1.

Köteles‑e valamely tagállam a 2000/60/EK irányelv ( 2 ) 5. cikke és II. melléklete értelmében jellemezni, majd ezen irányelv 8. cikke és V. melléklete értelmében osztályozni az ökológiai állapotot a területén található valamennyi, 0,5 km2‑nél kisebb területű tó esetében? Amennyiben nem, milyen kötelezettségei vannak e tagállamnak az említett irányelv alapján az ilyen víztest védelmének biztosítására, ha egy fejlesztési projekt érintheti azt? Lényegében e kérdéseket teszi fel a High Court (felsőbíróság, Írország).

2.

E kérdések a 2015. július 1‑jei Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland ítélet (C‑461/13, EU:C:2015:433, 50. pont) folytatásába illeszkednek, amely ügyben a Bíróság kimondta, hogy az eltérésre kapott engedély kivételével a víztest bármely állapotromlását el kell kerülni, függetlenül a vízgyűjtő‑gazdálkodási tervekben és intézkedési programokban előírt hosszabb távú tervezésektől.

3.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Peter Sweetman (a továbbiakban: felperes) és az An Bord Pleanála (területrendezési tanács, Írország; a továbbiakban: tanács) között egy 0,083 km2 területű tó vizének kitermelésére irányuló fejlesztési projekt engedélyezése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

4.

A 2000/60 irányelv „Cél” című 1. cikke a következőket mondja ki:

„Ezen irányelvnek az a célja, hogy keretet adjon a szárazföldi felszíni vizek, az átmeneti vizek, a parti tengervizek és a felszín alatti vizek védelmének, amely:

[…]”

5.

Ezen irányelv „Fogalommeghatározások” című 2. cikke a következőket írja elő:

„Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

[…]

[…]

[…]

[…]

[…]”

6.

Az említett irányelv „Környezeti célkitűzések” című 4. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A vízgyűjtő‑gazdálkodási tervekben előírt intézkedési programok átültetésére az alábbiak vonatkoznak:

[…]

[…]”

7.

Ugyanezen irányelvnek „A vízgyűjtő kerület jellemzői, az emberi tevékenység környezeti hatásainak vizsgálata és a vízhasználat gazdasági elemzése” című 5. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„Minden tagállam biztosítja, hogy minden vízgyűjtő kerületre vagy egy nemzetközi vízgyűjtő kerületnek az országa területén belüli részére elvégzi:

a II. és III. mellékletben felsorolt műszaki előírások szerint, és, hogy azt legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő négy éven belül befejezik.”

8.

A 2000/60 irányelv „Védett területek jegyzéke” című 6. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a tagállamok gondoskodnak olyan jegyzék vagy jegyzékek kialakításáról, amelyek vízgyűjtő kerületenként tartalmaznak minden olyan területet, amelyet a közösségi joganyag alá tartozó különleges védelmet kívánó területként jelöltek ki, felszíni és felszín alatti vizeik védelme érdekében, vagy a közvetlenül a víztől függő élőhelyek és fajok megőrzése céljából.

9.

Ezen irányelvnek „A felszíni és felszín alatti vizek és a védett területek állapotának megfigyelése” című 8. cikke a következőket írja elő:

„(1)   A tagállamok gondoskodnak a vizek állapotának megfigyeléséhez programok kidolgozásáról azért, hogy a vizek állapota minden egyes vízgyűjtő kerületben összehangolt és átfogó módon áttekinthető legyen:

(2)   […] Az ilyen megfigyelés összhangban lesz az V. mellékletnek megfelelő követelményekkel.”

10.

Az említett irányelv „Intézkedési program” című 11. cikke az (1)–(3) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Minden tagállam biztosítja intézkedési program kialakítását valamennyi vízgyűjtő kerületre, vagy a nemzetközi vízgyűjtő kerület országának területére eső részére a 4. cikkben megállapított célkitűzések elérése érdekében, figyelembe véve az 5. cikk által megkívánt elemzések eredményeit. Ezek az intézkedési programok hivatkozhatnak olyan nemzeti szinten elfogadott jogszabályokból következő intézkedésekre, amelyek a tagállam egész területére vonatkoznak. Adott esetben a tagállam elfogadhat az összes vízgyűjtő kerületre, illetve a nemzetközi vízgyűjtő kerületek országa területére jutó hányadára alkalmazható intézkedéseket.

(2)   Minden intézkedési program tartalmaz a (3) bekezdésben meghatározott »alapintézkedéseket«, és ahol szükséges, »kiegészítő intézkedéseket«.

(3)   »Alapintézkedések« a minimálisan teljesítendő követelmények, amelyek tartalmazzák:

[…]

e) a felszíni édesvizek és a felszín alatti vizek kitermelésének, továbbá a felszíni édesvizek tározásának szabályozását, beleértve a vízkivételek nyilvántartását vagy nyilvántartásait és a vízkivételek, tározások előzetes engedélyeztetésének követelményét. E szabályozásokat rendszeresen felülvizsgálják, és ahol szükséges, korszerűsítik [helyesen: naprakésszé teszik]. A tagállamok mentesíthetik az ilyen szabályozások alól az olyan vízkivételeket és tározásokat, amelyeknek nincs jelentős hatása a vizek állapotára;

[…]”

11.

A 2000/60 irányelv II. melléklete értelmében:

„1. Felszíni vizek

1.1. A felszíni víztestek típusainak jellemzése

A tagállamok meghatározzák a felszíni víztestek elhelyezkedését és határait, és elvégzik minden ilyen víztest első jellemzését a következő eljárásnak megfelelően. A tagállamok összevonhatják csoportokba a felszíni víztesteket az első jellemzés céljára.

[…]

1.2. Ökorégiók és a felszíni víztest fajtái

[…]

1.2.2. Tavak

A. rendszer

B rendszer

[…]”

12.

Ezen irányelv „Védett területek” című IV. mellékletének 1. pontja kimondja, hogy a védett területek említett irányelv 6. cikke szerinti jegyzéke a védett területek különböző típusait tartalmazza, köztük az élőhelyek vagy állatfajok védelmére kijelölt területeket, ahol a víz állapotának megtartása vagy javítása védelmük fontos tényezője, beleértve a 92/43/EGK irányelv ( 3 )és a 79/409/EGK ( 4 ) irányelv szerint kijelölt Natura 2000 helyeket.

13.

Ugyanezen irányelv V. melléklete a felszíni vizek állapotát (1. pont) illetően pontosítja a vízminőségi elemeket az ökológiai állapot osztályozásához (1.1. pont), többek között a tavak (1.1.2. pont) tekintetében.

14.

A 2000/60 irányelvet különböző rendeletek ültették át az ír jogba, többek között a European Communities (Water Policy) Regulations 2003 ( 5 ) (2003. évi Európai Közösségek [vízpolitika] rendelet) és a European Union (Water Policy) Regulations 2014 ( 6 ) (2014. évi Európai Unió [vízpolitika] rendelet).

15.

A Loch an Mhuilinn egy magántulajdonban lévő, nem árapályos szárazföldi tó, Gorumna szigetén, Galway megyében (Írország), amelynek területe 0,083 km2, azaz 8,3 hektár (a továbbiakban: tó). E területet az Environmental Protection Agency (környezetvédelmi ügynökség, Írország; a továbbiakban: EPA) ( 7 ) nem minősítette a 2000/60 irányelv hatálya alá tartozó víztestnek, azzal az indokkal, hogy az nem felel meg az ezen irányelvben előírt, a védett területen belüli felszínre vagy elhelyezkedésre vonatkozó kritériumoknak. Következésképpen az EPA nem osztályozta a tó ökológiai állapotát az említett irányelv V. melléklete értelmében véve ( 8 ).

16.

A Bradán Beo Teoranta társaság engedélyt kért a tanácstól arra, hogy a tóból hetente legfeljebb 4680 m3 édesvizet termelhessen ki évente legfeljebb 22 hétig, májustól szeptemberig ( 9 ). E kitermelést napi négy órában, legfeljebb heti négy napon keresztül kellett elvégezni, mivel a kitermelt édesvizet beteg lazacok fürdetésére használták volna annak érdekében, hogy megszabaduljanak az amőbás kopoltyúbetegségtől és a tengeri tetvektől. E lazacok az e társaság által a Galway megyében fekvő Kilkieran öbölben üzemeltetett négy engedélyezett területen találhatók. Az édesvizet egy csővezetéken keresztül szivattyúznák ki a tóból a part menti útnál tervezett végfalhoz, ahonnan egy másik csővezeték az édesvizet ponyvákba vezetné, amelyeket csónakkal vontatnának a lazacok kezelésének helyszíneire (a továbbiakban: fejlesztési projekt). A tanács úgy határozott, hogy megadja az említett társaságnak a kért engedélyt.

17.

A felperes e határozattal szemben keresetet nyújtott be a High Courthoz (felsőbíróság, Írország), a kérdést előterjesztő bírósághoz arra hivatkozással, hogy a tanács a fejlesztési projekt engedélyezésével megsértette a 2000/60 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése alapján őt terhelő azon kötelezettséget, hogy megtegye az e felszíni víztest állapotromlásának megakadályozásához szükséges intézkedéseket.

18.

2021. január 15‑i ítéletével a kérdést előterjesztő bíróság megsemmisítette a fejlesztési projektet engedélyező határozatot, kizárólag azzal az indokkal, hogy az nem tartotta be a 2000/60 irányelv által előírt követelményeket. E tekintetben e bíróság szerint a fejlesztési projekt érintette a tó által alkotott víztestet. Tekintettel azonban arra, hogy az EPA nem osztályozta a tó ökológiai állapotát, a tanácsnak nem állt módjában értékelni, hogy a fejlesztési projekt betartja‑e az ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételeket.

19.

Ezen ítélet kihirdetését követően a Bradán Beo Teoranta úgy határozott, hogy az EPA – amely nem volt fél az alapeljárásban és nem vett részt az érdemi tárgyaláson – állásfoglalását kéri a 2000/60 irányelv által előírt, víztest meghatározásában betöltött szerepét illetően. 2021. január 28‑i válaszában (a továbbiakban: az EPA válasza), amelyet valamennyi félhez eljuttattak, az EPA jelezte, hogy álláspontja szerint nem volt kötelező osztályozni az összes víztest ökológiai állapotát, és hogy korábban sem volt, és jelenleg sem köteles osztályozni a tó ökológiai állapotát. E tekintetben az EPA hangsúlyozta, hogy az Európai Bizottságot, az összes tagállamot, a csatlakozásra váró országokat, Norvégiát, más érdekelt feleket és nem kormányzati szervezeteket magában foglaló, a 2000/60 irányelv közös végrehajtási stratégiája keretében a Bizottság kidolgozta „A víztestek meghatározása” című 2. sz. iránymutatást ( 10 ) (a továbbiakban: 2. sz. iránymutatás). Az iránymutatás 3.5. szakasza ( 11 ) szerint a tagállamok rugalmasan dönthetnek arról, hogy az irányelv céljai, amelyek minden felszíni vízre vonatkoznak, megvalósíthatók‑e anélkül, hogy a felszíni víz minden kisebb, ugyanakkor különálló és jelentős elemét víztestként kellene meghatározniuk.

20.

Válaszában az EPA arra is rámutatott, hogy a 2000/60 irányelv 5. cikke és II. mellékletének 1.2.2. pontja értelmében a 0,5 km2‑nél nagyobb területű tavakat az ezen irányelv hatálya alá tartozó víztestekként kell meghatározni. Az e küszöbnél kisebb területű tavakat illetően a tagállamok dönthetnek úgy, hogy azokat az említett irányelv hatálya alá tartozó víztestként határozzák meg, különösen, ha azok ökológiai szempontból jelentősek, ha az ugyanezen irányelv IV. mellékletében említett védett területek valamelyikébe tartoznak, vagy ha más felszíni víztestekre jelentős negatív hatást gyakorolnak. Ezeket az elveket e tekintetben az EPA és a vízgyűjtő kerületeket koordináló ír hatóságok a tavi víztestek kiválasztása során alkalmazták. Így minden 0,5 km2‑nél nagyobb területű tavat, valamint a védett területeken található kisebb tavakat a 2000/60 irányelv hatálya alá tartozó víztestként határoztak meg. ( 12 ) Az EPA szerint azonban az ezen irányelv hatálya alá nem tartozóként meghatározott felszíni vízelemek tekintetében a 2. sz. iránymutatás 3.5. szakaszából kitűnik, hogy ezek tekintetében az említett irányelv 11. cikkében foglalt „alapintézkedéseket” kell alkalmazni.

21.

A kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy az EPA azon álláspontját, amely szerint a 2000/60 irányelv nem írja elő a tónak az irányelv hatálya alá tartozó víztestként történő meghatározását, nem közölték vele a 2021. január 15‑i ítéletet megelőző érdemi tárgyaláson. Az EPA válaszára tekintettel a tanács az alapeljárás újbóli megnyitása iránti kérelmet nyújtott be. 2021. április 16‑án e bíróság helyt adott e kérelemnek, és ezen ügyben ismét tárgyalást tűztek ki. E tekintetben az említett bíróság hangsúlyozza, hogy az EPA által a válaszában említett tényezők befolyásolhatják az alapeljárás kimenetelét, és hogy a High Court (felsőbíróság) valamely ítélete felülvizsgálatának feltételeire vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlatra tekintettel ezen ügyben az eljárás újbóli megnyitásának küszöbértékét jelentős mértékben elérték.

22.

Ami az előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztésével kapcsolatos döntést illeti, a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy az alapügy azt a kérdést veti fel, hogy méretüktől függetlenül a 2000/60 irányelv alkalmazása keretében valamennyi víztestet jellemezni kell‑e, oly módon, hogy a felszíni víztestet esetlegesen érintő fejlesztés engedélyezése iránti kérelemmel összefüggésben az eljáró nemzeti bíróságnak módjában álljon e fejlesztést az ezen irányelv értelmében vett „károsodás” és a „felszíni vizek jó állapota” fogalmakra hivatkozással értékelni. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság először is a 2015. július 1‑jei Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland ítéletére (C‑461/13, EU:C:2015:433) hivatkozik, másodszor arra, hogy az EPA nagymértékben támaszkodott a 2. sz. iránymutatásra és a Bizottság gyakorlatára, harmadszor pedig arra, hogy a Bíróságnak e kérdéssel kapcsolatban nincs ítélkezési gyakorlata.

23.

E körülmények között a High Court (felsőbíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

24.

Írásbeli észrevételeket a felperes, a tanács, az ír, a francia, a holland és a lengyel kormány, valamint a Bizottság nyújtott be a Bírósághoz.

25.

Első kérdésének a) pontjával az előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2000/60 irányelv 5. és 8. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azok valamennyi 0,5 km2‑nél kisebb területű tó jellemzésére és osztályozására kötelezik a tagállamokat.

26.

A 2000/60 irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében az irányelvnek az a célja, hogy olyan keretet adjon többek között a szárazföldi felszíni vizek védelmének, amely megakadályozza a vízi ökoszisztémák, és – tekintettel azok vízszükségletére – a vízi ökoszisztémáktól közvetlenül függő szárazföldi ökoszisztémák és vizes területek további romlását, védi és javítja azok állapotát.

27.

E tekintetben ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdése két különálló, ugyanakkor szorosan összefüggő célkitűzést ír elő. Egyrészt az említett irányelv 4. cikke (1) bekezdése a) pontja i. alpontjának megfelelően a vízgyűjtő‑gazdálkodási tervekben előírt intézkedési programok átültetése során a tagállamok a felszíni vizeket illetően e cikk (6) és (7) bekezdésére is figyelemmel, e cikk (8) bekezdésének sérelme nélkül végrehajtják a szükséges intézkedéseket, hogy megakadályozzák az összes felszíni víztest állapotának romlását (állapotromlás megakadályozásának kötelezettsége). Másrészt e 4. cikk (1) bekezdése a) pontjának ii. és iii. alpontja alapján a tagállamok védik, javítják, és helyreállítják az összes felszíni víztestet, azzal a céllal, hogy legkésőbb 2015 végére elérjék a jó állapotot (javítási kötelezettség) ( 13 ).

28.

Annak biztosítása céljából, hogy a tagállamok elérjék e környezeti célkitűzéseket, a 2000/60 irányelv rendelkezések sorát írja elő, köztük a 3., 5., 8., 11. és 13. cikket, valamint az V. mellékletet, amelyek egy összetett és több, részletesen szabályozott lépést magában foglaló eljárást állapítanak meg annak lehetővé tétele céljából, hogy a tagállamok a területükön azonosított víztestek sajátosságai és jellemzői alapján végrehajtsák a szükséges intézkedéseket. ( 14 )

29.

Pontosabban, amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, a 2006/60 irányelv 4. cikkében meghatározott környezeti célkitűzések elérése érdekében a tagállamoknak képet kell alkotniuk az érintett víztestek jellemzőinek összességéről. E célból a 2000/60 irányelv 3. cikkének ( 15 ) megfelelően a tagállamok mindenekelőtt meghatározzák az egyes vízgyűjtőket, azokat egyedi vízgyűjtő kerületekbe sorolják, és kijelölik a hatáskörrel rendelkező hatóságokat. Ezt követően a tagállamok elvégzik a víztesteknek az említett irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében, valamint II. mellékletében (a továbbiakban: II. melléklet) és III. mellékletében előírt jellemzését. E rendelkezés értelmében minden tagállam biztosítja, hogy a területén található minden vízgyűjtő kerületre elvégzi az emberi tevékenységnek a felszíni vizek állapotára gyakorolt hatásának vizsgálatát és a vízhasználatok gazdasági elemzését, különösen az említett II. és III. mellékletben felsorolt műszaki előírások szerint ( 16 ).

30.

E műszaki előírások tekintetében a II. melléklet 1. pontja foglalkozik a felszíni vizekkel, és e melléklet 1.1. pontja részletezi azokat a követelményeket, amelyeket a tagállamoknak a felszíni víztestek elhelyezkedésének és határainak meghatározását követően minden ilyen víztest első jellemzése során be kell tartani ( 17 ). E tekintetben e melléklet 1.1. pontjának i. alpontja előírja, hogy a vízgyűjtő kerületen belül a felszíni víztesteket a felszíni vizek alábbi kategóriáinak egyikébe sorolják: „vízfolyások, tavak, átmeneti vizek vagy parti tengervizek, vagy pedig mesterséges, illetve erősen módosított víztestnek nyilvánítják”. Az említett melléklet 1.1. pontjának ii. alpontja kimondja, hogy a felszíni vizek kategóriáin belül a vízgyűjtő kerület megfelelő felszíni víztesteit típusuk szerint különböztetik meg, amely típusokat az ugyanezen melléklet 1.2. szakaszában ismertetett „A rendszer” vagy „B rendszer” alkalmazásával határoztak meg. A II. melléklet 1.1. pontjának iii. alpontja pontosítja, hogy ha az A rendszert használják, a vízgyűjtő kerületen belüli felszíni víztesteket először a vonatkozó ökorégiók szerint differenciálják, e melléklet 1.2. pontjában ismertetett földrajzi területeknek megfelelően, és az egyes ökorégiókon belüli víztesteket az A rendszer táblázataiban szereplő felszíni vízfajták szerint differenciálják.

31.

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy a 0,5 km2‑nél kisebb területű tavakat a 2000/60 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése és II. melléklete értelmében jellemezni, majd ezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdése és V. melléklete értelmében osztályozni kell‑e. Amint arra e bíróság rámutat, az ilyen tó esetén túl az az általánosabb kérdés merül fel, hogy valamennyi tagállamban minden víztestet jellemezni és osztályozni kell‑e az említett irányelv alkalmazásának keretében.

32.

A 2000/60 irányelv 2. cikkének 5. pontja a „tavat”„álló szárazföldi víztestként” határozza meg. Mivel e fogalommeghatározás nem utal a területre vagy egyéb szempontokra, nem feltétlenül egyértelmű a különbségtétel a „tó” és más, kisebb méretű álló víztestek, például a tavacska között. A jelen ügyben azonban nem vitatott, hogy a Loch an Mhuilinn az e 2. cikk 5. pontja értelmében vett tónak minősül.

33.

A tavakat illetően a II. melléklet 1.2.2. pontja az A rendszer keretében számos, e víztestek fizikai tulajdonságain alapuló jellemzőt említ, nevezetesen a „tengerszint feletti magassági tipológiát”, az „átlagos mélységen alapuló mélységi tipológiát”, a „geológiát”, valamint a „vízfelszín nagyságán alapuló mérettipológiát”. Ez utóbbit a következők szerint pontosítja: „0,5–1 km2”, „1–10 km2”, „10–100 km2”, „> 100 km2”. Következésképpen az A rendszerben a felszínt leíró jellemző a tavak esetében 0,5 km2‑es minimális küszöbértéket határoz meg.

34.

Mivel a 2000/60 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy a jellemzést többek között a II. mellékletben felsorolt műszaki előírások szerint kell elvégezni, meg kell állapítani, hogy ezen irányelv nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy az A rendszer alkalmazása során jellemezzék a 0,5 km2‑nél kisebb területű tavakat.

35.

A Bíróság írásbeli kérdésére válaszolva a kérdést előterjesztő bíróság jelezte, hogy Írország a B rendszert használja a felszíni víztestek jellemzésére, amely nem hivatkozik számszerű értékekre. E tekintetben a II. melléklet 1.2.2. pontjából az következik, hogy a B rendszer keretében és a tavakat illetően a „[f]izikai és kémiai tényezők” között, „amelyek meghatározzák a tó jellemzőit, és ezen keresztül az élővilág szerkezetét és összetételét”, a kötelező tényezők a tengerszint feletti magasság, a földrajzi szélesség, a földrajzi hosszúság, a mélység, a geológia és a méret. Márpedig e melléklet 1.1. pontjának iv. alpontja kimondja, hogy ha a B rendszert használják, „a tagállamoknak a differenciálásnak legalább azonos mértékét kell elérniük, mint amelyet az A rendszer használatakor elérnének”, és hogy ennek megfelelően „a vízgyűjtő kerületen belüli felszíni víztesteket típusokba sorolják a kötelező jellemzők és olyan tetszőleges jellemzők vagy jellemző kombinációk értékeit használva, amilyenek szükségesek annak biztosításához, hogy a típusspecifikus biológiai referenciaviszonyok megbízhatóan levezethetők legyenek”. E rendelkezésből következik, hogy mivel az A rendszer a 0,5 km2 minimális méretet veszi alapul a 2000/60 irányelv 5. cikke értelmében vett tó jellemzéséhez, a B rendszer alkalmazása azt eredményezi, hogy a tónak ilyen területtel kell rendelkeznie ahhoz, hogy azt az érintett tagállam jellemezni tudja.

36.

Ezen értelmezést a 2. sz. iránymutatás megerősíti. Noha egy ilyen dokumentum nem rendelkezik jogilag kötelező erővel ( 18 ), érdekes megjegyezni, hogy a „felszíni vizek kis elemeire” vonatkozó 3.5. szakasz kimondja, hogy a 2000/60 irányelv célja, hogy „keretet adjon valamennyi víz védelmének, beleértve a szárazföldi felszíni vizeket, az átmeneti vizeket, a parti tengervizeket és a felszín alatti vizeket”, azonban „a felszíni vizek között nagyszámú nagyon kis méretű víz található, amelyek kezelése rendkívül nagy adminisztratív terhet jelenthet”. ( 19 ) E dokumentum ugyanebben a 3.5. szakaszban hozzáteszi, hogy ez az irányelv nem állapít meg küszöbértéket a nagyon kis „víztestekre” vonatkozóan, és hogy „tagállamok mozgástérrel rendelkeznek annak eldöntésére, hogy az irányelv valamennyi felszíni vízre alkalmazandó célkitűzései megvalósíthatók‑e anélkül, hogy a felszíni vizek minden egyes kisebb, de különálló és jelentős elemét víztestként határoznák meg”, mielőtt javaslatot tesznek az e vizek védelmére vonatkozó valamely lehetséges megközelítésre ( 20 ).

37.

E tekintetben egyetértek az ír kormány elemzésével, amely szerint a felszíni vizek kis elemeivel szembeni ilyen súlyos adminisztratív kötelezettségek előírása elvonhatná az erőforrásokat a 2000/60 irányelvből eredő, a jelentős víztestekre vonatkozó sajátos kötelezettségek teljesítésétől. Következésképpen az a tény, hogy a 0,5 km2‑nél kisebb területű tavakat nem kell ezen irányelv 5. cikke értelmében jellemezni, önmagában nem tűnik összeegyeztethetetlennek az említett irányelv azon célkitűzésével, hogy megakadályozza a felszíni vizek állapotromlását.

38.

A felszíni víztesteknek ezen 5. cikk értelmében vett jellemzését követően a tagállamoknak a 2000/60 irányelv 8. cikkének és V. mellékletének megfelelően osztályozniuk kell azok ökológiai állapotát. Mivel azonban a tagállamok nem kötelesek jellemezni a 0,5 km2‑nél kisebb területű tavakat, ebből logikusan következik, hogy az ilyen tavak ( 21 ) ökológiai állapotát sem kötelesek osztályozni. Hozzá kell tenni, hogy ezen irányelv nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy amennyiben indokoltnak tartják, éljenek a 0,5 km2‑nél kisebb területű tavak jellemzésének és osztályozásának lehetőségével ( 22 ).

39.

A fentiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ javaslom, hogy a 2000/60 irányelv 5. és 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azok nem kötelezik a tagállamokat a 0,5 km2‑nél kisebb területű tavak jellemzésére és osztályozására.

40.

Első kérdésének b) pontjával az előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az első kérdés a) pontjára adandó válasz eltérő‑e abban az esetben, amikor az érintett víztest a 2000/60 irányelv értelmében vett védett területen helyezkedik el.

41.

Emlékeztetni kell arra, hogy kizárólag az alapeljárásban eljáró és a meghozandó bírósági döntésért felelős nemzeti bíróság jogosult mérlegelni – az ügy sajátosságaira figyelemmel – egyrészt az előzetes döntéshozatal szükségességét annak érdekében, hogy döntését meghozhassa, másrészt azt, hogy a Bíróság számára feltett kérdések relevánsak‑e. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések valamely uniós jogi rendelkezés értelmezésére vagy érvényességére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni. Ebből következik, hogy a nemzeti bíróságok által előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, ha nyilvánvaló, hogy a kért értelmezés nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az említett kérdésekre hasznos választ adjon ( 23 ).

42.

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az EPA a válaszában arra hivatkozott, hogy a tó nem felel meg a 2000/60 irányelv értelmében vett védett területen való elhelyezkedés feltételének. A Bíróság írásbeli kérdésére válaszolva a kérdést előterjesztő bíróság pontosította, hogy a tó nem védett területen fekszik, azonban közvetlen árapály ( 24 ) kapcsolat révén közvetlenül kapcsolódik a Kilkieran‑öböl és szigetek különleges természetmegőrzési területhez ( 25 ).

43.

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a tó nem a 2000/60 irányelv IV. mellékletének értelmében vett védett területen található. Ennélfogva úgy vélem, hogy az első kérdés b) pontja hipotetikus és ebből következően elfogadhatatlan.

44.

Arra az esetre, ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy az első kérdés b) pontja elfogadható, megjegyzem, hogy a 2000/60 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a védett területeket illetően a tagállamok biztosítják, hogy főszabály szerint legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő tizenöt éven belül megfelelnek minden szabványnak és célnak. Ezen irányelv 6. cikke előírja, hogy a tagállamok gondoskodnak a védett területek jegyzékének vagy jegyzékeinek kialakításáról. Egyébiránt ugyanezen irányelv 8. cikke (1) bekezdésének harmadik franciabekezdése kimondja, hogy a védett területekre vonatkozóan a vizek állapotának megfigyelésére szolgáló programokat kiegészítik az azon uniós joganyagban foglalt jellemzőkkel, amelyek alapján az egyes védett területeket kialakították.

45.

Következésképpen a 2000/60 irányelv előírja, hogy a védett területekre kiegészítő szabályozásokat kell alkalmazni. Ellenben ezen irányelv nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely módosítaná a felszíni víztestek jellemzésére és osztályozására vonatkozó, ezen irányelv II. és V. mellékletében meghatározott kötelezettség területi hatályát a víztest fizikai jellemzői alapján. Hozzá kell tenni, amint arra a jelen indítvány 38. pontja rámutat, hogy a tagállamoknak lehetőségük van a 0,5 km2‑nél kisebb területű tavak jellemzésére, majd osztályozására, amennyiben azok védett területeken találhatók ( 26 ).

46.

E körülmények között úgy vélem, hogy az első kérdés a) pontjára adott válasz nem tér el abban az esetben, amikor az érintett víztest a 2000/60 irányelv értelmében vett védett területen található.

47.

Második kérdésével az előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén a 2000/60 irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság engedélyezheti a felszíni víztestet esetlegesen érintő fejlesztési projektet, ha e víztestet nem jellemezték és nem osztályozták ezen irányelv 5. és 8. cikke értelmében.

48.

Az első kérdésre javasolt válaszra tekintettel úgy vélem, hogy a második kérdésre nem szükséges válaszolni.

49.

Harmadik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén a 2000/60 irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy az kötelezettségeket ró az olyan fejlesztési projekt engedélyezése iránti kérelemről döntő hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságra, amely a kis területe miatt az említett irányelv 5. és 8. cikke értelmében nem jellemzett és nem osztályozott tavat érinthet, e víztest védelmének biztosítása érdekében.

50.

Amint azt a jelen indítvány 28. pontja kifejti, a 2000/60 irányelv rendelkezések sorát írja elő, különösen a 3., 5., 8., 11. és 13. cikket, amelyek egy összetett és több, részletesen szabályozott lépést magában foglaló eljárást állapítanak meg annak lehetővé tétele céljából, hogy a tagállamok a területükön azonosított víztestek sajátosságai és jellemzői alapján végrehajtsák a szükséges intézkedéseket.

51.

A jelen ügyben az első kérdésre javasolt válaszból következően, az érintett tagállam nem volt köteles a tavat ezen irányelv 5. és 8. cikke szerint jellemezni és osztályozni. A kérdés tehát az, hogy milyen mértékben kell betartani az említett irányelvben előírt és a felszíni víztestek védelmének biztosítására irányuló folyamat egyes lépéseit. Másképp megfogalmazva, a kis felszíni víztestek általános jelleggel kikerülnek a 2000/60 irányelv hatálya alól? Úgy vélem, hogy erre a kérdésre nemleges választ kell adni.

52.

E tekintetben a Bíróság általános ítélkezési gyakorlatára kell utalni, amely szerint a 2000/60 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja nem csupán a vízgyűjtő‑gazdálkodási tervezés puszta célkitűzéseit állapítja meg programszerű megfogalmazásban, hanem – az érintett víztest ökológiai állapotának meghatározását követően – az ezen irányelv által előírt eljárás minden egyes lépésében kötelező hatállyal rendelkezik. Ez a rendelkezés tehát nem csupán elvi kötelezettségeket tartalmaz, hanem egyedi projekteket is érint. Így tehát – az eltérésre kapott engedély kivételével – a víztest bármiféle állapotromlását el kell kerülni, függetlenül a vízgyűjtő‑gazdálkodási tervekben és az intézkedési programokban előírt hosszabb távú tervezésektől. A felszíni víztestek állapotromlásának a megakadályozására vonatkozó kötelezettség ezen irányelv végrehajtásának minden egyes szakaszában kötelező marad, és a felszíni víztest valamennyi olyan típusára és állapotára alkalmazandó, amely esetében vízgyűjtő‑gazdálkodási tervet kellett vagy kellett volna elfogadni. Az érintett tagállamnak következésképpen meg kell tagadnia valamely projekt engedélyezését, ha ez utóbbi az adott víztest állapotának romlását okozhatja, vagy valamely felszíni víztest esetében veszélyezteti a jó állapot elérését, kivéve ha meg kell állapítani, hogy az említett projekt az ezen irányelv 4. cikkének (7) bekezdésében előírt eltérés körébe tartozik. Ez azt jelenti, hogy a 2000/60 irányelv 4. cikke értelmében a hatáskörrel rendelkező hatóságok a projekt engedélyezési eljárása során, tehát a határozat meghozatala előtt kötelesek ellenőrizni, hogy a projekt nem okozhat‑e olyan negatív hatást a vízre, amely ellentétes a felszíni és felszín alatti víztestek állapotromlásának megelőzésére és javítására vonatkozó kötelezettségekkel ( 27 ).

53.

Ezen ítélkezési gyakorlat a víztestek tagállami védelmének a jelen indítvány 50. pontjában említett hagyományos folyamatába illeszkedik, utalva többek között „a víztest ökológiai állapotának meghatározására” és a „gazdálkodási terv elfogadására”, mint előzetes körülményekre. Ebből arra lehet következtetni, hogy amennyiben e körülményeket – az alapeljáráshoz hasonlóan – nem bizonyították, az érintett víztest nem tartozik a 2000/60 irányelv hatálya alá.

54.

Ugyanebben az értelemben ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja az összes „felszíni víztest” állapotromlásának megakadályozására irányul. Így az említett irányelv 2. cikkének 10. pontja értelmében a „felszíni víztest” a felszíni víznek olyan különálló és „jelentős” eleme, mint például egy tó, egy tározó, egy vízfolyás, folyó vagy csatorna, egy vízfolyás, folyó vagy csatorna része, átmeneti víz vagy parti tengervíz egy szakasza. E rendelkezést tehát úgy is lehetne értelmezni, hogy többek között egy kisméretű tó nem minősül a felszíni vizek „jelentős” részének, amint azt az ír, a francia és holland kormány állítja.

55.

Ugyanakkor egyrészt a jelen indítvány 52. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a felszíni víztestek állapotromlásának megakadályozására vonatkozó kötelezettség „a felszíni víztestek bármely típusára és bármely állapotára” alkalmazandó. Így a 2000/60 irányelv által létrehozott folyamat puszta betartásán túl ezen irányelv célja többek között az összes szárazföldi felszíni víz védelme. E célkitűzésnek kell elsőbbséget élveznie abban az esetben, amikor az érintett víztestet a kis területe miatt nem jellemezték és nem osztályozták a II. melléklet alapján.

56.

Másrészt a 2000/60 irányelv 2. cikkének 10. pontjában szereplő „jelentős rész” fogalmát illetően utalni kell az említett irányelv előkészítő munkálataira. Így a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló, 1997. február 26‑án előterjesztett javaslatában ( 28 ) a Bizottság e javaslat 2. cikkének 7. pontjában a „víztestet” akként határozta meg, mint a „felszíni vagy felszín alatti vizek elkülönült és homogén része, mint például egy víztartó réteg, egy tó, egy víztározó, egy vízfolyás‑, folyó‑ vagy csatornaszakasz, egy torkolat vagy egy parti vízszakasz” ( 29 ), és e cikk 8. pontjában a „jelentős víztest” meghatározása a következő: „a 8. cikk alkalmazásában az ivóvíz előállítására szánt valamennyi víz, amely egyetlen, több mint 15 háztartást kiszolgáló forrásból származik”. A 2000/60 irányelv elfogadása során e fogalommeghatározásokat nem tartották meg, anélkül hogy meghatározták volna ezen irányelvben a felszíni vizek „jelentős” részének fogalmát.

57.

A Bíróság azon indokokra vonatkozó írásbeli kérdését követően, amelyek arra indították az uniós jogalkotót, hogy eltérjen a „víztest” eredeti fogalmától, az ír kormány arra hivatkozott, hogy az előkészítő munkálatok megerősítik azon álláspontját, amely szerint e jogalkotó szándéka egy, a gyakorlatban alkalmazható de minimis küszöb meghatározása volt. A holland kormány a maga részéről azt állította, hogy a „jelentős rész” kifejezés egy térbeli kritériumra, azaz a méretre utal. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem kell kapcsolatot megállapítani a „jelentős” melléknév és a legalább 0,5 km2 méretű terület között, mivel a 2000/60 irányelv különböző nyelvi változataiból kitűnik, hogy valamely víztest „elkülönült és jelentősként” való elhatárolása inkább a topológiai jellemzőket érinti, mintsem magát a méretét.

58.

E tekintetben megjegyzem, hogy ezen irányelv nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely az A rendszer táblázataiban szereplő jellemzőket a felszíni vizek különálló és „jelentős” részének fogalmához kapcsolná. Ennélfogva a „felszíni víztest”, amely „a felszíni víznek olyan különálló és jelentős eleme, mint például egy tó, egy tározó, egy vízfolyás, folyó vagy csatorna, egy vízfolyás, folyó vagy csatorna része, átmeneti víz vagy parti tengervíz egy szakasza”, úgy értelmezhető, a „például” szó használatával, hogy az valamely vízelemtípusra utal ‑ ebben az esetben bármely „tóra” ‑, függetlenül annak méretétől. Másképpen megfogalmazva, a felszíni vizek „jelentős” részének nem minősülő rész lehet olyan elem, amelyre e fogalommeghatározás nem terjed ki, mint például egy „tavacska”.

59.

Kétségtelen, hogy az A rendszer táblázataiban szereplő jellemzők arra utalnak, hogy az uniós jogalkotó nem kívánta a kisméretű tavakat a 2000/60 irányelv 5. és 8. cikke értelmében vett jellemzésnek és osztályozásnak alávetni. Mindazonáltal ezen irányelv rendszeréből következően, e jogalkotó biztosítani kívánta a tagállamokban az összes víz védelmét. Ezenkívül, mivel a felszíni vizek természetes módon összekapcsolódnak, egy kisméretű (de nem elhanyagolható) felszíni víz valamely elemének minősége érintheti egy másik, nagyobb elem minőségét ( 30 ). Következésképpen a 0,5 km2‑nél kisebb területű tavakat az említett irányelv értelmében védeni kell.

60.

Ebből következik, amint arra a Bizottság rámutatott, hogy amikor a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatósághoz fejlesztési projekt engedélyezése iránti kérelem érkezik, az állapotromlás megakadályozására vonatkozó kötelezettség minden olyan felszíni víztestre vonatkozik, amelyet a javasolt projekt érinthet. Következésképpen, és e kötelezettség teljesítésének biztosítása érdekében e víztestekre az említett irányelv 11. cikkében említett intézkedési programot kell alkalmazni ( 31 ). Különösen, amint azt e cikk (3) bekezdésének e) pontja kimondja, e programnak „alapintézkedéseket” kell tartalmaznia, beleértve a felszíni édesvizek kitermelésének szabályozására irányuló intézkedéseket. Egy ilyen intézkedési program véleményem szerint mindazonáltal nem tűnik elegendőnek egy kisméretű víztest állapotromlásának megakadályozásához. A jelen indítvány 52. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel ugyanis meg kell vizsgálni a szóban forgó egyedi projektet.

61.

Így úgy vélem, hogy amikor egy fejlesztési projektre engedélyt kérnek, a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnak meg kell határoznia az érintett víztest ad hoc állapotát az arról való meggyőződés érdekében, hogy e projekt nem eredményezi e víztest állapotromlását. Véleményem szerint a 2000/60 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése alapján a tagállamnak analógia útján biztosítania kell, hogy elvégzi az emberi tevékenységnek e víztest állapotára gyakorolt hatásának vizsgálatát és a vízhasználat gazdasági elemzését. Az értékelési kritériumok meghatározásáról van szó, mivel a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a víztest állapotromlásának megelőzésére vonatkozó kötelezettség magában foglal minden olyan változást, amely veszélyeztetheti az irányelv fő célkitűzésének elérését ( 32 ). Kétségtelen, hogy az ilyen vizsgálat bizonyos gyakorlati nehézségeket vet fel előzetes jellemzés és osztályozás hiányában. A felszíni vizek uniós védelmének biztosítása érdekében ez azonban szükségesnek tűnik ( 33 ).

62.

Amint az a jelen indítvány 52. pontjában hivatkozott, a 2000/60 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatból következik, az érintett tagállam köteles megtagadni egy projekt engedélyezését, ha a projekt valószínűleg rontja az érintett víztest állapotát vagy veszélyezteti a felszíni víztestek jó állapotának elérését, kivéve, ha úgy véli, hogy a projekt az említett irányelv 4. cikkének (7) bekezdése szerinti eltérés hatálya alá tartozik.

63.

Következésképpen a harmadik kérdésre azt a választ javasolom, hogy a 2000/60 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az olyan tóra vonatkozó projekt engedélyezési eljárása keretében, amelyet a kis területe miatt nem jellemeztek és nem osztályoztak, a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoknak eseti elemzéssel meg kell győződniük arról, hogy e projekt nem okozhatja e felszíni víztest állapotának az említett irányelv 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében vett romlását.

64.

A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a High Court (felsőbíróság, Írország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja: