–

a Saint‑Louis Sucre képviseletében J.‑P. Duhamel, F.‑C. Laprévote, A. Magraner‑Oliver és F. Six avocats,

–

a SICA des betteraviers d’Étrépagny képviseletében F. Molinié avocat,

–

a francia kormány képviseletében G. Bain és J.‑L. Carré, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Konstantinidis és F. Le Bot, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2017. december 13‑i (EU) 2017/2393 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2017. L 350., 15. o.) módosított, a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 671. o.; helyesbítések: HL 2014. L 232., 25. o.; HL 2016. L 130., 9. o.; HL 2017. L 262., 16. o.; a továbbiakban: 1308/2013 rendelet) 153. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Saint‑Louis Sucre társaság és a Premier ministre (miniszterelnök, Franciaország), a ministre de l’Agriculture et de l’Alimentation (mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Franciaország), valamint a société d’intérêt collectif agricole (SICA) des betteraviers d’Étrépagny (a továbbiakban: SICA) között ez utóbbinak a cukorrépa vonatkozásában a cukorágazatban működő termelői szervezetként (a továbbiakban: termelői szervezet) való elismerése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 608. o.; helyesbítés: HL 2016. L 130., 8. o.) 4. cikkének (1) bekezdése előírja:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

4

Az 1308/2013 rendelet (131) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„A termelői szervezetek és társulásaik hasznos szerepet játszhatnak a kínálat összefogása és a forgalmazás javítása, a termelésnek a tervezése és a kereslethez történő igazítása, a termelési költségek optimalizálása és a termelői árak stabilizálása, a kutatások folytatása, a legjobb gyakorlatok előmozdítása és a technikai segítségnyújtás, a melléktermékek és a tagjaik számára rendelkezésre álló kockázatkezelési eszközök kezelése terén, hozzájárulva ezáltal a termelők élelmiszerláncon belüli pozíciójának a megerősítéséhez.”

5

Az 1. cikkének (1) bekezdése értelmében e rendelet létrehozza a mezőgazdasági termékek piacának közös szervezését, azaz a halászati és akvakultúra‑termékek piacának közös szervezéséről szóló uniós jogalkotási aktusokban meghatározott halászati és akvakultúra‑termékek kivételével az EUM‑Szerződés I. mellékletében felsorolt valamennyi termék piacának közös szervezését.

6

Az említett rendelet 1. cikke (2) bekezdésének az I. melléklete III. részével összefüggésben értelmezett c) pontja értelmében a cukorrépa a cukorágazat közös szervezésének hatálya alá tartozik.

7

Ugyanezen rendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében eltérő rendelkezés hiányában e rendelet alkalmazásában többek között az 1307/2013 rendeletben foglalt fogalommeghatározásokat kell alkalmazni.

8

Az 1308/2013 rendelet „Termelői szervezetek” című 152. cikkének (1)–(1b) bekezdése a következőket írja elő:

„(1)   A tagállamok – kérelem alapján – elismerhetik azokat a termelői szervezeteket, amelyek:

(1a)   Az EUMSZ 101. cikkének (1) bekezdésétől eltérve az e cikk (1) bekezdése alapján elismert termelői szervezetek a tagjaik nevében, a tagok összesített termelésének egésze vagy része tekintetében megtervezhetik a termelést, optimalizálhatják a termelési költségeket, forgalomba hozhatják a mezőgazdasági termékeket és tárgyalásokat folytathatnak a mezőgazdasági termékek szállítására vonatkozó szerződésekről.

Az első albekezdésben említett tevékenységekre a következő esetekben kerülhet sor:

A tagállamok azonban kellően indokolt esetekben eltérhetnek a második albekezdés d) pontjában említett feltételtől, amennyiben a termelői szervezet tagja két különálló, különböző földrajzi helyeken található termelési egységgel rendelkezik.

(1b)   E cikk alkalmazásában a termelői szervezetekre történő bármely hivatkozást úgy kell tekinteni, mint amely a termelői szervezeteknek a 156. cikk (1) bekezdése értelmében elismert társulásaira is vonatkozik, amennyiben e társulások teljesítik az e cikk (1) bekezdésében foglalt követelményeket.”

9

E rendeletnek „A termelői szervezetek alapszabálya” című 153. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A termelői szervezet alapszabálya megköveteli a termelő tagoktól különösen a következőket:

(2)   A termelői szervezet alapszabálya az alábbiakat is előírja:

[…]

[…]”

10

Az említett rendeletnek a „Bizottsági iránymutatások a versenyszabályoknak a mezőgazdaságra való alkalmazásáról” című 206. cikke az első bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben e rendelet másként nem rendelkezik, és az EUMSZ 42. cikkének megfelelően, az EUMSZ 101–106. cikkét, valamint az azok végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket kell – e rendelet 207–210a. cikkére is figyelemmel – alkalmazni az EUMSZ 101. cikkének (1) bekezdésében és 102. cikkében említett valamennyi olyan megállapodásra, döntésre és összehangolt magatartásra, amely a mezőgazdasági termékek előállításához vagy kereskedelméhez kapcsolódik.”

11

Ugyanezen rendeletnek „A KAP‑célok esetében a mezőgazdasági termelők és társulásaik számára biztosított eltérések” című 209. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„Az EUMSZ 101. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazandó az e rendelet 206. cikkében említett olyan megállapodásokra, döntésekre és összehangolt magatartásokra, amelyek szükségesek az EUMSZ 39. cikkében meghatározott célok eléréséhez.

Az EUMSZ 101. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazandó a mezőgazdasági termelőknek, a mezőgazdasági termelők társulásainak vagy az ilyen szervezetek társulásainak, vagy az e rendelet 152., illetve 161. cikke alapján elismert termelői szervezeteknek vagy a termelői szervezetek az e rendelet 156. cikke alapján elismert társulásainak olyan megállapodásaira, döntéseire és összehangolt magatartására, amelyek mezőgazdasági termékek előállításával vagy értékesítésével, illetve az ilyen termékek tárolására, kezelésére vagy feldolgozására szolgáló közös létesítmények használatára vonatkoznak, kivéve, ha az EUMSZ 39. cikkében meghatározott célok elérése veszélyben forog.

Ez a bekezdés nem alkalmazandó az olyan megállapodásokra, döntésekre és összehangolt magatartásokra, amelyek az árak azonos szinten való megállapításának kötelezettségével járnak vagy amelyek kizárják a versenyt.”

12

A 2017/2393 rendelet (52) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

„A termelői szervezetek és társulásaik hasznos szerepet játszhatnak a kínálat összefogása és a forgalmazás javítása, a termelésnek a tervezése és a kereslethez történő igazítása, a termelési költségek optimalizálása és a termelői árak stabilizálása, a kutatások folytatása, a legjobb gyakorlatok előmozdítása és a technikai segítségnyújtás, a melléktermékek és a tagjaik számára rendelkezésre álló kockázatkezelési eszközök kezelése terén, hozzájárulva ezáltal a termelők élelmiszerláncon belüli pozíciójának a megerősítéséhez. Tevékenységeik – beleértve az ilyen termelői szervezetek által folytatott, mezőgazdasági termékek kínálatára vonatkozó szerződésekre irányuló tárgyalásokat, valamint a termelői szervezetek társulásait a kínálat összefogása és tagjaik termékeinek forgalomba hozatala esetén – ezért hozzájárulnak a [közös agrárpolitikára (KAP)] vonatkozóan az [EUMSZ] 39. cikkében foglalt célok eléréséhez, mivel megerősítik a mezőgazdasági termelőknek az élelmiszer‑ellátási láncon belüli pozícióját és hozzájárulhatnak az élelmiszer‑ellátási lánc működésének javulásához. A KAP 2013‑as reformjával megerősödött a termelői szervezetek szerepe. Az EUMSZ 101. cikkétől eltérve ezért kifejezetten rendelkezni kell arról, hogy valamennyi olyan ágazatban, amelyre vonatkozóan az [1308/2013] rendelet létrehozza a piacok közös szervezését, az elismert termelői szervezetek jogosultak olyan tevékenységeket végezni, mint a termelés megtervezése, a költségek optimalizálása, a termelői szervezetek tagjai termékeinek forgalomba hozatala és a szerződésekre irányuló tárgyalások lefolytatása. Ez az eltérés csak azokra a termelői szervezetekre vonatkozhat, amelyek ténylegesen a gazdasági integrációt célzó tevékenységet folytatnak, és amelyek összefogják a kínálati oldalt és tagjaik termékeit hozzák forgalomba. Az EUMSZ 102. cikkének ezen termelői szervezetekre való alkalmazása mellett azonban további biztosítékokat is be kell vezetni annak érdekében, hogy az említett tevékenységek ne zárják ki a versenyt, illetve ne veszélyeztessék az EUMSZ 39. cikkében foglalt célokat. […]”

