1.

Az élőhelyvédelmi irányelv ( 2 ) 6. cikkének (3) bekezdése megköveteli azon tervek és projektek hatásainak előzetes vizsgálatát, amelyek jelentős hatást gyakorolhatnak az európai jelentőségű természetvédelmi területekre – az úgynevezett Natura 2000 területekre. Azonban az erdőterületeken végzett, megelőző jellegű tűzvédelmi intézkedéseket is vizsgálni kell‑e? Milyen következményekkel jár a vizsgálat elmulasztása? Ezeket a kérdéseket kell a jelen előzetes döntéshozatali eljárás keretében tisztázni.

2.

Az alapeljárás azon alapul, hogy egy erdő hasznosítója a jövőbeli tűzoltás megkönnyítése érdekében egy Natura 2000 területen előzetes vizsgálat nélkül fákat vágott ki. Amikor a terület védelméért felelős szervek tudomást szereztek erről, elrendeltek bizonyos intézkedéseket, amelyeket a hasznosító vitatott. Az ilyen megelőző jellegű tűzvédelmi intézkedésekkel kapcsolatos vizsgálati kötelezettségen kívül különösen azt kell megvizsgálni, hogy milyen intézkedések rendelhetők el, ha az ilyen tevékenységeket előzetes vizsgálat nélkül végezték.

3.

Az élőhelyvédelmi irányelv 1. cikkének l) pontja úgy határozza meg a különleges természetmegőrzési területet, mint „olyan, közösségi jelentőségű és a tagállamok által törvényi, közigazgatási és/vagy szerződéses aktus útján kijelölt természeti terület, amelyben meghozták a szükséges intézkedéseket azon természetes élőhelyek és/vagy fajok populációinak kedvező védettségi helyzetének helyreállítására illetve fenntartására, amelyek céljára a természeti területet kijelölték”.

4.

A különleges természetmegőrzési területek kijelölését az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdése határozza meg:

„Egy közösségi jelentőségű természeti terület (2) bekezdésben megállapított eljárással összhangban történő jóváhagyása után az érintett tagállam a lehető leghamarabb – de legkésőbb hat éven belül – különleges természetvédelmi [helyesen: természetmegőrzési] területté nyilvánítja az érintett területet, és meghatározza annak különös fontosságát annak alapján, hogy az egyes természeti területek mennyire fontos szerepet töltenek be az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusok, illetve a II. mellékletben felsorolt fajok kedvező védettségi állapotának biztosításával történő fenntartása illetve helyreállítása, valamint a Natura 2000 hálózat egységessége szempontjából, figyelembe véve továbbá, hogy milyen mértékben fenyegeti a károsodás vagy a pusztulás veszélye az egyes természeti területeket.”

5.

A Natura 2000 területek védelmét különösen az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke szabályozza:

„(1)   A tagállamok megállapítják a különleges természetvédelmi területek [helyesen: különleges természetmegőrzési területek] védelméhez szükséges intézkedéseket, megfelelő esetben beleértve a kifejezetten az egyes természeti területekre kidolgozott vagy más fejlesztési tervek részét képező intézkedési terveket, továbbá olyan törvényi, közigazgatási, vagy szerződéses aktusokat is, amelyek az adott természeti területen megtalálható, I. mellékletben szereplő természetes élőhelytípusok, illetve II. mellékletben szereplő fajok ökológiai szükségleteinek megfelelnek.

(2)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a különleges természetvédelmi területeken [helyesen: különleges természetmegőrzési területeken] található olyan természetes élőhelytípusok és olyan fajok élőhelyei károsodásának és megzavarásának megakadályozására [helyesen: a természetes élőhelytípusok és fajok élőhelyei károsodásának, valamint olyan fajok megzavarásának megakadályozására], amelyek céljára az egyes területeket kijelölték, amennyiben a zavarás mértéke ezen irányelv céljaira tekintettel jelentős hatással lehet.

(3)   Figyelembe véve az adott természeti terület védelmével [helyesen: megőrzésével] kapcsolatos célkitűzéseket, megfelelő vizsgálatot kell folytatni minden olyan terv vagy program [helyesen: projekt] hatásait illetően, amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de akár önmagában, akár pedig más terv vagy program [helyesen: projekt] részeként valószínűleg jelentős hatással lesz arra. A természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának eredményét figyelembe véve, továbbá a (4) bekezdés rendelkezéseinek értelmében [helyesen: rendelkezéseire is figyelemmel] az illetékes nemzeti hatóságok csak azután hagyják jóvá az érintett tervet vagy programot [helyesen: projektet], ha megbizonyosodtak arról, hogy az nem fogja hátrányosan befolyásolni az érintett természeti terület épségét, és miután – adott esetben – kikérték a lakosság véleményét is.

(4)   Amennyiben a természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának kedvezőtlen eredménye ellenére valamely elsődlegesen fontos, társadalmi vagy gazdasági jellegű közösségi érdekre figyelemmel [helyesen: valamely nyomós közérdeken alapuló kényszerítő okra, köztük társadalmi vagy gazdasági jellegű okokra is figyelemmel] – alternatív megoldás hiányában – mégis végre kell hajtani egy tervet vagy programot [helyesen: projektet], a tagállam minden szükséges kiegyenlítő intézkedést megtesz a Natura 2000 általános egységességének megóvása érdekében. A tagállam az elfogadott kiegyenlítő intézkedésekről értesíti a Bizottságot.

Amennyiben az érintett természeti terület elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust foglal magában és/vagy veszélyeztetett faj élőhelyéül szolgál, kizárólag az emberi egészséggel, a közbiztonsággal vagy a környezet szempontjából elsődlegesen fontos előnyökkel kapcsolatos, továbbá – a Bizottság véleménye szerint – a közérdek kényszerítő indokain alapuló szempontokat lehet érvényesíteni [helyesen: nyomós közérdeken alapuló kényszerítő okokra lehet hivatkozni].”

6.

Ezenkívül az első kérdés hivatkozik a projekt KHV‑irányelv ( 3 ) 1. cikke (2) bekezdésének a) pontjában szereplő fogalmára:

„(2)   Jelen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

b) […]”

7.

Lettország az élőhelyvédelmi irányelvet a Likums „Par īpaši aizsargājamām dabas teritorijām”‑ban (a különleges természetmegőrzési területekről szóló törvény) ültette át.

8.

A jogvita tárgyát képező terület védelme érdekében elfogadták a Ministru kabineta 2017. gada 16. Augusta noteikumi Nr. 478, „Dabas lieguma »Ances purvi un meži« individuālie aizsardzības un izmantošanas noteikumi”‑t (az „ancei mocsarak és erdők” természetvédelmi terület megőrzésére és használatára vonatkozó különleges szabályokról szóló, 2017. augusztus 16‑i 478. sz. kormányrendelet, a továbbiakban: 478. sz. rendelet).

9.

A 478. sz. rendelet 11.2. alpontja szerint az erdőterületeken tilos a száraz fák kivágása, valamint a kidőlt fák, a lombhulladék vagy azok részeinek eltávolítása, amennyiben ezek átmérője a legvastagabb részen meghaladja a 25 cm‑t, ha ezek össztérfogata hektáronként 20 köbméternél kisebb, az alábbi kivételekkel: 11.2.1. veszélyes fák kivágása és eltávolítása, a fák állományban hagyásával; 11.2.2. a fenti tevékenységek végzése az Európai Unió kiemelt erdei biotópjaiban: láperdőkben (91D0*), fennoskandinai lombhullató mocsárerdőkben (9080*), part menti ligeterdőkben és ártéri erdőkben (91E0*) valamint az öreg vagy természetes boreális erdőkben (9010*), ahol tilos a száraz fák kivágása, valamint az olyan kidőlt fák, lehullott lombok vagy azok részeinek eltávolítása, amelyek átmérője a legvastagabb részen meghaladja a 25 cm‑t.

10.

A 478. sz. rendelet 23.3.3. alpontja szerint február 1. és július 31. között az erdészeti tevékenységek végzése – az erdőtűzvédelmi és tűzoltási intézkedések kivételével – tilos az időszakosan védett terület területén.

11.

A természetvédelmi terület ezenkívül rendelkezik egy természetvédelmi tervel (a 2016–2028. évekre vonatkozó terv; a továbbiakban: természetvédelmi terv), amelyet a vides aizsardzības un reģionālās attīstības ministra 2016. gada 28. aprīļa rīkojums Nr. 105 (a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 2016. április 28‑i 105. sz. rendelete) hagyott jóvá.

12.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem szerint az „Ances purvi un meži” természetvédelmi terület (ancei mocsarak és erdők; a továbbiakban: védett terület) közösségi jelentőségű különleges természetmegőrzési terület, amelynek teljes területe 9822 hektár. ( 4 ) A területet azért hozták létre, hogy biztosítsa Lettország és az Európai Unió fokozottan védett biotópjai, ritka és védett állat‑ és növényfajai élőhelyeinek, valamint a területén található parti süllyedékek és dűnék tájképi együttesének megőrzését és kezelését. A terület 20 fokozottan védett, közösségi jelentőségű biotópot foglal magában, 9173 hektárnyi összterületen, ( 5 ) ahol 48 védett edényes növényfaj, 28 mohafaj, 2 gombafaj, 9 zuzmófaj, 11 emlősfaj, 61 ritka madárfaj és 15 gerinctelen faj található. A terület fontos a ritka és kihalással fenyegetett madarak fészkelése szempontjából. 2004‑ben a védett területet – 10 056 hektár területtel – felvették a nemzetközi jelentőségű madárélőhelyek listájára.

13.

A Latvijas valsts meži ( 6 ) részvénytársaság 2019. július 31‑én kérelmet nyújtott be a Valsts vides dienestshez (állami környezetvédelmi szolgálat, Lettország), amelyben a Valsts meža dienest (állami erdészeti szolgálat, Lettország) adatai szerint a 2019. évre vonatkozó tűzvédelmi intézkedési tervben előirányzott tevékenységeknek a természetvédelmi területen történő végrehajtásával kapcsolatban előzetes környezeti hatásvizsgálat lefolytatását, és műszaki előírások kiadását kérte. Ezen intézkedések között szerepelt fák kivágása is, ami hosszú távon javítaná a természetvédelmi terület tűzvédelmi helyzetét, valamint biztosítaná az esetlegesen kitörő erdőtüzek időben történő és hatékony megelőzését és oltását.

14.

Az állami környezetvédelmi szolgálathoz tartozó Ventspils reģionālā vides pārvalde (ventspilsi regionális környezetvédelmi kirendeltség, Lettország) 2019. december 4‑i határozatával úgy döntött, hogy a környezeti hatásvizsgálati eljárást folytat le a Latvijas valsts meži által javasolt tevékenységre vonatkozóan. A Vides pārraudzības valsts birojs (állami környezetvédelmi felügyeleti hivatal, Lettország) 2020. február 20‑án akként módosította a ventspilsi regionális környezetvédelmi kirendeltség 2019. december 4‑i határozatát, hogy erre a tevékenységre nem környezeti hatásvizsgálati eljárást, hanem a Natura 2000 területekre vonatkozó vizsgálati eljárást kell lefolytatni.

15.

A Latvijas valsts meži arról tájékoztatta az állami környezetvédelmi felügyeleti hivatalt, hogy a (2019. évre vonatkozó) tűzvédelmi intézkedési tervet nem fogják végrehajtani, és ezért a közösségi jelentőségű különleges természetmegőrzési területekre (Natura 2000) vonatkozó vizsgálati eljárást sem kell majd lefolytatni.

16.

2021. január 7‑én és 14‑én a Dabas aizsardzības pārvalde (környezetvédelmi hatóság, Lettország) kurzemei regionális igazgatóságának (Lettország) munkatársai ellenőrizték a természetvédelmi területet, és megállapították, hogy a Latvijas valsts meži a természetvédelmi terület egy körülbelül 17 km hosszúságú területén fákat vágott ki, kiszélesítve a természetes közlekedőutat.

17.

A környezetvédelmi hatóság megállapította, hogy a jelen esetben olyan tevékenységet végeztek, amely nem szerepelt sem az intézkedési tervben, sem a 478. sz. lett rendeletben. A hatóság megállapította továbbá, hogy ez a tevékenység része annak a tervezett tevékenységnek, amelyre korábban a természetvédelmi területre vonatkozó hatásvizsgálati eljárás lefolytatását írták elő.

18.

A környezetvédelmi hatóság ezért 2021. január 15‑i határozatával arra kötelezte a Latvijas valsts mežit, hogy a védett terület területén végzett tevékenység természetvédelmi értékekre gyakorolt negatív hatását csökkentse azáltal, hogy hagyja az erdőállományban az olyan kivágott fenyőfákat, amelyek átmérője a legvastagabb részen meghaladja a 25 cm‑t. A hatóság ezt azzal indokolta, hogy a kivágott fák a faanyag későbbi természetes lebomlása révén alkalmas táptalajjá válnak a természetvédelmi területen élő számos fokozottan védett rovarfaj fejlődéséhez, mint például a Tragosoma depsarium, a kecskecincér és az Ergates faber, az ácscincér. A környezetvédelmi hatóság továbbá arra utasította a Latvijas valsts mežit, hogy a 9010* „Öreg vagy természetes boreális erdők” ( 7 ) elnevezésű, az Európai Unió kiemelt jelentőségű védett biotópjában lévő állományokban pótolja a holtfa mennyiségét, amely jelenleg nem megfelelő szintű.

19.

A Latvijas valsts meži megtámadta ezt a határozatot, azonban a környezetvédelmi hatóság főigazgatója 2021. március 22‑i határozatával helybenhagyta azt. Ezt követően a vállalkozás a határozat hatályon kívül helyezése iránti keresetet indított az Administratīvā rajona tiesa (körzeti közigazgatási bíróság, Lettország) előtt.

20.

A keresetlevélben az áll, hogy a jelen esetben a Latvijas valsts meži csak jogszabályi rendelkezések által megengedett és előírt tevékenységeket végzett – tűzveszély csökkentését célzó erdőtűzvédelmi intézkedéseket hajtott végre, melybe beletartozott az erdei utak és természetes közlekedőutak karbantartása, mely együtt járt a fák kivágásával a Valsts meža dienest (állami erdészeti szolgálat) által kiadott engedélyek alapján –, olyan intézkedéseket hajtott végre, amelyekre nem terjed ki a Natura 2000 területekre vonatkozó vizsgálati eljárás, és amelyeket az intézkedési tervvel és a 478. sz. rendelettel összhangban hajtott végre.

21.

A keresetlevél tartalmaz egy utalást arra a megállapodásra is, amely az állami erdészeti szolgálat által 2020. július 29‑én szervezett szemináriumon született az erdők és vizes élőhelyek, köztük a természetvédelmi terület tűzvédelmének javításáról, és amely szerint az közlekedőutak karbantartása érdekében a természetvédelmi területen fákat kell kivágni. A megtámadott határozatban előírt kötelezettség kedvezőtlen hatással van a tűzvédelemre és a természetvédelmi terület tűzoltási feladatainak ellátására. A fenti szempontra az állami erdészeti szolgálat is hivatkozott.

22.

Ezért az Administratīvā rajona tiesa (körzeti közigazgatási bíróság) a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

23.

A Latvijas valsts meži, a Dabas aizsardzības pārvalde (környezetvédelmi hatóság), valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. Az eljárási szabályzat 76. cikkének (2) bekezdése alapján a Bíróság mellőzte a tárgyalás tartását, mivel úgy ítéli meg, hogy elegendő információval rendelkezik ahhoz, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemre válaszoljon.

24.

A Bíróság kérésének megfelelően elsősorban a környezetvédelmi hatóság által a megfelelő hatásvizsgálat hiánya miatt elrendelt intézkedésekre vonatkozó ötödik kérdésre fogok összpontosítani (lásd az E. pontot). Ezenkívül azonban a második és a negyedik kérdést is részletesebben meg kell vizsgálni. Ezek egyrészt a szóban forgó, megelőző jellegű tűzvédelmi intézkedéseknek és a terület kezelésével való összefüggésére (lásd a B. pontot), másrészt az intézkedések sürgősségére (lásd a D. pontot) vonatkoznak. Az első és a harmadik kérdés megválaszolása érdekében (lásd az A. és a C. pontot) lényegében a Bíróság releváns ítélkezési gyakorlatára fogok emlékeztetni.

25.

Kétségtelen, hogy első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság a KHV‑irányelv projektfogalmára hivatkozik. E bíróság azonban ténylegesen azt kívánja megtudni, hogy egy védett területen belül a természetes közlekedőutak karbantartása és létrehozása érdekében a tűzvédelemre vonatkozó jogszabályi követelményeknek megfelelően történő fakivágást az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondata értelmében vett projektnek kell‑e tekinteni.

26.

Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondata alapján ugyanis – figyelembe véve az adott természeti terület védelmével kapcsolatos célkitűzéseket – megfelelő hatásvizsgálatot csak akkor kell lefolytatni, ha valamely terv vagy projekt akár önmagában, akár pedig más terv vagy projekt részeként jelentős hatással lehet az irányelv értelmében vett különleges természetmegőrzési területre.

27.

Kétségtelen, hogy az élőhelyvédelmi irányelv nem határozza meg, hogy mi értendő projekt alatt, a KHV‑irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja azonban tartalmaz egy fogalommeghatározást. Eszerint a „projekt” fogalma magában foglalja épületek vagy egyéb létesítmények kivitelezését, a természetes környezetbe és tájba történő egyéb beavatkozásokat, beleértve az ásványkincsek kiaknázását is. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a KHV‑irányelv fogalommeghatározása értelmében vett projekt az élőhelyvédelmi irányelv értelmében a fortiori projektnek minősül. ( 8 )

28.

A „projekt” fogalmának a KHV‑irányelvben szereplő meghatározása azonban korlátozóbb, mint az élőhelyvédelmi irányelvből következő meghatározás, mivel az élőhelyvédelmi irányelvből hiányzik a „létesítményre” és a „beavatkozásra” vonatkozó feltétel. Ezért az élőhelyvédelmi irányelv projektfogalma olyan projektekre is kiterjed, amelyek már nem tartoznak a KHV‑irányelv projektfogalmának hatálya alá. ( 9 ) Inkább az a döntő, hogy a kérdéses tevékenység jelentős hatással lehet‑e valamely védett területre, ( 10 ) illetve, hogy fennáll‑e annak valószínűsége vagy veszélye, hogy valamely terv vagy projekt jelentős hatással lesz a területre. ( 11 )

29.

Egy természetes közlekedőút fák kivágása útján történő létrehozása tekinthető lehet egyéb létesítmény kivitelezésének. ( 12 ) Ezzel szemben a meglévő közlekedőutak karbantartása érdekében történő fakivágás legalábbis a természetes környezetbe és tájba történő egyéb beavatkozásnak minősülhet. Mindenesetre az olyan védett területen, amely – mint a jelen ügyben ( 13 ) – erdei élőhelytípusok védelmét foglalja magában, az ilyen intézkedések főszabály szerint a jelentős hatás ilyen valószínűségével vagy kockázatával járnak.

30.

Az első kérdésre ezért azt a választ kell adni, hogy egy, erdei élőhelyek védelmére szolgáló védett területen az infrastruktúra létesítményeinek a tűzvédelemre vonatkozó jogszabályi követelményeknek megfelelően e területen történő karbantartása vagy újonnan történő létesítése érdekében történő fakivágás az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondata értelmében vett projektnek minősül.

31.

A második kérdés annak tisztázására irányul, hogy egy, erdei élőhelyek védelmére szolgáló védett területen az infrastruktúra létesítményeinek a tűzvédelemre vonatkozó jogszabályi követelményeknek megfelelően e területen történő karbantartása vagy újonnan történő létesítése érdekében történő fakivágás közvetlenül kapcsolódik‑e a terület kezeléséhez vagy szükséges‑e ahhoz.

32.

Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondata értelmében ugyanis nincs szükség a különleges természetmegőrzési terület védelmével kapcsolatos célkitűzésekre figyelemmel a területre gyakorolt hatások megfelelő vizsgálatára, ha a szóban forgó intézkedés közvetlenül kapcsolódik a terület kezeléséhez vagy nélkülözhetetlen ahhoz.

33.

Egy erdőterület gazdasági hasznosítója bizonyára úgy véli, hogy az e területen végzett, megelőző jellegű tűzvédelmi intézkedések közvetlenül kapcsolódnak a terület kezeléséhez vagy szükségesek ahhoz.

34.

Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének célja azonban a Natura 2000 területek védelme. Így „a terület kezelése” alatt nem a terület gazdasági hasznosítására irányuló intézkedéseket kell érteni, hanem az 1. cikk l) pontjában szereplő meghatározás értelmében vett, azon természetes élőhelyek és/vagy fajok populációinak kedvező védettségi helyzetének helyreállításához, illetve fenntartásához szükséges intézkedéseket, amelyek céljára a területet kijelölték.

35.

Ezen intézkedéseknek a 6. cikk (1) bekezdése értelmében meg kell felelniük az adott területeken megtalálható, az I. mellékletben szereplő természetes élőhelytípusok és a II. mellékletben szereplő fajok ökológiai szükségleteinek. A 4. cikk (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállam a területek kijelölése során azok különös fontosságát annak alapján határozza meg, hogy az egyes területek mennyire fontos szerepet töltenek be az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusok, illetve a II. mellékletben felsorolt fajok kedvező védettségi helyzetének biztosításával történő fenntartása illetve helyreállítása, valamint a Natura 2000 hálózat egységessége szempontjából, figyelembe véve továbbá, hogy milyen mértékben fenyegeti a károsodás vagy a pusztulás veszélye az egyes területeket. Ezen intézkedéseket és prioritásokat a tagállam többek között a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretek alapján határozza meg. ( 14 )

36.

Ennek megfelelően a Bíróság a Białowieża‑erdőre vonatkozó, kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban megvizsgálta, hogy a vitatott fakivágási munkálatok megfeleltek‑e a védett területre vonatkozó, megőrzéssel kapcsolatos célkitűzéseknek és védelmi intézkedéseknek. Mivel nem ez volt a helyzet, elutasította a tagállam azon érvét, amely szerint e munkálatok közvetlenül kapcsolódnak a védett terület kezeléséhez vagy nélkülözhetetlenek ahhoz. ( 15 )

37.

A tüzek megelőzését vagy oltását célzó megelőző intézkedések az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondata értelmében kapcsolódhatnak a védett terület kezeléséhez, illetve szükségesek lehetnek ahhoz. A tüzek ugyanis hatással lehetnek a védett élőhelyekre, és ebből következően a területre vonatkozó, megőrzéssel kapcsolatos célkitűzésekre. ( 16 ) Ennek megfelelően az előzetes döntéshozatal iránti kérelem szerint mind a természetvédelmi terv, mind a 478. sz. lett rendelet ( 17 ) tartalmaz az érintett védett területen végzendő tűzvédelmi és tűzoltási intézkedések szükségességére való közvetett hivatkozásokat.

38.

Ebből azonban nem következik, hogy valamennyi megelőző jellegű tűzvédelmi intézkedés, vagy legalábbis a vitatott intézkedések szükségszerűen közvetlenül kapcsolódnak a terület kezeléséhez vagy nélkülözhetetlenek ahhoz. Ez már abból is kitűnik, hogy a tüzek egyes védett élőhelytípusok természetes fejlődésének részét is képezhetik, és így bizonyos fajok számára akár szükségesek is lehetnek. ( 18 ) Ezt érvelésében a környezetvédelmi hatóság is hangsúlyozza.

39.

Így a Bizottság által kiadott, az élőhelyvédelmi irányelv I. melléklete szerinti élőhelytípusok értelmezési kézikönyve a 9010* „Nyugati tajga” kiemelt jelentőségű élőhelytípust úgy határozza meg, mint természetes öreg erdőket és azon fiatal erdőfejlődési szakaszokat, amelyek tűz után természetesen fejlődnek ki. ( 19 ) Így ezen élőhelytípus, valamint a 2180 „Az atlanti, kontinentális és boreális régió erdős dűnéi” élőhelytípus tekintetében, amelyek a jogvita tárgyát képező védett terület nagy részét lefedik, a tagállamok mind a tüzet, mind pedig a tűzoltást a tíz legjelentősebb veszély és terhelés egyikeként jelentették be. ( 20 )

40.

Az, hogy a védett területen belüli természetes közlekedőutak karbantartása vagy létrehozása érdekében történő fakivágás mennyiben van hatással a védett területre, mindenekelőtt a kivágott fák helyétől függ, és különösen attól, hogy ott védett élőhelytípusok vagy fajok érintettek‑e, valamint a fák fajától és állapotától.

41.

Ugyanakkor, még ha a tűzvédelem hátrányosan érint is a védett területre vonatkozó, megőrzéssel kapcsolatos egyes célkitűzéseket, lehetséges, hogy a tagállam nagyobb jelentőséget tulajdonít a tűzvédelemnek. Az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdése értelmében ugyanis a tagállamnak prioritásokat kell meghatároznia, és így többek között döntenie kell a különböző célok közötti összeütközések tárgyában. ( 21 ) A mérlegelésnek a megelőző jellegű tűzvédelmi intézkedések javára történő eldöntése akkor lenne igazolható, ha a területre a tüzek által gyakorolt jövőbeli kedvezőtlen hatás kockázata nagyobb súllyal esik a latba, mint a megőrzéssel kapcsolatos bizonyos célkitűzésekre a szóban forgó intézkedések révén gyakorolt konkrét kedvezőtlen hatás.

42.

E mérlegelés azonban azt feltételezi, hogy a megőrzéssel kapcsolatos érintett célkitűzéseket teljes mértékben figyelembe veszik. A tűzvédelemre vagy az erdőgazdálkodásra vonatkozó általános hatósági hatáskörök ezért még nem alapozzák meg az arra való jogosultságot, hogy megelőző jellegű tűzvédelmi intézkedéseket egy Natura 2000 területre vonatkozó védelmi intézkedésekként határozzanak meg. Erről a területet gazdaságilag hasznosító vállalkozás sem dönthet. A mérlegelés inkább a tagállami jog alapján a terület védelmével, vagyis az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdésében és 6. cikkének (1) bekezdésében előírt, megőrzéssel kapcsolatos célkitűzések és védelmi intézkedések meghatározásával megbízott szervek felelősségi körébe tartozik.

43.

A tűzvédelemre vonatkozó általános jogszabályi rendelkezések vagy az azokon alapuló tűzvédelmi tervek alapján hozott megelőző intézkedések tehát csak akkor kapcsolódhatnak közvetlenül valamely védett terület kezeléséhez vagy lehetnek nélkülözhetetlenek ahhoz az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondata értelmében, ha egyidejűleg az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdése és 6. cikkének (1) bekezdése alapján meghatározott védelmi intézkedéseknek is részét képezik. Ezzel szemben azokat a megelőző jellegű tűzvédelmi intézkedéseket, amelyek nem felelnek meg e feltételnek, és amelyek hatással lehetnek a területre vonatkozó, megőrzéssel kapcsolatos célkitűzésekre, a 6. cikk (3) bekezdésének első mondata alapján megfelelő hatásvizsgálatnak kell alávetni.

44.

A harmadik kérdés ismét azzal a szemponttal foglalkozik, hogy a vitatott intézkedéseket a nemzeti jogszabályok előírásainak megfelelően az erdőtűzvédelem és a tűzoltás követelményeinek biztosítása érdekében hajtják végre. Így e kérdés arra irányul, hogy e nemzeti rendelkezések ellenére el kell‑e végezni a hatásvizsgálatot, ha teljesülnek az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondatában foglalt, az ilyen vizsgálatra vonatkozó feltételek.

45.

A hatásvizsgálatra vonatkozó, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében előírt kötelezettség azonban nem tartalmaz a nemzeti jog által előírt intézkedésekkel kapcsolatos kivételt. A tűzvédelemre vonatkozó nemzeti jogszabályok ezért nem mentesíthetnek a 6. cikk (3) bekezdésének követelményei alól.

46.

A gyakorlatban tehát a nemzeti bíróság köteles az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdését átültető rendelkezéseket és minden más nemzeti rendelkezést – a tűzvédelmi rendelkezéseket is beleértve – a lehető legteljesebb mértékben a 6. cikk (3) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelően értelmezni. ( 22 ) Ennek az értelmezésnek lehetőség szerint biztosítania kell, hogy a nemzeti tűzvédelmi jogszabályoknak való megfelelést szolgáló intézkedéseket is vizsgálják, ha a vizsgálatra vonatkozó kötelezettség feltételei teljesülnek. A környezetvédelmi hatóság és a Bizottság tájékoztatása szerint ez a lett jogban teljes mértékben lehetséges.

47.

Ha az ilyen, az irányelvvel összhangban álló értelmezés mégsem lenne lehetséges, úgy az élőhelyvédelmi irányelv mindazonáltal nem alapozhat meg magánszemélyekre közvetlenül alkalmazandó kötelezettségeket, mivel irányelvről van szó. ( 23 ) A magán erdőtulajdonosok tehát a hivatkozhatnának a hatásvizsgálati kötelezettség alóli, tűzvédelmi rendelkezések alapján nemzeti szinten előírt kivételekre.

48.

A Latvijas valsts meži vállalkozás a weboldalán szereplő információk szerint ugyanakkor teljes mértékben a lett állam tulajdonában áll, és Lettország állami erdőit kezeli. Ez a nevében is kifejezésre jut, amely név „lett állami erdőkként” fordítható. Amennyiben ez így van, amit kétség esetén a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, a Latvijas valsts mežit a lett állam intézményének kell tekinteni, amely nem szerezhet előnyt az élőhelyvédelmi irányelv helytelen átültetéséből. ( 24 ) Ebben az esetben a Latvijas valsts meživel szemben közvetlenül lehet hivatkozni az élőhelyvédelmi irányelvre. ( 25 )

49.

Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a vitatott tűzvédelmi intézkedések folytathatók‑e és befejezhetők‑e a Natura 2000 területekre gyakorolt hatások utólagos vizsgálatára irányuló eljárás lefolytatása előtt.

50.

Lehetséges, hogy e kérdés keretében a kérdést előterjesztő bíróság arra az ítélkezési gyakorlatra gondol, amely szerint a nemzeti bíróságok bizonyos körülmények között ideiglenesen fenntarthatják az uniós jog által előírt vizsgálati kötelezettség megsértésével kiadott bizonyos engedélyek joghatásait ezen eljárási hiba utólagos orvoslásáig. ( 26 )

51.

Mindazonáltal az előzetes döntéshozatal iránti kérelem – a negyedik kérdéstől eltekintve – nem utal a munkálatok tényleges folytatására vagy ezen intézkedések hatásainak utólagos vizsgálatára. Ezenkívül az említett ítélkezési gyakorlat azt feltételezi, hogy az engedély fenntartása és az érintett tevékenység abból következő folytatása közérdeken alapuló kényszerítő okok, így például a környezetvédelemmel ( 27 ) vagy az energiaellátással ( 28 ) összefüggő okok miatt szükséges. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem erre való utalást sem tartalmaz.

52.

A vitatott határozatok előzményeiből és a Latvijas valsts meži által előadottakból azonban kitűnik, hogy a vitatott intézkedéseket megfelelő hatásvizsgálat nélkül hajtották végre, mivel a vállalkozás a megelőző jellegű tűzvédelmi intézkedések sürgőssége miatt nem kívánta megvárni a vizsgálatot. Ezt a kérdést tehát úgy értelmezem, hogy az arra irányul, hogy különösen sürgős esetben megengedhető lehet‑e, hogy főszabály szerint vizsgálati kötelezettség alá tartozó intézkedéseket a vizsgálat elvégzése és a vizsgálat eredményeinek rendelkezésre állása előtt végrehajtsanak.

53.

Az intézkedések ilyen előzetes végrehajtását az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése nem irányozza elő. Ellenkezőleg, e rendelkezés szövege szerint a megfelelő vizsgálatot a szóban forgó intézkedés előtt kell elvégezni. ( 29 ) Ennek megfelelően a Bíróság előzetes vizsgálatként hivatkozik a vizsgálatra. ( 30 )

54.

Erre az időbeli ütemezésre azért van szükség, hogy a szóban forgó intézkedés végrehajtását megelőzően a lehető legteljesebb mértékben fel lehessen tárni, hogy az hatással van‑e a védett területre, és ha igen, milyen mértékben. Az utólagos vizsgálat természetszerűen nem teszi lehetővé a hatások elkerülését. Ezenkívül a hatások előtti alapos állapotfelmérés hiányában utólag általában nehéz lesz kétségektől mentesen meghatározni a terület eredeti állapotát és az esetleges hatások mértékét.

55.

Ezért főszabály szerint nem megengedett egy vizsgálati kötelezettség alá tartozó intézkedés azelőtt történő megkezdése, hogy a hatásvizsgálat befejeződött volna. Ez még inkább igaz valamely intézkedés folytatására, ha az intézkedést a hatásvizsgálati kötelezettség megsértésével már megkezdték.

56.

Mindazonáltal különböző típusú veszélyek képzelhetők el, amelyek – az engedélyek joghatásainak fenntartásával kapcsolatos ítélkezési gyakorlat ( 31 ) alapján – esetlegesen igazolhatják az előzetes vizsgálat alóli kivételt.

57.

Az ilyen kivétel valódi és közvetlen veszélyek, például tűz vagy árvíz esetén különösen kézenfekvő. Elképzelhető közvetlenül fenyegető veszélyek esetén is, amelyek ugyan még nem közvetlenek, de a közeljövőben igen nagy valószínűséggel be fognak következni. Ilyen valószínűség következhet például a meteorológiai előrejelzésből vagy abból, hogy a feljebbi folyószakaszon már jelentős csapadék hullott, amely az alsóbb folyószakaszon hamarosan árvízhez fog vezetni.

58.

A jelen eljárásban azonban nem ilyen esetekről kell dönteni. Az érintettek közötti vita tárgyát sokkal inkább megelőző jellegű intézkedések képezik, amelyek arra szolgálnak, hogy a jövőben – előre nem látható időpontban – megkönnyítsék a valódi és közvetlen veszélyek elhárítását.

59.

Kétségtelen, hogy főszabály szerint hasznos az ilyen megelőző intézkedések lehető leggyorsabb végrehajtása a veszély tényleges bekövetkezésének esetére történő felkészülés érdekében. A sürgősség azonban jóval kevésbé jelentős, mint valódi és közvetlen veszély vagy közvetlenül fenyegető veszély esetén.

60.

E tekintetben a tagállamok feladata olyan szabályok megállapítása és olyan intézkedések meghozatala, amelyek szükség esetén lehetővé teszik, hogy megfelelő időben dönteni tudjanak az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkében előírt, a természeti területek védelmére vonatkozó szabályokkal összhangban álló megelőző intézkedésekről. ( 32 )

61.

Így, amikor – mint a jelen ügyben is – az ilyen intézkedéseket az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése alapján engedélyezni kell, a tagállamnak legalább azt biztosítania kell, hogy a hatásvizsgálatot a lehető legrövidebb időn belül el lehessen végezni. Az adott területre vonatkozó legjobb tudományos ismeretek figyelembevétele ( 33 ) és a nyilvánosság részvétele ( 34 ) kétségkívül időt fog igénybe venni. Amennyiben azonban az illetékes hatóságok elegendő erőforrással és tapasztalattal rendelkeznek, és valamennyi érintett jóhiszeműen együttműködik, lehetséges kell, hogy legyen, hogy néhány hónapon belül, vagy akár gyorsabban döntést hozzanak.

62.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő információk alapján lehetségesnek tűnik, hogy a jelen ügyben az intézkedésekről megfelelő időben döntést tudtak volna hozni. Ténylegesen ugyanis már a Latvijas valsts meži által 2019. július 31‑én benyújtott, vizsgálat lefolytatása iránti kérelem és az utolsó, 2020. február 20‑i hatósági határozat között több mint hat hónap telt el. A következő évben a Latvijas valsts meži először bejelentette, hogy az intézkedéseket nem hajtja végre, majd a környezetvédelmi hatóság egy 2021 januárjában végzett ellenőrzés során megállapította, hogy az intézkedéseket – vizsgálat nélkül – mégis végrehajtották. Erre valószínűleg 2020/2021 tél folyamán, azaz több mint egy évvel az első kérelem után került sor. Ezért feltételezhető, hogy megfelelő hatásvizsgálatot lehetett volna lefolytatni.

63.

Ezenkívül e tekintetben ismét emlékeztetni kell arra, hogy a megelőző jellegű tűzvédelmi intézkedések a területre vonatkozó, megőrzéssel kapcsolatos célkitűzéseket szolgálják, és így védelmi intézkedésekként közvetlenül kapcsolódhatnak a terület kezeléséhez vagy nélkülözhetetlenek lehetnek ahhoz. ( 35 ) Kétségtelen, hogy a védelmi intézkedések meghatározása során a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismereteket is figyelembe kell venni, ( 36 ) és a nyilvánosság részvételére ( 37 ) is szükség lehet. Némileg nagyobb rugalmasság áll fenn azonban, mint az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése szerinti hatásvizsgálat esetében. Ezért általában előnyben részesítendő és gyorsabb is lehet, ha a megelőző jellegű tűzvédelmi intézkedésekről a területre vonatkozó, megőrzéssel kapcsolatos célkitűzésekkel összefüggésben hoznak döntést.

64.

A megelőző jellegű tűzvédelmi intézkedések, amelyek jelentős hatást gyakorolhatnak valamely különleges természetmegőrzési területre, és amelyek nem valamely elsődleges jelentőségű védett jószágot érintő közvetlen vagy közvetlenül fenyegető valós veszély megelőzésére irányulnak, és amelyeket nem is az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdése és 6. cikkének (1) bekezdése szerinti védelmi intézkedésként határoztak meg, nem hajthatók tehát végre a 6. cikk (3) bekezdése szerinti megfelelő hatásvizsgálat elvégzését megelőzően. A tagállamoknak azonban biztosítaniuk kell, hogy az ilyen intézkedéseket a lehető leghamarabb meg lehessen vizsgálni.

65.

Ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy az illetékes hatóságok kötelesek‑e az esetleges jelentős hatások elkerülése érdekében a károk jóvátételét kérni és intézkedéseket tenni, ha a hatások jelentőségét nem vizsgálták meg az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése alapján valamely Natura 2000 területre vonatkozó vizsgálati eljárás során.

66.

Ennek a kérdésnek semmi köze az állam az uniós jog neki betudható megsértésével a magánszemélyeknek okozott károkért fennálló felelősségéhez. ( 38 ) E bíróság inkább arra keresi a választ, hogy az illetékes hatóságoknak kell‑e a károk jóvátételét vagy egyéb intézkedéseket kérniük azon magánszemélyektől, akik megfelelő hatásvizsgálat nélkül károsítottak valamely Natura 2000 területet.

67.

A „károk e jóvátételének” célja főszabály szerint nem lehet pénzbeli kártérítés, hanem a cél elsősorban a valódi „természetbeni kártérítés”, vagyis a terület károsodásának jóvátétele kell, hogy legyen. Kétségtelen, hogy a teljes jóvátétel ritkán lehetséges. Így a jelen ügyben kivágott fákról van szó, amelyeket csak évtizedek alatt lehet pótolni. Gyakran lehet azonban intézkedéseket hozni a károk csökkentése vagy azok máshol történő kompenzálása érdekében.

68.

Így felfogva a kérdés annak tisztázására irányul, hogy az élőhelyvédelmi irányelv alapján a környezetvédelmi hatóság köteles volt‑e meghozni az alapügyben vitatott utasításokat. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem szerint a hatóság arra kötelezte a Latvijas valsts mežit, hogy hagyja az erdőállományban az olyan kivágott fenyőfákat, amelyek átmérője meghaladja a 25 cm‑t, valamint, hogy a 9010* „Nyugati tajga” elnevezésű, az EU kiemelt jelentőségű védett biotópjában lévő állományokban pótolja a holtfa mennyiségét, amely akkor nem volt megfelelő szintű.

69.

Ez utóbbi utasítást úgy értelmezem, hogy a Latvijas valsts meži nem távolíthatja el a holtfát mindaddig, amíg az megfelelő mennyiségben nem áll fenn. Nem feltételezhető ugyanis, hogy a környezetvédelmi hatóság ezzel a fák kivágását kívánta volna megkövetelni mindaddig, amíg el nem érik a holtfa bizonyos arányát. Ebben az értelmezésben az utasítás nyilvánvalóan csak megismétli a 478. sz. rendelet 11.2. alpontja alapján már fennálló azon kötelezettségeket, amelyek szerint a holtfa nem megfelelő aránya esetén el kell tekinteni a holtfa eltávolításától. Így e tekintetben nem jóvátétel elrendeléséről van szó.

70.

Következésképpen lényegében az a kérdés merül fel, hogy az illetékes hatóságok kötelesek voltak‑e előírni a Latvijas valsts meži számára, hogy hagyja az erdőállományban az olyan kivágott fenyőfákat, amelyek átmérője meghaladja a 25 cm‑t.

71.

Kétségtelen, hogy a kérdést előterjesztő bíróság arra kérdez rá, hogy ennek elrendelése az esetleges jelentős hatások elkerülése érdekében volt‑e szükséges. Ezt a kérdés azonban csak arra az esetre teszi fel, ha a fakivágáshoz megfelelő hatásvizsgálatra volt szükség, amelyet nem végeztek el. Ennélfogva ez a utasítás mindenekelőtt azzal a hatással jár, hogy a Latvijas valsts meži nem folytathatja az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének megsértésével megtett intézkedéseket azzal, hogy a jogellenesen kivágott fákat eltávolítja az erdőből.

72.

Ezen utasítás célja tehát nem a jóvátétel vagy az esetleges jelentős hatások közvetlen megakadályozása, hanem csupán az, hogy megakadályozza az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének további megsértését. Az, hogy ez a jogsértés káros hatásainak korlátozásával jár, csak másodlagos hatás.

73.

Az uniós jog megsértése megszüntetésének elrendelésére és a megfelelő átültető intézkedések elfogadására a tagállamok és valamennyi szervük már az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdése szerinti, az irányelvek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség és az uniós ügyekben való jóhiszemű eljárás EUSZ 4. cikk (3) bekezdése szerinti elve alapján kötelesek. Az uniós ügyekben való jószemű eljárás elve megköveteli, hogy a tagállamok a Szerződésekből, illetve az Unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megtegyék a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket. Ez a kötelezettség nemcsak magát az államot terheli, hanem hatáskörük keretein belül annak valamennyi hatóságát is, ( 39 ) tehát a környezetvédelmi hatóságot is. Ezenfelül még azon vállalkozásokat is terheli, amelyeket a tagállam intézményének kell tekinteni, ( 40 ) ami úgy tűnik, hogy a Latvijas valsts meži esetében megállapítható. ( 41 )

74.

Más környezeti vizsgálatokkal összefüggésben a Bíróság ezért kimondta, hogy egy már kiadott engedély visszavonása vagy felfüggesztése szükséges lehet egy elmulasztott vizsgálat pótlása érdekében. ( 42 ) Az uniós joggal ellentétes tevékenység folytatásának megakadályozása ugyanilyen jellegű.

75.

Meg kell tehát állapítani, hogy a tagállami hatóságok hatáskörük keretein belül az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdése és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése alapján kötelesek elrendelni az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének megsértésével végrehajtott intézkedések megszüntetését. E tekintetben egy, a tagállam intézményének tekintendő vállalkozás már közvetlenül és nemzeti szabályozás vagy közigazgatási utasítás hiányában is köteles az ilyen intézkedés megszüntetésére.

76.

Kizárólag arra az esetre, ha a Bíróság nemcsak a jogsértések megszüntetésével, hanem a károk tényleges jóvátételével kapcsolatban is állást kíván foglalni, megjegyzendő, hogy az uniós ügyekben való jóhiszemű eljárás elve itt is releváns lenne. Ez az elv ugyanis az uniós jog megsértéséből eredő jogellenes következmények megszüntetésére, ( 43 ) valamint az e jogsértéssel okozott károk megtérítésére ( 44 ) is kötelezi a tagállamokat.

77.

Ezenkívül, ha valamely uniós szabályozás, mint az élőhelyvédelmi irányelv, nem tartalmaz semmiféle, a megsértése esetén kiszabandó szankciót előíró különös rendelkezést, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése akkor is arra kötelezi a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden olyan intézkedést, amely alkalmas az uniós jog hatályának és hatékonyságának biztosítására. ( 45 ) Ez alatt olyan intézkedések és különösen olyan szabályok értendők, amelyek biztosítják, hogy a jogalanyok tiszteletben tartsák az uniós jogot. Ebben az összefüggésben ugyan általában a szankciókat tárgyalják, ( 46 ) azonban az uniós jog megsértéséből eredő esetleges károk jóvátételének biztosítására irányuló szabályokra még inkább szükség van. ( 47 ) A vonatkozó szabályozás fő célja ugyanis nem a jogalanyok szankcionálása, hanem egy adott állapot létrehozása vagy fenntartása. Ezenkívül a károk megtérítésére vonatkozó kötelezettség megerősíti a vonatkozó szabályozások hatékonyságát, mivel a jogsértések elkerülésére való ösztönzést alapoz meg. ( 48 )

78.

Az élőhelyvédelmi irányelv szerinti területvédelem során az adott állapot létrehozására vagy fenntartására irányuló cél különös jelentőséggel bír, mivel e szabályok az Európai Unió közös természeti örökségének védelmére irányulnak. ( 49 )

79.

Ezért a tagállamok kötelesek olyan szabályokat elfogadni, amelyek lehetővé teszik, hogy a magánszemélyeket a károk megtérítésére kötelezzék, ha e személyek az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdését megsértve Natura 2000 területeket károsítottak, amint azt a Bíróság már megítélte. ( 50 ) A vonatkozó nemzeti jogalapok részben már a környezeti felelősségről szóló irányelv ( 51 ) átültetéséből következhetnek, ugyanakkor e szabályozás számos korlátozása miatt nem zárható ki, hogy az élőhelyvédelmi irányelv hatékony átültetéséhez a jóvátételre vonatkozó messzebb menő szabályok elfogadása szükséges.

80.

A jelen ügyben azonban az ilyen nemzeti rendelkezések nem relevánsak, ha a Latvijas valsts meži a lett állam intézményének tekintendő, és így közvetlenül vonatkoznak rá az élőhelyvédelmi irányelvből eredő kötelezettségek. ( 52 )

81.

Ezért azt javaslom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemre a következőképpen válaszoljon: