—

Semmisítse meg a Tanácsnak a felperes által az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata 90. cikkének (2) bekezdése alapján az Európai Ügyészség európai ügyészeinek kinevezéséről szóló, 2020. július 27-i (EU) 2020/1117 tanácsi végrehajtási határozat (HL 2020. L 244., 18. o.) azon része ellen benyújtott panaszra, illetve kiegészítő panaszra vonatkozó, 2021. március 8-i határozatát, amelyben az ideiglenes alkalmazottként, AD 13 besorolási fokozatban, a 2020. július 29-től kezdődő hároméves, nem megújítható időtartamra az Európai Ügyészség európai ügyészévé nevezi ki José Eduardo Moreira Alves d’Oliveira Guerrát, a Portugália által eredetileg megnevezett három jelölt egyikét.

—

Semmisítse meg a 2020. július 27-i (EU) 2020/1117 tanácsi határozatot annyiban, amennyiben az ideiglenes alkalmazottként, AD 13 besorolási fokozatban, a 2020. július 29-től kezdődő hároméves, nem megújítható időtartamra az Európai Ügyészség európai ügyészévé nevezi ki José Eduardo Moreira Alves d’Oliveira Guerrát.

—

Az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalap, amennyiben a Tanács úgy véli, hogy nem minősül a személyzeti szabályzatnak az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 6. cikkével összefüggésben értelmezett 1. cikkének első és második bekezdése értelmében vett „kinevezésre jogosult hatóságnak”, amikor a 2017/1939 rendelet 96. cikkének (1) bekezdésének megfelelően kinevezi az európai ügyészeket.

2.

A második, az európai ügyészek kinevezésére alkalmazandó, az Európai Ügyészség függetlenségének elvét biztosító szabályok megsértésére alapított jogalap. A felperes azt állítja, hogy a portugál kormánynak a 2019. november 29-én az Európai Unió Tanácsának eljuttatott levele, amelyben megtámadta a kiválasztással foglalkozó tanácsadó testület által készített, az e kormány által javasolt jelölteknek az (EU) 2017/1939 rendelet 14. cikkének (3) bekezdése szerinti előválogatását, és más jelöltet támogatott, illetve ennek a Tanács általi jóváhagyása ellentétben áll az európai ügyészek kinevezési eljárásának rendszerével.

3.

A harmadik, a határozat nyilvánvalóan hibás indokolására alapított jogalap. A felperes különösen azzal érvel, hogy a portugál kormány által a Tanácsnak 2019. november 29-én küldött levél két súlyos hibát tartalmazott, amelyeket ráadásul e kormány is elismert. Az említett hibákat az jelentette, hogy a portugál kormány által támogatott jelöltet hatszor is „José Guerra főügyész-helyettesként” említették meg, valamint kijelentették, hogy az említett ügyész nyomozási és vádhatósági feladatokat látott el egy, az Európai Unió pénzügyi érdekeinek sérelmére elkövetett bűncselekmények tárgyában folytatott fontos eljárásban.

4.

A negyedik, hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalap. A felperes arra hivatkozik, hogy azon célkitűzések, amelyekre tekintettel az európai ügyészek kiválasztása és kinevezése terén az Európai Unió Tanácsára ruháztak hatásköröket, a szerv függetlenségének biztosítására, valamint olyan, magasan képzett nemzeti pályázók kinevezésére irányulnak, akik az európai ügyészi megbízatás ellátásával kapcsolatban teljes mértékben biztosítják a függetlenséget.

5.

Az ötödik, a megfelelő ügyintézéshez való jog megsértésére alapított jogalap. A felperes azt állítja, hogy mivel a Tanács eltért a kiválasztással foglalkozó tanácsadó testület véleményétől, és ezáltal e tanácsadó testület értékelésén alapuló preferenciájának sorrendjétől, a „jelöltek érdemeinek a Tanács érintett előkészítő szerveiben elvégzett eltérő értékelés[ére]” történő puszta hivatkozás formájában adott általános indokolás felér az indokolás teljes hiányával, ami nem teszi lehetővé a felperes számára, hogy megismerje azokat az okokat, amelyek miatt a Tanács más kritérium mellett döntött.

6.

A hatodik, az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére alapított jogalap. A felperes azt állítja, hogy a Tanács a „jelöltek érdemeinek a Tanács érintett előkészítő szerveiben elvégzett eltérő értékelés[ével]” a felperest érintő részében megsértette az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.