13

A code rural et de la pêche maritime [a mezőgazdaságról és a tengeri halászatról szóló törvénykönyv] L. 551‑1. cikke értelmében „[a] közigazgatási hatóság a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezéséről szóló rendelet hatálya alá tartozó ágazatokban a rendeletben meghatározott feltételek szerint elismeri a termelői szervezeteket és a termelői szervezetek társulásait”.

14

A 2019. december 20‑i határozattal a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a SICA‑t termelői szervezetként ismerte el a cukorágazatban a cukorrépa vonatkozásában.

15

A kérdést előterjesztő bírósághoz, a Conseil d’État‑hoz (államtanács, Franciaország) benyújtott keresetlevelével a Saint‑Louis Sucre, amely társaság cukorrépából cukrot állít elő, a 2019. december 20‑i határozat megsemmisítését kérte. Kérelmének alátámasztására a Saint‑Louis Sucre többek között az 1308/2013 rendelet 153. cikke (1) bekezdése b) pontjának, illetve 153. cikke (2) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított két jogalapra hivatkozik.

16

Az e rendelet 153. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalap alátámasztására a Saint‑Louis Sucre arra hivatkozik, hogy a Confédération générale des planteurs de betteraves Eure (a továbbiakban: CGB Eure), a Confédération générale des planteurs de betteraves Île‑de‑France (a továbbiakban: CGB Île‑de‑France) és a Naples Investissement társaság, amelyek nem termelők, egyidejűleg a SICA és a SICA Roye‑Déshydratation tagjai, amely utóbbi a 2019. december 20‑i határozat elfogadásának időpontjában szintén elismert termelői szervezet volt. E körülményt alapul véve a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek az 1308/2013 rendelet 153. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján el kellett volna utasítania a SICA elismerés iránti kérelmét.

17

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy e jogalap értékelése azon kérdés megválaszolásától függ, hogy ez utóbbi rendelkezést, amely megköveteli, hogy a termelői szervezet tagjai a mezőgazdasági üzem egy adott terméke tekintetében egyetlen termelői szervezethez tartozzanak, úgy kell‑e értelmezni, hogy a halmozódás e tilalma kizárólag a termelő tagokra vonatkozik, vagy az a termelői szervezet valamennyi tagjára vonatkozik, ideértve a nem termelő tagokat is.

18

Az 1308/2013 rendelet 153. cikke (2) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított jogalap alátámasztása érdekében a Saint‑Louis Sucre azt állítja, hogy a 2019. december 20‑i határozatot e rendelkezés megsértésével fogadták el, mivel a SICA‑ban tagsággal rendelkező termelők nem képesek demokratikus módon ellenőrizni a szervezetüket és az általa hozott döntéseket.

19

A Saint‑Louis Sucre különösen arra hivatkozik, hogy a Confédération générale des planteurs de betteraves (a továbbiakban: CGB) szinte kizárólagos részesedéssel rendelkezik a Naples Investissement tőkéjében, és tényleges ellenőrzést gyakorol a CGB Eure és a CGB Île‑de‑France felett. Tekintettel arra, hogy a Naples Investissement, a CGB Eure, illetve a CGB Île‑de‑France a SICA tőkéjében 8,7%‑os, 15,1%‑os, illetve 7,6%‑os részesedéssel rendelkezik, a CGB e három szervezeten keresztül, amelyek kötelesek az irányelveit alkalmazni, összesen e tőke 31,4%‑át ellenőrzi. A Saint‑Louis Sucre szerint ez a körülmény a SICA alapszabályának megkerülését valósítja meg, amely 10%–ra korlátozza az egyes tagok közgyűlésen való szavazatainak arányát, és arról tanúskodik, hogy megsértették a SICA – termelő tagjai általi – demokratikus ellenőrzésének elvét. Ezen túlmenően, a Saint‑Louis Sucre arra hivatkozik, hogy a SICA tizenhárom ügyvezetője közül három a CGB Eure, a CGB Île‑de‑France, illetve a Naples Investissement képviselője, hat másik pedig termelő, a CGB tagja, és ott fontos feladatokat lát el. A Saint‑Louis Sucre hozzáteszi, hogy az 1308/2013 rendelet 153. cikke (2) bekezdésének c) pontjában foglalt elv megsértését súlyosbítja az a körülmény, hogy a SICA igazgatóját és forrásainak egy részét a CGB bocsátotta a SICA rendelkezésére.

20

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az 1308/2013 rendelet 153. cikke (2) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított e jogalap megválaszolása érdekében meg kell határozni, hogy az érintett szervezet tagjai függetlenségének értékelése céljából kizárólag azt kell‑e megvizsgálni, hogy egyes tagjaik tőkéje ténylegesen ugyanazon természetes vagy jogi személy tulajdonában van‑e, vagy más kapcsolatokat is figyelembe kell‑e venni, mint például a nem termelő tagok esetében az ugyanazon érdekvédelmi szövetséghez való tartozást, vagy a termelő tagok esetében az ilyen szövetségen belüli irányítási feladatok ellátását. A kérdést előterjesztő bíróság egyébiránt úgy véli, hogy e jogalap megalapozottsága attól is függ, hogy elegendő‑e a termelő tagok által a termelői szervezet felett gyakorolt ellenőrzés ténylegességének megállapításához, hogy e tagok rendelkeznek a közgyűlésen a szavazatok többségével, vagy meg kell vizsgálni, hogy a szavazatok valóban független tagok közötti megoszlására figyelemmel egy vagy több nem termelő tag szavazati hányada lehetővé teszi‑e ez utóbbiak számára, hogy akár többség nélkül is ellenőrizzék a termelői szervezet döntéseit.

21

E körülmények között a Conseil d’État (államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

22

Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1308/2013 rendelet 153. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az egyetlen termelői szervezethez való tartozás követelménye kizárólag e szervezet termelői jogállással rendelkező tagjaira, vagy akár annak összes, termelő, illetve nem termelő tagjára vonatkozik.

23

Először is meg kell állapítani, hogy az 1308/2013 rendelet 152. cikke (1) bekezdésének a) pontjával nem ellentétes, ha a tagállamok olyan termelői szervezeteket ismernek el, amelyek tagjai között olyan természetes személyek vagy szervezetek vannak, amelyek nem minősülnek termelőnek.

24

E tekintetben kétségtelen, hogy az 1308/2013 rendelet 152. cikke (1) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy a termelői szervezetek, amelyeket a tagállamok kérelem alapján elismerhetnek, az e rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében felsorolt ágazatok valamelyikébe tartozó termelőkből állnak. Mindazonáltal e rendelkezést szövegösszefüggésében úgy kell értelmezni, hogy az nem zárja ki a tagállamok azon lehetőségét, hogy elismerjék a nem kizárólag termelőkből álló termelői szervezeteket.

25

Az 1308/2013 rendelet 153. cikke (2) bekezdésének c) pontja ugyanis előírja, hogy a termelői szervezet „termelő tagjainak” kell alaposan vizsgálniuk a termelői szervezet tevékenységét és az általa hozott döntéseket. Márpedig, ha az elismert termelői szervezetek csak termelőkből állhatnának, ez a pontosítás felesleges lenne, mivel elegendő lenne a termelői szervezetek tagjaira való általános hivatkozás.

26

Ebből következik, hogy az 1308/2013 rendelettel nem ellentétes az, hogy a tagállamok olyan termelői szervezeteket ismerjenek el, amelyek nem termelőket is felvesznek tagként, feltéve hogy e rendelet 153. cikke (2) bekezdése c) pontjának megfelelően a termelő tagok azok, akik e rendelet 153. cikke (2) bekezdése c) pontjának megfelelően demokratikus módon, alaposan vizsgálják szervezetük tevékenységét és az általa hozott döntéseket.

27

Másodszor, az 1308/2013 rendelet 153. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt, az egyetlen termelői szervezethez való tartozás szabályát illetően meg kell állapítani, hogy – amint arra a főtanácsnok az indítványának 44. pontjában rámutatott – bár e 153. cikk (1) bekezdése bevezető része nyelvi változatainak többsége, különösen a spanyol, a dán, a német, az angol, a holland, a lengyel és a portugál nyelvi változat szerint e szabály az érintett termelői szervezet „termelő tagjaira” vonatkozik, a francia nyelvi változat azonban csak a „tagok[ra]” utal.

28

Márpedig, mivel főszabály szerint valamely uniós jogi aktus valamennyi nyelvi változatának azonos értéket kell tulajdonítani, az e változatok közötti eltérés esetén az érintett rendelkezést azon szabályozás általános rendszere és célja alapján kell értelmezni, amelynek a részét képezi (lásd ebben az értelemben: 2018. február 20‑iBelgium kontra Bizottság ítélet, C‑16/16 P, EU:C:2018:79, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

Ami az 1308/2013 rendelet általános rendszerét illeti, e rendelet 3. cikkének (3) bekezdése többek között előírja, hogy e rendelet alkalmazásában az 1307/2013 rendeletben szereplő fogalommeghatározások alkalmazandók.

30

Így az 1308/2013 rendelet 153. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő azon pontosítást, amely szerint az a követelmény, hogy az egyetlen termelői szervezethez való tartozás követelménye „a mezőgazdasági üzem egy adott terméke tekintetében” érvényesül, az 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjára tekintettel kell értelmezni, amely a „mezőgazdasági üzem” fogalmát úgy határozza meg, mint amely egy adott mezőgazdasági termelő által kezelt és egyazon tagállam területén található, mezőgazdasági tevékenységekre használt egységek összessége. Egyébiránt az 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdése c) pontjának i. alpontja úgy rendelkezik, hogy a „mezőgazdasági tevékenység” fogalma magában foglalja többek között a mezőgazdasági termékek termelését és termesztését. Ebből következik, hogy az 1308/2013 rendelet 153. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő pontosítás a mezőgazdasági termékek termelésére vonatkozik, ami azt jelzi, hogy az e rendelkezésben kimondott követelmény kizárólag a termelői szervezet azon tagjaira vonatkozik, akik termelők.

31

Ami az 1308/2013 rendelet célját illeti, e rendelet (131) preambulumbekezdéséből – amely e rendelet 152. cikke (1) bekezdésének c) pontjában tükröződik – kitűnik, hogy a termelői szervezetek és társulásaik hasznos szerepet játszhatnak a kínálat összefogása és a forgalmazás javítása, a termelésnek a tervezése és a kereslethez történő igazítása, a termelési költségek optimalizálása és a termelői árak stabilizálása, a kutatások folytatása, a legjobb gyakorlatok előmozdítása és a technikai segítségnyújtás, a melléktermékek és a tagjaik számára rendelkezésre álló kockázatkezelési eszközök kezelése terén, hozzájárulva ezáltal a termelők élelmiszerláncon belüli pozíciójának a megerősítéséhez.

32

E tekintetben az egyetlen termelői szervezethez való tartozás követelménye arra irányul, hogy fenntartsa azt a hatékonyságot, amellyel a termelők élelmiszerláncon belüli pozíciójának megerősítésére irányuló célkitűzés megvalósul. Ugyanis, amint az e rendelet 152. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjából kitűnik, a termelői szervezetek által követett, ott említett célokat, amelyeket az említett rendelet (131) preambulumbekezdése úgy határoz meg, mint amelyek hozzájárulnak az ilyen célkitűzéshez, olyan tevékenységek keretében kell megvalósítani, amelyeknek valóban közös jellegűnek kell lenniük. Egyébiránt, amint azt a 2017/2393 rendelet (52) preambulumbekezdése tanúsítja, az uniós jogalkotó – az 1308/2013 rendelet 152. cikkének (1a) bekezdése szerint – szintén a termelők élelmiszerláncon belüli pozíciójának megerősítésére tekintettel szabályozta kifejezetten az EUMSZ 101. cikktől eltérve az elismert termelői szervezetek azon lehetőségét, hogy a tagjaik nevében, a tagok összesített termelésének egésze vagy része tekintetében megtervezhetik a termelést, optimalizálhatják a termelési költségeket, forgalomba hozhatják a mezőgazdasági termékeket és tárgyalásokat folytathatnak a mezőgazdasági termékek szállítására vonatkozó szerződésekről.

33

Márpedig az, ha a termelők tagként több termelői szervezetben vesznek részt a mezőgazdasági üzem egy adott terméke tekintetében, azzal a kockázattal járna, hogy az 1308/2013 rendelet 152. cikke (1) bekezdésének b) pontjában felsorolt tevékenységek gyakorlása széttagolt maradna. Ez főszabály szerint veszélyeztetné a termelői szervezetek által az ugyanezen rendelkezés c) pontjában említett bizonyos célok – mint például a termelés megtervezése és a kereslethez való hozzáigazítása, a kínálati oldal koncentrációja és a költségek optimalizálása – hatékony megvalósítását, és végső soron megakadályozhatná a termelők élelmiszerláncon belüli pozíciójának megerősítésére irányuló célkitűzés megvalósítását, amely többek között igazolta az EUMSZ 101. cikk alkalmazhatatlanságát.

34

Így a tagállamok az 1308/2013 rendelet 153. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően csak akkor ismerhetik el kellően indokolt esetben a termelői szervezetet – annak ellenére, hogy egyes termelő tagjai egy másik termelői szervezetben is részt vesznek –, amennyiben a társult mezőgazdasági termelők két különálló termelői egysége különböző földrajzi területen helyezkedik el.

35

Ezzel szemben nem tűnik úgy, hogy az a tény, hogy egy termelői szervezet egyes tagjai, akik nem termelők, egy másik termelői szervezetben is részt vesznek, az ezen ítélet 33. pontjában leírt hatásokat eredményezhetné. E tekintetben az a lehetőség, hogy az ilyen részvétel növeli az érintett termelői szervezetek közötti versenyellenes koordináció kockázatát, nem kérdőjelezheti meg azt a következtetést, amelyre az 1308/2013 rendelet termelői szervezetek elismerésére vonatkozó rendelkezéseinek általános rendszeréből és céljából eredő értelmezés vezet.

36

Az 1308/2013 rendelet 152. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett feladatok ugyanis bizonyos koordinációs és egyeztetési formákat csupán az ugyanazon termelői szervezet termelő tagjai vagy termelői szervezetek ugyanazon társulásának tagjai között igazolhatnak. Ebből következik, hogy az olyan megállapodások vagy összehangolt magatartások, amelyekre nem egyetlen termelői szervezeten vagy a termelői szervezetek egyetlen társulásán belül, hanem termelői szervezetek vagy termelői szervezetek társulásai között kerül sor, túlmennek az e feladatok teljesítéséhez szükséges mértéken. Így, még azt feltételezve is, hogy a nem termelők egynél több termelői szervezetben való részvétele miatt nő e különböző termelői szervezetek között a meghatározott árak alkalmazására vagy a verseny kizárására irányuló koordináció kockázata, ez nem változtat azon, hogy az 1308/2013 rendelet 209. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése továbbra is tiltja az ilyen magatartást (lásd analógia útján: 2017. november 14‑iAPVE és társai ítélet, C‑671/15, EU:C:2017:860, 57–59. pont). A nemzeti versenyhatóságok, valamint adott esetben az Európai Bizottság feladata tehát az e területre vonatkozó hatásköreik gyakorlása az ilyen jellegű magatartások megelőzése és adott esetben szankcionálása érdekében.

37

A fentiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1308/2013 rendelet 153. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az egyetlen termelői szervezethez való tartozás követelménye kizárólag e szervezet termelői jogállással rendelkező tagjaira vonatkozik.

38

Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1308/2013 rendelet 153. cikke (2) bekezdésének c) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy annak meghatározása érdekében, hogy valamely termelői szervezet alapszabálya tartalmaz‑e olyan szabályokat, amelyek lehetővé teszik a termelő tagok számára, hogy demokratikus módon, alaposan vizsgálják szervezetük tevékenységét és az általa hozott döntéseket, az e szervezet elismeréséért felelős nemzeti hatóságnak:

39

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az előterjesztő bíróság a második kérdésével arra keresi a választ, hogy hogyan kell értelmezni az 1308/2013 rendelet 153. cikke (2) bekezdésének c) pontját egy olyan helyzetre tekintettel, amelyben valamely termelői szervezet egyes tagjai egy másik személy ellenőrzése alatt állnak, és ennélfogva nem függetlenek.

40

E tekintetben először is az 1308/2013 rendelet 153. cikke (2) bekezdése c) pontjának szövege kimondja, hogy a termelői szervezetnek olyan alapszabállyal kell rendelkeznie, amely olyan szabályokat tartalmaz, amelyek a termelő tagok számára lehetővé teszik a termelői szervezet tevékenységének és döntéseinek demokratikus módon történő, alapos vizsgálatát. Következésképpen a szóban forgó alapszabálynak olyan rendelkezéseket kell tartalmaznia, amelyek lehetővé teszik annak kizárását, hogy a termelői szervezet ellenőrzését a termelőnek nem minősülő tagjai gyakorolhassák.

41

Másodszor, ami azt a szövegkörnyezetet illeti, amelybe az 1308/2013 rendelet 153. cikke (2) bekezdésének c) pontja illeszkedik, meg kell jegyezni, hogy az az 1308/2013 rendelet 152. cikke (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozik azon feltételek tekintetében, amelyeket a termelői szervezeteknek teljesíteniük kell ahhoz, hogy a tagállamok kérelem alapján elismerhessék őket. E tekintetben e rendelet 152. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja egyébiránt megköveteli, hogy a termelői szervezetek a termelők kezdeményezésére jöjjenek létre, az e rendelkezésekben felsorolt, bizonyos tevékenységek végzése és meghatározott cél elérése érdekében. Ebből következik, hogy az említett rendelet 153. cikke (2) bekezdésének c) pontjában az uniós jogalkotó a termelői szervezetnek a termelő tagjai általi demokratikus ellenőrzésére vonatkozó követelmény útján azt kívánta biztosítani, hogy a termelői szervezet működése olyan feltételek mellett történjen, amelyek biztosítják, hogy a termelő tagjai számára maradjon fenn a termelői szervezet által követett tevékenységekre és célokra vonatkozó döntések feletti ellenőrzés.

42

Harmadszor, ezt az értelmezést megerősíti az 1308/2013 rendelet által követett célkitűzés. Amint arra a jelen ítélet 30. pontja emlékeztet, a termelői szervezetek létrehozása a termelők élelmiszerláncon belüli pozíciójának a megerősítésére irányul.

43

Márpedig e célkitűzést veszélyeztetné, ha az e termelői szervezeteken belüli döntéshozatali eljárás lehetővé tenné az e termelői szervezet termelő jogállású tagjaitól eltérő személyek érdekeinek előnyben részesítését. E kockázat kiküszöbölése érdekében szükséges, hogy a termelő tagok által demokratikus módon gyakorolt alapos vizsgálat miatt a termelői szervezet ilyen jogállású tagjai a szavazatok többségével rendelkezzenek a termelői szervezet szerveiben, és a nem termelő tagoknak ne legyen más lehetőségük a termelői szervezet döntéseinek ellenőrzésére (lásd analógia útján: 1989. június 15‑iStute Nahrungsmittelwerke ítélet, 77/88, EU:C:1989:249, 12. és 15. pont).

44

Bár nem zárható ki, hogy az 1308/2013 rendelet 153. cikke (2) bekezdésének c) pontjában előírt követelmény következményekkel járhat az e termelők részvételének módjait illetően, emlékeztetni kell arra, hogy az alapügyben szóban forgó körülményekre tekintettel az előterjesztő bíróság kérdései csak azokra a feltételekre vonatkoznak, amelyek mellett úgy lehet tekinteni, hogy egy vagy több nem termelő tag részvétele az ilyen részvétel módjára és terjedelmére tekintettel sérti a termelői szervezetnek a termelő tagjai által demokratikus módon történő, alapos vizsgálatára vonatkozó követelményt.

45

E tekintetben, amint arra a főtanácsnok az indítványának 78. és 79. pontjában rámutatott, a termelői szervezet elismerése iránti kérelem elbírálására hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság feladata megvizsgálni minden olyan elemet, amely arra utalhat, hogy valójában nem tartják tiszteletben az 1308/2013 rendelet 153. cikke (2) bekezdésének c) pontjában, valamint az ez utóbbi rendelkezésnek megfelelően a termelői szervezet működését szabályozó aktusokban megállapított feltételeket.

46

Ennek keretében e nemzeti hatóság feladata egyrészt, hogy a termelői szervezet működését szabályozó aktusokban – mint például az alapszabályában vagy eljárási szabályzatában – azonosítsa azokat a rendelkezéseket, amelyek adott esetben az alkalmazandó nemzeti szabályozással együtt biztosítják, hogy a termelői szervezet tevékenységét és az általa hozott határozatokat a termelő tagok demokratikus módon alaposan vizsgálni tudják. Másrészt az említett nemzeti hatóságnak meg kell vizsgálnia, hogy az elé terjesztett, elismerés iránti kérelem ténybeli és jogi körülményei között vannak‑e olyanok, amelyek a szóban forgó rendelkezések megkerüléséhez vezethetnek.

47

Így a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnak meg kell vizsgálnia többek között azt az ellenőrzést, amelyet az olyan személy, mint az érdekképviseleti szövetség, a termelői szervezet bizonyos tagjai felett gyakorolhat, függetlenül attól, hogy termelők vagy nem termelők. Az ilyen ellenőrzés következhet e személynek a termelői szervezet bizonyos tagjainak alaptőkéjében való részesedéséből, de más jogviszonyokból is, mint például a termelői szervezet egyes jogi személy tagjainak ugyanazon érdekképviseleti szövetségben való tagsága, vagy a termelői szervezet egyes természetes személy tagjai által az említett szövetségen belül az irányítási feladatok ellátása.

48

Ha a nemzeti hatóság megállapítja, hogy valamely termelői szervezet bizonyos tagjai egy másik személy ellenőrzése alatt állhatnak, az említett hatóság feladata annak vizsgálata, hogy e körülmény megakadályozza‑e a termelői szervezet termelő tagjait abban, hogy demokratikus módon, alaposan vizsgálják szervezetük tevékenységét és az általa hozott döntéseket.

49

E tekintetben meg kell vizsgálnia egyrészt, hogy a termelői szervezet szerveit alkotó bizonyos tagok felett valamely személy által gyakorolt ellenőrzés alkalmas‑e arra, hogy ez utóbbiakat arra késztesse, hogy a szóban forgó szerveken belül feleljenek meg az e személytől származó iránymutatásoknak.

50

Másrészt meg kell határozni, hogy a valamely személy által a termelői szervezet bizonyos tagjai felett ily módon gyakorolt ellenőrzés lehetővé teszi‑e egy vagy több nem termelő tag számára, hogy meghatározó befolyást gyakoroljon a termelői szervezet e szerveiben, oly módon, hogy annak ellenére, hogy nem rendelkeznek a szavazatok többségével, képesek ellenőrizni az e termelői szervezet által hozott döntéseket, ezáltal megakadályozva az említett termelői szervezetnek a termelő tagjai általi demokratikus módon történő, alapos vizsgálatát.

51

A fentiekre tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1308/2013 rendelet 153. cikke (2) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy annak meghatározása érdekében, hogy valamely termelői szervezet alapszabálya tartalmaz‑e olyan szabályokat, amelyek lehetővé teszik a termelő tagok számára, hogy demokratikus módon, alaposan vizsgálják szervezetük tevékenységét és az általa hozott döntéseket, az e szervezet elismeréséért felelős nemzeti hatóságnak:

52

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: