1

Fellebbezésével a Cargolux Airlines International SA (a továbbiakban: Cargolux) az Európai Unió Törvényszéke 2022. március 30‑iCargolux Airlines kontra Bizottság ítéletének (T‑334/17, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2022:178) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék elutasította az elsődlegesen az EUMSZ 101. cikk, az EGT‑Megállapodás 53. cikke és az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött légi közlekedési megállapodás 8. cikke szerinti eljárásban (AT.39258 – „légi teherszállítás” ügy) 2017. március 17‑én hozott C(2017) 1742 final bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) fellebbezőre vonatkozó részében történő megsemmisítése, illetve másodlagosan az e határozatban vele szemben kiszabott bírság törlése vagy összegének csökkentése iránti keresetét.

2

A légi közlekedésről szóló, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, Luxembourgban, 1999. június 21‑én aláírt megállapodás, amelyet az Európai Közösség nevében a Svájci Államszövetséggel létrejött hét megállapodás megkötéséről szóló, 2002. április 4‑i 2002/309/EK, Euratom tanácsi és – a tudományos és műszaki együttműködésről szóló megállapodás tekintetében – bizottsági határozat (HL 2002. L 114., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 41. kötet, 89. o.) hagyott jóvá (a továbbiakban: EK–Svájc légi közlekedési megállapodás), 2002. június 1‑jén lépett hatályba. E megállapodás 8. és 9. cikke mutatis mutandis az EUMSZ 101., illetve EUMSZ 102. cikknek felel meg.

3

Az említett megállapodás 11. cikke értelmében:

„(1)   E megállapodás melléklete szerint a Közösség intézményeinek a 8. és 9. cikk rendelkezéseit kell alkalmazniuk […] a közösségi jognak megfelelően, figyelemmel a Közösség intézményei és a Svájc hatóságai közötti szoros együttműködés szükségességére.

(2)   Svájc hatóságainak a 8. és 9. cikk rendelkezései szerint kell elbírálniuk minden megállapodás, döntés vagy összehangolt gyakorlat megengedhetőségét, […] amely Svájc és harmadik országok kereskedelmi kapcsolatában merül fel.”

4

Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen:

[…]”

5

Az Európai Gazdasági Térségről szóló 1992. május 2‑i megállapodás (HL 1994. L 1., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 52. kötet, 3. o.; a továbbiakban: EGT‑Megállapodás) 53. cikke mutatis mutandis az EUMSZ 101. cikknek felel meg.

6

A jogvita előzményei és a vitatott határozat, amint azokat a megtámadott ítélet 1–60. pontja ismerteti, a jelen eljárás szempontjából a következőképpen foglalhatók össze.

7

A Cargolux a légi árufuvarozási szolgáltatások piacán tevékenykedő légi közlekedési társaság.

8

Az árufuvarozás ágazatában a légitársaságok légi úton biztosítják a rakományok szállítását (a továbbiakban: fuvarozók). A fuvarozók általában a szállítmányozóknak nyújtanak árufuvarozási szolgáltatásokat, akik megszervezik e rakományoknak a feladók nevében történő szállítását. E szállítmányozók ennek ellentételezéseként olyan árat fizetnek a fuvarozóknak, amely egyrészt kilogrammonként számított díjakból, másrészt pedig különböző pótdíjakból tevődik össze.

9

2005. december 7‑én a Deutsche Lufthansa AG és két leányvállalata, a Lufthansa Cargo AG és a Swiss International Air Lines AG a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o.) alapján mentesség iránti kérelmet nyújtott be az Európai Bizottsághoz. E kérelemben több fuvarozó között fennálló versenyellenes kapcsolatokról számoltak be, amelyek a légi árufuvarozás piacán nyújtott szolgáltatások árának több összetevőjére, nevezetesen az „üzemanyag‑” és „biztonsági” pótdíj bevezetésére, valamint a pótdíjak után a szállítmányozóknak járó jutalék fizetésének e fuvarozók általi megtagadására (a továbbiakban: a jutalékfizetés megtagadása) terjedtek ki.

10

2006. február 14‑én és 15‑én a Bizottság több fuvarozó helyiségeiben előre be nem jelentett helyszíni vizsgálatot folytatott le.

11

E helyszíni vizsgálatokat követően több fuvarozó, köztük a Cargolux a jelen ítélet 9. pontjában említett, a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény alapján mentesség iránti kérelmet nyújtott be.

12

2007. december 19‑én a Bizottság kifogásközlést intézett 27 fuvarozóhoz, köztük a Cargoluxhoz, amely fuvarozók ezt követően írásbeli észrevételeket nyújtottak be. 2008. június 30. és július 4. között meghallgatásra került sor.

13

2010. november 9‑én a Bizottság elfogadta az EUMSZ 101. cikk, az EGT‑Megállapodás 53. cikke és az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött légi közlekedési megállapodás 8. cikke szerinti eljárásról (COMP/39258 – „légi teherszállítás” ügy) szóló C(2010) 7694 végleges határozatot (a továbbiakban: eredeti határozat). E határozat címzettje 21 fuvarozó volt, amelyek között szerepelt a Cargolux is.

14

Az említett határozat az indokolásában kifejtette, hogy az eljárás alá vont fuvarozók az árufuvarozási szolgáltatások nyújtása vonatkozásában összehangolták a díjszabással kapcsolatos magatartásukat, mivel megegyeztek az üzemanyagpótdíjban, a biztonsági pótdíjban és a jutalékfizetés megtagadásában, és ezáltal az EUMSZ 101. cikkbe, az EGT‑Megállapodás 53. cikkébe és az EK–Svájc légi közlekedési megállapodás 8. cikkébe ütköző, az Európai Gazdasági Térség (EGT) és Svájc területére kiterjedő egységes és folyamatos jogsértésben vettek részt.

15

A 2015. december 16‑iCargolux Airlines kontra Bizottság ítéletben (T‑39/11, EU:T:2015:991) a Törvényszék az eredeti határozatot a Cargoluxra vonatkozó részében megsemmisítette. Az ugyanezen a napon hozott további tizenkét ítéletben a Törvényszék e határozatot egészben vagy részben szintén megsemmisítette annyiban, amennyiben az tizenkét másik fuvarozóra, illetve fuvarozói csoportra vonatkozott.

16

A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az említett határozat indokolása hibás.

17

2016. május 20‑án a Bizottság levelet küldött az eredeti határozatban említett – és e határozattal szemben a Törvényszékhez keresetet benyújtó – fuvarozóknak, amelyben arról tájékoztatta őket, hogy újból olyan határozatot kíván hozni, amely megállapítja, hogy részt vettek az EUMSZ 101. cikkbe, az EGT‑Megállapodás 53. cikkébe és az EK–Svájc légi közlekedési megállapodás 8. cikkébe ütköző egységes és folyamatos jogsértésben, az ezen eredeti határozatban említett valamennyi útvonalon. A Bizottság egy hónapos határidőt biztosított számukra észrevételeik megtételére. Mindannyian éltek e lehetőséggel.

18

2017. március 17‑én a Bizottság elfogadta a vitatott határozatot, amelynek 19 fuvarozó, köztük a Cargolux a címzettje.

19

A vitatott határozat kifejti, hogy az eljárás alá vont fuvarozók az árufuvarozási szolgáltatások nyújtása vonatkozásában az egész világon összehangolták a díjszabással kapcsolatos magatartásukat az üzemanyagpótdíj, a biztonsági pótdíj és a jutalékfizetés megtagadása révén (a továbbiakban: vitatott kartell), és ezáltal az EUMSZ 101. cikkbe, az EGT‑Megállapodás 53. cikkébe és az EK–Svájc légi közlekedési megállapodás 8. cikkébe ütköző egységes és folyamatos jogsértést követtek el.

20

E határozatnak „A tényállás ismertetése” című 4. szakaszában a Bizottság többek között jelezte, hogy a vizsgálat egy, a versenytársak között hosszú ideig fenntartott, két‑ és többoldalú kapcsolatok hálózatán alapuló, világszintű kartellt tárt fel azon magatartást illetően, amelyet a versenytársak az árufuvarozási szolgáltatások árának az előző pontban említett különböző elemeivel kapcsolatban elhatároztak, elterveztek, vagy amelynek elfogadását fontolgatták. Hangsúlyozta, hogy e kapcsolati hálózat közös célja a versenytársak díjszabással kapcsolatos magatartásának összehangolása, illetve az árpolitikájukkal kapcsolatos bizonytalanság csökkentése volt. Ezt követően ismertette az üzemanyagpótdíjra, a biztonsági pótdíjra, illetve a jutalékfizetés megtagadására vonatkozó kapcsolatokat, és értékelte egyrészt a vitatott kartell egészére, másrészt pedig az említett határozat egyes címzettjeire vonatkozó ténybeli bizonyítékokat.

21

A vitatott határozatnak „A releváns versenyszabályok alkalmazása” című 5. szakaszában a Bizottság a jelen ügy tényállására az EUMSZ 101. cikket alkalmazta, kifejtve, hogy az e cikkre való hivatkozásokat az EGT‑Megállapodás 53. cikkére és az EK–Svájc légi közlekedési megállapodás 8. cikkére való hivatkozásként is kell érteni, mivel e rendelkezések – eltérő rendelkezés hiányában – mutatis mutandis alkalmazandók.

22

E tekintetben a joghatóságát illetően a Bizottság megvizsgálta a jelen ügyben a versenyszabályok megsértésének megállapítására és szankcionálására vonatkozó időbeli és területi joghatóságának korlátait.

23

Egyrészt a vitatott határozatnak „A Bizottság joghatósága” címet viselő 5.2 alszakaszát alkotó (822)–(832) preambulumbekezdésében a Bizottság lényegében rámutatott arra, hogy nem alkalmazza először is az EUMSZ 101. cikket a 2004. május 1. előtti, az Európai Unión belüli repülőterek és az EGT‑n kívüli repülőterek közötti útvonalakat (a továbbiakban: Unió – harmadik ország útvonalak) érintő megállapodásokra és magatartásokra, továbbá nem alkalmazza az EGT‑Megállapodás 53. cikkét a 2005. május 19. előtti, az Unió – harmadik ország útvonalakat, valamint az EGT‑Megállapodásban részes, de nem uniós tagországokban található repülőterek és harmadik országokban található repülőterek közötti útvonalakat (a továbbiakban: az EGT Unión kívüli része – harmadik ország útvonalak) érintő megállapodásokra és magatartásokra, és végül nem alkalmazza az EK–Svájc légi közlekedési megállapodás 8. cikkét a 2002. június 1. előtti, az Unión belül található repülőterek és a Svájcban található repülőterek közötti útvonalakat (a továbbiakban: Unió–Svájc útvonalak) érintő megállapodásokra és magatartásokra. Az említett határozat (832) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette, hogy ugyanezen határozat „egyáltalán nem kíván arra utalni, hogy a Svájc [és] harmadik országok [közötti] árufuvarozási szolgáltatásokkal kapcsolatban bármilyen módon megsértették [az EK–Svájc légi közlekedési] megállapodás 8. cikkét”.

24

Másrészt a vitatott határozatnak „Az [EUMSZ] 101. cikknek és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének a bejövő útvonalakra való alkalmazhatósága” című 5.3.8 alszakaszát alkotó (1036)–(1046) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette, hogy milyen okokból utasítja el az eljárás alá vont több fuvarozó azon érveit, amelyek szerint a Bizottság a nemzetközi közjogi szabályokra tekintettel túllépte a joghatóságának korlátait, amikor megállapította és szankcionálta e két rendelkezés megsértését a harmadik országokból induló és az EGT‑be irányuló útvonalak (a továbbiakban: bejövő útvonalak, illetve az ezen útvonalakon nyújtott árufuvarozási szolgáltatások a továbbiakban: bejövő árufuvarozási szolgáltatások) vonatkozásában.

25

Közelebbről az említett határozat (1045) preambulumbekezdésében a Bizottság rámutatott arra, hogy a bejövő árufuvarozási szolgáltatásokat érintő versenyellenes magatartások „közvetlen, jelentős és előre látható hatásokkal járhatnak az Unión és az EGT‑n belül, mivel az EGT‑be irányuló légi szállítás megnövekedett költségei és ezáltal az importált áruk magasabb árai természetüknél fogva hatással lehetnek az EGT‑n belüli fogyasztókra”. Hozzátette, hogy a jelen ügyben e magatartások alkalmasak voltak arra is, hogy ilyen hatást gyakoroljanak az EGT‑n belül más fuvarozók által biztosított olyan árufuvarozási szolgáltatások nyújtására is, amelyekre a harmadik országok fuvarozói által használt EGT‑beli elosztópontok („hubs”) és az e szállítmányok célállomását jelentő azon EGT‑beli repülőterek között került sor, amelyeket a harmadik országbeli fuvarozó nem szolgált ki.

26

Egyébiránt ugyanezen határozat (1046) preambulumbekezdésében a Bizottság rámutatott arra, hogy a vitatott kartellt „világszinten hajtották végre”, hogy a bejövő útvonalakra vonatkozó megállapodások szerves részét képezték az EUMSZ 101. cikkbe és az EGT‑Megállapodás 53. cikkébe ütköző egységes és folyamatos jogsértésnek, és hogy a pótdíjak világszinten történő egységes alkalmazása e kartell kulcsfontosságú eleme volt.

27

A vitatott határozat 5.3 alszakasza, amely az EUMSZ 101. cikknek, az EGT‑Megállapodás 53. cikkének és az EK–Svájc légi közlekedési megállapodás 8. cikkének a jelen ügyben való alkalmazására vonatkozik, a (833)–(1052) preambulumbekezdéseket tartalmazza. Először is e határozat (846) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy az eljárás alá vont fuvarozók összehangolták magatartásukat, illetve befolyásolták a díjszabást, ami az üzemanyagpótdíjjal, a biztonsági pótdíjjal és a pótdíjak utáni jutalék szállítmányozóknak való fizetésével „összefüggésben végső soron árrögzítéssel járt”. Az említett határozat (861) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy „az árufuvarozási szolgáltatások díjszabási gyakorlata összehangolásának általános rendszere” – amelyet az általa folytatott vizsgálat feltárt – „olyan különböző cselekményekből álló összetett jogsértés” fennállását tanúsítja, „amelyek olyan megállapodásnak vagy összehangolt magatartásnak minősíthetők, amely keretében a versenytársak tudatosan az egymás közötti gyakorlati együttműködéssel helyettesítették a verseny kockázatait”.

28

Másodszor, a vitatott határozat (869) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy „a szóban forgó magatartás az [EUMSZ] 101. cikkbe ütköző egységes és folyamatos jogsértésnek minősül”, kifejtve e határozat (870)–(902) preambulumbekezdésében, hogy a szóban forgó megállapodások egységes versenyellenes célt követtek, amely abban állt, hogy az EGT‑n belül az árufuvarozási ágazatban korlátozzák a versenyt, továbbá az árufuvarozási szolgáltatások nyújtására és azok díjszabására vonatkoztak, ugyanazon vállalkozásokat érintették, egységes és folyamatos jellegűek voltak, és három összetevőre, vagyis az üzemanyagpótdíjra, a biztonsági pótdíjra és a jutalékfizetés megtagadására vonatkoztak. Ennek keretében a Bizottság e határozat (881) preambulumbekezdésében jelezte, hogy a Cargolux mindhárom említett összetevőben részt vett.

29

Harmadszor, az említett határozat (903) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette, hogy a szóban forgó versenyellenes magatartás célja a verseny korlátozása volt legalább az Unión, az EGT‑n és Svájcon belül. E határozat (917) preambulumbekezdésében a Bizottság lényegében hozzátette, hogy ennélfogva nem szükséges figyelembe venni e magatartás konkrét hatásait.

30

Negyedszer, a vitatott határozat (972)–(1021) preambulumbekezdésében a Bizottság megvizsgálta hét harmadik ország szabályozását, amellyel kapcsolatban az eljárás alá vont több fuvarozó is azt állította, hogy az arra kötelezte őket, hogy a pótdíjakkal kapcsolatban egyeztessenek, ami így kizárja a releváns versenyszabályok alkalmazását. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy e fuvarozók nem bizonyították, hogy e harmadik országok kényszere alatt jártak el.

31

Ötödször, e határozat (1024)–(1035) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az egységes és folyamatos jogsértés alkalmas volt arra, hogy érzékelhetően érintse a tagállamok közötti, az EGT‑Megállapodásban részes felek közötti és az EK–Svájc légi közlekedési megállapodásban részes felek közötti kereskedelmet.

32

A vitatott határozatnak „A jogsértés időtartama” című 7. szakasza tartalmazza e határozat (1146)–(1169) preambulumbekezdését. Amint az említett határozat (1146) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság megállapította, hogy a vitatott kartell 1999. december 7‑én kezdődött, és 2006. február 14‑ig tartott. Ezen (1146) preambulumbekezdésben kifejtette, hogy e kartell megsértette:

33

Ugyanezen határozat (1169) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy a jogsértés időtartama a Cargolux esetében 2001. január 22‑től 2006. február 14‑ig tartott.

34

A vitatott határozat 8. szakaszában a Bizottság az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatásra (HL 2006. C 210., 2. o.) hivatkozva megvizsgálta a meghozandó korrekciós intézkedéseket és a kiszabandó bírságokat. A Bizottság ezen iránymutatás 37. pontja alapján többek között 50%‑kal csökkentette a bírságok alapösszegeit, mivel a bejövő útvonalakra, valamint az EGT‑ből induló, harmadik országok felé irányuló útvonalakra – az Unió–Svájc útvonalak kivételével – vonatkozó szolgáltatások egy részét az EGT‑Megállapodás hatálya alá tartozó területen kívül nyújtják, tehát a kár egy része e területen kívül keletkezhetett. Ezenkívül ezen iránymutatás 29. pontja alapján a Bizottság az eljárás alá vont fuvarozók esetében további 15%‑kal csökkentette az alapösszegeket azzal az indokkal, hogy bizonyos szabályozási rendszerek ösztönözték a vitatott kartellt.

35

A vitatott határozat rendelkező részének 1., 3. és 4. cikke a következőképpen szól:

„1. cikk

Azáltal, hogy a légi árufuvarozási szolgáltatások nyújtása esetében díjszabással kapcsolatos magatartásukat világszerte összehangolták az üzemanyagpótdíj, a biztonsági pótdíj és a pótdíjak utáni jutalékfizetés tekintetében, az alábbi vállalkozások az alábbi útvonalakon és időszakokban a következő egységes és folyamatos jogsértést követték el az [EUMSZ] 101. cikk, az [EGT‑Megállapodás] 53. cikke és az [EK–Svájc légi közlekedési megállapodás] 8. cikke tekintetében.

3. cikk

A Bizottság a következő bírságokat szabja ki a jelen határozat 1. cikkében hivatkozott egységes és folyamatos jogsértés miatt […]:

[…]

[…]

4. cikk

Az 1. cikkben hivatkozott vállalkozások haladéktalanul megszüntetik az említett cikkben hivatkozott egységes és folyamatos jogsértést, amennyiben ezt még nem tették meg.

Kötelesek továbbá tartózkodni minden olyan cselekménytől vagy magatartástól, amelynek azonos vagy hasonló célja vagy hatása van.”

36

A Törvényszék Hivatalához 2017. május 31‑én benyújtott keresetlevelével a Cargolux keresetet terjesztett elő a vitatott határozat 1. cikkének rá vonatkozó részében történő teljes vagy részleges megsemmisítése, valamint az e határozat 3. cikkének f) pontjában vele szemben kiszabott bírság törlése, illetve másodlagosan a bírság összegének csökkentése, valamint „[az említett határozat] 4. cikkével kapcsolatban szükséges intézkedések meghozatala” érdekében, amennyiben e cikk őt érinti.

37

E kereset alátámasztása érdekében a Cargolux hét megsemmisítési jogalapot, valamint kilenc, a vele szemben kiszabott bírság törlésére vagy összegének csökkentésére irányuló érvet hozott fel.

38

E jogalapok közül a harmadik jogalap a cél általi jogsértés fennállásának megállapításával összefüggésben az EUMSZ 101. cikk alkalmazása során elkövetett téves jogalkalmazáson és nyilvánvaló értékelési hibán alapult. A negyedik jogalap az egységes és folyamatos jogsértés terjedelmének és kritériumainak meghatározását illetően elkövetett nyilvánvaló értékelési hibán, valamint egy lényeges eljárási szabály, az indokolási kötelezettség és a meghallgatáshoz való jog megsértésén alapult. Ötödik jogalapjában a Cargolux a versenyszabályok megsértésének és az abban való részvételének megállapítása során elkövetett ténybeli hibákra és nyilvánvaló értékelési hibákra hivatkozott. Hatodik jogalapjával azt állította, hogy a Bizottság nem rendelkezik joghatósággal arra, hogy az EUMSZ 101. cikket és az EGT‑Megállapodás 53. cikkét a bejövő árufuvarozási szolgáltatásokra alkalmazza. Hetedik jogalapja a bírság összegének kiszámítása során elkövetett hibákon alapult.

39

A Törvényszék ezenkívül hivatalból felhozott egy arra alapított jogalapot, hogy a Bizottság az EK–Svájc légi közlekedési megállapodásra tekintettel nem rendelkezik joghatósággal az EGT‑Megállapodás 53. cikke megsértésének megállapítására és szankcionálására az EGT‑Megállapodásban részes, de nem uniós tagországokban található repülőterek és a Svájcban található repülőterek közötti útvonalak vonatkozásában.

40

A bírság összegének csökkentése iránti kérelmét alátámasztó érvek közül nyolc érv a hetedik megsemmisítési jogalapjának alátámasztására felhozott érveknek felelt meg. A Cargolux ezen érveket a Törvényszék által hivatalból felhozott jogalapra vonatkozó pervezető intézkedésekre válaszolva egy kilencedik, az ez utóbbi útvonalakon teljesített eladásokra vonatkozott érvvel is kiegészítette.

41

A megtámadott ítéletben a Törvényszék e jogalapok mindegyikét elutasította, ideértve az általa hivatalból felhozott jogalapot is. Közelebbről ezen ítélet 401. pontjában lényegében megállapította, hogy a Cargoluxot érintő, a vitatott határozat (250) és (350) preambulumbekezdésében említett kapcsolatok terjedelmét árnyalni kell, az említett ítélet 445. pontjában pedig megállapította, hogy a Bizottság e határozat (750) és (880) preambulumbekezdésében tévesen állapította meg, hogy a Cargolux részt vett az e határozat (387) preambulumbekezdésében említett találkozón. Mindazonáltal a megtámadott ítélet 447. pontjában lényegében úgy ítélte meg, hogy ez nem indokolja a Cargolux bírságának enyhítő körülmények címén történő további csökkentését. Korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva a Törvényszék a megtámadott ítélet 647. pontjában a Cargoluxszal szemben kiszabandó bírság végső összegét 79900000 euróban állapította meg. Mivel ezen összeg megegyezik a vitatott határozatban a Cargoluxszal szemben kiszabott bírság összegével, a Törvényszék e vállalkozásnak a bírság összegének megváltoztatása iránti kérelmeit is elutasította.

42

Fellebbezésében a Cargolux azt kéri, hogy a Bíróság:

43

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

44

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Cargolux négy jogalapot hoz fel. Első jogalapjával arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megerősítette, hogy a bejövő útvonalak tekintetében a Bizottság joghatósággal rendelkezik az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke megsértésének megállapítására és szankcionálására. Második jogalapjával azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és megsértette a védelemhez való jogát, amikor helybenhagyta a Bizottság azon megállapítását, miszerint az a magatartás, amelyben a Cargolux részt vett, cél általi jogsértésnek minősül. Harmadik jogalapja azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor kifejtette az egységes és folyamatos jogsértés fennállásának megállapítását lehetővé tévő jogi kritériumot, és azt alkalmazta, valamint amikor helybenhagyta a vitatott határozatot annyiban, amennyiben az a Cargoluxot ilyen jogsértés miatt szankcionálja. Másodlagosan előterjesztett negyedik jogalapjával azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Cargolux az egységes és folyamatos jogsértés összes aspektusáért felelős, noha az e jogsértésben való részvétele korlátozott volt.

45

A Cargolux első jogalapja hat részből áll. A Cargolux az első részben azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor helytelen jogi kritériumot alkalmazott annak megerősítésekor, hogy a Bizottság a bejövő útvonalakat érintő magatartás szankcionálására joghatósággal rendelkezik. A második részben a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék mindenesetre tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság eleget tett az annak bizonyítására vonatkozó kötelezettségének, hogy a versenyellenes magatartások Unióban kifejtett minősített hatásain alapuló kritérium (a továbbiakban: minősített hatásokon alapuló kritérium) a jelen ügyben teljesül. A harmadik részben arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság az egészében figyelembe vett egységes és folyamatos jogsértés alapján megállapíthatta a bejövő árufuvarozási szolgáltatások vonatkozásában fennálló joghatóságát. A negyedik részben azt állítja, hogy a Törvényszék jogellenesen megfordította a bizonyítási terhet, amikor megerősítette a Bizottság joghatóságát. Az ötödik részben arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a vitatott határozatban szereplő, a Bizottság joghatóságára vonatkozó indokolást jogellenesen a saját indokolásával helyettesítette. A hatodik rész azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és megsértette a védelemhez való jogot, amikor a vitatott határozat jogszerűségét olyan érvek és elemzés alapján értékelte, amelyeket első alkalommal az előtte folyamatban lévő eljárás során terjesztettek elő.

46

Az első, második, negyedik–hatodik és harmadik részt egymást követően kell megvizsgálni.

47

A megtámadott ítélet 103. és 115. pontjára utalva a Cargolux arra hivatkozik, hogy a nemzetközi közjog nem jelent megfelelő alapot annak megállapításához, hogy a Bizottság joghatósággal rendelkezik valamely, az Unión vagy az EGT‑n kívül tanúsított magatartás vizsgálatára. Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése szövegének megfelelően az uniós jogban megállapított szabályt kell tiszteletben tartani. A Bizottságnak tehát bizonyítania kell, hogy a szóban forgó megállapodások vagy összehangolt magatartások célja vagy hatása a „belső piacon belüli” verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.

48

Ez a helyzet akkor, ha teljesül az 1988. szeptember 27‑iAhlström Osakeyhtiö és társai kontra Bizottság ítéletben (89/85, 104/85, 114/85, 116/85, 117/85 és 125/85–129/85, EU:C:1988:447, 12. pont) meghatározott, a versenyellenes magatartások végrehajtásának helyén alapuló kritérium (a továbbiakban: végrehajtási kritérium). Ehhez közvetlenül az Unión belüli vevők részére történő értékesítésekre vagy a belső piacon belül alkalmazott áremelésekre, továbbá az EGT‑ben letelepedett ügyfelek megrendeléseire van szükség. Amennyiben e feltételek nem teljesülnek, az 1998. április 28‑iJavico ítélet (C‑306/96, EU:C:1998:173) 22. és 28. pontjának megfelelően bizonyítani kell, hogy a szóban forgó magatartás hatása a belső piacon belüli verseny korlátozása. Ennek bizonyítása túlmutat a nemzetközi közjogból eredő minősített hatásokon alapuló kritérium egyszerű teljesülésén.

49

A 2017. szeptember 6‑iIntel kontra Bizottság ítélet (C‑413/14 P, EU:C:2017:632) nem mentesíti a Bizottságot az EUMSZ 101. cikk követelményeinek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettsége alól. A Bíróság ugyanis az említett ítéletben nem mondta ki, hogy a minősített hatásokon alapuló kritérium elegendő a Bizottság uniós jog szerinti joghatóságának megállapításához. E kritérium csak annak meghatározására szolgál, hogy az EUMSZ 101. cikk alkalmazása összeegyeztethető‑e a nemzetközi közjoggal.

50

A megtámadott ítélet 183. pontjában szereplő következtetés tehát téves, mivel a vitatott határozat (1042)–(1046) preambulumbekezdése nem felel meg az annak megállapítása érdekében alkalmazandó jogi kritériumnak, hogy a Bizottság rendelkezik‑e joghatósággal arra, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése alapján elbíráljon bizonyos, az Unión kívül elkövetett cselekményeket. Amint ugyanis ezen ítélet 131. pontjában megállapításra került, a bejövő árufuvarozási szolgáltatások értékesítésére szinte kizárólag az EGT‑n kívül került sor. Nem nyert tehát bizonyítást az, hogy a szóban forgó magatartás célja a belső piacon belüli verseny korlátozása volt.

51

A megtámadott ítélet 121. pontja szintén téves, mivel a Törvényszék e pontban teljes mértékben mentesíti a Bizottságot a belső piacon kifejtett versenyellenes hatások elemzésének elvégzése alól, megsértve ezáltal az 1998. április 28‑iJavico ítélet (C‑306/96, EU:C:1998:173) 15. pontjából eredő követelményeket, amely pontból a Cargolux szerint kitűnik, hogy a versenyt torzító magatartások az EUMSZ 101. cikk alapján csak akkor szankcionálhatók, ha hatással lehetnek a tagállamok közötti kereskedelemre, ideértve azt az esetet is, amikor cél általi jogsértésről van szó. Ezen ítélet 20. és 21. pontja egyébiránt megállapítja, hogy a kizárólag valamely, az Unión kívüli területen alkalmazandó megállapodásoknak nem célja az Unión belüli verseny korlátozása, még akkor sem, ha cél általi jogsértésnek minősülnének akkor, ha az Unión belül alkalmaznák őket.

52

A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

53

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a 2017. szeptember 6‑iIntel kontra Bizottság ítéletében (C‑413/14 P, EU:C:2017:632) a Bíróság, amely előtt olyan jogalapot hoztak fel, amelyben azt kifogásolták, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottságnak az Unión kívül tanúsított magatartásoknak a nemzetközi közjog szabályai alapján az EUMSZ 102. cikk címén történő megállapítására és szankcionálására vonatkozó joghatósága vagy a végrehajtási kritériumra, vagy pedig a minősített hatásokon alapuló kritériumra tekintettel megállapítható, ezen ítélet 46. pontjában úgy ítélte meg, hogy a minősített hatásokon alapuló kritérium önmagában megalapozhatja a Bizottság joghatóságát.

54

A Bíróság azt követően jutott erre a következtetésre, hogy az említett ítélet 42. és 45. pontjában emlékeztetett egyrészt arra, hogy az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikkben foglalt uniós versenyszabályok a vállalkozások olyan kollektív és egyoldalú magatartásainak szankcionálására irányulnak, amelyek a belső piacon belül korlátozzák a versenyt, másrészt pedig arra, hogy a végrehajtási kritérium és a minősített hatásokon alapuló kritérium ugyanazt a célt követi, vagyis azt, hogy szankcionálják azon magatartásokat, amelyeket ugyan nem az Unió területén tanúsítottak, de amelyek versenyellenes hatásai az Unió piacán érzékelhetők.

55

Ebből következik, hogy a végrehajtási kritérium és a minősített hatásokon alapuló kritérium vagylagos jellegű, és e kritériumok egyike önmagában elegendő ahhoz, hogy a nemzetközi közjog szabályai alapján igazolja a Bizottság arra vonatkozó joghatóságát, hogy az Unión kívül tanúsított valamely magatartás tekintetében az uniós versenyjogot alkalmazza.

56

A Cargolux tehát nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy az uniós jogra tekintettel a Bizottságnak az Unión vagy az EGT‑n kívül tanúsított magatartás vizsgálatára vonatkozó joghatósága csak akkor állapítható meg, ha bizonyítást nyer, hogy a szóban forgó megállapodások vagy összehangolt magatartások célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, ami csak a végrehajtási kritérium alapján állapítható meg.

57

A Cargolux e tekintetben szintén hiába hivatkozik az 1998. április 28‑iJavico ítélet (C‑306/96, EU:C:1998:173) 20–22. és 28. pontjára. E pontok ugyanis nem a Bizottság azon joghatóságára vonatkoznak, hogy az EUMSZ 101. vagy EUMSZ 102. cikket az Unión vagy az EGT‑n kívül tanúsított magatartásra alkalmazza, hanem az e rendelkezéseknek egy adott magatartásra való alkalmazását szabályozó anyagi jogi kritériumra. Az említett pontok tehát egy másik kérdésre, azaz az ezen ügyben szóban forgó megállapodások versenyellenes jellegére, pontosabban arra a kérdésre vonatkoznak, hogy az említett ügyben vizsgált magatartás célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny érzékelhető korlátozása volt‑e, és alkalmas volt‑e a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, valamint az ezen értékelés elvégzése során figyelembe veendő tényezőkre vonatkoznak.

58

A Törvényszék tehát nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 115. és 183. pontjában lényegében úgy ítélte meg, hogy a Bizottság támaszkodhatott a minősített hatásokon alapuló kritériumra annak megállapítása érdekében, hogy a vitatott kartellnek a bejövő árufuvarozási szolgáltatásokra vonatkozó részének elbírálására joghatósággal rendelkezik.

59

Másodszor, amennyiben a Cargolux a megtámadott ítélet 121. pontjával szemben felhozott kifogással egyrészt arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen mentesítette a Bizottságot a belső piacon kifejtett versenyellenes hatások elemzésének elvégzése alól, e kifogást – amennyiben az az 1998. április 28‑iJavico ítélet (C‑306/96, EU:C:1998:173) 15. pontján alapul – a jelen ítélet 57. pontjában már kifejtettekhez hasonló okból el kell utasítani. A Bíróság ugyanis e 15. pontban lényegében csupán arra emlékeztetett, hogy a versenyt torzító magatartások az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése alapján csak akkor szankcionálhatók, ha ezenkívül hatással lehetnek a tagállamok közötti kereskedelemre.

60

Másrészt a Törvényszék a megtámadott ítélet 121. pontjában kétségkívül jelezte, hogy olyan magatartás esetén, amellyel kapcsolatban a Bizottság a jelen ügyhöz hasonlóan úgy ítélte meg, hogy az a belső piacon vagy az EGT‑n belül fennálló verseny tekintetében olyan károssági fokot mutat, hogy az az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke értelmében vett „cél általi” versenykorlátozásnak minősíthető, a minősített hatásokon alapuló kritérium alkalmazása nem követelheti meg a konkrét hatások olyan bizonyítását, mint amelyet valamely magatartás e rendelkezések értelmében vett „hatás általi” versenykorlátozásnak minősítése feltételez.

61

Mindazonáltal a megtámadott ítélet 117–135. pontjának együttes olvasatából kitűnik, hogy e 121. pont a Törvényszék azon elemzésébe illeszkedik, amelyben a Törvényszék kizárólag a Cargolux által elé terjesztett, ezen ítélet 105–108. pontjában összefoglalt érvelés elutasításával foglalkozott. Így a Törvényszék ezen 117–135. pontban azon indokokat fejtette ki, amelyek miatt a Cargolux nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy a Bizottság a „cél általi” versenykorlátozás fogalmát alkalmazva egyáltalán nem elemezte a szóban forgó magatartás hatásait. Közelebbről, a Törvényszék a Cargolux azon érveit utasította el, amelyek szerint a Bizottság – a vitatott határozat (917) preambulumbekezdésében jelezve, hogy nem szükséges tényleges versenyellenes hatásokat bizonyítani – a kifogásolt magatartások versenyellenes célja miatt nem vizsgálta meg azt, hogy e magatartások kiváltották‑e az ahhoz szükséges minősített hatásokat, hogy megállapíthassa az EUMSZ 101. cikknek és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének a bejövő árufuvarozási szolgáltatásokra való alkalmazására vonatkozó joghatóságát.

62

Márpedig a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor lényegében azt a választ adta, hogy a minősített hatásokon alapuló kritérium, amely a Bizottság területen kívüli joghatóságának megalapozására szolgál, különbözik attól a kérdéstől, hogy a vitatott kartell az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke értelmében vett versenykorlátozásnak minősíthető‑e. Amint arra a főtanácsnok is rámutatott az indítványának 42. pontjában, a minősített hatásokon alapuló kritérium, amely a nemzetközi közjogra tekintettel az Unió és az EGT versenyszabályainak a Bizottság általi extraterritoriális alkalmazására vonatkozó joghatóság alapjául szolgálhat, nem esik egybe az Unió vagy az EGT belső piacán belüli, cél általi vagy hatás általi versenykorlátozásra vonatkozó anyagi jogi kritériummal, amely utóbbi kritériumtól függ a Bizottság arra vonatkozó hatásköre, hogy e versenyszabályok megsértését az uniós jog alapján megállapítsa és szankcionálja.

63

Továbbá a Törvényszék annak eldöntésére irányuló elemzését, hogy a Bizottság helyesen vélte‑e úgy, hogy a minősített hatásokon alapuló kritérium a jelen ügyben teljesül, a bejövő árufuvarozási szolgáltatásokra vonatkozó, önmagában figyelembe vett összehangolást illetően a megtámadott ítélet 136–171. pontja, az egészében figyelembe vett egységes és folyamatos jogsértést illetően pedig ezen ítélet 172–182. pontja mutatja be.

64

E körülmények között a Cargolux tévesen állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a minősített hatásokon alapuló kritérium alkalmazása vonatkozásában mentesítette a Bizottságot a vitatott magatartás hatásainak bármilyen elemzése alól.

65

Következésképpen az első jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

66

A Cargolux arra hivatkozik, hogy a Törvényszék mindenesetre tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság eleget tett az annak bizonyítására vonatkozó kötelezettségének, hogy a minősített hatásokon alapuló kritérium a jelen ügyben teljesül.

67

Először is, a Törvényszék a 2017. szeptember 6‑iIntel kontra Bizottság ítéletre (C‑413/14 P, EU:C:2017:632) támaszkodott annak alátámasztása érdekében, hogy a szóban forgó magatartás kellően valószínű hatásokkal járt az EGT‑ben, anélkül hogy figyelembe vette volna az ezen ítélet alapjául szolgáló ügy sajátos körülményeit, amelyek nagyon távol állnak a jelen ügy körülményeitől. A Törvényszék tehát tévesen állapította meg, hogy a Bizottság érvényesen bizonyította joghatóságát a megtámadott ítélet 131–134. pontjában kifejtett számos olyan tényező alapján, amelyek nagyrészt nem meggyőzőek, és nagyon távol állnak az e másik ügyben vizsgált tényektől.

68

Másodszor a Törvényszék, noha a megtámadott ítélet 130. pontjában elismerte, hogy a minősített hatásokon alapuló kritériumot azon gazdasági és jogi háttérre tekintettel kell alkalmazni, amelybe a szóban forgó magatartás illeszkedik, e hátteret nem elemezte. A megtámadott ítélet 142., 148. és 150. pontjára alapított azon következtetése tehát, miszerint az előreláthatóságra vonatkozó feltétel teljesül, jogilag téves.

69

Harmadszor, azon ítélkezési gyakorlat, amelyre a Törvényszék ezen ítélet 152. pontjában az általa elemzett hatás jelentős jellegének megerősítése érdekében támaszkodik, olyan ténybeli körülményekre vonatkozik, amelyek a Cargolux helyzetével nem hasonlíthatók össze. A hivatkozott első ítélet olyan magatartásra vonatkozott, amely tíz éven keresztül folytatódott, és a piac szinte egészét képviselő résztvevőket érintett, míg a második olyan magatartásra vonatkozott, amely kilenc és fél évig tartott, és az árak rögzítésével és a termelés összehangolt korlátozásával járt. Ezzel szemben a Cargoluxnak felrótt magatartás az Unió – harmadik ország útvonalak vonatkozásában csak 21 hónapig, az EGT Unión kívüli része – harmadik ország útvonalak vonatkozásában pedig csak 8 hónapig tartott, és az érintett felek csak a piac 34%‑át képviselték.

70

Negyedszer, a Törvényszék megalapozatlanul állapította meg, hogy a bejövő útvonalakat érintő magatartás megfelel a közvetlenségi feltételnek. E tekintetben a Törvényszék az említett ítélet 170. pontjában tévesen állapította meg, hogy a 2014. február 27‑iInnoLux kontra Bizottság ítélet (T‑91/11, EU:T:2014:92) nem releváns. A megtámadott ítélet semmilyen bizonyítékot nem említ arra vonatkozóan, hogy a szállítmányozóknak értékesített bejövő árufuvarozási szolgáltatásokat végső soron az EGT‑n belüli értékesítésre szánták, mivel ezen ítélet 132. pontja annak kijelentésére szorítkozik, hogy „legalábbis valószínű”, hogy a feladók székhelye az EGT‑ben van. Következésképpen a bejövő árufuvarozási szolgáltatásoknak a Cargolux által az EGT‑n kívül letelepedett szállítmányozók részére történő értékesítése egyenértékű a kartellel érintett termékeknek az EGT‑n kívül letelepedett harmadik személyek részére történő eladásával, amint erről volt szó az InnoLux kontra Bizottság ítélet alapjául szolgáló ügyben. A szóban forgó magatartás és az EGT‑n belüli állítólagos hatás közötti összefüggés tehát nem elegendő annak bizonyításához, hogy e közvetlenségi feltétel teljesül, mivel ellenkező esetben a Bizottság az EGT‑n kívül elkövetett bármely jogsértő magatartás tekintetében megállapíthatná a joghatóságát.

71

A Bizottság arra hivatkozik, hogy ez a rész részben megalapozatlan, részben pedig elfogadhatatlan.

72

Elsősorban rá kell mutatni arra, hogy a megtámadott ítélet 131–134. pontja a Törvényszéknek az ezen ítélet 117–135. pontjában szereplő, azon három indok közül az első relevanciájának értékelésére vonatkozó elemzésébe illeszkedik, amelyre a Bizottság a vitatott határozat (1045) és (1046) preambulumbekezdésében azon megállapításának alátámasztása érdekében támaszkodott, miszerint a minősített hatásokon alapuló kritérium a jelen ügyben teljesül. Ezen indok arra vonatkozott, hogy „az EGT‑be irányuló légi szállítás megnövekedett költségei és ezáltal az importált áruk magasabb árai természetüknél fogva hatással lehetnek az EGT‑n belüli fogyasztókra” (a továbbiakban: az importált áruk árára gyakorolt hatás), amely indokra a Törvényszék „szóban forgó hatásként” hivatkozott, amellyel kapcsolatban a Cargolux azt állította – amint az a megtámadott ítélet 116. pontjából kitűnik –, hogy az nem tartozik a vitatott magatartás által kiváltott azon hatások közé, amelyeket a Bizottság a minősített hatásokon alapuló kritérium alkalmazása céljából megalapozottan vehet figyelembe.

73

Igaz, hogy ebben az összefüggésben a Törvényszék a megtámadott ítélet 119. pontjában többek között rámutatott arra, hogy a minősített hatásokon alapuló kritérium alkalmazása nem követeli meg annak bizonyítását, hogy a vitatott magatartás ténylegesen hatást gyakorolt a belső piacon vagy az EGT‑n belül. Éppen ellenkezőleg, a Törvényszék a 2017. szeptember 6‑iIntel kontra Bizottság ítélet (C‑413/14 P, EU:C:2017:632) 51. pontjára hivatkozva hangsúlyozta, hogy elegendő e magatartásnak a versenyre gyakorolt valószínű hatását figyelembe venni.

74

Ugyanakkor egyrészt a Törvényszék ily módon csupán felidézte a Bíróságnak a minősített hatásokon alapuló kritériumra vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, anélkül hogy tévesen alkalmazta volna a jogot. Ezen ítélkezési gyakorlatnak megfelelően ugyanis a minősített hatásokon alapuló kritérium a nemzetközi közjogra tekintettel akkor igazolhatja az Unió vagy az EGT versenyjogának alkalmazását, ha előre látható, hogy a szóban forgó magatartás az Unióban vagy az EGT‑ben közvetlen és jelentős hatást fejt ki. E tekintetben elegendő valamely magatartásnak a versenyre gyakorolt valószínű hatásait figyelembe venni ahhoz, hogy az előreláthatósági követelménnyel kapcsolatos feltétel teljesüljön. Továbbá a közvetlenség követelményének teljesüléséhez elegendő az, ha a szóban forgó magatartás „alkalmas” arra, hogy az Unióban vagy az EGT‑ben közvetlen hatást fejtsen ki (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 6‑iIntel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632., 49., 51. és 52. pont).

75

Márpedig a Cargolux érvelésével ellentétben a 2017. szeptember 6‑iIntel kontra Bizottság ítélet (C‑413/14 P, EU:C:2017:632) 49., 51. és 52. pontjában szereplő, a jelen ítélet előző pontjában felidézett tanulságok általános megfogalmazásuknál fogva nemcsak az ezen Intel kontra Bizottság ítélet alapjául szolgáló ügy sajátos körülményeire alkalmazandók, hanem minden olyan esetben is, amikor azt kell megvizsgálni, hogy a Bizottság joghatósággal rendelkezik‑e arra, hogy az EGT‑n kívül tanúsított magatartásokra többek között az EUMSZ 101. cikket és az EGT‑Megállapodás 53. cikkét alkalmazza.

76

Másrészt a megtámadott ítélet 131. pontjában a Törvényszék kétségkívül rámutatott arra, hogy a vitatott határozat (14), (17) és (70) preambulumbekezdéséből, valamint az általa hozott pervezető intézkedésekre adott válaszokból kitűnik, hogy a fuvarozók kizárólag vagy szinte kizárólag szállítmányozóknak értékesítik az árufuvarozási szolgáltatásaikat. A Törvényszék hozzátette, hogy ami a bejövő árufuvarozási szolgáltatásokat illeti, ezen értékesítések szinte mindegyike a szóban forgó útvonalak kiindulási pontján, az EGT‑n kívül történik, ahol az említett szállítmányozók székhelye található, e tekintetben rámutatva arra, hogy a Törvényszékhez benyújtott keresetlevélből kitűnik, hogy 2004. május 1. és 2006. február 14. között a Cargolux a bejövő árufuvarozási szolgáltatásainak csak elhanyagolható hányadát értékesítette az EGT‑ben letelepedett ügyfeleknek.

77

Ezen ítélet 132. pontjában azonban megjegyezte, hogy a szállítmányozók e szolgáltatásokat közvetítőként veszik igénybe annak érdekében, hogy azokat olyan szolgáltatáscsomagban összesítsék, amelynek célja fogalmilag az áruk feladók nevében történő integrált fuvarozásának megszervezése az EGT területére, amely feladók – amint az a vitatott határozat (70) preambulumbekezdéséből kitűnik – többek között a szállított áruk vevői vagy tulajdonosai lehetnek, és így legalábbis valószínű, hogy az EGT‑ben van a székhelyük.

78

A Törvényszék ebből az említett ítélet 133. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy amennyiben a szállítmányozók továbbhárítják a szolgáltatáscsomagjaik árában a vitatott kartellből eredő esetleges többletköltséget, az egységes és folyamatos jogsértés, amennyiben az a bejövő útvonalakat érinti, hatást gyakorolhat többek között a szállítmányozók által az említett feladók ügyfélkörének megszerzése érdekében folytatott versenyre. E pontban a Törvényszék rámutatott arra, hogy következésképpen az importált áruk árára gyakorolt hatás a belső piacon vagy az EGT‑n belül valósulhat meg.

79

A Törvényszék ugyanezen ítélet 134. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy az a többletköltség, amelyet a feladóknak esetlegesen meg kellett fizetniük, és az EGT‑be importált áruk abból potenciálisan következő drágulása a vitatott magatartás által kiváltott azon hatások közé tartozik, amelyekre a Bizottság a minősített hatásokon alapuló kritérium alkalmazása érdekében megalapozottan támaszkodott.

80

Ezt követően a megtámadott ítélet 135. pontjában a Törvényszék rámutatott arra, hogy a kérdés tehát az, hogy e hatás rendelkezik‑e a megkövetelt előre látható, jelentős és közvetlen jelleggel, amit ezen ítélet 136–171. pontjában vizsgált meg.

81

A fentiekből következik, hogy a Törvényszék nem a 2017. szeptember 6‑iIntel kontra Bizottság ítélet (C‑413/14 P, EU:C:2017:632) alapjául szolgáló ügy körülményeire tekintettel, hanem az ezen ítéletben meghatározott általános kritériumokra és a jelen ügyre jellemző sajátos körülményekre tekintettel állapította meg, hogy az importált áruk árára gyakorolt hatás a vitatott kartell által kiváltott olyan hatás, amelyet a Bizottság a minősített hatásokon alapuló kritérium alkalmazása céljából megalapozottan vett figyelembe.

82

Következésképpen a jelen ítélet 67. pontjában kifejtett érvelést mint megalapozatlant el kell utasítani.

83

Másodsorban, az előreláthatóságra vonatkozó feltételt illetően rá kell mutatni arra, hogy a megtámadott ítélet 142., 148. és 150. pontjában, amely pontok a Törvényszéknek az importált áruk árára gyakorolt hatás előre látható jellegére vonatkozó elemzésébe illeszkednek, a Törvényszék mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a vitatott kartell résztvevői észszerűen előre láthatták, hogy az egységes és folyamatos jogsértés, amennyiben az a bejövő árufuvarozási szolgáltatásokra vonatkozik, az árufuvarozási szolgáltatások árának emelkedésével jár majd a bejövő útvonalakon. Ezt követően a Törvényszék az ezen ítélet 143–147. pontjában megállapítottakra tekintettel úgy ítélte meg, hogy az eljárás alá vont fuvarozók számára előre látható volt, hogy az egységes és folyamatos jogsértés, amennyiben az a bejövő útvonalakra vonatkozik, az importált áruk árának emelkedésével jár majd. Végül hangsúlyozva, hogy az importált áruk árára gyakorolt hatás a dolgok szokásos menetének részét képezte, és gazdaságilag racionális volt, hozzátette, hogy a Cargoluxnak egyáltalán nem kellett pontosan ismernie a downstream piacok működését ahhoz, hogy e hatást előre láthassa.

84

Márpedig a megtámadott ítélet 144. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a vitatott határozat (14) és (70) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az árufuvarozási szolgáltatások ára a szállítmányozók számára inputot képez, és olyan változó költségről van szó, amelynek a növekedése főszabály szerint növeli azt a határköltséget, amelyre tekintettel a szállítmányozók meghatározzák a saját áraikat. Ezen ítélet 145. pontjában hozzátette, hogy a Cargolux nem terjesztett elő egyetlen olyan bizonyítékot sem, amely alátámasztaná azt, hogy a jelen ügy körülményei nem igazán segítették elő az egységes és folyamatos jogsértésből eredő többletköltség downstream áthárítását a feladókra a bejövő útvonalakon. Ebből az említett ítélet 146. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy e körülmények között az eljárás alá vont fuvarozók számára észszerűen előre látható volt az, hogy a szállítmányozók e többletköltséget a szállítmányozási szolgáltatások árának emelése révén át fogják hárítani a feladókra. Ugyanezen ítélet 147. pontjában arra is rámutatott, hogy a vitatott határozat (70) és (1031) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy azon áruk ára, amelyek szállítmányozói általában a feladók nevében megszervezik az integrált szállítást, magában foglalja a szállítmányozási szolgáltatások, és különösen az árufuvarozási szolgáltatások árát, amelyek annak alkotóelemét képezik.

85

Egyébiránt a Törvényszék a megtámadott ítélet 138–142. pontjában kifejtette azon indokokat, amelyek miatt a vitatott határozatban megállapított, és különösen a szóban forgó magatartás jellegére és az árufuvarozási szolgáltatások árösszetételének módjára vonatkozó tényezőkre tekintettel a vitatott kartell résztvevői észszerűen előre láthatták, hogy az egységes és folyamatos jogsértés, amennyiben az a bejövő árufuvarozási szolgáltatásokra vonatkozik, az árufuvarozási szolgáltatások árának emelkedésével jár majd a bejövő útvonalakon, így – amint arra a Törvényszék ezen ítélet 143. pontjában rámutatott – még azt kellett értékelni, hogy az eljárás alá vont fuvarozók számára előre látható volt‑e, hogy a szállítmányozók az ilyen többletköltséget át fogják hárítani a saját ügyfeleikre, azaz a feladókra.

86

E tényezőkre tekintettel tehát meg kell állapítani, hogy a Törvényszék azáltal, hogy többek között a szóban forgó magatartás jellegére, a piac működésére, a releváns árak összetételének módjára, valamint a különböző piaci szereplők között fennálló kapcsolatokra utalt, az importált áruk árára gyakorolt hatás előreláthatóságát megállapító elemzése keretében mindenképpen figyelembe vette azt a gazdasági és jogi hátteret, amelybe a szóban forgó magatartás illeszkedett.

87

Következésképpen a jelen ítélet 68. pontjában kifejtett érvelést mint megalapozatlant el kell utasítani.

88

Harmadsorban, ami a „jelentős jellegre” vonatkozó feltételt illeti, rá kell mutatni arra, hogy azon kérdésnek a Törvényszék általi értékelése, hogy a Bizottság megfelelően bizonyította‑e, hogy az importált áruk árára gyakorolt hatás a jelen ítélet 74. pontjában felidézett és a megtámadott ítélet 115. pontjában a Törvényszék által is hivatkozott ítélkezési gyakorlat által megkövetelt jelentős jelleget öltött, elsődlegesen ezen ítélet 152–157. pontjában szerepel, mivel az említett ítélet 158–161. pontja olyan további indokokat tartalmaz, amelyeket a Törvényszék mellékesnek minősített.

89

E tekintetben a megtámadott ítélet 152. pontjában a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy a vitatott magatartás által kiváltott hatások jelentős jellegét az adott ügy valamennyi releváns körülményére tekintettel kell értékelni, amelyek között szerepel többek között a jogsértés időtartama, jellege és terjedelme. Hozzátette, hogy más körülmények, mint például az e magatartásban részt vevő vállalkozások mérete, szintén relevánsak lehetnek.

90

Márpedig e pontokban semmi nem utal arra, hogy e körülmények csak bizonyos időtartamú vagy a piaci szereplők bizonyos hányadát érintő magatartások tekintetében lennének relevánsak. Így a jelen ítélet 69. pontjában kifejtett érvelést mint megalapozatlant el kell utasítani.

91

Negyedsorban, a közvetlenségi feltételt illetően meg kell állapítani egyrészt, hogy a megtámadott ítélet 170. pontjában a Törvényszék jelezte, hogy a Cargolux nem hivatkozhat megalapozottan a 2014. február 27‑iInnoLux kontra Bizottság ítélet (T‑91/11, EU:T:2014:92) 87. pontjára, mivel az ezen ítélet alapjául szolgáló ügy tényállása alapvetően eltér a jelen ügy tényállásától, amit a Törvényszék ezt követően e 170. pontban részletezett. Ugyanakkor, amint azt a megtámadott ítélet 169. pontja mutatja, a Törvényszék az említett 170. pontban csupán a Cargolux azon érvelését utasította el, amely a Törvényszék által ezen ítélet 168. pontjában levont azon következtetés megkérdőjelezésére irányult, miszerint az importált áruk árára gyakorolt hatás a megkövetelt közvetlen jellegű volt, mivel e következtetést a megtámadott ítélet 163–167. pontja már megfelelően altámasztotta, amely pontokat a Cargolux nem vitatja. Következésképpen ugyanezen 170. pontot mellékesnek kell tekinteni.

92

Ennélfogva a megtámadott ítélet 170. pontjára vonatkozó érvelést mint hatástalant el kell utasítani a Bíróság azon állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően, miszerint a Törvényszék valamely határozatában mellékesen kifejtett indokok ellen irányuló kifogások nem vezethetnek e határozat hatályon kívül helyezéséhez, és ezért hatástalanok (2002. október 15‑iLimburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ítélet, C‑238/99 P, C‑244/99 P, C‑245/99 P, C‑247/99 P, C‑250/99 P–C‑252/99 P és C‑254/99 P, EU:C:2002:582, 537. pont; 2024. október 4‑ithyssenkrupp kontra Bizottság ítélet, C‑581/22 P, EU:C:2024:821, 263. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

93

Másrészt, amennyiben a Cargolux a jelen ítélet 70. pontjában kifejtett érvelésével általában vitatja az importált áruk árára gyakorolt hatás közvetlen jellegének a Törvényszék által különösen a megtámadott ítélet 132. pontjában megállapított tényezőkre tekintettel elvégzett értékelését, meg kell állapítani, hogy e 132. pontban a Törvényszék jelezte, hogy ha a szállítmányozók bejövő árufuvarozási szolgáltatásokat vesznek igénybe, ezt azért teszik, hogy azokat olyan szolgáltatáscsomagban összesítsék, amelynek éppen az a célja, hogy megszervezzék az áruknak a feladók nevében az EGT területére történő integrált fuvarozását.

94

Meg kell tehát állapítani, hogy ezen érveléssel a Cargolux a tényeknek a Törvényszék által e 132. pontban elvégzett értékelését kívánja megkérdőjelezni, anélkül azonban, hogy azok elferdítésére hivatkozna.

95

Márpedig az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 58. cikkének első bekezdése szerint a fellebbezés csak jogkérdésekre vonatkozhat.

96

Ezért kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel a releváns tények megállapítására és értékelésére, valamint a bizonyítékok értékelésére. Amennyiben ugyanis e bizonyítékok megszerzése szabályszerűen történt, valamint az általános jogelveket és a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó eljárási szabályokat tiszteletben tartották, kizárólag a Törvényszék feladata annak mérlegelése, hogy a hozzá benyújtott bizonyítékoknak milyen bizonyító erőt kell tulajdonítani. E tények és bizonyítékok értékelése tehát – az elferdítésük esetét kivéve – nem minősül olyan jogkérdésnek, amelyet mint ilyet fellebbezés keretében a Bíróságnak felül kellene vizsgálnia (1998. május 28‑iDeere kontra Bizottság ítélet, C‑7/95 P, EU:C:1998:256, 22. pont; 2021. március 18‑iPometon kontra Bizottság ítélet, C‑440/19 P, EU:C:2021:214, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

97

Következésképpen az említett érvelést mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

98

A fentiek összességére tekintettel az első jogalap második részét mint részben elfogadhatatlant, részben megalapozatlant és részben hatástalant el kell utasítani.

99

A Cargolux azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 145. és 167. pontjában jogellenesen megfordította a bizonyítási terhet. Egyrészt az importált áruk árára gyakorolt hatás előreláthatóságára vonatkozó feltétel elemzése keretében a Törvényszék felrótta a Cargoluxnak, hogy nem szolgáltatott bizonyítékot annak alátámasztására, hogy a többletköltség downstream áthárítása kevéssé volt valószínű. Másrészt az e hatás közvetlenségére vonatkozó feltételre irányuló elemzése keretében a Törvényszék felrótta neki, hogy nem bizonyította, és még csak nem is állította, hogy a többletköltségnek az EGT‑beli feladókra való előre látható áthárítása vétkes, vagy idegen a piac rendes működésétől. Márpedig nem a Cargolux feladata a Bizottság joghatóságának bizonyítása.

100

A Bizottság szerint e részt el kell utasítani.

101

Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottságra hárul azon bizonyítékok előterjesztése, amelyek alkalmasak a versenyjogi jogsértést megvalósító tényállás fennállásának a jogilag megkövetelt módon történő bizonyítására. Ezzel szemben az ilyen jogsértés megállapításával szemben védekezésül felhozott jogalapra hivatkozó vállalkozásnak kell bizonyítania, hogy e védekezési jogalapnak helyt kell adni. Azonban, még ha a bizonyítási teher ezen elvek szerint vagy a Bizottságra, vagy pedig az érintett vállalkozásra hárul is, az egyik fél által hivatkozott tényállási elemek olyan jellegűek lehetnek, hogy a másik felet magyarázatra vagy igazolásra kötelezhetik, amelynek hiányában megállapítható, hogy a bizonyítási teherre vonatkozó szabályoknak eleget tettek (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iRoyal Antwerp Football Club ítélet, C‑680/21, EU:C:2023:1010, 120. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

102

A bizonyításfelvétel általános szabályain alapuló ezen ítélkezési gyakorlat átültethető arra a helyzetre, amelyben a Bizottságnak az Unió vagy az EGT területén kívül tanúsított magatartások tekintetében fennálló joghatóságát kell bizonyítania.

103

A jelen ügyben egyrészt a megtámadott ítélet 145. pontjára vonatkozó kifogást illetően rá kell mutatni arra, hogy a Törvényszék e pontban jelezte, hogy a Cargolux nem terjesztett elő egyetlen olyan bizonyítékot sem, amely alátámasztaná azt, hogy a jelen ügy körülményei nem igazán segítették elő az egységes és folyamatos jogsértésből eredő többletköltség downstream áthárítását a feladókra a bejövő útvonalakon. A Törvényszék mindenekelőtt ezen ítélet 138–142. pontjában előzetesen megállapította, hogy a vitatott határozatban szereplő különböző elemekből kitűnik, hogy a vitatott kartell résztvevői észszerűen előre láthatták, hogy az egységes és folyamatos jogsértés, amennyiben az a bejövő árufuvarozási szolgáltatásokra vonatkozik, az árufuvarozási szolgáltatások árának emelkedésével jár a bejövő útvonalakon.

104

Ezt követően az említett ítélet 143. pontjában rámutatott arra, hogy a kérdés tehát az, hogy az eljárás alá vont fuvarozók számára előre látható volt‑e, hogy a szállítmányozók az ilyen többletköltséget át fogják hárítani a saját ügyfeleikre, azaz a feladókra. E tekintetben ugyanezen ítélet 144. pontjában megállapította, hogy a vitatott határozat (14) és (70) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az árufuvarozási szolgáltatások ára a szállítmányozók számára inputot képez, és olyan változó költségről van szó, amelynek a növekedése főszabály szerint növeli azt a határköltséget, amelyre tekintettel a szállítmányozók meghatározzák a saját áraikat.

105

Ebből következik, hogy mivel a Törvényszék előzetesen megállapította, hogy a Bizottság megfelelően bizonyította a Törvényszék által a megtámadott ítélet 138–144. pontjában felidézett körülményeket, nem állapítható meg, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 145. pontjában tett megállapításával jogellenesen megfordította a bizonyítási terhet. Az ezen 145. pontra vonatkozó kifogást ennélfogva mint megalapozatlant el kell utasítani.

106

Másrészt, ami a megtámadott ítélet 167. pontjára vonatkozó kifogást illeti, meg kell állapítani, hogy e pontban a Törvényszék megállapította, hogy a Cargolux nem bizonyította, és még csak nem is állította, hogy a többletköltségnek az EGT‑ben letelepedett feladókra való előre látható áthárítása vétkes, vagy idegen a piac rendes működésétől.

107

Márpedig a Törvényszék e megállapítást azt követően tette, hogy ezen ítélet 163–166. pontjában, különösen annak 165. pontjában rámutatott arra, hogy a jelen ügyben a szállítmányozók közreműködése, akikről előre látható volt, hogy teljesen önállóan áthárítják majd a feladókra azt a többletköltséget, amelyet nekik kellett fizetniük, kétségkívül olyan jellegű, hogy hozzájárult az importált áruk árára gyakorolt hatás bekövetkezéséhez, de jelezte, hogy e közreműködés azonban önmagában nem volt alkalmas arra, hogy megszakítsa a vitatott magatartás és az említett hatás közötti okozati láncolatot, és így megfossza e hatást közvetlen jellegétől.

108

E körülmények között a fellebbezésben nem vitatott ezen elemekre tekintettel, és figyelemmel a jelen ítélet 101. pontjában felidézettekre, nem állapítható meg, hogy a Törvényszék e 167. pontban jogellenesen megfordította a bizonyítási terhet. Az említett 167. pont ellen irányuló kifogás tehát szintén megalapozatlan.

109

Következésképpen az első jogalap negyedik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

110

A Cargolux arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a minősített hatásokon alapuló kritérium Bizottság általi alkalmazásának vizsgálata során ez utóbbi intézmény indokolását a sajátjával helyettesítette. A Törvényszék saját indokolást alakított ki, olyan tényezőkre támaszkodva, amelyeket a Bizottság nem vett figyelembe, és olyan megfontolásokra támaszkodott, amelyek nem szerepelnek azon megfontolások között, amelyekre a Bizottság a vitatott határozatban támaszkodott. Közelebbről, a Bizottság e határozatban nem vizsgálta meg e kritérium alkotóelemeit. Így az említett határozatnak csak két preambulumbekezdése vonatkozik az említett kritériumra, míg a Törvényszék arra a megtámadott ítéletben 69 pontot szentelt. A Cargolux különösen a megtámadott ítélet 165. pontjára hivatkozik, amely a többletköltségnek az EGT‑n belüli feladókra való áthárítására vonatkozik, míg a vitatott határozat (1045) preambulumbekezdése csak az EGT‑n belüli fogyasztókra vonatkozik. Hasonlóképpen, ezen ítélet 155–161. pontja e határozat olyan részeire utal, amelyek nem e kritérium alkalmazására vonatkoznak. Nincs jelentősége annak, hogy a Törvényszék a Cargolux által előadott érvekre válaszolt, mivel bizonyított, hogy a Bizottság a vitatott határozatban nem elemezte a minősített hatásokon alapuló kritérium alkotóelemeit.

111

A Bizottság arra hivatkozik, hogy e rész nem megalapozott.

112

Az ítélkezési gyakorlatból kétségtelenül kitűnik, hogy az EUMSZ 263. cikkben foglalt jogszerűségi vizsgálat a Bizottság által az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásokban hozott határozatok valamennyi elemére kiterjed, amelyeket a Törvényszék mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból alapos felülvizsgálatnak vet alá a felperes által felhozott jogalapok fényében és az általa előterjesztett bizonyítékok összességére tekintettel. Ugyanakkor e vizsgálat keretében az uniós bíróságok semmiképpen nem helyettesíthetik a szóban forgó jogi aktus kibocsátójának indokolását a saját indokolásukkal (2024. július 4‑iWestfälische Drahtindustrie és Pampus Industriebeteiligungen kontra Bizottság ítélet, C‑70/23 P, EU:C:2024:580, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

113

A Törvényszék tehát nem pótolhatja a saját indokolásával a megtámadott jogi aktus indokolásában fennálló hiányosságot, amely folytán a vizsgálata az ezen aktusban szereplő egyetlen értékeléshez se kapcsolódna (2013. július 18‑iUEFA kontra Bizottság ítélet, C‑201/11 P, EU:C:2013:519, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

114

Ha azonban a Törvényszék az előtte hivatkozott érvelés megválaszolására és a megtámadott jogi aktus indokolásának ily módon történő kifejtésére szorítkozik, nem tekinthető úgy, hogy a Törvényszék e jogi aktus kibocsátójának indokolását a saját indokolásával helyettesíti (lásd ebben az értelemben: 2014. június 12‑iDeltafina kontra Bizottság ítélet, C‑578/11 P, EU:C:2014:1742, 56. pont; 2023. november 23‑iRyanair kontra Bizottság ítélet, C‑209/21 P, EU:C:2023:905, 49. pont).

115

A jelen ügyben igaz, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 165. pontjában tett megállapítást nem a vitatott határozat valamelyik preambulumbekezdésére alapította. Ugyanakkor, amint az ezen ítéletnek a minősített hatásokon alapuló kritérium értékelésére vonatkozó indokainak együttes olvasatából, és különösen az említett ítélet 111. és 127. pontjából kitűnik, a vitatott határozat (1045) preambulumbekezdésének első mondata – még ha tömören is – tartalmazta azon elemeket, amelyek lehetővé tették a Törvényszék számára annak vizsgálatát, hogy a Bizottság a minősített hatásokon alapuló kritériumra tekintettel bizonyította‑e a területen kívüli joghatóságát. Ezen elemek ugyanis – e határozatnak az ugyanezen ítélet 131., 132., 138–141., 144., 147., 155–157., 160. és 161. pontjában hivatkozott többi releváns preambulumbekezdése fényében értelmezve őket – lehetővé tették a Törvényszék számára annak vizsgálatát, hogy a Bizottság ténylegesen bizonyította‑e ilyen hatások fennállását. Egyébiránt a megtámadott ítélet 116–171. pontjából kitűnik, hogy e pontokban a Törvényszék a Cargolux által elé terjesztett érvelés megválaszolására és a vitatott határozat indokolásának kifejtésére szorítkozott konkrétan oly módon, hogy az e határozatban szereplő elemekből levont bizonyos következtetéseket.

116

Az a körülmény, hogy az említett pontokban és különösen a megtámadott ítélet 155–161. pontjában említett tényezőkre a Bizottság e határozatnak az joghatóságának megállapítására vonatkozó részében nem hivatkozott kifejezetten, nem bizonyíthatja az indokolás jogellenes megváltoztatásának fennállását. A jelen ítélet 113. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat ugyanis csak azt követeli meg, hogy a Törvényszék vizsgálata a felülvizsgálata alá vetett jogi aktusban szereplő értékelésekhez kapcsolódjon. Ezenkívül, amint az az előző pontban már megállapításra került, a vitatott határozat (1045) preambulumbekezdésének első mondata tartalmazta azon elemeket, amelyek lehetővé tették a Törvényszék számára annak vizsgálatát, hogy a Bizottság a minősített hatásokra tekintettel ténylegesen bizonyította‑e a joghatóságát.

117

Ennélfogva az indokolás állítólagos megváltoztatása nem nyert bizonyítást. Következésképpen az első jogalap ötödik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

118

A Cargolux arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette a védelemhez való jogát, amikor a vitatott határozat jogszerűségét olyan érvek és elemzés alapján értékelte, amelyeket első alkalommal a Törvényszék előtt hoztak fel. E tekintetben az indokolásnak a Törvényszék által a minősített hatásokon alapuló kritérium értékelése keretében történt megváltoztatása megfosztotta a Cargoluxot attól a jogától, hogy a közigazgatási eljárásban kifejthesse az e kritérium alkalmazásával kapcsolatos álláspontját, és ez sérti azon ítélkezési gyakorlatot, miszerint az érintett vállalkozásnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kifejtse álláspontját a hivatkozott tények és körülmények valóságtartalmával és relevanciájával, valamint azon dokumentumokkal kapcsolatban, amelyeket a Bizottság az állításainak alátámasztása érdekében felhasznált. Bár kétségtelen, hogy a Cargolux a megtámadott ítéletben tárgyalt problémakört azonosítani tudta a Bizottság előtti közigazgatási eljárás során, a Törvényszék a minősített hatásokon alapuló kritériummal kapcsolatban olyan elemzésre és olyan új érvekre támaszkodott, amelyek a Bizottság igazgatási aktájában nem szerepeltek.

119

A Bizottság arra hivatkozik, hogy e rész nem megalapozott.

120

A jelen rész azon az előfeltevésen alapul, hogy a Törvényszék annak értékelésekor, hogy a Bizottság megfelelően bizonyította‑e, hogy a minősített hatásokon alapuló kritérium a jelen ügyben teljesül, a vitatott határozatban szereplő indokolást jogellenesen a saját indokolásával helyettesítette. Márpedig a jelen jogalap ötödik részének elemzéséből kitűnik, hogy ezen előfeltevés nem megalapozott.

121

Következésképpen az első jogalap hatodik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

122

A Cargolux azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 174., 176. és 177. pontjában megállapította, hogy a Bizottság érvényesen állapíthatta meg az egészében figyelembe vett jogsértés egységes és folyamatos jellege alapján az EUMSZ 101. cikknek a bejövő útvonalakra történő alkalmazására vonatkozó joghatóságát.

123

Először is a Törvényszék összemosta egyrészt az „egységes és folyamatos jogsértés” fogalmát, másrészt a Bizottság joghatóságának bizonyítását. E fogalom, amely a Bizottságra háruló bizonyítási teher enyhítésére irányul, nem terjesztheti ki a Bizottságnak az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó joghatóságát, mivel ellenkező esetben ez annak elismerésével járna, hogy a Bizottság korlátlan joghatósággal rendelkezik bármely, az EGT‑n kívül megvalósuló és állítólag egységes és folyamatos jogsértés részét képező magatartás elbírálására, amely jogsértésnek csak bizonyos elemei váltanak ki hatásokat az EGT‑ben.

124

Másodszor, az „egységes és folyamatos jogsértés” fogalma azt feltételezi, hogy e jogsértés minden lényeges aspektusa maga is jogsértésnek minősül. Ennélfogva a Bizottság nem támaszkodhat e fogalomra annak érdekében, hogy kiterjessze a joghatóságát egy olyan, bejövő útvonalakat érintő magatartásra, amely nem célozta az EGT‑n belüli verseny korlátozását, és ilyen hatással sem járt.

125

Harmadszor, a Törvényszék figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a 2017. szeptember 6‑iIntel kontra Bizottság ítélet (C‑413/14 P, EU:C:2017:632) alapjául szolgáló ügy a jelen ügy körülményeitől eltérő ténybeli körülményekre vonatkozott.

126

Negyedszer, a megtámadott ítélet 177. pontja téves, mivel a Törvényszék abban úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozat (1046) preambulumbekezdésében a Bizottság az egészében figyelembe vett jogsértés hatásait vizsgálta, holott e preambulumbekezdés nem tartalmaz erre irányuló vizsgálatot.

127

A Bizottság állításával ellentétben a Cargolux az első fokon benyújtott keresetében ténylegesen vitatta a vitatott határozat (1046) preambulumbekezdését, amint az a Törvényszékhez benyújtott keresetlevélből kifejezetten kitűnik. Ezen (1046) preambulumbekezdést ezenkívül e keresetlevél 5.3.2. szakasza is említette. Ráadásul a Törvényszék nem a vitatott határozat, hanem a Bizottság által a Törvényszék kérdéseire adott válaszok alapján állapította meg, hogy az említett (1046) preambulumbekezdés egyike azon indokoknak, amelyek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a minősített hatásokon alapuló kritérium teljesül.

128

A Bizottság arra hivatkozik, hogy ezen rész elfogadhatatlan, mivel a Cargolux a vitatott határozat (1046) preambulumbekezdését a Törvényszék előtt nem vitatta. A Bizottság szerint mindenesetre e rész megalapozatlan.

129

Elegendő rámutatni arra, hogy a Törvényszék előtt felhozott hatodik megsemmisítési jogalapjával a Cargolux a Bizottság arra vonatkozó joghatóságának vitatására szorítkozott, hogy az EUMSZ 101. cikket és az EGT‑Megállapodás 53. cikkét alkalmazza a vitatott magatartásra annyiban, amennyiben az a bejövő árufuvarozási szolgáltatásokra vonatkozott. E tekintetben a Törvényszék a megtámadott ítélet 171. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság megalapozottan állapította meg, hogy a minősített hatásokon alapuló kritérium teljesül a bejövő árufuvarozási szolgáltatásokra vonatkozó, önmagában figyelembe vett összehangolást illetően, így a Bizottságnak az EUMSZ 101. cikknek és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének a vitatott magatartásra való alkalmazására vonatkozó joghatósága – amennyiben azt vitatták – bizonyítást nyert. Ebből következik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 172–182. pontjában mellékesen vizsgálta meg azt, hogy a Bizottság az EUMSZ 101. cikknek és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének a vitatott magatartásra való alkalmazására vonatkozó joghatóságának alátámasztása érdekében a vitatott határozat (1046) preambulumbekezdésében azt is megalapozottan állapította‑e meg, hogy a minősített hatásokon alapuló kritérium az egészében figyelembe vett egységes és folyamatos jogsértés hatásaira tekintettel is teljesül.

130

Ezenkívül, amint az a jelen jogalap első, második, negyedik–hatodik részének elemzéséből következik, a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, és az indokolást sem változtatta meg akkor, amikor a megtámadott ítélet 171. pontjában így határozott.

131

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a jelen jogalap harmadik része a megtámadott ítélet indokolásának mellékes részére vonatkozik.

132

Következésképpen az első jogalap harmadik részét a jelen ítélet 92. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően mint hatástalant mindenképpen el kell utasítani.

133

A fentiek összességéből következik, hogy az első jogalapot mint részben elfogadhatatlant, részben hatástalant, részben pedig megalapozatlant el kell utasítani.

134

A Cargolux második jogalapja két részből áll. Az első részben a Cargolux arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és megsértette a védelemhez való jogát, amikor megállapította, hogy a Bizottság kellőképpen elemezte azt a gazdasági és jogi hátteret, amelybe a vitatott kartell illeszkedett. A második részben azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és megsértette a védelemhez való jogát, amikor megállapította, hogy a gazdasági és jogi háttér Bizottság által elvégzett feltétlenül szükséges mértékű értékelése elegendő volt a szóban forgó magatartás cél általi jogsértésnek minősítéséhez.

135

A Cargolux egyrészt azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 303–305. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság szorítkozhatott a releváns gazdasági és jogi háttér „feltétlenül szükséges mértékre” korlátozódó vizsgálatára, mivel ez utóbbi intézmény úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó magatartás horizontális árrögzítő kartellhez hasonlítható, és hogy a Bizottság továbbá elvégezte az ilyen mértékű vizsgálatot. A vitatott határozatnak csak három oldala foglalkozik a vitatott kartell cél általi versenykorlátozásnak minősítésével. Továbbá ezen oldalak a piac gazdasági és jogi hátterére vonatkozóan semmilyen elemzést nem tartalmaznak, amint azt a Cargolux a Törvényszékhez benyújtott keresetlevélben már kifejtette.

136

A Törvényszék a megtámadott ítélet 305. pontjában azt is tévesen állapította meg, hogy az említett mértékű vizsgálat kielégítő volt kizárólag a Bizottság azon magyarázataira tekintettel, amelyek szerint az ár volt a verseny fő eszköze, a szóban forgó magatartások célja a piaci díjszabással kapcsolatos bizonytalanság megszüntetése és a piaci fegyelem fenntartásának biztosítása volt, és az emeléseket teljes egészében alkalmazták. Ezzel szemben korábbi határozathozatali gyakorlatában a Bizottság elemzése részletesebb volt, noha szintén a feltétlenül szükséges mértékre korlátozódó vizsgálatról volt szó.

137

Ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 309. pontjában megállapított, a Cargolux nem annak bizonyítása érdekében hivatkozik a Bizottság korábbi gyakorlatára, hogy ezen intézménynek szigorúbb követelményszintnek kellett volna eleget tennie, hanem annak bizonyítása érdekében, hogy a Bizottság által a „feltétlenül szükséges mértékű vizsgálat” elvégzése érdekében tett lépések oly mértékben különböznek, hogy a Bizottság a korábbi gyakorlatát még példálózó jelleggel sem használta fel. A Bizottság számos releváns tényezőt, így többek között a légi árufuvarozási szolgáltatások jellegét, valamint a légi árufuvarozási piac működésének és szerkezetének tényleges feltételeit, összetettségét és a szállítmányozók erejét indokolatlanul kizárta a jelen ügy tényállása gazdasági és jogi hátterének állítólag elvégzett vizsgálatából. Ezáltal a Törvényszék azt is elmulasztotta figyelembe venni, hogy a „cél általi” versenykorlátozás fogalmát megszorítóan kell értelmezni.

138

Másrészt a Törvényszék azáltal, hogy anélkül állapította meg cél általi jogsértés fennállását, hogy megfelelően figyelembe vette volna a Cargolux első fokon benyújtott keresetlevelében a jelen ügy gazdasági és jogi hátterének értékelése kapcsán előadott érveket, megsértette a védelemhez való jogát, megfosztva őt a magatartását övező gazdasági és jogi háttérre vonatkozó alapos és kontradiktórius vitától.

139

A Bizottság szerint e részt el kell utasítani.

140

Elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint annak értékelése során, hogy valamely vállalkozások közötti megállapodás vagy vállalkozások társulása által hozott döntés elegendő károssági fokot mutat‑e ahhoz, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett „cél általi” versenykorlátozásnak kelljen tekinteni, e megállapodás rendelkezéseinek tartalmát és az általa elérni kívánt célkitűzéseket, valamint azt a gazdasági és jogi hátteret kell megvizsgálni, amelybe a megállapodás illeszkedik. Az említett háttér értékelése keretében figyelembe kell venni továbbá az érintett termékek vagy szolgáltatások jellegét, valamint az érintett piac vagy piacok működésének és szerkezetének tényleges feltételeit is (2014. szeptember 11‑iCB kontra Bizottság ítélet, C‑67/13 P, EU:C:2014:2204, 53. pont; 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 165. és 166. pont).

141

Ugyanakkor a Bíróság már kimondta, hogy a verseny különösen súlyos megsértésének minősülő összejátszásra irányuló megállapodások vagy magatartások esetén azon gazdasági és jogi háttér elemzése, amelybe a magatartás illeszkedik, korlátozódhat arra, ami a cél általi versenykorlátozás fennállásának megállapításához feltétlenül szükségesnek bizonyul (lásd ebben az értelemben: 2016. január 20‑iToshiba Corporation kontra Bizottság ítélet, C‑373/14 P, EU:C:2016:26, 28. és 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2023. október 26‑i EDP – Energias de Portugal és társai ítélet, C‑331/21, EU:C:2023:812, 100–102. pont).

142

Az összejátszásra irányuló megállapodások vagy magatartások e típusai között szerepelnek a horizontális árrögzítő megállapodások (lásd ebben az értelemben: 2012. december 6‑iBizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, C‑441/11 P, EU:C:2012:778, 82. pont; 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 163. pont), mivel az árak rögzítését előíró horizontális kartellek egyébként az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének a) pontjában kifejezetten tiltott megállapodások kategóriájába tartoznak.

143

A jelen ítélet 140–142. pontjában ismertetett ítélkezési gyakorlatra a Törvényszék lényegében a megtámadott ítélet 300. és 302. pontjában emlékeztetett. Ezenkívül ezen ítélet 303. pontjában a Törvényszék rámutatott arra, hogy a vitatott határozat (908), (909), (1199) és (1208) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vitatott magatartás horizontális árrögzítő kartellhez hasonlítható, még akkor is, ha nem a szóban forgó szolgáltatások végső teljes árára vonatkozott. Ebből az említett ítélet 304. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy a Bizottság az ellenkérelmében helyesen állította, hogy szorítkozhat a releváns gazdasági és jogi háttér arra korlátozódó vizsgálatára, ami feltétlenül szükségesnek bizonyul ahhoz, hogy a vitatott megállapodásokat és magatartásokat „cél általi” versenykorlátozásnak minősítse.

144

A Törvényszék tehát a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban állapította meg, hogy mivel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó magatartás horizontális árrögzítésre irányuló kartellhez hasonlítható, e magatartás gazdasági és jogi hátterének ezen intézmény általi elemzése korlátozódhat arra, ami a cél általi versenykorlátozás fennállásának megállapításához feltétlenül szükségesnek bizonyul.

145

Másodsorban, ami konkrétan a Cargoluxnak a megtámadott ítélet 305. pontjára vonatkozó érvelését illeti, a Törvényszék e pontban valóban úgy ítélte meg, hogy a releváns gazdasági és jogi háttérnek a Bizottság által a vitatott határozatban elvégzett vizsgálata e követelménynek megfelel. E tekintetben a Törvényszék rámutatott arra, hogy e határozat (909) és (916) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette, hogy az ár volt a verseny fő eszköze, hogy a vitatott megállapodások és magatartások célja a piaci díjszabással kapcsolatos bizonytalanság megszüntetése és így a piaci fegyelem fenntartásának biztosítása volt, és hogy az üzemanyagindexekből eredő emeléseket teljes egészében és összehangoltan alkalmazták.

146

Ugyanakkor ezen 305. pontban a Törvényszék azt is megállapította, hogy ezen elemzés többek között a vitatott határozat 4. szakaszán alapul, amely szakasz mutatta be különösen a vitatott kartell alapelveit és szerkezetét, és hogy az említett elemzést az árufuvarozási ágazatnak és az alkalmazandó díjszabási módoknak a leírása fényében is kell értelmezni, amellyel kapcsolatban maga a Cargolux is elismeri, hogy azt e határozat 2.1. szakasza tartalmazza.

147

A Törvényszék tehát a megtámadott ítélet 305. pontjában nem csupán a Cargolux által a jelen ítélet 136. pontjában hivatkozott megállapításra szorítkozott. A Törvényszék ugyanis e megállapítást kiegészítette azzal, hogy a Bizottság által a vitatott határozatban kifejtett egyéb releváns elemekre, vagyis – amint azt ezen 305. pont mutatja – a vitatott kartell alapelveire és szerkezetére, valamint az árufuvarozási ágazatnak és az ezen ágazatban alkalmazandó díjszabási módoknak a leírására is hivatkozott, amelyek egyébként a jelen ítélet 140. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra figyelemmel releváns elemek annak értékelése szempontjából, hogy egy adott magatartás cél általi versenykorlátozásnak minősül‑e.

148

A Cargolux által az említett 305. ponttal szemben felhozott kifogás tehát a megtámadott ítélet hiányos olvasatán alapul.

