—

állapítsa meg, hogy az ügynökség az EUMSZ 268. cikk és EUMSZ 340. cikk (2) bekezdése alapján felelős az ügynökség által a felpereseknek okozott kárért;

—

állapítsa meg, hogy az ügynökség kellően súlyosan megsértette a 2016/1624 rendelet 16., 22., 26., 28., 34. és 72. cikkéből, a standard műveleti eljárások 1–5. lépéséből és a magatartási kódex 4. cikkéből eredő, a felpereseknek az Európai Unió Alapjogi Chartája 1., 4., 18., 19., 24., 41. és 47. cikkében foglalt jogokat biztosító kötelezettségeit, és az ügynökség kellően súlyosan megsértette a felpereseknek a Charta 1., 4., 18., 19., 24., 41. és 47. cikkében biztosított alapvető jogait, ezáltal közvetlenül okozva a felperesek által elszenvedett kárt;

—

kötelezze az ügynökséget a felperesek által az ügynökség jogellenes magatartása közvetlen következményeként elszenvedett teljes kár megtérítésére, amely 2021 szeptemberében 96 212,55 euró a kifizetés időpontjában esedékes kamatokkal növelt vagyoni kár, és 40 000 euró, a kifizetés időpontjában esedékes kamatokkal növelt nem vagyoni kár, a fentiek szerint vagy részben a Törvényszék által meghatározandó mértékben;

—

kötelezze az ügynökséget a felperes részéről a jelen eljárással összefüggésben felmerült költségek kamatokkal növelt összegének megfizetésére;

—

mindent az ítélet meghozatalát követő két héten belül kell megfizetni, és a késedelmes fizetés minden egyes napjára kamatot kell felszámítani.

1.

Az első, annak állítására alapított jogalap, hogy az ügynökség nem végezte el a 2016/1624 rendelet (1) 34. cikke, a Charta 18. és 19. cikke, valamint a standard műveleti eljárások (2) 1. és 2. lépése által előírt kockázatelemzést.

2.

A második, annak állítására alapított jogalap, hogy az ügynökség nem hozta meg azon intézkedéseket, amelyek észszerűen elvárhatók lettek volna az alapvető jogok megsértése súlyos kockázatának csökkentése érdekében, amint azt a 2016/1624 rendelet 34. cikke, a Charta 18. és 19. cikke, valamint a standard műveleti eljárások 1(2) lépése megköveteli.

3.

A harmadik, annak állítására alapított jogalap, hogy az ügynökség nem készített (kellően részletes) műveleti tervet, amint azt a 2016/1624 rendelet 16. és 34. cikke, a Charta 18. és 19. cikke és a standard műveleti eljárások 2. lépése megköveteli.

4.

A negyedik, annak állítására alapított jogalap, hogy az ügynökség nem oly módon hajtotta végre a visszaküldési műveletet, hogy az alapvető jogok megsértése megállapítható és jelenthető legyen, ami ellentétes a 2016/1624 rendelet 22., 25., 28. és 34. cikkével, a Charta 18. és 19. cikkével, a standard műveleti eljárások 3. lépésével és a magatartási kódex (3) 4. cikke (3) bekezdésének a) pontjával.

5.

Az ötödik, annak állítására alapított jogalap, hogy az ügynökség nem tett semmilyen intézkedést a Charta 1., 4. és 24. cikkének nyilvánvaló megsértése miatt, megsértve a 2016/1624 rendelet 22. és 34. cikkét és a magatartási kódex 4. cikkét.

6.

A hatodik, annak állítására alapított jogalap, hogy az ügynökség nem biztosította a közös visszaküldési művelet hatékony nyomon követését, amint azt a 2016/1624 rendelet 28. és 34. cikke megköveteli.

7.

A hetedik, annak állítására alapított jogalap, hogy az ügynökség nem értékelte a visszaküldési műveletet, amint azt a 2016/1624 rendelet 26. és 28. cikke, valamint a standard műveleti eljárások 4. és 5. lépése megköveteli.

8.

A nyolcadik, annak állítására alapított jogalap, hogy az ügynökség nem vette figyelembe a felperesek egyéni panaszkezelési mechanizmus szerinti panaszát, amint azt a 2016/1624 rendelet 34. és 72. cikke, a panaszkezelési mechanizmusról szóló szabályok (4) 10. cikke, valamint a Charta 41. és 47. cikke megköveteli.