—

A Charta 41. cikkének (1) bekezdése és (2) bekezdésének a) pontja értelmében mindenkinek (természetes és jogi személynek) joga van a tisztességes eljáráshoz, és ahhoz, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák.

—

A Bizottság megsértette ezt a lényeges eljárási szabályt, mivel a felperest nem tájékoztatta, sem írásban, sem szóban nem hallgatta meg, illetve nem adott lehetőséget a felperes számára, hogy észrevételeit előterjessze.

—

Az alperes megsértette a 2271/96 rendelet 5. cikkének rendelkezéseit és hatályát, valamint a magasabb szintű uniós jogot azáltal, hogy a megtámadott határozat formájában egy megszűnt tényállásra visszaható hatállyal megadta a kérelmezőnek a vitatott engedélyt.

—

Az ilyen visszaható hatály vagy utólagos jóváhagyás ellentétes az uniós joggal, különösen az átláthatóság, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét garantáló igazságszolgáltatási és eljárási elvekre tekintetettel.

—

Sem a rendelet, sem az azon alapuló (EU) 2018/1101 végrehajtási rendelet nem rendelkezik ilyen visszaható hatályról. Az uniós jog nem ismer el visszaható hatályú utólagos engedélyt.

—

Az alperes megsértette az indokolási kötelezettségét, valamint az eljárási és igazságszolgáltatási alapjogokból eredő átláthatóság és pontosság elvét.

—

A végrehajtási határozat 1. cikkének hatálya teljesen bizonytalan az idő és a tartalom tekintetében. Szövege szerint e rendelkezés visszaható hatállyal határozatlan ideig alkalmazható lehetne.

—

Az 1. cikk szövege különösen a „gyanút megalapozó lényeges okok” és a „szolgáltatások” fogalma tekintetében homályos. Az érintett számára nem világos, hogy a kérelmező milyen feltételek mellett cselekedhet saját terhére, sem az, hogy e cselekmények milyen időszakban és összefüggésben kapcsolódnak a „szolgáltatásokhoz”. Nem világos, hogy mit kell érteni a „szolgáltatások” alatt, és hogy azok harmadik személyek cselekményeire is vonatkozhatnak-e.

—

Az alperes tévesen élt mérlegelési jogkörével, amelynek gyakorlása során egyáltalán nem vette figyelembe a határozat felperesre és annak helyzetére gyakorolt következményeit.

—

A felperesnek nem volt lehetősége arra, hogy a gyanút megalapozó okokkal kapcsolatban észrevételeket tegyen, és mivel a határozat 1. cikke értelmében a jövőben nem hallgatják meg, védelem nélkül marad a kérelmező határozataival szemben.

—

Az a körülmény, hogy a felperes élt az alkotmányjog és az uniós jog által védett azon alapvető eljárási jogával, hogy a kérelmezővel szemben a nemzeti bíróságok előtt keresetet indítson, nem vehető figyelembe a mérlegelési jogkör gyakorlása során. Az alperes tehát túllépte a mérlegelési mozgásterét.

—

Az alperes az indokolásában nem vette figyelembe az enyhébb eszközöket és kártalanítási jellegű kártérítéshez való jogot, noha ez feltétlenül szükséges lett volna a megfelelő mérlegeléshez és értékeléshez.