149

E tekintetben a Cargolux nem alapíthat hasznos érvet a Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlatára, még akkor sem, ha arra – amint azt a jelen fellebbezésben állítja – csak annak bizonyítása érdekében hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen elmulasztotta felróni a Bizottságnak azt, hogy számos releváns tényezőt indokolatlanul kizárt az általa elvégzendő elemzésből. Amint ugyanis arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 309. pontjában helyesen emlékeztetett, a Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlata csak iránymutató jellegű (lásd ebben az értelemben: 2023. július 13‑iBizottság kontra CK Telecoms UK Investments ítélet, C‑376/20 P, EU:C:2023:561, 164. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

150

Harmadsorban, ami a jelen ítélet 138. pontjában kifejtett érvelést illeti, rá kell mutatni arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék nem válaszolt bizonyos, az elsőfokú eljárásban hivatkozott érvekre, lényegében egyenértékű az indokolási kötelezettség megsértésére való hivatkozással, amely kötelezettség az Európai Unió Bírósága alapokmányának – az ezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése értelmében a Törvényszékre is alkalmazandó – 36. cikkéből és a Törvényszék eljárási szabályzatának 117. cikkéből következik (2023. szeptember 28‑iChangmao Biochemical Engineering kontra Bizottság ítélet, C‑123/21 P, EU:C:2023:708, 185. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E körülmények között a Cargolux, amennyiben arra hivatkozik, hogy a Törvényszék nem vette megfelelően figyelembe azon érveket, amelyeket a jelen ügy gazdasági és jogi hátterének értékelésével kapcsolatban terjesztett elé, a védelemhez való jog megsértésére vonatkozó állítás leple alatt valójában azt rója fel a Törvényszéknek, hogy megsértette az indokolási kötelezettségét.

151

Emlékeztetni kell tehát arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 53. cikkének első bekezdésével összefüggésben értelmezett 36. cikke értelmében őt terhelő indokolási kötelezettség alapján a Törvényszék köteles világosan és egyértelműen, oly módon megfogalmazni az általa követett okfejtést, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott határozat indokait, a Bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét (2013. április 11‑iMindo kontra Bizottság ítélet, C‑652/11 P, EU:C:2013:229, 29. pont; 2024. szeptember 26‑iCovestro Deutschland és Németország kontra Bizottság ítélet, C‑790/21 P és C‑791/21 P, EU:C:2024:792, 113. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

152

E kötelezettség azonban nem írja elő a Törvényszékkel szemben, hogy olyan magyarázatot adjon, amely egyenként és kimerítően követi a jogvitában részt vevő felek által előadott összes érvet. Az indokolás így lehet hallgatólagos is, feltéve hogy lehetővé teszi az érdekeltek számára, hogy megismerjék azon indokokat, amelyeken a Törvényszék ítélete alapul, illetve a Bíróság számára, hogy elegendő információval rendelkezzen ahhoz, hogy a fellebbezés keretein belül gyakorolni tudja felülvizsgálati jogkörét (2004. január 7‑iAalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EU:C:2004:6, 372. pont; 2024. szeptember 26‑iCovestro Deutschland és Németország kontra Bizottság ítélet, C‑790/21 P és C‑791/21 P, EU:C:2024:792, 114. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

153

Arra is emlékeztetni kell, hogy az említett indokolási kötelezettség olyan lényeges eljárási szabálynak minősül, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik (1998. április 2‑iBizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet, C‑367/95 P, EU:C:1998:154, 67. pont; 2024. október 4‑iUPL Europe és Indofil Industries [Netherlands] kontra Bizottság ítélet, C‑262/23 P, EU:C:2024:862, 134. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

154

A jelen ügyben a megtámadott ítélet 293–304. pontjában a Törvényszék kifejtette azon jogi és ténybeli indokokat, amelyek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság helyesen állapította meg, hogy szorítkozhat a releváns gazdasági és jogi háttér arra korlátozódó vizsgálatára, ami feltétlenül szükségesnek bizonyul ahhoz, hogy a vitatott megállapodásokat és magatartásokat cél általi versenykorlátozásnak minősítse. Továbbá a Törvényszék ezen ítélet 305–310. pontjában kifejtette azon indokokat, amelyek miatt úgy ítélte meg, hogy a Cargolux által a Törvényszék előtt előadottakkal ellentétben a releváns gazdasági és jogi háttérnek a Bizottság által a vitatott határozatban elvégzett vizsgálata megfelel e követelményeknek. Az említett ítélet 306. pontjában a Törvényszék elutasította a Cargoluxnak az esetleges vízágyhatásra alapított érvét, valamint az ítélet 309. pontjában a Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlatára alapított érvét is. Végül ugyanezen ítélet 310. pontjában elutasította a vitatott magatartás „kőkemény kartellnek” való minősítését vitató érvét.

155

A jelen ítélet 151. és 152. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra figyelemmel tehát nem állapítható meg, hogy a Törvényszék ezáltal megsértette a megtámadott ítélet indokolására vonatkozó kötelezettségét akkor, amikor elutasította a Cargolux annak bizonyítására irányuló érvelését, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor a szóban forgó magatartást cél általi versenykorlátozásnak minősítette anélkül, hogy előzetesen értékelte volna a releváns gazdasági és jogi hátteret.

156

A jelen ítélet 138. pontjában bemutatott érvelést tehát e tekintetben mint megalapozatlant el kell utasítani.

157

Egyébiránt, amennyiben a Cargolux ezen érveléssel arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság megalapozottan minősítette a szóban forgó magatartást cél általi versenykorlátozásnak, ezen érvelés nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a Törvényszék a jelen ítélet 153. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében megsértette az indokolási kötelezettségét, hanem a Törvényszék által végzett elemzés megalapozottságának kérdéséhez tartozik. Márpedig a Cargolux ezen elemzés megalapozottságát a jelen jogalap második részében vitatja, így ezen érvelést e tekintetben e második résszel együtt kell megvizsgálni.

158

A fenti megfontolásokra tekintettel a második jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

159

A Cargolux arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és megsértette a védelemhez való jogát, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a gazdasági és jogi háttérnek a Bizottság általi, a feltétlenül szükséges mértékre korlátozódó értékelése elegendő volt ahhoz, hogy a Bizottság a szóban forgó magatartást cél általi jogsértésnek minősítse anélkül, hogy az e hátteret jellemző tényezőket figyelembe vette volna, sőt anélkül, hogy az e tényezőket alátámasztó bizonyítékokat megvizsgálta volna.

160

Egyrészt a szóban forgó magatartás nem minősíthető érvényesen cél általi jogsértésnek, mivel nem volt alkalmas arra, hogy a légi árufuvarozás piacán akár közvetlenül, akár közvetve korlátozza a versenyt. Amint azt a Cargolux a Törvényszékhez benyújtott keresetlevélben kifejtette, az ügyfelek a vásárlással kapcsolatos döntéseiket a nekik kiszámlázandó teljes ár alapján hozzák meg. Ráadásul a pótdíjak emelkedését semlegesítheti az alapdíjakkal kapcsolatos verseny, mivel a pótdíjakat érintő magatartás nem rögzítette az ügyfelekkel szemben alkalmazott eladási árakat, és nem csökkentette vagy szüntette meg az árversenyt sem. A megtámadott ítélet 298. és 299. pontja tehát hibás, mivel a Törvényszék tévesen figyelmen kívül hagyott bizonyos, az e pontokban hivatkozott ügyek gazdasági és jogi hátterében alapvető szerepet játszó tényezőket, amelyeket a Bizottság ezen ügyekben a cél általi jogsértés megállapítása érdekében figyelembe vett, de amelyek a jelen ügyben nem szerepelnek.

161

Ezenkívül a szóban forgó magatartás nem volt alkalmas a belső piaci verseny közvetett korlátozására sem, mivel a légi árufuvarozás piacán az árak nagymértékben átláthatatlanok, és az érintett felek 2005‑ben a légi árufuvarozás világpiacának csak 34%‑ával rendelkeztek, amely piac egyébként erősen töredezett. Ennélfogva, még ha az e felek általi összehangolás bizonyítást is nyerne, igen valószínűtlen, hogy az érzékelhetően torzítani tudta a versenyt.

162

Másrészt a jutalékfizetés megtagadása sem minősíthető érvényesen cél általi jogsértésnek. Amint azt a Cargolux a Törvényszékhez benyújtott keresetlevélben szintén kifejtette, a Bizottság nem vette megfelelően figyelembe azt a sajátos jogi hátteret, amelyben a felek megvitatták a pótdíjak után fizetett jutalékot. A szállítmányozók magatartására adott jogos reakcióról volt szó, ami kizárja, hogy a jutalékfizetés megtagadását érvényesen cél általi jogsértésnek lehessen minősíteni. A megtámadott ítélet 485. pontjában azonban a Törvényszék egyetértett a vitatott határozat (675)–(702) preambulumbekezdésében foglaltakkal anélkül, hogy figyelembe vette volna a szállítmányozókkal folyamatban lévő jogvitákat, valamint a fuvarozók és a szállítmányozók közötti megbeszéléseket meghatározó fenyegető jeleket.

163

Ezenkívül a Törvényszék a megtámadott ítélet 487–490. pontjában tévesen értelmezte a Cargolux érveit. Ez utóbbi ugyanis nem azt állította, hogy engedélyt kapott arra, hogy a jutalékfizetésnek a szállítmányozók jogellenes magatartása miatti megtagadása tárgyában kapcsolatokat tartson fenn a többi fuvarozóval, hanem azt, hogy a Bizottság a cél általi jogsértés fennállásának megállapításához nem a megfelelő jogi kritériumot alkalmazta, és nem tartotta tiszteletben a védelemhez való jogát sem, mivel nem vizsgálta meg az e megtagadást övező jogi és gazdasági háttérre vonatkozó érveit.

164

A Bizottság erre azt válaszolja, hogy e második rész részben elfogadhatatlan, részben pedig megalapozatlan.

165

Az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 58. cikkének első bekezdése szerint a fellebbezés csak jogkérdésekre vonatkozhat.

166

Így, amint a Törvényszék megállapította vagy értékelte a tényállást, az EUMSZ 256. cikk értelmében a Bíróság csak a tények jogi minősítésének és az abból a Törvényszék által levont jogi következtetéseknek a felülvizsgálatára rendelkezik hatáskörrel (lásd ebben az értelemben: 1998. május 28‑iDeere kontra Bizottság ítélet, C‑7/95 P, EU:C:1998:256, 21. pont; 2024. január 11‑iPlanistat Europe és Charlot kontra Bizottság ítélet, C‑363/22 P, EU:C:2024:20, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

167

Ezzel szemben, amint arra a jelen ítélet 96. pontja már emlékeztetett, kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel a releváns tények megállapítására és értékelésére, valamint a bizonyítékok értékelésére. E tények és bizonyítékok értékelése tehát – az elferdítésük esetét kivéve – nem minősül olyan jogkérdésnek, amelyet mint ilyet fellebbezés keretében a Bíróságnak felül kellene vizsgálnia.

168

A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy a vitatott kartell cél általi jogsértésnek minősítése a tények jogi minősítésének minősül. Ugyanakkor egyrészt, amint az a jelen ítélet 160. és 163. pontjában kifejtett érvelésből kitűnik, a tények téves jogi minősítésének ürügyén a Cargolux lényegében azt kívánja elérni, hogy a Bíróság értékelje újból a már a Törvényszék elé terjesztett tényeket és bizonyítékokat, anélkül hogy hivatkozna azoknak a Törvényszék általi elferdítésére. A Cargolux ugyanis kifejti, hogy szerinte hogyan működik a légi árufuvarozási szolgáltatások piaca, és hogy a szóban forgó magatartás e szolgáltatások árára csak korlátozott hatást gyakorolt. Ennyiben ezt az érvelést tehát a jelen ítélet 96. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

169

Másrészt, amennyiben ezen érveléssel a Cargolux arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet 298. és 299. pontjában a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor egy szerinte lényegében nem releváns ítélkezési gyakorlat alapján úgy ítélte meg, hogy a csak az érintett termék vagy szolgáltatás ára egy részének rögzítésében álló magatartás horizontális árrögzítő kartellnek minősíthető, elegendő rámutatni arra, hogy ezen érvelés azon az előfeltevésen alapul, miszerint a versenytársak közötti olyan megállapodás, amely csupán az érintett termék vagy szolgáltatás ára egy részének rögzítésében áll, nem tartozhat az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett „cél általi” versenykorlátozás fogalmába.

170

E tekintetben kétségtelen, hogy a Bíróság kimondta, hogy a „cél általi” versenykorlátozás fogalmát megszorítóan kell értelmezni, és az kizárólag a vállalkozások közötti egyeztetés bizonyos olyan típusaira alkalmazható, amelyek a verseny tekintetében elegendő károssági fokot mutatnak ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy hatásaik vizsgálata nem szükséges. Ezen ítélkezési gyakorlat azzal a körülménnyel függ össze, hogy a vállalkozások közötti egyeztetés bizonyos formái jellegüknél fogva úgy tekinthetők, hogy károsak a rendes verseny megfelelő működésére (lásd ebben az értelemben: 2024. június 27‑iBizottság kontra KRKA ítélet, C‑151/19 P, EU:C:2024:546, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

171

E tekintetben általánosan elfogadott, hogy bizonyos összejátszásra irányuló magatartások, úgymint a kartellek révén való horizontális árrögzítéshez vezető magatartások úgy tekinthetők, hogy jellegüknél fogva annyira valószínűen negatív hatásokkal járnak különösen az áruk és szolgáltatások árára, mennyiségére vagy minőségére, hogy úgy tekinthető, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában szükségtelen bizonyítani a piacra gyakorolt tényleges hatásaikat (2015. március 19‑iDole Food és Dole Fresh Fruit Europe kontra Bizottság ítélet, C‑286/13 P, EU:C:2015:184, 115. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az ilyen magatartások ugyanis a termelés csökkenésével és az árak emelkedésével járnak, és a forrásoknak különösen a fogyasztók hátrányára való kedvezőtlen elosztását eredményezik (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 163. pont).

172

Az annak vizsgálatakor lényeges jogi kritérium, hogy valamely megállapodás tartalmaz‑e az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett „cél általi” versenykorlátozást, tehát annak megállapításában áll, hogy az ilyen megállapodás vagy az ilyen magatartás olyan formát ölt, amely a verseny tekintetében elegendő károssági fokot mutat ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy a hatásainak vizsgálatára nincs szükség (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 162. pont), és e megállapítást a jelen ítélet 140. pontjában felidézett tényezőkre figyelemmel kell megtenni.

173

Ebből következik, hogy önmagában az a körülmény, hogy a szóban forgó összejátszásra irányuló magatartás az érintett termék vagy szolgáltatás árának csak egy részét érintette, egyáltalán nem bizonyítja, hogy e magatartás nem tartozik az egyeztetés olyan formájába, amelyet jellegénél fogva úgy kell tekinteni, hogy káros a rendes verseny működésére. Épp ellenkezőleg, az ilyen magatartás a jellegénél fogva az árak emelkedésével jár, ami a forrásoknak különösen a fogyasztók hátrányára történő kedvezőtlen elosztását eredményezi.

174

A megtámadott ítélet 298. és 299. pontjára vonatkozó érvelés következésképpen téves előfeltevésen alapul, így azt mint megalapozatlant el kell utasítani.

175

Másodszor, ami a jutalékfizetés megtagadásának cél általi jogsértésnek való minősítését illeti, rá kell mutatni arra, hogy a jelen ítélet 162. és 163. pontjában kifejtett érveléssel a Cargolux azon kapcsolatok versenyellenes jellegének a Törvényszék általi értékelését vitatja, amelyekben a jutalékfizetés megtagadása tárgyában részt vett, és amely értékelés a megtámadott ítélet 483–491. pontjában szerepel.

176

Márpedig a megtámadott ítélet 485. pontjában a Törvényszék csupán a vitatott határozat (675)–(702) preambulumbekezdésében foglaltakra hivatkozott, amelyekkel kapcsolatban a Cargolux nem hivatkozott elferdítésre. Az ezen 485. pontra irányuló kifogást tehát a jelen ítélet 96. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat alapján mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

177

Ami a megtámadott ítélet 487–490. pontját illeti, a Törvényszék e pontokban lényegében kifejtette, hogy a Cargolux azt állítja, hogy a jutalékfizetés megtagadása a szállítmányozók állítólagosan jogellenes magatartására adott jogos válasz volt, azonban az ezen 487. és 488. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a Cargolux nem hivatkozhat a szállítmányozók állítólagosan versenyellenes magatartására annak tagadása érdekében, hogy a jutalékfizetés megtagadásával összefüggő kapcsolatok, amelyekben részt vett, versenyellenes jellegűek.

178

Márpedig a Törvényszék az említett 488. pontban helyesen emlékeztetett arra, hogy a jogszabályi előírások betartásának biztosítása nem a magánvállalkozások, hanem a hatóságok feladata, és ennek felidézése megfelel a Bíróság ítélkezési gyakorlatának (lásd ebben az értelemben: 2021. március 25‑iLundbeck kontra Bizottság ítélet, C‑591/16 P, EU:C:2021:243, 126. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

179

Ebből következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor lényegében úgy ítélte meg, hogy ezen, a vitatott magatartás hátterébe tartozó körülmény, még ha bizonyítást is nyer, semmiképpen nem igazolhatja az EUMSZ 101. cikk megsértését, és még kevésbé igazolhat egy olyan összejátszásra irányuló magatartást, amellyel kapcsolatban megállapítást nyert – amint azt a Törvényszék is megállapította a megtámadott ítélet 293–311. pontjában –, hogy a verseny tekintetében elegendő károssági fokot mutat ahhoz, hogy „cél általi korlátozásnak” lehessen minősíteni.

180

A jelen ítélet 163. pontjában kifejtett érvelés tehát megalapozatlan.

181

A második jogalap második részét tehát mint részben elfogadhatatlant, részben pedig megalapozatlant el kell utasítani. Ebből következik, hogy e második jogalapot el kell utasítani.

182

A Cargolux harmadik jogalapja két részből áll. Az első részben azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az egységes és folyamatos jogsértés fennállásának megállapítását lehetővé tévő jogi kritériumot tévesen mutatta be. A második részben azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen erősítette meg a Bizottság azon megállapítását, amely megállapította az egészében figyelembe vett egységes és folyamatos jogsértésért való felelősségét.

183

A Cargolux arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az egységes és folyamatos jogsértés fennállásának megállapítását lehetővé tévő jogi kritériumot tévesen mutatta be. A megtámadott ítélet 322–324. és 335. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az ilyen jogsértés megállapításához közös célkitűzés elérésére irányuló átfogó terv léte, valamely fél e tervhez való szándékos hozzájárulása, valamint az szükséges, hogy e fél bizonyítottan vagy vélelmezhetően tudott a többi résztvevő azon jogsértő magatartásairól, amelyekben e fél közvetlenül nem vett részt. Ezt követően ezen ítélet 325. pontjában a Törvényszék a „kiegészítő jelleg” fogalmával foglalkozott. A megtámadott ítélet 325–327. pontjában azonban úgy ítélte meg, hogy bár a kiegészítő jelleg olyan objektív valószínűsítő körülménynek minősülhet, amely megerősíti a versenyellenes cél megvalósítására irányuló átfogó terv fennállását, az egységes és folyamatos jogsértés fennállásának megállapításához nem szükséges megvizsgálni, hogy a különböző cselekmények kiegészítik‑e egymást. Ezen állítás ellentétes a Törvényszék terjedelmes ítélkezési gyakorlatával, amelyet a Bíróság a 2021. március 18‑iPometon kontra Bizottság ítéletben (C‑440/19 P, EU:C:2021:214) hallgatólagosan megerősített. A Bizottság határozathozatali gyakorlatából is kitűnik, hogy ezen intézmény alkalmazza e kritériumot, amelyet egyébként a vitatott határozat (879) preambulumbekezdésében is alkalmazott.

184

Ebben az összefüggésben a Cargolux megjegyzi, hogy a 2022. június 16‑iToshiba Samsung Storage Technology és Toshiba Samsung Storage Technology Korea kontra Bizottság ítélet (C‑700/19 P, EU:C:2022:484) 107. és 108. pontja túlságosan inkluzív tartalommal ruházza fel az „egységes és folyamatos jogsértés” fogalmát azon magatartások tekintetében, amelyek semmilyen kapcsolatban nem állnak egymással, ugyanakkor jelentősen enyhíti a Bizottságra háruló terhet. Márpedig e veszélyt el kell kerülni.

185

A Bizottság szerint e rész nem megalapozott.

186

Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének megsértése nemcsak elszigetelt cselekmény eredménye lehet, hanem cselekmények sorozata vagy akár folyamatos magatartás eredménye is, miközben e cselekménysorozat vagy e folyamatos magatartás egy vagy több eleme önmagában, külön‑külön is e rendelkezés megsértésének minősülhet. Így, amennyiben a különböző magatartások azonos, a belső piacon fennálló versenyt torzító céljuk alapján „átfogó terv” keretébe illeszkednek, a Bizottság az e magatartások miatti felelősséget jogszerűen tudhatja be az összességében figyelembe vett jogsértésben való részvétel alapján (lásd ebben az értelemben: 2012. december 6‑iBizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, C‑441/11 P, EU:C:2012:778, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2024. június 27‑iServier és társai kontra Bizottság ítélet, C‑201/19 P, EU:C:2024:552, 240. pont).

187

Így az a vállalkozás, amely ilyen egységes és folyamatos jogsértésben a saját magatartása révén vett részt, amely magatartás az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett versenyellenes célú „megállapodás” vagy „összehangolt magatartás” fogalmába tartozik, és amely a jogsértés egészének megvalósításához való hozzájárulásra irányult, az e jogsértésben való részvételének teljes időszakát illetően felelősségre vonható azon magatartásokért is, amelyeket az említett jogsértés keretében más vállalkozások tanúsítottak (lásd ebben az értelemben: 2012. december 6‑iBizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, C‑441/11 P, EU:C:2012:778, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2024. június 27‑iServier és társai kontra Bizottság ítélet, C‑201/19 P, EU:C:2024:552, 241. pont).

188

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ahhoz, hogy különböző magatartásokat egységes és folyamatos jogsértésnek lehessen minősíteni, nem kell megvizsgálni azt, hogy e magatartások kiegészítik‑e egymást abban az értelemben, hogy mindegyiknek a rendes verseny egy vagy több következményével való szembenézés a célja, és hogy kölcsönhatás révén hozzájárulnak‑e a gazdasági szereplők által – egységes célra irányuló átfogó terv keretében – elérni kívánt versenyellenes hatások egészének megvalósításához. Ezzel szemben az „egységes cél” fogalmával kapcsolatos feltétel magában foglalja, hogy meg kell vizsgálni, hogy nincsenek‑e a jogsértés részét képező különböző magatartásokat meghatározó olyan elemek, amelyek arra utalhatnak, hogy a más részt vevő vállalkozások által ténylegesen végrehajtott magatartások nem ugyanazon versenyellenes célra vagy hatásra irányulnak, következésképpen pedig nem illeszkednek „átfogó terv” keretébe az azonos, a belső piacon fennálló versenyt torzító céljuk alapján (2017. január 26‑iVilleroy & Boch kontra Bizottság ítélet, C‑644/13 P, EU:C:2017:59, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2024. június 27‑iServier és társai kontra Bizottság ítélet, C‑201/19 P, EU:C:2024:552, 242. pont).

189

A Törvényszék tehát nem alkalmazta tévesen a jogot akkor, amikor a megtámadott ítélet 325. és 326. pontjában lényegében úgy ítélte meg, hogy ahhoz, hogy különböző cselekményeket egységes és folyamatos jogsértésnek lehessen minősíteni, az előző pontban felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében nem szükséges megvizsgálni, hogy e cselekmények között fennáll‑e egymást kiegészítő kapcsolat, és akkor, amikor ebből ezen ítélet 327. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy még ha bizonyítást is nyerne az, hogy a Bizottság állítólag elmulasztotta bizonyítani azt, hogy a vitatott megállapodások és magatartások között ilyen egymást kiegészítő kapcsolat van, ez önmagában nem teszi hibássá azok egységes és folyamatos jogsértésnek való minősítését.

190

A Cargolux e tekintetben először is hiába hivatkozik a Törvényszék állítólag ezzel ellentétes és a Bíróság által a 2021. március 18‑iPometon kontra Bizottság ítéletben (C‑440/19 P, EU:C:2021:214) megerősített ítélkezési gyakorlatára. Az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben ugyanis nem azzal a kérdéssel fordultak a Bírósághoz, hogy a jelen ítélet 188. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében az egységes és folyamatos jogsértés fennállásának megállapításához meg kell‑e vizsgálni, vagy sem, hogy a szóban forgó különböző cselekmények között fennáll‑e egymást kiegészítő kapcsolat. Ennélfogva a Bíróság e kérdéssel kapcsolatos hallgatása nem értelmezhető az ezen 188. pontban felidézett állandó ítélkezési gyakorlat megkérdőjelezéseként.

191

Továbbá, mivel ezen ítélkezési gyakorlatot a Bíróság a közelmúltban, különösen a 2024. június 27‑iServier és társai kontra Bizottság ítéletének (C‑201/19 P, EU:C:2024:552) 242. pontjában ismételten megerősítette, nem fogadható el a Cargolux azon érvelése, amellyel a jelen ítélet 183. pontjában kifejtettek szerint azt sugallja, hogy az említett ítélkezési gyakorlat nem állandó, és nem koherens.

192

Végül az sem állapítható meg, hogy a jelen ítélet 188. pontjában ismertetett ítélkezési gyakorlat, amelyre lényegében a Cargolux által hivatkozott, 2022. június 16‑iToshiba Samsung Storage Technology és Toshiba Samsung Storage Technology Korea kontra Bizottság ítélet (C‑700/19 P, EU:C:2022:484) 107. és 108. pontja is emlékeztet, túl tág hatályt tulajdonítana az „egységes és folyamatos jogsértés” fogalmának azáltal, hogy e fogalom alá von egymással semmilyen kapcsolatban nem álló magatartásokat is. Ezen állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az említett fogalom olyan „átfogó terv” fennállását feltételezi, amelybe a jogsértést alkotó különböző magatartások illeszkednek, és e magatartások azonos, a belső piacon belüli versenyt torzító célra irányulnak.

193

A fentiekből következik, hogy a harmadik jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

194

A Cargolux azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen erősítette meg a Bizottság azon megállapítását, miszerint a Cargolux felelősségre vonható az egészében figyelembe vett egységes és folyamatos jogsértésért.

195

Egyrészt a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság megfelelően bizonyította a jogsértés kiegészítő és folyamatos jellegét. A megtámadott ítélet 509. pontja téves, mivel a Törvényszék abban úgy ítélte meg, hogy az a tény, hogy a jutalékfizetés megtagadásával kapcsolatos magatartás közel öt évvel a Cargoluxnak felrótt jogsértés kezdete után kezdődött, egyáltalán nem enyhít azon a tényen, hogy a Cargolux a jogsértés többi összetevőjével való kölcsönhatás révén hozzájárult a követett egységes cél megvalósításához. A Cargolux szerint ugyanis az ilyen nyilvánvaló időbeli eltérés éppen ellenkezőleg arra enged következtetni, hogy a jutalékfizetés megtagadásával kapcsolatos magatartás teljesen független volt a pótdíjakra vonatkozó összejátszástól. A vitatott határozat (880) preambulumbekezdésében említett, ennek ellentmondó elemek nem relevánsak.

196

Ráadásul a Törvényszék nem vette figyelembe az első fokon benyújtott keresetlevélben kifejtett azon körülményt, hogy az üzemanyagpótdíjra vonatkozó kapcsolatok az érintett vállalkozások székhelyének szintjén fennálló világszintű kapcsolatokból álltak, míg a biztonsági pótdíjra vonatkozó kapcsolatokra elsősorban helyi szinten került sor. A megtámadott ítélet ezen érveket elutasító 466. pontja téves, mivel az, hogy a biztonsági pótdíjra vonatkozó kapcsolatok a székhellyel folytatott kommunikációra utalnak, semmit nem változtat azon a tényen, hogy a jogsértés e két összetevőjére vonatkozó többoldalú kapcsolatokra helyi szinten került sor. E tényezőkre figyelemmel a megtámadott ítélet 473. pontja is téves, mivel a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Cargolux nem vitatta eredményesen az üzemanyagpótdíjra és a biztonsági pótdíjra vonatkozó összetevőknek egy és ugyanazon – egységes célt követő – jogsértésbe foglalását, jóllehet a Bizottság az egyetlen folyamatos jogsértés fennállásának megállapításakor nem megalapozottan figyelembe vett időben túlságosan távoli kapcsolatokat is.

197

Másrészt a Törvényszék a megtámadott ítéletben ellentmondásos indokolást adott, amikor ezen ítélet 326. pontjában rámutatott arra, hogy ahhoz, hogy a Bizottság egységes és folyamatos jogsértést állapíthasson meg, nem szükséges egymást kiegészítő kapcsolatok fennállását bizonyítani, majd ezen ítélet 497. és 523. pontjában a Cargolux terhére tett megállapításaiban ilyen kapcsolatokra hivatkozott annak alátámasztása érdekében, hogy a jutalékfizetés megtagadásával kapcsolatos magatartás a vitatott határozatban megállapított egységes és folyamatos jogsértés részét képezte.

198

A Bizottság szerint e részt el kell utasítani.

199

Elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy a jelen jogalap első részének elemzéséből az következik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 326. pontjában helyesen állapította meg azt, hogy ahhoz, hogy különböző magatartásokat egységes és folyamatos jogsértésnek lehessen minősíteni, nem kell megvizsgálni azt, hogy e magatartások kiegészítik‑e egymást abban az értelemben, hogy mindegyiknek a rendes verseny egy vagy több következményével való szembenézés a célja, és hogy kölcsönhatás révén hozzájárulnak‑e a gazdasági szereplők által elérni kívánt versenyellenes hatások egészének megvalósításához.

200

Így a megtámadott ítélet 508. pontjában a Törvényszék ezen 326. pontra hivatkozva megállapította, hogy a Bizottság ahhoz, hogy különböző cselekményeket egységes és folyamatos jogsértésnek minősítsen, nem köteles megvizsgálni, hogy e cselekmények kiegészítik‑e egymást. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a jogsértésnek a jutalékfizetés megtagadására vonatkozó összetevője, illetve a jogsértésnek az üzemanyagpótdíjra és a biztonsági pótdíjra vonatkozó összetevői közötti ilyen kapcsolatok bizonyításának elmulasztása – még ha bizonyítást is nyerne – önmagában tehát nem alkalmas arra, hogy a vitatott határozatot jogellenessé tegye.

201

A Törvényszék ezen ítélet 509. pontjában, amelyet egyébként a „mindenesetre” kifejezés vezet be, tehát mellékesen vizsgálta meg azt az érvet, amelyet a Cargolux abból vont le, hogy a jogsértésnek a jutalékfizetés megtagadására vonatkozó összetevője e többi összetevőhöz képest viszonylag későn kezdődött. Ebből következik, hogy a Cargolux által a megtámadott ítélet e pontjával szemben felhozott, a jelen ítélet 195. pontjában kifejtett kifogást a jelen ítélet 92. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően mint hatástalant el kell utasítani.

202

Másodsorban rá kell mutatni arra, hogy a megtámadott ítélet 466. pontjában a Törvényszék annak kijelentésére szorítkozott, hogy a Cargolux által a jogsértés biztonsági pótdíjra vonatkozó összetevőjében való részvételének vitatása érdekében hivatkozott három kapcsolat a Bizottság által a vitatott határozatban leírt többszintű szervezetet inkább illusztrálja, mintsem cáfolja, mivel e kapcsolatok mindegyike az érintett vállalkozások székhelyétől származó utasításokra, illetve a székhellyel folytatott kommunikációra vonatkozott, és a Törvényszék példaként a vitatott határozat (594) és (595) preambulumbekezdésében ismertetett e‑mailekre utalt.

203

Ami ezen ítélet 473. pontját illeti, a Törvényszék abban rámutatott arra, hogy a Cargolux nem vitatta eredményesen a jogsértés üzemanyagpótdíjra vonatkozó összetevőjében való részvételét, nem kérdőjelezte meg eredményesen az üzemanyagpótdíjra és a biztonsági pótdíjra vonatkozó összetevőknek egy és ugyanazon – egységes célt követő – jogsértésbe foglalását, és hogy nem vitatott, hogy a jogsértés üzemanyagpótdíjra vonatkozó összetevőjében 2006. február 14‑ig részt vett, mivel erre legalábbis 2005. június 10‑ét követően „megbízható bizonyítékok” vannak, az ezen időpontot megelőző e részvételét pedig a versenyellenes kapcsolatokra vonatkozó számos bizonyíték és valószínűsítő körülmény is alátámasztja.

204

Meg kell tehát állapítani, hogy ezen 466. és 473. pont csak ténybeli értékeléseket tartalmaz. Így a jelen ítélet 196. pontjában kifejtett érveléssel a Cargolux valójában azt kéri a Bíróságtól, hogy végezze el a tények és bizonyítékok újbóli értékelését, amelyet a Törvényszék az említett pontokban már önállóan elvégzett, anélkül azonban, hogy azt állítaná, hogy a Törvényszék e tényeket és bizonyítékokat elferdítette. Ezen érvelés tehát a jelen ítélet 96. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően elfogadhatatlan.

205

Harmadsorban, ami az indokolás állítólagos ellentmondásosságát illeti, kétségtelen, hogy a megtámadott ítélet 497. pontjában a Törvényszék többek között rámutatott arra, hogy figyelembe véve az egyrészt a jogsértés üzemanyagpótdíjra és biztonsági pótdíjra vonatkozó összetevői, másrészt pedig a jogsértés jutalékfizetés megtagadására vonatkozó összetevője közötti „kiegészítő jelleget”, az ezen 497. pontban említett körülményekből észszerűen következtethet arra, hogy a jutalékfizetés megtagadására vonatkozó kapcsolatok, amelyekben a Cargolux részt vett, a pótdíjakra vonatkozó kapcsolatokkal azonos vagy azokhoz hasonló földrajzi kiterjedéssel bírnak. E tekintetben a Törvényszék ezen ítélet 329. és 509. pontjára utalva jelezte, hogy a Cargolux e kiegészítő jelleget nem vitatta eredményesen.

206

Ugyanígy az említett ítélet 523. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy mivel a pótdíjak világszinten általános jelleggel valamennyi útvonalon alkalmazandók voltak, valószínű, hogy a jutalékfizetés megtagadása esetében is ez volt a helyzet, megjegyezve e tekintetben, hogy a vitatott határozat (879) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy a jutalékfizetés megtagadása és a jogsértés másik két összetevője egymást kiegészítő jellegű volt, mivel „lehetővé tették, hogy kivonják a pótdíjakat a jutalékok (valójában a pótdíjak utáni árengedmények) ügyfelekkel való megtárgyalásából eredő verseny alól”.

207

Mindazonáltal egyrészt a megtámadott ítélet 496. pontjából kitűnik, hogy az ezen ítélet 497. pontjában szereplő indokot a Törvényszék csak mellékesen fejtette ki, amint az említett ítélet 329. és 520. pontjában szereplő indokokat is, így a Cargolux által az indokolás ebből eredő ellentmondásosságára alapított kifogást a jelen ítélet 92. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően mint hatástalant el kell utasítani.

208

Másrészt ezen 523. pont nem az „egységes és folyamatos jogsértés” fogalmára vonatkozik, hanem – amint arra a megtámadott ítélet 511. pontja rámutat – a Cargolux által az ötödik jogalapja negyedik részének alátámasztása érdekében a Törvényszék előtt előadott érvelésre, amelyben azt kifogásolta, hogy a Bizottság nem terjesztette elő az egységes és folyamatos jogsértés „világszintű” terjedelmének alátámasztásához szükséges bizonyítékokat. E körülmények között az indokolás állítólagos ellentmondásossága nem nyert bizonyítást.

209

A harmadik jogalap második részét tehát mint részben elfogadhatatlant, részben megalapozatlant és részben hatástalant el kell utasítani. Ebből következik, hogy a harmadik jogalapot el kell utasítani.

210

Negyedik jogalapjával, amely három részből áll, a Cargolux azt állítja, hogy a Törvényszék mindenesetre tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Cargolux az egységes és folyamatos jogsértés összes aspektusáért felelős. Az első és a második részben arra hivatkozik, hogy a Törvényszék egyrészt tévesen alkalmazta a jogot, és elferdítette a bizonyítékokat, másrészt pedig megsértette az egyenlő bánásmód elvét, amikor megállapította felelősségét a jogsértésnek a jutalékfizetés megtagadására vonatkozó összetevőjében való részvételért. A harmadik részben azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a Cargoluxnak a jogsértés biztonsági pótdíjra vonatkozó összetevőjéért való felelősségét értékelte.

211

A Cargolux arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és elferdítette a bizonyítékokat, amikor megállapította, hogy a Cargolux felelős a jogsértés jutalékfizetés megtagadására vonatkozó összetevőjében való részvételért.

212

Egyrészt a megtámadott ítélet 486. pontjában a Törvényszék a vitatott határozat (688) preambulumbekezdésére támaszkodott annak alátámasztása érdekében, hogy több fuvarozó kétoldalú információcserét folytatott annak érdekében, hogy kölcsönösen meggyőződjenek egymás folyamatos részvételéről a jutalékfizetés megtagadásában. Márpedig e preambulumbekezdés a Deutsche Lufthansa és a Société Air France közötti olyan kétoldalú kapcsolatra vonatkozik, amelyben a Cargolux nem vett részt, így nem bizonyíthatja, hogy ez utóbbi részt vett a jogsértés ezen összetevőjében.

213

Másrészt a Törvényszék elmulasztotta a Cargolux által felhozott jogalapok fényében alaposan megvizsgálni a vitatott határozatot, figyelmen kívül hagyva az általa elvégzendő jogszerűségi vizsgálatot. A Cargolux ugyanis a Törvényszékhez benyújtott keresetleveléhez csatolt mellékletben egyenként vitatta a Bizottság által a jogsértés jutalékfizetés megtagadására vonatkozó összetevőjében való részvételére vonatkozóan előterjesztett valamennyi bizonyítékot. Márpedig a Törvényszék ezt egyáltalán nem említi a megtámadott ítéletben, így ezen ítélet nem teszi lehetővé a Cargolux számára, hogy megértse azon indokokat, amelyek miatt az e mellékletben említett bizonyítékokat „figyelembe vették vele szemben”.

214

A Bizottság arra hivatkozik, hogy e rész nem megalapozott.

215

Elsősorban, amennyiben a jelen rész első kifogása a megtámadott ítélet 486. pontjára irányul, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint elferdítés akkor valósul meg, ha a meglévő bizonyítékok értékelése új bizonyítékok felhasználása nélkül is nyilvánvalóan tévesnek vagy a szövegükkel nyilvánvalóan ellentétesnek mutatkozik. Az ilyen elferdítésnek azonban nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükség lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelésére. Egyébiránt, amikor a bizonyítékok Törvényszék általi elferdítésére hivatkozik, a fellebbezőnek pontosan meg kell jelölnie a Törvényszék által elferdített bizonyítékokat, és bizonyítania kell azokat az elemzési hibákat, amelyek a Törvényszéket az értékelése során ezen elferdítéshez vezették (lásd ebben az értelemben: 2024. szeptember 26‑iJCDecaux Street Furniture Belgium kontra Bizottság ítélet, C‑710/22 P, EU:C:2024:787, 63. pont; 2025. május 22‑iLuossavaara‑Kiirunavaara kontra Bizottság ítélet, C‑621/23 P, EU:C:2025:368, 108. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

216

Ezen 486. pontban a Törvényszék megállapította, hogy a vitatott határozatból kitűnik, hogy több fuvarozó kétoldalú információcserét folytatott egymással annak érdekében, hogy kölcsönösen meggyőződjenek egymás folyamatos részvételéről a jutalékfizetés megtagadásában, amelyben előzetesen megállapodtak. E tekintetben szemléltetésképpen ismertette a vitatott határozat (688) preambulumbekezdésének tartalmát, amely egy, a Cargoluxon kívüli két másik fuvarozó közötti telefonbeszélgetést mutat be.

217

Márpedig a vitatott határozatból kitűnik, hogy a Törvényszék az ezen (688) preambulumbekezdésben kifejtetteket helyesen ismertette. Következésképpen az állítólagos elferdítés nem nyert bizonyítást.

218

Ezenkívül, amennyiben a Cargolux a megtámadott ítélet 486. pontjára vonatkozó e kifogással a jogsértés jutalékfizetés megtagadására vonatkozó összetevőjében való részvételének bizonyítása céljából a Törvényszék által ezen 486. pontban megállapítottak relevanciáját vitatja, e kifogást a jelen ítélet 96. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat alapján mint elfogadhatatlant el kell utasítani, mivel az arra kéri a Bíróságot, hogy újból végezze el a tényeknek és a bizonyítékoknak a Törvényszék által e pontban, valamint a megtámadott ítélet 485. pontjában már elvégzett értékelését.

219

Másodsorban, ami a jelen ítélet 213. pontjában kifejtett kifogást illeti, mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy amikor az EUMSZ 263. cikk alapján az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában hozott határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtanak be hozzá, a Törvényszéknek a felperes által felhozott jogalapok alátámasztása érdekében előterjesztett elemek alapján általános jelleggel teljes körű vizsgálatot kell végeznie arra vonatkozóan, hogy e rendelkezés alkalmazási feltételei teljesülnek‑e, vagy sem. A Törvényszéknek azt is meg kell vizsgálnia, hogy a Bizottság megindokolta‑e a határozatát. Továbbá e vizsgálat során a Törvényszék nem hivatkozhat az EU‑ és az EUM‑Szerződéssel a versenypolitika területén a Bizottságra ruházott hatáskör értelmében a Bizottság rendelkezésére álló mérlegelési mozgástérre annak érdekében, hogy lemondjon a mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból alapos felülvizsgálat elvégzéséről (2014. szeptember 11‑iCB kontra Bizottság ítélet, C‑67/13 P, EU:C:2014:2204, 44. és 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

220

A jelen ügyben a Bírósághoz benyújtott iratokból, és különösen a Törvényszékhez benyújtott beadványokból kitűnik, hogy a Cargolux a jelen ítélet 213. pontjában említett mellékletben a Törvényszékhez benyújtott bizonyítékokat azon érvelésének alátámasztására terjesztette elő, miszerint a Bizottság nem vette figyelembe azt a sajátos jogi hátteret, amelyben a jutalékfizetés megtagadásával kapcsolatban más fuvarozókkal felvette a kapcsolatot. A Cargolux által a Törvényszék előtt előadottak szerint e háttér azt bizonyítja, hogy a jutalékfizetés megtagadásával kapcsolatban folytatott megbeszélések célja a fuvarozók által a szállítmányozók összehangolt magatartására, a velük fennálló jogvitákra és a bojkottal való fenyegetéseikre adott jogos reakciót tükrözte. E bizonyítékok tehát a Cargolux szerint azt támasztották alá, hogy a fuvarozók a megbeszéléseiket azon kérdésre összpontosították, hogy a pótdíjak jogilag az alkalmazandó szabályozás releváns rendelkezései értelmében főszabály szerint eredményezhetik‑e jutalékok beszedését, vagy sem. Közelebbről e bizonyítékokra hivatkozott annak alátámasztása érdekében, hogy e hátteret figyelmen kívül hagyva a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon azt, hogy a fuvarozók magatartása cél általi korlátozás jelleget öltött.

221

Márpedig a Törvényszék a megtámadott ítélet 482–491. pontjában éppen ezen, a megtámadott ítélet 479. pontjában összefoglalt érvelésre válaszolt. E tekintetben ezen ítélet 484–486. pontjában megállapította, hogy ezen érvelés ténybelileg téves előfeltevésen alapul, a 487–490. pontban pedig azt, hogy az jogilag is téves előfeltevésen alapul. Így a Törvényszék többek között megállapította, hogy a Cargolux téved, amikor azt állítja, hogy a fuvarozók a megbeszéléseiket azon kérdésre összpontosították, hogy a pótdíjak főszabály szerint eredményezhetik‑e jutalékok beszedését, vagy sem, és e tekintetben a vitatott határozat (675)–(702) preambulumbekezdését és a Bizottság által figyelembe vett bizonyítékokat elemezte, és ezen elemeket egyébként a Cargolux is megemlítette a Törvényszékhez benyújtott beadványaiban.

222

Meg kell tehát állapítani, hogy a Cargolux a Törvényszékre háruló jogszerűségi vizsgálat állítólag elégtelen elvégzésére hivatkozva valójában azt kívánja elérni, hogy a Bíróság újból értékelje a tényeket és a bizonyítékokat, anélkül hogy azt állítaná, hogy a Törvényszék elferdítette azokat. Ennélfogva, amennyiben a jelen ítélet 213. pontjában kifejtett kifogással a Cargolux azt rója fel a Törvényszéknek, hogy úgy ítélte meg, hogy a vitatott kapcsolatok versenyellenes jellegének megkérdőjelezésére irányuló érvelését el kell utasítani, noha a Cargolux a Bizottság által előterjesztett minden egyes bizonyítékot külön‑külön vitatta, e kifogást a jelen ítélet 96. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat alapján mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

223

Továbbá, amennyiben az említett kifogással a Cargolux azt állítja, hogy a megtámadott ítélet nem teszi lehetővé számára azon indokok megértését, amelyek miatt az e mellékletben említett bizonyítékokat „figyelembe vették vele szemben”, rá kell mutatni arra, hogy a megtámadott ítélet 485. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék a vitatott határozat (675)–(702) preambulumbekezdésében szereplő e bizonyítékokra csak annak alátámasztása érdekében hivatkozott, hogy az eljárás alá vont fuvarozók nem szorítkoztak arra, hogy a jutalékfizetés kérdésében közös álláspontot alakítsanak ki annak érdekében, hogy azt összehangolt módon megvédjék a hatáskörrel rendelkező bíróságok előtt, vagy közösen elfogadtassák többek között a hatóságokkal, hanem összehangolták magatartásukat azáltal, hogy többoldalúan megállapodtak abban, hogy megtagadják a szállítmányozókkal a jutalékfizetéssel kapcsolatban folytatott tárgyalásokat és azt, hogy a pótdíjak után árengedményeket nyújtsanak a számukra. A Törvényszék tehát nem rótta közvetlenül a Cargolux terhére ezen bizonyítékokat, hanem azokra a Cargolux által elé terjesztett azon érvelés elutasítása érdekében hivatkozott, amellyel ez utóbbi azt állította, hogy a fuvarozók a megbeszéléseiket azon kérdésre összpontosították, hogy a pótdíjak főszabály szerint eredményezhetik‑e jutalékok beszedését, vagy sem. Ennélfogva ugyanezen kifogás, mivel tehát a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul, megalapozatlan.

224

Végül, figyelemmel a jelen ítélet 151. és 152. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra, nem állapítható meg, hogy a Törvényszék azáltal, hogy a megtámadott ítéletben nem említette meg kifejezetten a jelen ítélet 213. pontjában említett mellékletet, sem pedig a Cargolux által e mellékletben külön‑külön vitatott minden egyes bizonyítékot, megsértette volna a megtámadott ítélet indokolására vonatkozó kötelezettségét. Ennélfogva, amennyiben a Cargolux a jelen ítélet 213. pontjában kifejtett kifogással azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette az indokolási kötelezettségét, e kifogást mint megalapozatlant szintén el kell utasítani.

225

A fentiekre tekintettel a negyedik jogalap első részét mint részben elfogadhatatlant, részben pedig megalapozatlant el kell utasítani.

226

A Cargolux arra hivatkozik, hogy a Törvényszék azáltal, hogy megállapította a felelősségét a jogsértés jutalékfizetés megtagadására vonatkozó összetevőjéért, megsértette az egyenlő bánásmód elvét.

227

Egyrészt a Törvényszék megsértette ezen elvet azáltal, hogy a Cargoluxot a British Airways plc‑től eltérően kezelte, holott e vállalkozások összehasonlítható helyzetben voltak. A megtámadott ítélet 493. pontjában a Törvényszék a vitatott határozat azon preambulumbekezdéseire hivatkozik, amelyek állítólag bizonyítják, hogy a Cargolux részt vett a jutalékfizetés megtagadásában. E preambulumbekezdések azt támasztják alá, hogy a Cargolux az e magatartásra vonatkozó bizonyítékokat illetően e másik fuvarozóval összehasonlítható helyzetben volt. A British Airwaysre vonatkozóan e határozat (685), (686), (692), (694) és (696) preambulumbekezdésében szereplő és a (743) preambulumbekezdésben összefoglalt megállapításoknak a Cargoluxra vonatkozó, e 493. pontban felidézett megállapításokkal való összehasonlítása ugyanis azt bizonyítja, hogy összehasonlítható helyzetben voltak. Ebből kitűnik, hogy e másik fuvarozó egy tíz hónapos időszak során hét, a jutalékfizetés megtagadását érintő kapcsolatban vett részt, míg a Cargolux egy tíz hónapos időszak során kilenc kapcsolatban vett részt. E kilenc kapcsolat közül háromban az említett másik fuvarozó is részt vett.

228

Márpedig ezen, a vitatott határozat (503), (560) és (695) preambulumbekezdésében említett három kapcsolatot, amelyeket a Törvényszék a megtámadott ítélet 493., 497. és 499. pontjában olyan kapcsolatként említett, amelyek alátámasztják a Bizottság azon megállapítását, hogy a Cargolux a jutalékfizetés megtagadásában részt vett, a Törvényszék a British Airwaysszel szemben nem vette figyelembe, amint az a 2022. március 30‑iBritish Airways kontra Bizottság ítélet (T‑341/17, EU:T:2022:182) 386. pontjából kitűnik, noha ezen (503) és (560) preambulumbekezdés olyan többoldalú találkozókon alapul, amelyekben mind a Cargolux, mind pedig a British Airways részt vett.

229

A Törvényszék így megsemmisítette csupán azt a megállapítást, hogy az említett fuvarozó ezen összetevőben részt vett, és a korlátozott részvételére tekintettel csökkentette a bírságát, a jogsértés Cargoluxszal szembeni megállapítását azonban fenntartotta. A Törvényszék azonban ezen egyenlőtlen bánásmódra semmilyen magyarázatot nem adott.

230

Másrészt a Törvényszék megsértette ezen elvet azáltal, hogy a Cargoluxot az SAS Cargo Group A/S‑től, a Scandinavian Airlines System Denmark‑Norway‑Swedentől és az SAS AB‑től (a továbbiakban együtt: SAS Cargo Group és társai) eltérően kezelte. A 2022. március 30‑iSAS Cargo Group és társai kontra Bizottság ítélet (T‑324/17, EU:T:2022:175) 958. pontjában a Törvényszék az ezen ügy felpereseivel szemben kiszabott bírságot 21%‑kal csökkentette, tekintettel arra, hogy a jogsértés jutalékfizetés megtagadására vonatkozó összetevőjében való részvételük időtartama – az egészében figyelembe vett jogsértés időtartamára tekintettel – korlátozott volt, amint arra a Törvényszék ezen ítélet 958. pontjában rámutatott. A Cargolux e tekintetben rámutat arra, hogy az SAS Cargo Group és társai terhére rótt jogsértés teljes időtartama hat év és két hónap volt, míg a jutalékfizetés megtagadásával kapcsolatos magatartásukra vonatkozó bizonyítékok egy hét hónapos időtartamot fedtek le. A Cargolux e tekintetben a vitatott határozat (1169), (680) és (686) preambulumbekezdésére hivatkozik. Márpedig, amint az e határozat (1169), (695) és (698) preambulumbekezdésében szerepel, a Cargoluxszal szemben megállapított jogsértés teljes időtartama öt év volt, és a jutalékfizetés megtagadásával kapcsolatos magatartására vonatkozó bizonyítékok egy öt hónapos időtartamot fedtek le. A Törvényszék e párhuzamot azonban nem vette figyelembe, és ezen egyenlőtlen bánásmódra vonatkozóan semmilyen igazolást vagy magyarázatot nem adott. A Törvényszék hibásan járt el, amikor a Cargoluxszal szemben kiszabott bírság összegére nem alkalmazott ugyanilyen százalékos csökkentést.

231

A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

232

Az egyenlő bánásmód elve az uniós jog általános elve, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 20. és 21. cikke rögzít. Ezen elv megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék azonos módon, kivéve ha az ilyen bánásmód objektíven igazolható (2010. szeptember 14‑iAkzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság és társai ítélet, C‑550/07 P, EU:C:2010:512, 54. és 55. pont; 2024. június 27‑iLupin kontra Bizottság ítélet, C‑144/19 P, EU:C:2024:545, 137. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

233

Ezen elvet a Törvényszék akkor is köteles tiszteletben tartani, amikor korlátlan felülvizsgálati jogkörét gyakorolja. A korlátlan felülvizsgálati jogkör gyakorlása ugyanis a versenyszabályok megsértésében részt vevő vállalkozásokkal szemben kiszabott bírságok összegének meghatározása során nem járhat e vállalkozások közötti hátrányos megkülönböztetéssel (lásd ebben az értelemben: 2000. november 16‑iSarrió kontra Bizottság ítélet, C‑291/98 P, EU:C:2000:631, 97. pont; 2021. március 18‑iPometon kontra Bizottság ítélet, C‑440/19 P, EU:C:2021:214, 138. pont).

234

A jelen ügyben először is, ami az egyenlő bánásmód elvének a Cargolux és a British Airways viszonyában – e két fuvarozónak a jogsértés jutalékfizetés megtagadására vonatkozó összetevőjében való részvételének megállapítását illetően – való állítólagos megsértését illeti, rá kell mutatni arra, hogy a megtámadott ítélet 493. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság a Cargolux ezen összetevőben való részvételét a vitatott határozatnak a Törvényszék által e pontban idézett (754) preambulumbekezdésében kifejtett tényezőkre tekintettel állapította meg.

235

Ugyanakkor a Cargolux állításával ellentétben az e (754) preambulumbekezdésben szereplő megállapításoknak az e határozat (743) preambulumbekezdésében szereplő, a Bizottság által e másik fuvarozóval szemben hivatkozott kapcsolatokat felsoroló megállapításokkal való összehasonlításából nem tűnik ki, hogy e két fuvarozó a velük szemben az említett összetevőben való részvételük alátámasztása érdekében figyelembe vett bizonyítékokat illetően összehasonlítható helyzetben lett volna. Következésképpen a Törvényszék előtt sem voltak összehasonlítható helyzetben.

236

Elegendő tehát megállapítani, hogy azon előfeltevés, amelyre a Cargolux a jelen ítélet 227–229. pontjában kifejtett érvelést alapítja, mindenképpen téves. Következésképpen ezen érvelést mint megalapozatlant el kell utasítani.

237

Másodszor, ami az egyenlő bánásmód elvének az SAS Cargo Group és társaihoz képest történt, a jelen ítélet 230. pontjában kifejtett állítólagos megsértését illeti, elegendő rámutatni arra, hogy ezen állítás a 2022. március 30‑iSAS Cargo Group és társai kontra Bizottság ítélet (T‑324/17, EU:T:2022:175) téves értelmezésén alapul. Igaz, hogy a megtámadott ítélet Cargolux által hivatkozott 958. pontjának szövege kétértelműnek tűnhet, mivel a Törvényszék e pontban „arra a korlátozott időtartamra” hivatkozik, „amely alatt az eljárás alá vont fuvarozók összehangolást folytattak a jutalékfizetés megtagadása tárgyában, figyelemmel az egységes és folyamatos jogsértés egészének időtartamára”. Ezen ítéletből, és különösen annak 698–712., 901. és 957. pontjából azonban egyértelműen kitűnik, hogy ennek oka az, hogy a Bizottság ezen ügy felpereseinek tévesen tudta be a jogsértés jutalékfizetés megtagadására vonatkozó összetevőjéért való felelősséget, következésképpen túlbecsülte az egységes és folyamatos jogsértésben való részvételük mértékét, és a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az egységes és folyamatos jogsértésben való korlátozott részvételükre tekintettel nem helyénvaló a bírságuk alapösszegét csupán 10%‑kal csökkenteni, hanem e korlátozott részvétel címén 21%‑os csökkentésben kell részesíteni őket.

238

Márpedig a jelen ügyben nem vitatott, hogy a Törvényszék nem állapította meg, hogy a Bizottság tévesen állapította meg a Cargolux felelősségét a jogsértés jutalékfizetés megtagadására vonatkozó összetevőjéért. Amint az a negyedik jogalap első részének elemzéséből következik, a Cargolux egyébként nem tudta bizonyítani, hogy a megtámadott ítélet e tekintetben téves jogalkalmazáson, illetve a tények vagy bizonyítékok elferdítésén alapul. E körülmények között nem állapítható meg, hogy a Törvényszék megsértette az egyenlő bánásmód elvét, amikor az SAS Cargo Group és társai esetében az egységes és folyamatos jogsértésben való korlátozott részvételük alapján tovább csökkentette a bírságuk alapösszegét, figyelembe véve az ezen összetevőben való részvételükre vonatkozó megállapítás megsemmisítését, miközben a Törvényszék a Cargoluxnak nem nyújtott ilyen csökkentést, amely vállalkozás említett összetevőben való részvételének megállapítását nem semmisítette meg.

239

A jelen ítélet 230. pontjában kifejtett érvelés ennélfogva megalapozatlan.

240

Következésképpen a negyedik jogalap második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

241

A Cargolux azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 477. pontjában annak megállapításakor, hogy a Bizottság megalapozottan következtetett a rendelkezésére álló bizonyítékokból arra, hogy a Cargolux továbbra is részt vett a jogsértés biztonsági pótdíjra vonatkozó összetevőjében azon hosszú időszakokban, amelyekre vonatkozóan vele szemben a legcsekélyebb bizonyíték sem állt fenn, több szempontból is tévesen alkalmazta a jogot.

242

E tekintetben a Cargolux a megtámadott ítélet 467. és 468. pontjára hivatkozik, amely pontokban a Törvényszék megállapította, hogy hiányosak az arra vonatkozó bizonyítékok, hogy a Cargolux 2002. november 26. és 2004. január 14. között, valamint 2004. szeptember 28. és 2006. február 14. között – amely utóbbi időpont a jogsértés végét jelenti – részt vett a jogsértésben. Márpedig, amint arra a Törvényszék ezen ítélet 471. pontjában rámutatott, az ítélkezési gyakorlat értelmében ilyen körülmények között az érintett vállalkozás elhatárolódásának hiánya nem elegendő annak megállapításához, hogy e vállalkozás megszakítás nélkül részt vett a jogsértésben, amennyiben egy jelentős időszakban e vállalkozás képviselőinek részvétele nélkül került sor több, összejátszásra irányuló kapcsolatfelvételre. Ilyen esetben a Bizottságnak más bizonyítékokat is elő kell terjesztenie. A jelen ügyben a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy e többi bizonyítéknak a megtámadott ítélet 473–476. pontjában elvégzett értékelése lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a Cargoluxnak a jogsértés biztonsági pótdíjra vonatkozó összetevőjében való részvétele ezen időszakokban is folytatódott.

243

Először is, mivel a Bizottság nem bizonyította megfelelően, hogy a biztonsági pótdíj és az üzemanyagpótdíj az egységes és folyamatos jogsértés részét képezi, és mivel e magatartások nem egészítik ki kellően egymást, és nem képezik átfogó terv részét sem, a megtámadott ítélet 473. pontja téves. Ebből ugyanis az következik, hogy a Törvényszék nem támaszkodhatott volna a jogsértés üzemanyagpótdíjra vonatkozó összetevőjét érintő kapcsolatokra annak érdekében, hogy meghosszabbítsa a Cargoluxnak az e jogsértés biztonsági pótdíjra vonatkozó összetevőjében való részvételét, és így későbbi időpontban állapítsa meg az egész jogsértésben való részvétele végének időpontját. A megtámadott ítélet 229. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat sem alapozhat meg ilyen megközelítést, mivel ezen ítélkezési gyakorlat nem arra vonatkozik, hogy hogyan bizonyítható valamely vállalkozásnak a jogsértésben való hosszabb részvétele abban az esetben, ha e részvételt olyan időszakok is jellemzik, amelyek vonatkozásában nem nyert bizonyítást olyan kapcsolatok fennállása, amelyekben e vállalkozás közvetlenül részt vett (a továbbiakban: hézagidőszakok).

244

Másodszor, a megtámadott ítélet 474. pontja téves, mivel sem e pont, sem ezen ítélet, sem a vitatott határozat nem fejti ki, hogy a biztonsági pótdíjra vonatkozó összetevőt érintő kapcsolatok eseti jellege miért teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a hézagidőszakok az ilyen kapcsolatok közötti szokásos időszakok voltak, illetve annak megállapítását, hogy a Cargolux ezen időszakokban továbbra is részt vett ebben az összetevőben, annál is inkább, mivel a többi fuvarozó közötti, az említett összetevőre vonatkozó kapcsolatok ezen időszakokban is folytatódtak. Az egyrészt az üzemanyagpótdíjra, másrészt pedig a biztonsági pótdíjra vonatkozó kapcsolatok gyakoriságának összehasonlítása nem releváns, mivel az egyetlen releváns kérdés az, hogy a többi fuvarozó között a biztonsági pótdíjra vonatkozó kapcsolatok a Cargolux távollétében is folytatódtak‑e. Amennyiben ez a helyzet, ez azt bizonyítja, hogy a biztonsági pótdíjjal kapcsolatos magatartás jellege megkövetelte az ilyen kapcsolatokat. Következésképpen a Törvényszék nem állapíthatta volna meg, hogy a Bizottság megalapozottan tekintette úgy, hogy a Cargolux ezen időszakokban továbbra is részt vett ebben az összetevőben, amely időszakok során e vállalkozás a többi fuvarozóval semmilyen kapcsolatot nem tartott fenn. Ugyanezen okból nem elegendő arra utalni, hogy a biztonsági pótdíj csak eseti kapcsolatokat követelt meg, azon következtetés levonásához, hogy a Cargolux az említett időszakokban továbbra is részt vett ebben az összetevőben, mivel a biztonsági pótdíjra vonatkozó kapcsolatok ugyanezen időszakokban a többi fuvarozó között továbbra is fennálltak. A Törvényszék elemzése tehát téves, mivel figyelmen kívül hagyja, hogy a többi fuvarozó között a biztonsági pótdíjat érintő kapcsolatfelvételekre a Cargolux hézagidőszakainak teljes időtartama alatt újra és újra sor került.

245

Harmadszor, a megtámadott ítélet 475. pontja téves, mivel a Törvényszék abban azt állítja, hogy a Cargolux nem vitatta, hogy a biztonsági pótdíjra vonatkozó összehangolás hatásai azon időszakban is fennmaradtak, amely vonatkozásában nem volt bizonyíték a kapcsolatfelvételekre.

246

Mindenekelőtt sem a Bizottság, sem a Törvényszék nem szolgált semmilyen információval azon hatásokra vonatkozóan, amelyek állítólag továbbra is fennmaradtak. E megközelítés ellentétes azzal az ítélkezési gyakorlattal, miszerint a Bizottságnak időben kellően közeli tényekre vonatkozó bizonyítékokra kell támaszkodnia ahhoz, hogy észszerűen elfogadható legyen, hogy a jogsértés két meghatározott időpont között megszakítás nélkül folytatódott. E tekintetben a jogsértés időtartamát a Bizottságnak kell bizonyítania, és az ezen intézményben felmerülő bármely kételynek az érintett vállalkozás javát kell szolgálnia. Ebben az összefüggésben a Cargolux többek között a 2021. január 14‑iKilpailu‑ ja kuluttajavirasto ítélet (C‑450/19, EU:C:2021:10) 30. pontjára is hivatkozik, amely elegendő bizonyíték hiányában korlátozza a Bizottság azon lehetőségét, hogy úgy tekintse, hogy a jogsértés időtartama meghaladja a jogsértésben részt vevő felek közötti utolsó kapcsolatfelvételek időpontját.

247

Továbbá a Törvényszék elmulasztotta figyelembe venni azt a tényt, hogy a vitatott határozat nem bizonyította, hogy a vitatott határozat (618) és (640) preambulumbekezdésében említett, a Cargoluxot is magában foglaló utolsó kapcsolatfelvételek során kötött megállapodások egy későbbi időpontig továbbra is kifejtették hatásaikat, amint azt márpedig a 2011. június 16‑iCaffaro kontra Bizottság ítélet (T‑192/06, EU:T:2011:278) 125. és 128. pontja megköveteli. Egyértelmű tehát, hogy a Cargoluxnak a biztonsági pótdíjjal kapcsolatos magatartásban való részvétele megszűnt, mihelyt e vállalkozás a többi fuvarozóval már nem volt kapcsolatban, vagyis az e preambulumbekezdésekben említett 2002. november 26‑i, illetve 2004. szeptember 28‑i kapcsolatfelvételt követően.

248

Végül e 475. pont jogellenesen megfordítja a bizonyítási terhet, mivel nem az érintett vállalkozásnak kell cáfolnia, hogy az összehangolás hatásai fennmaradtak, vagy akár csak azt állítania, hogy nem volt tudomása arról, hogy a többi fuvarozó folytatta az egymás közötti összehangolást. Ezzel szemben a Bizottságnak kell bizonyítania azt, hogy e hatások a jogsértési időszak állítólagos időtartama alatt is folytatódtak, valamint azt, hogy a vállalkozásnak tudomása volt a jogsértő magatartásokról, vagy azokat észszerűen előre láthatta. Márpedig a Bizottság nem fejti ki, hogy a Cargolux hogyan láthatta előre a szóban forgó jogsértő magatartásokat, és hogyan lehetett kész arra, hogy azok kockázatát elfogadja.

249

Negyedszer, téves a megtámadott ítélet 476. pontja is, amelyben a Törvényszék rámutatott arra, hogy a Cargolux nem bizonyította, hogy a hézagidőszakokban nyilvánosan elhatárolódott a biztonsági pótdíjra vonatkozó összehangolástól, vagy hogy ezen időszakokban újból tisztességes és független versengő magatartást tanúsított. A Törvényszék egyébként ezen ítélet 471. pontjában maga is elismerte, hogy az elhatárolódás csak egyike azon tényezőknek, amelyeket figyelembe kell venni annak eldöntésekor, hogy a részvételre vonatkozó bizonyíték hiányában valamely vállalkozás bizonyos jelentős hézagidőszakokban továbbra is részt vett‑e a jogsértésben.

250

Amennyiben a Cargolux érvelésével ellentétben a Bíróság úgy ítéli meg, hogy e negyedik jogalap alapján nem kell a megtámadott ítéletet hatályon kívül helyezni, és a vitatott határozatot az őt érintő részében megsemmisíteni, a Cargolux másodlagosan azt kéri, hogy a Bíróság az általa felhozott jogalapokban kifejtett indokok vagy a Bíróság által hivatalból felhozott bármely más indok alapján korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva részben semmisítse meg e határozatot, és csökkentse a bírságot.

251

A Bizottság úgy véli, hogy a jelen rész részben elfogadhatatlan, részben pedig mindenesetre megalapozatlan.

252

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a versenyellenes magatartás vagy megállapodás fennállását az esetek többségében bizonyos olyan egybeesésekből és valószínűsítő körülményekből kell kikövetkeztetni, amelyek együttesen vizsgálva – más koherens magyarázat hiányában – a versenyszabályok megsértését bizonyíthatják (2004. január 7‑iAalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EU:C:2004:6, 57. pont; 2021. március 18‑iPometon kontra Bizottság ítélet, C‑440/19 P, EU:C:2021:214, 110. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

253

Az ilyen valószínűsítő körülmények és egybeesések összességükben értékelve nemcsak a versenyellenes magatartás vagy megállapodás fennállására engednek következtetni, hanem a folyamatos versenyellenes magatartás időtartamára, valamint a versenyszabályok megsértésével kötött megállapodás alkalmazásának időszakára is (2006. szeptember 21‑iNederlandse Federatieve Vereniging voor de Groothandel op Elektrotechnisch Gebied kontra Bizottság ítélet, C‑105/04 P, EU:C:2006:592, 95. pont; 2021. március 18‑iPometon kontra Bizottság ítélet, C‑440/19 P, EU:C:2021:214, 111. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

254

Ami a valamely megállapodás egyes meghatározott időszakokban való létezésére, vagy legalábbis az egyik vállalkozás által adott időszakban való végrehajtására vonatkozó bizonyítékok hiányát illeti, az a tény, hogy egyes meghatározott időszakok tekintetében nem szolgáltak ilyen bizonyítékkal, nem akadályozza annak megállapítását, hogy a jogsértés a hivatkozott időszakoknál összességében hosszabb időszakban állt fenn, amennyiben e megállapítás objektív és egybehangzó valószínűsítő körülményeken alapul. Egy több éven át tartó jogsértés esetén az a tény, hogy a kartell megjelenési formái különböző időszakokban érvényesülnek, és azokat hosszabb‑rövidebb időszakok választhatják el egymástól, nem befolyásolja e kartell fennállását, amennyiben az e jogsértés részét képező különböző magatartások egyetlen célt szolgálnak, továbbá egységes és folyamatos jellegű jogsértés keretébe illeszkednek (2006. szeptember 21‑iTechnische Unie kontra Bizottság ítélet, C‑113/04 P, EU:C:2006:593, 169. pont; 2021. március 18‑iPometon kontra Bizottság ítélet, C‑440/19 P, EU:C:2021:214, 112. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

255

Közelebbről a több éven át tartó jogsértéseket illetően az a tény, hogy meghatározott időszak tekintetében nem terjesztettek elő közvetlen bizonyítékot valamely társaság e jogsértésben való részvételére, nem képezi akadályát annak, hogy e részvételt ezen időszak vonatkozásában is megállapítsák, amennyiben e megállapítás objektív és egybehangzó valószínűsítő körülményeken alapul (2015. szeptember 17‑iTotal Marketing Services kontra Bizottság ítélet, C‑634/13 P, EU:C:2015:614, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

256

Így a Bizottság megállapíthatja, hogy a jogsértés vagy valamely vállalkozás jogsértésben való részvétele nem szakadt meg, még akkor is, ha bizonyos meghatározott időszakok tekintetében nem rendelkezik a jogsértésre vonatkozó bizonyítékokkal, amennyiben az e jogsértés részét képező különböző magatartások egyetlen célt szolgálnak, továbbá egységes és folyamatos jellegű jogsértés keretébe illeszkednek, és amennyiben az érintett vállalkozás nem hivatkozott olyan valószínűsítő körülményekre vagy bizonyítékokra, amelyek azt támasztják alá, hogy éppen ellenkezőleg, ezen időszakokban a jogsértés vagy a vállalkozás abban való részvétele nem folytatódott (2021. március 18‑iPometon kontra Bizottság ítélet, C‑440/19 P, EU:C:2021:214, 114. pont).

257

Ebben az összefüggésben a nyilvános elhatárolódás hiánya olyan ténybeli helyzetnek minősül, amelyet a Bizottság felhasználhat valamely társaság versenyellenes magatartása folytatásának bizonyítékaként. Ugyanakkor abban az esetben, ha valamely jelentős időszak során több, összejátszásra irányuló találkozót az érintett társaság képviselőinek részvétele nélkül tartottak meg, a Bizottság nem szorítkozhat a nyilvános elhatárolódás hiányának megállapítására, hanem egyéb bizonyítékokkal is alá kell támasztania az értékelését (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 17‑iTotal Marketing Services kontra Bizottság ítélet, C‑634/13 P, EU:C:2015:614, 28. pont; 2019. november 28‑iLS Cable & System kontra Bizottság ítélet, C‑596/18 P, EU:C:2019:1025, 33. pont).

258

A jelen ügyben rá kell mutatni arra, hogy – amint arra a Cargolux hivatkozik – a Törvényszék a megtámadott ítélet 467. pontjában hangsúlyozta, hogy a vitatott határozatból kitűnik egy „hézag” azon iratokban, amelyek azt hivatottak alátámasztani, hogy a Cargolux 2002. november 26. és 2004. január 14. között, valamint 2004. szeptember 28‑tól az egységes és folyamatos jogsértés végéig, azaz 2006. február 14‑ig részt vett a jogsértés biztonsági pótdíjra vonatkozó összetevőjében. Ennélfogva a Törvényszék ezen ítélet 468. pontjában jelezte, hogy a jelen ügy körülményei között az ilyen időtartamok kellően hosszúak ahhoz, hogy meg kelljen vizsgálni azt, hogy a Cargoluxnak a jogsértés biztonsági pótdíjra vonatkozó összetevőjében való részvétele 2002. november 26. és 2004. január 14. között megszakadt‑e, és hogy nem 2006. február 14‑én, hanem 2004. szeptember 28‑án ért‑e véget. A Törvényszék ezt követően e tekintetben a megtámadott ítélet 469–471. pontjában lényegében a jelen ítélet 254–257. pontjában kifejtett ítélkezési gyakorlatra emlékeztetett.

259

Továbbá a megtámadott ítélet 472. pontjában, amelyet a Cargolux nem vitat, a Törvényszék kifejtette, hogy azon elemek között, amelyek alátámaszthatják azt, hogy valamely vállalkozás versenyellenes magatartást tanúsított olyan időszakokban, amelyek során nem vett részt egy vagy több összejátszásra irányuló kapcsolatban, szerepel többek között a szóban forgó jogsértés jellege, az érintett kartell működése, az érintett vállalkozás szóban forgó piacon tanúsított magatartása, e magatartás – több más összetevőt is magában foglaló – egységes és folyamatos jogsértésbe illeszkedése vagy az említett magatartás által kiváltott hatások.

260

A Cargolux szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 473–476. pontjában az ezen ítélkezési gyakorlatból eredő kritériumok alkalmazása során több tekintetben is tévesen alkalmazta a jogot, amint arra a Cargolux hivatkozik.

261

E tekintetben mindjárt az elején emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ítélet 252–257. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül alapíthatja a versenyellenes magatartás vagy megállapodás fennállására és időtartamára vonatkozó értékelését a releváns bizonyítékok és valószínűsítő körülmények összességének átfogó értékelésére. A megtámadott ítélet 473–476. pontjában kifejtett elemeket tehát nem lehet elszigetelten értékelni. Az a kérdés azonban, hogy a Törvényszék milyen bizonyító erőt tulajdonított az egyes, a Bizottság által előterjesztett bizonyítékoknak és valószínűsítő körülményeknek, ténybeli értékelésre vonatkozó kérdésnek minősül, amely mint ilyen kívül esik a Bíróság által fellebbezés keretében végzett felülvizsgálaton (lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 21‑iNederlandse Federatieve Vereniging voor de Groothandel op Elektrotechnisch Gebied kontra Bizottság ítélet, C‑105/04 P, EU:C:2006:592, 96. pont).

262

Ebben az összefüggésben először is a Cargoluxnak a megtámadott ítélet 473. pontjára vonatkozó kifogását illetően elegendő rámutatni arra, hogy e kifogás azon az előfeltevésen alapul, hogy a Törvényszék megalapozatlanul állapította meg, hogy a Bizottság megfelelően bizonyította, hogy a biztonsági pótdíj és az üzemanyagpótdíj ugyanazon egységes és folyamatos jogsértés részét képezi. Márpedig a harmadik jogalap második részének elemzéséből az következik, hogy ezen előfeltevés téves. Ennélfogva e kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.

263

Másodszor, ami a megtámadott ítélet 474. pontja ellen irányuló kifogást illeti, rá kell mutatni arra, hogy e pontban a Törvényszék megjegyezte, hogy a biztonsági pótdíj végrehajtása jelentősen kevésbé gyakori kapcsolatokat igényelt, mint az üzemanyagpótdíj végrehajtása, mivel a biztonsági pótdíj nem olyan indexen alapult, amelynek alakulása rendszeres kiigazításokat igényelt. A Törvényszék megállapította, hogy ez magyarázatot ad arra, hogy a bevezetését követően a biztonsági pótdíj a végrehajtására vonatkozóan csak a fuvarozók közötti eseti kapcsolatfelvételek tárgyát képezte.

264

Rá kell tehát mutatni arra, hogy az említett 474. pontban a Törvényszék annak megállapítására szorítkozott, hogy az a tény, hogy olyan pótdíjjal kapcsolatos magatartásról van szó, amelynek összege a pótdíj jellegénél fogva nem igényelt rendszeres kiigazításokat, arra utaló valószínűsítő körülménynek minősül, hogy a Cargolux folytatta a versenyellenes magatartást, annak ellenére, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a hézagidőszakokban közvetlenül részt vett a biztonsági pótdíjjal kapcsolatos összejátszásra irányuló kapcsolatokban. Márpedig a tények ezen értékelése – amelyet a Bíróság fellebbezés keretében nem vizsgálhat felül, mivel nem hivatkoztak e tények elferdítésére – lényegében a jogsértés jellegére vonatkozik, és a megtámadott ítéletnek a jelen fellebbezésben nem vitatott 472. pontjában kifejtett ítélkezési gyakorlat értelmében a szóban forgó jogsértés jellege ténylegesen figyelembe vehető olyan bizonyítékként, amely lehetővé teszi annak bizonyítását, hogy valamely vállalkozás folytatta a versenyellenes magatartást, annak ellenére, hogy bizonyos időszakokban közvetlenül nem vett részt abban.

265

Egyébiránt a Cargolux, amennyiben lényegében arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a biztonsági pótdíjjal kapcsolatos magatartás jellege nem követelt meg rendszeres kapcsolatokat, a tények Törvényszék általi értékelését kérdőjelezi meg, ami a jelen ítélet 96. és 261. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében fellebbezés keretében nem tartozik a Bíróság hatáskörébe.

266

E kifogást tehát mint részben elfogadhatatlant, részben pedig megalapozatlant el kell utasítani.

267

Harmadszor, ami a megtámadott ítélet 475. pontja ellen irányuló kifogást illeti, rá kell mutatni arra, hogy a Törvényszék e pontban jelezte, hogy a Cargolux nem vitatja, hogy a biztonsági pótdíjra vonatkozó összehangolás hatásai azon időszakban is fennmaradtak, amely vonatkozásában nincs bizonyíték a kapcsolatfelvételekre. A Törvényszék hozzátette, hogy végeredményben a Cargolux nem állítja, hogy nem tudott arról, hogy az eljárás alá vont többi fuvarozó ezen időszakban továbbra is összehangolást folytatott a biztonsági pótdíj tárgyában.

268

E tekintetben, amennyiben a Cargolux lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elmulasztotta megindokolni a megtámadott ítéletet, mivel nem jelölte meg, hogy milyen hatásokról van szó, elegendő rámutatni egyrészt arra, hogy e pontból nyilvánvalóan kitűnik, hogy a Törvényszék a biztonsági pótdíjjal kapcsolatos magatartásból eredő versenyellenes hatásokra utalt, vagyis arra, hogy a légi árufuvarozási szolgáltatások ára végeredményben az EGT‑beli fogyasztók kárára megemelkedett. Márpedig a Törvényszék által a megtámadott ítélet 472. pontjában kifejtett, a jelen fellebbezésben nem vitatott ítélkezési gyakorlat értelmében az érintett versenyellenes magatartás által kiváltott hatásokat ténylegesen figyelembe lehet venni olyan bizonyítékként, amely lehetővé teszi annak alátámasztását, hogy valamely vállalkozás versenyellenes magatartást folytat, annak ellenére, hogy bizonyos időszakokban közvetlenül nem vett részt e magatartásban.

269

E körülmények között nem fogadható el a Cargolux azon érve sem, amellyel azt állítja, hogy a Törvényszék jogellenesen megfordította a bizonyítási terhet azáltal, hogy arra kötelezte, hogy olyan versenyellenes hatások fennállását cáfolja, amelyeket a Bizottság előzetesen nem azonosított, és nem is bizonyított, valamint hogy bizonyítsa azt, hogy nem volt tudomása arról, hogy a többi fuvarozó folytatta az egymás közötti összehangolást.

270

Egyébiránt, amennyiben a Cargolux azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem fejtette ki, hogy miként láthatta előre a szóban forgó jogsértő magatartásokat, ez utóbbi kifogás nem a megtámadott ítéletre, hanem a vitatott határozatra irányul. Ennélfogva e kifogást e tekintetben mint elfogadhatatlant el kell utasítani (lásd analógia útján: 2023. június 29‑iTUIfly kontra Bizottság ítélet, C‑763/21 P, EU:C:2023:528, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

271

Ami a Cargolux által hivatkozott ítéleteket illeti, azok sem bizonyíthatják azt, hogy a megtámadott ítélet 475. pontja téves, mivel e hivatkozott ítéletek a jelen ügy körülményeitől eltérő körülményekre vonatkoznak. Egyrészt a 2021. január 14‑iKilpailu‑ ja kuluttajavirasto ítélet (C‑450/19, EU:C:2021:10) 30. pontja olyan kartellekre vonatkozik, amelyek már nincsenek érvényben. Márpedig nem vitatott, hogy a Bizottság a vitatott határozatban megállapította, hogy az egységes és folyamatos jogsértés 2006. február 14‑én ért véget, és ezen időpont a Bizottság helyszíni vizsgálatai első napjának felel meg. A jelen ügyben tehát nem olyan jogsértésről van szó, amelynek időtartamát azon időszak alapján értékelték, amelyben az eljárás alá vont vállalkozások az EUMSZ 101. cikk által tiltott magatartást hajtottak végre, miközben a kartell formálisan már nem volt érvényben.

272

Másrészt a Törvényszék 2011. június 16‑iCaffaro kontra Bizottság ítéletének (T‑192/06, EU:T:2011:278) 125. és 128. pontja olyan körülményekre vonatkozik, amelyek között a szóban forgó versenyellenes megállapodást állítólag nem alkalmazták, amiről a jelen ügyben nincs szó.

273

A fentiekből következik, hogy a jelen ítélet 245–248. pontjában kifejtett érvelés részben elfogadhatatlan, részben pedig megalapozatlan.

274

Negyedszer, ami a megtámadott ítélet 476. pontja ellen irányuló kifogást illeti, meg kell állapítani, hogy e pontban a Törvényszék rámutatott arra, hogy a Cargolux nem bizonyítja, és még csak nem is hivatkozik arra, hogy nyilvánosan elhatárolódott a biztonsági pótdíjra vonatkozó összehangolástól azon időszakokban, amelyek vonatkozásában nem bizonyítottak kapcsolatokat, és azt sem bizonyítja, hogy ezen időszakokban az érintett piacon újból tisztességes és független versengő magatartást tanúsított.

275

Mindazonáltal az elhatárolódás e hiánya nem az egyetlen olyan körülmény, amelyet a Törvényszék a megtámadott ítélet 477. pontjában szereplő azon következtetésének alátámasztása érdekében figyelembe vett, miszerint a Bizottság megalapozottan következtetett a rendelkezésére álló bizonyítékokból arra, hogy a Cargoluxnak a jogsértés biztonsági pótdíjra vonatkozó összetevőjében való részvétele mind 2002. november 26. és 2004. január 14. között, mind pedig 2004. szeptember 28‑tól a jogsértés végéig folytatódott, amint azt az e következtetést megelőző „e körülmények között” fordulat jelzi, és amint az a negyedik jogalap harmadik részére vonatkozó fenti elemzésből következik. Ennélfogva nem állapítható meg, hogy a Törvényszék az ezen ítélet 476. pontjában tett megállapításával figyelmen kívül hagyta volna a jelen ítélet 257. pontjában felidézett és a megtámadott ítélet 471. pontjában is szereplő azon állandó ítélkezési gyakorlatot, miszerint abban az esetben, ha valamely jelentős időszak során több, összejátszásra irányuló találkozót az érintett társaság képviselőinek részvétele nélkül tartottak meg, a Bizottság nem szorítkozhat a nyilvános elhatárolódás hiányának megállapítására, hanem egyéb bizonyítékokkal is alá kell támasztania az értékelését.

276

Ebből következik, hogy a megtámadott ítélet 476. pontja ellen irányuló kifogás megalapozatlan.

277

Következésképpen a negyedik jogalap harmadik részét mint részben elfogadhatatlant és részben megalapozatlant el kell utasítani, ennélfogva pedig e negyedik jogalapot is el kell utasítani.

278

Mivel a Cargolux által a fellebbezésének alátámasztása érdekében felhozott egyik jogalapnak sem lehet helyt adni, a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

279

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése alapján, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.

280

Ezen eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében – amely az említett eljárási szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

281

A Cargoluxot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: