–

az Eurelec Trading SCRL képviseletében H. Boularbah, J. Derenne és O. Laude avocats,

–

a Scabel SA képviseletében D. De Sart és M. Dupont avocats,

–

a Groupement d’achat des centres Édouard Leclerc (GALEC) és az Association des centres distributeurs Édouard Leclerc (ACDLEC) képviseletében G. Parleani és O. Parleani avocats,

–

a francia kormány képviseletében A. Daniel és A.‑L. Desjonquères, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében S. Noë és W. Wils, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.) 1. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelem előterjesztésére a belgiumi székhelyű Eurelec Trading SCRL (a továbbiakban: Eurelec) és a szintén belgiumi székhelyű Scabel SA társaság, valamint a ministre de l’Économie et des Finances (gazdasági és pénzügyminiszter, Franciaország) közötti, a Franciaországban letelepedett beszállítókkal szembeni versenykorlátozó magatartások tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében került sor.

3

Az 1215/2012 rendelet (10) preambulumbekezdése kimondja:

„E rendelet hatályának ki kell terjednie valamennyi jelentős polgári és kereskedelmi ügytípusra, eltekintve egyes, pontosan meghatározott ügyektől […]”

4

E rendeletnek a „Hatály és fogalommeghatározások” című I. fejezetében szereplő 1. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő:

„E rendeletet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni a bíróság jellegére való tekintet nélkül. Ez a rendelet nem terjed ki különösen az adó‑, vám‑ vagy közigazgatási ügyekre, vagy az államnak a közhatalmi jogosítványai gyakorlása (acta iure imperii) során végrehajtott intézkedéseire vagy mulasztásaira vonatkozó felelősségre.”

5

A code de commerce (kereskedelmi törvénykönyv) az alapügyben szereplő tényállásra alkalmazandó változatának (a továbbiakban: kereskedelmi törvénykönyv) „Az árak és a verseny szabadsága” című VI. könyve tartalmazza többek között „Az átláthatóság, a versenykorlátozó magatartások és más tiltott magatartások” című IV. címet. E törvénykönyvnek az említett IV. címben szereplő L 442‑6. cikke a következőképpen rendelkezik:

„I. A károkozó felelősségét, és az okozott kár megtérítésére vonatkozó kötelezettségét megalapozza a termelő, kereskedő, gyártó, az iparosok névjegyzékében szereplő személy részéről:

[…]

2° egy kereskedelmi partner olyan kötelezettségeknek való alávetése vagy annak megkísérlése, amelyek a felek jogai és kötelezettségei között jelentős egyensúlyhiányt eredményeznek;

[…]

III. A keresetet az illetékes polgári vagy kereskedelmi bíróság előtt bármely személy megindíthatja, aki igazolja érdekeltségét, továbbá az ügyész, a gazdasági miniszter vagy a versenyhatóság elnöke, amennyiben a hatáskörébe tartozó ügyekben az e cikkben hivatkozott magatartás fennállását megállapítja.

E kereset benyújtásakor a gazdasági miniszter és az ügyészség kérheti az eljáró bíróságtól a jelen cikkben említett magatartások abbahagyásának elrendelését. E magatartások tekintetében kérhetik a jogellenes feltételek vagy szerződések semmisségének megállapítását is, valamint a jogalap nélkül kifizetett összegek visszatérítését. Kérhetik továbbá legfeljebb ötmillió euró összegű polgári jogi bírság kiszabását is. Mindazonáltal e bírság a jogalap nélkül kifizetett összegek háromszorosára, vagy a kötelezettségszegésből származó előnyökkel arányosan a magatartás tanúsítója által Franciaországban az e cikkben említett magatartás megvalósításának évét megelőző üzleti évben elért, adó nélküli forgalom 5%‑ára emelhető. A keletkezett károk megtérítését ugyancsak kérni lehet. […]

[…]”

6

A kereskedelmi törvénykönyv VI. könyvének „Vizsgálati jogkörök” című V. címében szerepel e törvénykönyv L 450‑1–L 450‑10. cikke.

7

Az említett törvénykönyv L 450‑1. cikkének II. pontja a következőképpen rendelkezik:

„A gazdasági miniszter által erre felhatalmazott tisztviselők elvégezhetik a jelen könyv rendelkezéseinek alkalmazásához szükséges vizsgálatokat.”

8

A kereskedelmi törvénykönyv L 450‑4. cikkének első bekezdése szerint az e törvénykönyv L 450‑1. cikkében említett tisztviselők a bíróság engedélyével és annak felügyelete mellett bármely helyen látogatást tehetnek, és iratokat, valamint információhordozókat foglalhatnak le többek között a gazdasági miniszter által kért vizsgálatok keretében.

9

Az említett törvénykönyv L 450‑8. cikke kimondja:

„Két évig terjedő szabadságvesztéssel és 300000 euró pénzbüntetéssel büntetendő az a személy, aki bármely módon akadályozza az L 450‑1. cikkben említett tisztviselőkre az e könyv alapján bízott feladatok ellátását.”

10

A belga jog szerint létrejött Eurelec olyan áralku‑ és beszerzési központ, amelyet két kereskedői szövetkezet, a francia E. Leclerc csoport és a német Rewe‑csoport alapított.

11

A Scabel, a belga jog szerint alapított társaság, közvetítő szerepet tölt be az Eurelec, valamint a Leclerc társaság francia és portugál regionális beszerzési központjai között, valamint igazgatási és műszaki szolgáltatói szerepet tölt be az Eurelec számára.

12

A Groupement d’achat des centres Édouard Leclerc (GALEC) a Leclerc csoport nemzeti beszerzési központja, amely éves keretszerződéseket köt meg a francia beszállítókkal, amely keretszerződéseket a regionális beszerzési központok végrehajtják.

13

Az Association des centres distributeurs Édouard Leclerc (ACDLEC) feladata a Mouvement E. Leclerc hosszú távú stratégiájának kidolgozása, és ő kezdeményezte az E. Leclerc és a Rewe közötti szövetséget Európában.

14

2016 és 2018 között a gazdasági és pénzügyminiszter vizsgálatot folytatott, amelynek eredményeként felmerült a gyanú, hogy az Eurelec a Franciaországban letelepedett beszállítókkal szemben Belgiumban esetlegesen versenykorlátozó magatartást tanúsított. E vizsgálat szerint ugyanis az Eurelec arra kényszerítette a szolgáltatókat, hogy a kereskedelmi törvénykönyv megsértésével ellentételezés néküli árcsökkentéseket fogadjanak el, és arra kötelezte őket, hogy a megkötött szerződésekre a francia jog megkerülése érdekében a belga jogot alkalmazzák.

15

Mivel úgy ítélte meg, hogy a gyanús magatartások fennállását megerősítették a GALEC és az ACDLEC helyiségeiben 2018 februárjában tett látogatások és dokumentumok lefoglalása, a gazdasági és pénzügyminiszter 2019. július 19‑i és szeptember 27‑i bírósági végrehajtói intézkedéssel a kereskedelmi törvénykönyv L 442‑6. cikke alapján a tribunal de commerce de Paris (párizsi kereskedelmi bíróság, Franciaország) elé idéztette az Eurelecet, a Scabelt, a GALEC‑et és az ACDLEC‑et annak érdekében, hogy e bíróság állapítsa meg, hogy e magatartás olyan kötelezettséget rótt kereskedelmi partnereikre, amely jelentős egyenlőtlenséget eredményezett a felek jogai és kötelezettségei között, kötelezze az említett társaságokat az említett magatartás abbahagyására és szabjon ki rájuk többek között polgári jogi bírságot. Az alperes társaságok kifogást terjesztettek elő arra hivatkozva, hogy a francia bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal a gazdasági és pénzügyminiszter által indított kereset elbírálására annyiban, amennyiben e kereset az 1215/2012 rendelet rendelkezéseinek megfelelően a Belgiumban letelepedett Eurelec és Scabel társaságok ellen irányul.

16

2021. április 15‑i közbenső ítéletével a tribunal de commerce de Paris (párizsi kereskedelmi bíróság) elutasította a joghatóság hiányára alapított kifogást, és megállapította a kereset elbírálására vonatkozó joghatóságát.

17

Az Eurelec és a Scabel fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz, a cour d’appel de Paris‑hoz (párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország), amelyben arra hivatkoztak, hogy a gazdasági és pénzügyminiszter által indított kereset nem tartozik az 1215/2012 rendelet értelmében vett „polgári és kereskedelmi ügyek” körébe, következésképpen e bíróság nem rendelkezik joghatósággal annyiban, amennyiben a kereset ellenük irányul.

