–

a CDIL – Companhia de Distribuição Integral Logística Portugal S.A. képviseletében A. Moura Portugália és I. Teixeira advogados,

–

a portugál kormány képviseletében P. Barros da Costa, A. Rodrigues és N. Vitorino, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Björkland, I. Melo Sampaio és F. Thiran, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 34. cikknek, valamint a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16‑i 2008/118/EK tanácsi irányelv (HL 2009. L 9., 12. o.) 7. és 9. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a CDIL – Companhia de Distribuição Integral Logística Portugal S.A. (a továbbiakban: CDIL) és az Autoridade Tributária e Aduaneira (adó‑ és vámhatóság, Portugália) között azon jövedéki adóra vonatkozó utólagos adómegállapítás tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelyet a CDIL‑nek cigaretta Portugáliában történő szabad forgalomba bocsátása után kell megfizetnie.

3

A 2008/118 irányelv (2), (8), (9) és (31) preambulumbekezdése kimondta:

[…]

[…]

4

A 2008/118 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Ezen irányelv általános rendelkezéseket állapít meg a jövedéki adóra vonatkozóan, amely közvetlen vagy közvetett módon az alábbi termékek (a továbbiakban: a jövedéki termékek) fogyasztását terheli:

[…]

5

A 2008/118 irányelv 2. cikke előírta:

„A jövedéki termékekre jövedékiadó‑kötelezettség keletkezik:

6

Ezen irányelv 7. cikkének (1)–(3) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„(1)   A jövedékiadó‑kötelezettség a szabad forgalomba bocsátás időpontjában és a szabad forgalomba bocsátás szerinti tagállamban keletkezik.

(2)   Ezen irányelv alkalmazásában »szabad forgalomba bocsátás« az alábbiak bármelyike:

(3)   A szabad forgalomba bocsátás ideje:

7

Az említett irányelv 9. cikke értelmében:

„Az alkalmazandó jövedéki adó kivetésének feltételei és mértéke [helyesen: A jövedékiadó‑kötelezettség keletkezésének feltételei és az alkalmazandó jövedéki adó mértéke] megegyezik az adó kivetésének időpontjában a szabad forgalomba bocsátás helye szerinti tagállamban hatályban levő feltételekkel és mértékkel.

A jövedéki adót az egyes tagállamok az általuk meghatározott eljárás szerint vetik ki és szedik be, valamint – adott esetben – térítik vissza vagy engedik el. A tagállamoknak ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni a nemzeti és a más tagállamból származó termékekre.”

8

A 2008/118 irányelv 11. cikkének első bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„A 33. cikk (6) bekezdésében, a 36. cikk (5) bekezdésében és a 38. cikk (3) bekezdésében említett, valamint az 1. cikkben említett irányelvekben meghatározott eseteken túl annak a tagállamnak az illetékes hatóságai, ahol a szabad forgalomba bocsátás történt, az érintett személy kérelmére visszatéríthetik vagy elengedhetik a szabad forgalomba bocsátott jövedéki termékekre kivetett jövedéki adót, amennyiben ezen termékek szabad forgalomba bocsátása a tagállamok által megállapított körülmények között és olyan feltételeknek megfelelően történt, amelyeket a tagállamok az esetleges adócsalás és visszaélések megelőzése céljából határoztak meg.”

9

Ezen irányelv 39. cikkének (1) bekezdése és e cikk (3) bekezdésének első albekezdése kimondta:

„(1)   A 7. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, a tagállamok megkövetelhetik, hogy a jövedéki termékeket adózási célból adóügyi jelzéssel vagy adózási célú nemzeti azonosító jellel lássák el, amikor szabad forgalomba bocsátásukra a területükön kerül sor, illetve amikor a 33. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében és a 36. cikk (1) bekezdésében szereplő esetekben a területükre ezek a termékek belépnek.

[…]

(3)   Azon rendelkezések sérelme nélkül, amelyeket a tagállamok e cikk megfelelő végrehajtásának érdekében, valamint azért alkotnak, hogy kiküszöböljék az adócsalást, az adókikerülést és az adóval való visszaéléseket, a tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdés szerinti adózási jelzések vagy nemzeti azonosító jelek ne akadályozzák a jövedéki termékek szabad szállítását [helyesen: szabad mozgását].

[…]”

10

A jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2019. december 19‑i (EU) 2020/262 tanácsi irányelv (HL 2020. L 58., 4. o.; helyesbítések: HL 2020. L 409., 38. o.; HL 2021. L 84., 28. o.; HL 2023. L188., 60. o.) 2023. február 13‑i hatállyal hatályon kívül helyezte a 2008/118 irányelvet.

11

Ezen irányelvnek „A jövedékiadó‑kötelezettség keletkezésének feltételei és az alkalmazandó adókulcs” címet viselő 8. cikke értelmében:

„Az alkalmazandó jövedéki adó kivetésének feltételei és mértéke [helyesen: A jövedékiadó‑kötelezettség keletkezésének feltételei és az alkalmazandó jövedéki adó mértéke] megegyezik az adó kivetésének időpontjában a szabad forgalomba bocsátás helye szerinti tagállamban hatályban levő feltételekkel és mértékkel.

A jövedéki adót az egyes tagállamok az általuk meghatározott eljárás szerint vetik ki és szedik be, valamint – adott esetben – térítik vissza vagy engedik el. A tagállamoknak ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni a nemzeti és a más tagállamból származó termékekre.

Az első bekezdéstől eltérve, amennyiben a jövedékiadó‑mértékek megváltoznak, adott esetben a jövedéki termékek már szabad forgalomba bocsátott készleteire kivetett adó növekedhet, illetve csökkenhet.”

12

A Código dos Impostos Especiais de Consumo (a jövedéki adóról szóló törvénykönyv, a továbbiakban: CIEC) 8. cikke, amely „Az adó kivetése” címet viseli, a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az adófizetési kötelezettség belföldön az 5. cikkben szereplő termékek szabad forgalomba bocsátásának vagy a jelen törvénykönyvnek megfelelően adóztatandó veszteségek megállapításának időpontjában keletkezik.

(2)   A belföldön alkalmazandó vámtétel az adó kivetésének időpontjában hatályban lévő mérték.”

13

A CIEC „Szabad forgalomba bocsátás” címet viselő 9. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A jelen törvénykönyv értelmében vámköteles termékek szabad forgalomba bocsátásának kell tekinteni:

[…]

(2)   A szabad forgalomba bocsátás időpontja:

[…]”

14

A CIEC‑nek „A szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó különös szabályok” címet viselő 106. cikke előírja:

„(1)   A cigaretták szabad forgalomba bocsátására minden egyes naptári év szeptember 1. napjától december 31. napjáig terjedő időszakban alkalmazandó korlátozó szabályok vonatkoznak.

(2)   Az előző bekezdésben említett időszakban a cigarettáknak az egyes gazdasági szereplők által havonta történő szabad forgalomba bocsátása nem haladhatja meg azon mennyiségi korlátot, amelyet az időszakot közvetlenül megelőző [tizenkét] hónap alatt szabad forgalomba bocsátott cigarettamennyiség havi átlagának 10%‑kal növelt mértéke alapján kell meghatározni.

(3)   Az előző bekezdés alkalmazásában a havi átlagot az előző év szeptember 1‑je és a következő év augusztus 31‑e között szabad forgalomba bocsátott, az adó alól nem mentesülő cigaretták teljes mennyisége alapján kell kiszámítani.

(4)   Valamennyi gazdasági szereplő legkésőbb az adott év szeptember 15‑éig előzetes nyilatkozatot tesz az illetékes vámhatóságnak, amelyben megjelöli a havi átlagát, és meghatározza az e gazdasági szereplő esetében a korlátozási időszakban alkalmazandó mennyiségi korlátot.

(5)   Az értékesítési mennyiség hirtelen és időben korlátozott változása által megfelelően igazolt rendkívüli helyzetekben az említett mennyiségi korlátok túllépése engedélyezhető, jóllehet e mennyiségeket nem veszik figyelembe a következő évre vonatkozó havi átlag kiszámításakor.

(6)   A korlátozási időszak lejártát követően, de legkésőbb minden egyes év január hónapjának végéig a gazdasági szereplő végleges nyilatkozatot tesz az illetékes vámhatóságnak, amelyben megjelöli a korlátozási időszakban ténylegesen szabad forgalomba bocsátott cigaretták teljes mennyiségét.

(7)   A (4) bekezdésben említett mennyiségi korlátot meghaladó mennyiségű cigaretták után a végleges nyilatkozat benyújtásának időpontjában hatályban lévő mértékű adó fizetendő, amennyiben a túllépés az e dokumentumban szereplő adatok és a közigazgatás rendelkezésére álló adatok összevetése alapján megállapítható, az adott esetben jogsértés miatt indítandó eljárás sérelme nélkül.

(8)   A jelen cikkben foglalt szabályok egyedileg alkalmazandók a kontinentális Portugáliára, az Azori‑szigetek autonóm régióra és a Madeira autonóm régióra, mivel a fenti bekezdésekben foglalt kötelezettségeket a szabad forgalomba bocsátás helye szerinti vámhivatalnál kell teljesíteni.”

15

A portugál jog szerinti CDIL társaság dohánytermékek kiskereskedelmével foglalkozó vállalkozás, amely a portugál vámhatóság által Madeira autonóm régióban engedélyezett adóraktári engedélyesként működik.

16

2010. szeptember 15‑én a CDIL a CIEC 106. cikke (4) bekezdésének megfelelően előzetes nyilatkozatot nyújtott be a funchali vámhivatalhoz (Portugália) az ezen időpontot megelőző tizenkét hónap alatt, vagyis 2009. szeptember 1‑je és 2010. augusztus 31. között szabad forgalomba bocsátott cigarettamennyiség havi átlagára vonatkozóan.

17

2010. szeptember 22‑én a funchali vámhivatal arról tájékoztatta a CDIL‑t, hogy a benyújtott információk alapján havi 1644005 cigarettára vonatkozó mennyiségi korlátot állapítottak meg a 2010. szeptember 1‑jétől 2010 decemberig 31‑ig terjedő, a CIEC 106. cikkének (1)–(2) bekezdése alapján kiszámított korlátozási időszakra.

18

2010. november 18‑án a CDIL a CIEC 106. cikkének (5) bekezdése alapján engedélyt kért arra, hogy mentesüljön e mennyiségi korlát alól.

19

2011. január 7‑én a funchali vámhivatal azzal az indokkal utasította el e kérelmet, hogy a szóban forgó mennyiségi korlátozás alóli mentességet nem igazolta az értékesítési mennyiség hirtelen és időben korlátozott változása, amint azt e rendelkezés megköveteli. A CDIL fellebbezést nyújtott be e határozattal szemben, amelyet szintén elutasítottak.

20

2011. január 18‑án a CDIL a CIEC 106. cikke (6) bekezdésének megfelelően végleges nyilatkozatot nyújtott be a funchali vámhivatalhoz, amely a 2010 szeptembere és decembere közötti időszak tekintetében az ugyanezen időszakra megállapított mennyiségi korlát háromszorosát meghaladó cigarettamennyiség szabad forgalomba bocsátását igazolta.

21

A CIEC 106. cikkének (7) bekezdése alapján a CDIL‑lel szemben 4607,69 euró összegű, a 2010. szeptember 1‑jétől decemberig 31‑ig terjedő időszakban a CIEC 106. cikkének (2) bekezdésében előírt mennyiségi korlátot meghaladóan szabad forgalomba bocsátott mennyiség után cigarettánként 1,80 euróval növelt fizetendő jövedéki adó utólagos megállapítására került sor. A vámhivatal a fizetendő jövedéki adót a CIEC 106. cikke (7) bekezdésének megfelelően a végleges nyilatkozat benyújtásának időpontjában hatályos adómérték alkalmazásával számította ki.

22

A CDIL a Tribunal Administrativo e Fiscal do Funchal (funchali közigazgatási és adóügyi bíróság, Portugália) előtt vitatta ezen utólagos adómegállapítást, amely 2016. június 24‑én elutasította e keresetet.

23

A CDIL fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a Supremo Tribunal Administrativo (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Portugália) előtt, amely a kérdést előterjesztő bíróság.

24

A CDIL, amely nem vitatja, hogy túllépte a szóban forgó korlátozási időszak során alkalmazandó mennyiségi korlátokat, e bíróság előtt arra hivatkozik, hogy a CIEC 106. cikke nem összeegyeztethető az uniós joggal.

25

Egyrészt ugyanis a szabad forgalomba bocsátható cigaretták mennyiségére vonatkozó jogszabályi korlátozás előírása, amennyiben az a gyakorlatban elsősorban a más tagállamokból származó cigarettákat érinti, olyan, az EUMSZ 34. cikk által tiltott, behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásnak minősül, amely nem igazolható az EUMSZ 36. cikk alapján.

26

A CDIL másrészt arra hivatkozik, hogy a végleges nyilatkozat benyújtásának időpontjában hatályos jövedékiadó‑mérték alkalmazása sérti a 2008/118 irányelv azon 7. és 9. cikkét, amelyekből az következik, hogy a jövedékiadó‑kötelezettség keletkezésének feltételei és az alkalmazandó jövedéki adó mértéke megegyezik a dohánytermék szabad forgalomba bocsátásának időpontjában hatályban lévő feltételekkel és mértékkel.

27

Az adó‑ és vámhatóság a maga részéről azt állítja, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás nem ír elő olyan mennyiségi korlátozást vagy azzal azonos hatású intézkedést, amely akadályozhatja az áruk tagállamok közötti szabad mozgását, mivel e szabályozás különbségtétel nélkül valamennyi gazdasági szereplőre alkalmazandó.

28

Ezenkívül arra hivatkozik, hogy e szabályozás összeegyeztethető a 2008/118 irányelvvel, mivel az említett szabályozás értelmében a jövedékiadó‑kötelezettség a 2008/118 irányelv 7. és 9. cikkében előírtaknak megfelelően a szabad forgalomba bocsátás időpontjában keletkezik.

29

E körülmények között a Supremo Tribunal Administrativo (legfelsőbb közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

30

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 34. és EUMSZ 36. cikket, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy a gazdasági szereplők által az egyes naptári években a szeptember 1‑je és december 31‑e közötti időszakban havonta szabad forgalomba bocsátott cigarettamennyiség nem haladhatja meg az e gazdasági szereplők által az előző tizenkét hónap során szabad forgalomba bocsátott cigarettamennyiség havi átlagának 10%‑kal növelt mértékét.

31

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az áruk tagállamok kötötti szabad mozgása az EUM‑Szerződés egyik alapelve, amelynek kifejeződése a tagállamok közötti behozatalt érintő mennyiségi korlátozásoknak és azokkal azonos hatású intézkedéseknek az EUMSZ 34. cikkben foglalt tilalma (2023. március 23‑iBooky.fi ítélet, C‑662/21, EU:C:2023:239, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

Márpedig, egyrészt az alapügyben szóban forgóhoz hasonló intézkedés, amely a cigaretta valamely tagállam területén történő szabad forgalomba bocsátására mennyiségi korlátokat ír elő, nem minősül az EUMSZ 34. cikk értelmében vett „behozatalt érintő mennyiségi korlátozásnak”, mivel nem korlátozza az e tagállamba behozható cigaretta mennyiségét.

33

Másrészt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedéseknek az EUMSZ 34. cikkben rögzített tilalma minden olyan tagállami intézkedésre kiterjed, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja a más tagállamokból származó termékek valamely tagállam piacára való bejutását, még akkor is, ha az ilyen intézkedésnek nem célja, és nem is következménye a más tagállamokból származó termékekkel szembeni kedvezőtlenebb bánásmód alkalmazása (lásd ebben az értelemben: 2023. március 23‑iBooky.fi ítélet, C‑662/21, EU:C:2023:239, 33. és 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló intézkedés, amely korlátozásokat ír elő az érintett gazdasági szereplők számára a szabad forgalomba bocsátható cigaretta mennyiségére vonatkozóan, alkalmas arra, hogy visszatartsa őket, vagy kevésbé vonzóvá tegye számukra, hogy a megállapított határértékeket meghaladó mennyiségű cigarettát hozzanak be az ezen intézkedést bevezető tagállamba.

35

Ennélfogva az ilyen intézkedés potenciálisan alkalmas arra, hogy akadályozza a más tagállamokból behozható cigaretta érintett tagállam piacára való bejutását, következésképpen az EUMSZ 34. cikk értelmében vett mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek minősül, amely főszabály szerint összeegyeztethetetlen az e cikkből eredő kötelezettségekkel.

36

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősülő nemzeti szabályozás mindazonáltal az EUMSZ 36. cikkben felsorolt, közérdeken alapuló indokok valamelyikével vagy közérdeken alapuló kényszerítő követelményekkel igazolható. A nemzeti szabályozásnak mindkét esetben alkalmasnak kell lennie az általa elérni kívánt cél megvalósítására, és e szabályozás nem haladhatja meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket (lásd különösen: 2023. március 23‑iBooky.fi ítélet, C‑662/21, EU:C:2023:239, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó intézkedés annak megakadályozására irányul, hogy amikor már ismert a cigarettákra a következő évben alkalmazandó jövedékiadó‑mérték, a piaci szereplők e terméknek az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás értelmében vett szabad forgalomba bocsátásába kezdjenek annak érdekében, hogy jelentős készleteket halmozzanak fel olyan cigarettákból, amelyekre alacsonyabb jövedékiadó‑mérték vonatkozik, mint amely e következő évben alkalmazandó, amikor e cigaretták ténylegesen forgalomba kerülnek. Ily módon – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatra is figyelemmel – úgy tűnik, hogy ezen intézkedés az adóelkerülés elleni küzdelemre és a portugál állam adóbevételeinek védelmére irányul. E tagállam kormánya szerint ez az intézkedés, amennyiben a dohánytermékekre vonatkozó adómérték emelése hatékonyságának biztosítására irányul, közegészségügyi célt is szolgál.

38

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az adócsalás és az adóelkerülés elleni küzdelem célja olyan közérdeken alapuló nyomós indoknak tekinthető, amely igazolhatja a szabad mozgás korlátozásának bevezetését (2022. január 27‑iBizottság kontra Spanyolország [Adózással kapcsolatos információszolgáltatási kötelezettség] ítélet, C‑788/19, EU:C:2022:55, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

Amint az a 2008/118 irányelv 11. cikkének első bekezdéséből és 39. cikke (3) bekezdésének első albekezdéséből, valamint (31) preambulumbekezdéséből kitűnik, e célkitűzés egyébként az esetleges visszaélések elleni küzdelemmel együtt az ezen irányelv által elérni kívánt célok közé tartozik. Márpedig a Bíróság megállapította, hogy az, hogy a jövedéki adó jövőben várható emelkedésére tekintettel év végén túl nagy mennyiségben bocsátanak szabad forgalomba csomagolt cigarettát, olyan visszaélésnek minősülhet, amelyet a tagállamok jogosultak megfelelő intézkedésekkel megelőzni (lásd ebben az értelemben: 2017. június 29‑iBizottság kontra Portugália ítélet, C‑126/15, EU:C:2017:504, 59. és 60. pont).

40

Ezenkívül szintén az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az emberek egészségének védelme az EUMSZ 36. cikkben felsorolt közérdeken alapuló indokok egyikét képezi, mivel a Bíróság számos alkalommal megállapította, hogy az emberek egészsége és élete az első helyen áll a Szerződés által oltalmazott javak és érdekek között (lásd ebben az értelemben: 2016. október 19‑iDeutsche Parkinson Vereinigung ítélet, C‑148/15, EU:C:2016:776, 30. pont).

41

A Bíróság tudomására hozott információkból az következik, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás alkalmas arra, hogy olyan közérdeken alapuló kényszerítő indokoknak feleljen meg, amelyek főszabály szerint igazolhatják az áruk szabad mozgásának korlátozását, fenntartva, hogy ezt a kérdést az előterjesztő bíróságnak meg kell vizsgálnia.

42

Amint az a jelen ítélet 36. pontjából következik, értékelni kell továbbá, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló intézkedés alkalmas‑e ezen jogszerű célok megvalósításának biztosítására, és nem lépi‑e túl az azok eléréséhez szükséges mértéket.

43

E tekintetben végső soron az alapeljárásban szereplő tények értékelésére és a nemzeti szabályozás értelmezésére kizárólagos hatáskörrel rendelkező kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy e nemzeti szabályozás megfelel‑e ezen követelményeknek, és ha igen, milyen mértékben. E célból e bíróság köteles tárgyilagosan, pontos statisztikai adatok segítségével vagy más módszerrel megvizsgálni, hogy az érintett tagállam hatóságai által előterjesztett bizonyítékok alapján észszerűen úgy tekinthető‑e, hogy a választott eszközök alkalmasak a követett célkitűzések megvalósítására, valamint azt, hogy ezek a célkitűzések elérhetők‑e az áruk szabad mozgását kevésbé korlátozó intézkedésekkel (2023. március 23‑iBooky.fi ítélet, C‑662/21, EU:C:2023:239, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

Mindazonáltal a Bíróság, amelynek az a feladata, hogy hasznos választ adjon e bíróságnak, hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az alapeljárás iratai, valamint az elé terjesztett írásbeli észrevételek alapján útmutatást adjon e bíróságnak a döntéshez (2023. március 23‑iBooky.fi ítélet, C‑662/21, EU:C:2023:239, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45

Ami először is az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozásnak a hivatkozott célok elérésére való alkalmasságát illeti, meg kell állapítani, hogy az alkalmas arra, hogy visszatartsa a gazdasági szereplőket attól, hogy az év végén – a jövedéki adó mértékének jövőbeli emelkedése hatásainak semlegesítése érdekében – olyan cigarettát halmozzanak fel, amelyet valójában a következő évben kívánnak forgalomba hozni. Ellenkező esetben, a korlátozási időszak során forgalomba hozott cigarettákra alkalmazandó mennyiségi korlátozások hiánya hatástalanná tenné a jövedéki adó mértéke jövőbeni emelésének hatálybalépését, amely általában a csomagolt cigaretták kiskereskedelmi árának emelkedésével jár (lásd ebben az értelemben: 2010. március 4‑iBizottság kontra Írország ítélet, C‑221/08, EU:C:2010:113, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és így, legalábbis bizonyos mértékig, semlegesítené az ilyen növekedés fogyasztókra gyakorolt esetleges visszatartó hatását. Következésképpen meg kell állapítani, hogy az ilyen szabályozás alkalmasnak tűnik a közegészség védelmére, valamint az adóelkerülés, illetve a visszaélésszerű magatartások elleni küzdelemre irányuló célok elérésére.

46

Másodszor, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló intézkedés szükségességének értékelését illetően hangsúlyozni kell, hogy a közegészség – amint arra a jelen ítélet 40. pontja emlékeztet – az első helyen áll az EUM‑Szerződés által oltalmazott javak és érdekek között, és a tagállamok feladata annak meghatározása, hogy milyen szinten kívánják biztosítani e védelmet, valamint hogy azt milyen módon lehet elérni, így ezen tagállamok e tekintetben mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek (lásd ebben az értelemben: 2018. március 1‑jei CMVRO‑ítélet, C‑297/16, EU:C:2018:141, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47

Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy nem tűnik úgy, hogy az a sérelem, amelyet az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló intézkedés a cigaretta szabad mozgása tekintetében okoz, túllép az ezen intézkedés által követett célok eléréséhez szükséges mértéken.

48

E tekintetben meg kell állapítani egyrészt, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás által az egyes gazdasági szereplők tekintetében előírt mennyiségi korlátozást az általuk az előző tizenkét hónap során szabad forgalomba bocsátott cigarettamennyiség 10%‑kal növelt havi átlagos mennyisége alapján kell meghatározni, és hogy e szabályozás nem abszolút jellegű, mivel a CIEC a 106. cikkének (5) bekezdésében az értékesítési mennyiség hirtelen és időben korlátozott változásának esetére lehetőséget biztosít az e mennyiségi korláttól való eltérésre.

49

Másrészt, jóllehet kétségtelen, hogy az említett szabályozás a CIEC 106. cikkének (7) bekezdésében előírja a jogsértési eljárás megindításának lehetőségét azon gazdasági szereplővel szemben, aki túllépte a számára meghatározott mennyiségi korlátot, e lehetőség önmagában nem érinti annak arányosságát, feltéve hogy maguk az ezen eljárás eredményeként kiszabható szankciók arányosak.

50

Az alapeljárás felperese által hivatkozott azon körülmény, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás egyébként azt írja elő, hogy a forgalomba hozott csomagolt cigarettát a szabad forgalomba bocsátásának évét követő év harmadik hónapja után már nem lehet forgalomba hozni és értékesíteni, nem kérdőjelezi meg e következtetést. Az ilyen tilalom ugyanis, éppen ellenkezőleg, megerősíti e szabályozás hatékonyságát és koherenciáját azáltal, hogy arra ösztönzi a gazdasági szereplőket, hogy egy adott naptári évben a jövedéki adó következő naptári évben várható emelésére tekintettel ne bocsássanak szabad forgalomba túlzott mennyiségű cigarettát (lásd ebben az értelemben: 2017. június 29‑iBizottság kontra Portugália ítélet, C‑126/15, EU:C:2017:504, 66., 72., 78. és 79. pont).

51

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 34. és EUMSZ 36. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely az adóelkerülés és a visszaélésszerű magatartások elleni küzdelem, valamint a közegészség védelme érdekében előírja, hogy a gazdasági szereplők által az egyes naptári években a szeptember 1‑je és december 31‑e közötti időszakban havonta szabad forgalomba bocsátott cigarettamennyiség nem haladhatja meg az e gazdasági szereplők által az előző tizenkét hónap során szabad forgalomba bocsátott cigarettamennyiség havi átlagának 10%‑kal növelt mértékét.

52

Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2008/118 irányelv 7. és 9. cikkét, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozóan e szabályozásban előírt mennyiségi korlátot meghaladó cigarettamennyiség a szabad forgalomba bocsátása időpontjánál későbbi időpontban hatályban lévő jövedékiadó‑mérték alá tartozik.

53

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 2008/118 irányelv az 1. cikke (1) bekezdésének megfelelően arra irányul, hogy általános rendelkezéseket állapítson meg a jövedéki termékek – köztük a dohánygyártmányok – fogyasztását közvetlenül vagy közvetve terhelő jövedéki adóra vonatkozóan, mégpedig többek között, amint az ezen irányelv (8) preambulumbekezdéséből kitűnik, annak érdekében, hogy biztosítsák, hogy a jövedéki adó kivetésének fogalma és feltételei minden tagállamban azonosak legyenek (2022. június 9‑iIMPERIAL TOBACCO BULGARIA ítélet, C‑55/21, EU:C:2022:459, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és hogy ezáltal az érintett termékeknek az Európai Unión belüli szabad szállítása révén biztosítsák a belső piac megfelelő működését (lásd ebben az értelemben: 2022. január 13‑iMONO ítélet, C‑326/20, EU:C:2022:7, 28. pont).

54

Közelebbről, a 2008/118 irányelv 2. cikke úgy rendelkezik, hogy az ezen irányelv értelmében vett adóztatandó tényállást a jövedékiadó‑köteles termékeknek az Unió területén történő előállítása vagy az e területre történő importjuk képezi (2022. június 9‑iIMPERIAL TOBACCO BULGARIA ítélet, C‑55/21, EU:C:2022:459, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

55

Az említett irányelv 7. cikkének (1) bekezdése alapján ugyanakkor a jövedékiadó‑kötelezettség a jövedéki termékek szabad forgalomba bocsátásának időpontjában és a szabad forgalomba bocsátás helye szerinti tagállamban keletkezik.

56

A 2008/118 irányelv (8) preambulumbekezdésében megfogalmazott, a jövedékiadó‑fizetési kötelezettség időpontjának harmonizálására és ezáltal a belső piac megfelelő működésének biztosítására irányuló célkitűzésnek megfelelően ezen irányelv 7. cikkének (2) bekezdése felsorolja azokat a helyzeteket, amelyek eredményeképpen az említett irányelv értelmében vett „szabad forgalomba bocsátásra” kerül sor.

57

Ugyanezen irányelv 7. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében a „szabad forgalomba bocsátás” fogalma magában foglalja többek között az annak 4. cikke 7. pontjában meghatározott, jövedéki termék adófelfüggesztés alóli kikerülését, ideértve a szabálytalan kikerülést is (2022. június 9‑iIMPERIAL TOBACCO BULGARIA ítélet, C‑55/21, EU:C:2022:459, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58

Az ilyen szabályozásra az jellemző, hogy, jóllehet az adóztatandó tényállás már megvalósult, az e szabályozás alá tartozó áruk tekintetében még nem keletkezik jövedékiadó‑kötelezettség. Következésképpen, ami a jövedéki termékeket illeti, e rendszer addig halasztja a jövedékiadó‑kötelezettség keletkezését, amíg annak egyik feltétele nem teljesül (2022. június 9‑iIMPERIAL TOBACCO BULGARIA ítélet, C‑55/21, EU:C:2022:459, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

59

Ugyanakkor mivel a jövedéki adó – amint arra a 2008/118 irányelv (9) preambulumbekezdése emlékeztet – fogyasztási adó, a kötelezettség keletkezése időpontjának főszabály szerint a jövedéki termék felhasználásának időpontjához a lehető legközelebb kell esnie (2022. június 9‑iIMPERIAL TOBACCO BULGARIA ítélet, C‑55/21, EU:C:2022:459, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

60

Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a 2008/118 irányelv 9. cikkének első bekezdése értelmében a jövedékiadó‑kötelezettség keletkezésének feltételei és az alkalmazandó jövedéki adó mértéke megegyezik az adó kivetésének időpontjában a szabad forgalomba bocsátás helye szerinti tagállamban hatályban lévő feltételekkel és mértékkel. Ezen irányelv 9. cikkének második bekezdése ezenkívül úgy rendelkezik, hogy a jövedéki adót az egyes tagállamok az általuk meghatározott eljárás szerint vetik ki és szedik be, valamint – adott esetben – térítik vissza vagy engedik el.

61

Így, mivel az említett irányelv 9. cikkének első bekezdése a jövedékiadó‑kötelezettség keletkezésének időpontjában különösen a jövedékiadó‑kötelezettség keletkezésére vonatkozó feltételek meghatározását illetően a hatályos nemzeti jogra utal, ez szükségképpen azt jelenti, hogy a tagállamok e területen bizonyos szabályozási hatáskörrel rendelkeznek (lásd ebben az értelemben: 2017. június 29‑iBizottság kontra Portugália ítélet, C‑126/15, EU:C:2017:504, 61. pont).

62

Mindemellett a 2008/118 irányelv által a belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében a jövedékiadó‑fizetési kötelezettség időpontjának harmonizációjával összefüggésben követett, a jelen ítélet 53., 55. és 56. pontjában hivatkozott célkitűzésnek megfelelően az ezen irányelv 9. cikkének első bekezdésében említett „jövedéki adó kivetésének feltételeit [helyesen: jövedékiadó‑kötelezettség keletkezésének feltételeit]” szükségképpen meg kell különböztetni magának a kivetésnek a fogalmára vonatkozó feltételektől, amely feltételeknek – amint azt az említett irányelv (8) preambulumbekezdése kimondja – valamennyi tagállamban azonosaknak kell maradniuk.

63

Amint az magából az ugyanezen irányelv 7. cikke (1) bekezdésének és 9. cikke első bekezdésének a szövegéből kitűnik, ez utóbbi feltételek a jövedéki adó kivetésének időpontjára, az adó kivetésének helye szerinti tagállamra, valamint az alkalmazandó jövedékiadó‑mérték meghatározása szempontjából releváns időpontra vonatkoznak.

64

Ebből az következik, hogy a 2008/118 irányelv 9. cikkének első bekezdését nem lehet úgy értelmezni, hogy az lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy eltérjenek az említett feltételektől, különösen az alkalmazandó jövedékiadó‑mérték meghatározása szempontjából releváns időpontra vonatkozó feltételtől.

65

Következésképpen, mivel e rendelkezés előírja, hogy ezen időpontnak meg kell egyeznie a jövedékiadó‑kötelezettség keletkezésének időpontjával, és mivel – amint az a jelen ítélet 55. pontjában megállapításra került – a 2008/118 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése egyértelműen és feltétel nélkül előírja, hogy ezen adókötelezettség keletkezését az ezen adó hatálya alá tartozó termék szabad forgalomba bocsátásának időpontjához kell kapcsolni, az alkalmazandó jövedékiadó‑mértéknek szükségszerűen az e szabad forgalomba bocsátás időpontjában hatályban lévő mértéknek kell lennie.

66

Amint azt a főtanácsnok az indítványának 52. és 53. pontjában megjegyezte, ezt az értelmezést megerősítik a 2008/118 irányelv „Jövedéki termékek szállítása és adóztatása a szabad forgalomba bocsátást követően” címet viselő V. fejezetének rendelkezései, amelyek kifejezetten megállapítják azokat az eseteket, amikor a szabad forgalomba bocsátott termékre vonatkozó jövedéki adó a szabad forgalomba bocsátás időpontját követően kerül kivetésre. Ezek a rendelkezések olyan helyzeteket szabályoznak, amelyekben az egyik tagállamban szabad forgalomba bocsátott jövedéki terméket ezt követően egy másik tagállamba szállítják. Márpedig, amint arra a főtanácsnok az indítványának 53. pontjában rámutatott, nem vitatott, hogy az alapügyben szóban forgó intézkedés e helyzetek egyike alá sem tartozik.

67

Ennélfogva a tagállamok a 2008/118 irányelv azt megelőzően hatályos változata szerinti 7. cikkének (1) bekezdéséből és 9. cikkének első bekezdéséből eredő szabályozás keretében, hogy azt a 2020/262 irányelv hatályon kívül helyezte és felváltotta – amely irányelv 8. cikkének harmadik bekezdése e kérdés kapcsán módosítja a 2008/118 irányelv 9. cikkét –, nem írhatják elő, hogy a nemzeti szabályozásban meghatározott mennyiségi korlát megsértésével szabad forgalomba bocsátott cigarettákra az e cigaretták szabad forgalomba bocsátásának időpontjánál későbbi időpontban hatályban lévő jövedékiadó‑mérték alkalmazandó.

68

Bár kétségtelen, hogy – amint az a jelen ítélet 38. és 39. pontjában megállapításra került – a 2008/118 irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy az adócsalás, az adókikerülés és az esetleges visszaélések elleni küzdelemre irányuló intézkedéseket fogadjanak el, az ilyen intézkedések elfogadására vonatkozó szabályozási hatáskörük nem gyakorolható ezen irányelv rendelkezéseinek és különösen annak 7. cikke (1) bekezdésének és 9. cikke első bekezdésének megsértésével, ellenkező esetben sérülne az uniós jogalkotó által elérni kívánt és többek között az említett irányelv (8) preambulumbekezdésében rögzített harmonizációs cél.

69

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/118 irányelv 7. és 9. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében az e szabályozásban meghatározott, a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó mennyiségi korlátot meghaladó cigarettamennyiség a szabad forgalomba bocsátás időpontjánál későbbi időpontban hatályban lévő jövedékiadó‑mérték alá tartozik.

70

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: