1.

Az európai jogállamiság válságával összefüggésben a Bíróság bőséges és nagy nyilvánosságot kapott ítélkezési gyakorlata meghatározta a bíróságok függetlenségére és pártatlanságára vonatkozó, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő követelmények körvonalait, az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének fényében értelmezve.

2.

Jelenleg az látható, hogy a Bírósághoz benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az e joggyakorlatból levonható következmények tisztázására irányulnak. ( 2 )

3.

Megállapíthatja‑e a nemzeti bíróság, hogy a magasabb szintű nemzeti igazságügyi szerv a tagjai egy részének kinevezési eljárása során elkövetett szabálytalanságok miatt nem minősül a Charta 47. cikkének fényében értelmezett EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott bíróságnak? Ha igen, mi a jogi sorsa az ilyen bíróság által elfogadott aktusoknak? Ezeket a kényes jogi kérdéseket, amelyekre a jelen indítvány irányul, a Sąd Apelacyjny w Krakowie (krakkói fellebbviteli bíróság, Lengyelország) terjesztette a Bíróság elé a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretében.

4.

A Bíróságnak így a meghozandó ítéletében lehetősége lesz arra, hogy állást foglaljon többek között abban a kérdésben, hogy a törvény által megelőzően létrehozott bíróság követelménye megsértésének következményeit az ex iniuria ius non oritur (jogellenes cselekményből nem eredhet jog) alapelvének kell-e meghatároznia olyan esetben, amikor az érintett bíróság által elfogadott aktusok jogerőre emelkedtek.

5.

A jelen ügy szempontjából az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és a Charta 47. cikkének második bekezdése releváns.

6.

A 2017. december 8‑i ustawa o Sądzie Najwyższym (legfelsőbb bíróságról szóló törvény) (Dz. U. 2018., poz. 5.) többek között létrehozta a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) keretében működő Izba Kontroli Nadzwyczajnej i Spraw Publicznych (rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács, Lengyelország, a továbbiakban: rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács) nevű szervet.

7.

A rendes bíróságokról szóló törvény, a legfelsőbb bíróságról szóló törvény és egyes egyéb törvények módosításáról szóló, 2019. december 20‑i törvénnyel módosított legfelsőbb bíróságról szóló törvény 26. cikke előírja:

„1.   § A [rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács] hatáskörébe tartoznak a rendkívüli jogorvoslatok, a választással kapcsolatos jogviták és az országos népszavazás vagy alkotmánnyal kapcsolatos népszavazás érvényességének vitatása, a választások és népszavazások érvényességének megállapítása, más közjogi ügyek […]

2.   § A [rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács] rendelkezik hatáskörrel a bíró kizárására vagy az ügyben eljáró bíróság kijelölésére vonatkozó azon kérelmek vagy nyilatkozatok elbírálására, amelyek a bíróság vagy a bíró függetlenségének hiányára alapított kifogásokat tartalmaznak […]

3.   § A rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács a 2. §‑ban említett kérelmet nem vizsgálja meg, ha az valamely bíró kinevezése jogszerűségének és a bírói feladatok ellátásához szükséges legitimitásának megállapítására vagy értékelésére vonatkozik.

[…]”

8.

Az említett törvény 89. cikkének 1–3. § a következőképpen rendelkezik:

„1.   § Amennyiben ez a demokratikus jogállam elvének – mely a társadalmi igazságosság elvét testesíti meg – betartása érdekében szükséges, a rendes bíróságnak vagy a katonai bíróságnak az adott ügyben hozott, az eljárást megszüntető jogerős határozata ellen rendkívüli jogorvoslattal lehet élni:

2.   § Rendkívüli jogorvoslatot nyújthat be a főügyész, az ombudsman és – hatáskörükön belül – a Lengyel Köztársaságban működő Prokuratoria Generalna (az államkincstár érdekeit védő állami szerv) elnöke, a gyermekjogi ombudsman, a betegjogi ombudsman, a Pénzügyi Felügyeleti Bizottság elnöke, a pénzügyi ombudsman, a kis‑ és középvállalkozások ombudsmanja, valamint a Verseny‑ és Fogyasztóvédelmi Hivatal elnöke.

3.   § A rendkívüli jogorvoslatot a megtámadott határozat jogerőre emelkedésétől számított öt éven belül kell benyújtani, és ha a határozat ellen felülvizsgálati kérelmet vagy semmisségi kérelmet nyújtottak be, azok elbírálásától számított egy éven belül. A rendkívüli jogorvoslatnak nem lehet helyt adni az alperes terhére, ha azt a határozat jogerőre emelkedésétől számított egy év elteltével, illetve felülvizsgálati kérelem vagy semmiségi kérelem esetén annak elbírálásától számított 6 hónap eltelte után nyújtották be.”

9.

A törvény 115. cikkének 1. §‑a a következőképpen szól:

„E törvény hatálybalépésétől számított hat éven belül rendkívüli jogorvoslattal lehet élni az 1997. október 17. után jogerősen lezárt ügyekben hozott eljárást megszüntető jogerős határozatok ellen. A 89. cikk (3) bekezdésének első mondata nem alkalmazható.”

10.

A 2004. augusztus 9‑én kelt keresetében az AW „T” sp. z o.o. kérte, hogy tiltsák el B. O.‑t, valamint az „R” és a „K” társaságot többek között a „100”, „200”, „222”, „300”, „333”, „500”, „1000” számmal jelölt keresztrejtvény magazinok forgalomba hozatalától, amelyekben a keresztrejtvényrácsok színes dobozban és háttérrel, színes szegéllyel szerepelnek. E magazinok forgalomba hozatala sértené a 2000. június 30‑i ustawa prawo własności przemysłowej (iparjogvédelmi törvény, Dz. U. 2003., poz. 1117.) és az 1993. április 16‑i ustawa o zwalczaniu nieuczciwej konkurencji (a tisztességtelen verseny elleni küzdelemről szóló törvény, Dz. U. 2003., poz. 1503.) rendelkezéseit.

11.

A Sąd Okręgowy w Krakowie (krakkói regionális bíróság, Lengyelország) 2005. október 25‑i ítéletével megtiltotta 28, bejegyzett védjeggyel védett magazin forgalomba hozatalát, és a keresetet ezt meghaladó részében elutasította.

12.

A Sąd Apelacyjny w Krakowie (krakkói fellebbviteli bíróság) B. O. és az „R” társaság által benyújtott fellebbezést követően, 2006. november 9‑i ítéletével ( 3 ) megváltoztatta a Sąd Okręgowy w Krakowie (krakkói regionális bíróság) ítéletét, és kiterjesztette a jelen indítvány előző pontjában említett tilalmat.

13.

Ezen ítélet ellen csak B. O. nyújtott be semmisségi kérelmet a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) előtt. Ez a bíróság 2008. február 21‑én hatályon kívül helyezte a Sąd Apelacyjny w Krakowie (krakkói fellebbviteli bíróság) ítéletét a Sąd Okręgowy w Krakowie (krakkói regionális bíróság) ítéletét megváltoztató rész tekintetében, és az ügyet újbóli elbírálás céljából visszautalta a fellebbviteli bírósághoz. Végül 2010. május 27‑én a krakkói fellebbviteli bíróság meghozta ítéletét.

14.

A legfelsőbb bíróságról szóló törvény 89. cikke alapján a Prokurator Generalny (főügyész, Lengyelország) csak 2020. január 27‑én nyújtott be rendkívüli jogorvoslatot a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) előtt az „R” S.A. társaság javára a Sąd Apelacyjny w Krakowie (krakkói fellebbviteli bíróság) 2006. november 9‑i ítélete ellen. A főügyész álláspontja szerint a fellebbviteli bíróság megsértette a reformatio in pejus tilalmát, mivel a Sąd Okręgowy w Krakowie (krakkói regionális bíróság) megtámadott ítéletének megváltoztatásával kiterjesztette a többek között az „R” társaságra kiszabott tilalmat. A fellebbviteli bíróság ítélete ugyanis megtiltotta valamennyi, a címlapon a „100”, „200”, „222”, „300”, „333”, „500” és „1000” számmal jelölt keresztrejtvényes magazin forgalomba hozatalát, míg az elsőfokú bíróság ítélete csak a címekkel és a közzétételi hivatkozásokkal jelölt, az érintett bejegyzett védjegyekkel ellátott konkrét magazinok forgalomba hozatalát tiltotta meg. A legfelsőbb bíróság 2021. október 20‑án hozott ítéletével az „R” társaság tekintetében hatályon kívül helyezte a 2006. november 9‑i ítéletet, amely lényegében bizonyos tisztességtelen versenyjogi magatartások tilalmára vonatkozott, és az ügyet újbóli elbírálás céljából visszautalta a Sąd Apelacyjny w Krakowie (krakkói fellebbviteli bíróság) mint kérdést előterjesztő bíróság elé.

15.

E felülvizsgálat keretében az AW „T” azt kérte a kérdést előterjesztő bíróságtól, hogy adjon ki számára egy másolatot a 2006. november 9‑i ítéletről, és jogerős jellegének megerősítése céljából lássa el azt végrehajtási záradékkal, azzal érvelve, hogy a legfelsőbb bíróság 2021. október 20‑i ítéletét érvénytelennek kell tekinteni.

16.

E kérelem alátámasztására AW „T” először is az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) 2021. november 8‑i Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország ítéletére ( 4 ) hivatkozott, amelyből kitűnik, hogy a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács nem minősül törvény által létrehozott bíróságnak.

17.

AW „T” másodszor a 2021. október 6‑i W. Ż. (A legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa – Kinevezés) ( 5 ) ítéletre hivatkozott, amelyből azt a következtetést vonja le, hogy a szabálytalan összetételű bíróság által hozott határozat nem kötelező érvényű más bíróságokra nézve, és azt mellőzni kell, anélkül, hogy hatályon kívül kellene helyezni.

18.

Harmadszor, AW „T” fenntartásait fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy egy jogerőre emelkedett határozat ellen tizennégy év elteltével rendkívüli jogorvoslattal lehet élni, különösen akkor, ha a jogorvoslat célja egy állami vállalat kizárólag gazdasági érdekeinek védelme.

19.

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) 2021. október 20‑i ítéletét egy ugyanazon a napon, ugyanazon eljárás során kinevezett bírákból álló tanács hozta. Ezen eljárás során a Krajowa Rada Sądownictwa (nemzeti igazságszolgáltatási tanács, Lengyelország; a továbbiakban: KRS) határozatot hozott az említett bírák ajánlására vonatkozóan, amelyet ezt követően a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Lengyelország) előtt megtámadtak, amely ideiglenes intézkedésként felfüggesztette e határozat végrehajtását. A Lengyel Köztársaság elnöke azonban azelőtt kinevezte az említett bírákat, hogy a legfelsőbb közigazgatási bíróság a megtámadott határozatról döntött volna.

20.

Ezzel összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) 2021. október 20‑i ítéletét hozó ítélkező testülete E. S., T. D., P. K., A. R. és M. S. bírákból állt, és hogy a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsba való bírói kinevezésükhöz vezető eljárás szabálytalanságai miatt ez az ítélkező testület nem minősül az uniós jog értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott bíróságnak. Következésképpen meg kell vizsgálni az ilyen bíróság határozatának joghatásait.

21.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint mindenekelőtt az a kérdés merül fel, hogy a nemzeti bíróság jogosult‑e felülvizsgálni a magasabb szintű bíróság összetételét, amely egy ügyet – rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott ítéletét követően – visszautalt hozzá újbóli elbírálás céljából, olyan esetben, amikor a nemzeti szabályozás értelmében az első bíróságot köti a magasabb szintű bíróság értékelése.

22.

E körülményekre tekintettel a Sąd Apelacyjny w Krakowie (krakkói fellebbviteli bíróság, Lengyelország) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

23.

A Bíróság elnöke 2022. május 11‑i határozatával elutasította a kérdést előterjesztő bíróságnak a jelen ügy gyorsított eljárás alá vonására irányuló kérelmét.

24.

Az alapeljárás felperese, az „R” társaság, az alapeljárás alperese, az AW „T” társaság, a lengyel, a dán és a holland kormány, valamint az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be. Az „R” és az AW „T” társaságok, a lengyel kormány és a Bizottság a 2025. január 9‑i tárgyaláson szóbeli észrevételeket terjesztettek elő.

25.

A Bíróság kérésére a jelen indítvány kizárólag a harmadik és negyedik előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre vonatkozik.

26.

