–

a Zakład Ubezpieczeń Społecznych Oddział w Toruniu képviseletében J. Jaźwiec‑Blecharczyk radca prawny,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

–

a belga kormány képviseletében S. Baeyens és L. Van den Broeck, meghatalmazotti minőségben,

–

a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

–

a francia kormány képviseletében R. Bénard és A. Daniel, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Brauhoff és D. Martin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2012. május 22‑i 465/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2012. L 149., 4. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16‑i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 284., 1. o.) 6. és 16. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Zakład Ubezpieczeń Społecznych Oddział w Toruniu (társadalombiztosítási intézet, toruńi hivatal, Lengyelország) (a továbbiakban: ZUS) és TE között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő a ZUS azon határozatával kapcsolatban, amellyel TE‑től visszavonta azt az A1 igazolást, amely tanúsítja, hogy TE a 2016. augusztus 22. és 2017. augusztus 21. közötti időszakban a lengyel szociális biztonsági jogszabályok hatálya alá tartozott.

3

A 465/2012 rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.; a továbbiakban: 883/2004 rendelet) „Az alkalmazandó jogszabályok meghatározása” című II. címe tartalmazza a rendelet 11–16. cikkét.

4

A 883/2004 rendelet 11. cikke a következőket mondja ki:

„(1)   Az e rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni.

[…]

(3) A 12–16. cikkre is figyelemmel:

[…]”

5

E rendelet „Tevékenység végzése két vagy több tagállamban” című 13. cikke a (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„A két vagy több tagállamban szokásosan önálló vállalkozóként tevékenykedő személy a következők hatálya alá tartozik:

6

Az említett rendelet 72. cikkének a) pontja értelmében a szociális biztonsági rendszerek koordinációjával foglalkozó igazgatási bizottság (a továbbiakban: igazgatási bizottság) többek között az igazgatási jellegű kérdésekkel és a 883/2004 rendelet vagy a 987/2009 rendelet rendelkezéseiből eredő értelmezési kérdésekkel foglalkozik.

7

A 883/2004 rendelet „Együttműködés” című 76. cikke értelmében:

„[…]

(4)   Az e rendelet hatálya alá tartozó intézmények és személyek kötelesek egymást kölcsönösen tájékoztatni, és egymással együttműködni a rendelet helyes végrehajtásának biztosítása céljából.

[…]

(6)   Az e rendelet értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos olyan nehézségek esetén, amelyek egy, a hatálya alá tartozó személy jogait veszélyeztethetik, az illetékes tagállam vagy az érintett személy lakóhelye szerinti tagállam intézménye kapcsolatba lép az érintett tagállam(ok) intézményével (intézményeivel). Ha ésszerű időn belül nem sikerül megoldást találni, az érintett hatóságok kérhetik az igazgatási bizottság beavatkozását.

[…]”

8

A 987/2009 rendelet (2) és (22) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

[…]

9

A 987/2009 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében:

„Az intézmények haladéktalanul rendelkezésre bocsátanak vagy kicserélnek minden olyan adatot, amely azon személyek jogainak és kötelezettségeinek megállapításához és meghatározásához szükséges, akikre [a 883/2004 rendeletet] alkalmazni kell. A tagállami intézmények közötti adatközlés közvetlenül, maguk az intézmények között, vagy közvetve, az összekötő szerven keresztül történik.”

10

A 987/2009 rendelet 3. cikkének szövege a következő:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az érintett személyeknek – jogaik érvényesítésének lehetővé tétele érdekében – rendelkezésre bocsássák a szükséges információkat [a 883/2004 rendelet] és a [jelen rendelet] által bevezetett változtatásokról való tájékoztatásuk érdekében. A tagállamok a szolgáltatások felhasználóbarát jellegéről is rendelkeznek.

(2)   Bármely, [a 883/2004 rendelet] hatálya alá tartozó személy köteles továbbítani a megfelelő intézménynek minden tájékoztatást, dokumentumot vagy bizonyítékot, amely a helyzete, a családja helyzete, továbbá a jogai és kötelezettségei megállapításához, azok fenntartásához, valamint az alkalmazandó jog és az annak alapján fennálló kötelezettségei meghatározásához szükséges.

