylő állat‑ és növényfajok” címet viseli, szerepel a „Canis lupus (kivéve a Duerótól északra lévő spanyol populációk […]”.

15

Az említett irányelv V. mellékletének, amely a „Közösségi jelentőségű állat‑ és növényfajok, amelyek vadon történő begyűjtése, valamint hasznosítása igazgatási rendszabályok alá vonható” címet viseli, a) pontjában szerepel a Canis lupus„(spanyol populációk a Duerótól északra […])”.

16

A 2019. március 28‑i Ley 9/2019 (9/2019. sz. törvény, a BOE 2019. április 16‑i 91. száma, 39643. o.) útján módosított 1996. július 12‑i Ley 4/1996 de Caza de Castilla y León (Kasztília és León vadászatról szóló 4/1996. számú törvénye; a BOE 1996. augusztus 30‑i 210. száma, 26650. o.; a továbbiakban: 4/1996. sz. törvény) 7. cikkében és I. mellékletében a farkast (Canis lupus) a Duero folyótól északra „vadászható fajnak” nyilvánította. A 4/1996. sz. törvényt hatályon kívül helyezte a 2021. július 1‑jei Ley 4/2021 de Caza y de Gestión Sostenible de los Recursos Cinegéticos de Castilla y León (Kasztília és León vadászatról és a vadászati erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásról szóló 4/2021. számú törvénye (a BOE 2021. július 20‑i 172. száma, 86581. o.), amely 6. cikkében és I. mellékletében ugyancsak ilyen fajként jelöli meg a farkast. A 4/2021 törvény II. melléklete 4. pontjának f) alpontja az alábbi módon rendelkezik arról az időszakról, amelynek folyamán engedélyezett e faj vadászata: szeptember negyedik vasárnapjától a következő év februárjának negyedik vasárnapjáig. Ez utóbbi törvény IV. mellékletének 2. pontja minden egyes elejtett farkas értékét 6000 euróban határozza meg.

17

A 2007. december 13‑i Ley 42/2007 del Patrimonio Natural y de la Biodiversidad (a természeti örökségről és a biológiai sokféleségről szóló 42/2007. sz. törvény, a továbbiakban: 42/2007. sz. törvény; a BOE 2007. december 14‑i 299. száma, 51275. o.) 65. cikkének (1) bekezdésében előírja, hogy vadászni és a belvizeken halászni csak az autonóm közösségek által meghatározott fajokat lehet, amelyek meghatározása ugyanakkor semmilyen esetben sem érintheti a különleges védelmi rendszerbe tartozó fajok jegyzékében szereplő fajokat, sem azokat, amelyek vadászatát vagy halászatát az Európai Unió tiltja.

18

A 2011. február 4‑i Real Decreto 139/2011 para el desarrollo del Listado de Especies Silvestres en Régimen de Protección Especial y del Catálogo Español de Especies Amenazadas (a különleges védelmi rendszerbe tartozó vadon élő fajok jegyzékének és a veszélyeztetett spanyol fajok jegyzékének kidolgozásáról szóló királyi rendelet (a BOE 2011. február 23‑i 46. száma, 20912. o.) melléklete tartalmazza a különleges védelmi rendszerbe és adott esetben a veszélyeztetett spanyol fajok jegyzékébe tartozó vadon élő fajok listáját. Ezt a mellékletet módosította a 2011. február 4‑i Orden TED/980/2021, por la que se modifica el Anexo del Real Decreto 139/2011, de 4 de febrero, para el desarrollo del Listado de Especies Silvestres en Régimen de Protección Especial y del Catálogo Español de Especies Amenazadas (a különleges védelmi rendszerbe tartozó vadon élő fajok jegyzékének és a veszélyeztetett spanyol fajok jegyzékének kidolgozásáról szóló 2011. február 4‑i 139/2011. sz. királyi rendelet módosításáról szóló TED/980/202. sz. rendelet; a BOE 2021. szeptember 21‑i 226. száma, 115283. o.), amely a szigorú védelmi rendszer alá tartozó vadon élő fajok sorába felvette az összes spanyol farkaspopulációt. E miniszteri rendelet azonban lehetővé teszi, hogy az autonóm közösségek által a rendelet hatálybalépése előtt elfogadott, a példányok begyűjtésére és befogására vonatkozó intézkedéseket továbbra is alkalmazzák, amennyiben azok megfelelnek bizonyos feltételeknek és korlátozásoknak. A rendelkezésre álló legjobb ismeretek alapján különösen azt kell megállapítani, hogy ezen intézkedések nem befolyásolják hátrányosan az érintett faj kedvező védettségi állapotát.

19

Kasztília és León természeti örökséggel és erdészeti politikával foglalkozó főigazgatósága 2019. október 9‑i határozatával jóváhagyta a 2019/2020‑as, 2020/2021‑es és 2021/2022‑es vadászidényben a Kasztília és Leónban a Duero folyótól északra fekvő vadászterületeken élő farkasokra vonatkozó körzeti vadgazdálkodási tervet.

20

Ez a terv a farkasok 2012‑ben és 2013‑ban végzett, a 2012 és 2014 közötti országos számlálásba illeszkedő regionális számlálásán, valamint éves nyomonkövetési jelentéseken alapul, amely jelentések tekintetében a kutatás és nyomon követés kevesebb ráfordítást igényel, mint a számlálás elvégzése. A terv a rendelkezésre álló adatok alapján és különböző tényezők alkalmazásával 1051 példányra becsüli a vadászatot megelőzően Kasztília és Leónban a Duero folyótól északra található farkasok számát. Az országos számlálás összesen 297 farkasfalka jelenlétét állapította meg, amelyek közül 179, azaz az országos szinten számolt állomány 60,3%‑a a Kasztília és Leónban végzett számlálás alá tartozik. Ugyanezen terv következtetései szerint a pusztulás éves 35%‑os mértékének túllépése e faj populációjának csökkenéséhez vezetne.

21

2019. november 14‑én az ASCEL jogorvoslati kérelmet nyújtott be a 2019. október 9‑i határozattal szemben, amelyet Kasztília és León autonóm közösség Consejero de Fomento y Medio Ambiantéje (Kasztília és León autonóm közösség fejlesztési és környezetvédelmi minisztere) 2020. március 9‑i rendeletével elutasított.

22

2020. február 17‑én az ASCEL keresetet indított a Tribunal Superior de Justicia de Castilla y León (Kasztília és León felsőbírósága, Spanyolország) közigazgatási ügyekben eljáró tanácsa előtt, amely a kérdést előterjesztő bíróság. E keresettel mind a 2019. október 9‑i határozattal szemben benyújtott keresetét elutasító határozatnak, mind pedig magának e határozatnak a megsemmisítését kéri. Ezenkívül, tekintve hogy az említett határozat elfogadását megelőző jogi helyzet nem állítható helyre, mivel az érintett farkasokat kilőtték, az ASCEL azt kéri, hogy a bíróság kötelezze az alapeljárás alperesét a vadon élő állatvilágot ért kár ellentételezésére, amely minden egyes, a 2019/2020‑as, a 2020/2021‑es és a 2021/2022‑es idényben elejtett példány gazdasági értékének, azaz farkasonként 9261 euró összegnek felel meg.

23

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a Spanyol Királyság által 2019‑ben az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikke alapján a 2013–2018‑as időszakra vonatkozóan a Bizottságnak küldött jelentés (a továbbiakban: 2019. évi jelentés) rámutat arra, hogy a farkas „kedvezőtlen, nem megfelelő” védettségi állapotban volt a földközi‑tengeri, az atlanti és az alpesi régiókban, és e régiók közül az első kettő Kasztília és León területét is magában foglalja.

24

Mindemellett a 4/1996. sz. törvény 7. cikke és I. melléklete értelmében a farkast a Duero folyótól északra „vadászható fajként” jelölték meg.

25

E bíróságnak kétségei vannak e vadászhatóvá nyilvánításnak az élőhelyvédelmi irányelvvel való összeegyeztethetőségét illetően, és a farkas védettségi állapotára vonatkozó határozatok alátámasztására alkalmas tudományos jelentések terjedelmét, tartalmát és forrását, és következésképpen az arra irányuló intézkedéseket is vitatja, hogy az ezen irányelv V. mellékletében felsorolt vadon élő állat‑ és növényfajok példányainak vadonból történő befogása és begyűjtése, valamint e fajok hasznosítása összeegyeztethető legyen e fajok kedvező védettségi állapotának fenntartásával.

26

E körülmények között határozott úgy a Tribunal Superior de Justicia de Castilla y León (Kasztília és León felsőbírósága), hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„Tekintettel arra, hogy a tagállamok által az élőhelyvédelmi irányelv alapján, a 2. cikke (2) bekezdésével összhangban elfogadott intézkedéseknek a közösségi jelentőségű állatfajok – mint például a farkas [Canis lupus] – kedvező védettségi állapotának fenntartását, illetve helyreállítását kell céloznia:

Abban az esetben, ha a különbségtétel indokoltnak tekinthető:

27

A kérdést előterjesztő bíróság kérte, hogy Bíróság a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bíróság eljárási szabályzatának 105. cikke szerinti gyorsított eljárásban bírálja el.

28

E kérelem alátámasztása érdekében e bíróság egyrészt arra hivatkozott, hogy a farkas védettségi állapota Spanyolországban kedvezőtlen, másrészt pedig arra, hogy az érintett vadászati engedélyezési időszak 2022 szeptemberének negyedik vasárnapján kezdődik.

29

Az eljárási szabályzat 105. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérelmére vagy kivételesen hivatalból a Bíróság elnöke az előadó bíró és a főtanácsnok meghallgatását követően dönthet úgy, hogy az előzetes döntéshozatal tekintetében a jelen eljárási szabályzat rendelkezéseitől eltérve gyorsított eljárást alkalmaz, ha az ügy jellege megköveteli, hogy elbírálására a lehető legrövidebb időn belül kerüljön sor.

30

Emlékeztetni kell arra, hogy gyorsított eljárás alkalmazása indokolt lehet, ha a Bíróság határozatának meghozataláig a környezetre nézve helyrehozhatatlan következmények magas kockázatával kell számolni (2023. február 7‑iConfédération paysanne és társai [In vitro véletlenszerű mutagenezis] ítélet, C‑688/21, EU:C:2023:75, 27. pont).

31

A Bíróság elnöke 2022. július 14‑én az előadó bíró és a főtanácsnok meghallgatását követően úgy döntött, hogy a jelen ítélet 27. pontjában említett kérelemnek nem kell helyt adni.

32

Ugyanis, noha a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a 2022/2023‑as idényt illetően az érintett vadászati engedélyezési időszak 2022 szeptemberének negyedik vasárnapján kezdődött, meg kell állapítani, hogy az alapeljárás csak a Kasztília és Leónnak a Duero folyótól északra fekvő vadászterületeken a 2019/2020‑as, a 2020/2021‑es és a 2021/2022‑es idényben a farkasra vonatkozó helyi vadgazdálkodási terv jóváhagyására vonatkozik.

33

E körülmények között és további bizonyítékok hiányában nem állapítható meg, hogy az alapügyben a Bíróság határozatának meghozataláig a környezetre nézve helyrehozhatatlan következmények magas kockázatával kell számolni a jelen ítélet 30. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében.

34

A Bíróság elnöke mindazonáltal úgy határozott, hogy a jelen ügyet az eljárási szabályzat 53. cikkének (3) bekezdése alapján soron kívül bírálják el.

35

A spanyol kormány, valamint Kasztília és León autonóm közösség igazgatása arra hivatkozik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem több okból elfogadhatatlan.

36

A spanyol kormány azt állítja, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem releváns az alapjogvita megoldása szempontjából, mivel a Tribunal Constitucional (alkotmánybíróság, Spanyolország) 2022. július 13‑i 99/2022. sz. ítéletében alkotmányellenesnek nyilvánította a 4/2021. sz. törvény vonatkozó rendelkezéseit, köztük II. melléklete 4. pontjának f) alpontját, mivel azok sértik a TED/980/2021. sz. miniszteri rendeletet.

37

Kasztília és León autonóm közösség igazgatása a maga részéről arra hivatkozik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem több okból is elfogadhatatlan. Először is, az alapjogvita eldöntéséhez nem valamely uniós jogi rendelkezés értelmezése szükséges, sokkal inkább az ügy irataihoz csatolt bizonyítékok értékelése. Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság már határozott az ugyanezen felperes által hasonló terv ellen benyújtott és az alapügyben hivatkozottakkal azonos érveken alapuló keresetről. Ráadásul ez utóbbi a jelen ügyben nem vetett fel kétséget az uniós jog értelmezését illetően. Harmadszor, az alapeljárás mesterséges jellegű.

38

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikk alapján létrehozott együttműködés keretében kizárólag az alapügyben eljáró és a meghozandó bírósági határozatért felelős nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel megítélje mind az előzetes döntéshozatalra utalásnak az ítélete meghozatala tekintetében fennálló szükségességét, mind pedig a Bíróság elé terjesztendő kérdéseinek relevanciáját. Következésképpen, ha a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni (2023. december 21‑iInfraestruturas de Portugal és Futrifer Indústrias Ferroviárias ítélet, C‑66/22, EU:C:2023:1016 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

Ebből következik, hogy az uniós jogra vonatkozó kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor tagadhatja meg a nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálását, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan nincs összefüggésben az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2022. április 7‑iAvio Lucos ítélet, C‑116/20, EU:C:2022:273, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az alapügy többek között arra vonatkozik, hogy összeegyeztethető‑e az uniós joggal az az érintett nemzeti szabályozás, amely a farkast vadászható fajnak nyilvánítja, valamint arra a kérdésre, hogy a farkaspopulációnak a Tribunal Constitucional (alkotmánybíróság) határozatát megelőző, a jelen ítélet 36. pontjában említett regionális szabályozások hatálya alatt történő vadászat általi veszélyeztetése esetén kártalanításnak van‑e helye. Márpedig e határozat csak a 2021 utáni időszakra vonatkozik, míg az alapügy a 2019. évi vadászati idényekre vonatkozik. Következésképpen az alapügy tárgyát képező regionális szabályozások uniós joggal való összeegyeztethetősége továbbra is jelentőséggel bír az alapügy megoldása szempontjából.

41

Így nem tűnik nyilvánvalónak, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által kért értelmezés nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve hogy a probléma a jelen ítélet 39. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében hipotetikus jellegű. Ezenkívül a Bíróság rendelkezésére állnak azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adjon.

42

Következésképpen a spanyol kormány és Kasztília és León autonóm közösség igazgatása által felhozott elfogadhatatlansági okokat el kell utasítani.

43

A fentiek összességéből az következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

44

Kérdéseivel, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 2., 4., 11., 12., 14., 16. és 17. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében a farkast olyan fajnak nyilvánítják, amelynek példányai vadászhatók e tagállam területének azon részén, ahol az nem tartozik az ezen irányelv 12. cikkének (1) bekezdésében előírt szigorú védelem hatálya alá, jóllehet a faj védettségi állapotát az említett tagállam egész területén kedvezőtlennek minősítették.

45

E bíróság különösen ezen irányelv 14. cikkének értelmezésével kapcsolatban fogalmaz meg kérdést, és kétségei vannak afelől, hogy összeegyeztethető‑e e cikkel a farkasnak a Kasztília és Leónban a Duero folyótól északra fekvő vadászterületeken való hasznosítására vonatkozó körzeti terv, tekintettel arra, hogy e faj védettségi állapotát az általa Spanyolországban elfoglalt három régióban, azaz az alpesi, az atlanti és a földközi‑tengeri régióban a 2013 és 2018 közötti időszakban kedvezőtlennek ítélték.

46

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az élőhelyvédelmi irányelv az első preambulumbekezdésében kimondja, hogy a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása, beleértve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmét, az Unió általános érdekében álló, alapvető célkitűzés.

47

Először is emlékeztetni kell arra, hogy az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletének a) pontjával összefüggésben értelmezett 12. cikke értelmében a farkas a „közösségi jelentőségű” fajok közé tartozik, amelyeket e cikk értelmében „szigorú védelemben” kell részesíteni.

48

E szigorú védelmi rendszer többek között a Duero folyótól délre található farkaspopulációkra vonatkozik, amelyek kifejezetten szerepelnek az élőhelyvédelmi irányelv II. mellékletében mint „közösségi jelentőségű állatfaj, amely megőrzéséhez különleges természetmegőrzési területek kijelölése szükséges”.

49

Az e folyótól északra található spanyol farkaspopulációk viszont olyan közösségi jelentőségű állatfajként szerepelnek az élőhelyvédelmi irányelv V. mellékletében, amelynek vadon történő befogása, valamint hasznosítása igazgatási rendszabályok alá vonható, és amely ennélfogva ezen irányelv 14. cikkének hatálya alá tartozik.

50

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az a körülmény, hogy valamely közösségi jelentőségű állat‑ vagy növényfaj szerepel az élőhelyvédelmi irányelv V. mellékletében, nem jelenti azt, hogy védettségi állapotát főszabály szerint kedvezőnek kell tekinteni. Azon kívül ugyanis, hogy a területükön található fajok állapotát a tagállamok közlik a Bizottsággal, meg kell állapítani, hogy e felvétel kizárólag azt jelenti, hogy az ezen irányelv 11. cikkében előírt felügyeletre vonatkozó kötelezettség fényében és az irányelv céljának biztosítása érdekében az említett faj „alkalmas arra”, hogy kezelésükre vonatkozóan intézkedéseket hozzanak, ellentétben az említett irányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt fajokkal, amelyekre mindenképpen vonatkozik az ugyanezen irányelv 12. cikkében előírt szigorú védelmi rendszer.

51

Az ilyen felvétel ugyanis nem értelmezhető az élőhelyvédelmi irányelv által követett céllal ellentétes módon, amely – amint az az irányelv 2. cikkének (1) bekezdéséből következik – arra irányul, hogy a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmével hozzájáruljon a biológiai sokféleség biztosításához a tagállamok európai területén belül, mivel e cikk (2) bekezdése kifejezetten előírja, hogy az ugyanezen irányelvnek megfelelően hozott intézkedések célja a közösségi jelentőségű természetes élőhelyek, valamint vadon élő állat‑ és növényfajok kedvező védettségi állapotának fenntartása, illetve helyreállítása.

52

Azon igazgatási rendszabályokat illetően, amelyek alá vonhatók az élőhelyvédelmi irányelv V. mellékletében felsorolt fajok, például a Duero folyótól északra található farkaspopulációk, először is meg kell állapítani, hogy ezen irányelv 14. cikke (1) bekezdésének megfelelően, „[a] tagállamok amennyiben a 11. cikkben előírt felügyelet fényében szükségesnek ítélik, intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy az V. mellékletben felsorolt vadon élő állat‑ és növényfajok példányainak vadonból történő befogása, illetve begyűjtése, továbbá használata összeegyeztethető legyen kedvező védettségi állapotuk fenntartásával”.

53

Magából e rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy a tagállamok bizonyos mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek annak meghatározása tekintetében, hogy szükség van‑e az említett rendelkezés alapján olyan intézkedések elfogadására, amelyek korlátozhatják az élőhelyvédelmi irányelv V. mellékletében felsorolt fajok hasznosítását.

54

E tekintetben meg kell állapítani egyrészt, hogy ezen irányelv 14. cikke (2) bekezdésének megfelelően ezek az intézkedések vonatkozhatnak a bizonyos területekhez való hozzáférésre, a példányok befogásának, illetve bizonyos populációinak hasznosítására vonatkozó tilalomra, vagy akár a kvótarendszerek bevezetésére. Következésképpen meg kell állapítani, hogy az említett cikk alapján elfogadott intézkedések, ha vadászati szabályokat tartalmaznak is, amint az e rendelkezés negyedik franciabekezdéséből kitűnik, korlátozzák, nem pedig kiterjesztik az érintett fajok befogását.

55

Másrészt, amint arra a Bizottság rámutat, a jelen ítélet 53. pontjában említett mérlegelési mozgásteret korlátozza az annak biztosítására irányuló kötelezettség, hogy valamely vadon élő faj példányainak begyűjtése és befogása, valamint e példányok hasznosítása összeegyeztethető legyen e faj kedvező védettségi állapotának fenntartásával.

56

Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a tagállamok által az élőhelyvédelmi irányelvnek megfelelően, az irányelv 2. cikke (2) bekezdésével összhangban elfogadott intézkedések célja a közösségi jelentőségű állatfajok – mint például a farkas – kedvező védettségi állapotának fenntartása, illetve helyreállítása.

57

Ezenkívül, amint az az élőhelyvédelmi irányelv tizenötödik preambulumbekezdéséből következik, az uniós jogalkotó úgy ítélte meg, hogy egyes növény‑ és állatfajok esetében általános természetvédelmi rendszert kell kiépíteni, és intézkedéseket kell hozni egyes fajok különleges kezelésére vonatkozóan, „amennyiben ez védettségi állapotuk alapján indokolt”, beleértve az állatok befogásának, illetve megölésének bizonyos módjaira vonatkozó tilalmat, meghatározott feltételekhez kötve az azoktól való eltérés lehetőségét. Ily módon, amint azt az „amennyiben ez védettségi állapotuk alapján indokolt” fordulat tanúsítja, az ilyen intézkedések elfogadását az érintett faj kedvező védettségi állapota fenntartásának vagy helyreállításának szükségességével kell igazolni.

58

Ebből az következik, amint azt a főtanácsnok lényegében megállapította indítványának 71. pontjában, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 14. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a vadászati hasznosítás korlátozható vagy tiltható, ha az az érintett faj kedvező védettségi állapotának fenntartásához vagy visszaállításához szükséges.

59

Másodszor pontosítani szükséges, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 11. cikke értelmében a tagállamok felügyelik a 2. cikkben említett természetes élőhelyek és fajok védettségi állapotát, különös tekintettel az elsődleges fontosságú természetes élőhelytípusokra és a veszélyeztetett fajokra. E felügyelet alapvető fontosságú az ezen irányelv 14. cikkében foglalt feltételek tiszteletben tartásának biztosításához, valamint annak meghatározásához, hogy szükség van‑e olyan intézkedések elfogadására, amelyek biztosítják e faj hasznosításának a kedvező védettségi állapot fenntartásával való összeegyeztethetőségét, és önmagában az említett faj védelmének biztosításához szükséges egyik intézkedésnek minősül. Következésképpen egy faj vadászati hasznosítása nem lehetséges, azaz a faj nem vadászható, ha védettségi állapotának hatékony felügyelete nem biztosított.

60

Az élőhelyvédelmi irányelv 1. cikkének i) pontjában szereplő meghatározás szerint valamely faj védettségi állapota akkor minősül kedvezőnek, ha először is az érintett faj populációinak dinamikájára vonatkozó adatok azt mutatják, hogy a faj képes hosszú távon fenntartani magát természetes élőhelyének életképes alkotórészeként. Másodszor a faj természetes előfordulási területe nem csökken, és valószínűleg a belátható jövőben sem fog csökkenni. Harmadszor kellő nagyságú élőhely áll rendelkezésre jelenleg, és valószínűleg a jövőben is a faj populációinak hosszú távú fennmaradásához (2019. október 10‑iLuonnonsuojeluyhdistys Tapiola ítélet, C‑674/17, EU:C:2019:851, 56. pont).

61

A „természetes elterjedési terület” fogalma, amely egyike az annak meghatározásához figyelembe veendő szempontoknak, hogy valamely faj védettségi állapota megfelelő‑e, az olyan védett állatfajok esetében, amelyek, a farkasokhoz hasonlóan, nagy területen elterjedtek, tágabb, mint az a földrajzi terület, amelynek fizikai vagy biológiai tényezői nélkülözhetetlenek azok létezéséhez és szaporodásához (2020. június 11‑iAlianța pentru combaterea abuzurilor ítélet, C‑88/19, EU:C:2020:458, 38. pont).

62

Ezenkívül, mivel e vadon élő faj befogásának és hasznosításának az érintett faj védettségi állapotára gyakorolt hatását az élőhelyvédelmi irányelv „11. cikk[é]ben előírt felügyelet fényében” kell értékelni, a tagállamoknak az említett faj vadászatát ezen irányelv 14. cikkének (1) bekezdése alapján engedélyező határozatok meghozatalakor igazolniuk kell e határozatokat, és közölniük kell azokat a felügyelet során nyert adatokat, amelyeken az említett határozatok alapulnak.

63

A szóban forgó hasznosítási intézkedés tárgyát képező érintett faj populációinak nemcsak a védettségi állapotára vonatkozó adatait kell bioföldrajzi régió területének szintjén, illetve, lehetőség szerint határokon átnyúló szinten figyelembe venni, hanem azt a hatást is, amelyet a tervezett eltérés ezen állapotra gyakorolhat (lásd ebben az értelemben: 2019. október 10‑iLuonnonsuojeluyhdistys Tapiola ítélet, C‑674/17, EU:C:2019:851, 61. pont).

64

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikke előírja a tagállamok számára, hogy az említett irányelv 1. cikkében meghatározott „kedvező védettségi állapot” fenntartására irányuló célkitűzés megvalósítása érdekében hatévenként készítsenek jelentést és azt nyújtsák be a Bizottságnak. E jelentésnek tartalmaznia kell a 11. cikkben említett felügyeleti tevékenység főbb eredményeit. Ezenkívül tartalmaznia három részt, amelyek az ezen irányelv rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó általános információkat foglalják magukban, és az egyes fajok védettségi állapotának értékelésére, valamint az élőhelyekre vonatkoznak. Az említett jelentésnek ki kell terjednie az érintett tagállam területén található valamennyi élőhelyre és fajra.

65

Ebből következik, hogy valamely faj védettségi állapotának és az élőhelyvédelmi irányelv 14. cikkén alapuló intézkedések elfogadása célszerűségének értékelése során nemcsak az ezen irányelv 17. cikke alapján készített jelentést, hanem az említett irányelv 11. cikkében előírt felügyelet során nyert legújabb tudományos adatokat is figyelembe kell venni. Ezeket az értékeléseket nemcsak helyi szinten, hanem a bioföldrajzi régió szintjén, sőt akár határokon átnyúló szinten is el kell végezni.

66

Ezenkívül e felügyeletre különös figyelmet kell fordítani, amennyiben ez a faj bizonyos régiók tekintetében szerepel ezen irányelv II. mellékletében és IV. mellékletének a) pontjában, a szomszédos régiók tekintetében pedig az V. mellékletben, és általánosságban „közösségi jelentőségű fajnak” minősül.

67

Mindazonáltal a jelen ügyben, amint az a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból kitűnik, a 2019. évi jelentés szerint, amelyet referenciadokumentumnak kell tekinteni, amely releváns a farkas védettségi állapotának meghatározása szempontjából Spanyolországban az alapügyben szóban forgó időszak során, a spanyolországi farkaspopulációk védettségi állapota „kedvezőtlen, nem megfelelő” az e tagállamban a farkasok által elfoglalt három bioföldrajzi régióban, azaz az alpesi, az atlanti és a földközi‑tengeri régióban, beleértve a Duero folyótól északra és délre fekvő régiókat is.

68

Ezen információkból kitűnik továbbá, hogy Kasztília és León autonóm közösség a 2019/2020‑as, a 2020/2021‑es és a 2021/2022‑es idényre vonatkozó vadgazdálkodási terv kidolgozása során nem vette figyelembe ezt a jelentést.

69

Márpedig, ha valamely állatfaj védettségi állapota kedvezőtlen, mint a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információk szerint, az illetékes hatóságoknak – amint arra a főtanácsnok indítványának 91. pontjában lényegében rámutatott – az élőhelyvédelmi irányelv 14. cikke értelmében intézkedéseket kell hozniuk ezen érintett faj védettségi állapotának oly módon történő javítása érdekében, hogy annak populációi a jövőben elérjék a kedvező védettségi állapotot. A vadászatnak e faj kedvezőtlen védettségi állapotának megállapítását követő korlátozása vagy tilalma ekkor a faj kedvező védettségi állapotának helyreállításához szükséges intézkedésnek tekinthető.

70

Ugyanis, amint az a jelen ítélet 56. pontjában felidézésre került, az e cikken alapuló intézkedések elfogadása csak akkor megengedett, ha azok hozzájárulnak az érintett fajok kedvező védettségi állapotának fenntartásához, illetve helyreállításához. Így, ha az érintett tagállamon belül az élőhelyvédelmi irányelv V. mellékletében szereplő fajokkal kapcsolatban végzett elemzések olyan eredményekhez vezetnek, amelyek alkalmasak az országos szintű beavatkozás szükségességének bizonyítására, e tagállam korlátozhatja, de nem terjesztheti ki az e cikkben említett tevékenységeket annak érdekében, hogy e fajok példányainak a vadon való befogása összeegyeztethető legyen ezen irányelv célkitűzéseivel.

71

Amint azt a főtanácsnok kiemelte indítványának 99. pontjában, ilyen eszköz különösen akkor válik szükségessé, ha az érintett faj védettségi állapota kedvezőtlen, elsősorban a példányok pusztulása miatt. Mindemellett, még ha e veszteségek főként más okok miatt keletkeznek is, szükségesnek bizonyulhat, hogy ne engedélyezzék azt a vadászatot, amely további veszteségeket okozna.

72

Az elővigyázatosság EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésében foglalt elvével összhangban ugyanis, amennyiben a rendelkezésre álló legjobb tudományos adatok vizsgálata bizonytalanságnak enged helyt a tekintetben, hogy valamely közösségi jelentőségű faj hasznosítása összeegyeztethető‑e, vagy sem, e faj kedvező védettségi állapotának fenntartásával vagy visszaállításával, az érintett tagállamnak el kell tekintenie e hasznosítás engedélyezésétől (lásd ebben az értelemben: 2019. október 10‑iLuonnonsuojeluyhdistys Tapiola ítélet, C‑674/17, EU:C:2019:851, 66. pont).

73

Meg kell jegyezni végül, hogy az elővigyázatosság elvéből az is következik, hogy amennyiben bizonytalanságok állnak fenn a kockázatok fennállása vagy mértéke tekintetében, védelmi intézkedéseket lehet hozni anélkül, hogy meg kellene várni, hogy e kockázatok valósága és súlyossága teljesen bizonyossá váljon (lásd ebben az értelemben: 2021. május 6‑iBayer CropScience és Bayer kontra Bizottság ítélet, C‑499/18 P, EU:C:2021:367, 80. pont).

74

A fentiekből következik, hogy a valamely faj védelmét szolgáló olyan intézkedések, mint a vadászat korlátozása vagy tilalma, akkor tekinthetők szükségesnek, ha a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretek alapján továbbra is bizonytalanság áll fenn az e faj kedvező védettségi állapotának fenntartására vonatkozó kockázatokat illetően.

75

Végeredményben meg kell állapítani, hogy – amint az a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik – a Spanyol Királyság elfogadta a TED/980/2021. sz. miniszteri rendeletet, amely felvette a szigorú védelmi rendszer hatálya alá tartozó vadon élő fajok nemzeti jegyzékébe a teljes spanyol farkaspopulációt, beleértve Kasztília és León Duero folyótól északra található területének populációját is.

76

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy bár az élőhelyvédelmi irányelv átveszi a Duero folyótól délre, illetve északra található farkaspopulációk közötti különbségtételt, az EUMSZ 193. cikknek megfelelően az ezen irányelv jogalapját képező EUMSZ 192. cikk alapján elfogadott védelmi intézkedések nem akadályozzák a tagállamokat szigorúbb védintézkedések fenntartásában és bevezetésében.

77

Hozzá kell tenni, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke alapján biztosított szigorú védelem keretében a befogás és megölés csak eltérés címén fogadható el, ha nincs más megfelelő megoldás, és ha az eltérés nem befolyásolja hátrányosan az érintett fajok populációi kedvező védettségi állapotának fenntartását az elterjedési területükön, az ezen irányelv 16. cikkében foglalt követelményeknek megfelelően. Ezenkívül a Bíróság pontosította, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikkének (1) bekezdésén alapuló eltérés kizárólag pontos követelmények meghatározott helyzetekben való teljesítése céljából, konkrét és pontos módon alkalmazható (2019. október 10‑iLuonnonsuojeluyhdistys Tapiola ítélet, C‑674/17, EU:C:2019:851, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

78

A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 14. cikkét akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében a farkast olyan fajnak nyilvánítják, amelynek példányai vadászhatók e tagállam területének azon részén, ahol az nem tartozik az ezen irányelv 12. cikkének (1) bekezdésében előírt szigorú védelem hatálya alá, jóllehet e faj védettségi állapotát az említett tagállam egész területén „kedvezőtlennek, nem megfelelőnek” minősítették. E tekintetben figyelembe kell venni az említett irányelv 17. cikke alapján hatévenként készített jelentést, minden legújabb tudományos adatot, ideértve az ugyanezen irányelv 11. cikkében előírt felügyeletnek köszönhetően nyert adatokat, valamint az elővigyázatosság EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésében foglalt elvét.

79

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A 2013. május 13‑i 2013/17/EU irányelvvel módosított, a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv 14. cikkét

a következőképpen kell értelmezni:

azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében a farkast olyan fajnak nyilvánítják, amelynek példányai vadászhatók e tagállam területének azon részén, ahol az nem tartozik az ezen irányelv 12. cikkének (1) bekezdésében előírt szigorú védelem hatálya alá, jóllehet e faj védettségi állapotát az említett tagállam egész területén „kedvezőtlennek, nem megfelelőnek” minősítették. E tekintetben figyelembe kell venni az említett irányelv 17. cikke alapján hatévenként készített jelentést, minden legújabb tudományos adatot, ideértve az ugyanezen irányelv 11. cikkében előírt felügyeletnek köszönhetően nyert adatokat, valamint az elővigyázatosság EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésében foglalt elvét.