18

A gazdasági és pénzügyminiszter úgy véli, hogy kérelmei az 1215/2012 rendelet tárgyi hatálya alá tartoznak. Ugyanis, mivel a kereset tárgya a francia gazdasági közrend védelme, úgy véli, hogy a kereset elbírálását a francia bíróság számára kell fenntartani. Vizsgálati hatásköreinek gyakorlását illetően a miniszter úgy véli, hogy különbséget kell tenni a vizsgálati szakasz és a bírósági eljárás szakasza között, azt állítva, hogy az 1215/2012 rendelet alkalmazhatóságának kritériuma e bizonyítékok felhasználása, nem pedig azok összegyűjtésének módja. Végül a miniszter hozzáteszi, hogy keresete az alperes társaságokkal fennálló egyenlőség viszonyába illeszkedik, mivel ő is a polgári perrendtartásnak az eljárásban részt vevő valamennyi félre alkalmazandó szabályainak hatálya alá tartozik.

19

E körülmények között a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni az [1215/2012 rendelet] 1. cikkének (1) bekezdésében meghatározott »polgári és kereskedelmi« ügy fogalmát, hogy i. annak hatálya alá tartozik a[gazdasági és pénzügyminiszter] által a [kereskedelmi törvénykönyv L 442‑6. cikke I. része 2°pontjának] alapján egy belga társasággal szemben indított kereset – és az annak alapján hozott bírósági határozat –, ii. amelynek célja a versenykorlátozó magatartás fennállásának megállapítása és megszüntetése, valamint a magatartás feltételezett elkövetőjével szemben polgári jogi bírság kiszabása, iii. a sajátos vizsgálati jogköre révén szerzett bizonyítékok alapján?”

20

Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az 1215/2012 rendelet 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a „polgári és kereskedelmi ügyek” e rendelkezés értelmében vett fogalma magában foglalja valamely tagállam hatóságának egy másik tagállamban letelepedett társaságokkal szembeni, az első tagállamban letelepedett beszállítók tekintetében versenykorlátozó magatartások fennállásának megállapítása, szankcionálása és beszüntetése érdekében indított keresetét, ha e hatóság a magánszemélyek közötti jogviszonyokra vonatkozó általános jog szabályaitól eltérő vizsgálati jogköröket vagy bíróság előtti fellépésre vonatkozó jogköröket gyakorol.

21

E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy bár egyes olyan jogviták, amelyekben valamely hatóság áll szemben egy magánszeméllyel, az 1215/2012 rendelet hatálya alá tartozhatnak, ez nem vonatkozik arra az esetre, amikor a hatóság közhatalmat gyakorol (2020. július 16‑iMovic és társai ítélet, C‑73/19, EU:C:2020:568, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22

A peres felek valamelyike közhatalmi jogosítványainak megnyilvánulása ugyanis azáltal, hogy e fél a magánszemélyek közötti viszonyokban alkalmazandó általános jogi szabályokban előírtaktól eltérő jogkörrel rendelkezik, kizárja azt, hogy az ilyen jogvita az 1215/2012 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „polgári és kereskedelmi ügyek” körébe tartozzon (2020. július 16‑iMovic és társai ítélet, C‑73/19, EU:C:2020:568, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

23

Ebből következik, hogy annak eldöntése érdekében, hogy valamely terület az 1215/2012 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmába, és ezáltal e rendelet hatálya alá tartozik‑e, meg kell határozni a peres felek között fennálló jogviszonyt és annak tárgyát, vagy meg kell vizsgálni az előterjesztett kereset alapját és megindításának szabályait (2020. július 16‑iMovic és társai ítélet, C‑73/19, EU:C:2020:568, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24

Így a „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmába tartozik az olyan kereset, amelyet valamely tagállam hatóságai valamely más tagállamban letelepedett eladók vagy szolgáltatók ellen indítanak, és amelynek keretében e hatóságok elsődlegesen az állítólagosan jogellenes tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot képező jogsértések fennállásának a megállapítását és azok megszüntetésének az elrendelését kérik, valamint járulékos jelleggel közzétételi intézkedések elrendelését, és kényszerítő bírság kiszabását (lásd ebben az értelemben: 2020. július 16‑iMovic és társai ítélet, C‑73/19, EU:C:2020:568, 64. pont).

25

Nem ez a helyzet azonban az olyan kérelem esetében, amely arra irányul, hogy állapítsák meg a jövőbeli jogsértések fennállásának a szóban forgó hatóság tisztviselője által készített egyszerű jegyzőkönyvben való megállapítására vonatkozó hatáskört,, mivel az ilyen kérelem valójában a magánszemélyek közötti jogviszonyokra alkalmazandó általános jog szabályaitól eltérő jogkörökre vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2020. július 16‑iMovic és társai ítélet, C‑73/19, EU:C:2020:568, 62. pont).

26

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy egyrészt az alapügyben szereplő keresetet, amelynek tárgya a francia gazdasági közrend védelme, helyszíni szemlék és dokumentumok lefoglalása során szerzett bizonyítékok alapján indították. Márpedig az ilyen vizsgálati jogkörök, még ha e jogkörök gyakorlását a bíróságnak előzetesen engedélyeznie is kell, nem kevésbé térnek el az általános jogtól, különösen azért, mert magánszemélyek nem gyakorolhatják e jogköröket, és mivel a vonatkozó nemzeti rendelkezéseknek megfelelően minden olyan személy, aki ellenszegül az ilyen intézkedésnek, szabadságvesztés‑büntetéssel és 300000 euró pénzbírsággal büntetendő.

27

Másrészt az alapeljárás többek között a kereskedelmi törvénykönyv L 442‑6. cikke III. részének második bekezdése szerinti polgári jogi bírság megállapítására irányul. Márpedig, noha igaz, hogy a hatáskörrel rendelkező bíróságnak kell az ilyen bírságot kiszabnia, annak kiszabását kizárólag a gazdaságért felelős miniszter és az ügyészség kérheti. Közelebbről a kereskedelmi törvénykönyv L 442‑6. cikke értelmében a versenykorlátozó magatartások sértettje csak az e magatartások által okozott kár megtérítése érdekében járhat el, és kérheti az említett magatartások megszüntetését vagy az érintett kikötés semmisségének megállapítását.

28

E tekintetben az alapügyben szóban forgó kereset különbözik a 2020. július 16‑iMovic és társai ítélet (C‑73/19, EU:C:2020:568) alapjául szolgáló ügyben szereplő keresettől, mivel ebben az ügyben a hatáskörrel rendelkező hatóságok olyan társaságokkal szemben, amelyeknek kereskedelmi jellegű jogsértéseket róttak fel, nem bírság kiszabását kérték, hanem csupán az említett jogsértések abbahagyására való kötelezésüket, amely lehetőséggel az érdekelt személyek és fogyasztóvédelmi szervezetek szintén rendelkeztek (lásd ebben az értelemben: 2020. július 16‑iMovic és társai ítélet, C‑73/19, EU:C:2020:568, 48. pont).

29

E körülmények között az alapügyben szóban forgó kereset megindításával a gazdasági és pénzügyminiszter az 1215/2012 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „közhatalmi jogosítványai gyakorlása (acta iure imperii) során” jár el, így e kereset nem tartozik az említett rendelkezés szerinti „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmába, aminek vizsgálata mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

30

A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1215/2012 rendelet 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a „polgári és kereskedelmi ügyek” e rendelkezés értelmében vett fogalma nem foglalja magában valamely tagállam hatóságának egy másik tagállamban letelepedett társaságokkal szembeni, az első tagállamban letelepedett beszállítók tekintetében versenykorlátozó magatartások fennállásának megállapítása, szankcionálása és beszüntetése érdekében indított keresetét, ha e hatóság a magánszemélyek közötti jogviszonyokra vonatkozó általános jog szabályaitól eltérő vizsgálati jogköröket vagy bíróság előtti fellépésre vonatkozó jogköröket gyakorol.

31

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. cikkének (1) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

a „polgári és kereskedelmi ügyek” e rendelkezés értelmében vett fogalma nem foglalja magában valamely tagállam hatóságának egy másik tagállamban letelepedett társaságokkal szembeni, az első tagállamban letelepedett beszállítók tekintetében versenykorlátozó magatartások fennállásának megállapítása, szankcionálása és beszüntetése érdekében indított keresetét, ha e hatóság a magánszemélyek közötti jogviszonyokra vonatkozó általános jog szabályaitól eltérő vizsgálati jogköröket vagy bíróság előtti fellépésre vonatkozó jogköröket gyakorol.