[…]

(4)   [A 883/2004 rendelet] és a [jelen rendelet] alkalmazása által megkívánt mértékben az illetékes intézmények a kérdéses tagállam jogszabályaiban előírt valamennyi határidőn belül minél hamarabb és minden esetben továbbítják az információkat és kiállítják a dokumentumokat az érintett személyek számára.

[…]”

11

A 987/2009 rendelet „Más tagállamban kiállított dokumentumok és bizonyítékok jogi értéke” című 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A valamely tagállam intézménye által [a 883/2004 rendelet] és a [jelen rendelet] alkalmazása céljából egy személy helyzetének bemutatására kiállított dokumentumokat, valamint a dokumentumok kiállításának alapjául szolgáló bizonyítékokat a többi tagállam intézményei mindaddig elfogadják, amíg azokat a kiállító tagállam vissza nem vonja vagy érvénytelenné nem nyilvánítja.

(2)   Amennyiben a dokumentum érvényessége vagy az abban szereplő bejegyzések alapját képező tények pontossága tekintetében kétség merül fel, a dokumentumot átvevő tagállami intézmény kéri a kiállító intézménytől a szükséges pontosításokat, valamint adott esetben a dokumentum visszavonását. A kiállító intézmény felülvizsgálja a dokumentum kiállításának alapját képező indokokat és szükség esetén visszavonja a dokumentumot.

(3)   A (2) bekezdés értelmében az érintett személy által szolgáltatott információ, a dokumentum vagy bizonyíték megalapozottsága vagy az azokban szereplő bejegyzések alapját képező tények tekintetében felmerült kétség esetén a tartózkodási vagy lakóhely szerinti intézmény az illetékes intézmény kérésére – ha ez lehetséges – elvégzi ezen információ vagy dokumentum szükséges ellenőrzését.

(4)   Amennyiben az érintett intézmények között nem születik megállapodás, az ügyet az illetékes hatóságokon keresztül az igazgatási bizottság elé lehet terjeszteni, legkorábban egy hónappal azon napot követően, hogy a dokumentumot kézhez vevő intézmény benyújtotta a kérelmet. Az igazgatási bizottság hat hónapon belül azon napot követően, hogy az ügyet elé terjesztették, megkísérli az álláspontok összeegyeztetését.”

12

A 987/2009 rendelet „Jogszabályok ideiglenes alkalmazása és ellátások ideiglenes nyújtása” című 6. cikke a következőképpen szól:

„(1)   Ha a [jelen rendelet] eltérően nem rendelkezik, amennyiben az alkalmazandó jogszabályok azonosítása tekintetében két vagy több tagállam intézményeinek vagy hatóságainak álláspontja eltér, az érintett személyre átmenetileg e tagállamok valamelyikének jogszabályait kell alkalmazni, […]

[…]

(2)   Amennyiben két vagy több tagállam intézményei vagy hatóságai között véleménykülönbség alakul ki azzal kapcsolatban, hogy melyik intézménynek kell pénzbeli vagy természetbeni ellátást nyújtania, az az érintett személy, aki, ha nem merült volna fel vita, jogosult lenne az ellátások igénylésére, ideiglenesen jogosult a lakóhelye szerinti intézmény által alkalmazott jog által előírt ellátásra, vagy – ha az érintett személy nem az érintett tagállamok valamelyikének területén rendelkezik lakóhellyel – az azon intézmény által alkalmazott jogszabályokban előírt ellátásra, amelyhez a kérelmet először benyújtották.

(3)   Amennyiben az érintett intézmények vagy hatóságok között nem születik megállapodás, az ügyet az illetékes hatóságokon keresztül az igazgatási bizottság elé lehet terjeszteni, legkorábban egy hónappal azon napot követően, amikor az (1) vagy a (2) bekezdésben említett álláspontbeli különbség felmerült. Az igazgatási bizottság hat hónapon belül azon napot követően, hogy az ügyet elé terjesztették, megkísérli az álláspontok összeegyeztetését.

[…]”

13

E rendelet 15. cikke előírja a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdése b) és d) pontjának, 11. cikke (4) bekezdésének és 12. cikkének alkalmazására irányuló eljárást.

14

A 987/2009 rendeletnek „[A 883/2004] rendelet 13. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárás” című 16. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az a személy, aki két vagy több tagállamban végez különböző tevékenységeket, értesíti erről a lakóhelye szerinti tagállam illetékes hatósága által kijelölt intézményt.

(2)   A tevékenységet végző személy lakóhelye szerinti kijelölt intézmény haladéktalanul meghatározza az érintett személyre alkalmazandó jogszabályokat, tekintettel [a 883/2004 rendelet] 13. cikkére és a [jelen] rendelet 14. cikkére. E kezdeti meghatározás ideiglenes jellegű. Az intézmény az általa ideiglenesen meghatározott jogszabályokról tájékoztatja minden olyan tagállam kijelölt intézményét, amelyben az érintett személy tevékenységet folytat.

(3)   Az alkalmazandó jogszabályok (2) bekezdésben előírt ideiglenes meghatározása két hónapon belül véglegessé válik azt követően, hogy az érintett tagállamok illetékes hatóságai által kijelölt intézmények arról a (2) bekezdésnek megfelelően értesítést kaptak, kivéve, ha az alkalmazandó jogszabályokat a (4) bekezdés alapján már előzőleg véglegesen meghatározták, vagy ha az érintett intézmények legalább egyike e két hónapos időszak végéig tájékoztatja a lakóhely szerinti tagállam illetékes hatósága által kijelölt intézményt arról, hogy a meghatározást nem tudja még elfogadni, vagy az azzal kapcsolatos álláspontja eltérő.

(4)   Amennyiben az alkalmazandó jogszabályok meghatározásával kapcsolatos bizonytalanság két vagy több tagállam intézményei vagy hatóságai közötti kapcsolatfelvételt igényel, az érintett tagállamok illetékes hatóságai által kijelölt intézmények vagy maguk az illetékes hatóságok közül egy vagy több kérelmére az érintett személyre alkalmazandó jogszabályokat közös megegyezéssel kell meghatározni, tekintetbe véve [a 883/2004 rendelet] 13. cikkét és a [jelen] rendelet 14. cikkének vonatkozó rendelkezéseit.

Amennyiben az érintett intézmények vagy illetékes hatóságok álláspontja különböző, e szervek a fent meghatározott feltételeknek megfelelően megállapodásra törekednek, és a [jelen] rendelet 6. cikke alkalmazandó.

[…]”

15

A 987/2009 rendelet 19. cikke (2) bekezdésének a szövege a következő:

„Az érintett személy vagy a munkáltató kérésére azon tagállam illetékes intézménye, amelynek jogszabályai [a 883/2004 rendelet] II. címe szerint alkalmazandók, tanúsítja, hogy ezeket a jogszabályokat kell alkalmazni, és adott esetben jelzi, hogy mely időpontig és milyen feltételekkel.”

16

A 987/2009 rendeletnek „Az intézmények közötti együttműködés” című 20. cikke a következőket mondja ki:

„(1)   A megfelelő intézmények közlik [a 883/2004 rendelet] II. címe szerint valamely személyre alkalmazandó jogszabályok szerinti tagállam illetékes intézményével az azon időpont megállapításához szükséges információt, amelytől kezdve a jogszabályokat alkalmazni kell, valamint az azon járulékok megállapításához szükséges információt, amelyek fizetésére a személy és annak munkáltatója vagy munkáltatói e jogszabályok alapján kötelezettek.

(2)   Azon tagállam illetékes intézménye, amelynek jogszabályai valamely személyre vonatkozóan [a 883/2004 rendelet] II. címe szerint alkalmazandóvá válnak, az ezen jogszabályok hatálybalépésének időpontjára vonatkozó információt elérhetővé teszi azon tagállam illetékes hatósága számára, amely jogszabályainak hatálya alá a személy a legutóbb tartozott.”

17

A 987/2009 rendeletnek „[A 883/2004 rendelet] 67. és 68. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárás” című 60. cikke a (4) bekezdésében a következőket írja elő:

„Ha az érintett intézmények véleménye eltér arra vonatkozóan, hogy mely jogszabályok alkalmazandók elsőbbséggel, a [jelen rendelet] 6. cikkének (2)–(5) bekezdését kell alkalmazni. E célból a 6. cikk (2) bekezdésében említett lakóhely szerinti intézmény a gyermek, illetve gyermekek lakóhelye szerinti intézmény.”

18

Az 1998. október 13‑i ustawa o systemie ubezpieczeń społecznych (a társadalombiztosítási rendszerről szóló törvény) (Dz. U. 1998, 137. szám, 887. tétel) 83a. cikkének (1) bekezdése az alapeljárás tényállására alkalmazandó változatában (Dz. U. 2021, 430. tétel) a következőket mondja ki:

„A [társadalombiztosítási intézet] végleges határozatával megállapított jogot vagy kötelezettséget az érintett kérelmére vagy hivatalból újra meg kell állapítani, ha a határozat jogerőre emelkedését követően új bizonyítékot terjesztenek elő, vagy olyan, már a határozat meghozatala előtt fennálló körülmények válnak ismertté, amelyek hatást gyakorolnak e jogra, illetve kötelezettségre.”

19

A Kodeks postępowania cywilnego (polgári perrendtartás) 47714a. cikke a következőket mondja ki:

„Az ítéletet és a nyugdíjhatóság azt megelőző határozatát hatályon kívül helyező másodfokú bíróság az ügyet felülvizsgálat céljából közvetlenül a nyugdíjhatóság elé utalhatja vissza.”

20

TE, a lengyel cégjegyzékbe bejegyzett, önálló vállalkozói tevékenységet folytató vállalkozó, akinek jövedelme Lengyelországban adózik, 2016. augusztus 11‑én szerződést kötött egy varsói (Lengyelország) székhelyű társasággal, amelynek értelmében Franciaországban egy konkrét projekt keretében kellett bizonyos szolgáltatásokat nyújtania 2016. augusztus 22‑től a projekt befejezéséig.

21

E szerződés alapján a ZUS a 883/2004 rendelet 13. cikkének (2) bekezdése értelmében egy A1 igazolást állított ki, amely a 987/2009 rendelet 19. cikkének (2) bekezdése alapján igazolta, hogy TE a 2016. augusztus 22. és 2017. augusztus 21. közötti időszakban (a továbbiakban: jogvita tárgyát képező időszak) a lengyel szociális biztonsági jogszabályok hatálya alá tartozott.

22

A ZUS hivatalból indított vizsgálatot követően megállapította, hogy a jogvita tárgyát képező időszakban TE csak egy tagállamban, nevezetesen a Francia Köztársaságban folytatta a tevékenységét. Így a ZUS 2017. december 1‑jén kelt határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) visszavonta ezt az A1 igazolást, és megállapította, hogy a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően TE az említett időszakban nem tartozott a lengyel jogszabályok hatálya alá. Mivel a ZUS úgy vélte, hogy a TE‑re alkalmazandó jogszabályok meghatározására nem a 883/2004 rendelet 13. cikke volt a releváns rendelkezés, hanem e rendelet 11. cikke, anélkül fogadta el ezt a határozatot, hogy előzetesen lefolytatta volna a 987/2009 rendelet 16. cikkében előírt, a TE‑re alkalmazandó jogszabályok meghatározása tekintetében az illetékes francia intézménnyel való koordinációra irányuló eljárást.

23

TE a megtámadott határozat ellen a Sąd Okręgowy w Toruniu (toruńi regionális bíróság, Lengyelország) előtt élt jogorvoslattal. E bíróság úgy ítélte meg, hogy egyrészt TE a jogvita tárgyát képező időszakban nem egyetlen tagállamban végzett munkát, így a 883/2004 rendelet 13. cikkének (2) bekezdése hatálya alá tartozik, másrészt a ZUS nem merítette ki a 987/2009 rendelet 6., 15. és 16. cikkében előírt koordinációs eljárást, noha ez az eljárás kötelező lenne az alkalmazandó jogszabályok meghatározása céljából. Így a bírósági eljárás során az említett bíróság felhívta a ZUS‑t, hogy kezdeményezze az említett koordinációs eljárást az illetékes francia intézménynél, amit a ZUS megtagadott, mivel úgy vélte, hogy ugyanezen eljárás kezdeményezése nem indokolt. Annak elkerülése érdekében, hogy TE egyetlen szociális biztonsági rendszer hatálya alá se tartozzék, a Sąd Okręgowy w Toruniu (toruńi regionális bíróság) megállapította, hogy a jogvita tárgyát képező időszakban TE a lengyel jogszabályok hatálya alá tartozott, és ennek megfelelően hatályban tartotta az alapeljárás tárgyát képező A1 igazolást.

24

A Sąd Apelacyjny w Gdańsku (gdanski fellebbviteli bíróság, Lengyelország) 2020. február 5‑i ítéletével elutasította a ZUS‑nak a Sąd Okręgowy w Toruniu (toruńi regionális bíróság) által hozott ítélete ellen benyújtott fellebbezését, így ezen ítéletet helybenhagyta.

25

A ZUS ezen ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Sąd Najwyższyhoz (legfelsőbb bíróság, Lengyelország), a kérdést előterjesztő bírósághoz arra hivatkozva, hogy mivel az alapeljárásban szóban forgó A1 igazolás visszavonásához a 987/2009 rendeletben előírt koordinációs eljárás előzetes kimerítése szükséges, a megtámadott határozat olyan szabálytalanságot tartalmaz, amely csak a ZUS előtti eljárás keretében orvosolható. Így a Sąd Okręgowy w Toruniu (toruńi regionális bíróság) és a Sąd Apelacyjny w Gdańsku (gdański fellebbviteli bíróság) bírósági határozatai tévesek, mivel e bíróságoknak vissza kellett volna utalniuk az ügyet a ZUS‑hoz, annak érdekében, hogy ez utóbbi az A1 igazolást az illetékes francia intézménnyel együttműködve újra megvizsgálhassa, ahelyett, hogy a TE‑re alkalmazandó jogszabályokról határoztak volna.

26

E körülmények között a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

27

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a 987/2009 rendeletnek az előterjesztő bíróság által a kérdéseiben említett 6. és 16. cikke, amelyek a jogszabályok ideiglenes alkalmazására és ellátások ideiglenes nyújtására, illetve a 883/2004 rendelet 13. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásra irányulnak, lényegében átveszik az utóbbi rendelet 76. cikke (6) bekezdésének rendelkezéseit, amelyek előírják az érintett tagállamok illetékes intézményei közötti párbeszéden alapuló és békéltető eljárást (a továbbiakban: párbeszéden alapuló és békéltető eljárás).

28

Egyébiránt az uniós jognak az A1 igazolások visszavonására utaló egyetlen rendelkezése a 987/2009 rendelet 5. cikke, amelynek címe „Más tagállamban kiállított dokumentumok és bizonyítékok jogi értéke”.

29

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az A1 igazolások az azon tagállam illetékes hatósága által kijelölt intézmény által a 987/2009 rendelet II. címe alapján kiállított típus‑formanyomtatványnak felelnek meg, amely tagállam szociális biztonsági jogszabályait alkalmazni kell, amely igazolást a célból állítottak ki, hogy többek között e rendelet 19. cikkének (2) bekezdése értelmében tanúsítsa, hogy a 883/2004 rendelet II. címe szerinti valamely helyzetben lévő munkavállalók e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak (2023. március 2‑i ítélet, DRV Intertrans és Verbraeken J. en Zonen, C‑410/21 és C‑661/21, EU:C:2023:138, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Márpedig, a 987/2009 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a valamely tagállam intézménye által a 883/2004 rendelet és a 987/2009 rendelet alkalmazása céljából egy személy helyzetének bemutatására kiállított dokumentumokat, valamint a dokumentumok kiállításának alapjául szolgáló bizonyítékokat a többi tagállam intézményei mindaddig elfogadják, amíg azokat a kiállító tagállam vissza nem vonja vagy érvénytelenné nem nyilvánítja.

31

A 987/2009 rendelet 5. cikkének (2)–(4) bekezdése pontosítja a párbeszéden alapuló és békéltető eljárás alkalmazásának részletes szabályait az ezen 5. cikk (1) bekezdésében említett dokumentumokat és bizonyítékokat átvevő tagállami intézmény és az e dokumentumokat kiállító tagállami intézmény közötti viták rendezése céljából. Konkrétabban az említett 5. cikk (2) és (3) bekezdése pontosan meghatározza azokat a lépéseket, amelyeket ezen intézményeknek követniük kell az ilyen dokumentumok és bizonyítékok érvényessége vagy az abban szereplő bejegyzések alapját képező tények pontossága tekintetében felmerülő kétségek esetén, kötelezve a kiállító intézményt arra, hogy vizsgálja felül a kiállításának alapját képező indokokat, és szükség esetén vonja vissza a dokumentumot. Ugyanezen 5. cikk (4) bekezdése pedig kimondja, hogy amennyiben az érintett intézmények között nem születik megállapodás, az ügyet az illetékes hatóságokon keresztül az igazgatási bizottság elé lehet terjeszteni, amely hat hónapon belül azon napot követően, hogy az ügyet elé terjesztették, megkísérli az álláspontok összeegyeztetését.

32

Így meg kell állapítani, hogy az együttesen vizsgálandó két kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 987/2009 rendelet 5., 6. és 16. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az A1 igazolást kiállító intézmény, amely az ezen igazolás kiállításának alapjául szolgáló tények hivatalból történő felülvizsgálatát követően e tények pontatlanságát állapítja meg, visszavonhatja az említett igazolást anélkül, hogy előzetesen az alkalmazandó jogszabályok meghatározása céljából párbeszéden alapuló és békéltető eljárást kezdeményezne az érintett tagállamok illetékes intézményeivel.

33

Először is pontosítani kell, hogy az A1 igazolást a kiállító intézmény visszavonhatja hivatalból, vagyis anélkül, hogy valamely másik tagállam illetékes intézménye felülvizsgálati és visszavonás iránti kérelmet nyújtana be hozzá.

34

Egyrészt ugyanis, mivel a 987/2009 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése a „visszavont” A1 igazolásokra hivatkozik, anélkül hogy pontosítaná vagy korlátozná az ilyen visszavonás eseteit, meg kell állapítani, hogy e rendelkezés az ilyen igazolások visszavonásának valamennyi esetére vonatkozik.

35

Másrészt, amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, az A1 igazolásoknak a kiállító tagállamtól eltérő tagállamok intézményeire nézve kötelező jellege az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében kimondott lojális együttműködés elvén alapul, amely a kölcsönös bizalom elvét is magában foglalja. Ezen elvek értelmében a kiállító intézménynek megfelelően mérlegelnie kell az ezen igazolások kiállításának alapjául szolgáló tényeket, és körültekintően meg kell vizsgálnia a saját szociális biztonsági rendszerének alkalmazását annak érdekében, hogy biztosítsa az említett igazolásokban szereplő bejegyzések pontosságát, és ennélfogva a 883/2004 rendelet helyes alkalmazását, és a többi tagállam intézményei joggal számíthatnak arra, hogy a kiállító intézmény megfelel e kötelezettségnek (lásd ebben az értelemben: 2018. február 6‑iAltun és társai ítélet, C‑359/16, EU:C:2018:63, 37., 40. és 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36

Márpedig, mivel az érintett munkavállaló tevékenységének részletes szabályai változhatnak az A1 igazolás kiállítása során figyelembe vett helyzethez képest, és mivel az e helyzet eredeti megállapításának alapjául szolgáló tények később pontatlannak bizonyulhatnak, a lojális együttműködés és a kölcsönös bizalom elve magában foglalja a kiállító intézmény azon kötelezettségét, hogy az ilyen igazolás kiállításának alapját képező tevékenység végzése során végig ellenőrizze az igazolásban szereplő bejegyzések pontosságát, és azt visszavonja, ha az érintett munkavállaló tényleges helyzetére tekintettel megállapítja, hogy az említett igazolás nem felel meg a 883/2004 rendelet II. címe rendelkezéseinek.

37

Másodszor, noha a 987/2009 rendelet 5. cikke értelmében a kiállító intézménynek az A1 igazolás visszavonásáról szóló határozatát a valamely másik tagállam illetékes intézménye által benyújtott felülvizsgálat és visszavonás iránti kérelmet követően az érintett intézmények közötti párbeszéden alapuló és békéltető eljárás keretében kell elfogadni ezen 5. cikk (2)–(4) bekezdésében meghatározott végrehajtási szabályoknak megfelelően, az említett cikk nem tartalmaz semmilyen rendelkezést azon eljárási szabályokra vonatkozóan, amelyeket az A1 igazolást hivatalból visszavonni kívánó kiállító intézménynek be kell tartania.

38

Közelebbről, a 987/2009 rendelet 5. cikke ilyen esetben nem írja elő a kiállító intézmény számára azt a kötelezettséget, hogy a visszavonásról szóló határozatot az említett párbeszéden alapuló és békéltető eljárás betartásával fogadja el.

39

Tekintettel arra, hogy nincs konkrét előírás ilyen eljárási kötelezettségre abban az esetben, ha a kiállító intézmény hivatalból vissza kívánja vonni az A1 igazolást, meg kell állapítani, hogy a 987/2009 rendelet 5. cikkének (2)–(4) bekezdésében előírt eljárás nem kötelező előfeltétele az A1 igazolás azon kiállító intézmény általi hivatalból történő visszavonásának, amely intézmény megállapította az ezen igazolás kiállításának alapjául szolgáló tények pontatlanságát.

40

A 987/2009 rendelet 5. cikkének szövegéből következő ezen értelmezés egyébiránt koherens a párbeszéden alapuló és békéltető eljárás jellegére, céljára és végrehajtásának feltételeire tekintettel.

41

Amint ugyanis a 883/2004 rendelet 76. cikkének az e rendelet 72. cikkének a) pontjával összefüggésben értelmezett (6) bekezdéséből következik, ezen eljárás az uniós jogalkotó által az érintett tagállamok illetékes intézményei között többek között az említett rendelet értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban felmerülő viták rendezése céljából létrehozott eszköznek minősül.

42

Ebből következik, hogy a párbeszéden alapuló és békéltető eljárás alkalmazása két vagy több tagállam illetékes intézményei közötti véleménykülönbség fennállásából ered, amit a 987/2009 rendeletnek az ilyen eljárás alkalmazását előíró rendelkezései is megerősítenek.

43

E rendelet 5. és 6. cikke ugyanis az említett eljárás alkalmazását írja elő arra az esetre, ha az A1 igazolást átvevő intézmény megkérdőjelezi annak érvényességét, vagy az ezen igazolás kiállításának alapjául szolgáló tények pontosságát, és következésképpen a kiállító intézményt az igazolás visszavonására kéri, illetve ha több tagállam intézményének vagy hatóságának álláspontja eltér az alkalmazandó jogszabályok meghatározására, vagy arra vonatkozóan, hogy melyik intézménynek kell az érintett ellátásokat nyújtania.

44

A 987/2009 rendelet 16. és 60. cikke, amelyek meghatározzák a 883/2004 rendelet 13. és 68. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásokat, a 987/2009 rendelet 6. cikkében meghatározott végrehajtási szabályoknak megfelelően ugyanannak az eljárásnak az alkalmazását írják elő, amennyiben az érintett intézményeknek az alkalmazandó jogszabályokkal kapcsolatos álláspontja eltér egymástól.

45

Márpedig az A1 igazolásnak a kiállító intézmény általi hivatalból történő visszavonása nem a kiállító intézmény és valamely másik tagállam intézménye közötti olyan vita fennállásából ered, amely megkérdőjelezné ezen igazolás pontosságát, hanem abból, hogy a kiállító intézmény az általa a lojális együttműködés és a kölcsönös bizalom elve alapján rá háruló, a jelen ítélet 35. és 36. pontjában kifejtett kötelezettségek betartása érdekében elvégzendő ellenőrzéseket követően megállapította, hogy az említett igazolásban szereplő bejegyzések nem felelnek meg a valóságnak.

46

Végül a jelen ítélet 39. pontjában említett értelmezés nem sérti sem a visszavonás tárgyát képező A1 igazolással érintett munkavállalónak a 883/2004 rendeletből eredő jogait, sem pedig az e rendelet által követett célkitűzést.

47

Egyrészt ugyanis emlékeztetni kell arra, hogy az ilyen igazolás kiállításával a tagállam illetékes intézménye annak kijelentésére szorítkozik, hogy az érintett munkavállaló e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik (lásd analógia útján: 2000. március 30‑iBanks és társai ítélet, C‑178/97, EU:C:2000:169, 53. pont).

48

Így, mivel az A1 igazolás nem konstitutív, hanem deklaratív aktus, annak visszavonása nem vezethet e jogok elvesztéséhez.

49

Másrészt az A1 igazolás visszavonását követően az érintett munkavállalóra alkalmazandó jogszabályokat a 883/2004 rendelet II. címe rendelkezéseinek megfelelően határozzák meg, adott esetben – amennyiben a 987/2009 rendelet 6. cikke alkalmazandó – a párbeszéden alapuló és békéltető eljárás igénybevételével.

50

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 883/2004 rendelet II. címének rendelkezései teljes és egységes kollíziós szabályrendszert képeznek, amelyek célja nemcsak több nemzeti szabályozás egyidejű alkalmazásának és az esetlegesen ebből eredő bonyodalmaknak az elkerülése, hanem annak megakadályozása is, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó személyek – rájuk nézve irányadó szabályozás hiányában – a szociális biztonsági rendszer nyújtotta védelem nélkül maradjanak (2019. május 8‑iInspecteur van de Belastingdienst ítélet, C‑631/17, EU:C:2019:381, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51

Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a 987/2009 rendelet 6. cikke előírja a jogszabályok ideiglenes alkalmazását és ellátások ideiglenes nyújtását abban az esetben, ha két vagy több tagállam intézményének álláspontja eltér az alkalmazandó jogszabályok meghatározására, vagy arra vonatkozóan, hogy melyik intézménynek kell az ellátásokat nyújtania.

52

Következésképpen az alkalmazandó jogszabályok meghatározása céljából a 883/2004 rendelettel létrehozott rendszernek az A1 igazolás kiállító intézmény általi hivatalból történő visszavonását követően történő alkalmazása nem csupán annak biztosítását teszi lehetővé, hogy az érintett munkavállaló védelme mindenkor biztosított legyen – azaz az érintett intézmények között az alkalmazandó jogszabályokkal kapcsolatos viták esetén is –, hanem azt is, hogy az említett munkavállaló bármikor, még ilyen vita esetén is egyetlen nemzeti jogszabály hatálya alá tartozzon.

53

Végül harmadszor, emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a 883/2004 rendelet 76. cikkének (4) bekezdéséből, valamint a 987/2009 rendelet (2) és (22) preambulumbekezdéséből kitűnik – a 883/2004 rendelettel létrehozott rendszer megfelelő működése megköveteli mind a különböző tagállamok illetékes intézményei közötti, mind az ezen intézmények és az e rendelet hatálya alá tartozó személyek közötti eredményes és szoros együttműködést. Ez az együttműködés szükséges az érintett személyek jogainak és kötelezettségeinek meghatározásához, valamint ahhoz, hogy ez utóbbiak a lehető legrövidebb idő alatt és optimális feltételek mellett élhessenek jogaikkal.

54

Az említett együttműködés ezen intézmények és személyek összessége számára előírja az említett személyek jogainak és kötelezettségeinek megállapításához és meghatározásához szükséges információk cseréjét, amint az kitűnik a 987/2009 rendelet 2. és 3. cikkéből – amelyek meghatározzák az ezen intézmények közötti, illetve az ezen intézmények és az érintett személyek közötti információcsere terjedelmét és részletes szabályait –, valamint e rendeletnek a különböző tagállamok illetékes intézményei közötti együttműködési kötelezettséget pontosító 20. cikkéből kitűnik.

55

Így, amint arra a főtanácsnok az indítványának 53. pontjában rámutatott, noha az A1 igazolást az abban szereplő bejegyzések pontatlansága miatt hivatalból visszavonni kívánó kiállító intézménynek előzetesen nem kell kezdeményeznie a párbeszéden alapuló és békéltető eljárást az érintett tagállamok illetékes intézményeivel, a jelen ítélet 53. és 54. pontjában említett rendelkezések arra kötelezik az említett intézményt, hogy e visszavonást követően a lehető legrövidebb időn belül tájékoztassa mind ezen intézményeket, mind az érintett személyt, és közölje velük az e személy jogainak megállapításához és meghatározásához szükséges valamennyi információt és adatot.

56

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 987/2009 rendelet 5., 6. és 16. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az A1 igazolást kiállító intézmény, amely az ezen igazolás kiállításának alapjául szolgáló tények hivatalból történő felülvizsgálatát követően e tények pontatlanságát állapítja meg, visszavonhatja az említett igazolást anélkül, hogy előzetesen az alkalmazandó jogszabályok meghatározása céljából párbeszéden alapuló és békéltető eljárást kezdeményezne az érintett tagállamok illetékes intézményeivel.

57

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A 2012. május 22‑i 465/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16‑i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 5., 6. és 16. cikkét

a következőképpen kell értelmezni:

az A1 igazolást kiállító intézmény, amely az ezen igazolás kiállításának alapjául szolgáló tények hivatalból történő felülvizsgálatát követően e tények pontatlanságát állapítja meg, visszavonhatja az említett igazolást anélkül, hogy előzetesen az alkalmazandó jogszabályok meghatározása céljából a 465/2012 rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 76. cikkének (6) bekezdésében előírt, párbeszéden alapuló és békéltető eljárást kezdeményezne az érintett tagállamok illetékes intézményeivel.