Ideiglenes változat
LAILA MEDINA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2024. április 18.(1)
C‑394/22. sz. ügy
Oilchart International NV
kontra
O.W. Bunker (Netherlands) BV,
ING Bank NV
(a Hof Van Beroep te Antwerpen [antwerpeni fellebbviteli bíróság, Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság – 1215/2012/EU rendelet – Az 1. cikk (1) bekezdése és (2) bekezdésének b) pontja – A »polgári és kereskedelmi ügyek« fogalma – Kizárt tárgykörök – Csődeljárás, kényszeregyezség és hasonló eljárások – 1346/2000/EK rendelet – A 3. cikk (1) bekezdése– Közvetlenül fizetésképtelenségi eljárásból eredő és ilyen eljáráshoz szorosan kapcsolódó keresetek”
1. Az Oilchart International NV (a továbbiakban: Oilchart) egy belga társaság, amely egy tengerjáró hajó Sluiskil (Hollandia) kikötőjében üzemanyaggal történő feltöltésére vonatkozó kiegyenlítetlen számla rendezését követeli. Ez a számla kiegyenlítetlen volt, amikor az adós O.W. Bunker BV NL (a továbbiakban: OWB NL), egy holland társaság, fizetésképtelenné vált. Az alapeljárásbeli keresetet a hollandiai fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően Belgiumban nyújtották be.
2. Ez a helyzet felveti azt a kérdést, hogy a hof van beroep te Antwerpen (antwerpeni fellebbviteli bíróság, Belgium), amely nem a fizetésképtelenségi eljárást lefolytató bíróság, joghatósággal rendelkezhet‑e azon kereset tekintetében, amellyel az Oilchart e számla kiegyenlítését követeli.
3. Az ügy újabb lehetőséget ad a Bíróságnak arra, hogy pontosítsa egyrészt a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) (a továbbiakban: „Brüsszel Ia” rendelet)(3), másrészt a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29‑i 1346/2000/EK tanácsi rendelet(4) (a továbbiakban: fizetésképtelenségi rendelet)(5) hatályának elhatárolására vonatkozó ítélkezési gyakorlatát.
4. A joghatóság kérdésének eldöntése érdekében a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezte a Bíróságtól, hogy a hitelező által a fizetésképtelenségi eljárást lefolytató bíróságtól eltérő nemzeti bírósághoz a felszámoló részére ellenőrzés céljából benyújtott számla kiegyenlítése iránt benyújtott kereset a fizetésképtelenségi rendelet vagy a „Brüsszel Ia” rendelet hatálya alá tartozik‑e.
I. Jogi háttér
A. Az uniós jog
1. A „Brüsszel Ia” rendelet
5. A „Brüsszel Ia” rendelet 1. cikkének (1) bekezdése és (2) bekezdésének b) pontja a következőképpen rendelkezik:
„(1) E rendeletet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni a bíróság jellegére való tekintet nélkül. […]
(2) Ez a rendelet nem vonatkozik:
[…]
b) csődeljárásra, kényszeregyezségre és hasonló eljárásokra;
[…]”
2. A fizetésképtelenségi rendelet
6. A fizetésképtelenségi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:
„A fizetésképtelenségi eljárás megindítására azon tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelynek területén az adós fő érdekeltségei találhatók [helyesen: az adós fő érdekeltségeinek központja található]. Társaság vagy jogi személy esetén az ellenkező bizonyításáig a létesítő okirat szerinti székhelyet kell a fő érdekeltségek központjának tekinteni.”
B. A holland jog
7. A Wet van 30 September 1893 op het faillissement en de surséance van betaling (a fizetésképtelenségről és a fizetési haladékról szóló, 1893. szeptember 30‑i törvény), a Nederlandse Faillissementswet (a továbbiakban: NFW) 25. cikke a következőképpen rendelkezik:
„1. A fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonnal kapcsolatos jogokkal vagy kötelezettségekkel összefüggő keresetek mind a felszámoló ellen, mind a felszámoló által indíthatók.
2. Ha e keresetet a csődeljárás alatt álló adós indítja vagy azt ellene indítják, és az a csődeljárás alatt álló adós ellen hozott ítélethez vezet, ez az ítélet nem bír jogerővel a felszámolási vagyonnal szemben.”
8. Az NFW 26. cikke megállapítja. hogy:
„A felszámolási vagyonnal kapcsolatos kötelezettség teljesítésére irányuló keresetek a csődeljárás alatt álló személlyel szemben a 110. cikkben meghatározottaktól eltérő módon nem indíthatók.”
9. Az NFW 110. cikkének 1. bekezdése értelmében „a követeléseket a felszámolóhoz számla vagy más, a követelés jellegét és összegét tartalmazó írásbeli nyilatkozat formájában kell benyújtani az azt alátámasztó dokumentumokkal vagy azok másolatával együtt, valamint egy nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy fennáll‑e elsőbbségi jog, zálogjog, jelzálogjog vagy visszatartási jog”.
II. Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás
10. 2014. október 21‑én az Oilchart Sluiskil (Hollandia) kikötőjében üzemanyagot értékesített a Sharsburg Navigation SA tulajdonában lévő MS Evita K tengerjáró hajó részére. E hajó tulajdonosa az Orient Shipping Rotterdam nevű ügynökén keresztül a dán OW Bunker & Trading A/S (a továbbiakban: OWB A/S) társaságtól rendelte az üzemanyagot, amely társaság ezt a megrendelést továbbította az ugyanezen csoporthoz tartozó OWB NL vállalkozás részére. Az OWB NL pedig az Oilcharttól vásárolta meg az üzemanyagot.
11. Az OWB A/S 2014. október 21‑én 117 179 amerikai dollár (USD) összegű számlát állított ki az Orient Shipping Rotterdam részére.
12. 2014. október 22‑én az Oilchart 116 471,45 USD összegű számlát (a továbbiakban: vitatott számla) állított ki az OWB NL részére az üzemanyag értékesítésére vonatkozóan. A rechtbank te Rotterdam (rotterdami bíróság, Hollandia) 2014. november 21‑én fizetésképtelenné nyilvánította az OWB NL társaságot. Ennek következtében a vitatott számla kiegyenlítetlen maradt. Az Oilchart benyújtotta az említett számlára vonatkozó követelését az OWB NL felszámolói által történő ellenőrzés céljából.
13. Az OWB NL fizetésképtelenségét követően az Oilchart számos olyan kiegyenlítetlen számlával szembesült (köztük a vitatott számlával), amelyeket az OWB NL részére állított ki, és biztosítási intézkedésként lefoglaltatott egyes olyan tengerjáró hajókat, amelyeknek üzemanyagot értékesített. A hajók lefoglalásának megszüntetése érdekében az Oilchart bankgaranciákat kapott az érintett hajótulajdonosoktól vagy a kölcsönös biztosítási alapoktól (a továbbiakban: P&I klubok) az OWB NL részére kiállított számlák összege tekintetében. E garanciák úgy rendelkeztek, hogy Belgiumban hozott bírósági ítélet vagy választottbírósági ítélet alapján vagy az OWB NL‑lel szemben vagy pedig a hajótulajdonosokkal szemben vehetők igénybe.
14. 2015. március 11‑én az Oilchart keresetet nyújtott be a rechtbank van koophandel te Antwerpenhez (antwerpeni kereskedelmi bíróság, Belgium) az OWB NL‑lel szemben. Az ING Bank NV (a továbbiakban: ING) mint az OWB NL hitelezője(6) beavatkozott ezen eljárásba. Keresetében az Oilchart a követelését kereskedelmi igényként terjesztette elő, amely egy kiegyenlítetlen számla összegének behajtására irányult. Az ING‑vel szemben járulékos keresetet is előterjesztett, az ING pedig viszontkeresetet terjesztett elő. A rechtbank van koophandel (kereskedelmi bíróság, Belgium) 2017. március 15‑i ítéletében megállapította, hogy az Oilchart keresetének elbírálására joghatósággal rendelkezik, de a fizetési igényt elfogadhatatlannak nyilvánította azzal az indokkal, hogy az NFW értelmében az Oilchart csak a fizetésképtelenségi eljárás felszámolójához nyújthat be követelést a tartozások tekintetében.
15. 2017. május 16‑án az Oilchart fellebbezést nyújtott be ezen határozat ellen a kérdést előterjesztő bírósághoz, a hof van beroep te Antwerpenhez (antwerpeni fellebbviteli bíróság, Belgium). Az említett bíróság úgy vélte, hogy a „Brüsszel Ia” rendelet 28. cikkének (1) bekezdése(7) alapján köteles megvizsgálni a joghatóságát.
16. Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság a Bíróság ítélkezési gyakorlatára hivatkozva kétségeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy szükséges‑e annak megállapítása, hogy az Oilchart által az OWB NL ellen benyújtott kereset a „Brüsszel Ia” rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében a polgári és kereskedelmi jog általános szabályain alapul‑e, vagy a fizetésképtelenségi eljárás különös szabályainak hatálya alá tartozik‑e. Emellett az említett bíróság azt kérdezi, hogy a fizetésképtelenségi rendelet 3. cikkének (1) bekezdésével ellentétes‑e a nemzeti jog azon rendelkezése, amely lehetővé teszi a hitelező számára, hogy valamely tagállamban olyan követelés tekintetében indítson fizetés iránti keresetet, amelyre vonatkozóan egy másik tagállamban már nyilatkozatot tett a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonnal összefüggésben.
17. A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a kereset pontos jellegét és a fizetésképtelen társasággal szembeni keresetindítás lehetőségét csak a fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozó különös, eltérést engedő szabályok alkalmazásával lehet megítélni. Az említett bíróság azonban úgy véli, hogy a joghatóság megállapításának meg kell előznie a holland fizetésképtelenségi jog különös, eltérést engedő szabályainak alkalmazását, és azt nem e szabályok alkalmazásával kell megállapítani.
18. A hof van beroep te Antwerpen (antwerpeni fellebbviteli bíróság) e körülmények között úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
„a) Úgy kell‑e értelmezni a […] »Brüsszel Ia« rendeletnek a […] fizetésképtelenségi rendelet 3. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikke (2) bekezdésének b) pontját, hogy a […] »Brüsszel Ia« rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő »csődeljárás[…], kényszeregyezség[…] és hasonló eljárások[…]« fogalmak az olyan eljárást is magukban foglalják, amelyben a keresetlevélben megjelölt követelést egyszerű vevőkövetelésként jellemzik, anélkül, hogy megemlítenék az alperes már bekövetkezett fizetésképtelenségét, minek körében a követelés tényleges jogalapjaként a[z NFW] eltérést engedő, különös rendelkezéseire […] hivatkoznak, és amelyben:
– meg kell vizsgálni, hogy az ilyen követelést ellenőrizhető követelésnek (az NFW 110. cikkével összefüggésben értelmezett 26. cikke) vagy nem ellenőrizhető követelésnek (az NFW 25. cikkének 2. bekezdése) kell‑e tekinteni,
– az egyes követelések sajátos jogkövetkezményeire tekintettel (ideértve a fizetésképtelenség bekövetkezését követően vállalt bankgarancia igénybevételének lehetőségét is) a fizetésképtelenségre vonatkozó holland jog különös szabályai alapján kell értékelni azt a kérdést, hogy a két követelés érvényesíthető‑e egyidejűleg, és hogy az egyik nem zárja‑e ki a másikat?
valamint
b) Összeegyeztethető‑e a[z NFW] 25. cikkének 2. bekezdése a […] fizetésképtelenségi rendelet 3. cikkének (1) bekezdésével annyiban, amennyiben e jogszabályi rendelkezés lehetővé teszi, hogy az ilyen (az NFW 25. cikkének 2. bekezdése szerinti) követelést a fizetésképtelenség bekövetkezésének helye szerinti tagállam fizetésképtelenségi ügyekben eljáró bírósága helyett valamely másik tagállam bírósága előtt érvényesítsék?”
19. Az Oilchart, az ING, a holland kormány és az Európai Bizottság nyújtottak be írásbeli észrevételeket. A Bíróság 2023. március 31‑én tájékoztatást kért a kérdést előterjesztő bíróságtól az alapeljárás jogi hátteréről, amelyre ez utóbbi 2023. április 28‑án válaszolt. Az ING és a Bizottság meghallgatására a 2024. február 1‑jén tartott tárgyaláson került sor.
III. Értékelés
20. Annak megállapítása során, hogy joghatósággal rendelkezik‑e az Oilchart által benyújtott kereset tekintetében, a kérdést előterjesztő bíróság kétségeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a jelen ügyben a szóban forgó kereset fizetésképtelenségi keresetnek minősül‑e, és így a csődeljárásra vonatkozó, a „Brüsszel Ia” rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti kivétel (a továbbiakban: a fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozó kivétel) hatálya alá tartozik‑e.(8) Mivel az e kérdéssel kapcsolatos kételyei a jelek szerint az Oilchart által benyújtott kereset ténybeli összefüggéseiből és jellegéből erednek, előzetes észrevételeimben (A. szakasz) e kérdésekkel foglalkozom, mielőtt a kérdést előterjesztő bíróság által feltett két kérdést elemezném (B. és C. szakasz).
A. Előzetes megjegyzések a kérdést előterjesztő bíróság ténybeli megállapításaira vonatkozóan
21. Megjegyzendő, hogy a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy az Oilchart – annak ellenére, hogy keresetének jogalapját a keresetlevélben nem jelölte meg – keresetét minden esetben az NFW 25. cikkének 2. bekezdésére alapította. A kérdést előterjesztő bíróság azonban azt is megjegyzi, hogy az Oilchart ugyanazt a követelést nyújtotta be egyrészt a hollandiai felszámolóhoz az NFW 26. és 110. cikke alapján (mint a vagyonon belüli ellenőrizhető követelést), másrészt a belga bíróságokhoz az NGW 25. cikkének 2. bekezdése alapján a csődeljárás alatt álló adóssal,(9) az OWB NL‑lel szemben (mint a vagyonon kívüli nem ellenőrizhető követelést).(10) Ennélfogva rendkívül fontos kiemelni, hogy az Oilchart kétszer nyújtotta be ugyanazt a keresetet: egyszer a felszámolóhoz a fizetésképtelenségi eljárás keretében, egyszer pedig a belga bírósághoz polgári jogi igényként. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság szerint ugyanaz a követelés nem lehet egyszerre ellenőrizhető és nem ellenőrizhető követelés.
22. Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy mind az ING mind a holland kormány vitatta azon jogalapokat – az NFW 25. cikkének 2. bekezdése – amelyekre az Oilchart a kérdést előterjesztő bírósághoz benyújtott keresetében támaszkodott.
23. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az NFW 25. cikkének 2. bekezdése lényegében úgy rendelkezik, hogy ha a csődeljárás alatt álló adóssal (és nem a felszámolóval) szemben nyújtanak be keresetet, akkor az e követeléssel kapcsolatos ítéletnek nem bír jogerejővel a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonra nézve. Más szóval, úgy tűnik, hogy e rendelkezés értelmében, ha a hitelező a fizetésképtelenségi eljáráson kívül indít keresetet az adós ellen, akkor az ítéletnek csak „a vagyonon kívül” lehetnek joghatásai, és az a felszámolóval vagy a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonnal szemben nem végrehajtható. Az ING és a holland kormány feltételezhetően megalapozottan állítja, hogy ez a rendelkezés nem szolgálhat a vagyont érintő kereset jogalapjául.
24. Mivel a kérdést előterjesztő bíróság nem határozott az elé terjesztett kereset megfelelő jogalapjának kérdésében, nem lehet megállapítani, hogy az említett bíróság rendelkezhet‑e joghatósággal. Az ügyben tehát egy talányt kell megoldania a Bíróságnak. Egyrészt, ahogyan azt a kérdést előterjesztő bíróság állítja, a követelés formális jogalapja az NFW 25. cikkének 2. bekezdése, amely szerint a fizetésképtelenségi eljáráson kívül indított keresetnek nem lehet joghatása a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonra. Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy e kereset joghatásai érintik a vagyont és a fizetésképtelenségi eljárást.
25. Véleményem szerint a kérdést előterjesztő bíróság feladata a szóban forgó követelés minősítése, mivel az EUMSZ 267. cikk szerinti eljárásban nem a Bíróság feladata a nemzeti jog rendelkezéseinek értelmezése, vagy annak eldöntése, hogy a kérdést előterjesztő bíróság helyesen értelmezi‑e azokat.(11) Ebből következik, hogy a Bíróság a ráruházott hatáskör gyakorlása során nem vizsgálhatja a nemzeti jog szerinti kereset megfelelő jogalapjára vonatkozó érveket, és nem dönthet a kérdést előterjesztő bírósághoz benyújtott kereset minősítéséről.
26. Mivel a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy joghatóságának meghatározása céljából megfelelően minősítse a szóban forgó keresetet, ugyancsak e bíróság feladata, hogy eljárási autonómiája gyakorlása keretében megállapítsa a kereset valódi jellegét.
27. Az alábbi elemzésben abból indulok ki, hogy a keresetet az NFW mint lex concursus valamely rendelkezése alapján nyújtották be (és hogy a kérdést előterjesztő bíróság ezt akként minősítette), és hogy az a vagyonra kihatással van, de a pontos jogalapot az említett bíróságnak kell megállapítania.
B. Az első kérdés
28. Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a fizetésképtelen társasággal szembeni, a termékértékesítésre vonatkozó szerződéses fizetési kötelezettséggel összefüggő követelésen alapuló kereset a „Brüsszel Ia” rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalma alá és így e rendelet tárgyi hatálya alá tartozik‑e, vagy pedig e kereset a fizetésképtelenségi rendelet hatálya alá tartozik‑e, mivel e követelés egy másik tagállamban fizetésképtelenségi eljárás tárgyát képezi.
29. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekből különösen az tűnik ki, hogy az említett bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy joghatósággal rendelkezik‑e a szóban forgó kereset tekintetében, amely eset csak akkor állna fenn, ha a követelés nem kapcsolódna a Hollandiában megindított és folyamatban lévő fizetésképtelenségi eljáráshoz. A fizetésképtelenségi rendelet 3. cikkének (1) bekezdése a fizetésképtelenségi főeljárás megindítására vonatkozó kizárólagos joghatóságot annak a tagállamnak a bíróságaira ruházza, amelynek területén az adós érdekeltségeinek központja található, hogy az adós fizetésképtelenségére alapított megtámadási kereseteket elbírálja.(12)
30. E kérdés megválaszolása érdekében először is ugyanazon szerződéses követelés tekintetében a párhuzamos kereset hatását vizsgálom meg, a fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozó kivétel (1. szakasz) indokaira összpontosítva. Ezt követően az ítélkezési gyakorlat által meghatározott két kritérium tartalmát elemzem (2. szakasz).
1. A párhuzamos kereset hatása
31. Ahogyan egy tudós fogalmazott, a fizetésképtelenségi eljárás egy jogtudományi és jogi műalkotás. Nincs a fizetésképtelenségi eljárásnak egy olyan „jellege”, amelyből az ilyen eljárás bizonyos jellemzői levezethetők lennének. A keresetek meghatározása vagy minősítése szempontjából az e meghatározásból vagy minősítésből következő jogi (és gazdasági) következmények, valamint azok a feltételek fontosak, amelyek mellett ezek a következmények igazolhatóak.(13) Ennek megfelelően a fizetésképtelenségi eljárás egy olyan eljárás, amely a hitelezői vagyon közös halmazának problémáját(14) (a továbbiakban: a vagyon közös halmazának problémája) próbálja megoldani egy kollektivizált eljárás létrehozásával.(15) A kollektív eljárás, amely a destruktív vagyonszerzés leküzdésére törekszik, és a hitelezők közötti különbségek meglétét igazolja, adja a fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozó kivétel létjogosultságát. A jelen indítvány esetében „eredményorientált megközelítést” fogok alkalmazni.
32. A jelen ügyben a kereset gazdasági és jogi következményeit illetően a kérdést előterjesztő bíróság egyértelműen megállapította, hogy a szóban forgó kereset kihatással van a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonra.(16) Különösen úgy véli, hogy az Oilchart azzal, hogy a szóban forgó keresetet az OWB NL csődjét követően benyújtotta a bírósághoz Belgiumban, arra törekszik, hogy számára kedvező ítéletet hozzanak annak érdekében, hogy ezt követően érvényesíthesse a garanciákat. Ennek megfelelően a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az Oilchart a tartozás egyedi érvényesítésével valójában versenyen kívül kívánja elérni az OWB NL‑nek az OW Bunker dán társasággal szemben fennálló követeléséből származó bevétel behajtását. A belga bíróságok előtt folyamatban lévő párhuzamos eljárás közvetlen hatással lenne a hitelezők kielégítési sorrendjére és valószínűsíthetően a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon összetételére.(17) Ily módon a belga bíróság ítélete megszüntetné a hitelezőknek a holland fizetésképtelenségi szabályok szerinti kollektív eljárását az Oilchart javára, amely nem elsőbbségi hitelezőként a „vagyon közös halmazán” kívül hajtaná be követelését. Ebből következik, hogy a szóban forgó kereset a kollektivizált behajtási mechanizmus megkerülését jelentené, és pontosan ezt próbálja elkerülni a fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozó kivétel.
33. Ami a párhuzamos kereseteket illeti, a tisztán belső nemzeti rendszerben általában felfüggesztő moratóriumot rendelnek el a hitelezőkkel szemben annak érdekében, hogy megakadályozzák a követeléseknek a fizetésképtelenségi eljáráson kívüli egyéni végrehajtását vagy behajtását. Határokon átnyúló helyzetben a fizetésképtelenségi eljárás megindításakor a többi tagállamnak el kell ismernie ezt az eljárást.(18) Ez azt jelenti, hogy ha a hitelezőkkel szemben ilyen felfüggesztő moratóriumot rendelnek el,(19) ezt az említett tagállamoknak is el kell ismerniük. A jelen ügyben a Bíróság nem kapott semmilyen jelzést arra vonatkozóan, hogy létezne ilyen mechanizmus, és hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak szándékában állna arra hivatkozni. Ebből következik, hogy mivel megállapítást nyert, hogy a szóban forgó követelést a hollandiai fizetésképtelenségi eljárás keretében benyújtották a felszámolónak, a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megállapítása, hogy az Oilchartra vonatkozik‑e ilyen felfüggesztő moratórium vagy a párhuzamos eljárás megindítására vonatkozó egyéb korlátozás. Ha ez a helyzet, akkor azzal is lehet érvelni, hogy a szóban forgó követelés mind anyagi, mind eljárási szempontból a fizetésképtelenségi eljárás részét képezi, és így a fizetésképtelenségi rendelet hatálya alá tartozik. Ha tehát a hitelezőkkel szemben felfüggesztést vagy korlátozást rendelnek el, abból az következik, hogy a külföldi bíróság nem rendelkezik joghatósággal a kereset elbírálása tekintetében.
34. Ez a megközelítés egyrészt összhangban van a hitelezői érdekek védelmének szükségességével, valamint a fizetésképtelenségi rendelet alapjául szolgáló, a fizetésképtelenségi eljárás egységére és egyetemességére(20) vonatkozó elvekkel.(21) Mivel a fizetésképtelenségi eljárás kollektív eljárás,(22) az adós ügyeinek nagy részével az a bíróság foglalkozik, ahol az adós fő érdekeltségeinek központja található.(23) E megközelítés célja, hogy fizetésképtelenség esetén megvédje a hitelezők érdekeit és rangsorát, valamint hogy a hitelezők számára hatékonyabb és eredményesebb fizetési módot biztosítson.(24)
35. E tekintetben az egyik tagállamban indított fizetésképtelenségi eljárásoknak teljes joghatással kell rendelkezniük a többi tagállamban. Emlékeztetnék arra, hogy a fizetésképtelenségi rendelet egyik fő célja a fizetésképtelenségi eljárás hatékonyságának biztosítása a forum shopping elkerülése mellett, ami különösen e rendelet (2) és (4) preambulumbekezdéséből következik. E tekintetben a Bíróság a Seagon ítéletében(25) kifejezetten megállapította, hogy a fizetésképtelenséghez közvetlenül kapcsolódó valamennyi keresetnek a fizetésképtelenségi eljárás megindítására joghatósággal rendelkező tagállam bíróságai előtti összevonása megfelelni látszik a több államra kiterjedő fizetésképtelenségi eljárások hatékonyságának és eredményességének javítására vonatkozó célkitűzésnek.(26) Ahelyett, hogy a fizetésképtelenségi eljárás során minden egyes hitelezőnek el kellene végeznie az adós vagyonának vizsgálatát és a hitelezői követelések valódiságának megállapítását az adós fizetésképtelensége esetén, ezt a felszámoló végzi az összes hitelező javára, ami nemcsak költségmegtakarítást jelent, hanem a működési hatékonyságot is elősegíti.(27)
36. Ebből következik, hogy amennyiben egy követelés fizetésképtelenségi eljárás tárgyát képezi, az a fizetésképtelenségi eljárást lefolytató bíróság felügyelete alatt eljáró felszámoló hatáskörébe tartozik. Így főszabály szerint ezt a követelést nem lehet mesterségesen kivonni a kollektív eljárás alól.
37. Másrészt az elsőbbség elvét kell alkalmazni. Az a tény, hogy a fizetésképtelenségi rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett fizetésképtelenségi eljárást elindították, azt jelenti, hogy a felek egyikének jogállása megváltozott. A megindított fizetésképtelenségi eljárás legfontosabb következménye, hogy az említett rendelet értelmében a fizetésképtelenségi eljárásra alkalmazandó jog annak a tagállamnak a joga, amelynek területén az eljárást megindították, és hogy a megindított eljárást minden más tagállamban automatikusan elismerik.(28) Ez az elismerés azzal jár, hogy egy másik tagállam bírósága nem rendelkezik hatáskörrel a fizetésképtelenségi eljárást lefolytató bíróság határozatának vizsgálatára.(29) Ez azt eredményezi, hogy a fizetésképtelen személy vagyonának részét képező vagyontárgyakra nem vonatkozhat az egyedi hitelező általi igényérvényesítés és a fizetésképtelenségi eljárás megkerülése. Amennyiben azonos jogalapon azonos felek között különböző tagállamok bíróságai előtt indítottak eljárásokat, valamennyi olyan bíróságnak, amely előtt az eljárás később indult meg, el kell kerülnie, hogy olyan határozatot hozzon, amely a fizetésképtelenségi eljárással összeegyeztethetetlen.(30)
38. E tekintetben fontos hangsúlyozni, hogy a Bíróság a közelmúltban hozott nagytanácsi ítéletében megállapította, hogy míg a 44/2001 rendelet – a „Brüsszel Ia” rendelet elődje, amely ugyanezt a kivételt tartalmazza – 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja a választottbíráskodást kifejezetten kizárja a hatálya alól, a perfüggőség szabálya különösen a választottbíró által hozott ítéletre vonatkozik. Úgy vélte, hogy „a később felhívott bíróság az elsőként felhívott bíróság joghatósága megállapításáig hivatalból felfüggeszti az eljárást, és – amennyiben ez a joghatóság megállapításra kerül – e bíróság javára megállapítja saját joghatóságának hiányát”.(31) A Bíróság tehát hangsúlyozta (még egy olyan terület esetében is, amely egyértelműen kívül esik a „Brüsszel Ia” rendelet hatályán) az elsőként felhívott bíróság elsőbbségének fontosságát. Ennek analógia útján a jelen ügyre való alkalmazása azt jelenti, hogy fontos tiszteletben tartani a fizetésképtelenségi eljárást lefolytató holland bíróság elsőbbségét.
39. E tekintetben a Bizottság a tárgyaláson azt állította, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindítása nem azon bíróság joghatóságára nézve jár következményekkel, amelyhez a párhuzamos keresetet benyújtották, hanem a keresetre alkalmazandó jogra nézve. A Bizottság szerint a lex concursus azon párhuzamos kereset elfogadhatóságát vagy megalapozottságát eredményezi, amelyet el kell utasítani. Véleményem szerint egy ilyen megközelítés először is értelmetlenné teszi a fizetésképtelenségi rendeletben és különösen a 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt joghatósági szabályokat. Másodszor, azzal, hogy a Bizottság azt állítja, hogy a másik tagállam bíróságának kell elutasítania a párhuzamos keresetet, lényegében elismeri, hogy a párhuzamos kereset főszabály szerint problematikus. Ez azonban a nemzeti bíróságra van bízva, amelynek a külföldi lex concursus alapján megoldást kell adnia a párhuzamos keresetre (azaz azt érdemben el kell utasítania). Véleményem szerint a fent említett célok követése érdekében(32) a nemzeti bíróságnak anélkül, hogy el kellene végeznie a külföldi lex concursus rendelkezéseinek vizsgálatát, képesnek kellene lennie arra, hogy megállapítsa joghatóságának hiányát azon az alapon, hogy a szóban forgó kereset egy másik tagállamban található, a fizetésképtelenségi eljárást lefolytató bíróság kizárólagos joghatósága alá tartozik. Egy ilyen megközelítés nagyobb jogbiztonságot nyújtana a fizetésképtelenségi eljárásban részt vevő felek számára, és a fizetésképtelenségi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének alkalmazását illetően bizonyos következetességet eredményezne, amennyiben valamely tagállamban fizetésképtelenségi eljárást indítottak.(33)
40. Összefoglalva, a kérdést előterjesztő bíróság által nyújtott tájékoztatásból kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bírósághoz benyújtott követelés azonos a hollandiai fizetésképtelenségi eljárásban előterjesztett követeléssel. Mivel az adóst fizetésképtelenné nyilvánították, és az ügy a holland fizetésképtelenségi szabályok hatálya alá tartozik, a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell állapítania, hogy van‑e olyan felfüggesztő moratórium, amely megakadályozza, hogy más bíróságok bírálják el az ügyet. Ebben az esetben úgy érvelnék, hogy a szerződéses kötelezettségen alapuló kereset – amely a holland fizetésképtelenségi eljárás tárgyát képezi, és amelyre főszabály szerint az egyes hitelezők keresetének felfüggesztését kellene alkalmazni – a fizetésképtelenségi rendelet hatálya alá és annak a bíróságnak a joghatósága alá tartozik, ahol a fizetésképtelenségi eljárást megindították. A Bíróság ítélkezési gyakorlata azonban, amely időnként az ellenkező irányba mutat, meglehetősen következetlen.
2. Az ítélkezési gyakorlat által meghatározott kettős kritérium
41. Bár a fizetésképtelenségi rendelet 3. cikkének (1) bekezdése „fizetésképtelenségi eljárásra” hivatkozik, a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján e rendelkezés a „fizetésképtelenséggel kapcsolatos kereseteket” is magában foglalja. A Bíróság a Gourdain(34) és a Seagon(35) iránymutató ítéletében kimondta, hogy a fizetésképtelenséggel kapcsolatos keresetek nem a „Brüsszel Ia” rendelet elődjének, hanem a fizetésképtelenségi rendeletnek a hatálya alá tartoznak. E célból a Bíróság a Gourdain ítéletben meghatározott kettős kritériumot (a továbbiakban: Gourdain‑kritériumok) alkalmazta.
42. Az említett ítélkezési gyakorlat által elfogadott képlet szerint különösen az a kereset, amely közvetlenül fizetésképtelenségi eljárásból származik (első kritérium), és ahhoz szorosan kapcsolódik (második kritérium), nem a „Brüsszel Ia” rendelet(36) hatálya alá tartozik, hanem a fizetésképtelenségi rendelet(37) hatálya alá. A „polgári és kereskedelmi ügyeknek” a „Brüsszel Ia” rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében említett fogalma tág értelmezésének követelményével együtt(38) a „Brüsszel Ia” rendeletnek a fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozó kivétele azokra az ügyekre korlátozódik, amelyek megfelelnek a Gourdain‑kritériumoknak.(39) Bár a Bíróság következetesen fogalmazta meg a Gourdain‑kritériumokat, a gyakorlatban ezeket a kritériumokat következetlenül alkalmazták.(40)
43. Különösen, mivel a Bíróság hajlamos a két kritériumot együttesen vizsgálni,(41) nagyon nehéz meghatározni azok hatályát és pontos tartalmát. Például az ítélkezési gyakorlat nem mindig felel meg a fent említett képletnek, és bizonytalanság van a két kritérium közötti kapcsolat és az egyes kritériumok tartalma tekintetében.(42) A Bíróság időnként csak egy kritériumot elemez.(43) Néha az egyik kritériumot döntőnek tekinti, és úgy véli, hogy az elsőbbséget élvez a másikkal szemben,(44) ami felveti az említett kritériumok kumulatív jellegének kérdését. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából tehát nem mindig következnek koherens szabályok. Ennek fényében sorra megvizsgálom e kritériumok tartalmát és alkalmazását.
a) Első kritérium: a közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárásból származó kereset
44. Annak megállapítása érdekében, hogy egy kereset közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárásból származik‑e, a Bíróság megvizsgálja a kereset jogalapját.(45) E tekintetben a Bíróság annak vizsgálatát tartja szükségesnek, hogy a kereset alapjául szolgáló jog vagy kötelezettség a polgári és kereskedelmi jog általános szabályaiban, vagy pedig a fizetésképtelenségi eljárások eltérést engedő, különös szabályaiban gyökerezik‑e.(46) A Bíróság kiemelte, hogy meg kell állapítani, hogy a szóban forgó kereset a fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozó jogon vagy más szabályokon alapul‑e.(47)
45. Elöljáróban, mielőtt elemezném a Bíróság e kritériummal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát, egy előzetes megjegyzést teszek a tényállással kapcsolatban. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az Oilchart az OWB NL csődjét követően Belgiumban egyes tengerjáró hajók lefoglalását – azaz zár alá vételét – kérte és érte el. A hajók lefoglalásának megszüntetése érdekében az Oilchart bankgaranciákat kapott az érintett hajótulajdonosoktól vagy a P&I kluboktól az OWB NL részére kiállított számlák összege tekintetében. Az említett bíróság szerint e garanciák szövege többek között lehetővé teszi az Olichart részére, hogy az OWB NL‑lel szemben ítélet alapján érvényesítse e garanciákat.
46. E tekintetben megjegyezném, hogy amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy az ügy a „Brüsszel Ia” rendelet 1. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, a belga bíróság joghatóságát még meg kell állapítani, tekintettel arra, hogy az üzemanyag értékesítésére Hollandiában került sor, és a fizetésképtelenségi eljárást is az adós fő érdekeltségének e tagállamban lévő központjában indították el. Ezen túlmenően rámutatnék arra, hogy a jelen eljárásban fontos különbséget tenni a kötelezettség jogalapja és a kötelezettség érvényesítésének mechanizmusa között. Míg a kereset jogalapját a hitelező és az adós közötti szerződéses kapcsolatból eredő kötelezettségek képezik, e kötelezettségek végrehajtása hajók zár alá vételével és garanciák alapításával történt. Ezért úgy vélem, hogy ezek a garanciák az Oilchart jogainak érvényesítését jelentik, de önmagukban nem a kötelezettség jogalapját.
47. Mindezek után a következőkben megvizsgálom a Bíróság ítélkezési gyakorlatát az első kritériummal kapcsolatban, amely a megközelítéstől függően nagymértékben ingadozik.
48. Úgy tűnik, hogy a Bíróság időnként formalista megközelítést választ. A Riel ítéletben például a Bíróság kifejezetten felhívta a figyelmet arra, hogy követelések fennállásának megállapítása iránti kereset alapját képező rendelkezés „a fizetésképtelenséggel kapcsolatos osztrák jogszabályok egyik elemét képezi”, és hozzátette, hogy „e rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy e keresetnek az a rendeltetése, hogy azt fizetésképtelenségi eljárás keretében indítsák meg az ilyen eljárásban részt vevő hitelezők, abban az esetben, ha vitatott az e hitelezők által bejelentett követelések pontossága vagy ranghelye”.(48) Nemrégiben, a Tiger ítéletben a Bíróság úgy határozott, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerinti tagállam bírósága által kijelölt vagyonfelügyelő keresetének jogalapjául az Egyesült Királyság jogszabályai szolgálnak, amelyek kifejezetten a fizetésképtelenségre vonatkoznak.(49)
49. Úgy tűnik azonban, hogy a Bíróság azt is vizsgálja, hogy a hitelezők a fizetésképtelenségi eljárás lefolytatása előtt, alatt vagy után a szóban forgó keresetet egyénileg is benyújthatják‑e. A Nickel & Goeldner Spedition ítéletében a Bíróság megállapította, hogy a fuvarozási szerződés teljesítésén alapuló szolgáltatásnyújtásból adódó követelés kifizetésére való kötelezésre irányuló keresetet benyújthatta volna maga a hitelező is azt megelőzően, hogy a fizetésképtelenségi eljárás vele szemben történő megindításával megvonták volna jogait, és ebben az esetben a kereset a polgári vagy kereskedelmi ügyekben alkalmazandó joghatósági szabályok alá tartozott volna.(50) Hasonlóképpen az NK ítéletben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó kereset, egyrészt amelyet indíthat maga a hitelező, így az nem tartozik a felszámoló kizárólagos hatáskörébe, másrészt amely független a fizetésképtelenségi eljárás megindításától, nem tekinthető az ilyen eljárás közvetlen és elválaszthatatlan következményének.(51)
50. Ha tehát a jelen ügyben a Riel és Tiger ítéletben elfogadott képletet kétség nélkül elfogadjuk, mivel a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy a kereset jogalapja az NFW 25. cikkének 2. bekezdése – és a követelés jelen szakaszban történő minősítésének hiányában – az Oilchart által benyújtott követelés az NWF rendelkezéseinek hatálya alá tartozik, így az a holland fizetésképtelenségi jogszabályok elemét képezi. Ha azonban a Nickel & Goeldner Spedition és az NK ügyben hozott ítéletben foglalt érvelést alkalmazzuk, a szóban forgó keresetet a hitelezők egyénileg is benyújthatják, és a kereset így nem feltétlenül áll közvetlen kapcsolatban a fizetésképtelenségi eljárással.
51. Mindazonáltal annak érdekében, hogy a fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozó kivételnek és különösen a vagyon közös halmaza problémájának a jogi és gazdasági következményeit figyelembe vegye, a Bíróságnak az első kritériumot úgy kell alkalmaznia, hogy megőrizze mind a fizetésképtelenségi eljárást lefolytató bíróság kizárólagos joghatóságát,(52) mind a többi hitelező érdekeit, és elkerülje a forum shoppingot.(53) Ezért, ha az alapeljárás és a fizetésképtelenségi eljárás tárgyát képező követelés azonos, a Bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az a fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá tartozik‑e.
52. E tekintetben, amennyiben a Bíróság a Riel ítéletben megállapította, hogy a nemzeti jogszabályokban foglalt, a követelések fennállásának megállapítása iránti kereset rendeltetése az, hogy azt fizetésképtelenségi eljárás keretében indítsák meg, e kereset szorosan kapcsolódik ahhoz, és a fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozó jogon alapul(54), ezt az értékelést az alapeljáráshoz hasonlóan értelemszerűen alkalmazni kell a hitelező kifizetéshez való jogának gyakorlására.
53. Emellett kiemelhető, hogy a H ítéletben(55) a Bíróság megállapította, hogy az a tény, hogy „főszabály szerint akkor is [indítható kereset], ha egyáltalán nem indult fizetésképtelenségi eljárás az adós társaság vagyonára, […], önmagában nem áll ellentétben valamely kereset fizetésképtelenségi eljárásból eredő és ahhoz szorosan kapcsolódó keresetnek való minősítésével, feltéve hogy ezt a keresetet ténylegesen fizetésképtelenségi eljárás keretében indították”. Az ilyen követelések kifejezetten az adós fizetésképtelensége miatt „térnek el” a polgári és kereskedelmi jog általános szabályaitól. Ebből következik, hogy a megkülönböztető jegy az adós fizetésképtelenné nyilvánításában rejlik.(56) Ha az adóst fizetésképtelenné nyilvánítják, és a kereset olyan követelés behajtására irányul, amely a fizetésképtelenségi eljárás során a vagyonba tartozik, e követelés jogalapját a lex concursus fizetésképtelenségi jogszabályának rendelkezése képezi, és e keresetet olyan keresetnek kell minősíteni, amely közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárásból származik.
54. Hozzátenném, hogy – teljesen logikusan – a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon körébe tartozó követelések többsége a polgári és kereskedelmi jog általános szabályaiból ered, különösen akkor, ha – mint a jelen esetben is – a termékértékesítésre vonatkozó szerződéses fizetési kötelezettség végrehajthatóságáról van szó. Más szóval, ha egy követelés a fizetésképtelenségi eljárás megindítása és a követelésnek a felszámolóhoz történő benyújtása miatt a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon körébe tartozik, akkor az ezen eljárásra vonatkozó eltérő szabályok hatálya alá tartozik. Ellenkező esetben a felszámolóhoz benyújtott valamennyi polgári és kereskedelmi jellegű követelést egy másik tagállam másik bírósága előtt lehetne érvényesíteni, ami értelmetlenné tenné a követelések központosításának és a vis attractiva concursus elvét.(57)
55. Ennélfogva véleményem szerint, ha a Bíróság eredményorientált megközelítést alkalmaz az első kritérium (a jogalap teszt) tekintetében, akkor érvényesíteni fogja a fizetésképtelenségi rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kizárólagos joghatósági szabályt,(58) ezáltal növelve a fizetésképtelenségi eljárás hatékonyságát és hozzájárulva a forum shopping elkerülésére irányuló cél eléréséhez.(59) A „jogalap” tesztet tehát olyan tesztnek tekinteném, amelynek segítségével a Bíróság megállapítja, hogy a kötelezettség jogalapja a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon körébe tartozik‑e.
56. Ennek megfelelően úgy vélem, hogy az OWB NL kötelezettségeinek hatálya az Olichart ennek megfelelő jogaival együtt képezi a követelés jogalapját. E követelés érvényesítése a holland fizetésképtelenségi jog rendelkezéseinek a Hollandiában kimondott fizetésképtelenség joghatását illetően történő alkalmazásától függ.(60) Ezért annak megállapítását javaslom a Bíróságnak, hogy az Oilchart követelése közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárásból származik, és jogalapja a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonba tartozó követelés.
b) Második kritérium: az e kereset és a fizetésképtelenségi eljárás közötti kapcsolat szorossága
57. A második kritériumot illetően, annak megállapítása érdekében, hogy valamely kereset szorosan kapcsolódik‑e valamely fizetésképtelenségi eljáráshoz, a Bíróság által elfogadott képlet szerint ezen kereset és a fizetésképtelenségi eljárás között fennálló kapcsolat erőssége a döntő.(61) Ez a kritérium tehát lehetővé teszi, hogy a jogalapon kívül más kontextuális tényezőket is figyelembe vegyenek.
58. A második kritérium főszabály szerint arra a kérdésre próbál választ adni, hogy a szóban forgóhoz hasonló kereset a fizetésképtelenségi eljárással egyidejűleg vagy attól függetlenül is benyújtható‑e. Például a German Graphics Graphische Maschinen ítéletben a Bíróság megállapította, hogy valamely felszámolóval szemben egy tulajdonjog‑fenntartási kikötés alapján indított kereset lényegében azért nem mutatkozik a fizetésképtelenségi eljárással elég szorosnak, mert az ilyen keresetben felvetett jogkérdés független a fizetésképtelenségi eljárás megindításától.(62) Nemrégiben a Feniks ítéletben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az actio pauliana, amellyel a hitelező azon cselekmény vele szembeni hatálytalanságának megállapítását kéri, amellyel adósa egy vagyontárgyat harmadik személyre ruházott át, és amely jogait tekintve állítólagosan hátrányos, nem kapcsolódik a fizetésképtelenségi eljáráshoz.(63) A jelen ügyben, ha a Bíróság egy ilyen „lehetőség tesztet” alkalmazna, akkor azt kellene megállapítania, hogy a szóban forgó kereset független a fizetésképtelenségi eljárástól, mivel az bármely fizetésképtelenségi eljárástól függetlenül benyújtható, kivéve, ha a fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozó jogszabály annak felfüggesztését írja elő.
59. Ugyanígy a Bíróság időnként az eljárási hátteret is figyelembe veszi azáltal, hogy megvizsgálja, hogy a hitelező kollektív vagy egyéni érdeket követ‑e. Az F‑Tex ítéletben például a felek azzal érveltek, hogy az engedményes által indított kereset eredete és tartalma lényegében megegyezik a felszámoló által indított megtámadási keresetével.(64) A Bíróság mindazonáltal azt az érvelést követte, hogy „az engedményes által szerzett jog gyakorlására más szabályok irányadók, mint amelyek a fizetésképtelenségi eljárás keretében alkalmazandók”.(65) Először is a felszámolótól eltérően, aki főszabály szerint köteles a hitelezők érdekében eljárni, az engedményesnek jogában áll, hogy a szerzett követelést érvényesítse, vagy e jogot ne gyakorolja. Másodszor, ha az engedményes a követelés érvényesítése mellett dönt, a saját érdekében és a személyes előnye céljából jár el.(66) A Bíróság megállapította, hogy az alapügy tárgyát képező kereset tehát nem kapcsolódik szorosan a fizetésképtelenségi eljáráshoz. Ha a Bíróság ezeket a megfontolásokat az alapügyre alkalmazná, azt a következtetést kellene levonnia, hogy az Oilchart által megszerzett jog gyakorlására más szabályok irányadók, mint amelyek a fizetésképtelenségi eljárás keretében alkalmazandók; az Oilchart – a felszámolótól eltérően – továbbra is szabadon dönthet arról, hogy él‑e ezzel a jogával, és saját érdekében jár‑e el. Ennélfogva a keresete nem kapcsolódik szorosan a fizetésképtelenségi eljáráshoz.
60. Eredményorientáltabb megközelítést alkalmazott a Valach ítélet, amelyben a Bíróság a helyreállítási tervet elutasító hitelezői bizottság kötelezettségeinek terjedelmét vizsgálta. Különösen megállapította, hogy annak vizsgálatához, hogy a hitelezői bizottság tagjainak felelősségét megalapozhatja‑e a pénzügyi helyreállítási terv elutasítása, különösen az ezen hitelezői bizottságra a fizetésképtelenségi eljárásban háruló kötelezettségek terjedelmét és az említett elutasítás e kötelezettségekkel való összeegyeztethetőségét kell elemezni. Úgy ítélte meg, hogy az említett kereset a fizetésképtelenségi eljárással kellően szoros kapcsolatban van.(67) Bár az említett ítélet nem fejti ki, hogy a Bíróság miért jutott erre a következtetésre, álláspontom szerint megközelítése azzal magyarázható, hogy figyelembe kell venni a keresetnek a vagyonra gyakorolt hatását, és különösen a vagyon részét képező vagyontárgyak megőrzésére vonatkozó alapvető kötelezettséget. E teszt alapján azt a következtetést kell levonni, hogy a fizetésképtelenségi eljárás során az Oilchart nem hajthatja be bevételeit. Ezért úgy kell tekinteni, hogy a szóban forgó kereset kellően szoros kapcsolatban áll a fizetésképtelenségi eljárással.
61. Végül az SCT Industri ítéletében a Bíróság alapvetően a felek kereseteinek a vagyontárgyhoz való kapcsolódását vizsgálta. Az ítélet kimondta, hogy a fizetésképtelenségi eljárás alá vont társaságnak egy másik társaság részére átruházott üzletrész feletti rendelkezés helyreállítása iránti keresete szorosan kapcsolódik a fizetésképtelenségi eljáráshoz, mivel az eladásra a fizetésképtelenségi rendelkezések alapján került sor. A Bíróság hangsúlyozta, hogy a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vállalkozás vagyona növekedett a szóban forgó üzletrész vagyonfelügyelő általi értékesítését követően.(68) Hasonlóképpen, a jelen ügyben az Oilchart keresete egyértelműen érinti a vagyont. Ezért a teszt alapján a szóban forgó kereset kellően szoros kapcsolatban áll a fizetésképtelenségi eljárással.
62. A fentiek fényében arra a következtetésre jutottam, hogy a Gourdain‑kritériumokat úgy kell értelmezni, hogy figyelembe kell venni a fizetésképtelenségi eljárás célját és létjogosultságát, nevezetesen a vagyon közös halmazának problémáját és a hatékony vagyonkezelést. E kritériumok szigorú értelmezése a fizetésképtelenségi eljárás szabályainak a hitelező általi kijátszásához, nagyarányú vagyonszerzéshez és más hitelezők jogainak csorbításához vezethet. E kijátszásra a többes joghatóság febnnállása és a párhuzamos keresetnek a „Brüsszel Ia” rendelet 1. cikke (1) bekezdésének értelmében vett „polgári és kereskedelmi” keresetnek való minősítése miatt kerülhet sor. Véleményem szerint azonban a „Brüsszel Ia” rendelet alkalmazása nem szolgálhat eszközül a fizetésképtelenségi eljárást lefolytató bíróság kizárólagos joghatóságának,(69) a fizetésképtelenségi eljárás hatékonyságának(70) és a hitelezői érdekek védelme szükségességének(71) aláásására. A kérdést előterjesztő bíróság joghatóságának a „Brüsszel Ia” rendelet alapján történő megállapításának lehetővé tétele ugyanis a fizetésképtelenségi eljárások hatékony és eredményes működésének megkerülését eredményezi, ami aláássa a „belső piac megfelelő működését”.(72) A jelen ügyben, mivel a szóban forgó követelés azonos a hollandiai felszámolóhoz benyújtott követeléssel, annak megállapítását javaslom a Bíróságnak, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló kereset közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárásból ered, és ahhoz szorosan kapcsolódik, így a fizetésképtelenségi rendelet hatálya alá tartozik.
63. Ennek megfelelően azt javaslom a Bíróságnak, hogy azt a választ adja, hogy a „Brüsszel Ia” rendelet 1. cikkének (1) bekezdését és 1. cikke (2) bekezdésének b) pontját, valamint a fizetésképtelenségi rendelet 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ha termékértékesítésre vonatkozó szerződéses fizetési kötelezettségen alapuló követelés érvényesítése iránt valamely tagállam bírósága előtt fizetésképtelenségi eljárást indítanak, és ugyanez a követelés az említett fizetésképtelenségi eljárás keretében a fizetésképtelen társasággal szembeni kereset tárgyát képezi, e kereset a fizetésképtelenségi rendelet hatálya alá tartozik.
C. A második kérdés
64. A második kérdést abban az esetben kell feltenni, ha a Bíróság az első kérdésre azt a válasz adja, hogy a szóban forgó kereset a fizetésképtelenségi rendelet hatálya alá tartozik.
65. Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy összeegyeztethető‑e a fizetésképtelenségi rendelet 3. cikkének (1) bekezdésével az NFW 25. cikkének 2. bekezdése, amennyiben e rendelkezés lehetővé teszi, hogy a fizetésképtelen társasággal szemben az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló keresetet a fizetésképtelenné nyilvánítás helye szerinti tagállam bírósága helyett valamely másik tagállam bírósága előtt érvényesítsék.
66. Elöljáróban emlékeztetnék arra, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatali eljárásban nem dönthet a nemzeti jog rendelkezéseinek az uniós jogi rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségéről. A Bíróság vizsgálata az uniós jogi rendelkezések olyan értelmezésére korlátozódik, amely a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos lehet, és végső soron az utóbbi feladata, hogy az alapügy eldöntése érdekében értékelje a nemzeti intézkedések uniós joggal való összeegyeztethetőségét.(73)
67. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárásban részt vevő felek nem értenek egyet abban, hogy az NFW 25. cikkének 2. bekezdése képezi‑e a kereset valódi alapját, valamint e rendelkezés helyes értelmezése tekintetében. Ennélfogva, amint azt fentebb említettem, mielőtt e rendelkezés uniós joggal való összeegyeztethetőségéről határozna, a kérdést előterjesztő bíróság feladata a kereset minősítése és annak megállapítása, hogy e rendelkezés képezheti‑e a szóban forgó kereset tényleges alapját.(74)
68. Ami e rendelkezésnek a fizetésképtelenségi rendelet 3. cikkének (1) bekezdésével való összeegyeztethetőségét illeti, amint azt korábban említettem,(75) ez utóbbi rendelkezés célja a fizetésképtelenségi eljárás megindítására joghatósággal rendelkező bíróság meghatározása. Ennélfogva joghatóságra vonatkozó szabályt állapít meg.(76) A Bíróság azonban úgy értelmezte, hogy az a fizetésképtelenségi eljárást lefolytató bíróságra kizárólagos joghatóságot ruház.(77)
69. A jelen ügyben úgy tűnik, hogy az NFW 25. cikkének 2. bekezdése kimondja, hogy a csődeljárás alatt álló adóssal szemben hozott ítéletnek nincs joghatása a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonnal szemben. Lényegében úgy tűnik, hogy lehetővé teszi, hogy a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonon kívüli keresetet indítsanak, de kimondja, hogy ezek nem végrehajthatók a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon tekintetében.
70. Ebből következik, hogy ha prima facie az NFW 25. cikke 2. bekezdésének puszta megfogalmazását nézzük, úgy tűnik, hogy ez a rendelkezés nem tartozik a fizetésképtelenségi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének hatálya alá, mivel nem foglalkozik a fizetésképtelenségi eljárás „megindításával”, hanem egyszerűen lehetővé teszi az ezen eljáráson kívüli, nem ellenőrizhető kereseteket. Mindenesetre első ránézésre úgy tűnik, hogy az NFW 25. cikkének 2. bekezdése összhangban áll a fizetésképtelenségi rendelet 3. cikkének (1) bekezdésével, mivel annak nincs hatása a vagyonra.
71. Mindazonáltal, amennyiben az NFW 25. cikke 2. bekezdésének alkalmazása olyan gyakorlathoz vezet, amely lehetővé teszi a fizetésképtelenségi eljárás és a fizetésképtelenségi eljárást lefolytató bíróság kizárólagos joghatóságának megkerülését, amelynek megállapítása a nemzeti bíróság feladata, ebben az esetben úgy tekinthető, hogy a nemzeti intézkedés a fizetésképtelenségi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének megkerülését eredményezi, és így ellentétes azzal.
72. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az NFW 25. cikke 2. bekezdésének alkalmazása jogi vagy gazdasági változást eredményez‑e a hitelezők helyzetében a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon vagy a fizetésképtelenségi eljárás (például a hitelezők jogállása vagy ranghelye vagy a vagyon összetétele) tekintetében. E tekintetben fontos megjegyezni, hogy az ING a Bíróság előtti tárgyaláson azt állította, hogy az Oilchart keresetei hatással lehetnek a hajótulajdonosok vagy a P&I klubok által nyújtott garanciák érvényesítésére, azaz harmadik személyekre nézve. Ha ezzel szemben e rendelkezés alkalmazása nem jár ilyen hatással, akkor a kérdést előterjesztő bíróság előtti kereset „semleges” az említett eljárás tekintetében.
73. A fentiek fényében azt javaslom a Bíróságnak, hogy az előterjesztett kérdésre azt a választ adja, hogy a fizetésképtelenségi rendelet 3. cikkének (1) bekezdését és a kizárólagos joghatóság elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás vagy nemzeti gyakorlat, amelynek az a hatása, hogy megkerüli azon tagállam bíróságának kizárólagos joghatóságát, amelyben először indítottak fizetésképtelenségi eljárást termékértékesítésre vonatkozó szerződéses fizetési kötelezettségen alapuló olyan követelés érvényesítése iránt, amely a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonba tartozik.
IV. Végkövetkeztetés
74. A fenti elemzés alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a hof van beroep te Antwerpen (antwerpeni fellebbviteli bíróság, Belgium) által előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:
1) A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. cikkének (1) bekezdését és (2) bekezdésének b) pontját, valamint a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29‑i 1346/2000/EK tanácsi rendelet 3. cikkének (1) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
ha termékértékesítésre vonatkozó szerződéses fizetési kötelezettségen alapuló követelés érvényesítése iránt valamely tagállam bírósága előtt fizetésképtelenségi eljárást indítanak, és ugyanez a követelés az említett fizetésképtelenségi eljárás keretében a fizetésképtelen társasággal szembeni kereset tárgyát képezi, ez a kereset az 1346/2000 rendelet hatálya alá tartozik.
2) Az 1346/2000 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését és a kizárólagos joghatóság elvét
a következőképpen kell értelmezni:
azokkal ellentétes az a nemzeti szabályozás vagy gyakorlat, amelynek az a hatása, hogy megkerüli azon tagállam bíróságának kizárólagos joghatóságát, amelyben először indítottak fizetésképtelenségi eljárást termékértékesítésre vonatkozó szerződéses fizetési kötelezettségen alapuló olyan követelés érvényesítése iránt, amely a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonba tartozik.
1 Eredeti nyelv: angol.
2 HL 2012. L 351., 1. o.
3 E rendelet a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o.; HL 2011. L 124., 47. o.) helyébe lépett, amely az új tagállamoknak az egyezményhez való csatlakozásáról szóló későbbi egyezményekkel módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i Brüsszeli Egyezmény (HL 1978. L 304., 36. o.) (a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény) helyébe lépett.
4 HL 2000. L 160., 1. o.; helyesbítés: HL 2006. L 234., 43. o.
5 A fizetésképtelenségi rendelet helyébe a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2015. május 20‑i (EU) 2015/848 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 141., 19. o.; helyesbítés: HL 2016. L 349., 40. o.) lépett, amely ratione temporis nem alkalmazható a jelen ügyben.
6 Állítása szerint az ING a fizetésképtelenség megállapítását megelőzően kölcsönt nyújtott az OWB NL‑nek, amely a csoport más tagjaival együtt az ING‑re engedményezte a végső ügyfeleivel szembeni jelenlegi és jövőbeli követeléseit.
7 A „Brüsszel Ia” rendelet 28. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a valamely tagállamban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező alperes ellen egy másik tagállam bíróságán indítanak eljárást, és az alperes nem bocsátkozik perbe, a bíróság hivatalból megállapítja joghatóságának hiányát, kivéve, ha e rendelet rendelkezései alapján joghatósággal rendelkezik.
8 Bár ez a rendelkezés a „csődeljárás” kifejezést tartalmazza, figyelembe véve a fizetésképtelenségi rendeletet és a 2015/848 rendeletet, egyértelmű, hogy a „fizetésképtelenségi eljárás” kifejezés jelen összefüggésben megfelelőbb, és a jelen indítványban erre fogok hivatkozni. Lásd még: a megelőző szerkezetátalakítási keretekről, az adósság alóli mentesítésről és az eltiltásokról, valamint a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások hatékonyságának növelését célzó intézkedésekről, és az (EU) 2017/1132 irányelv módosításáról (Szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv) szóló, 2019. június 20‑i (EU) 2019/1023 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2019. L 172., 18. o.).
9 A Bíróság ügyiratában a „csődeljárás” kifejezés szerepel. Ezért a jelen indítványban az ügy körülményeinek vagy a holland jognak a leírásakor erre a kifejezésre fogok hivatkozni. A „fizetésképtelenségi eljárás” kifejezés értendő azonban az uniós jog összefüggésében, mivel a fizetésképtelenségi rendelet és a 2015/848 rendelet is fizetésképtelenségi eljárásra utal.
10 Azt, hogy azonos követelésről van szó – mivel a számla és az összeg megegyezik –, az ING, az OWB NL hitelezője a Bíróság előtti tárgyaláson megerősítette.
11 2016. szeptember 21‑i Etablissements Fr. Colruyt ítélet (C‑221/15, EU:C:2016:704, 15. pont); 2018. június 5‑i Grupo Norte Facility ítélet (C‑574/16, EU:C:2018:390, 32. pont).
12 Lásd különösen: 2018. november 14‑i Wiemer & Trachte ítélet (C‑296/17, EU:C:2018:902, 23. pont).
13 Eidenmuller, H., „What is an insolvency procedure?”, American Bankruptcy Law Journal, 92(1), 2018, 53–72. o.
14 A legbefolyásosabb csődelmélet, a Creditors’ Bargain Theory (hitelezői egyezség elmélet) a fizetésképtelenséget a vagyon közös halmaza problémájának és ennek megfelelően a fizetésképtelenségi jogot az e probléma leküzdésére szolgáló különös szabályok összességének tekinti. A vagyon közös halmazának a fizetésképtelenség által felvetett problémája az, hogy a hitelezők mindegyike követeléssel rendelkezik a társasággal szemben, amelynek vagyona nem elegendő valamennyi követelés kielégítésére. Ennek megfelelően a fizetésképtelenség azon az elképzelésen alapul, hogy jobb eljárás lenne az egyéni végrehajtási keresetek megakadályozása és az adós vagyonának a hitelezők között valamilyen méltányos módon történő felosztása. A kollektív eljárás előnyösebb (lásd Jackson, T., „The Logic and Limits of Bankruptcy Law”, Beard Books, 2001, 11. és azt követő oldalak).
15 Lásd analógia útján: UNCITRAL: Fizetésképtelenségi jogról szóló jogalkotási útmutató (ENSZ, 2005, 83. o., 26. pont), amely szerint „a fizetésképtelenségi jog egyik alapelve, hogy a fizetésképtelenségi eljárás kollektív eljárás, amely megköveteli valamennyi hitelező érdekeinek védelmét bármelyikük egyéni keresetével szemben”.
16 E tekintetben fontos megjegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a szóban forgó kereset „kihatással van a vagyonra”, különösen mivel a teljes vagyon felosztásának megkerülésére vagy annak összegének csökkentésére irányuló keresetről van szó.
17 Amint azt az ING az írásbeli beadványaiban és a tárgyaláson kifejtette, amennyiben az Oilchart követelésének a belga bíróságok helyt adnak, az ING‑től olyan kifizetést kaphatna, amely a holland vagyonból kivonná azt a követelést, amellyel a holland fizetésképtelenségi eljárás során rendelkezett volna.
18 Lásd a fizetésképtelenségi rendelet 16. cikkének (1) bekezdését. A Bíróság megállapította, hogy az e rendelkezésben foglalt elsőbbségi szabály a kölcsönös bizalom elvén alapul. Ez az elv tette ugyanis lehetővé nemcsak a joghatóságok kötelező rendszerének bevezetését, amelyet a fizetésképtelenségi rendelet hatálya alá tartozó összes bíróságnak be kell tartania, hanem a tagállamoknak a határozatok elismerésére és a más államokban hozott határozatok belső jogrendben történő végrehajtására vonatkozó belső szabályainak a fizetésképtelenségi eljárások keretében hozott határozatok elismerésének és végrehajtásának egyszerűsített mechanizmusa érdekében történő kölcsönös feladását is (lásd: 2012. július 5‑i ERSTE Bank Hungary ítélet, C‑527/10, EU:C:2012:417, 34. pont).
19 Analógia útján lásd a „Brüsszel Ia” rendelet 29. cikkének (1) bekezdését. Lásd még például a 2019/1023 irányelvet, amely 2. cikke (1) bekezdésének 4. pontjában meghatározza, hogy az „egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratórium” „egy követelésnek az adóssal szembeni érvényesítésére vonatkozó hitelezői jog ideiglenes felfüggesztése, amelyet igazságügyi vagy közigazgatási hatóság rendel el vagy jogszabályi előírás alapján alkalmaznak, és amennyiben a nemzeti jog úgy rendelkezik, a hitelezői követelésnek egy biztosítékot nyújtó harmadik féllel szembeni, igazságügyi, közigazgatási vagy egyéb eljárás keretében történő érvényesítésére vonatkozó jog vagy az adós vagyontárgyainak vagy vállalkozásának lefoglalására vagy bíróságon kívüli értékesítésére vonatkozó jog ideiglenes felfüggesztése”.
20 Az „egységesség elve” azt jelenti, hogy csak egyféle fizetésképtelenségi eljárás van. Az „egyetemesség elve” azt jelenti, hogy ezek az eljárások az adós teljes vagyonára kiterjednek, függetlenül attól, hogy az hol helyezkedik el. E tekintetben meg kell jegyeznem, hogy a fizetésképtelenségi rendelet a 3. cikkében foglalt, a főeljárás (egyetemes) és a másodlagos eljárás (területi) közötti különbségtételen alapul (lásd: 2006. május 2‑i Eurofood IFSC ítélet, C‑341/04, EU:C:2006:281, 28. pont). Lásd még: 2018. november 14‑i Wiemer & Trachte ítélet (C‑296/17, EU:C:2018:902, 40. pont).
21 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a fizetésképtelenségi rendelet „lehetővé teszi, hogy abban a tagállamban indítsák meg a fizetésképtelenségi főeljárást, ahol az adós fő érdekeltségeinek központja található”, és kifejti, hogy „ezeknek az eljárásoknak egyetemes hatályuk van, és céljuk az adós teljes vagyonának felölelése”. Lásd a fizetésképtelenségi rendelet (12) preambulumbekezdését. Szpunar főtanácsnok szerint (a Senior Home ügyre vonatkozó indítvány, C‑195/15, EU:C:2016:369, 21. pont) a fizetésképtelenségi rendelet nem a fizetésképtelenségi eljárások egyetemességének elvén alapuló modellnek, hanem a mérsékelt egyetemesség (az úgynevezett „módosított egyetemesség”) modelljének felel meg, mivel e rendelet eltér az egyetemes modelltől, egy sor olyan különleges szabályt írva elő, amelyek kivételként működnek, és amelyek korrigálják vagy mérséklik annak egyetemességét.
22 Lásd a fenti 31. pontot.
23 Például a 2014. január 16‑i Schmid ítéletben (C‑328/12, EU:C:2014:6, 39. pont) a Bíróság megállapította, hogy azon tagállam bíróságai, amelynek területén a fizetésképtelenségi eljárást megindították, joghatósággal rendelkeznek a fizetésképtelenségre alapított megtámadási kereset elbírálására. Lásd még: M. Virgós és E. Schmit fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozó egyezményről szóló, 1996. május 3‑i jelentése, az Európai Unió Tanácsának dokumentuma, 6500/96, DRS 8 (CFC), 3. cikk.
24 Az 1346/2000 rendelet (2) és (8) preambulumbekezdéséből következik, hogy ennek célja a több államra kiterjedő fizetésképtelenségi eljárások hatékony és eredményes működésének lehetővé tétele, valamint azok korszerűsítése és meggyorsítása.
25 2009. február 12‑i ítélet (C‑339/07, EU:C:2009:83, 22. pont).
26 Lásd még a fizetésképtelenségi rendelet (8) és (16) preambulumbekezdését.
27 A több államra kiterjedő fizetésképtelenségi eljárások hatékonyságának és eredményességének biztosítására irányuló célokról lásd analógia útján: 2012. november 22‑i Bank Handlowy és Adamiak ítélet (C‑116/11, EU:C:2012:739, 62. pont).
28 Lásd a fizetésképtelenségi eljárás 4. cikkének (1) bekezdését és 16. cikkét.
29 E tekintetben a Bíróság már kiemelte a kölcsönös bizalom elvének alkalmazását, amely megköveteli, hogy az ilyen eljárást megindító határozatot a többi tagállam bíróságainak el kell ismerniük, és nem áll jogukban az első bíróság joghatóságának felülvizsgálata (lásd analógia útján: 2006. május 2‑i Eurofood IFSC ítélet, C‑341/04, EU:C:2006:281, 42. pont).
30 2019. szeptember 18‑i Riel ítélet (C‑47/18, EU:C:2019:754, 42. pont).
31 Lásd e tekintetben: 2022. június 20‑i London Steam-Ship Owners Mutual Insurance Association ítélet (C‑700/20, EU:C:2022:488, 43. és 69. pont). Ezt kiegészíteném azzal, hogy mivel a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a 44/2001 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének d) pontjában foglalt kivételre a perfüggőség szabálya alkalmazandó, ezért értelemszerűen ugyanezt a következtetést kell levonni a „Brüsszel Ia” rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt kivétel esetében.
32 Lásd a fenti 34–37. pontot.
33 Analógia útján lásd: 2005. március 1‑jei Owusu ítélet (C‑281/02, EU:C:2005:120, 31–42. pont), amelyben a Bíróság kiemelte a jogbiztonság elvét, az Európai Unióban letelepedett személyek védelmének elvét és a joghatóságra vonatkozó szabályok egységes alkalmazásának elvét, emlékeztetve arra, hogy „a Brüsszeli Egyezmény célja éppen közös szabályok előírása a túlzó nemzeti szabályok kizárására”. A fizetésképtelenségi rendelet egységes alkalmazásához lásd: 2015. április 16‑i Lutz ítélet (C‑557/13, EU:C:2015:227, 48. pont).
34 1979. február 22‑i ítélet (133/78, EU:C:1979:49).
35 2009. február 12‑i ítélet (C‑339/07, EU:C:2009:83, 20. pont).
36 Lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 18‑i Riel ítélet (C‑47/18, EU:C:2019:754, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 Meg kell jegyezni, hogy ez a megközelítés megerősítést nyert, amikor e kritériumokat a 2015/848 rendelet 6. cikke kodifikálta, amely szerint azon tagállam bíróságai, amelynek területén a fizetésképtelenségi eljárást megindították, joghatósággal rendelkeznek az összes olyan keresetre, amely közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárásból származik, és azzal szorosan összefügg.
38 Lásd többek között: 2009. szeptember 10‑i German Graphics Graphische Maschinen ítéletet (C‑292/08, EU:C:2009:544, 23. pont).
39 Garcimartin, F., „Insolvency-Related Judgments and Vis Attractiva Concursus: The EU Approach”, Insolvency Intelligence 1 (2018). Lásd a Virgós, M. és Schmit, E. által készített, a 23. lábjegyzetben hivatkozott jelentést, 77. cikk.
40 Lásd Bobek főtanácsnok e kritériumok alkalmazásával kapcsolatos kritikáját az NK ügyre vonatkozó indítványában (C‑535/17, EU:C:2018:850, 44–53. pont).
41 Lásd például: 2019. december 4‑i Tiger ítélet (C‑493/18, EU:C:2019:1046); 2017. december 20‑i Valach és társai ítélet (C‑649/16, EU:C:2017:986).
42 Lásd: Bobek főtanácsnok NK ügyre vonatkozó indítványa (C‑535/17, EU:C:2018:850, 44–46. pont).
43 Lásd például: 2019. szeptember 18‑i Riel ítélet (C-47/18, EU:C:2019:754, 37. pont).
44 Lásd ebben az értelemben: 2019. november 21‑i CeDe Group ítélet (C‑198/18, EU:C:2019:1001, 31. és 32. pont).
45 E tekintetben lásd: 2017. november 9‑i Tünkers France és Tünkers Maschinenbau ítélet (C‑641/16, EU:C:2017:847, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
46 Uo. Lásd még: 2019. február 6‑i NK ítélet (C‑535/17, EU:C:2019:96, 28. pont); 2019. szeptember 18‑i Riel ítélet (C‑47/18, EU:C:2019:754, 36. pont).
47 Lásd: 2014. szeptember 4‑i Nickel & Goeldner Spedition ítélet (C‑157/13, EU:C:2014:2145, 26. pont).
48 Lásd: 2019. szeptember 18‑i ítélet (C‑47/18, EU:C:2019:754, 37. pont).
49 Lásd ebben az értelemben: 2019. december 4‑i ítélet (C‑493/18, EU:C:2019:1046, 30. és 31. pont).
50 Lásd: 2014. szeptember 4‑i ítélet (C‑157/13, EU:C:2014:2145, 28. pont). A Bíróság azt követően azt is hozzátette, hogy „az a tény, hogy a fizetésképtelenségi eljárás a szolgáltatások nyújtójával szemben történő megindítását követően a kifizetés iránti keresetet a fizetésképtelenségi eljárás keretében kijelölt felszámoló indította, és hogy ez utóbbi a hitelezők érdekében jár el, nem módosítja lényegesen az említett követelés jellegét, amely érdemben továbbra is változatlan jogi szabályok alá tartozik”.
51 Lásd: 2019. február 6‑i NK ítélet (C‑535/17, EU:C:2019:96, 35. és 36. pont). Lásd még: 2009. szeptember 10‑i German Graphics Graphische Maschinen ítélet (C‑292/08, EU:C:2009:544, 31. pont). Az utóbbi ítéletben azonban továbbra is tisztázatlan maradt, hogy a „függetlenség” tesztje az első vagy a második kritériumra vonatkozik‑e.
52 Lásd a fenti 29. pontot.
53 Lásd a fenti 35. pontot.
54 2019. szeptember 18‑i ítélet (C‑47/18, EU:C:2019:754, 33–40. pont).
55 2014. december 4‑i ítélet (C‑295/13, EU:C:2014:2410).
56 Ezzel szemben a Bíróság a 2019. február 6‑i NK ítéletben (C‑535/17, EU:C:2019:96) megállapította, hogy az a tény, hogy az ilyen keresetet indíthatják a hitelezők egyedileg, függetlenül attól, hogy arra a fizetésképtelenségi eljárás előtt, alatt vagy azt követően kerül sor, a „Brüsszel Ia” rendelet hatálya alá vonja azt. Az, hogy a Bíróság ezt miért találta relevánsnak az NK ítéletben, de miért nem a 2014. december 4‑i H ítéletében (C‑295/13, EU:C:2014:2410), továbbra sem világos. Lásd ebben az értelemben: Bork, R. és van Zwieten, K. (szerk.), „Jurisdiction for actions which derive directly from the insolvency proceedings and are closely linked with them”, in Bork, R. és van Zwieten, K. (szerk.), Commentary on the European Insolvency Regulation, 2. kiadás, Oxford University Press, Oxford, 2022, 221–243. o.; online kiadás, Oxford Academic, 2022. május 19.).
57 Ezért nem értek egyet a Bizottság azon érvelésével, hogy a szóban forgó kereset elkülönül a fizetésképtelenségi eljárástól, mivel az érdemben a rendes jog szabályainak hatálya alá tartozik.
58 Lásd a fenti 29. pontot.
59 Lásd a fenti 35. pontot.
60 A fizetésképtelenségi rendelet 4. cikkének (1) bekezdése alapján a fizetésképtelenségi eljárás hatásaira annak a tagállamnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén az ilyen eljárást megindítják. A jelen ügyben a fizetésképtelenség hatásai a holland jog hatálya alá tartoznak.
61 Lásd: 2009. július 2‑i SCT Industri ítélet (C‑111/08, EU:C:2009:419, 22–25. pont); 2017. november 9‑i Tünkers France és Tünkers Maschinenbau ítélet (C‑641/16, EU:C:2017:847, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2019. február 6‑i NK ítélet (C‑535/17, EU:C:2019:96, 30. pont).
62 2009. szeptember 10‑i ítélet (EU:C:2009:544, 30. és 31. pont).
63 2018. október 4‑i ítélet (C‑337/17, EU:C:2018:805, 32. pont).
64 2012. április 19‑i ítélet (C‑213/10, EU:C:2012:215). A Bíróság azt is elismerte, hogy „tagadhatatlan, hogy az a jog, amelyre az alapügy felperese a keresetét alapítja, összefügg az adós fizetésképtelenségével, hiszen a fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozó nemzeti jog által a felszámolóra ruházott megtámadási jogból származik”.
65 Lásd az említett ítélet 42. pontját.
66 Lásd: 2012. április 19‑i F‑Tex ítélet (C-213/10, EU:C:2012:215, 41–47. pont).
67 2017. december 20‑i Valach és társai ítélet (C‑649/16, EU:C:2017:986, 38. pont).
68 2009. július 2‑i ítélet (C‑111/08, EU:C:2009:419, 26–29. pont).
69 Lásd a fenti 29. pontot.
70 Lásd a fenti 35. pontot.
71 Lásd a fenti 34. pontot.
72 Lásd a fizetésképtelenségi rendelet (2) preambulumbekezdését.
73 Lásd ebben az értelemben: 2021. március 17‑i Consulmarketing ítélet (C‑652/19, EU:C:2021:208, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
74 Lásd a fenti 25. és 26. pontot.
75 Lásd a fenti 23. pontot.
76 2014. január 16‑i Schmid ítélet (C‑328/12, EU:C:2014:6, 27. pont).
77 Lásd a fenti 29. pontot.