1.

Ha a szellemitulajdon‑jog, például a szabadalom vagy egy abból származó jog által a jogosultnak nyújtott védelem lejár, vagy ha e jog jogilag meggyengül és visszavonhatóvá válik, a jogosult versenytársai kísértést érezhetnek arra, hogy bizonyos termékeket az említett jog megsértésével hozzanak forgalomba anélkül, hogy megvárnák a jog érvényességének lejártát. Az ilyen idő előtti forgalomba hozatal versenyelőnyhöz juttatja őket, lehetővé téve számukra, hogy más, lelkiismeretesebb versenytársak megjelenése előtt piaci részesedést szerezzenek. Ez gyakori eljárás, különösen a gyógyszerpiacon, ahol a generikus gyógyszerek gyártói néha nem várják meg saját termékük forgalomba hozatalával az eredeti gyógyszer oltalmának lejártát, abban a reményben, hogy ez az oltalom hamarosan lejár.

2.

Az ilyen eljárás a „launch at risk” néven ismert. Ezen eljárás elkövetője azt kockáztatja, hogy a jogosult a szóban forgó szellemitulajdon-jog védelme érdekében fellép vele szemben, ami többek között a bíróság által elrendelt, a jogsértés azonnali megszüntetésére irányuló ideiglenes intézkedések formájában valósulhat meg. Egy ilyen helyzetben a védjegyjogosult versenytársa viseli a kockázatát annak, hogy az általa eszközölt beruházások következtében pénzügyi veszteséget szenved el, amely nem térül meg.

3.

Ugyanakkor abban az esetben, ha az ilyen ideiglenes intézkedés meghozatalát követően megsemmisítik azt a szellemitulajdon‑jogot, amelynek védelmét az intézkedés biztosítani hivatott, vagy ha megállapítást nyer, hogy e jog nem sérült, felmerül a kérdés, hogy az a személy, akinek gazdasági tevékenységét ezáltal indokolatlanul akadályozták, jogosult‑e az elszenvedett kár megtérítését követelni az ideiglenes intézkedések meghozatalát kérő szellemitulajdon‑jog jogosultjától.

4.

Bár az uniós jognak azt a rendelkezését, amely maga is a nemzetközi jogból származik, és amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy belső jogrendszerükben rendelkezzenek a kártérítéshez való ilyen jogról, szűkszavúan és általánosságban fogalmazták meg, a Bíróság a Bayer Pharma ítéletében ( 2 ) pontosította azt, ezáltal tovább szűkítve a tagállamok mozgásterét.

5.

A jelen ügyben az említett ítéletből levonható tanulságok alapján kell elemezni a finn jog felelősségi rendszerét, amely más tagállamok belső jogában hatályos rendszerekhez hasonlít, nevezetesen egy objektív felelősségi rendszer.

6.

A Marrakeshben 1994. április 15‑én aláírt, és a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak ( 3 ) az Európai Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22‑i 94/800/EK tanácsi határozattal jóváhagyott, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) létrehozásáról szóló egyezmény 1C. mellékletének tárgyát képező, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (a továbbiakban: TRIPS‑megállapodás) 1. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A Tagok kötelesek a jelen Megállapodás rendelkezéseinek érvényt szerezni. Feltéve, hogy az így biztosított oltalom nem ellentétes a jelen Megállapodás rendelkezéseivel, a Tagok nemzeti jogukban a jelen Megállapodás szerintinél szélesebb körű oltalmat is bevezethetnek, de erre nem kötelesek/kötelezhetők. A Tagok szabadon állapíthatják meg a jelen Megállapodás saját jogrendszerükbe és gyakorlatukba történő bevezetésének megfelelő módszerét.”

7.

Ezen megállapodás 50. cikkének (7) bekezdése értelmében:

„Amennyiben az ideiglenes intézkedés visszavonásra kerül vagy hatályát veszti a kérelmező (felperes) cselekménye vagy mulasztása folytán, vagy amennyiben utólag megállapítást nyert, hogy nem történt szellemi tulajdon elleni jogsértés, illetve annak veszélyeztetése, a bíróságnak jogában áll – az alperes kérelmére –a felperest arra kötelezni, hogy alperest kártalanítsa az intézkedés folytán elszenvedett sérelemért”.

8.

A gyógyszerek kiegészítő oltalmi tanúsítványáról szóló, 2009. május 6‑i 469/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 4 ) 2., 3., 5., 13. és 15. cikke az alapügy tényállásának idején hatályos változatában a következőképpen rendelkezik:

„2. cikk

Az e rendeletben meghatározott esetekben és feltételekkel [kiegészítő oltalmi] tanúsítvány [(a továbbiakban: tanúsítvány, vagy SPC)] adható minden olyan termékre, amely szabadalmi oltalom alatt áll valamely tagállam területén, és amelynek gyógyszerként történő forgalomba hozatalát […] hatósági engedélyezési eljárás előzte meg.

3. cikk

A termékre tanúsítványt kell adni, ha abban a tagállamban, amelyben a 7. cikk szerinti bejelentést benyújtották, a bejelentés napján

[…]

5. cikk

A tanúsítvány – a 4. cikk rendelkezéseit figyelembe véve – az alapszabadalommal azonos jogokat biztosít, azonos korlátokkal és kötelezettségekkel.

[…]

13. cikk

(1)   A tanúsítvány időtartama az alapszabadalom jogszabályban meghatározott oltalmi idejének lejártakor kezdődik, és az alapszabadalom iránti bejelentés benyújtásának napja és a termék [Unión] belüli forgalomba hozatalára vonatkozó első engedély keltezésének napja között eltelt időszak öt évvel csökkentett időtartamával megegyező ideig tart.

[…]

15. cikk

(1)   A tanúsítvány érvénytelen, ha

[…]”

9.

A szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 5 ) 3. cikke szerint:

„(1)   A tagállamok rendelkeznek azon intézkedésekről, eljárásokról és jogorvoslatokról, amelyek az ezen irányelv által szabályozott szellemi tulajdonjogok érvényesítésének biztosításához szükségesek. Ezen intézkedéseknek, eljárásoknak és jogorvoslatoknak méltányosnak és igazságosnak kell lenniük, és nem lehetnek indokolatlanul bonyolultak és költségesek és nem eredményezhetnek ésszerűtlen határidőket és indokolatlan késedelmeket.

(2)   Ezeknek az intézkedéseknek, eljárásoknak és jogorvoslatoknak ezen túlmenően hatásosnak, arányosnak és elrettentőnek kell lenniük, és úgy kell őket alkalmazni, hogy a jogszerű kereskedelemnek ne állítsanak korlátokat, és hogy az azokkal való visszaélés esetére biztosítékok rendelkezésre álljanak.”

10.

Ezen irányelv 9. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a bíróságok a felperes kérelmére:

[…]

(3)   Az (1) és (2) bekezdésben említett intézkedések vonatkozásában a bíróságok megkövetelik a felperestől bármely észszerűen rendelkezésre álló bizonyíték szolgáltatását annak érdekében, hogy kellő bizonyossággal meggyőződhessenek arról, hogy a felperes a jogosult és hogy a felperes jogát megsértik, vagy ilyen jogsértés veszélye fennáll.

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy az (1) és (2) bekezdésben említett ideiglenes intézkedéseket szükség estén az alperes meghallgatása nélkül hozhassák meg, különösen akkor, ha a késedelem a jogosult számára helyrehozhatatlan kárt okozna. Ilyen esetben a feleket erről legkésőbb az intézkedések végrehajtása után haladéktalanul értesíteni kell.

Az érintett felek kérelmére a vizsgálatot kell lefolytatni, amely a véleménynyilvánítás jogát is magában foglalja annak érdekében, hogy az intézkedésekről szóló értesítést követő ésszerű időn belül dönteni lehessen az intézkedések módosításáról, visszavonásáról vagy megerősítéséről.

[…]

(7)   Amennyiben az ideiglenes intézkedéseket megszüntetik vagy a felperes cselekménye vagy mulasztása folytán hatályát veszti, vagy amennyiben a továbbiakban [helyesen: későbbiekben] megállapítják, hogy nem történt szellemi tulajdonjogi jogsértés vagy annak veszélye nem állt fenn, a bíróságok az alperes kérelmére elrendelik, hogy a felperes nyújtson megfelelő kártérítést az alperes számára az ilyen intézkedések által okozott károkért.”

11.

A 2004/48 irányelv 9. cikkének (7) bekezdését a finn jogba átültető oikeudenkäymiskaari (bírósági eljárási törvény) 11. §-ának (7) bekezdéséből következik, hogy amennyiben valamely fél kérelmére szükségtelenül hoztak ideiglenes intézkedést, e fél köteles megtéríteni az ellenérdekű félnek az intézkedés és annak végrehajtása által okozott kárt, ideértve a felmerült költségeket is. A kérdést előterjesztő bíróság szerint e rendelkezést a finn bíróságok ítélkezési gyakorlata úgy értelmezi, hogy az objektív felelősséget ír elő.

12.

2009. december 3-án a Patentti – ja rekisterihallitus (finn szellemi tulajdoni hivatal, Finnország) a FI/EP 0 915894. sz. európai szabadalom (a továbbiakban: alapszabadalom) alapján kiadta a 266. sz. „tenofovir dizoproxil és annak sói, hidrátjai, tautomerjei és szolvátjai emtricitabinnal kombinálva” SCP‑t (a továbbiakban: szóban forgó SCP), amely a humán immundeficiencia‑vírus (HIV) által fertőzött személyek kezelésére használt antiretrovirális gyógyszerre vonatkozik.

13.

2017 tavaszán a Mylan AB társaság két finn betegápolási körzet nyilvános ajánlati felhívása keretében ajánlatot tett „EMTRICITABINE/TÉNOFOVIR DISOPROXIL MYLAN 200 mg/245 mg, filmtabletta” elnevezésű gyógyszerével (a tenofovir dizoproxilon és az emtricitabinon alapuló generikus gyógyszer, a továbbiakban: szóban forgó generikus gyógyszer). E társaság nyerte el mindkét szerződést.

14.

A szóban forgó alapszabadalom oltalma 2017. július 25‑én lejárt. Ugyanezen időpontban a szóban forgó SCP hatályba lépett.

15.

2017. szeptember 15‑én a Gilead Sciences Finland Oy, a Gilead Biopharmaceutics Ireland UC és a Gilead Sciences, Inc. (a továbbiakban együttesen: Gilead és társai) keresetet indított a markkinaoikeus (versenybíróság, Finnország) előtt a Mylannal szemben az SCP megsértése miatt, és ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be, amely ellen a Mylan tiltakozott. 2017. november 30‑án a Mylan keresetet indított a szóban forgó SCP érvénytelenségének megállapítása iránt.

16.

2017. december 21‑i határozatával a markkinaoikeus (versenybíróság) helyt adott az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek, és pénzbírság terhe mellett eltiltotta a Mylant attól, hogy a szóban forgó generikus gyógyszert a szóban forgó SCP érvényességi ideje alatt eladásra felkínálja, forgalomba hozza és felhasználja, valamint hogy azt e célokból importálja, előállítsa és birtokolja.

17.

2018. július 25‑én a Bíróság meghozta a 469/2009 rendelet 3. cikkének értelmezésére vonatkozó Teva UK és társai ítéletét ( 6 ). Ebből az ítéletből következik, hogy egy, a szóban forgó SCP‑hez hasonló, az Egyesült Királyságban ugyanarra az originális gyógyszerre kiadott SCP‑t meg kellett semmisíteni azzal az indokkal, hogy azt e rendelkezés megsértésével adták ki.

18.

A Gilead és társai javára a Mylan ellen hozott ideiglenes intézkedéseket a Mylan kérelmére a Korkein oikeus (legfelsőbb bíróság, Finnország) 2019. április 11‑i határozatával megsemmisítette.

19.

2019. szeptember 25‑i ítéletével a markkinaoikeus (versenybíróság) megsemmisítette a szóban forgó SCP‑t. Ezen ítélettel szemben jogorvoslati kérelmet nyújtottak be a Korkein oikeushoz (legfelsőbb bíróság), amely 2020. november 13‑i végzésével elutasította a Gilead és társainak a jogorvoslati kérelem engedélyezése iránti kérelmét, minek folytán a markkinaoikeus (versenybíróság) ítélete jogerőre emelkedett.

20.

Ezt követően a Mylan a bírósági eljárásról szóló törvény 7. fejezetének 11. §‑a alapján azt kérte e bíróságtól, hogy egy, a későbbiekben megsemmisített SCP alapján szükségtelenül elrendelt ideiglenes intézkedés miatt kötelezze a Gilead és társait 2367854,99 euró összegű kártérítés késedelmi kamatokkal növelt összegének a megfizetésére.

21.

A nemzeti bíróság emlékeztet arra, hogy a finn ítélkezési gyakorlat szerint a bírósági eljárásról szóló törvény 7. fejezetének 11. §-a objektív, tehát szigorú felelősségről rendelkezik. Így akinek javára ideiglenes intézkedést fogadnak el, kártérítést köteles fizetni, ha később az ideiglenes intézkedés alapjául szolgáló szellemitulajdon‑jogot megsemmisítik. A Bíróság által a Bayer Pharma ügyben kialakított ítélkezési gyakorlat fényében azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy egy objektív felelősségi rendszer összeegyeztethetőnek tekinthető-e a 2004/48 irányelv 9. cikkének (7) bekezdésével.

22.

E körülmények között határozott úgy a markkinaoikeus (versenybíróság), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

23.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2022. július 15‑én érkezett a Bírósághoz. Az alapeljárás felei, a finn és a holland kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. A Bíróság úgy határozott, hogy az ügyet tárgyalás tartása nélkül bírálja el.

24.

Az előterjesztő bíróság négy kérdésre vár választ. Az első előterjesztett kérdésnek van a legnagyobb jelentősége, mivel a 2004/48 irányelv 9. cikkének a Bayer Pharma ítéletben értelmezett (7) bekezdése és egy, a szükségtelenül elrendelt ideiglenes intézkedésekkel okozott károkkal kapcsolatos objektív felelősségi rendszer összeegyeztethetőségét érinti. A másik három kérdés arra vonatkozik, hogy e rendszer összeegyeztethetetlensége esetén az e rendelkezésben előírt felelősséget milyen alapon kell megállapítani. E kérdéseket az előterjesztésük sorrendjében fogom megvizsgálni.

25.

Emlékeztetőül, az alapügyben a Mylannal szemben elrendelt ideiglenes intézkedést a Gilead és társai javára fogadták el annak a szellemitulajdon‑jognak a védelme érdekében, amelyet e társaságok a szóban forgó SCP‑ből származtattak. Mivel az említett tanúsítványt később megsemmisítették, a szellemitulajdon‑jog nem létezett, így e jog nem sérült. Az előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdése tehát lényegében arra irányul, hogy a 2004/48 irányelv 9. cikkének (7) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az e rendelkezésben említett helyzetekben az ideiglenes intézkedéseket kérelmező fél objektív felelősségét írja elő.

26.

Az e kérdésre adandó válaszhoz e rendelkezést a Bayer Pharma ügyben hozott ítélet alapján kell értelmezni. Elemzésemet ezért az ezen ítéletből levont tanulságok összefoglalásával kezdem.

27.

A Bayer Pharma ítélet alapjául szolgáló ügyben a kérdés az volt, hogy a 2004/48 irányelv 9. cikkének (7) bekezdésével ellentétes‑e a tagállam belső joga szerinti olyan felelősségi rendszer, amelynek értelmében az alperesnek nem ítéltek meg kártérítést megalapozatlan ideiglenes intézkedés miatt, ha a kár az alperes magatartása következtében keletkezett, feltéve, hogy az (ideiglenes intézkedést) kérelmező fél a helyzetében lévő személytől elvárható módon járt el.

28.

Az ügyben ismertetett indítványában Pitruzzella főtanácsnok először is megjegyezte, hogy a 2004/48 irányelv 9. cikkének (7) bekezdésének célja, hogy uniós szinten végrehajtsa a TRIPS‑megállapodás 50. cikkének (7) bekezdését, amely széles körű mérlegelési mozgásteret hagy az aláíró államoknak, és nem érinti az ezen államok belső joga szerinti felelősségi rendszert. Véleménye szerint ugyanezt kell alkalmazni az említett irányelv 9. cikke (7) bekezdésének értelmezésére is, feltéve, hogy ez a felelősségi rendszer egyrészt lehetővé teszi az alperes számára, hogy minden elszenvedett kárért megfelelő kártérítésben részesüljön, másrészt nem tartja vissza indokolatlanul a szellemitulajdon‑jogok jogosultjait attól, hogy az említett irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján ideiglenes intézkedés elrendelését kérelmezzék ( 7 ).

29.

Ezután, ami konkrétan a Bayer Pharma ítélet alapjául szolgáló ügyben vitatott felelősségi rendszert illeti, Pitruzzella főtanácsnok arra a következtetésre jutott, hogy jóllehet a 2004/48 irányelv 9. cikkének (7) bekezdésével nem ellentétes, hogy az alperes magatartását figyelembe vegyék a kártérítésre való jogosultságnak és a kártérítés mértékének meghatározásakor, ellentétes azonban azzal, ha pusztán amiatt tagadják meg az alperestől a kártérítéshez való jogot, hogy szellemitulajdon‑jogot bitorló terméket hozott forgalomba anélkül, hogy megvárta volna e jog megsemmisítését. ( 8 )

30.

A Bíróság azonban ítéletében a szellemitulajdon‑jogok jogosultjainak védelmét fokozottabban biztosító megoldást fogadott el ( 9 ).

31.

A Bíróság először is megjegyezte, hogy a TRIPS‑megállapodás kifejezetten megengedi, hogy az aláíró felek az e megállapodásban előírtnál szélesebb körű oltalmat biztosítsanak a szellemitulajdon‑jogok számára, és az uniós jogalkotó a 2004/48 irányelv elfogadásakor éppen így döntött. Ezért megállapította, hogy a 2004/48 irányelv 9. cikkének (7) bekezdésében említett „megfelelő kártérítés” fogalma – amelynek értelmezését a kérdést előterjesztő bíróság ebben az ügyben kérte – az uniós jog olyan önálló fogalma, amelyet egységesen kell értelmezni az Unió területén ( 10 ).

32.

Ezt követően a Bíróság megállapította, hogy a nemzeti bíróságok feladata annak értékelése, „hogy a felperest kötelezik‑e arra, hogy […] fizesse meg a […] kártérítést” ( 11 ), és ez a kártérítés csak akkor minősül „megfelelőnek”, ha az adott ügy körülményeire tekintettel indokolt. Így pusztán az a tény, hogy teljesültek a 2004/48 irányelv 9. cikkének (7) bekezdésében meghatározott, az ilyen kártérítésre vonatkozó feltételek, nevezetesen az ideiglenes intézkedés visszavonása vagy hatályon kívül helyezése a felperes cselekménye vagy mulasztása folytán, vagy annak utólagos megállapítása, hogy nem történt szellemi tulajdon elleni jogsértés, illetve annak veszélyeztetése, nem jelenti azt, hogy a nemzeti bíróságoknak automatikusan és minden esetben kötelezniük kellene a kérelmezőt az alperes által az említett intézkedések miatt elszenvedett minden kár megtérítésére ( 12 ).

33.

Indokolását folytatva a Bíróság a 2004/48 irányelv 9. cikkének (7) bekezdésének összefüggéseire, és különösen ezen irányelv (22) preambulumbekezdésésére hivatkozással kifejtette, hogy e rendelkezés célja annak biztosítása, hogy az alperes kártérítést kapjon az ideiglenes intézkedés iránti indokolatlan kérelem következtében elszenvedett kárért. Márpedig az ilyen kérelem megalapozatlanságának megállapítása mindenekelőtt azt feltételezi, hogy nem áll fenn a veszélye annak, hogy helyrehozhatatlan kárt okoznak a szellemitulajdon‑jog jogosultja számára abban az esetben, ha ezen intézkedések elrendelésére késedelmesen kerül sor ( 13 ).

34.

Ami a Bayer Pharma ítéletben szereplő alapügynek a jelen ügy alapját képező alapügy körülményeihez hasonló sajátos körülményeit illeti, a Bíróság megállapította, hogy a szabadalmat bitorló gyógyszer forgalomba hozatala első ránézésre helyrehozhatatlan kár veszélyét jelenti, így az ilyen magatartás miatt benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelem nem tekinthető eleve megalapozatlannak ( 14 ).

35.

Ami az ideiglenes intézkedések későbbi hatályon kívül helyezését illeti ( 15 ), a Bíróság megállapította, hogy jóllehet ez a körülmény a kártérítés elrendelésére irányuló jogkör gyakorlásához szükséges feltételek egyike lehet, önmagában véve nem tekinthető döntő bizonyítéknak a hatályon kívül helyezett ideiglenes intézkedések alapjául szolgáló kérelem megalapozatlan jellegét illetően. Hozzátette, hogy az ettől eltérő következtetés azzal a hatással járhatna, hogy visszatartja a jogosultakat a 2004/48 irányelv 9. cikkének (1) és azt követő bekezdéseiben említett intézkedések igénybevételétől, és így ellentétes lenne ezen irányelv céljaival ( 16 ).

36.

Végül a 2004/48 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése alapján a Bíróság a nemzeti bíróságokat annak biztosítására kötelezte, hogy a szellemitulajdon‑jogok jogosultjai ne élhessenek vissza az ideiglenes intézkedésekkel. E célból a nemzeti bíróságoknak ismételten figyelembe kell venniük az előttük folyamatban lévő ügy valamennyi körülményét ( 17 ).

37.

A Bayer Pharma ítélet figyelembevételével kell az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre válaszolni.

38.

A fentiekre tekintettel most azt kell eldönteni, hogy a 2004/48 irányelv 9. cikkének a Bíróság által a Bayer Pharma ítéletében értelmezett (7) bekezdésével ellentétes‑e az, ha az ideiglenes intézkedést kérelmező félnek az e rendelkezésben előírt felelősségét valamely tagállam belső jogrendje objektív felelősségként szabályozza.

39.

Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy álláspontom szerint ez a helyzet.

40.

Kétség sem fér ahhoz, hogy – amint arra a jelen ügyben észrevételeket benyújtó érdekelt felek rámutattak – a 2004/48 irányelv 9. cikkének (7) bekezdése nem határozza meg egyértelműen a tagállamokban az e rendelkezés átültetése keretében alkalmazandó felelősségi rendszert, és hogy ezen a Bayer Pharma ítélet sem változtat.

41.

Ugyanakkor bizonyos, hogy az objektív felelősségi rendszert, amelyet „vétkességen alapuló felelősségnek” vagy angolul „strict liability”‑nek is neveznek, az jellemzi, hogy az érintett személy felelőssége kizárólag e személy jogállásából ered ( 18 ) anélkül, hogy a károsultnak bizonyítania kellene e személy vétkes magatartását. Más szóval az objektív felelősség az ügy konkrét körülményeitől függetlenül automatikusan fennáll. Közelebbről, a felelősségre vont személy vétkességének hiánya nem mentesíti őt e felelősség alól. Az objektív felelősség ezen elvét csak bizonyos jogrendszerekben enyhítik olyan kivételes körülmények, mint például a vis maior vagy a károsult, illetve egy harmadik fél meghatározó közreműködése a kár bekövetkeztében ( 19 ).

42.

Márpedig éppen ez az, ami ellentétes a 2004/48 irányelv 9. cikkének a Bíróság által a Bayer Pharma ítéletben értelmezett (7) bekezdésével. A Bíróság szerint ugyanis ez a rendelkezés megköveteli, hogy az a nemzeti bíróság, amely az ideiglenes intézkedést kérelmező felet az ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel az alperesnek okozott kár megtérítésére kötelezheti, amennyiben azok elrendelésére szükségtelenül került sor, vizsgálja meg az ügy összes körülményét annak megítélése érdekében, hogy indokolt‑e ilyen kártérítés megítélése. Ez a helyzet akkor áll fenn, ha az ideiglenes intézkedés iránti kérelem megalapozatlan volt, figyelembe véve, hogy ezen intézkedések puszta hatályon kívül helyezése vagy annak megállapítása, hogy nem történt szellemitulajdonjog‑sértés, nem elegendő annak megállapításához, hogy a kérelem megalapozatlan volt.

43.

Természetesen meg lehet kísérelni, hogy – amint azt a jelen ügyben észrevételeket benyújtó érdekelt felek közül néhányan megtették – szőrszálhasogató módon az adott objektív felelősségi rendszer valamely jellemzőjét vizsgálják annak bizonyítása érdekében, hogy az megfelel a 2004/48 irányelv 9. cikke (7) bekezdésének és a Bayer Pharma ítéletnek.

44.

Véleményem szerint azonban e rendelkezésnek a jelen indítvány 41. pontjában összefoglalt értelmezése egyszerűen kizárja, hogy az e rendelkezés szerinti felelősség objektív felelősségi rendszer hatálya alá tartozzon. Az adott felelősségi rendszer sajátosságai nem változtathatják meg ezt a megállapítást.

45.

Ez különösen igaz a nemzeti bíróság által hangsúlyozott azon tényre, hogy a finn rendszerben az alperes magatartása figyelembe vehető a kártérítés összegének megállapítása során. A Bayer Pharma ítéletben ugyanis a Bíróság kifejezetten megkövetelte a nemzeti bíróságoktól, hogy vegyék figyelembe az egyes esetek körülményeit annak értékelése során, hogy kártérítés megítélésére van‑e szükség. A kártérítés összegének csökkentése, miközben maga a felelősség elve fennmarad, nem elegendő e követelmény teljesüléséhez.

46.

Szeretném hozzátenni, hogy véleményem szerint a 2004/48 irányelv 9. cikke (7) bekezdésének a Bayer Pharma ítéletből következő értelmezése tökéletes összhangban van ezen irányelv szellemével és rendszerével. E rendelkezést ugyanis a háttere körülményeinek figyelembe vételével kell értelmezni.

47.

Először is a 2004/48 irányelv 9. cikkének (7) bekezdésében foglalt rendelkezések összességét kell figyelembe venni.

48.

A Bayer Pharma ítéletben a Bíróság megállapította, hogy ha az ideiglenes intézkedések hatályon kívül helyezését tekintenék önmagában az ezen intézkedés alapjául szolgáló kérelem megalapozatlan jellegét illetően döntő bizonyítéknak, ez azzal a hatással járhatna, hogy az ezen ügyben érintett szabadalom jogosultját elrettentené a 2004/48 irányelv 9. cikkében említett intézkedések igénybevételétől, és így ellentétes lenne ezen irányelv céljával, ami abban áll, hogy biztosítsa a szellemi tulajdon magas szintű védelmét ( 20 ). Véleményem szerint ez a megfontolás további elemzést érdemel.

49.

A szóban forgó cikk a szellemitulajdon‑jogok jogosultjainak azon jogát rögzíti, hogy szellemitulajdon‑jogaik védelme érdekében ideiglenes intézkedéseket kérhetnek bármely jogbitorlóval – ideértve a potenciális jogbitorlót is – szemben e jogokat fenyegető sérelem megakadályozása érdekében. Ez az említett cikk fő célkitűzése.

50.

A 2004/48 irányelv 9. cikkének (5)‑(7) bekezdése kizárólag az összes érintett fél érdekeinek mérlegelése érdekében rendelkezik az alperesek érdekeinek védelmét szolgáló intézkedésekről, amikor előírja, hogy az ideiglenes intézkedéseket vissza kell vonni, ha a felperes nem jár el érdemben, és hogy az alperesnek a szükségtelenül hozott ideiglenes intézkedések következtében elszenvedett kárát a felperesnek meg kell térítenie. E rendelkezések célja az ideiglenes intézkedések visszaélésszerű igénybevételének megakadályozása.

51.

E rendelkezések azonban összességükben akadályoznák a 2004/48 irányelv 9. cikkének hatékony érvényesülését, ha azokat olyan módon értelmeznék és ültetnék át a nemzeti jogba, ami aránytalanul nagy kockázatot róna a felperesre a másik fél részére a szellemitulajdon‑jogainak védelme érdekében hozott intézkedések miatt fizetendő kártérítés vonatkozásában. E cikk logikája szerint a kockázat nem egyenlően oszlik meg a szellemitulajdon‑jogok jogosultja és e jogok bitorlója – vagy potenciális bitorlója – között. Ez utóbbi az, aki azt kockáztatja, hogy – akár potenciálisan is – szellemitulajdon‑jogot sért. Ezt szándékosan teheti, ha úgy ítéli meg, hogy a jogosult gyenge pozícióban van, például jogának gyengülése miatt. Mindenesetre a tények teljes ismeretében dönt arról, hogy viseli‑e ezt a kockázatot vagy sem.

52.

Ezzel szemben ellentétes lenne a 2004/48 irányelv 9. cikkének szellemével és céljával, ha a szellemitulajdon‑jogok jogosultja részéről történő védekezés kockázatos tevékenységgé válna. Mindaddig, amíg nem róható fel neki jogsértés elkövetése, a jogosultnak lehetőséggel kell rendelkeznie az ezen irányelvben – köztük a 9. cikkben – előírt intézkedések teljes körű igénybe vételére anélkül, hogy elrettentenék az ezen intézkedések igénybevételének negatív következményei. Ez különösen akkor áll fenn, ha – mint a jelen ügyben is – a szóban forgó szellemitulajdon‑jog hatósági határozatból, például szabadalomból vagy SCP‑ből ered, és az ideiglenes intézkedések megszűnése e jog megsemmisítésének következménye. A jogosultnak képesnek kell lennie arra, hogy egy ilyen határozatra támaszkodjon, és nem kell viselnie e határozat esetleges szabálytalanságának kockázatát.

53.

Ezenfelül a 2004/48 irányelv 9. cikkében előírt ideiglenes intézkedések meghatározásuknál fogva nem befolyásolják az alapeljárás kimenetelét. Márpedig az ilyen ideiglenes intézkedést kérelmező fél felelősségének automatikus előírása minden olyan alkalommal, amikor – bármilyen okból kifolyólag – nem lett pernyertes, ezen intézkedések ideiglenes jellegének torzítását eredményezné, ami ismét csak ellentétes lenne e rendelkezés céljával.

54.

Másodszor az említett irányelv rendelkezéseinek összességét, és különösen annak általános jellegű szabályait kell figyelembe venni.

55.

A finn kormány az észrevételeiben kifejti, hogy az ideiglenes intézkedéseket kérelmező fél objektív felelősségével a finn jog azt ellentételezi, hogy az ilyen intézkedések nagyon könnyen elérhetők, azokat gyakorlatilag automatikusan elrendelik. E kormány szerint, ha az objektív felelősség elvét feladnák, a bíróságok kénytelenek lennének alaposabban megvizsgálni a felperes követeléseit, ami nem lenne szívesen látott fejlemény.

56.

Nem osztom ezt a nézetet. A finn kormány álláspontja a 2004/48 irányelv 9. cikkével létrehozott kapcsolatokra vonatkozó, némileg „vadnyugati” megközelítést tükröz: az egyik oldalon a sheriff (a szellemitulajdon‑jog tulajdonosa), a másikon a pistolero (a jogbitorló vagy potenciális jogbitorló) áll, és az nyer, aki a leggyorsabban pisztolyt ránt (vagyis lényegében az, akinek a legjobb ügyvédjei vannak). Úgy tűnik azonban, hogy az uniós jogalkotó elképzelése a 2004/48 irányelv és különösen annak 9. cikke elfogadásakor nem a szellemitulajdon‑jogok védelmének jogi „hatlövetűként” ( 21 ) való megjelenítése volt.

57.

A 2004/48 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében ugyanis az ezen irányelvben előírt intézkedéseknek hatásosaknak és visszatartó hatásúaknak, ugyanakkor arányosaknak kel lenniük és úgy kell őket alkalmazni, hogy a jogszerű kereskedelemnek ne állítsanak korlátokat, és az azokkal való visszaélés esetére biztosítékok rendelkezésre álljanak. Márpedig ezen intézkedések alkalmazása elsősorban a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartozik. Ezért a nemzeti bíróságok feladata annak biztosítása, hogy a szellemitulajdon‑jogok jogosultjai által kért intézkedések, különösen az ideiglenes intézkedések, prima facie megalapozottak legyenek. Csak a kérelem arányosságának bírósági értékelése biztosíthatja, hogy az elfogadott ideiglenes intézkedések arányosak legyenek, ne állítsanak korlátokat a jogszerű kereskedelemnek és ne legyenek visszaélésszerűek ( 22 ). Erről egyébként kifejezetten rendelkezik az irányelv 9. cikkének (3) bekezdése, amely felhatalmazza az igazságügyi hatóságokat arra, hogy az ideiglenes intézkedést kérelmező felet a kérelme indokolt jellegének alátámasztására alkalmas bizonyítékok rendelkezésre bocsátására kötelezze. E rendelkezés ugyanis irreleváns lenne, ha ezeket az intézkedéseket automatikusan kellene meghozni.

58.

Úgy vélem tehát, hogy a 2004/48 irányelv célkitűzései szempontjából az ideiglenes intézkedés elrendelésekor szükségesnek tűnik a kérelem megalapozottságának figyelembevétele és általában a két fél érdekeinek mérlegelése. Az ideiglenes intézkedések elrendelésére felkért bíróságok elővigyázatosságának tehát az első védelmi vonalat kell képeznie a szellemitulajdon‑jogok jogosultjai által elkövetett, az ilyen intézkedések visszaélésszerű igénybevételével szemben ( 23 ).

59.

Ezzel szemben az eljárás gyorsaságára vonatkozó aggályt illetően emlékeztetek arra, hogy a 2004/48 irányelv 9. cikkének (4) bekezdése rendkívül sürgős esetekben lehetővé teszi, hogy az alperes meghallgatása nélkül rendeljenek el ideiglenes intézkedéseket, azzal a kikötéssel, hogy az alperes kérelmére vizsgálatot kell lefolytatni, amely az intézkedések módosítását, visszavonását vagy megerősítését eredményezheti. Magától értetődik, hogy e rendelkezés hatékony érvényesülésének biztosítása érdekében az említett intézkedések felülvizsgálatot követő esetleges módosítása vagy visszavonása nem vezethet a felperes felelősségének automatikus megállapításához.

60.

Ezért a nemzeti bíróságoknak a 2004/48 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése alapján bizonyos elővigyázatossággal kell elrendelniük az ezen irányelvben előírt intézkedéseket, beleértve az ezen irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett ideiglenes intézkedéseket is. Ennek az elővigyázatosságnak ezután az említett irányelv 9. cikkének (7) bekezdése alapján végrehajtott felelősségi rendszerben is érzékelhetőnek kell lennie.

61.

Általános szabályként az objektív felelősség háromféle helyzetben merül fel: többek között valamely tevékenység keretében olyan „természeti erők” felhasználásával kapcsolatos veszélyes tevékenység eredményeként, amelyek nem állnak teljes mértékben a felhasználójuk ellenőrzése alatt; az érintett felelősségi körébe tartozó harmadik személyek, például alkalmazottak vagy kiskorú gyermekek cselekményei; és végül „szomszédviták", azaz valamely épület használatához kapcsolódó károk következtében. Ezzel szemben véleményem szerint nem összeegyeztethető a 2004/48 irányelv szellemével és logikájával az, hogy az ezen irányelv 9. cikkében előírt ideiglenes intézkedéseket kérelmező feleket automatikusan felelősségre vonhatják olyan határozatok miatt, amelyeket a nemzeti bíróságok a kérelem alapos vizsgálatát követően ezen intézkedések tárgyában fogadnak el. Ehelyett e felperesek felelősségét – amint az a Bayer Pharma-ügyben hozott ítéletből következik – a saját, különösen az ideiglenes intézkedés iránti kérelem benyújtásának időpontjában megvalósított magatartásukkal összefüggő jogsértéseikre kellene korlátozni.

62.

Végül harmadszor az uniós jognak a szellemi tulajdonra vonatkozó rendelkezései összességét kell figyelembe venni.

63.

Ugyanis, jóllehet nagymértékben a TRIPS‑megállapodás III. része ( 24 ) inspirálta a 2004/48 irányelvet, amely e megállapodásnak az uniós jogba történő átültetését jelenti, ugyanakkor egy sokkal szélesebb körű, a szellemitulajdon‑jogok különböző kategóriáira – többek között a szabadalmakra, a védjegyekre, formatervezési mintákra, valamint a szerzői és szomszédos jogokra – vonatkozó anyagi jogi rendelkezések harmonizálására irányuló joganyag részét képezi. Az irányelv feladata e jogok magas, egyenértékű és egységes szintű védelmének biztosítása ( 25 ).

64.

A 2004/48 irányelv 9. cikkének (7) bekezdését ezért nemcsak a gyógyszerpiac vagy a szabadalmi jog összefüggésében kell egységesen értelmezni, hanem a szellemitulajdon‑jog különböző területei és a tagállamok különböző jogrendszerei vonatkozásában is. Márpedig az e különböző szellemitulajdon‑jogokat érintő jogvitában részt vevő felek közötti erőviszonyok igen eltérőek. Így véleményem szerint csak akkor lehet az egyes helyzeteknek megfelelő megoldásra jutni, ha a kártérítés megítélése tárgyában eljáró bíróság az adott eset összes körülményét figyelembe veszi. Ezért elengedhetetlen, hogy az egyes tagállamok belső joga lehetővé tegye az ilyen körülmények figyelembevételét.

65.

Úgy tűnik számomra, hogy mind a Bíróság által a Bayer Pharma ügyben alkalmazott megoldások, mind pedig a 2004/48 irányelv rendszere és célkitűzései kizárják, hogy az ezen irányelv 9. cikkének (7) bekezdésében előírt felelősséget a finn joghoz hasonlóan az objektív felelősség körébe vonják. Mivel azonban a tagállamok feladata e felelősségi rendszer meghatározása, az erre a kérdésre adandó választ elvontabb módon kell megfogalmazni a tagállami mozgástér indokolatlan korlátozásának elkerülése érdekében.

66.

Ezért azt javaslom, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre a Bíróság azt a választ adja, hogy a 2004/48 irányelv 9. cikkének (7) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az e rendelkezésben említett helyzetekben oly módon határozza meg az ideiglenes intézkedést kérelmező felet terhelő felelősségi rendszert, amely nem teszi lehetővé, hogy az ezen intézkedések által okozott károk megtérítése iránti keresetet elbíráló bíróság az említett rendelkezésben felsorolt felelősségi feltételeken kívül az ügy egyéb lényeges körülményeit is figyelembe vegye annak értékelésekor, hogy megalapozott‑e e kártérítés megítélése.

67.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második, harmadik és negyedik kérdést azzal a feltételezéssel terjesztették elő, hogy az első kérdésre adott válaszból az következik, hogy a 2004/48 irányelv 9. cikkének (7) bekezdésével ellentétes a szükségtelenül hozott ideiglenes intézkedésekkel okozott károkért való objektív felelősség rendszere. Tekintettel az első kérdésre általam javasolt válaszra, a második, a harmadik és a negyedik kérdést is meg kell vizsgálni.

68.

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy milyen felelősségi rendszer áll összhangban a 2004/48 irányelv 9. cikkének (7) bekezdésével.

69.

Amint már említettem, ez a rendelkezés nem ír elő konkrét felelősségi rendszert, így a tagállamok feladata e rendszer meghatározása és megszervezése.

70.

Ugyanakkor az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre javasolt válaszomból közvetlenül az következik, hogy a 2004/48 irányelv 9. cikkének (7) bekezdése szerinti felelősségi rendszernek lehetővé kell tennie a szükségtelenül hozott ideiglenes intézkedésekkel okozott kár megtérítése iránti kérelmet elbíráló bíróság számára, hogy az említett rendelkezésben felsorolt felelősségi feltételeken túlmenően az ügy egyéb releváns körülményeit is figyelembe vegye annak megítélése érdekében, hogy indokolt‑e e kártérítés elrendelése. Ha tehát a Bíróság ezt a javasolt választ fogadja el, véleményem szerint nem szükséges külön válaszolni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre.

71.

Harmadik és negyedik kérdésével, amelyek együttes elemzését javaslom, az előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 2004/48 irányelv 9. cikkének (7) bekezdése szerinti kártérítési kérelmet elbíráló bíróságnak milyen körülményeket kell figyelembe vennie annak megítélése érdekében, hogy indokolt‑e e kártérítés elrendelése.

72.

Amint arra a Bizottság helyesen rámutat, nehéz kimerítően felsorolni mindazokat a körülményeket, amelyeket a bíróságnak egy ilyen helyzetben esetlegesen figyelembe kell vennie. A Bayer Pharma-ítélet azonban ad néhány általános támpontot erre vonatkozóan.

73.

Ebből az ítéletből az következik, hogy az ideiglenes intézkedést kérelmező fél felelőssége az általa kért intézkedések megalapozatlan jellegéből fakad. A megalapozottságot azon kár veszélye alapján kell értékelni, amely az ilyen ideiglenes intézkedések hiányában érheti ezt a személyt. Az a tény, hogy az ideiglenes intézkedéseket visszavonták – vagy általánosabban a 2004/48 irányelv 9. cikkének (7) bekezdése értelmében a felperes felelősségét megalapozó körülmények következtek be – önmagában nem bizonyítja e kérelem megalapozatlanságát ( 26 ).

74.

Ebből először is az következik, hogy a 2004/48 irányelv 9. cikkének (7) bekezdése szerinti kártérítési keresetet elbíráló bíróságnak azokat a körülményeket kell figyelembe vennie, amelyek lehetővé teszik számára annak értékelését, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelem megalapozott volt‑e. A teljesség kedvéért egy ilyen értékelésnek véleményem szerint nemcsak az ideiglenes intézkedés iránti eredeti kérelemre kell vonatkoznia, hanem a felperesnek az említett intézkedések esetleges fenntartása, meghosszabbítása vagy megújítása tekintetében tanúsított későbbi magatartására is. Az ilyen kérelem megalapozottsága ugyanis a körülmények, például a kérelmező és az ellenérdekű fél közötti jogvita alakulása függvényében változhat.

75.

Másodszor, a bírónak nyilvánvalóan figyelembe kell vennie az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, annak elrendelését és a végrehajtását követően bekövetkezett körülményeket. Többek között a 2004/48 irányelv 9. cikkének (7) bekezdésében említett körülményekről, nevezetesen az ideiglenes intézkedések visszavonásáról (és e visszavonás indokairól), valamint annak megállapításáról van szó, hogy nem került sor a szellemitulajdon‑jog megsértésére. Ezeket a körülményeket azonban nem az ideiglenes intézkedés iránti kérelem megalapozatlanságának utólagos megerősítéseként kell figyelembe venni, hanem annak értékelése céljából, hogy a kérelem a benyújtásakor (vagy a későbbi kérelmek benyújtásakor) megalapozott volt‑e.

76.

Például a szóban forgó szellemitulajdon‑jognak az ideiglenes intézkedések elfogadását követő megsemmisítése arra utalhat, hogy a felperes tévedett a követelései megalapozottságának megítélésekor. Ugyanakkor ha e hibát adott esetben menthetőnek kellene tekinteni, nem vonhatná maga után a felperes felelősségét, mivel ez teljes egészében veszélyeztethetné a 2004/48 irányelv 9. cikkének hatékony érvényesülését ( 27 ).

77.

Harmadszor, az ideiglenes intézkedés iránti kérelem indokolt jellegét a felperest fenyegető helyrehozhatatlan kár veszélye, azaz – definíció szerint – az ilyen kár valószínűsége alapján kell értékelni. Ez a valószínűség nemcsak a felperes érdekeit sértő esemény bekövetkeztére vonatkozik, hanem maguknak az érdekeknek a jogszerűségére – többek között a szóban forgó szellemi tulajdon érvényességére – is. E jog esetleges későbbi megsemmisítése tehát nem jelenti azt, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelem benyújtásának időpontjában nem állt fenn a helyrehozhatatlan kár veszélye.

78.

Végül negyedszer, az ideiglenes intézkedések visszavonása vagy annak megállapítása, hogy valamely szellemitulajdon‑jog megsértése vagy megsértésének veszélye nem áll fenn, arra utalhat, hogy a felperes visszaélt ezekkel az intézkedésekkel. Az ilyen visszaélést véleményem szerint úgy kell tekinteni, hogy az egyenértékű az ideiglenes intézkedés iránti megalapozatlan kérelemmel, és az e kérelemmel okozott kár megtérítésének kötelezettségét vonja maga után, ahogyan azt egyébként a Bíróság a Bayer Pharma ügyben hozott ítéletében lényegében kimondta ( 28 ).

79.

Így, bár a 2004/48 irányelv 9. cikkének (7) bekezdése nem határozza meg az ott előírt konkrét felelősségi okokat, az illetékes bíróságok számára mégis iránymutatást adhat az értékelésük során figyelembe veendő körülményekre vonatkozóan. Ezért azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második, harmadik és negyedik kérdésre azt a választ adja, hogy az említett irányelv 9. cikkének (7) bekezdése szerinti kártérítési keresetet elbíráló bíróságnak annak értékelése érdekében, hogy meg kell‑e ítélnie a kártérítést, az említett rendelkezésben felsorolt felelősségi feltételeken túlmenően az adott ügyben egyéb olyan, az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnél korábbi vagy későbbi releváns körülményeket is figyelembe kell vennie, amelyek lehetővé teszik számára annak értékelését, hogy e kérelem az ideiglenes intézkedések hiányában a felperest veszélyeztető helyrehozhatatlan kár tekintetében megalapozott volt‑e.

80.

A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a markkinaoikeus (versenybíróság, Finnország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon: