—

A felperes arra hivatkozik, hogy az alperes érvelése teljes egészében azon a feltételezésen alapul, hogy a felperes a kedvezményezettekkel való találkozáskor potenciálisan hozzáférhetett bizalmas információkhoz. Ezáltal az alperes tévesen alkalmazta a jogot az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (1) 93. cikkének (1) bekezdése, a 966/2012/EU, Euratom rendelet (2) 106. cikke (1) bekezdésének és az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet (3) 136. cikke (1) bekezdése c) pontjának v. alpontja értelmében vett súlyos szakmai kötelességszegés jogi minősítése során.

—

Azon túlmenően, hogy a megtámadott határozat nem minősíti megfelelően a „súlyos szakmai kötelességszegés” fennállását, az alperesnek kell bizonyítania állításait, mivel a felperes mindaddig ártatlan marad, amíg bűnösségét meg nem állapították.

—

A felperes határozottan vitatja a Bizottság állításait és a szakmai kötelezettségszegések megállapítását, és azt állítja, hogy nem próbált meg beszerezni és nem kapott az egyik projektjére vonatkozó bizalmas információkat. Mind az OLAF, mind a DG NEAR súlyosan tévesen értelmezte a tényeket, elferdítette a felperes által előterjesztett bizonyítékokat, és téves jogi következtetéseket vont le az ilyen tényekkel és bizonyítékokkal kapcsolatban.

—

Az alperes nem tanúsított gondosságot sem az OLAF vizsgálatának lefolytatását, sem pedig a DG NEAR határozatát illetően.

—

A felperes azzal érvel, hogy az OLAF helyszíni látogatása során nem tüntették fel egyértelműen, hogy őt érintett személynek fogják fel/minősítették. A felperes először csak a tényállás összefoglalójának közlésekor állapította meg, hogy őt érintett személynek tekintik. Mivel az OLAF a felperest érintett személynek tekintette, annál is kevésbé érthető, hogy a felperes igazgatóságát nem kérdezték ki a tényállás összefoglalását megelőző vizsgálat során.

—

A jelen ügyben az alperes azt rója fel a felperesnek, hogy megpróbált bizalmas információkat szerezni, de nem jelöli meg sem az érintett információkat, sem azokat a konkrét körülményeket, amelyek igazolják a „súlyos szakmai kötelességszegés” jogi minősítését. A felperes tehát nem értheti meg a megtámadott határozatot, és nem tudja teljeskörűen felülvizsgálni annak jogszerűségét, mivel nem tudja ellenőrizni, hogy az információk ténylegesen bizalmasak voltak-e, és nem tud olyan bizonyítékokat szolgáltatni, amelyek alkalmasak annak megerősítésére, hogy azok valamennyi potenciális versenytárs számára nyilvánosan hozzáférhetők voltak.

—

Az alperes a felperes álláspontja szerint azt sem fejti ki, hogy az állítólagos kötelezettségszegés, még ha azt bizonyítottnak tekintjük is (quod non), a jelen ügy körülményeire tekintettel miért lenne súlyos. A közzétételi szankció állítólag szintén nem kellően indokolt.

—

Az alperes tévesen alkalmazta a jogot, amikor a kizárási intézkedést igazoló kritériumok értékelése során megsértette az arányosság elvét. Másodlagosan arra is hivatkoznak, hogy amennyiben a megállapított tényállást súlyos szakmai kötelességszegésnek kell minősíteni (quod non), a 18 hónapos kizárási szankció és e szankció közzététele aránytalan az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 136. cikkének (3) bekezdésében meghatározott kritériumok konkrét értékelésére tekintettel.