2021. április 7-én benyújtott kereset – QP és társai kontra Tanács és társai

(T-183/21. sz. ügy)

(2021/C 217/67)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: QP és 15 másik felperes (képviselő: N. de Montigny ügyvéd)

Alperesek: az Európai Unió Tanácsa, Európai Bizottság, Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és Eulex Kosovo

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

elsődlegesen:

—

a foglalkoztatási jogviszonyt illetően:

—

minden felperes esetében:

—	minősítse át a felperesek szerződéses jogviszonyát határozatlan idejű szerződéssé;

—	az alpereseket kötelezze arra, hogy fizessenek kártérítést a felperesek részére az alkalmazandó jogszabályoknak megfelelően meghatározandó nemzeti szociális biztonsági rendszerben való biztosítás hiánya miatt;

—	az alpereseket kötelezze arra, hogy a felperesek részére ezen összegek után kamatokat fizessenek;

—	tűzzön ki határidőt az említett kártérítésnek a tárgyban alkalmazandó jogszabályok alapján történő meghatározására, azon elvek nyomán, melyeket a Törvényszék a meghozandó határozatában állapít meg;

—

azon felperesek esetében, akiknek a szerződéses jogviszonyát az alperesek egyoldalú döntése következtében szüntették meg:

—

az alpereseket kötelezze arra, hogy a felmondási idő be nem tartása miatt az alábbi összegű kártérítést fizessék:

—	QP felperes részére: 42 092,50 eurót.

—	QT felperes részére: 69 880,54 eurót.

—	QU felperes részére: 53 749,17 eurót.

—	QV felperes részére: 57 159,69 eurót.

—	QY felperes részére: 63 298,15 eurót.

—	RB felperes részére: 55 303,02 eurót.

—	RD felperes részére: 55 373,64 eurót.

—	RF felperes részére: 40 201,21 eurót.

—	kötelezze az alpereseket arra, hogy az alábbi felperesek mindegyike részére a jogellenes elbocsátás miatt szolgálati évenként méltányosan 12 500 euró összegben meghatározott kártérítést fizessenek:

—	kötelezze az alpereseket arra, hogy QP, QR, QS, QT, QU, QV, QW, QY, QZ, RA, RB, RC, RD és RE felperesek mindegyike részére fizessék ki a 2012. szeptember 1-jei illetmény-átsorolás időpontjától keletkezett elmaradt díjazást;

—	kötelezze az alpereseket arra, hogy ezen összegek után kamatot fizessenek;

—

az egyéb jogok tekintetében:

—

állapítsa meg, hogy a felpereseket a három első alperes egyike ideiglenes alkalmazottként vette fel és a három első alperes a felpereseket a díjazásuk, nyugdíjjogosultságaik és az ahhoz kapcsolódó előnyök, valamint a későbbi foglalkoztatás biztosítéka tekintetében objektív igazolás nélkül jogellenes és hátrányosan megkülönböztető bánásmódban részesítette;

—	kötelezze az első három alperest, hogy minden egyes felperes számára térítse meg az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek szerinti díjazás, nyugdíjjogosultságok, juttatások és előnyök alkalmazásának a jogellenes egyenlőtlen bánásmód miatti hiányából adódó kárát;

—	kötelezze az alpereseket arra, hogy ezen összegek után kamatot fizessenek;

—

tűzzön ki határidőt a felek részére az említett kártérítés meghatározására, tekintettel azon besorolási és fizetési fokozatokra, amelyekben a felpereseket alkalmazni kellett volna, a díjazás átlagos emelkedésére, folyamatos előmenetelükre, azon támogatásokra, amelyek az ideiglenes alkalmazotti szerződésük alapján akkor jártak volna a részükre, ezek eredményét összehasonlítva a felperesek által ténylegesen megkapott díjazással;

másodlagosan:

—	kötelezze az első három alperest arra, hogy fizessenek a felperesek számára szerződésen kívüli károkozási felelősségükbők eredő, az alapvető jogaik tiszteletben tartása miatti, méltányosságból szolgálati évenként 20 000 euróban meghatározott kártérítést;

—	kötelezze az alpereseket arra, hogy ezen összegek után kamatot fizessenek; az alpereseket kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek hét jogalapra hivatkoznak.

Az első jogalap a határozott idejű szerződések alkalmazásával kapcsolatos, joggal való visszaélésen és az arányosság elvének megsértésén alapul. A felperesek a szerződéseikre alkalmazandó anyagi jogra hivatkoznak és a munkaszerződéseiknek intézményen belüli, határozatlan idejű szerződésekké való átminősítését, valamint szociális juttatásaik, továbbá – egyes felperesek esetén – a felmondási idő be nem tartása miatti kártérítés megfizetését kérik.

A második jogalap az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésén alapul. A felperesek úgy vélik, hogy az alperesek által az egyes nemzetközi munkaszerződések megkötését illetően létrehozott jogi keret egyrészt az egyéb uniós alkalmazottak alkalmazási feltételeihez képest hátrányosan megkülönböztető, másrészt nem egyértelmű és végül ellentétes az európai közrenddel, benne az Európai Unió Alapjogi Chartája által rögzített értékekkel és elvekkel.

3.	A harmadik jogalap a meghallgatáshoz való jog megsértésén alapul.

4.	A negyedik jogalap a jogbizonytalanságon és a megfelelő ügyintézéshez való jog megsértésén alapul.

5.	Az ötödik jogalap a személyzet képviselőivel való egyeztetés elvének megsértésén alapul.

6.	A hatodik jogalap a Helyes hivatali magatartás európai kódexének megsértésén alapul.

7.	A hetedik jogalap a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogának megsértésén alapul.