T‑383/21. sz. ügy

La Banque postale

kontra

Egységes Szanálási Testület

A Törvényszék ítélete (kibővített nyolcadik tanács), 2023. december 20.

„Gazdasági és monetáris unió – Bankunió – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus (ESZM) – Egységes Szanálási Alap (ESZA) – Az ESZT 2021. évi előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló határozata – Indokolási kötelezettség – A megfelelő ügyintézés elve – A hatékony bírói jogvédelem elve – Jogellenességi kifogás – Az ítélet időbeli hatályának korlátozása”

1. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus – Az Egységes Szanálási Alapba fizetendő előzetes hozzájárulások – Tárgy – Biztosítási logika – Elegendő pénzügyi források pénzügyi szektor általi biztosításának garanciája – Az intézmények kevésbé kockázatos működési módok elfogadására való ösztönzése

   (806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet, (41) preambulumbekezdés; 2014/59 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (105)–(107) preambulumbekezdés)

   (lásd: 42. pont)

2. Alapvető jogok – Alapjogi Charta – Egyenlő bánásmód – Egy adott szakpolitikai területre vonatkozó uniós szabályozás – Eltérő hatás az egyes gazdasági szereplőkre egyéni helyzetükre vagy a rájuk vonatkozó nemzeti szabályokra tekintettel – A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve – Megsértés – Hiány

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 21. cikk)

   (lásd: 60. pont)

3. Az Európai Unió intézményei – A hatáskörök gyakorlása – Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása céljából a Bizottságnak adott felhatalmazás – Terjedelem – Összetett mérlegelések és értékelések – Széles mérlegelési mozgástér – A hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról szóló 2014/59 irányelv – Az előzetes hozzájárulások kiigazítására vonatkozó kritériumok meghatározása – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

   (EUMSZ 290. cikk; 2014/59 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 103. cikk, (7) bekezdés; 2015/63 bizottsági rendelet, 6. és 7. cikk, valamint I. melléklet)

   (lásd: 151–153., 155. pont)

4. Európai uniós jog – Elvek – Jogbiztonság – Uniós szabályozás – Az egyértelműség és a pontosság követelményei – Korlátok

   (lásd: 189–192. pont)

5. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Az Egységes Szanálási Testületnek (ESZT) az Egységes Szanálási Alapba (ESZA) fizetendő előzetes hozzájárulások megállapításáról szóló határozata – Annak szükségességének hiánya, hogy e határozatban szerepeltessék a hozzájárulások kiszámítása pontosságának az ellenőrzését lehetővé tévő információk összességét – Az indokolási kötelezettségnek és az érintett intézmények üzleti titkainak a védelmére vonatkozó általános elvnek az egyensúlyba hozása – A 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendeletnek az ESZA‑ba fizetendő előzetes hozzájárulások számítási módszerére vonatkozó rendelkezéseinek a jogszerűsége

   (EUMSZ 296. cikk, második bekezdés; 806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet; 2014/59 európai parlamenti és tanácsi irányelv; 2015/63 bizottsági rendelet)

   (lásd: 195–198., 214., 216., 217. pont)

6. Európai uniós jog – Elvek – Védelemhez való jog – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Terjedelem – Az Egységes Szanálási Testületnek (ESZT) az Egységes Szanálási Alapba (ESZA) fizetendő előzetes hozzájárulások megállapításáról szóló határozata – A kontradiktórius eljárás elve – Kivételek – Az üzleti titok védelmének általános elve – Mérlegelés – Megengedhetőség

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet; 2014/59 európai parlamenti és tanácsi irányelv; 2015/63 bizottsági rendelet, 4–7. és 9. cikk, valamint I. melléklet)

   (lásd: 246–251., 254–258. pont)

7. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Magyarázatok szolgáltatása a kibocsátó által az uniós bíróság előtti eljárás során az aktus indokai tekintetében – Feltételek – A magyarázatok említett indokoknak való ellentmondásának hiánya és az ezen indokokkal való koherencia követelménye

   (EUMSZ 296. cikk, második bekezdés)

   (lásd: 293–296. pont)

Összefoglalás

A Banque postale (a továbbiakban: felperes) franciaországi székhelyű hitelintézet.

2021. április 14‑én az Egységes Szanálási Testület (ESZT) határozatot fogadott el, amelyben meghatározta ( 1 ) a hitelintézetek és bizonyos befektetési vállalkozások, köztük a felperes Egységes Szanálási Alapba (a továbbiakban: ESZA) fizetendő 2021. évi előzetes hozzájárulásokat (a továbbiakban: megtámadott határozat). ( 2 )

A Törvényszék, amelyhez a megtámadott határozattal szemben megsemmisítés iránti keresetet nyújtottak be, amelynek helyt ad, miután több, a 806/2014 rendelettel, a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelettel ( 3 ) és a 2015/81 végrehajtási rendelettel ( 4 ) szembeni jogellenességi kifogást elutasított, fontos pontosításokkal szolgál egyrészt az ESZT‑t terhelő indokolási kötelezettség terjedelmét, másrészt pedig annak a megfelelő ügyintézés és a hatékony bírói jogvédelem elvének tiszteletben tartásával való kapcsolatát illetően.

A Törvényszék álláspontja

Először is, ami az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapot illeti, a felperes az éves célszint meghatározását illetően a megtámadott határozat indokolásának hiányára hivatkozott.

A Törvényszék mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy az alkalmazandó jogszabályoknak megfelelően a 2016. január 1‑jével kezdődő kezdeti nyolcéves időszak (a továbbiakban: kezdeti időszak) végén az ESZA rendelkezésére álló pénzügyi eszközöknek el kell érniük a végső célszintet, amely az ESZM‑ben részt vevő valamennyi tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény biztosított betétei összegének legalább 1%‑át teszi ki. Ezenfelül a kezdeti időszakban az előzetes hozzájárulásokat a lehető legegyenletesebben kell elosztani időben a végső célszint eléréséig. Egyébiránt az ESZM‑ben részt vevő valamennyi tagállam területén engedélyezett intézmények összessége által fizetendő hozzájárulás évenként nem haladhatja meg a végső célszint 12,5%‑át. Ráadásul, ami az előzetes hozzájárulások kiszámításának módját illeti, az ESZT azok összegét az éves célszint alapján, a végső célszint figyelembevételével, valamint az ESZM‑ben a részt vevő tagállamok területén engedélyezett valamennyi intézmény esetében az előző évi biztosított betétek negyedévente számított átlagos összege alapján határozza meg. Végül az ESZT az egyes intézményekre vonatkozó előzetes hozzájárulást a végső célszint alapján és a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendeletben rögzített módszertan szerint meghatározandó éves célszint alapján számítja ki.

A jelen ügyben, amint az a megtámadott határozatból kitűnik, az ESZT a 2021. évi hozzájárulási időszakra az éves célszint összegét 11287677212,56 euróban állapította meg. Az említett határozatban lényegében kifejtette, hogy az éves célszintet a biztosított betétek előző években való alakulására, a gazdasági helyzet valamennyi releváns változására, valamint az üzleti ciklus fázisával kapcsolatos mutatókra és a prociklikus hozzájárulásoknak az intézmények pénzügyi helyzetére gyakorolt hatásaira vonatkozó elemzés alapján kell meghatározni. Az ESZT helyénvalónak tartotta, hogy ezen elemzés és az ESZA rendelkezésére álló pénzügyi eszközök alapján együtthatót (a továbbiakban: együttható) állapítson meg, és ezt az együtthatót a 2020‑ban biztosított betétek átlagos összegének egynyolcadára alkalmazta az éves célszint megállapítása érdekében. Ezt követően ismertette az együttható meghatározásakor követett megközelítést. E megfontolások alapján az ESZT az együttható értékét 1,35%‑ban állapította meg. Ezt követően kiszámította az éves célszint összegét, a 2020‑ban biztosított betétek átlagos összegét megszorozva ezzel az együtthatóval, és e számítás eredményét elosztotta nyolccal.

E tekintetben, amennyiben az ESZT a megtámadott határozat útján köteles magyarázattal szolgálni az intézmények számára az éves célszint meghatározásának módszerére vonatkozóan, e magyarázatoknak összhangban kell lenniük az ESZT által a bírósági eljárás során nyújtott, a ténylegesen alkalmazott módszerre vonatkozó magyarázatokkal. Márpedig a jelen ügyben nem ez a helyzet.

A tárgyaláson ugyanis az ESZT jelezte, hogy a 2021. évi hozzájárulási időszak éves célszintjét egy négylépcsős módszer alkalmazásával határozta meg, amelyből az utolsó kettő abban állt, hogy a végső célszintből levonta az ESZA‑n belül rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket annak érdekében, hogy kiszámítsa azt az összeget, amelyet a kezdeti időszak végéig még kapnia kellett, és ez utóbbi összeget elosztotta hárommal.

Márpedig a Törvényszék megjegyzi, hogy e számítás utolsó két szakasza nem jut kifejezésre a megtámadott határozatban bemutatott matematikai képletben, amely az éves célszint összege meghatározásának alapját képezi.

Egyébiránt e megállapítást nem kérdőjelezheti meg az ESZT azon állítása, amely szerint 2021 májusában közzétette a tájékoztatót, amely a végső célszint esetleges összegeit, valamint internetes oldalán az ESZA rendelkezésére álló pénzügyi eszközök összegét feltüntető sávot tartalmazott. Függetlenül ugyanis attól a kérdéstől, hogy a felperesnek ténylegesen tudomása volt‑e ezekről az összegekről, ez utóbbiak önmagukban nem teszik lehetővé számára annak megértését, hogy a kiszámítás utolsó két lépését az ESZT ténylegesen alkalmazta, pontosítva ráadásul, hogy a matematikai képlet azokat még csak nem is említi.

Hasonló következetlenségek érintik az 1,35%‑os együttható meghatározásának módját is, pedig az elsődleges szerepet játszik e matematikai képletben. Ugyanis az ESZT által adott magyarázatokból következik, hogy ezt az együtthatót oly módon határozták meg, hogy az igazolni tudja az éves célszint összege kiszámításának eredményét, vagyis azt követően, hogy az ESZT ezt az összeget a ténylegesen alkalmazott módszer négy lépése alapján számította ki. Márpedig ez a művelet a megtámadott határozatból egyáltalán nem tűnik ki.

Ezenkívül az a tartomány, amelyen belül a leíró jegyzék szerint a végső célszint becsült összege elhelyezkedett, inkoherensnek bizonyul a biztosított betétek növekedési arányának 4% és 7% közötti, a megtámadott határozatban szereplő tartományával. Az ESZT ugyanis a tárgyaláson jelezte, hogy az éves célszint meghatározása céljából a biztosított betétek 4%‑os növekedési rátáját vette figyelembe – amely a második tartomány legalacsonyabb rátája –, és így kapta a 75 milliárd euróra becsült végső célszintet, amely az első tartomány legmagasabb értékét képezte. Úgy tűnik tehát, hogy e két tartomány között eltérés áll fenn. E körülmények között a felperes nem tudta meghatározni, hogy az ESZT hogyan használta az e betétek alakulásának rátájára vonatkozó tartományt a becsült végső célszint kiszámításához.

A Törvényszék megállapítja, hogy ami az éves célszint meghatározását illeti, az ESZT által ténylegesen alkalmazott, a tárgyaláson kifejtett módszer nem felel meg a megtámadott határozatban leírt módszernek, így azokat a valós indokokat, amelyekre tekintettel e célszintet meghatározták, a megtámadott határozat alapján sem az intézmények, sem a Törvényszék nem tudta azonosítani. A megtámadott határozat indokolása tehát az éves célszint meghatározását illetően hiányos.

Másodszor, ami a megfelelő ügyintézés elvének és a hatékony bírói jogvédelem elvének ESZT általi megsértésére alapított jogalapokat illeti, a felperes érvelése pontosabban arra vonatkozik, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz az éves célszint meghatározására szolgáló, a „biztosított betétek kiigazítási mértékének”, vagyis az együtthatónak a megállapítására vonatkozó adatokat.

E tekintetben a Törvényszék emlékeztet arra, hogy az ESZT az éves célszint meghatározását illetően megsértette az indokolási kötelezettséget.

Márpedig az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjából és az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy valamely uniós szerv határozatának indokolása a megfelelő ügyintézés és a hatékony bírói jogvédelem elve tényleges érvényesülésének egyik feltételét képezi.

A Törvényszék ebből arra következtet, hogy a megtámadott határozatnak az éves célszint meghatározását illetően való hiányos indokolása a megfelelő ügyintézés elve és a hatékony bírói jogvédelem elve megsértésének is minősül. A Törvényszék tehát helyt ad a felhozott jogalapoknak.

A megtámadott határozat jogellenességére tekintettel a Törvényszék a megtámadott határozatot a felperest érintő részében megsemmisíti.

Ennek megfelelően az ügy körülményeire tekintettel úgy határoz, hogy az említett határozat joghatásait a felperest érintő részében mindaddig fenn kell tartani, amíg az ESZT új, a felperes ESZA‑hoz való 2021. évi előzetes hozzájárulásának a megállapításáról szóló határozata a jelen ítélet kihirdetésétől számított hat hónapot meg nem haladó észszerű határidőn belül hatályba nem lép.

( 1 ) A hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15‑i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 225., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 372., 9. o.) 70. cikke (2) bekezdésének megfelelően.

( 2 ) Az Egységes Szanálási Testület 2021. április 14‑i SRB/ES/2021/22 határozata az Egységes Szanálási Alapba fizetendő 2021. évi előzetes hozzájárulások kiszámításáról.

( 3 ) A 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szanálásfinanszírozási rendszerhez való előzetes hozzájárulás tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. október 21–i (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2015. L 11., 44. o.; helyesbítés: HL 2017. L 156., 38. o.).

( 4 ) A 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egységes alkalmazási feltételeinek az Egységes Szanálási Alaphoz való előzetes hozzájárulás tekintetében történő meghatározásáról szóló, 2014. december 19‑i (EU) 2015/81 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2015. L 15., 1. o.).