A lengyel kormány azzal érvelt, hogy a Bíróságnak nincs hatásköre valamennyi előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés eldöntésére, mivel az igazságszolgáltatás megszervezése a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik. E tagállam szerint tehát nem lehet az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését olyan szabályként értelmezni, amely az említett államok számára meghatározott igazságszolgáltatási szervezetrendszert ír elő.

27.

Ez az érv könnyen elutasítható. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis, noha a tagállamok igazságszolgáltatásának megszervezése a tagállamok hatáskörébe tartozik, e hatáskör gyakorlása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogból eredő kötelezettségeiket, és ez lehet a helyzet többek között a bírák kinevezéséről szóló határozatok elfogadására vonatkozó nemzeti szabályokat, és adott esetben az ilyen kinevezési eljárásokkal összefüggésben alkalmazandó bírósági felülvizsgálatra vonatkozó szabályokat illetően is. Ezenfelül a lengyel kormány által így előterjesztett kifogások lényegében a 19. cikknek magára a hatályára, és következésképpen annak értelmezésére vonatkoznak. Márpedig az ilyen értelmezés egyértelműen a Bíróságnak az EUMSZ 267. cikk szerinti hatáskörébe tartozik. ( 6 )

28.

E kormány azzal érvelt, hogy valamennyi előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatatlan, mivel a felvetett jogi kérdések fiktívek, irrelevánsak vagy hipotetikusak. Az említett kormány szerint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem derül ki, hogy az alapeljárásban a rendkívüli jogorvoslatnak a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács általi vizsgálata során sérült volna a törvény által megelőzően létrehozott bírósághoz való jog, és az sem, hogy az ügynek a kérdést előterjesztő bíróság általi újbóli vizsgálata után kérdőjeleződött volna meg az e joghoz kapcsolódó garancia.

29.

Ez az érvelés sem meggyőző. A Bíróság válasza ugyanis szükségesnek tűnik ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság eldönthesse, hogy meg kell‑e újra vizsgálnia az alapeljárást olyan körülmények között, amikor az ezen újravizsgálati eljárás alapjául szolgáló határozatot olyan szerv hozta, amely az Emberi Jogi Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében nem tekinthető törvény által megelőzően létrehozottnak.

30.

Ezen túlmenően fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a Bizottság – anélkül, hogy kifejezetten megkérdőjelezné a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát – lényegében arra hivatkozik, hogy az ügy irataiból nem lehet megállapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság, mint egyesbíró eljárása során rendelkezik‑e hatáskörrel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekben felvetett probléma eldöntésére, és hogy a kérdést előterjesztő bíróság 2006. november 9‑i ítélete jogerőre emelkedésének megállapítására irányuló eljárás feljogosítja‑e az eljáró egyesbírót az említett ítéletet hatályon kívül helyező, magasabb szintű bíróság ítélkező testülete jogszerűségének felülvizsgálatára.

31.

E tekintetben a Bizottsághoz hasonlóan én is csak arra szeretnék rámutatni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint kizárólag az alapügyben eljáró és a meghozandó bírósági határozatért felelős nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel megítélje mind az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szükségességét az ügydöntő határozat meghozatala szempontjából, mind a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciáját. Következésképpen, amennyiben ezek a kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni. ( 7 )

32.

Harmadik kérdésével az előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy köti‑e őt egy olyan magasabb szintű bíróság határozata, amely nem felel meg az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság követelményének.

33.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság e kérdéssel lényegében azt szeretné megtudni, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése lehetővé teszi‑e a nemzeti bíróság számára annak vizsgálatát, hogy egy magasabb szintű fokú bíróság megfelel‑e az e rendelkezés értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság követelményének. ( 8 ) Az a kérdés ugyanis, hogy e vizsgálat negatív kimenetele esetén az utóbbi bíróság által hozott határozat ennek ellenére kötelező‑e az alacsonyabb szintű bíróságra nézve, véleményem szerint az ilyen határozatok jogi sorsára vonatkozó probléma, amely a negyedik kérdés tárgyát képezi.

34.

Az Associação Sindical dos Juízes Portugueses ítéletre ( 9 ) visszanyúló ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése által megkövetelt hatékony bírói jogvédelem biztosítása érdekében a függetlenség és a pártatlanság megőrzése kiemelkedő jelentőségű. Az olyan bíróságok függetlenségére és pártatlanságára vonatkozó követelmény ugyanis, amelyek esetében felmerülhet, hogy uniós jogot alkalmazzanak, a hatékony bírói jogvédelemhez és a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog lényegéből következik, amely döntő jelentőségű a jogalanyok uniós jogból eredő valamennyi joga védelmének biztosítása és a tagállamok EUSZ 2. cikkben felsorolt közös értékeinek megőrzése szempontjából. ( 10 )

35.

A „törvény által megelőzően létrehozott bírósághoz” való jog a Bíróság álláspontja szerint nagyon szoros kapcsolatban áll a „függetlenség” és a „pártatlanság” garanciáival. Jóllehet a tisztességes eljárás rendszerében nem azonos garanciákról van szó, tartalmukat és céljukat tekintve szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Amint arra a Bíróság ( 11 ) az EJEB Ástráðsson kontra Izland ítéletére ( 12 ) hivatkozva rámutatott, e garanciák közül mindkettőnek a célja a jogállamiság és a hatalmi ágak szétválasztásának védelme, biztosítva a nyilvánosságnak az igazságszolgáltatásba vetett bizalmát.

36.

Ami a bírák kinevezési eljárását illeti, ma már általánosnak tekinthető, hogy tekintettel azokra az alapvető következményekre, amelyekkel az említett eljárás a jog uralma által szabályozott demokratikus államban az igazságszolgáltatás megfelelő működésére és legitimitására nézve jár, az ilyen eljárás szükségképpen „törvény által megelőzően létrehozott bíróság” fogalmának szerves részét képezi. ( 13 )

37.

A Simpson kontra Tanács (felülvizsgálat) ( 14 ) ítéletben a Bíróság kimondta, hogy a bíráknak valamely tagállam igazságszolgáltatási rendszere keretében történő kinevezése során elkövetett szabálytalanság a törvény által létrehozott bíróság követelményének megsértését vonja maga után, különösen akkor, ha e szabálytalanság olyan természetű és súlyú, hogy azzal a valós veszéllyel jár, hogy más hatalmi ágak – különösen a végrehajtó hatalom – jogosulatlanul gyakoroljanak valamely mérlegelési jogkört, veszélyeztetve a kinevezési eljárás eredményének feddhetetlenségét, ezáltal kétséget ébresztve a jogalanyokban az érintett bíró vagy bírák függetlenségét és pártatlanságát illetően, amely eset fennáll, amikor a bírósági rendszer kialakításának és működésének szerves részét képező alapvető szabályokról van szó. ( 15 )

38.

A Simpson kontra Tanács (felülvizsgálat) ítéletében a Bíróság úgy vélte továbbá, hogy a független, pártatlan és a törvény által megelőzően létrehozott bírósághoz fordulás garanciái, amelyek a tisztességes eljáráshoz való jog sarokkövét képezik, többek között magukban foglalják, hogy minden bíróság köteles megvizsgálni, hogy összetételénél fogva ilyen bíróságnak minősül‑e, ha e tekintetben komoly kétség merül fel. A Bíróság tehát arra a következtetésre jutott, hogy az ilyen vizsgálat olyan lényeges formaságnak minősül, amelynek betartása imperatív jellegű, és azt hivatalból kell ellenőrizni. ( 16 )

39.

Ebből az ítéletből az az elv következik, hogy a törvény által létrehozott bírósághoz való jog tiszteletben tartásának vizsgálatáért elsősorban a bíróságok, köztük a nemzeti bíróságok felelősek, akár saját összetételük szabályszerűségét, akár egy másik bíróság összetételének szabályszerűségét illetően. ( 17 )

40.

Ami a lengyel jogállamiságot illeti, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a nemzeti bíróságoknak lehetőséggel kell rendelkezniük annak vizsgálatára, hogy a bíró kinevezési eljárásának szabálytalansága eredményezhette‑e a hatékony bírói jogvédelemhez való jogra vonatkozó követelmények megsértését az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és a Charta 47. cikke értelmében, ( 18 ) különösen a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bírósághoz való hozzáférésre vonatkozó követelmények megsértését, olyan körülmények között, amikor e követelmények teljesítése kétségeket vethet fel. ( 19 )

41.

Konkrétabban ebből az következik, hogy a nemzeti bíróságoknak lehetőséggel kell rendelkezniük annak értékelésére, hogy a tényezőkre, valamint más releváns, megfelelően bizonyított és a tudomásukra jutott körülményekre tekintettel a kinevezési határozatok meghozatalára vonatkozó anyagi feltételek és eljárási szabályok jogos kétségeket ébreszthetnek‑e a jogalanyokban a külső tényezők, különösen a jogalkotó és a végrehajtó hatalom közvetlen vagy közvetett hatásai általi befolyásolhatatlanságukat, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában való semlegességüket illetően. ( 20 )

42.

E tekintetben fontos megjegyezni, hogy az említett ítélkezési gyakorlatban szereplő ügyek az ilyen értékelést végző nemzeti bíróság és az értékelés tárgyát képező igazságügyi szerv közötti „horizontális” kapcsolatokra vonatkoztak. Az alábbi ügyekről volt szó:

43.

Ezzel szemben a Bíróságnak eddig nem volt alkalma dönteni arról a kérdésről, hogy egy nemzeti bíróságnak lehetőséggel kell‑e rendelkeznie annak vizsgálatára, hogy egy hierarchikusan magasabb szintű igazságügyi szerv az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságnak minősül‑e. ( 22 )

44.

A magam részéről meg vagyok győződve arról, hogy egy ilyen hierarchikus viszony fennállása nem zárja ki, hogy egy ilyen nemzeti bíróság a fent említett vizsgálatot elvégezze.

45.

Amint azt már korábban kifejtettem, bár igaz, hogy a tagállamok igazságszolgáltatásának megszervezése a tagállamok hatáskörébe tartozik, tény, hogy e hatáskör gyakorlása során a tagállamok kötelesek betartani az uniós jogból és különösen az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő kötelezettségeket. ( 23 ) Konkrétan megjegyzem, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata kapcsolatot teremt a törvény által megelőzően létrehozott független, pártatlan bíróság követelményei és az elsőbbség elve között. A jogi út jól ismert: az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése egyértelmű és pontos eredménykötelezettséget ír elő a tagállamok számára, amelyhez nem kapcsolódik semmilyen feltétel; ( 24 ) így minden nemzeti bíróságnak – hatásköre keretében – kötelessége, hogy mellőzze a nemzeti jog mindazon rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek ellentétesek az uniós jognak az előtte folyamatban lévő jogvitában közvetlen hatállyal bíró rendelkezésével, például az EUSZ 19. cikkel. ( 25 ) E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Simmenthal ítéletre ( 26 ) nyúlik vissza az az általános gondolat, hogy az elsőbbség elvének alkalmazása a nemzeti bírósági hierarchia megfordítását eredményezheti, amely gondolat a jogállamiság területén az RS (Alkotmánybírósági ítéletek hatása) ( 27 ) ítéletben megerősítést nyert.

46.

Más szóval, amennyiben a kinevezési határozatok meghozatalának feltételei vagy eljárási szabályai olyanok, hogy a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság követelményeinek megsértése megállapítható, bizonyosan nem lehet azzal érvelni, hogy a Legfelsőbb Bíróság és az alsóbb szintű bíróságok közötti bírósági hierarchiát szabályozó nemzeti rendelkezések a tagállamok eljárási autonómiája számára fenntartott területre tartoznak.

47.

A Bíróság Randstad Italia ítélete, ( 28 ) amelyre a Bizottság írásbeli észrevételeiben hivatkozik, megerősíti ezt az értelmezést. Emlékeztetni kell arra, hogy ebben az ügyben a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezte a Bíróságtól, hogy az uniós jog által biztosított jogok hatékony bírói védelmével ellentétes‑e a nemzeti ítélkezési gyakorlat azon értelmezése, amely szerint valamely tagállam legfelsőbb bírósága nem rendelkezik hatáskörrel az e tagállam legfelsőbb közigazgatási bírósága által az uniós jog megsértésével hozott ítélet hatályon kívül helyezésére.

48.

Kétségtelen, hogy a Bíróság ebben az ítéletben egyszerre hivatkozott mind az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésére, mind pedig az eljárási autonómia elvére. Az e rendelkezés fényében történő értékelés azonban az ítélet szerint rendkívül összefoglaló jellegű, mivel e rendelkezés a jelen ügyben egyértelműen betartásra került. A Bíróság tehát lényegében annak megállapítására szorítkozott, hogy az olasz eljárásjog önmagában lehetővé tette az érintettek számára, hogy a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság előtt keresetet nyújtsanak be az uniós jog megsértése miatt. ( 29 ) Ez elegendő volt az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdése tiszteletben tartásának bizonyításához, mivel e rendelkezés, amelyet helyesen „rendkívüli esetekre vonatkozó kivételes eszközként” ( 30 ) határoztak meg, csak akkor alkalmazandó, ha a hatékony bírói jogvédelem lényegének megőrzéséhez szükséges, amikor azt valamely tagállamban a bírói jogvédelem általános romlása fenyegeti, ami a Randstad ítélet alapjául szolgáló ügyben nem állt fenn.

49.

Ugyanakkor a Bíróság alaposan megvizsgálta az említett ügy középpontjában álló azon kérdést, hogy az uniós jog megköveteli‑e, hogy a tagállam az uniós jog megsértésének orvoslása céljából biztosítsa a Corte suprema di cassazione (semmítőszék, Olaszország) előtt a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) ítélete elleni fellebbezés lehetőségét, amennyiben a nemzeti joga nem ír elő ilyen jogorvoslatot, és nemleges válaszra jutott. Ez a jogi elemzés, amelyet különösen a Charta 47. cikkének fényében értelmezve alakítottak ki a másodlagos jog egyik rendelkezése tekintetében, nem meglepő módon a tagállamok eljárási autonómiájának figyelembevételét jelentette.

50.

Ha bizonyítást nyert volna, hogy az olasz eljárási jog nem teszi lehetővé az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő követelményeknek megfelelő bírósághoz való hozzáférést, akkor valószínűleg nem kellett volna megvizsgálni, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezések az említett eljárási autonómia hatálya alá tartoznak‑e, és felmerült volna az uniós jog elsőbbségének alkalmazása.

51.

Úgy vélem tehát, hogy bár annak a kérdésnek, hogy valamely magasabb szintű nemzeti bíróság törvény által megelőzően létrehozott bíróságnak minősül‑e, egy alacsonyabb szintű bíróság általi vizsgálata kétségtelenül újdonság, amint azt a tárgyaláson néhány érdekelt fél is jelezte, mindazonáltal összhangban van az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését értelmező ítélkezési gyakorlattal.

52.

E megfontolások fényében azt javaslom, hogy a Bíróság a kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdésére azt válaszolja, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróságnak lehetőséggel kell rendelkeznie annak vizsgálatára, hogy a magasabb szintű bíróság megfelel‑e az e rendelkezés értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság követelményének, olyan körülmények között, amikor e követelmény teljesítése kétségeket vethet fel.

53.

Emlékeztetni kell arra, hogy végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata lesz, hogy a Bíróság releváns ítélkezési gyakorlatában kialakított elvek összességére tekintettel és az e célból szükséges értékelések elvégzését követően határozzon arról, hogy a 2006. november 9-i ítéletet hatályon kívül helyező határozatot meghozó rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács öt tagja kinevezésének összes körülménye lehetővé teszi-e annak megállapítását, hogy e tanács megfelel az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság követelményének. ( 31 ) Mindazonáltal e körülmény nem akadályozza meg a Bíróságot abban, hogy az EUMSZ 267. cikkel bevezetett igazságügyi együttműködés keretében – az iratanyagban fellelhető adatokból kiindulva – tájékoztassa a kérdést előterjesztő bíróságot az uniós jog értelmezésének azon elemeiről, amelyek az említett 19. cikk hatásainak értékelése során számára hasznosak lehetnek. ( 32 )

54.

E tekintetben megjegyzem, hogy a Krajowa Rada Sądownictwa (A bírói tisztség további betöltése) ( 33 ) ítéletben a Bíróság elfogadhatatlannak nyilvánította a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács előzetes döntéshozatal iránti kérelmét. A Bíróság – egyrészt az EJEB 2021. november 8‑i Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország ítéletében ( 34 ) és a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) 2021. szeptember 21‑i ítéletében, másrészt a W. Ż. ítéletben tett megállapítások és értékelések alapján – többek között úgy vélte, hogy az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben a kérdést előterjesztő bíróságot alkotó három bírónak a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsba történő kinevezését jellemző mind rendszerszintű, mind eseti körülmények együttes vizsgálata arra enged következtetni, hogy e tanács nem minősül a Charta 47. cikkének második bekezdésével összefüggésben értelmezett EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságnak.

55.

A rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács három tagjának kinevezését illetően hasznosnak tartom felidézni azokat a főbb tényezőket, amelyekre a Bíróság a fenti megállapítás alátámasztása céljából hivatkozott. Először is, a Bíróság megállapította, hogy e kinevezések a KRS 331/2018. sz. határozatában foglalt javaslatok alapján történtek, amely szerv a KRS‑ről szóló törvény módosításainak végrehajtásával létrejött új összetételében nem nyújt elegendő garanciát a törvényhozó és végrehajtó hatalomtól való függetlenségre. Másodszor megjegyezte, hogy a KRS határozatai ellen korábban rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket ugyanezen törvény 44. cikkét érintő törvénymódosítások megfosztották a tényleges érvényesüléstől. Harmadszor, a Bíróság rámutatott, hogy ezen bíráknak a Lengyel Köztársaság elnöke általi kinevezésére annak ellenére került sor, hogy e határozat végrehajthatóságát a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) végzésével felfüggesztették, ami a végrehajtó hatalom részéről a bírói hatalom tekintélyének, függetlenségének és szerepének súlyos elvitatását jelentik, és szándékosan irányulnak az igazságszolgáltatás hatékony működésének megakadályozására.

56.

Az a megállapítás, hogy a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács nem törvény által megelőzően létrehozott bíróság a Charta 47. cikke második bekezdésének fényében értelmezett EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében, véleményem szerint teljes mértékben átültethető a jelen ügyre. Nem releváns ugyanis, hogy e megállapítás annak a kérdésnek az értékelése keretében történt, hogy az említett tanácsnak az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bíróság elé terjesztő ítélkező testülete az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „bíróság” volt‑e, mivel az ehhez szükséges függetlenség mértéke egybeesik a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság követelményével. ( 35 )

57.

A Krajowa Rada Sądownictwa ítéletet több olyan végzés követte, amelyekben a Bíróság ugyanezen indokok alapján elfogadhatatlannak találta a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket, amely részben vagy egészben az ezen ítéletben foglaltakkal azonos körülmények között kinevezett tagokból állt. ( 36 ) Márpedig azt az öt bírót, akik két esküdttel együtt a jelen ügyben e tanács ítélkező testületét alkotják, szintén ilyen körülmények között nevezték ki.

58.

Hozzá kell tenni, hogy az a tény, hogy két esküdt ült az említett ítélkező tanácsban, irreleváns, mivel a Krajowa Rada Sądownictwa ügyben elemzett körülmények között elvileg a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsba kinevezett egyetlen bíró jelenléte is elegendő ahhoz, hogy megfossza ezt a tanácsot attól, hogy törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságnak minősüljön. ( 37 )

59.

Ebből következően – annak fenntartásával, hogy ezt végső soron a kérdést előterjesztő bíróságnak kell értékelnie – a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácson belül a 2021. október 20‑i ítéletet meghozó ítélkező testület összetétele szabályszerűségének vizsgálata alapján azt a következtetést kell levonni, hogy e tanács nem felel meg az EUMSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett, a törvény által megelőzően létrehozott bíróságra vonatkozó követelményeknek.

60.

A negyedik kérdés arra vonatkozik, hogy az uniós jog milyen következményeket fűz az olyan szerv által hozott határozatokhoz, amely nem minősül a törvény által megelőzően létrehozott bíróságnak. A kérdést előterjesztő bíróság konkrétan azt szeretné megtudni, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy ilyen esetben az érintett nemzeti bíróság köteles az ilyen határozatot mellőzni vagy semmisnek tekinteni.

61.

Először is meg kell jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a szóban forgó rendelkezés két lehetséges értelmezése között ingadozik.

62.

Egyrészt, az említett bíróság elfogadta, hogy a kinevezési eljárás hiányosságainak mértéke és súlyossága, valamint az ebből eredő hatások rendszerszintű jellege a jelen esetben indokolhatja az ilyen szerv tevékenysége hatásainak automatikus értékelését, aminek következtében az általa kibocsátott jogi aktusok nem minősülnének a törvény értelmében vett ítéletnek (sententia non existens). Véleménye szerint a W. Ż. ítélet, amely szintén a lengyel kontextusra és különösen a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács összetételére vonatkozik, alátámaszthatja ezt az értelmezést.

63.

Másrészt, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy egy szabálytalanul létrehozott bírósági szerv által hozott határozat joghatásainak automatikus értékelése más elvek, különösen a jogbiztonság és a jogerő megsértéséhez vezethet.

64.

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság különösen arra hívja fel a figyelmet, hogy az idő múlásának mint az ilyen automatikus értékelés szükségességét relativizáló tényezőnek a kérdése az Ástráðsson kontra Izland ítélet tárgyát képezte. Azzal az érveléssel szemben, hogy a bírák kinevezési eljárása során elkövetett szabálytalanság megtámadására vonatkozó határidő hiánya azt eredményezné, hogy az ilyen kinevezések határozatlan ideig megtámadhatók lennének a törvény által létrehozott bírósághoz való jogra hivatkozó személy által, az EJEB kijelentette, hogy „minél több idő telik el, a mérlegelés során annál nagyobb súlyt kap a jogbiztonság megőrzése a jogalany »törvény által létrehozott bírósághoz« való jogához képest”. ( 38 )

65.

Fontos megjegyezni, hogy a Simpson (felülvizsgálat) ítéletben a Bíróság nem foglalkozott a törvény által megelőzően létrehozott bíróságnak nem minősülő szerv igazságszolgáltatási tevékenységének következményeivel, mivel az említett ügyben a bírói kinevezési eljárást érintő szabálytalanságot nem tekintette elég súlyosnak ahhoz, hogy a törvény által megelőzően létrehozott bíróság követelményének megsértését elismerje.

66.

Nemrégiben a Bíróság a W. Ż. ítéletben határozott ebben a kérdésben. Úgy tűnik számomra, hogy az említett ítéletben adott válasz hatályát pontosan körül kell határolni. E célból gondosan össze kell foglalni az ügy ténybeli hátterét, amely e válaszhoz vezetett.

67.

Az alapügyben W. Ż., a Sąd Okręgowy w K. (K. regionális bíróság, Lengyelország) bírája keresetet nyújtott be a KRS‑hez egy olyan határozat ellen, amely őt hozzájárulása nélkül e bíróság egy másik osztályára helyezte át. A KRS határozatot fogadott el, amelyben megállapította, hogy e kereset okafogyottá vált. W. Ż. ezt követően e határozat ellen a legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsához fordult. Ezzel összefüggésben W. Ż. a függetlenség és pártatlanság hiánya miatt az említett tanácsot alkotó valamennyi bíró kizárása iránti kérelmet is benyújtott, amelynek elbírálása a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) Izba Cywilnája (polgári tanácsa) hatáskörébe tartozott.

68.

A KRS említett határozata ellen benyújtott jogorvoslati kérelmet a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács egyik bírája – anélkül, hogy rendelkezett volna az iratanyaggal és W. Ż.‑t meghallhatta volna – egyesbíróként eljárva hozott végzésével (a továbbiakban: vitatott végzés) elfogadhatatlannak nyilvánította. A Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) három bíróból álló Izba Cywilnája (polgári tanácsa) megállapította, hogy e végzés meghozatalára a belső jog azon rendelkezésének megsértésével került sor, amely megtiltja az eljárást megszüntető határozat meghozatalát a bíró kizárása iránti kérelemről való döntés meghozataláig, illetve a végzés meghozatala W. Ż. védelemhez való jogának megsértésével történt.

69.

A Bíróság ítéletében megállapította, hogy a nemzeti bíróságot terhelő, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdése teljes körű érvényesülésének biztosítására vonatkozó kötelezettség megköveteli a vitatott végzés semmissé nyilvánítását. ( 39 ) Az ügy irataiból ugyanis kiderült, hogy abban az esetben, ha bebizonyosodik, hogy e végzés létezik, a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) Izba Cywilnája (polgári tanácsa) előtt folyamatban lévő kizárási eljárást okafogyottság miatt megszüntető határozattal kellett volna befejezni. Másfelől a vitatott végzés jogilag nem létezővé nyilvánítása megkövetelte volna, hogy a tanács megvizsgálja W. Ż. kizárás iránti kérelmét. Következésképpen a Bíróság szerint a jogilag nem létezés következménye annyiban volt indokolt, amennyiben ez – tekintettel az ügyben szóban forgó eljárási helyzetre – elengedhetetlen volt az uniós jog elsőbbsége elvének biztosítása érdekében. ( 40 )

70.

A Bíróság továbbá megállapította – és ez döntő jelentőségű –, hogy „a jelen ügyben nem lehet eredményesen hivatkozni a jogbiztonság elvére alapított vagy [a vitatott végzés] állítólagos joger[ejéhez] kapcsolódó megfontolásokra annak megakadályozása érdekében, hogy az olyan bíróság, mint a [kérdést előterjesztő bíróság] egy ilyen végzést semmisnek tekintsen”. ( 41 )

71.

AW. Ż. ítéletből egyrészt az következik, hogy a vitatott végzéshez és a KRS vitatott határozatához hasonló jogi aktusok jogi sorsának meghatározásakor az érintett személyek bírói jogvédelme teljes hatékonyságának (valamint az uniós jog elsőbbségének) biztosítása kell, hogy irányadó legyen, másrészt pedig az, hogy ezt az eredményt a szóban forgó jogsértést megállapító bíróságnak a nemzeti jog által előírt következmények „palettájáról” való kiválasztással kell elérnie. ( 42 )

72.

Ez arra késztet, hogy két megjegyzést tegyek azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a törvény által megelőzően létrehozott bíróságnak nem minősülő igazságügyi szerv tevékenységének hatásai automatikus értékelés alá essenek‑e, amely kérdés a kérdést előterjesztő bíróság által megfogalmazott kétségek alapját képezi.

73.

Először is, a W. Ż. ítélet nem értelmezhető úgy, hogy a törvény által megelőzően létrehozott bíróságnak nem minősülő igazságügyi szerv által elfogadott valamennyi jogi aktus jogilag nem létezőnek tekintendő. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel létrehozott együttműködési mechanizmus keretében az ilyen aktus jogi sorsának vizsgálata annak a nemzeti bíróságnak a hatáskörébe tartozik, amely megállapította e minőség hiányát, mivel e bíróság köteles a hatáskörét az érintett személyek hatékony bírói jogvédelmének biztosítása érdekében gyakorolni.

74.

Ezenfelül ezt a megállapítást megerősíteni látszik az YP és társai (Bíró mentelmi jogának felfüggesztése és tisztségéből való felfüggesztése) ( 43 ) ítélet is. A Bíróságot a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) Izba Dyscyplinarnája (fegyelmi tanácsa) – amelynek függetlensége és pártatlansága nem volt garantálva – azon határozatának jogi sorsáról kérdezték, amely engedélyezte büntetőeljárás megindítását egy olyan rendes bírósági bíró ellen, aki egy jelentős, a végső szakaszához közeledő büntetőügyben egyesbíróként járt el, ugyanakkor felfüggesztette ugyanezt a bírót és csökkentette a javadalmazását. E tekintetben a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy mivel ez a határozat ellentétes az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével, a kérdést előterjesztő bíróság köteles volt e határozatot mellőzni, ( 44 ) nem pedig semmisnek tekinteni.

75.

Másodszor, számomra az tűnik ki a W. Ż. ítéletből, ( 45 ) hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének teljes érvényesülésével ellentétes az, hogy a törvény által megelőzően létrehozott bíróságnak nem minősülő igazságügyi szerv által elfogadott jogi aktusok az eljárásban részt vevő felek között továbbra is kifejtsék joghatásaikat. A jogalanyok hatékony bírói jogvédelme ugyanis azt jelenti, hogy az ilyen jogi aktusokat az ügyben eljáró nemzeti bíróságnak legalábbis mellőznie kell, anélkül, hogy a jogbiztonság vagy a jogerő felhatalmazást adhatna az ellenkező értelmű következtetés levonására.

76.

Ami a jogerő elvét illeti, teljes mértékben tisztában vagyok vele, hogy az jelentős szerepet tölt be úgy az uniós, mint a nemzeti jogrendekben. Amint azt a Bíróság több alkalommal is kimondta, mind a jog, mind a jogviszonyok stabilitásához, illetve az igazságszolgáltatás megfelelő működésének biztosításához fontos, hogy ne lehessen többé vita tárgyává tenni azokat a bírósági határozatokat, amelyek a rendelkezésre álló jogorvoslatok kimerülését, illetve az azok előterjesztésére nyitva álló határidők elteltét követően jogerőre emelkedtek. Az uniós jog tehát nem írja elő a nemzeti bíróságnak, hogy eltérjen a bírósági határozatokat jogerőre emelő belső eljárási szabályok alkalmazásától, még akkor sem, ha ez lehetővé tenné az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti helyzet orvoslását. ( 46 )

77.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a Bíróság álláspontja szerint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése egyértelmű és pontos, semmilyen feltételhez nem kötött, eredményre vonatkozó kötelezettséget fejez ki, és minden nemzeti bíróság köteles saját hatáskörén belül biztosítani e rendelkezés teljes körű érvényesülését. Más szóval – ahogyan az a jelen indítványban korábban kifejtésre került –, amennyiben megállapítást nyer, hogy valamely igazságügyi szerv nem felel meg a fenti rendelkezésből eredő követelmények valamelyikének, a tagállamok eljárási autonómiájára alapított érvek elveszítik jelentőségüket, aminek következtében az ilyen szerv által hozott határozatok jogerejének háttérbe kell szorulnia.

78.

Ez az értelmezés az EUSZ 2. cikkben meghatározott és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében konkretizált jogállamiság értékének tekintetében érthető, ( 47 ) amely a Bíróság szerint az európai jogi építmény alapvető előfeltevését képezi. ( 48 ) A szóban forgó helyzet tehát hasonlónak tűnik azokhoz, amelyekben a Bíróság – különösen az effet utile elvére hivatkozva – az uniós jog valamely rendelkezésével összeegyeztethetetlen jogerős nemzeti ítélet alkalmazhatatlanságát állapította meg. ( 49 )

79.

Ilyen körülmények között a hatékony bírói jogvédelem követelményének szükségszerűen elsőbbséget kell élveznie a jogerő elvével szemben.

80.

Hozzá kell tenni, hogy az Ástráðsson kontra Izland ítéletből kétségkívül mintha az tűnne ki, hogy a bírói kinevezéssel kapcsolatos szabálytalanságok, amelyek sértik a törvény által létrehozott bírósághoz való jogot, nem érintik a szabálytalanul felállított igazságügyi szerv által hozott határozatok létét, és nem feltétlenül vezetnek az említett igazságügyi szerv által hozott határozat hatályon kívül helyezésének kötelezettségéhez, különösen akkor, ha e határozatok jogerősek. ( 50 )

81.

Készséggel elismerem, hogy a jelen indítványban javasolt értelmezés e ponton nem felel meg az Ástráðsson kontra Izland ítéletből eredő értelmezésnek. Ez azonban nem jelent problémát a Charta 52. cikkének (3) bekezdéséből ( 51 ) eredő összhang követelménye szempontjából, mivel ez az értelmezés a törvény által megelőzően létrehozott bírósághoz való jog megsértése megállapításának következményeire vonatkozik, nem pedig e jog hatályára.

82.

Mindenesetre e tekintetben szeretném hangsúlyozni, hogy a Bíróság szerepe az előzetes döntéshozatal során az, hogy a nemzeti bíróságoknak előzetes útmutatást adjon az uniós jog alkalmazására vonatkozóan, és nem az, hogy utólag megállapítsa, hogy egy adott ügyben történt‑e jogsértés, mint az EJEB esetében. A törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságra vonatkozó követelmények tekintetében tehát a Bíróság a nemzeti bíróságokat, mint az uniós jog kapcsán eljáró rendes bíróságokat bízta meg azzal, hogy ellenőrizzék e követelmények betartását, és adott esetben állítsák helyre a bírói jogvédelem hatékonyságát az érintett tagállamokban. Az ilyen feladat különösen jelentősnek bizonyul akkor, ha olyan igazságszolgáltatási rendszerekről van szó, mint amilyen Lengyelországé, amely mély válságban van, ahol a bírói kinevezési eljárásokban előforduló konkrét szabálytalanságok egy általánosabb tendencia részét képezik, amelynek célja a belső jogrendben lévő fékek és ellensúlyok gyengítése, sőt olykor felszámolása. Ilyen körülmények között a jogerőnek – a jogalanyok hatékony bírói jogvédelmének és a törvényes bírósághoz való joguknak a rovására történő – figyelembevétele akadályozná a nemzeti bíróságokra bízott, fent említett feladat ellátását, anélkül, hogy a jogerő elve betöltené megfelelő funkcióját. A jogerő ugyanis bizonyosan nem arra szolgál, hogy garantálja az ily módon veszélyeztetett bírósági rendszerek stabilitását, és az ilyen rendszerek kapcsán semmiképpen sem segíti elő az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat.

83.

A fentiekre tekintettel, amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsnak a 2021. október 20‑i ítéletet hozó testülete nem törvény által megelőzően létrehozott bíróság, úgy vélem, hogy e bíróságnak mellőznie kell a Kodeks postępowania cywilnego (lengyel polgári perrendtartás) ( 52 ) 39820. cikkének alkalmazását, amely e bíróságnak előírja, hogy meg kell felelnie a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) által ugyanebben az ügyben adott jogértelmezésnek. ( 53 ) Ami a 2021. október 20‑i ezen ítéletet illeti, a bíróságnak azt mellőznie kell, vagy – amennyiben egy ilyen jogkövetkezmény a szóban forgó eljárási helyzetre tekintettel az uniós jog elsőbbségének biztosítása érdekében elengedhetetlenül szükséges lenne – semmisnek kellene nyilvánítania. E jogkövetkezmények közüli választásnak összhangban kell állnia a lengyel jog által biztosított lehetőségekkel, és azt a cél kell szolgálnia, hogy az érintett jogalany, azaz AW „T” számára az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett hatékony bírói jogvédelmet biztosítson.

84.

Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróságnak véleményem szerint tartózkodnia kell attól, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) 2021. október 20‑i ítéletéhez végrehajtási záradékot csatoljon, és így a 2006. november 9‑i ítélete visszanyerheti jogerejét az „R” társasággal szemben.

85.

Ez a következtetés attól függetlenül irányadó, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) 2021. október 20‑i ítélete a nemzeti jog szerint jogerőre emelkedett‑e vagy sem. Ez a megállapítás különösen indokoltnak tűnik a jelen ügyben. Emlékeztetni kell arra, hogy ez az ítélet különösen rendes bíróságok által hozott jogerős határozatok bírósági felülvizsgálatára irányuló, „rendkívüli jogorvoslatnak” nevezett eljárás végén született. Ez a jogorvoslat, amelyet számos közjogi szervezet – köztük a főügyész – nyújthat be a vonatkozó lengyel jogszabályokban meghatározott indokok alapján, lehetővé teszi a csaknem huszonöt évvel korábban hozott jogerős határozatok hatályon kívül helyezését. Emiatt az Európai Bizottság ( 54 ) és a Jog a Demokráciáért Európai Bizottság (úgynevezett Velencei Bizottság) ( 55 ) élesen bírálta a fellebbezést, éppen a jogbiztonság elvének való megfelelés tekintetében.

86.

Márpedig legalábbis paradox lenne, ha egy ilyen rendkívüli jogorvoslati eljárás eredményeként született ítéletnek – a jogerőre való hivatkozással – meg kellene őriznie az érvényességét.

87.

A fentiekre tekintettel javaslom, hogy a Bíróság a negyedik kérdésre úgy válaszoljon, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését és az uniós jog elsőbbségének elvét úgy kell értelmezni, hogy az a nemzeti bíróság, amely olyan ítéletet hozott, amelyet rendkívüli jogorvoslati eljárás keretében hatályon kívül helyezett egy magasabb szintű bíróság, és az ügyet újbóli elbírálás céljából visszautalta hozzá, mellőznie kell e bíróság ítéletét, vagy – amennyiben ez a következmény a szóban forgó eljárási helyzetre tekintettel az uniós jog elsőbbségének biztosítása érdekében elengedhetetlenül szükséges – semmisnek kell nyilvánítania az említett ítéletet, amennyiben az nem tekinthető az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságtól származó ítéletnek.

88.

A fentiekre tekintettel javaslom, hogy a Bíróság az alábbiak szerint válaszoljon a Sąd Apelacyjny w Krakowie (krakkói fellebbviteli bíróság, Lengyelország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik és negyedik kérdésre: