—

semmisítse meg az alperes 2021. augusztus 2-i határozatát; (1) és

—

az alperest kötelezze a költségek megfizetésére.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy az alperes megsértette az – Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 50. cikke és az emberi jogok európai egyezményének (a továbbiakban: EJEE) 4. cikke értelmében vett – kétszeres büntetés tilalmát.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy az alperes megsértette a Charta 49. cikkét és az EJEE 7. cikkét azzal, hogy az 1024/2013/EU rendelet (2) 18. cikkének (1) bekezdésében előírt összeghatárt meghaladó szankciót alkalmazott.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy az alperes megsértette a Charta 17. cikkét és az EJEE első kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkét.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy az alperes megsértette a jóhiszeműség elvét, mivel tévesen alkalmazta az 1024/2013/EU rendelet 18. cikkének (1) és (7) bekezdésében előírt közigazgatási pénzbírságok megállapítására vonatkozó módszert.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy az alperes megsértette az EJEE 6. cikkét.

6.

A hatodik, arra alapított jogalap, hogy az alperes megsértette az 1024/2013/EU rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében előírt szankciókra vonatkozó összeghatárt.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a bankokról szóló osztrák törvény (BWG) 97. § -a nem alkalmazható, ha a nagykockázat-vállalásokra vonatkozó limit túllépése nem jár semmilyen előnnyel vagy semmilyen veszteséget nem küszöböl ki.

8.

A nyolcadik, arra alapított jogalap, hogy már nem érvényesíthető az alperes azon lehetősége, hogy a felperessel szemben lefölözési kamatot állapíthat meg az 575/2013/EU rendelet 395. cikkével összefüggésben értelmezett BWG 97. § alapján.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy az alperes tévesen alkalmazta a BWG 97. § -ának (1) bekezdését a BWG 30. § -ának a) pontjával és az 575/2013/EU rendelet 395. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben.

10.

A tizedik jogalap azon alapul, hogy a felperesnek nem állt szándékában túllépni az 575/2013/EU rendelet (3) 395. cikke értelmében vett, nagykockázat-vállalásokra vonatkozó limiteket.

11.

A tizenegyedik jogalap azon alapul, hogy a felperesnek semmilyen előnye nem származott és nem is küszöbölt ki semmilyen, ellentételezést igénylő veszteséget a vitatott időszakban a nagykockázat-vállalásokra vonatkozó limitek túllépésével.

12.

A tizenkettedik jogalap azon alapul, hogy az alperes visszaélt mérlegelési jogkörével, mivel nem alkalmazta a felperes tekintetében az 575/2013/EU rendelet 396. cikkének (1) bekezdésében előírt kivételt.