1.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az (EU) 2017/1001 rendelet ( 2 ) 9. cikke (2) és (3) bekezdésének, valamint 14. cikke (1) bekezdése c) pontjának és (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2.

A kérelmet az Audi AG gépjármű‑ és gépjárműalkatrész‑gyártó, valamint GQ, az utóbbi termékeket egy weboldalon keresztül értékesítő pótalkatrész‑nagykereskedő közötti eljárásban nyújtották be. A jogvita az Audi AG egyik európai uniós ábrás védjegyének oltalmából eredő jogok GQ általi állítólagos megsértésére vonatkozik.

3.

A jelen ügy középpontjában az európai uniós védjegyoltalom által a jogosultja számára biztosított kizárólagos jog terjedelme és e védjegyoltalomnak – a védjegy gazdasági tevékenység körében történő használatának harmadik fél részére történő lehetővé tétele érdekében fennálló – korlátai állnak. Az ügy lehetőséget nyújt a Bíróság számára, hogy továbbfejlessze a 2017/1001 rendeletnek a pótalkatrészek forgalmazása tekintetében – különösen a gépjárművek esetében – történő értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatát.

4.

A 2017/1001 rendeletnek „Az európai uniós védjegyoltalom tartalma” című 9. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az európai uniós védjegy lajstromozása a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít.

(2)   A jogosultaknak az európai uniós védjegy bejelentési napját vagy elsőbbségi napját megelőzően szerzett jogait nem érintve az európai uniós védjegy jogosultja bárkivel szemben felléphet, aki az engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban olyan megjelölést használ, amely:

[…]

(3)   A (2) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen

[…]”

5.

A 2017/1001 rendeletnek „Az európai uniós védjegyoltalom korlátai” című 14. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az európai uniós védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el más, harmadik személyt attól, hogy gazdasági tevékenység körében használja:

[…]

(2)   Az (1) bekezdés csak akkor alkalmazandó, ha a harmadik fél általi használat tisztességes ipari és kereskedelmi gyakorlattal összhangban történik.”

6.

A 6/2002/EK rendeletnek ( 3 )„A közösségi formatervezésiminta‑oltalom tartalma” című 19. cikke kimondja:

„(1)   A lajstromozott közösségi formatervezésiminta‑oltalom alapján a mintaoltalom jogosultjának kizárólagos joga van a minta hasznosítására és arra, hogy a mintát engedélye nélkül hasznosító harmadik személyekkel szemben fellépjen. Hasznosításnak minősül különösen annak a terméknek az előállítása, forgalomba hozatalra [helyesen: értékesítésre] való felkínálása, forgalomba hozatala, behozatala, kivitele és e célokból való raktáron tartása, amelyben a minta megtestesül, illetve amelyre a mintát alkalmazzák.

[…]”

7.

A 6/2002 rendelet „Átmeneti rendelkezés” című 110. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   E rendeletnek a Bizottság ilyen tárgyú javaslata alapján történő módosítása hatálybalépésig [helyesen: hatálybalépéséig] a közösségi formatervezésiminta‑oltalom nem terjed ki az összetett termék alkotóelemét képező termék mintájának a 19. cikk (1) bekezdése értelmében történő hasznosítására, ha az az összetett termék eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítását célozza.

[…]”

8.

A felperes, az AUDI AG egy Ingolstadtban (Németország) székhellyel rendelkező olyan vállalkozás, amely kizárólagos jogokkal rendelkezik az alábbi, 000018762 számon többek között a Nizzai Osztályozás 12. osztálya (járművek, pótalkatrészek, gépjármű‑kiegészítők) tekintetében lajstromozott európai uniós ábrás védjegy vonatkozásában. A védjegy négy vízszintesen egymás mellett elhelyezkedő és egymást átfedő karikából álló megjelölés, amelyet a felperes megjelenít és emblémaként használ.

9.

GQ alperes természetes személy, aki gépjármű‑pótalkatrészek értékesítésével foglalkozik. E termékeket nem közvetlenül a fogyasztóknak kínálja, hanem más forgalmazóknak értékesíti. Az alperes 1986 és 2017 között a honlapján keresztül az 1980‑as és 1990‑es évek régi Audi modelljeihez átalakított és tervezett hűtőrácsokat (úgynevezett grilleket) hirdetett és kínált. Ezek a hűtőrácsok az eredetiekhez hasonlóan a felperes európai uniós védjegyének körvonalával megegyezően kialakított, a gépjárműgyártó emblémájának beillesztésére és rögzítésére szolgáló helyet tartalmaztak.

10.

2017‑tel kezdődően a felperes kereseteket indított az alperes ellen, amelyek célja az volt, hogy megakadályozza az olyan nem eredeti pótalkatrészek értékesítésre való felkínálását, amelyek egyes elemei (részben vagy teljesen) a felperes védjegye formájának feleltek meg. A felperes 2020 májusában a Sąd Okręgowy w Warszawiehez (varsói regionális bíróság, Lengyelország), a jelen ügyben kérdést előterjesztő bírósághoz benyújtott keresetében konkrétan azt kérte, hogy az alperest tiltsák el az európai uniós védjegyével azonos vagy ahhoz hasonló megjelöléssel ellátott, nem eredeti hűtőrácsok behozatalától, kínálásától, forgalmazásától és reklámozásától. A felperes a vámhatóság által visszatartott 70 ilyen gépjármű‑hűtőrács megsemmisítését is kérte.

11.

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az ügyben való döntéshozatalhoz meg kell állapítania, hogy a felperest megillető európai uniós védjegyoltalom – amely e bíróság szerint erőteljes megkülönböztető képességgel rendelkezik, Lengyelországban közismert, és egyértelműen a felpereshez kapcsolódik – kiterjed‑e arra az elemre is, amely lehetővé teszi az gépjárműgyártó emblémájának a hűtőrácsra való beillesztését és rögzítését, és amely alakja miatt azonos e védjeggyel vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonló.

12.

A kérdést előterjesztő bíróságnak először is azzal kapcsolatban vannak kétségei, hogy a gépjárműgyártó emblémájának a hűtőrácsra történő beillesztésére és rögzítésére szolgáló elem megfelel‑e a védjegy funkciójának, nevezetesen a termék származása jelölésének. Ez a kétség még akkor is felmerül, ha azt feltételezzük, hogy az említett elem megfelel a gyártó emblémája alakjának, és ezért a gyártó európai uniós védjegyével azonosnak vagy legalábbis ahhoz az összetéveszthetőségig hasonlónak tekinthető.

13.

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság felhívja a Bíróság figyelmét arra, hogy az uniós védjegyjogban nincs a 6/2002 rendelet 110. cikkének (1) bekezdésével egyenértékű rendelkezés – „javítási záradék” –, amely az európai uniós formatervezési minták esetében kizárja az oltalmat az olyan formatervezési minta tekintetében, amely az összetett termék alkotóelemét képezi, ha a termék eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítását célozza. Emellett úgy véli, hogy a 2017/1001 rendelet 9. cikke (2) és (3) bekezdésének értelmezésekor az uniós védjegyjognak a torzításmentes verseny védelmére irányuló célját, valamint a fogyasztók azon érdekét kell szem előtt tartani, hogy választhassanak az eredeti és a nem eredeti gépjármű‑pótalkatrész megvásárlása között.

14.

Másodszor, ha elfogadásra is kerülne, hogy a gépjárműgyártó emblémájának a hűtőrácsra történő beillesztésére és rögzítésére szolgáló elem a védjegy funkcióját tölti be, a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint az a kérdés is felmerül, hogy a 2017/1001 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint megengedett‑e, hogy a pótalkatrészek értékesítője ilyen elemmel ellátott, nem eredeti hűtőrácsokat forgalmazzon. Igenlő válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy milyen értékelési szempontokat kell alkalmazni annak megállapításához, hogy az európai uniós védjegyet a tisztességes ipari és kereskedelmi gyakorlatnak megfelelően használják‑e, amint azt a 2017/1001 rendelet 14. cikkének (2) bekezdése előírja.

15.

E körülmények között a Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság, Lengyelország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

Az 1a) kérdésben foglalt kérdések bármelyikére adott igenlő válasz esetében:

16.

A kérdést előterjesztő bíróság kérdéseivel először is arra szeretne választ kapni, hogy a 2017/1001 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének c) pontja úgy értelmezhető‑e, hogy a nem eredeti gépjármű‑pótalkatrészek, nevezetesen hűtőrácsok értékesítője forgalmazhatja ezeket az alkatrészeket, ha azok a gépjárműgyártó emblémájának beillesztésére és rögzítésére szolgáló olyan elemet tartalmaznak, amely alakja miatt azonos a gyártót megillető védjeggyel vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonló.

17.

A kérdést előterjesztő bíróság ezt a kérdést két eshetőségre hivatkozva teszi fel, vagyis attól függően, hogy műszaki szempontból lehetséges‑e az említett gyártó emblémájának a védjegyének ábrázolása nélkül történő beillesztése és rögzítése (az 1a) kérdés). Az előző kérdésre mindkét vagy bármelyik esetben adandó igenlő válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróság ezután arra keresi a választ, hogy milyen szempontok alapján kell értékelni, hogy e használat a 2017/1001 rendelet 14. cikkének (2) bekezdésében előírtaknak megfelelően összhangban van‑e a tisztességes ipari és kereskedelmi gyakorlattal? (az 1b) kérdés).

18.

Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a hűtőrács azon eleme, amely a gépjárműgyártó emblémájának beillesztésére és rögzítésére szolgál, és amely így az e gyártó európai uniós ábrás védjegyének alakját ábrázolja, a 2017/1001 rendelet 9. cikkének (2) és (3) bekezdésével összhangban származást megjelölő funkcióval rendelkező védjegynek tekinthető‑e (az 1c) és 1d) kérdés). ( 4 )

19.

A 2017/1001 rendelet 14. cikkében foglalt, az európai uniós védjegyből eredő kizárólagos jogra vonatkozó korlátok alkalmazása feltételeinek értékelése csak annyiban releváns, amennyiben e kizárólagos jog megsértése áll fenn, amely jog terjedelmét a 2017/1001 rendelet 9. cikke határozza meg. ( 5 ) Ezen okból először az 1) kérdés c) és d) pontjára adok együttesen választ, majd ugyanezen kérdés a) és b) pontjára.

20.

Az 1c) és 1d) kérdés a 2017/1001 rendelet 9. cikke (2) és (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozik. Lényegében e kérdés mindkét része azt követeli meg a Bíróságtól, hogy vizsgálja meg, hogy ha egy független gyártó a gépjármű hűtőrácsába a gépjárműgyártó emblémájának beillesztése és rögzítése céljából olyan elemet épít be, amely az utóbbi gyártó európai uniós védjegyének alakját ábrázolja, az az említett rendelkezések értelmében a megjelölés gazdasági tevékenység körében történő használatának minősül‑e.

21.

Előzetes megjegyzésként fontos emlékeztetni arra, hogy a 2017/1001 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében az európai uniós védjegy lajstromozása olyan kizárólagos jogokat biztosít a jogosult számára, amelyek az említett rendelet 9. cikkének (2) bekezdése értelmében feljogosítják őt arra, hogy bárkivel szemben fellépjen, aki az engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban azonos vagy hasonló megjelölést használ, ha a feltételek teljesülnek.

22.

A 2017/1001 rendelet 9. cikkének (3) bekezdése nem kimerítő jelleggel felsorolja azokat a használati módokat, amelyeket az uniós védjegyjogosult megtilthat. Ezek közé tartozik a megjelölésnek az árukon vagy azok csomagolásán való elhelyezése (az a) pont); a megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálása, forgalomba hozatala, valamint forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartása (a b) pont); valamint az említett megjelölést hordozó áruk behozatala vagy kivitele (a c) pont). ( 6 )

23.

A Bíróság következetesen úgy ítélte meg, hogy az európai uniós védjegyjogosult kizárólagos joga biztosításának célja az, hogy lehetővé tegye a jogosult számára a védjegyéhez kapcsolódó különös jogosulti érdekeinek védelmét, azaz annak biztosítását, hogy a védjegy betölthesse saját funkcióit. E jog gyakorlásának tehát azon esetekre kell korlátozódnia, amikor a megjelölés harmadik személy általi használata sérti, vagy sértheti a védjegy funkcióit. E funkciók között szerepel nemcsak a védjegy azon alapvető funkciója, amely a fogyasztók számára szavatolja az áru vagy a szolgáltatás származását, hanem olyan egyéb funkciók is, mint például az ezen áruk vagy szolgáltatások minőségének szavatolása, vagy a kommunikációval, a befektetésekkel, illetve a reklámmal kapcsolatos funkciók is. ( 7 )

24.

Ebből következik, hogy az európai uniós védjegyjogosult a 2017/1001 rendelet 9. cikke alapján nem tilthatja meg a védjeggyel azonos vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonló megjelölés használatát, ha e használat a védjegy egyik funkcióját sem veszélyezteti. ( 8 )

25.

A jelen ügyben először is arra kell rámutatnom, hogy az alapeljárásban szóban forgó termékek nem eredeti gépjárműhűtőrácsok, amelyek az eredeti modelleket a formatervezésiminta‑oltalmi jognak megfelelően ábrázolják. ( 9 ) Ezek a hűtőrácsok olyan pótalkatrészek, amelyek a gépjármű hűtőrácsának mint a motor hűtőrendszere alkotóelemének a lefedésére és védelmére szolgálnak. A hűtőrácsok a gépjárművek karosszériájának külső és látható részei, amelyek jelentős hatással vannak a gépjármű elülső megjelenésére. Helyzetük nagyon sérülékennyé teszi őket egy frontális baleset esetén. Ezenfelül gyakori, hogy a gépjárműgyártók úgy tervezik meg járműveik hűtőrácsát, hogy az tartalmazzon a – gyakran krómozott – emblémájuk beillesztésére és rögzítésére szolgáló elemet, amely az ő korábban lajstromozott védjegyeiket ábrázolja.

26.

A gépjárműgyártó emblémája beillesztésének és rögzítésének helye a hűtőrács szerves részét képezi, és általában a jármű elülső részének középső felső harmadában található. Ezt az elemet az embléma elhelyezésére szolgálóan kialakított vájat és egy sor, rögzítésre szolgáló nyílás alkotja. Hasonlóképpen, az embléma hátoldalán szegecses kitüremkedések találhatók az emblémának a rácsra történő rögzítéséhez. Fontos szem előtt tartani, hogy a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés nem valamely gépjárműgyártó emblémájának mint olyannak az ábrázolására vonatkozik, hanem arra a helyre, amelyet e kiegészítőnek a hűtőrácsra való beillesztése céljából terveztek, és amely jellegénél fogva olyan alakú, mint magának az emblémának a körvonalai.

27.

Másodszor, ami azt a kérdést illeti, hogy egy olyan elem, mint az előbbiekben ismertetett elem, olyan megjelölésnek minősül‑e, amely sértheti a védjegy funkcióit, amint azt a fenti 24. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat megköveteli, elöljáróban szeretném kiemelni, hogy a 2017/1001 rendelet 9. cikkének (2) bekezdésében használt „megjelölés” fogalmát nem határozzák meg az említett rendelet más rendelkezései. Amint azonban a Lengyel Köztársaság, a Bizottság és az alapeljárás alperese előadja, a „megjelölés” fogalmának lényeges feltétele, hogy a megjelölés az általa megjelölt termékkel kapcsolatban megkülönböztethető és önálló jelleggel rendelkezzen. Más szóval, ahhoz, hogy megállapítható legyen, hogy valamely termék valamely eleme megjelölésként funkcionál, azt magától a terméktől független és megkülönböztethető elemként kell érzékelni.

28.

Megjegyzem, hogy a „megjelölés” fogalmának ezt az értelmezését a Bíróság többször is megerősítette, és megállapította, hogy – amint azt az alperes állítja – a megjelölés nem lehet az érintett termék egyszerű tulajdonsága. ( 10 ) Ez lényegében azt jelenti, hogy a megjelölés nem azonosítható az említett termék alkotóelemeivel, különösen azokkal, amelyek csak egy adott funkciót töltenek be, és amelyek – annak ellenére, hogy hatással vannak az említett termék általános megjelenésére – nem megjelölésként érzékelhetők.

29.

E tekintetben Léger főtanácsnok a Dyson ügyre vonatkozó indítványában ( 11 ) adott szemléltető érvelést, amelyben lényegében arra a következtetésre jutott, hogy egy áru megjelenésének részét képező műszaki elem – egy porszívó külső felületének részét képező átlátszó tartály – nem felel meg a megjelöléshez szükséges feltételeknek, mivel ez az elem nem alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól. ( 12 )

30.

Véleményem szerint ez a jelen ügyben szóban forgó elemre is igaz, amely – amint azt a jelen indítvány 25. és 26. pontjában már kifejtettem – a gépjárműgyártó emblémájának a hűtőrácson belüli tartóját, – vagyis magának a terméknek a részét – képezi, és pusztán műszaki funkciót tölt be. E műszaki funkció nyilvánvaló, ha figyelembe vesszük, hogy a hűtőrácson belüli vájat kizárólag a kiegészítő – az embléma – beillesztésére és rögzítésére szolgál, és hogy e különös cél érdekében annak szükségszerűen e kiegészítő kontúrjához kell igazodnia.

31.

E tekintetben fontos szem előtt tartani, hogy a gépjármű‑pótalkatrészek célja az eredetileg összeszerelt alkatrészek pótlása. ( 13 ) A külső elemek esetében a pótalkatrészek elsősorban a javított gépjármű eredeti megjelenésének helyreállítását szolgálják. Egyébként az összeszerelt alkatrész gépjárműben történő cseréje a tuning gyakorlatába tartozhat, amely szintén új külsőt kölcsönözhet a gépjárműnek, de fogalmilag különbözik az említett gépjármű eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítástól. A Bíróság tulajdonképpen ezt az értelmezést erősítette meg, hangsúlyozva, hogy a javítás célja csak az eredeti alkatrészekkel vizuálisan azonos alkatrészekkel érhető el. ( 14 )

32.

Véleményem szerint nyilvánvaló, hogy csak olyan hűtőrács teszi lehetővé a jármű eredeti megjelenésének megismétlését, amelynek vájatát úgy alakították ki, hogy lehetővé tegye a gépjárműgyártó emblémájának az eredeti hűtőrácson tervezetthez hasonló beillesztését és rögzítését. Következésképpen a hűtőrács mint pótalkatrész csak akkor szolgálhat a gépjármű eredeti megjelenésének helyreállítására, ha az embléma elhelyezésére szolgáló hely hűen követi az eredeti hűtőrácson kialakított helyet. Fontos hangsúlyozni, hogy más típusú pótalkatrészekkel, például a felnivel és keréktárcsával ellentétben a hűtőrács – a gépjármű karosszériájában elfoglalt elülső helye miatt – csak akkor tudja teljes mértékben helyreállítani a gépjármű megjelenését, ha az eredeti termékkel azonos. Ez a magyarázata annak, hogy a független gyártók miért nem kínálnak túl gyakran olyan hűtőrácsokat a piacon, amelyek nem teljesen azonos megjelenésűek az eredetivel, kivéve, ha – mint már említettem – tuning célokra szánják őket.

33.

Ezen túlmenően a megjelölésnek az áruk vagy szolgáltatások egy adott vállalkozástól való származásának azonosítása céljából történő használatát a gazdasági tevékenység összefüggésében kell értékelni. ( 15 ) Ezt az értékelést azon fogyasztó észlelése és megítélése alapján kell elvégezni, aki ténylegesen érdekelt lehet egy adott gépjárműmárka pótalkatrészeinek megvásárlásában. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben megjegyzi, hogy az alapeljárás alperese kizárólag hivatásos forgalmazóknak értékesíti alkatrészeit, ezért a jelen ügyben őket kell a szóban forgó termékek átlagos fogyasztójának tekinteni. ( 16 )

34.

Érdekes, hogy nemrégiben egy tudományos szakfolyóiratban közzétett, a jelen ügy fő alapvetéseit megismétlő empirikus vizsgálatot végeztek annak megállapítására, hogy az eredeti gyártó védjegyének egy pótalkatrészen való jelenléte hogyan befolyásolja a pótalkatrész kereskedelmi származásának megítélését és a fogyasztók minőségi elvárásait, különösen a lengyel piacon. ( 17 )

35.

A tanulmány először is arra utal, hogy a megjelölés használatát övező kontextus semlegesítheti annak hatását a termék kereskedelmi eredetének jelzéseként, különösen akkor, amikor – amint az a jelen ügy tárgyalásán is szóba került – a hűtőrácsok értékesítése során rendelkezésre álló információk a következő főbb elemeket tartalmazzák: (i) a termék neve és azon gépjárműmodellek, amelyekre vonatkozik; (ii) az egységár, ami általában alacsonyabb, mint az eredeti pótalkatrész; (iii) további információ arról, hogy a kereskedő által kínált pótalkatrész nem eredeti, és (iv) a független gyártó neve. ( 18 )

36.

Másodszor, a tanulmány az elvégzett felmérés alapján kifejti, hogy a hivatásos kiskereskedők és műhelyek „túlnyomó többségben” megjelölték, hogy a pótalkatrészek független forrásból származnak, ami azt mutatja, hogy e hivatásos forgalmazókat általában nem tévesztik meg a hűtőrácsok származását illetően. Még a végfelhasználók esetében is viszonylag jelentéktelen volt az eredeti gyártóra utalók százalékos aránya. Mindezek alapján a tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a szakemberek az eredeti gyártó európai uniós védjegyét a független forrásból származó pótalkatrészek értékesítésével összefüggésben inkább a termék jellemzőinek leírásaként – műszaki célt szolgáló elemként –, mintsem a származás megjelöléseként fogják fel. ( 19 )

37.

Természetesen egy empirikus vizsgálat nem lehet az egyetlen döntő tényező az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló, védjegyjogi egyedi eset végső megítélése során. A fent említett tanulmány azonban azt mutatja, hogy a részletes elemzést eseti alapon kell elvégezni annak meghatározása érdekében, hogy az érintett fogyasztók milyen mértékben érzékelik a szóban forgó megjelölést. E célból különös figyelmet kell fordítani többek között az érintett pótalkatrész értékesítési folyamata során rendelkezésre álló információkra és a szóban forgó földrajzi piac sajátosságaira. Lengyelország esetében például a jelen ügyben érintett felek látszólag nem vitatják, hogy az említett tagállamba továbbra is jelentős mennyiségű használt és sérült gépjárművet importálnak más tagállamokból. Ebben az összefüggésben a lengyel gépjárműpiacon rendkívül gyakoriak a javításra szoruló régebbi gépjárművek. Ebben az összefüggésben az ottani javítási piac igen fejlett és ismerős a fogyasztók számára, akik hajlandóak az ilyen régebbi gépjárművek javítására az eredeti megjelenésük helyreállítása érdekében. ( 20 )

38.

Ez a következtetés összhangban van a Bíróság ítélkezési gyakorlatával is, különösen az Adam Opel ítéletével, ( 21 ) amelyre a tudományos szakirodalomban ( 22 ) a gépjárműgyártó európai uniós védjegyének harmadik fél általi, nem a termék származásának megjelölésére szolgáló funkciót betöltő ábrázolásának példájaként hivatkoznak.

39.

Közelebbről a Bíróság ebben az ügyben – a gépjárműgyártó európai uniós védjegyének kicsinyített játékautókon történő használata tekintetében – különösen azt állapította meg, hogy e védjegy funkcióját nem sértették meg hátrányosan, mivel az érintett közönség a játékautókon megjelenő gépjárműemblémát nem úgy fogja fel, mint arra utaló jelzést, hogy a kicsinyített modellek e gyártótól vagy valamely vele gazdasági kapcsolatban álló vállalkozástól származnak. ( 23 ) Ismét döntő szerepet játszottak az érintett ágazat sajátos körülményei és gyakorlatai. A Bíróság a kérdést előterjesztő bíróság azon ténybeli megállapítására alapozta ítéletét, hogy a játékipar termékeinek átlagfogyasztója megszokta, hogy a kicsinyített modellek a valódi termék mintáján alapulnak, és igen nagy jelentőséget tulajdonít az eredeti termékhez viszonyított teljes élethűségnek, így a fogyasztó a gépjárműgyártónak a játékautókon szereplő emblémáját a gépjármű kicsinyített játékmodelljeinek megjelenítéseként és nem annak megjelöléseként fogja fel, hogy maga a játékautó az említett gyártótól származik. ( 24 )

40.

Véleményem szerint a fenti megfontolások elegendőek ahhoz, hogy a Bíróság a jelen ügyben kizárja, hogy valamely gépjárműgyártó európai uniós védjegyének puszta körvonala, amely az eredeti hűtőrács hű megjelenítésének része, és amelynek egyetlen műszaki célja e gyártó emblémájának beillesztése és rögzítése, betöltse a védjegy funkcióit, és így a 2017/1001 rendelet 9. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében a megjelölés gazdasági tevékenység körében történő használatának minősüljön – különösen amikor a jelen indítvány 35. és 37. pontjában hivatkozott körülmények merülnek fel, amelyeket a nemzeti bíróságnak kell értékelnie.

41.

A teljesség kedvéért arra is felhívnám a figyelmet, hogy az a körülmény, hogy az uniós védjegyjogban nincs az uniós formatervezésiminta‑oltalmi jog „javítási záradékával” egyenértékű rendelkezés, amelyre a kérdést előterjesztő bíróság az 1c) és 1d) kérdés megfogalmazásában hivatkozott is, az előbbi következtetés levonása szempontjából irreleváns. A Bíróság ugyanis a Ford Motor Company ügyben ( 25 ) úgy ítélte meg, hogy a 6/2002 rendelet 110. cikkében foglalt „javítási záradék”csupán a formatervezési minták oltalma tekintetében határoz meg korlátozásokat, anélkül hogy bármiféle utalást tenne a védjegyeket megillető oltalomra. ( 26 ) A Bíróság ezen értelmezése tehát kizárja a 6/2002 rendelet 110. cikkében foglalt „javítási záradék” formai szempontból történő figyelembevételét a 2017/1001 rendelet 9. cikkének értelmezése során.

42.

Mindezek alapján azokban az esetekben, amikor az uniós védjegyjog a szellemi tulajdonjog más területeivel kerül kapcsolatba, a Bíróság következetesen úgy értelmezte a 2017/1001 rendelet – és elődei – alapvető rendelkezéseit, hogy elkerülje e területek közös célkitűzéseinek semlegesítését, és biztosítsa azok teljes körű teljesülését, különösen a torzulásmentes piaci verseny rendszerének védelmére figyelemmel.

43.

Például a Lego Juris ügyben, ( 27 ) amely a védjegyjog és a szabadalmi jog találkozásával foglalkozott, a Bíróság hangsúlyozta annak megakadályozásának szükségességét, hogy a védjegyek valamely vállalkozás számára monopóliumot nyújtsanak műszaki megoldásokra vagy az áru használati jellemzőire. ( 28 ) Különösen a Bíróság megállapította, hogy ha egy áru formájában pusztán az ezen áru gyártója által kialakított és kérelmére szabadalmazott műszaki megoldás ölt testet, az e formán fennálló védjegyoltalom a szabadalom lejárta után jelentős mértékben és örökre csökkentené más társaságok azon lehetőségét, hogy az említett műszaki megoldást használhassák. ( 29 ) Nyilvánvaló, hogy a Lego Juris ügyben hozott ítélethez hasonló ítéletek jól mutatják a Bíróság észszerű fellépését, hogy a szellemi tulajdonjog valamennyi területének koherens és működőképes értelmezését fogadja el, ezáltal elkerülve a monopóliumok létrejöttét és védve a fogyasztók azon érdekét, hogy a termékekhez vagy szolgáltatásokhoz sokféle forrásból hozzáférjenek.

44.

A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy a gépjárművek pótalkatrészeinek gyártása és forgalmazása alapvetően három piaci szegmensben történik: a) a gépjárműgyártók által gyártott pótalkatrészek; b) a gépjárműgyártóktól eltérő piaci szereplők által gyakran a gépjárműgyártók nevében vagy velük együttműködve gyártott alkatrészek, és c) a független gyártók által gyártott alkatrészek, amelyeket nem a gépjárműgyártóknak szállítanak, de amelyeket az e gyártók által megadott specifikációk és szabványok szerint gyártanak. ( 30 ) Nyilvánvalóan a 2017/1001 rendelet 9. cikkének (2) bekezdésében szereplő „megjelölés” kifejezés tág értelmezése következésképpen a hűtőrácsoknak a gépjárművek eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítása tekintetében a monopólium létrehozásának kedvezne, amely a gépjárműgyártóknak – akár önálló eljárás útján, akár a független értékesítők részére adott engedélyek révén – jelentene előnyt. Ezek a hatások, amelyek alkalmasak arra, hogy korlátozzák a fogyasztók választási lehetőségeit és befolyásolják az európai uniós formatervezésiminta‑oltalmi jog új javasolt jogalkotási eszközeinek ( 31 ) céljait, nyilvánvalóvá válnának, ha a gépjárműgyártók az uniós védjegyjog alapján kifogásolnák az olyan nem eredeti hűtőrácsok független értékesítők általi forgalmazását, amelyek az emblémájuk beillesztésére és rögzítésére szolgáló elemet tartalmaznak. ( 32 )

45.

Ezen okok miatt, még akkor is, ha – amint azt már kifejtettem – a „javítási záradék” a jelen ügyben nem alkalmazható a 2017/1001 rendelet értelmezése szempontjából, és még akkor is, ha a Bíróság megállapította, hogy e rendelet 14. cikkének célja, hogy a védjegyoltalomhoz fűződő alapvető érdekeket összebékítse a torzításmentes versennyel, ( 33 ) figyelmet kell fordítani az uniós védjegyjogot érintő olyan határozat következményeire, amely a szellemi tulajdonra vonatkozó uniós jog egyik közeli területének, nevezetesen a formatervezésiminta‑oltalmi jognak a céljait is sértheti, amely arra irányul, hogy a fogyasztók számára bővítse a független és a nem független gyártók közötti választási lehetőséget a pótalkatrészek tekintetében.

46.

A fenti megfontolások fényében arra a következtetésre hajlanék, hogy a 2017/1001 rendelet 9. cikkének (2) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a gépjárműgyártó emblémájának beillesztésére és rögzítésére szolgáló olyan elemnek egy nem eredeti hűtőrácsba történő beépítése, amely az e gyártót megillető európai uniós ábrás védjegy alakját ábrázolja, vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonlít, nem minősül az említett rendelkezések értelmében a megjelölés gazdasági tevékenység körében történő használatának, különösen a jelen indítványban említett, az e hűtőrácsok értékesítésével és az érintett földrajzi piaccal kapcsolatos körülmények között, amelyek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

47.

Amint azt a jelen indítvány 19. pontjában kifejtettem, a 2017/1001 rendelet 14. cikkének alkalmazása során előfeltétel annak megállapítása, hogy az európai uniós védjegyet valamely harmadik fél bitorolta. A jelen ügy szempontjából ez azt jelenti, hogy ha a Bíróság nem ért egyet az 1c) és 1d) kérdésre adni javasolt válasszal, és úgy ítéli meg, hogy a jelen ügyben szóban forgó elem beépítése a 2017/1001 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése értelmében a megjelölés gazdasági tevékenység körében történő használatának minősül, meg kell válaszolni a kérdést előterjesztő bíróság által feltett 1a) és 1b) kérdést is.

48.

Közelebbről az 1a) kérdéssel az említett bíróság azt kívánja megtudni, hogy a 2017/1001 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének c) pontja lehetővé teszi‑e a nem eredeti fűtőrács értékesítője számára ezen áruk forgalmazását, ha azok a gépjárműgyártó emblémájának beillesztésére és rögzítésére szolgáló olyan elemet foglalnak magukban, amely a formája miatt e gyártó európai uniós védjegyével azonos vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonló.

49.

Amint arra már rámutattam, a 2017/1001 rendelet 9. cikke értelmében az európai uniós védjegy lajstromozása a jogosult számára kizárólagos jogot biztosít, amely feljogosítja őt arra, hogy bárkivel szemben fellépjen, aki hozzájárulása nélkül gazdasági tevékenység körében a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést használ. Az európai uniós védjegyjogosultat megillető kizárólagos jogok azonban a 2017/1001 rendelet 14. cikkében felsorolt korlátok hatálya alá tartoznak.

50.

Pontosabban az említett rendelet 14. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmében az európai uniós védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el más, harmadik személyt attól, hogy gazdasági tevékenység körében használja az európai uniós védjegyet annak jogosultja áruinak vagy szolgáltatásainak ekként történő azonosítása vagy az azokra való hivatkozás céljából, különösen, ha az európai uniós védjegy használata szükséges az áru vagy szolgáltatás rendeltetésének jelzéséhez (így különösen kiegészítők vagy pótalkatrészek esetében).

51.

Előzetes megjegyzésként kiemelném, hogy bár a 2017/1001 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének c) pontja szó szerint az „európai uniós védjegy” harmadik személy által az áruk vagy szolgáltatások azonosítása vagy az azokra való hivatkozás céljából történő használatára vonatkozik, e rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy az akkor is alkalmazandó, ha e harmadik személy nem európai uniós védjegyet mint olyat, hanem azzal azonosnak vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonlónak minősülő megjelölést használ. A 2017/1001 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének c) pontja ugyanis az ugyanezen rendelet 9. cikkének megsértésére vonatkozó állítással szembeni védekezési jogalapot jelent, amely rendelkezés – amint azt az 1c) és 1d) kérdés elemzése során már kifejtettem, pusztán a megjelölésnek a gazdasági tevékenység körében történő használatára vonatkozik. A jelen ügyben ezt azt jelenti, hogy a 2017/1001 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének c) pontja még akkor is alkalmazható lenne az alapeljárás tényállására, ha úgy ítélnék meg, hogy az alperes nem a felperes európai uniós védjegyét használta a hűtőrácsain, hanem – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi – csak egy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonló megjelölést.

52.

Ezenkívül fontos megjegyezni, hogy a Gillette Company és Gillette Group Finland ( 34 ) ítéletében a Bíróságnak alkalma volt értelmezni a 89/104/EGK irányelv ( 35 ) 6. cikke (1) bekezdésének c) pontját. E rendelkezést hatályon kívül helyezték, és az jelenleg a nemzeti védjegyek tekintetében az (EU) 2015/2436 irányelv ( 36 ) 14. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján alkalmazandó, amely a 2017/2001 rendelet 14. cikke (1) bekezdése c) pontjának felel meg.

53.

A Gillette ítélet alapjául szolgáló jogvitában egy vállalkozás a Gillette Company, a Gillette és a Sensor védjegyek jogosultja által forgalmazott, borotvanyélből és cserélhető pengéből álló borotvákat, illetve külön kapható pengéket értékesített. Az említett pengéket Parason Flexor márkanév alatt árusították, és a csomagolásukra ragasztott címkén a következő felirat állt: „Valamennyi Parason Flexor és Gillette Sensor borotvanyélhez használható”. ( 37 ) Az érintett vállalkozás nem volt jogosult védjegylicencia vagy más egyéb szerződés alapján azon védjegyek használatára, amelyeknek jogosultja a Gillette Company. Ilyen körülmények között ez utóbbi keresetet nyújtott be a nemzeti bírósághoz, amelyben azt állította, hogy e vállalkozás bitorolta a lajstromozott védjegyeit.

54.

A Gillette ítéletből következik, hogy a harmadik felek általi, a 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti európai uniós védjegyhasználat attól függött, hogy az említett használat célja az volt‑e, hogy a vásárlóközönséget érthető és teljes körű tájékoztatással lássa el az e harmadik fél által forgalmazott termék rendeltetésére vonatkozóan. ( 38 ) Emellett e használatnak szükségesnek kellett lennie, vagyis hogy a gyakorlatban a harmadik személy a védjegy felhasználása nélkül – amelynek nem ő a jogosultja – nem tudta tájékoztatni a vásárlóközönséget ezen információról. ( 39 )

55.

Fontos szem előtt tartani, hogy a 2017/1001 rendelet 14. cikke (1) bekezdése c) pontjának szövege már nem a szükségességi követelményre összpontosít, ezt csak szemléltetésképpen említi a „rendeltetés jelzésével” kapcsolatban. Következésképpen a 2017/1001 rendelet 14. cikke (1) bekezdése c) pontja alkalmazása elsődleges tesztjének annak kell lennie, hogy az európai uniós védjegy harmadik fél általi használata a védjegyjogosult áruinak vagy szolgáltatásainak kizárólagos azonosítását vagy az azokra való hivatkozást szolgálja‑e („referenciális használat”). ( 40 ) Erre, az ugyanezen rendelet 9. cikkének megsértésére vonatkozó állítással szembeni védekezésre nem vonatkozik a Gillette ítéletben megállapított szükségességi követelmény, amely az európai uniós védjegynek az áru vagy szolgáltatás rendeltetése jelzésének kizárólagos céljából történő konkrét használatára alkalmazandó. ( 41 )

56.

Az alapeljárás felei először is nem értenek egyet abban a kérdésben, hogy a megjelölésnek a hűtőrács elemeként történő használata betölti‑e a védjegyjogosult áruit vagy szolgáltatásait kizárólagosan azonosító vagy azokra utaló funkciót. Nem értenek egyet abban a kérdésben sem, hogy ez a megjelölés használható‑e az érintett közönségnek a hűtőrács rendeltetéséről való tájékoztatására, és hogy az ebben az esetben alkalmazandó szükségességi követelmény inkább műszaki, mint tájékoztató jellegűnek tekinthető‑e.

57.

E tekintetben először is úgy vélem, hogy a jelen ügyben szóban forgó megjelölés használata nem szolgálja azt a funkciót, hogy az árukat vagy szolgáltatásokat az alapeljárás felperesétől származó áruként vagy szolgáltatásként kizárólagosan azonosítsa vagy azokra utaljon. Természetesen a hűtőrácsok fogyasztóinak információt kell kapniuk arról, hogy a pótalkatrész egy adott gyártó gépjárműveihez illő, vagy arra szánták. Ugyanakkor véleményem szerint egyértelmű, hogy egy olyan elem hűtőrácsba való beépítése, amelyet kizárólag egy kiegészítő elem – a gépjárműgyártó emblémája – beillesztésére és rögzítésére használnak, nem minősül a 2017/1001 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett referenciális használatnak. Amint azt már az 1c) és 1d) kérdésre vonatkozó elemzésemben megjegyeztem, ezen elem műszaki funkciót tölt be, ( 42 ) nem pedig megjelölésre irányuló célt.

58.

Másodszor, hasonló okokból úgy vélem, hogy az alapeljárásban szóban forgó megjelölés nem értelmezhető a hűtőrács rendeltetésének jelzéseként, különösen kiegészítők vagy pótalkatrészek esetében. Emellett, még ha ennek ellenkezőjét feltételezzük is, az érintett védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés használatának műszaki szükségessége nem felelne meg a 2017/1001 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti szükségességi követelménynek, mivel továbbra is a végfogyasztó tájékoztatása az a cél, amelyet a védjegyhasználattal el kell érni. Más szóval, az 1a) kérdés megfogalmazásában a kérdést előterjesztő bíróság által említett műszaki szükségességre nem lehet hivatkozni a védjegyjogosult jogainak a 2017/1001 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti korlátozása érdekében.

59.

A fentiekből következik, hogy a 2017/1001 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem teszi lehetővé, hogy a gépjármű‑pótalkatrészek, nevezetesen a hűtőrácsok értékesítője forgalmazza ezeket az alkatrészeket, ha azok a gépjárműgyártó emblémájának beillesztésére és rögzítésére szolgáló olyan elemet tartalmaznak, amely alakja miatt azonos e gyártó európai uniós védjegyével vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonló.

60.

Az 1b) kérdésre csak akkor kell válaszolni, ha a Bíróság az 1a) kérdésre a javaslatommal ellentétes módon válaszol. Ebben az esetben azt kell megvizsgálni, hogy az uniós védjegy használata a 2017/1001 rendelet 14. cikkének (2) bekezdése értelmében összhangban van‑e a tisztességes ipari és kereskedelmi gyakorlattal.

61.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata e tekintetben részletes iránymutatással szolgál. ( 43 )

62.

A Bíróság szerint a védjegy gazdasági tevékenység során történő használata akkor nem felel meg az üzleti tisztesség követelményeinek, ha – az először is – úgy történik, hogy azt a benyomást keltheti, hogy a harmadik fél és a védjegyjogosult között kereskedelmi kapcsolat van. Ezenfelül a védjegy ilyen használata nem lehet befolyással a védjegy értékére azáltal, hogy tisztességtelenül kihasználja annak megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét. Emellett a védjegyet nem a 2017/1001 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének megfelelően használják, ha a használat rontja a védjegy hitelét, vagy becsmérli a védjegyet. Végül, a védjegy használata akkor is összeegyeztethetetlen a tisztességes ipari és kereskedelmi gyakorlattal, ha egy harmadik személy a védjegyet viselő termék utánzataként vagy másolataként mutatja be termékét.

63.

A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az alapeljárás körülményei között a védjegyhasználat megfelelt‑e a tisztességes gyakorlatnak. A Bizottság álláspontja szerint azonban ezen értékelés három konkrét eleme különösen fontosnak tűnik a jelen ügy tényállására tekintettel.

64.

Először is, amint azt már említettem, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a védjegyhasználat nem felel meg a tisztességes ipari és kereskedelmi gyakorlatnak, ha e használat e védjegy „hitelének rontásával vagy annak becsmérlésével” jár. ( 44 ) Tekintettel a védjegynek a rögzítőelemhez használt alakja és maga a védjegy – azaz a gépjárműgyártó emblémája – közötti hasonlóságra, a kérdést előterjesztő bíróságnak többek között azt kell vizsgálnia, hogy az alperes által kínált áruk minőségére vonatkozó garancia releváns‑e ebben az összefüggésben. Az eredeti pótalkatrészek gyártói által biztosított minőségnél alacsonyabb minőség ugyanis hátrányosan befolyásolhatta a védjegy minőségét garantáló funkciót.

65.

Másodszor, a Bíróság megállapította, hogy valamely terméknek a „termék utánzataként vagy másolataként” történő bemutatása ellentétes a tisztességes gyakorlattal. ( 45 ) Ezért a nemzeti bíróság feladata, hogy a szóban forgó termékek pótalkatrészeinek jellegére és az eredeti alkatrészekkel való hasonlóságukra tekintettel megvizsgálja, hogy az alperes megtette‑e a szükséges intézkedéseket annak jelzéséhez, hogy a termékeket ő gyártotta, és annak biztosításához, hogy azok ne legyenek az eredeti alkatrészek utánzatának vagy másolatának tekinthetők.

66.

Harmadszor, tekintettel a Bíróság által a 6/2002 rendelet 110. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben megállapított feltételekhez hasonló feltételekre, ( 46 ) a pótalkatrészek gyártóját vagy értékesítőjét gondossági kötelezettség terheli azon feltételek betartása tekintetében, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a továbbfelhasználók a tisztességes ipari és kereskedelmi gyakorlatot kövessék. A tisztességes gyakorlatnak való megfelelés megállapítása érdekében különösen azt kell értékelni, hogy a nem eredeti pótalkatrészek gyártója eleget tett‑e annak a kötelezettségének, hogy a terméken, annak csomagolásán, katalógusain vagy értékesítési dokumentumain egyértelműen és jól látható módon tájékoztassa a szállítói lánc továbbfelhasználóit arról, hogy ezeket az alkatrészeket nem az eredeti pótalkatrészgyártó gyártja. Azt is meg kell vizsgálni, hogy a pótalkatrészgyártó megfelelő eszközökkel, többek között szerződéses úton biztosította‑e, hogy a szállítói lánc továbbfelhasználói ne kövessenek olyan gyakorlatot, amely az áruk származását illetően megtévesztésre alkalmas, vagy csorbíthatja a szóban forgó védjegy hitelét.

67.

A fenti megfontolások fényében, és ha a Bíróság úgy ítélné meg – az 1a) kérdésre vonatkozó elemzésemmel ellentétben –, hogy a 2017/1001 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének c) pontja lehetővé tette az európai uniós védjegyek használatát olyan körülmények fennállása esetén, mint alapeljárás körülményei, e rendelet 14. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmeznie, hogy az egyrészt megköveteli, hogy az európai uniós védjegy használata ne járjon e védjegy hitelének csorbításával vagy hírnevének megsértésével; másrészt, hogy a felhasználó megtegye a szükséges intézkedéseket annak jelzéséhez, hogy a termékeket ő gyártotta, és annak biztosításához, hogy azok ne legyenek az eredeti alkatrész utánzatának vagy másolatának tekinthetők, harmadrészt, hogy a pótalkatrészek gyártóját vagy értékesítőjét gondossági kötelezettség terhelje azon feltételek betartása tekintetében, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a továbbfelhasználók a tisztességes ipari és kereskedelmi gyakorlatot kövessék.

68.

A fent kifejtett elemzés alapján azt javasolom, hogy a Bíróság a következőképpen válaszoljon a Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság, Lengyelország) által feltett 1c) és 1d) kérdésre: