–

az „R” S. A. képviseletében T. Michalik radca prawny és M. Sobczak adwokat,

–

az AW „T” sp. z o.o. képviseletében M. du Vall adwokat és E. Nowińska radca prawny,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, M. Rzotkiewicz, M. Taborowski és S. Żyrek, meghatalmazotti minőségben,

–

a dán kormány képviseletében J. F. Kronborg és V. Pasternak Jørgensen, meghatalmazotti minőségben,

–

a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman és C. S. Schillemans, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében K. Herrmann és P. J. O. Van Nuffel, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUSZ 2. cikknek, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének, az EUSZ 6. cikk (3) bekezdésének és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének, az EUMSZ 267. cikknek, az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének, valamint az uniós jog elsőbbsége elvének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az „R” S. A. és az AW „T” sp. z o.o. között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő annak tárgyában, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) a Prokurator Generalny (legfőbb ügyész, Lengyelország) által benyújtott rendkívüli jogorvoslati kérelem alapján hatályon kívül helyezte a Sąd Apelacyjny w Krakowie (krakkói fellebbviteli bíróság, Lengyelország) ítéletét, és az ügyben új eljárás lefolytatására kötelezte ez utóbbi bíróságot.

3

A Konstytucja Rzeczypospolitej Polskiej (a Lengyel Köztársaság alkotmánya) 179. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A köztársasági elnök a bírákat a Krajowa Rada Sądownictwa [(nemzeti igazságszolgáltatási tanács, Lengyelország] javaslata alapján határozatlan időre nevezi ki.”

4

A 2020. február 14‑én hatályba lépett 2019. december 20‑i ustawa o zmianie ustawy – Prawo o ustroju sądów powszechnych, ustawy o Sądzie Najwyższym oraz niektórych innych ustawval (a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény, a legfelsőbb bíróságról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló törvény; Dz. U. 2020., 190. tétel) módosított, 2001. július 27‑i Ustawa Prawo o ustroju sądów powszechnych (a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény; Dz. U. 98. sz., 1070. tétel) (a továbbiakban: a rendes bíróságokról szóló törvény) 42a. cikke értelmében:

„1. §   A bíróságok vagy a bírósági szervek tevékenységeinek keretében tilos megkérdőjelezni a [bíróságok], az állam alkotmányos szervei és a törvényességi ellenőrzési és jogvédelmi szervek legitimitását.

2. §   A rendes bíróságok vagy más hatalmi szerv nem állapíthatja meg és nem értékelheti a bírák kinevezésének vagy az e kinevezésből eredő bírói feladatok gyakorlására vonatkozó jogkörnek a jogszerűségét.”

5

A rendes bíróságokról szóló törvény 107. cikke 1. §‑ának szövege a következő:

„A bíró fegyelmi felelősséggel tartozik a szakmai kötelezettségszegésekért (fegyelmi vétségek), beleértve az alábbiakat:

[…]”

6

A 2017. december 8‑i ustawa o Sądzie Najwyższym (a legfelsőbb bíróságról szóló törvény) (Dz. U. 2018., poz. 5.) többek között létrehozta a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) keretén belül működő Izba Kontroli Nadzwyczajnej i Spraw Publicznych (rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács, Lengyelország; a továbbiakban: rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács) nevű szervet.

7

A jelen ítélet 4. pontjában említett, a rendes bíróságokról szóló törvény, a legfelsőbb bíróságról szóló törvény és egyes egyéb törvények módosításáról szóló, 2019. december 20‑i törvénnyel módosított, a legfelsőbb bíróságról szóló törvény 26. cikke előírja:

„1.   § A [rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács] hatáskörébe tartoznak a rendkívüli jogorvoslatok, a választással kapcsolatos jogviták és az országos népszavazás vagy alkotmánnyal kapcsolatos népszavazás érvényességének vitatása, a választások és népszavazások érvényességének megállapítása, más közjogi ügyek, ideértve a versenyvédelemmel, az energiaszabályozással, a távközléssel és a vasúti szállítással kapcsolatos jogvitákat is, valamint a Przewodniczący Krajowej Rady Radiofonii i Telewizji [(a nemzeti rádió‑ és televíziótanács elnöke, Lengyelország)] határozataival szemben indított, illetve a rendes és katonai bíróságok előtti, valamint a Sąd Najwyższy [(legfelsőbb bíróság)] előtti eljárások elhúzódása miatti kereseteket.

2.   § A [rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács] rendelkezik hatáskörrel a bíró kizárására vagy az ügyben eljáró bíróság kijelölésére vonatkozó azon kérelmek vagy nyilatkozatok elbírálására, amelyek a bíróság vagy a bíró függetlenségének hiányára alapított kifogásokat tartalmaznak. Az ügyben eljáró bíróság haladéktalanul kérelmet terjeszt a [rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács] elnöke elé annak érdekében, hogy azt a külön rendelkezésekkel meghatározott szabályoknak megfelelően bírálják el. A [rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács] elnökéhez benyújtott kérelem nem függeszti fel a folyamatban lévő eljárást.

3.   § A rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács a 2. §‑ban említett kérelmet nem vizsgálja meg, ha az valamely bíró kinevezése jogszerűségének és a bírói feladatok ellátásához szükséges legitimitásának megállapítására vagy értékelésére vonatkozik.

[…]”

8

A 2004. augusztus 9‑én kelt keresetében az AW „T” társaság azt kérte, hogy a bíróság tiltsa el B. O.-t, valamint az „R” S. A. és a „K” S. A. társaságot attól, hogy többek között keresztrejtvény‑magazinokat hozzanak forgalomba azon az alapon, hogy e magazinok forgalomba hozatala sértené a 2000. június 30‑i ustawa – Prawo o własności przemysłowej (iparjogvédelmi törvény, Dz. U. 2003., poz. 1117.) és az 1993. április 16‑i ustawa o zwalczaniu nieuczciwej konkurencji (a tisztességtelen verseny elleni küzdelemről szóló törvény, Dz. U. 2003., poz. 1503.) rendelkezéseit.

9

2005. október 25‑i ítéletével a Sąd Okręgowy w Krakowie (krakkói regionális bíróság, Lengyelország) megtiltotta 28, bejelentett védjeggyel védett magazin forgalomba hozatalát, ezt meghaladó részében pedig elutasította az AW „T” keresetét.

10

B. O. és az „R” társaság fellebbezését követően a Sąd Apelacyjny w Krakowie (krakkói fellebbviteli bíróság) 2006. november 9‑i ítéletével (a továbbiakban: 2006. évi ítélet) megváltoztatta a Sąd Okręgowy w Krakowie (krakkói regionális bíróság) ítéletét, átfogalmazva az előző pontban említett forgalombahozatali tilalmat.

11

A fellebbviteli bíróság ítélete ellen csak B. O. nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a Sąd Najwyższyhez (legfelsőbb bíróság). 2008. február 21‑én e bíróság a B. O.‑ra vonatkozó részében hatályon kívül helyezte ezen ítéletet, és az érintett ügyben új eljárás lefolytatására utasította a fellebbviteli bíróságot. Végül a Sąd Apelacyjny w Krakowie (krakkói fellebbviteli bíróság) 2010. május 27‑én jogerős ítéletet hozott B. O. tekintetében.

12

2020. január 27‑én a legfőbb ügyész rendkívüli jogorvoslat iránti kérelmet nyújtott be a Sąd Najwyższyhoz (legfelsőbb bíróság) a 2006. évi ítélettel szemben az „R” társaság javára. A legfőbb ügyész álláspontja szerint a Sąd Apelacyjny w Krakowie (krakkói fellebbviteli bíróság) ezzel az ítéletével megsértette a reformatio in peius tilalmát, mivel a jelen ítélet 9. pontjában említett Sąd Okręgowy w Krakowie (krakkói regionális bíróság) 2005. október 25‑i ítéletének megváltoztatásával az „R” társaságra is vonatkozó tilalmat kiterjesztette. A 2006. évi ítélet ugyanis megtiltotta egyes keresztrejtvény‑magazinsorozatok forgalomba hozatalát, míg az elsőfokú bíróság ítélete csak a címekkel és a közzétételi hivatkozásokkal jelölt, az érintett bejelentett védjegyekkel ellátott konkrét magazinok forgalomba hozatalát tiltotta meg.

13

2021. október 20‑i ítéletével (a továbbiakban: 2021. október 20‑i ítélet) az öt bíróból és két ülnökből álló rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács helyt adott a rendkívüli jogorvoslat iránti kérelemnek. Ezzel az ítéletével az „R” társaságra vonatkozó részében hatályon kívül helyezte a jogerős 2006. évi ítéletet, és az ügyben új eljárás lefolytatására utasította a Sąd Apelacyjny w Krakowiet (krakkói fellebbviteli bíróság), amely a kérdést előterjesztő bíróság.

14

A megismételt eljárás keretében az AW „T” azt kérte a kérdést előterjesztő bíróságtól, hogy kézbesítse részére a 2006. évi ítélet egy másolatát, és jogerős jellegének megerősítése céljából lássa el azt jogerősítési záradékkal, azzal érvelve, hogy a legfelsőbb bíróság 2021. október 20‑i ítéletét semmisnek kell tekinteni.

15

E kérelem alátámasztására az AW „T” először is az Emberi Jogok Európai Bíróságának a 2021. november 8‑i Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország ítéletére (CE:ECHR:2021:1108JUD004986819) hivatkozott, amely megállapította, hogy a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács nem minősül „törvény által létrehozott bíróságnak”.

16

Másodszor, az AW „T” a 2021. október 6‑iW.Ż. (A legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa – Kinevezés) ítéletre (C‑487/19, EU:C:2021:798) hivatkozott, amelyből azt a következtetést vonta le, hogy a szabálytalan összetételű bíróság által hozott határozat nem kötelező más bíróságokra nézve, és azt mellőzni kell, anélkül hogy hatályon kívül kellene helyezni.

17

Harmadszor, az AW „T” fenntartásait fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy egy jogerőre emelkedett határozat ellen tizennégy év elteltével rendkívüli jogorvoslattal lehet élni, különösen akkor, ha a jogorvoslat célja kizárólag egy állami vállalat gazdasági érdekeinek védelme.

18

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a 2021. október 20‑i ítéletet meghozó rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács mind az öt bíráját ugyanazon a napon, azaz 2018. október 10‑én, ugyanazon eljárás eredményeként nevezték ki. Ezen eljárás során a Krajowa Rada Sądownictwa (nemzeti igazságszolgáltatási tanács) olyan határozatot hozott, amelyben az érintett személyeknek a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírói tisztségére való kinevezését javasolta a lengyel köztársasági elnöknek. Ezt követően az említett határozatot megfellebbezték a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Lengyelország) előtt, amely ideiglenes intézkedésként felfüggesztette annak végrehajtását. A köztársasági elnök azonban e személyeket még azelőtt kinevezte a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírájává, hogy a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) határozott volna e fellebbezésről.

19

Ezzel összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság előadta, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) 2021. október 20‑i ítéletét hozó ítélkező testülete E. S., T. D., P. K., A. R. és M. S. bírákból állt, és hogy a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsba való bírói kinevezésükhöz vezető eljárás szabálytalanságai miatt ez az ítélkező testület nem minősül az uniós jog értelmében vett, törvény által létrehozott bíróságnak. Következésképpen nem kell megvizsgálni az ilyen testület határozatának joghatásait.

20

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság először is megjegyzi, hogy a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság, Lengyelország) több olyan határozat is hozott, amely annak megakadályozására irányult, hogy a nemzeti bíróságok értelmezhessék a „törvény által létrehozott bíróság” uniós jogi fogalmát a bírói kinevezések szabályszerűségének vizsgálata során. Másodszor, a nemzeti szabályozás, különösen a rendes bíróságokról szóló törvény 42a. cikke azt is megtiltja e bíróságok számára, hogy megállapítsák vagy értékeljék valamely bíró kinevezésének vagy az e kinevezésből eredő bírói feladatok gyakorlására vonatkozó jogkörének jogszerűségét. Ráadásul e törvény 107. cikkének 1. §‑a fegyelmi vétségnek minősíti azt, ha valamely bíró megkérdőjelezi különösen egy másik bíró kinevezésének érvényességét vagy a Lengyel Köztársaság valamely alkotmányos szervének megbízatását. Ezenkívül e jogsértés maga után vonja a lehető legszigorúbb fegyelmi szankció kiszabásának kötelezettségét, vagyis az érintett bíró másik szolgálati helyre való áthelyezését vagy felmentését.

21

Következésképpen az AW „T” 2006. évi ítélet jogerős jellegének megállapítására irányuló kérelmének vizsgálata előtt azt kell eldönteni, hogy valamely nemzeti bíróságot kötik‑e a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) azon határozatai, valamint a rendes bíróságokról szóló törvény előző pontban említett azon rendelkezései, amelyek megtiltják számára annak értékelését, hogy a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács – a tagjait alkotó bírák kinevezésének a jelen ítélet 19. pontjában említett módjaira tekintettel – független, pártatlan és a törvény által megelőzően létrehozott bíróságnak tekinthető‑e, amely biztosítja a jogalanyok számára a hatékony bírói jogvédelmet.

22

A kérdést előterjesztő bíróság azt is kifejti, hogy a lengyel igazságszolgáltatási rendszerben jelenleg is léteznek olyan bíróságok, amelyek nem felelnek meg az uniós jog értelmében vett független, pártatlan és megelőzően létrehozott bíróság követelményeinek, és amelyek mégis határozatokat hoznak. Így felmerül a kérdés, hogy sérti‑e az uniós jog hatálya alá tartozó területeken a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot az, hogy a jogvitát jogerősen eldöntő bíróság nem minősül az uniós jog értelmében vett bíróságnak. Ez a kérdés fokozott jelentőséggel bír egy adott tagállam végső fokon eljáró bíróságai esetében, különösen akkor, ha igazságszolgáltatási tevékenységük a már befejezett bírósági eljárásokban meghozott jogerős határozatok megkérdőjelezéséhez vezet. E tekintetben azt is meg kell jegyezni, hogy egy 2017. évi reformot követően a lengyel jogban lehetővé vált rendkívüli jogorvoslati kérelmet benyújtani a közel 25 éve jogerőre emelkedett határozatokkal szemben.

23

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság kiemeli különösen, hogy a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata úgy tűnik, hogy lehetővé teszi a bíróságok összetételének vizsgálatát a végső fokon eljáró bíróságok által. Ugyanakkor még nem foglaltak állást olyan helyzetről, mint amilyen az előtte fekvő ügy, nevezetesen annak lehetőségéről, hogy egy alsóbb fokú bíróság felülvizsgálhatja‑e egy olyan felsőbb fokú bíróság összetételét, amely új eljárás lefolytatására utasította, miközben az alkalmazandó nemzeti jog értelmében az alsóbb fokú bíróságot köti a felsőbb fokú bíróság értékelése.

24

E körülményekre tekintettel a Sąd Apelacyjny w Krakowie (krakkói fellebbviteli bíróság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

25

A kérdést előterjesztő bíróság azt kérte, hogy a Bíróság a jelen ügyet a Bíróság eljárási szabályzatának 105. cikke szerinti gyorsított előzetes döntéshozatali eljárásban bírálja el. E kérelem alátámasztása érdekében lényegében arra hivatkozott először is, hogy az előterjesztett kérdésekre a lehető legrövidebb időn belül választ kell adni az alapügy gyors rendezése érdekében, amely egy hosszú eljárás részét képezi. Másodszor azt hangsúlyozta, hogy e válasz alapvető fontosságú a lengyel igazságszolgáltatási rendszer védelme és a jogalanyok bírói jogvédelme szempontjából, különösen az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben leírt jogsértések rendszerszintű jellegére tekintettel. Harmadszor pedig azzal érvelt, hogy a lengyelországi igazságszolgáltatás és a jogalanyok jogbiztonságának folyamatos destabilizációja miatt e kérdések alapvető jelentőséggel bírnak.

26

Az eljárási szabályzat 105. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérelmére vagy kivételesen hivatalból a Bíróság elnöke az előadó bíró és a főtanácsnok meghallgatását követően dönthet úgy, hogy az előzetes döntéshozatal tekintetében gyorsított eljárást alkalmaz, ha az ügy jellege megköveteli, hogy elbírálására a lehető legrövidebb időn belül kerüljön sor.

27

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ez a gyorsított eljárás olyan eljárási eszközt képez, amelynek célja a rendkívül sürgős helyzetekre való reagálás. Egyébiránt a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a gyorsított eljárás alkalmazásától el lehet tekinteni, ha az ügy által felvetett jogi problémák érzékeny és összetett jellege miatt az ilyen eljárás nehezen alkalmazható, különösen, ha a Bíróság előtti eljárás írásbeli szakaszának lerövidítése nem tűnik helyénvalónak (2022. március 29‑iGetin Noble Bank ítélet, C‑132/20, EU:C:2022:235, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

A jelen ügyben a Bíróság elnöke – az előadó bíró és a főtanácsnok meghallgatását követően – a 2022. május 11‑i határozatával elutasította a jelen ügy gyorsított eljárásban történő elbírálására irányuló kérelmet. A kérdést előterjesztő bíróság által előadott első érvet illetően ugyanis emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az, hogy a nemzeti bíróságnak az eljárás időtartama miatt biztosítania kell az előtte folyamatban lévő ügy gyors elbírálását, önmagában nem indokolja a gyorsított előzetes döntéshozatali eljárás alkalmazását (lásd ebben az értelemben: 2021. október 6‑iTOTO és Vianini Lavori ítélet, C‑581/20, EU:C:2021:808, 29. pont). A kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott második és harmadik érvet illetően meg kell állapítani egyrészt, hogy a feltett kérdésekben leírt jogsértések rendszerszintű jellege nem szélesebb körű azoknál, mint amelyek a lengyel bíróságok által az utóbbi években a Bíróság elé terjesztett számos más ügy tárgyát képezték, és amelyekben szintén elutasították a gyorsított előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelmeket. Másrészt az a körülmény, hogy az előterjesztett kérdések a lengyelországi igazságszolgáltatás folyamatos destabilizációja miatt különös jelentőséggel bírnak, önmagában nem vonja maga után annak szükségességét, hogy azok elbírálására az eljárási szabályzat 105. cikkének (1) bekezdése értelmében a lehető legrövidebb időn belül kerüljön sor.

29

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság feladata, hogy saját hatáskörének vagy a hozzá benyújtott kérelem elfogadhatóságának megállapítása céljából maga vizsgálja meg azokat a körülményeket, amelyek között a nemzeti bíróság megkereste (2022. március 22‑iProkurator Generalny [A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsa – Kinevezés] ítélet, C‑508/19, EU:C:2022:201, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikk szerinti előzetes döntéshozatal keretében a Bíróság kizárólag a számára biztosított hatáskörök korlátain belül értelmezheti az uniós jogot (2019. november 19‑iA. K. és társai [A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége] ítélet, C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

A tagállamok eljárását illetően a Charta alkalmazási körét annak 51. cikk (1) bekezdése határozza meg, amelynek értelmében a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, „amennyiben az Unió jogát hajtják végre”, és ez a rendelkezés megerősíti az állandó ítélkezési gyakorlatot, amely szerint az uniós jogrendben biztosított alapvető jogokat az uniós jog által szabályozott valamennyi helyzetre alkalmazni kell, az ilyen helyzeteken kívül azonban nem (2019. november 19‑iA. K. és társai [A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége] ítélet, C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

A jelen ügyben, a Charta 47. cikkét illetően, a kérdést előterjesztő bíróság nem szolgált olyan információval, amely szerint az alapeljárások nemzeti szinten végrehajtott uniós jogszabály értelmezésére vagy alkalmazására vonatkoznának.

33

Ennélfogva a Charta 51. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Charta 47. cikke önmagában nem alkalmazható erre az ügyre.

34

Mivel ugyanakkor az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése megköveteli, hogy a tagállamok megteremtsék azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek – különösen a Charta 47. cikke értelmében –, ez utóbbi rendelkezést figyelembe kell venni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének értelmezése során (2025. július 3‑iLita és Jeszek ítélet, C‑646/23 és C‑661/23, EU:C:2025:519, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35

Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében a tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a jogalanyok hatékony bírói jogvédelemhez való jogának tiszteletben tartásához szükségesek. A tagállamok kötelesek tehát olyan jogorvoslati és eljárási rendszert kialakítani, amely lehetővé teszi a hatékony bírósági felülvizsgálatot ezeken a területeken (2020. március 26‑iMiasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet, C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36

Ami az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének tárgyi hatályát illeti, e rendelkezés „az uniós jog által szabályozott területekre” vonatkozik, függetlenül attól a helyzettől, amelyben ezt a jogot a tagállamok az Európai Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének (1) bekezdése értelmében végrehajtják (2024. július 11‑iHann‑Invest és társai ítélet, C‑554/21, C‑622/21 és C‑727/21, EU:C:2024:594, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése alkalmazandó többek között bármely olyan nemzeti szerv tekintetében, amely bíróságként határozhat az uniós jog értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó, és így az e jog által szabályozott területeket érintő kérdésekről (2020. március 26‑iMiasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet, C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

Márpedig ez a helyzet a kérdést előterjesztő bíróság esetében, amely az uniós jog alkalmazására vagy értelmezésére vonatkozó kérdésekről valóban határozhat, és az e jog értelmében vett „bíróságként” az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett „uniós jog által szabályozott területeken” alkalmazandó lengyel jogorvoslati rendszerbe tartozik, így e bíróságnak teljesítenie kell a hatékony bírói jogvédelem követelményeit (lásd analógia útján: 2024. július 11‑iHann‑Invest és társai ítélet, C‑554/21, C‑622/21 és C‑727/21, EU:C:2024:594, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

Következésképpen a jelen ügyben a Bíróság hatáskörrel rendelkezik az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének a Charta 47. cikkével összefüggésben történő értelmezésére.

40

A négy kérdés nemcsak az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének a Charta 47. cikkével összefüggésben történő értelmezésére vonatkozik, hanem az EUSZ 2. cikknek, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének és az EUSZ 6. cikk (3) bekezdésének, valamint – kizárólag az első kérdést illetően – az uniós jog elsőbbsége elvének az EUMSZ 267. cikkel összefüggésben történő értelmezésére is.

41

Mindazonáltal az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolásából kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdései lényegében az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből következő, a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság általi meghallgatáshoz való jogra és az uniós jog elsőbbségének elvére vonatkoznak.

42

E körülmények között az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket kizárólag az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett második albekezdésére és az uniós jog elsőbbségének elvére tekintettel kell megvizsgálni.

43

Első, második és harmadik kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a Charta 47. cikkére figyelemmel az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését, valamint az uniós jog elsőbbségének elvét úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, valamint e tagállam alkotmánybíróságának olyan ítélkezési gyakorlata, amely előírja valamely nemzeti bíróság számára egy felsőbb fokú bíróság ítélkező testülete által hozott határozatnak való megfelelés kötelezettségét akkor is, ha e nemzeti bíróság a Bíróság valamely határozata nyomán megállapította, hogy a szóban forgó ítélkező testület egy vagy több bírája nem felel meg a törvény által megelőzően létrehozott, független és pártatlan bíróság követelményének, és amely megtiltja ezen ítélkező testület összetétele szabályszerűségének ugyanazon tényezők alapján történő vizsgálatát, mint amelyeket a Bíróság e határozatában figyelembe vett.

44

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy bár a tagállamok igazságszolgáltatásának megszervezése, különösen a nemzeti bíróságok létesítése, összetétele, hatásköre és működése e tagállamok hatáskörébe tartozik, e hatáskör gyakorlása során azok kötelesek betartani az uniós jogból, és különösen az EUSZ 19. cikkből eredő kötelezettségeket (2024. július 11‑iHann‑Invest és társai ítélet, C‑554/21, C‑622/21 és C‑727/21, EU:C:2024:594, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45

E tekintetben a hatékony bírói jogvédelemnek az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében hivatkozott elve az uniós jog általános elve, amelyet többek között az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény (kihirdette: az 1993. évi XXXI. törvény; a továbbiakban: EJEE) 6. cikkének (1) bekezdése rögzít, amelynek megfelel a Charta 47. cikkének második bekezdése (2024. július 11‑iHann‑Invest és társai ítélet, C‑554/21, C‑622/21 és C‑727/21, EU:C:2024:594, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46

Ezenfelül amennyiben a Charta olyan jogokat állapít meg, amelyek megfelelnek az EJEE‑ben biztosított jogoknak, a Charta 52. cikke (3) bekezdésének célja a Chartában foglalt, illetve az azokkal megegyező, az EJEE‑ben biztosított jogok közötti szükséges összhang biztosítása, anélkül hogy mindez sértené az uniós jog autonómiáját. Az Alapjogi Chartához fűzött magyarázatok (HL 2007. C 303., 17. o.) szerint a Charta 47. cikkének második bekezdése megfelel az EJEE 6. cikke (1) bekezdésének. Így a Bíróságnak ügyelnie kell arra, hogy a jelen ügyben elfogadott értelmezése olyan védelmi szintet biztosítson, amely nem sérti az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésében rögzített és az Emberi Jogok Európai Bírósága által értelmezett védelmi szintet (2024. július 11‑iHann‑Invest és társai ítélet, C‑554/21, C‑622/21 és C‑727/21, EU:C:2024:594, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47

Ennek pontosítását követően emlékeztetni kell arra, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében minden tagállamnak biztosítania kell, hogy azon fórumok, amelyek az uniós jog szerinti fogalommeghatározás értelmében vett „bíróságként” az e jog alkalmazására vagy értelmezésére vonatkozó kérdésekben döntést hozhatnak, és amelyek így az uniós jog által szabályozott területeken a tagállam jogorvoslati rendszerébe tartoznak, teljesítik a hatékony bírói jogvédelem követelményeit, és köztük a függetlenség követelményét (2024. július 11‑iHann‑Invest és társai ítélet, C‑554/21, C‑622/21 és C‑727/21, EU:C:2024:594, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48

A jelen ügyben egyrészt a kérdést előterjesztő bíróság olyan helyzetben van, hogy miután az alapügyben jogerős ítéletet hozott, azzal szemben közel tizennégy évvel később a legfőbb ügyész rendkívüli jogorvoslati kérelmet nyújtott be a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácshoz, amely hatályon kívül helyezte ezt az ítéletet, és az ügyben új eljárás lefolytatására kötelezte a kérdést előterjesztő bíróságot. Az iratokból kitűnik, hogy a nemzeti jog értelmében a 2021. október 20‑i ítélet kötelező erejű ez utóbbi bíróságra nézve. Másrészt nem vitatott, hogy az említett rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács – mint olyan nemzeti szerv, amely az uniós jog alkalmazásával vagy értelmezésével kapcsolatos kérdésekről is határozhat – alá van vetve az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett második albekezdéséből eredő hatékony bírói jogvédelem követelményének.

49

Márpedig e tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2023. december 21‑iKrajowa Rada Sądownictwa (A bírói tisztség további betöltése) ítéletben (C‑718/21, EU:C:2023:1015) a Bíróság megállapította, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács ítélkező testülete – az azt alkotó bírák kinevezésének módja miatt – nem felelt meg a Charta 47. cikkének második bekezdése fényében értelmezett EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság követelményének, és következésképpen e testület nem minősült az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „bíróságnak” (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iKrajowa Rada Sądownictwa [A bírói tisztség további betöltése] ítélet, C‑718/21, EU:C:2023:1015, 46–58. pont; 2024. május 29‑iRzecznik Praw Obywatelskich [A lengyel jog szerinti rendkívüli jogorvoslat] végzés, C‑720/21, EU:C:2024:489, 24. pont). A Bíróság erre a következtetésre jutott egyrészt az említett rendelkezések értelmezésére vonatkozó saját ítélkezési gyakorlata, másrészt az Emberi Jogok Európai Bírósága által a 2021. november 8‑i Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország ítéletében (CE:ECHR:2021:1108JUD004986819) az EJEE 6. cikke (1) bekezdésével kapcsolatban tett megállapítások és értékelések, továbbá a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) 2021. szeptember 21‑i ítéletében tett megállapítások és értékelések fényében.

50

A Bíróság ugyanis úgy ítélte meg, hogy a 2023. december 21‑iKrajowa Rada Sądownictwa (A bírói tisztség további betöltése) ítélet (C‑718/21, EU:C:2023:1015) 47–57. és 62–76. pontjában megállapított rendszerszintű és eseti körülmények együttes fennállása alkalmas volt arra, hogy a jogalanyokban jogos kétségeket keltsen e bíráknak és a részvételükkel működő ítélkező testületeknek a külső tényezők – különösen a nemzeti jogalkotó és végrehajtó hatalom közvetlen vagy közvetett nyomásgyakorlása általi befolyásolhatatlanságát, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában való semlegességét illetően. Az említett elemek így alkalmasak voltak arra, hogy e bírák és e testület függetlensége vagy pártatlansága látszatának hiányához vezessenek, ami sértheti azt a bizalmat, amelyet az igazságszolgáltatásnak egy demokratikus társadalomban és jogállamban e jogalanyokban keltenie kell (2023. december 21‑iKrajowa Rada Sądownictwa [A bírói tisztség további betöltése] ítélet, C‑718/21, EU:C:2023:1015, 77. pont).

51

Egyébiránt a Bíróság által a 2023. december 21‑iKrajowa Rada Sądownictwa (A bírói tisztség további betöltése) ítéletben (C‑718/21, EU:C:2023:1015) tett megállapítások – amelyek az ítélet alapjául szolgáló ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő bíróságot alkotó három bírónak a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsba való kinevezésére vonatkoztak – ugyanúgy érvényesek a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács azonos körülmények között kinevezett valamennyi bírájára (lásd ebben az értelemben: 2024. május 29‑iRzecznik Praw Obywatelskich [A lengyel jog szerinti rendkívüli jogorvoslat] végzés, C‑720/21, EU:C:2024:489, 27. és 28. pont).

52

Ezenfelül, noha a 2023. december 21‑iKrajowa Rada Sądownictwa (A bírói tisztség további betöltése) ítéletben (C‑718/21, EU:C:2023:1015) a Bíróság arról döntött, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő fórum az EUMSZ 267. cikk értelmében vett tagállami „bíróságnak” minősül‑e, hangsúlyozni kell, hogy bírói függetlenség biztosítására vonatkozó feltételnek ebben az összefügésben adott értelmezése lényegében egybeesik azzal, aminek egy olyan bíróság is köteles megfelelni, amely dönthet az uniós jog értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó kérdésekben, és amelyre ebben a minőségében vonatkoznak az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő követelmények (lásd ebben az értelemben: 2018. február 27‑iAssociação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet, C‑64/16, EU:C:2018:117, 35., 38. és 45. pont; 2022. március 29‑iGetin Noble Bank ítélet, C‑132/20, EU:C:2022:235, 72. pont).

53

Így, az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, amelyben olyan végső fokon eljáró bírói szerv által hozott határozatról van szó, amelynek bíróság mivoltát a Bíróság kizárta – mivel az említett szerv nem felel meg a megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett követelményének –, e körülményt valamely bíróság az uniós jog elsőbbsége elvének, valamint a Bíróság vonatkozó határozata joghatásainak megfelelően nem hagyhatja figyelmen kívül.

54

A jelen ítélet 53. pontjában szereplő megállapításnak az alapügyre gyakorolt konkrét következményeit illetően emlékeztetni kell arra, hogy jóllehet az EUMSZ 267. cikkben említett eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, az alapügy tényállásának a megállapítása és megítélése, valamint a nemzeti jog értelmezése és alkalmazása kétségkívül kizárólag a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik, a Bíróság feladata viszont, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő nemzeti bíróság számára az uniós jog értelmezésének azon elemeit megadja, amelyek az alapjogvita megoldásához szükségesnek bizonyulhatnak, figyelembe véve az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő információkat (lásd ebben az értelemben: 2021. október 6‑iW. Ż. [A legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa – Kinevezés] ítélet, C‑487/19, EU:C:2021:798, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

55

Így végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a 2021. október 20‑i ítéletet meghozó rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács ítélkező testületének tagjait alkotó bírákat ugyanolyan feltételek mellett nevezték‑e ki, mint amelyek a 2023. december 21‑iKrajowa Rada Sądownictwa (A bírói tisztség további betöltése) ítélet (C‑718/21, EU:C:2023:1015) alapjául szolgáló ügyben a kérdést előterjesztő bíróságot alkotó három bíró kinevezését jellemezték.

56

E tekintetben azonban a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy az öt bírót, akik két ülnökkel együtt alkották az alapügyben a rendkívüli jogorvoslati kérelmet elbíráló rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács ítélkező testületét, ugyanazon a napon és ugyanolyan feltételek mellett nevezték ki, mint a 2023. december 21‑iKrajowa Rada Sądownictwa (A bírói tisztség további betöltése) ítélet (C‑718/21, EU:C:2023:1015) alapjául szolgáló ügyben a kérdést előterjesztő bíróságot.

57

Márpedig a Bíróság már kimondta, hogy ha az érintett testületben akár csak egyetlen olyan bíró is helyet foglal, akit a szóban forgó ítélet alapjául szolgáló ügyben fennálló körülményekhez hasonló módon neveztek ki, akkor ez már önmagában elegendő ahhoz, hogy megfossza e testületet attól, hogy a Charta 47. cikke második bekezdésének fényében értelmezett EUSZ 19. cikk (1) bekezdés második albekezdése szerinti törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságnak minősüljön (lásd ebben az értelemben: 2024. május 29‑iRzecznik Praw Obywatelskich [A lengyel jog szerinti rendkívüli jogorvoslat] végzés, C‑720/21, EU:C:2024:489, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58

Egyébiránt, ami azt az állítást illeti, miszerint a jelen ítélet 20. pontjában említett nemzeti jogi rendelkezések és a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) határozatai a kérdést előterjesztő bíróságot megakadályozzák abban, hogy értékelje a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) valamely ítélkező testülete összetételének szabályszerűségét – jelen esetben a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsét, amely az alapügyben hatályon kívül helyezte a kérdést előterjesztő bíróság jogerős ítéletét, és azt új eljárás lefolytatására utasította –, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az uniós jog elsőbbségének elvéhez kapcsolódó hatások a tagállamok valamennyi szervére vonatkoznak, anélkül hogy többek között a belső rendelkezések – ideértve az alkotmányos jellegűeket is – akadályozhatnák azt (2022. február 22‑iRS [Alkotmánybírósági ítéletek hatása] ítélet, C‑430/21, EU:C:2022:99, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

59

Közelebbről, egyrészt a nemzeti jog e rendelkezéseit illetően a Bíróság a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem benyújtását követően lényegében már kimondta, hogy a Lengyel Köztársaság – mivel olyan nemzeti szabályokat fogadott el és tart hatályban, amelyek valamennyi nemzeti bíróság számára fegyelmi szankciók terhe mellett megtiltják a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság garanciájára vonatkozó uniós jogi követelményeknek való megfelelés vizsgálatát akár saját maguk vagy az őket alkotó bírák, akár más bíróságok és bírák vonatkozásában – nem teljesítette az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és az Alapjogi Charta 47. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseiből, valamint az uniós jog elsőbbségének elvéből eredő kötelezettségeit (lásd ebben az értelemben: 2023. június 5‑iBizottság kontra Lengyelország [A bírák függetlensége és magánélete] ítélet, C‑204/21, EU:C:2023:442, 201. és 386. pont).

60

A 2023. június 5‑iBizottság kontra Lengyelország (A bírák függetlensége és magánélete) ítélet (C‑204/21, EU:C:2023:442) alapjául szolgáló ügyben ugyanis a Bíróság helyt adott az Európai Bizottság által előterjesztett első és második kifogásnak, amely többek között a rendes bíróságokról szóló törvény 42a. cikke 1. és 2. §‑ának – amelyek valamennyi nemzeti bíróság számára megtiltják a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság garanciájára vonatkozó uniós jogi követelményeknek való megfelelés vizsgálatát –, valamint e törvény 107. cikk 1. § 2. és 3. pontjának – amelyek lehetővé teszik, hogy e követelményeknek való megfelelés vizsgálata fegyelmi vétségnek minősüljön – az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és a Charta 47. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségre vonatkoztak.

61

Másrészt, ami a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) jelen ítélet 20. és 58. pontjában említett határozatait illeti, azt is érdemes hozzátenni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint annak a nemzeti bíróságnak, amely korábban már élt az EUMSZ 267. cikk második bekezdésében részére biztosított lehetőséggel, adott esetben figyelmen kívül kell hagynia a felsőbb szintű nemzeti bíróság megállapításait, ha úgy ítéli meg, hogy a Bíróság által adott értelmezésre figyelemmel azok nem felelnek meg az uniós jognak, adott esetben eltekintve az őt arra kötelező nemzeti szabály alkalmazásától, hogy feleljen meg e felsőbb szintű bíróság határozatainak. Ez a megoldás alkalmazandó akkor is, amikor valamely rendes bíróságot a nemzeti eljárásjog szabálya alapján az alkotmánybíróság olyan határozata köti, amelyet az uniós joggal ellentétesnek tart (lásd ebben az értelemben: 2022. február 22‑iRS [Alkotmánybírósági ítéletek hatása] ítélet, C‑430/21, EU:C:2022:99, 75. és 76. pont).

62

Így, mivel a 2023. június 5‑iBizottság kontra Lengyelország (A bírák függetlensége és magánélete) ítéletben (C‑204/21, EU:C:2023:442) a Bíróság megállapította, hogy a rendes bíróságokról szóló törvény azon rendelkezései, amelyekkel kapcsolatban a kérdést előterjesztő bíróság a jelen ügyben választ vár, összeegyeztethetetlenek az uniós joggal, ezért ugyanezt a következtetést kell levonni a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) azon határozatait illetően, amelyek hasonló módon megtiltják valamennyi nemzeti bíróság számára a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság garanciájára vonatkozó uniós jogi követelményeknek való megfelelés vizsgálatát.

63

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első, a második és a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Charta 47. cikkére figyelemmel az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését, valamint az uniós jog elsőbbségének elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, valamint e tagállam alkotmánybíróságának olyan ítélkezési gyakorlata, amely előírja valamely nemzeti bíróság számára egy felsőbb fokú bíróság ítélkező testülete által hozott határozatnak való megfelelés kötelezettségét akkor is, ha e nemzeti bíróság a Bíróság valamely határozata nyomán megállapította, hogy a szóban forgó ítélkező testület egy vagy több bírája nem felel meg a törvény által megelőzően létrehozott, független és pártatlan bíróság követelményének, és amely megtiltja ezen ítélkező testület összetétele szabályszerűségének ugyanazon tényezők alapján történő vizsgálatát, mint amelyeket a Bíróság e határozatában figyelembe vett.

64

Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a Charta 47. cikkére figyelemmel az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy abban az esetben, ha a Bíróság valamely határozata nyomán megállapítást nyer, hogy egy végső fokon eljáró bíróság nem felel meg az említett rendelkezés értelmében vett, megelőzően létrehozott, független és pártatlan bíróság követelményének, akkor az ilyen szerv által hozott azon határozatot, amellyel az érintett ügyben új eljárás lefolytatására utasít egy alsóbb fokú bíróságot, semmisnek kell tekinteni, vagy pedig olyan létező határozatnak kell tekinteni, amelyet az alsóbb fokú bíróság ennek ellenére jogosult mellőzni és az alkalmazását megtagadni?

65

E tekintetben megjegyzendő, hogy e kérdés arra az esetre vonatkozik, ha a 2023. december 21‑iKrajowa Rada Sądownictwa (A bírói tisztség további betöltése) ítéletben (C‑718/21, EU:C:2023:1015) levont következtetések alapján a kérdést előterjesztő bíróság azt állapítaná meg, hogy a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács ítélkező testülete – amely hatályon kívül helyezte a 2006. évi ítéletet, és az alapügyben új eljárás lefolytatására utasította a Sąd Apelacyjny w Krakowiet (krakkói fellebbviteli bíróság) –, nem felel meg az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság követelményének.

66

E körülmények között egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy a jogerő elve úgy az uniós, mint a nemzeti jogrendekben jelentős szerepet tölt be. Ugyanis mind a jog, mind a jogviszonyok stabilitásának, illetve az igazságszolgáltatás megfelelő működésének biztosításához fontos, hogy ne lehessen többé vita tárgyává tenni azokat a bírósági határozatokat, amelyek a rendelkezésre álló jogorvoslatok kimerülését, illetve az azok előterjesztésére nyitva álló határidők elteltét követően jogerőre emelkedtek (2024. április 9‑iProfi Credit Polska [Perújítás jogerős bírósági határozattal befejezett eljárásban] ítélet, C‑582/21, EU:C:2024:282, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67

Másrészt a Bíróság már kimondta, hogy mivel az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése egyértelmű és pontos eredménykötelezettséget ír elő a tagállamok számára, amelyhez nem kapcsolódik semmilyen feltétel azon függetlenséget illetően, amelynek az uniós jog értelmezésére és alkalmazására hivatott bíróságokat jellemeznie kell, azért a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy hatáskörén belül biztosítsa e rendelkezés teljes érvényesülését, ami a jelen ügyben – és ezen ítélet 65. pontjában kifejtett előfeltevésre is figyelemmel – megköveteli, hogy a 2021. október 20‑i ítéletet olyannak tekintsék, mint amelyet meg sem hoztak (lásd ebben az értelemben: 2021. október 6‑iW. Ż. [A legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa – Kinevezés] ítélet, C‑487/19, EU:C:2021:798, 159. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

68

E tekintetben pontosítani kell továbbá, hogy ha a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a 2021. október 20‑i ítéletet olyan fórum hozta, amely nem minősül törvény által létrehozott független és pártatlan bíróságnak az uniós jog értelmében, akkor a jelen ügyben nem lehet eredményesen hivatkozni a jogbiztonság elvére alapított vagy az állítólagos jogerőhöz kapcsolódó megfontolásokra annak megakadályozása érdekében, hogy egy olyan bíróság, mint a Sąd Apelacyjny w Krakowie (krakkói fellebbviteli bíróság) egy ilyen ítéletet semmisnek tekintsen, amennyiben e jogkövetkezmény alkalmazása a szóban forgó eljárási helyzetre tekintettel elengedhetetlen az uniós jog elsőbbségének biztosítása érdekében (lásd ebben az értelemben: 2021. október 6‑iW. Ż. [A legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa – Kinevezés] ítélet, C‑487/19, EU:C:2021:798, 160. és 161. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

69

Márpedig az iratokból kitűnik, hogy az alapügyben ez a helyzet áll fenn, mivel még ha a 2021. október 20‑i ítélet jogerős is, ebben az ügyben új eljárás lefolytatására utasították az előterjesztő bíróságot. E körülmények között tehát a kérdést előterjesztő bíróságnak az említett ítéletet semmisnek kell tekintenie.

70

A fenti megfontolások összességére tekintettel a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Charta 47. cikkére figyelemmel az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha a Bíróság valamely határozata nyomán megállapítást nyer, hogy egy végső fokon eljáró bíróság nem felel meg az említett rendelkezés értelmében vett, megelőzően létrehozott, független és pártatlan bíróság követelményének, akkor az ilyen szerv által hozott azon határozatot, amellyel az érintett ügyben új eljárás lefolytatására utasít egy alsóbb fokú bíróságot, semmisnek kell tekinteni, amennyiben e jogkövetkezmény alkalmazása a szóban forgó eljárási helyzetre tekintettel elengedhetetlen az uniós jog elsőbbségének biztosítása érdekében.

71

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: